Új Szó, 1980. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1980-09-15 / 218. szám, hétfő
Az UN I HOT 80 önjáró szénabegyüjtőt mar nagyon várják a hegy- vidéki és a hegyaljai körzetekben Színpompás kiállítás várja a brnói vásár látogatóit Újdonságok a mezőgazdaságban és a járműiparban A XXII. brnói nemzetközi gépipari vásár látogatói, főleg a kutatásban és a műszaki fejlesztésben érdekelt szakemberek, a külkereskedelmi szervezetek alkalmazottai, a beruházásokat tervező és kivitelező vállalatok, az ipari, a mezőgazdasági, valamint a különböző szolgáltatásokat nyújtó üzemek dolgozói, s nem utolsósorban a szakiskolák növendékei különböző céllal érkeznek Brnóba. A vásár sokrétűsége, gazdag programja azonban lehetővé teszi, hogy minden érdeklődő kielégítő választ kapjon az egyes gépipari szakágazatok fejlődésével kapcsolatos kérdésekre. Annak ellenére, hogy az évek folyamán egyes szakágazatok elkülönültek, kiváltak az őszi gépipari vásár programjából, mint például a hegesztéstechnikai és az öntödei berendezések, a brnói gépipari seregszemle még mindig igen sokoldalú, tartalmas, számos irányban nyújt lehetőséget a tájékozódáshoz, a kölcsönösen előnyös üzletkötéshez, a kooperációs kapcsolatok további fejlesztéséhez. Az expo- nátumok közötti eligazodást jelentősen megkönnyíti, hogy az egyes szakágazatok a megszokott elrendezésben kapnak helyet. Aki például a számítógépek iránt érdeklődik, az a főbejárathoz közel eső D pavilonba siet, a szerszámgépek tanulmányozására a B pavilonban nyílik lehetőség, az energetikai, vegyipari, elektortechnikai berendezések főleg a Z palivonban találhatók, míg a közeli szabad területen a különböző országokból ide szállított, s a hazai mezőgazdasági gépek és traktorok kaplak helyet. A vásárnak minden évben van egy kiemelt ágazata. Az idén az építő és az útépítő gépek kerültek előtérbe, jövőre az energetikai berendezéseké, két év múlva a szerszámgépeké lesz az elsőség, majd pedig a számítás- technikai berendezések, a köny- nyűipari gépek, a 7. ötéves tervidőszak utolsó'évében pedig a nehézgépipari beruházási egységek jutnak szóhoz. Ehhez az előirányzott programhoz igazodnak majd a vásár alkalmából rendezett tudományos értekezletek, konferenciák, szakmai napok is, bár ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a többi szakágazat háttérbe szorulna. Az idén például az építő és az útépítő gépek a szokásosnál több helyet kaptak a kiállítási területen, s a szakmai napok tékülöböző rendeltetésű járművek, munkagépek, műszerek és nagy gépi egységek formai, alaki szempontból is megnyerők, tetszetősek legyenek. Mindez az egyes gépek, különösen a járművek korszerű és ízléses színezésében is megnyilvánul. Ennek bizonyára elsősorban a viCsehszlovák—magyar kooperációban készül az Ikarus 543 városközi midibusz (A szerző felvételei) lágpiaci verseny kiéleződése az indítéka, hiszen a szép termék hamarabb vevőre talál, mint a színtelen, a formátlan, még ha azonos műszaki színvonalat is rejt a külső megjelenés. A brnói vásár további általános jellegzetessége, hogy egyre több gép, berendezés példázza a KGST-országok között megvalósuló gyártásszakosítást, kooperációt. Különösen a szerszámgépek és mezőgazdasági gépek között van ennek számos szép példája. Az NDK-ban gyártott égszínkék mezőgazdasági gépek között látható a Csehszlovákiának szállított „ezredik“ E 516- os kombájn, amely tipikusan a szocialista gazdasági integráció, a céltudatos nemzetközi munka- megosztás