Új Szó, 1980. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1980-09-29 / 230. szám, hétfő

Fussunk egészségűnkért! A mozgás, nemkülönben a futás jótékony hatását az em­beri szervezetre már régen felismerték és az utóbbi években — éppen a civilizációs betegségek ijesztő szaporodása kö­vetkeztében — az orvostudomány is állandóan és nyomaté­kosan hangsúlyozza. Megszámlálhatatlan azoknak száma, akik szeretik a természetet és szabadidejük nagyrészét a hegyek­ben, a vízpartján töltik. Persze a legcélszerűbb, ha nemcsak sétálgatunk a szennyezetten friss levegőn, hanem igyekszünk izmainkat, tüdőnket, szívünket megmozgatni. Erre a legalkal­masabb a futás. Igen, fussunk a betegségek elöl, fussunk egészségünkért. Hogy pedig mindezt változatossá, érdekessé, szórakoztatóvá tegyük, a legokosabb ha a tájfutók táborába lépünk. Ez a kép, amely az olimpiai labdarúgó-torna Csehszlovákia — Kolumbia mérkőzésén készült. Bemutatja, milyen is az úgynevezett magas láb és annak veszélye a futballban f ČSTK fölvétel) ÉSSZERŰ MEGEGYEZÉS Csehszlovákiában a tájékozó­dási futás az idén ünnepli fennállásának harmincadik év­fordulóját. Jubilál ez a néhány éve mind nagyobb népszerűség­nek örvendő sportág. Most már nemcsak a skandináv országok­ban, hanem kontinensünkön csaknem mindenütt, így Közép- Európában is nagy tömegeket mozgat meg és rendszeresen bonyolítják le a nagyszabású nemzetközi rendezvényeket, ter­mészetesen világbajnokságokat is. Nálunk az idén három nem­zetközi versenyt bonyolítottak le Nový Borban, Jicínben és Bratislavában, amelyen érthe­tően nem hiányoztak a külföldi tájfutók sem. Jövőre Svájcban lesz a VB, 1983-ban pedig Ma­gyarországon rendezik meg a világ legjobbjainak összecsapá­sát, mégpedig a Kiskárpátok- ban kijelölt pályákéhoz hason­ló terepen. A legközelebbi cél tehát a jövő évi világbajnok­ság. Ám vessünk egy pillantást e sportág fejlődésére, milyen utat tett meg Csehszlovákiában az elmúlt 30 esztendő alatt. Csak idő és megfelelő feltételek kér­dése volt, mikor válik ez a szórakozás — térképpel és iránytűvel a kézben — verseny­sporttá. A kollektív turisztiká­ból fokozatosan technikailag és fizikailag igényes sport fejlő­dött. Először a turisztikai szö­vetségen belül működő tájfutó bizottság irányította e sportág fejlődését, mely a hatvanas években kezdett valóban tere­bélyesedni. Megalakult a Cseh, a Szlovák és természetesen a Csehszlovák Tájfutó Szövetség és mindjárt az első esztendő­ben (1969) 2000-nél több tagot tartott nyilván. A létszám ál­landóan nőtt és 1978-ban 6653 tájfutó hódolt szervezetten ked­venc sportjának. Mintegy tíz éve nevezik tájé­kozódási futásnak ezt a spor­tot. Tájékozódási versenyekre persze már korábban is sor ke­rült. A harmincas években a csehszlovák haladó proletár egyesületek honvédelmi gya­korlatokat rendeztek, tájékozó­dási tartalommal. A mai tájfu­tástól természetesen nagyban különbözött, bár a lényeg azo­nos volt: ismeretlen terepen — néha éjszaka is — a térkép alapján tájékozódva haladni. A mai tájfutás formája 1950- ben kezdett kialakulni, ami­kor Csehszlovákiába látogatott Bergfors ismert svéd sífutó ed­ző, aki egyúttal szenvedélyes tájfutó is volt. Gottwaldovban kijelentették, hogy náluk is van megfelelő terep, kidolgozták a tájfutás első szabályait és ez­zel elindították útjára ezt a szép és egészséges sportágat. Ami pedig a legérdekesebb: tet­ték mindezt, nem a futók, ha­nem a sífutók. A svédek nemzeti sportja azonban nem eresztett azonnal gyökeret. A gottwaldoviak ha­gyományosan megrendezték versenyüket, de négy évig kel­lett várni, amíg példájukat má­sutt is — Prága, Osti n/Labem, Bratislava — követték. Kiadták a tájfutás szabályait, bírókat képeztek ki, bajnoki versenye­ket rendeztek és a külföldi versenyzőkkel is elmélyítették kapcsolataikat. Szervezetten folyt a versenyzők kiképzése és nagy figyelmet szenteltek a fiatalok nevelésének. Erre szükség is volt, mert miután 1961-ben megalakult a Nem­zetközi Tájfutó szövetség, a rá­következő esztendőben megren­dezték az első Európa-bajnok- ságot. A nemzetközi szövetség alapítói közé — Bulgária, Dá­nia, Finnország, Magyarország, NDK, NSZK, Norvégia, Svédor­szág Svájc — tartozott Cseh­szlovákia is. A szövetség tag­jainak száma fokozatosan to­vábbi országokkal szaporodott. Az első Európa-bajnokságot 1962. szeptember 22-én Löten- ben (Norvégia J rendezték meg és az első két győztes: a fér­fiaknál a norvég Magne Lys- tad a nőknél pedig a svéd Ul­la Lindkvist. Két esztendővel később a svájci Le Brassuss volt az EB színhelye és már a váltók is bekapcsolódtak az ér­mekért folyó küzdelmekbe. A női egyéni versenyt a svájci Margrit Thommen nyerte a töb­bi három számban az északi országok tájfutói domináltak. Az első világbajnokság szín­helye 1966-ban Fiskars (Finn­ország) volt 11 ország verseny­zőinek részvételével. Az első világbajnokok: férfi egyéni: Aage Hadler (Norvégia), váltó: Svédország, női egyéni: Ulla Linkvist (Svédország) —váltó: Svédország. 1968-ban Linköping (Svédország), 1970-ben Fried- richsroda (NDK), 1972-ben Sta­ré Splavy (Csehszlovákia), 1974-ben Viborg (Dánia), 1975- ben Hyvinkaa (Finnország), 1976-ban Aviemore (Skócia), 1977-ben Veligrad (Bulgária), 1978-ban Kongsberg (Norvégia), és 1979-ben Tampere (Finnor­szág) látta vendégül a világ legjobb tájfutóit. A tavalyi vi­lágbajnokságon már 21 ország képviseltette színeit. A férfiak­nál a norvég Thon, valamint Svédország, a nőknél pedig Borgenström és Finnország sze­rezte meg az aranyérmet, te­hát ismét teljes skandináv si­ker született. Az eddigi világ- és Európa- bajnokságokon a legtöbb első helyet az északi országok sze­rezték. Svédország 16, Norvé­gia 12, Finnország 7, Svájc, Ma­gyarország és Dánia 1—1 győ­zelmet aratott. Az érmek elosz­tása a következő: Svédország 16 arany, 12 ezüst, 11 bronz, Norvégia 12 —- 9 — 11, Finn­ország 7 — 12 — 6, Svájc 1 — 5 — 2, Magyarország 1 — 1 — 2, Dánia 1 — 0 — 1, Csehszlo­vákia 0 — 0 — 4, Ez volt a helyzet az 1979. évi világbajnokságig. Mennyit változott tavaly óta a nemzet­közi élvonalban a helyzet arra is választ kapunk. Csehszlo­vák szemszögből nézve lehet majd javítani az eddigi ered­ményeken, mert a magyarok sikerei Monspart Saroltára, a dánok eredményei pedig Nor- gaardra — tehát egy-egy ver­senyzőre épültek. A csehszlo­vák bronzérmeket viszont a férfi és női váltók szerezték. A sikeres szereplés érthetően hozzájárult e sportág népsze­rűségéhez, ami tovább növelheti az aktív tájfutók számát. l-r—f) A nyárasdi (TopoTníky) ké­zilabdázónők eddigi sikerei (annak ellenére, hogy nem si­került az I. ligában maradniuk) szolgálnak a legjobb példaként arra, hogy kisebb községekben, városokban is el lehet érni jó eredményeket. Csupán odaadás­ra, szorgalomra és céltudatos­ságra van szükség, egyrészt a felkészülés folyamán és persze a teljesítmény nyújtása közben. A Dunaszerdahelytől (Dunajs­ká Streda) 8 km-re fekvő Vár- kony (Vrakúň) elsősorban az Elektrosvit üzeméről ismert. Az alig 2000 lakosú községnek van ám még egy büszkesége: a női kézilabdacsapat. „Különösebb edzésmódszerek és feltételek nélkül jutott el a csapat a mai