terméke. Csehszlovákia szállítja hozzá az alváz hajA tírisztoros szabályozású, kényelmes ŠKODA 14 Tr trolibusz indo- koltan vesz részt az aranyéremért folyó versenyben 1980 IX. 15. mái is erre az ágazatra összpontosulnak, ám ugyanakkor tudományos értekezletre kerül sor a rendkívül kemény anyagok új gyártási eljárásairól, konferenciákat tartanak a műanyag-feldolgozás gépeiről és az ipari formatervezésről. Nem véletlen, hogy az utóbbi téma is előtérbe került, hiszen a bemutatott gépek, berendezések között járva elsősorban azt a tapasztalatot vonhatja le a látogató, hogy a tervezők és a gyártók egyre nagyobb figyelmet szentelnek az esztétikai követelményeknek, annak, hogy a-tóművét, a vezetőfülkét, a szállítókocsit, a szalmavágót és a befecskendező szivattyút, Magyarország pedig kukorica- és napraforgó-begyűjtő adapterekkel egészíti ki az E 516-os kombájnt, s különböző részegységeket is szállít hozzá. Hasonló együttműködés bontakozott ki a cukorrépa- és a burgonyatermesztés gépeinél, valamint a tömegtakarmányok betakarítására szolgáló motoros járvaszecskázóknál. A nemzetközi szakosítás lehetővé tette, hogy az egyes KGST-országok nagyob figyelmet szenteljenek az általuk gyártott gépek műszaki fejlesztésének, tökéletesítésének, ugyanakkor a nagyobb szériaszám gazdaságosabb termelést is eredményez. Jelenleg az egyes KGST-országok a mezőgazdasági gépek szükségletének körülbelül a felét fedezik saját gyártásból, a többit a partnerektől szerzik be. A mezőgazdasági termelés gépesítése igen magas fokot ért el egyes növényeknél, például a gabonaféléknél, ám olyan területek is vannak, ahol sok még a pótolnivaló. Közismert, hogy a hegyvidéki, hegyaljai körzetekben a lejtős táblák megművelése, főleg az értékes szálas takarmányok gépi betakarítása komoly problémákat jelent. Ugyanakkor sok ilyen terület jam Szlovákiában és a csehországi járásokban. Ennek tudatában láttak hozzá a Rovinkai Mezőgazdasági Technikai Kutatóintézet, valamint a Bratislavai Nehézgépipari Művek szakemberei az, UNIHOT 80 önjáró szénabegyűjtő kifejlesztéséhez, amely kettőzött kerekével 22 fokos lejön is biztonságosan közlekedik. A MARTIMEX külkereskedelmi vállalat kiállítási részlegén bemutatott UNIHOT 80 a jól bevált LKT 80 erdei traktorból lett kifejlesztve, amelyről kihagyták a fakitermelésre szolgáló berendezéseket, s a meghosszabbított hátsó alvázra felszedő szerkezettel ellátott begyűjtőkocsit szereltek. Megmaradtak azonban a traktor kiváló tulajdonságai, a nehéz terepviszonyok közötti jó manőverező képesség, amit a nyerges szerkezet tesz le* hetővé, valamint a nagy teljesít- ' ményű motor, amely nélkülözhetetlen a meredek lejtőkön történő üzemeltetéshez. A gép sorozatgyártására a 7. ötéves tervidőszakban kerül sor. Bizonyára nagy segítséget jelent majd a hegyvidéki és a hegyaljai körzetekben gazdálkodó termelőknek. A KGST-országok együttműködése a járműiparban is megnyilvánul, melynek egyik szemléltető példája az IKARUS— AVIA kooperációban készülő városközi autóbusz, az Ikarus 543 típusú midibusz, amely a magyarországi Mogiirt külkereskedelmi vállalat kiállításában szerepel. A 19—23 ülő utas szállítására alkalmas, 6,5 méter hosz- szú jármű különösen alkalmas kisebb csoportok, mezőgazdasági munkacsoportok, sport- és kultúregyüttesek szállítására. A midibusz 58,8 kW teljesítményű motorját a csehszlovák AVIA vállalat gyártja. A vásár látogatói megismerkedhetnek többek között a tömegközlekedési eszközök műszaki fejlesztésének