szintre. Szakkép­zett edzővel sem rendelkez­tünk eddig. Mégis sikerült jó eredményeket elérniük a lá­nyoknak. A sport, a kézilabda iránti szeretetnek és a rendsze­res edzéseknek köszönhető a siker. Reméljük, hogy mindez csak a kezdet, a csúcspontra még nem értünk el“, — mon­dotta legutóbbi beszélgetésünk bevezetőjeként Horváth József, a TJ Elektrosvit Vrakúň sport­egyesület alapító tagja és volt elnöke. A szervezőmunka nagy része most is az ő vállán fek­szik. Hogyan is indult útjára Vár­A labdarúgásban válogatott szinten rendszeresen megrendezik a világbaj­nokságot. Erre négyévenkint kerül sor, s a legnépszerűbb sportág szurkolói szívesen vennék, ha gyakrabban lehetne részük ilyen sorozatos látvá­nyosságban. Igaz, kárpótlással az Európa bajnokság is szol­gál, amelyet ugyancsak négy­évenkint bonyolítanak le, így tehát u legközelebb 1982 ben rendezik az újabb világbajnok­ságot, melynek színhelye Spa­nyolország lesz, míg a követ­kező Európa-bafnoki döntő-so­rozat 1984-ben, egyelőre még ismeretlen helyen kerül meg­rendezésre. Klubszinten évente megren­dezik a szintén nem hivatalos kontinens-bajnokságnak számí­tó BEK (természetesen a KEK és az UEFA Kupa) küzdelmeit is, s a Bajnokcsapatok EK-já- nak védőjét minden esetben földrészünk első számú együt­teseként tartják számon. Ezen a tényen az sem változtat, hogy a BEK és a KEK minden­kori győztese eléggé rendsze­resen, kétfordulós alapon meg­mérkőzik az úgynevezett Szu per kupáért, s azt nem egy­szer éppen a Kupagyőztesek EK iának legjobbja nyeri el. E urópán kívül a klubszintű labdarúgás is Dél Ameri­kában a legjelentősebb. Ott is népszerű az évente sor­ra kerülő kupasorozat, az úgy­nevezett Felszabadítók Kupá­jáért, s annak védőjét e konti­nens legjobbjának tartják. El­sősorban dél-amerikai részről jelentkezett rendszeresen az a kívánság, hogy a BEK védője konyban a kézilabdasport? „A lányok még az iskolában ismerkedtek meg a sportággal. Eleinte testnevelő tanáruk, majd Kukucs Pál irányításával foly­tak az edzések. Az első komoly eredményt 1978-ban érték el a lányok — járási ifjúsági baj­nokságot nyertek. Majd sikere­sen túljutottak a járási selej­tezőmérkőzésen is és bejutot­tak a kerületi ifibajnokságba. A sikeres szereplésnek köszön­hető, hogy amint a játékosok kiöregedtek az ifjúsági korból, 1979-ben besorolták a csapatot u felnőtt bajnokság első A osz­tályába. Itt már komoly erőt képviselnek az egyes ellenfe­lek: Bánovce, Topoľčany, Trna­va, Modranka, Levice együtte­sei is ebben a csoportban har­colnak." A csapat eljutott tehát arra a szintre, amikor már a továb­bi helytálláshoz természetesen nem elég az eddigi edzésmun­ka. Az eddigi edzésmódszere­ken és a felkészülés további feltételein is feltétlenül javíta­ni kell. Az üzem és a hnb vezetősé­gének segítségével, társadalmi munkában felépült és néhány napja át is adták rendeltetésé­nek az új aszfaltburkolatú ké­zilabdapályát. Mészáros Tibor, az egyesület jelenlegi elnöke is büszke az új létesítményre, és a dél-amerikai legjobb klub­csapat minden évben odavisz- sza alapon megmérkőzzön az úgynevezett Interkontinentális Kupáért. Az ilyen találkozó- kon különösen Dél Amerikában adódtak gyakori kellemetlen jelenetek, amelyek eléggé két- ségbe vonták azok sportszerű­ségét. Többször előfordult cz is, hogy a BEK győztese nem mutatott hajlandóságot az ilyen fináléban való részvételre, s ezt a lehetőséget átengedte BEK-döntős társának. Ezzel is vesztett elképzelt értékéből az Interkontinentális Kupa, s az sem sokat segített rajta, hogy Dél-Amerikában európai, itt pe­dig dél-amerikai játékvezető irányította a küzdelmet. L egújabban érdekes válto­zás kínálkozik. A BEK győztese, a Nottingham Forest és a dél-amerikai kupa­győztes Nációnál Montevideo ugyanis egyetlen mérkőzésben egyezett meg az Interkonti­nentális Kupáért, s azt nem Eu­rópában, ' vagy Dél-Amerikában, hanem semleges helyen, Japán fővárosában, Tokióban rendezik meg 1981. február 4-én. Így már remélhető, hogy valósabb körülmények között derül ki, melyik csapat is a földkerek­ség legjobb klubja. Azt még nem tudjuk, ki lesz a játékveze­tő, de ugyancsak a sportszerű­ség elveinek teljes tiszteletben tartásával a két érdekelt föld­részen kívülinek kellene len­nie, elvégre másutt is akadnak kivételes képességű játékveze­tők. Ezt a legutóbbi labdarú­gó VB és az olimpiai-torna is igazolta. ZALA JÖZSEF amelynek szomszédságában még teniszpályák és öltözők építését tervezik. „Sajnos, nagyon hiányzik a szakképzett edző a csapatnál. Megnőtt az edzések igényessé­ge, hiszen taktikailag, de tech­nikailag és fizikailag is még so­kat kell fejlődniük a lányoknak. Kedvben, elszántságban és erő­ben nincs hiány. Jelenleg az a helyzet, hogy edző nélkül van a csapat. Szeretnénk, ha irányí­tását Hotový Pál, volt ligás já­tékos venné át legalább decem­berig. Ugyanis számolunk azzal, hogy az edzői minősítéssel ren­delkező Soóky Lajos, aki jelen­leg katonai szolgálatát tölti és decemberben szerel le, elvállal­ja az együttes vezetését. Sze­retnénk egy még ütőképesebb csapatot kovácsolni a meglévő gárdából"! Annak ellenére, hogy a hely­beli lakosság különösebb figyel­mét még nem keltette fe) a csapat eddigi jó szereplése, megvan minden remény arra — természetesen csupán a szüksé­ges feltételek javítása mellett —, hogy a várkonyi női kézi­labda színvonala tovább emel­kedjen és a nyárasdiakboz ha­sonlóan a csapat betörjön a hazai élvonalba. Remélhetőleg a várkonyiak igyekezetét siker kíséri a jövőben is. kollAr gábor A jégkorong-liga menetrendje Kedden, a 2. fordulóval foly­tatódnak az I. jégkorong-liga küzdelmei. Ennek párosítása: Sparta — Slovan, Plzeň — Kladno, Jihlava — Pardubice, Trenčín — Vítkovice, Košice — Č. Budéjovice, Gottwaldov — Litvinov. 3. forduló, X. 3.: Litvinov — Sparta, Č. Budéjovice — Gott­waldov, Kladno — Jihlava, Vít­kovice — VSŽ Košice, Pardu­bice — Trenčín, Slovan — Pl­zeň. 4. forduló, X. 7.: Sparta — Plzeň, Jihlava — Slovan, Tren­čín — Kladno, VSŽ — Pardu­bice, Gottwaldov — Vítkovice, Litvinov — C. Budéjovice. 5. forduló, X. 10.: C. Budé­jovice — Sparta, VŽKG — Lit­vinov, Pardubice — Gottwal­dov, Kladno — VSŽ, Slovan — Trenčín, Plzeň — Jihlava. 6. forduló, X. 12.: Sparta — Jihlava, Trenčín — Plzeň, VSŽ — Slovan, Gottwaldov — Klad­no, Litvinov — Pardubice, Č. Budéjovice — VŽKG. 7. forduló, X. 14.. VŽKG — Sparta, Pardubice — Č. Budé­jovice, — Kladno — Litvinov, Slovan — Gottwaldov, Plzeň — VSŽ, Jihlava — Trenčín. 8. forduló, X. 17.: Sparta — Trenčín, VSŽ — Jihlava, Gott­waldov •— Plzeň, Litvinov — Slovan, C. Budéjovice — Klad­no, VŽKG — Pardubice. 9. forduló, X. 21.: Pardubice — Sparta, Kladno — VŽKG, Slovan — Č. Budéjovice, Plzeň — Litvinov, Jihlava — Gottwal­dov, Trenčín — VSŽ. 10. forduló, X. 24.: Sparta — VSŽ, Gottwaldov — Trenčín, Litvinov — Jihlava, Č. Budéjo­vice — Plzeň, VŽKG — Slovan, Pardubice — Kladno. 11. forduló, X. 26.: Kladno — Sparta, Slovan — Pardubice, Plzeň — VŽKG, Trenčín — Lit­vinov, Jihlava — JC. Budéjo­vice, VŠZ — Gottwaldov. Egyre népszerűbb a nők körében is a kézilabda-sport (Voitíšek fölv.) Pólya van, de az edző még hiányzik...

Next

/
Oldalképek
Tartalom