hazai eredményeivel. Igen tetszetős például a modern vonalú Karosa C 734 autóbusz, valamint a 100 utast befogadó ŠKODA 14 Tr trolibusz, amely tirisztoros szabályozási rendszerű, s emellett a villamos fékberendezés is csökkenti a jármű energiafogyasztását. Az alacsonyan elhelyezett ajtók kényelmes fel- és leszállást biztosítanak, ami főleg az idősebb utasok szempontjából előnyös. Mindkét tömegközlekedési eszközt benevezték a vásár aranyérméért folyó versenybe. MAKRAI MIKLÓS FELESLEGES ADMMBZntAaÓ NÉLKÜL Egy-egy minisztérium évente 2500 utasítást, rendeletet is kibocsát. A vezető gazdasági dolgozók számára ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy, például egy vállalatigazgatónak napon ta megközelítőleg 15 különféle utasítást kell elolvasnia. Ez a tény számos egyéb jelenségről is tanúskodik. Mindenekelőtt arról, hogy az irányításban dolgozóknak egyre több. a mindennapi munkájuk végzéséhez nélkülözhetetlen információt kell „befogadniuk“, Ez nyilvánvaló, hiszen ma már minden sokkal bonyolultabb, mint húsz évvel ezelőtt. Jó példa erre egyebek között a szállítói-megrendelői kapcsolatok" alakulása. Egy tv-készülék gyártása például megköveteli, hogy több tucat szállító tárgyaljon egymással, illetve a felettes szervekkel, mert a termelés szakosítása és a kooperáció fejlesztése ezt teszi szükségessé. Mindennek ellenére szükséges, hogy kormányunk olyan rendeleteket is kibocsásson, amelyek az adminisztráció aránytalan elburjánzását hivatottak megakadályozni. így szeretnék ellensúlyozni azt a min* dennapi gyakorlatot, hogy a növekvő információáradat feldolgozását a vállalatok általában az adminisztrációban dolgozók számának növelésével akarják megoldani. A hivatalnokok számának növelésére minden esetben találnak megfelelő indoklást. A leggyakorib-i ban felhozott magyarázat — ahogy azt a Prágai Gazdaság- irányító Intézet dolgozói egy felmérés során megállapították —, a termelés fokozásához kap csolódik. A hivatalnokok számának és a termelés növelésének ténye között azonban nagyon nehéz összefüggést találni. A szállítói-megrendelői kap csolatok növekedése már elfogadhatóbb indok. E téren valóban“ szükség van az adminisztráció növelésére is, s keresni kell a lehető leggazdaságosabb eljárások bevezetését. Tény azonban, hogy a legegyszerűbbnek kínálkozó megoldás — az irodai munkák bővítése, az irodák számának növelése — is aránylag drága. A jövőben pedig az ilyen gyakorlat alkalmazása szinte lehetetlen lesz a munkaerőhiány miatt. Mégis, miben rejlik e probléma megoldása? A számítógépek alkalmazásában. Ezek feladata elsősorban a növekvő információáradat feldolgozása, osztályozása. Ehhez azonban arra lenne szükség, hogy a meglevő számítástechnikai berendezéseket a vállalatok hatékonyabban használják ki; háromműszakos üzemeltetésükre lenne szükség. Sajnos azonban a drága pénzen vásárolt berendezéseket ma még a legtöbb helyen csupán egy műszakban üzemeltetik, s a kezelő személyzet nemritkán matematikai játékokra és horoszkópok összeállítására használja ki — jobb híján ... Az említett prágai intézet dolgozói a felmérés során mást is megállapítottak. Azt például, hogy a vállalatokat és termelési-gazdasági egységeket főleg az kényszeríti az adminisztrációs munka növelésére, hogy, egyre több a felülről jövő rendelet, utasítás. Egyszóval: fokozódik a részleteket is érintő központi irányításra törekvés. Az ilyen „kézen fogva vezetés“ pedig egyúttal fékezi az önálló, aktív, kezdeményező irányítás kibontakozását. Az adminisztráció egészségtelen növekedése nagyon bonyolult probléma, és nehéz bűnöst találni. Ennek több oka is van. Keresztezik egymást az igényesebb termelés növekedésével kapcsolatos törekvések a szubjektív tényezőkkel, vagyis az irányításban felmerülő fogyatékosságokkal. A népgazdasággá- nyílás tökéletesítését célzó komplex intézkedések alapelveinek gyakorlati érvényesítésével azonban e téren is nagyobb lesz a rend. Az intézkedések értelmében ugyanis nem lehet majd önkényesen növelni az adminisztrációs munkát végzők táborát, hanem keresniük kell a gazdaságosabb megoldásokat. Mindenesetre ott járnak jobban, ahol a növekvő adminisztratív feladatokat ugyanannyi, vagy még kevesebb hivatalnokkal végeztetik el, mint most — gazdaságosabban és hatékonyabban. KAROL DOBOSI LAKÁSOK FUTÓSZALAGON A Német Szocialista Egységpárt kezdeményezésére hosszú távú lakásépítési fejlesztési program készült. A cél, hogy 1990-ig az NDK minden családja rendelkezzék megfelelő méretű lakással, amelynek felszerelése, komfortja, fűtése stb. mindenben megfelel a mai követelményeknek. A távlati terv készítői részletes programot dolgoztak ki arra, hogyan lehet a kitűzött időpontig 2,8—3 millió lakást megépíteni, illetve korszerűsíteni. A lakásépítési program céljaira 1976 és 1990 között, a három ötéves tervben- összesen 200 milliárd márkát szavaztak meg. A minden megyét számbave- tő fejlesztési koncepció az igények felmérése után szabta meg az építendő és átépítendő lakások számát. A fővárosban a modern lakónegyedek sok szép új háza mellett még nyolcvanezer régi lakás van, melyeknek a szanálását sorra kell venni. így a tervidőszak legjelentősebb lakásépítkezése Berlinben folyik, ahol félórányira a városközponttól új, 35 ezer lakásos lakónegyed épül. A lakótelepen — mint általában az NDK új lakótelepein mindenütt — a komplex építési program szellemében a lakások mellett a kommunális létesítmények sora épül. Itt, Marzanhban 30 iskolát, 23 tornacsarnokot, 30 óvodát és bölcsődét, 8 klubot, 6 öregek otthonát, 6 postahivatalt, kórházat, mozit, középiskolát, zeneiskolát, sportcsarnokot, uszodát, benzinkutakat, nagymosodát, éttermeket, szol» gáltatóházakat adnak át folyamatosan a rendeltetésének. Az NDK-ban az építkezés egy-i re inkább az előregyártott épületelemek összeszerelését jelenti. Az ésszerűen szervezett munkafolyamatok alkalmazása szalagszerü lakásépítést tesz lehetővé. Eddig 15 házgyár lé-' tesült az országban, amelyek a lakásépítés 80 százalékát valósítják meg. Ezek a kombinátok saját kutató-, tervező-, előregyártó-, szállító- és szerelőkapacitással rendelkeznek. A most folyó tervidőszakban 8 új épületelemgyár kezdi meg a működését. Ezek 42 gyártósora az eddigi előregyártást csaknem megkétszerezi. Lényeges hajtóerőt jelent ezenkívül az építőiparban foglalkoztatott összesen 700 ezer, dolgozó alkotó kezdeményezése. Ma már fogalom az „Ezres tempó“ (800—1000 lakás megépítése egy szerelősoron), a „Minden napon jó mérleget!“ (a berlini ifjúsági brigádok versenymozgalma), az „FDJ-kezde- ményezés Berlin“ mottóval mű-: ködő ifjúsági objektumok munkaversenye. A lakásépítés —' ma egyre inkább, mint eddig bármikor — olyan társadalmi ügy, amelynek módozatait, problémáit széles körben ismerik, és segítenek elhárítani az akadályokat a program teljesítése útjából. Nem üres jelszó, hanem valóság, amit' a Nemzeti Front hirdet: „Tedd szebbé városainkat, falvainkat — csináld velünk!“ (BUDAPRESS — PANORAMA)
