Új Szó, 1980. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1980-09-29 / 230. szám, hétfő

■)ZEF LENÁRT ELVTÁRS BESZÉDE Magos kitüntetések a szovjet—kubai űrpárosnak (CSTK) — Mint már közöl­töd, Jurij Rotnanyenko és Ar­naido Tamayo Méndez szovjet —kubai űrpáros a Szojuz—38 űrhajó leszállási egységében pénteken sikeresen Földet ért. A két űrhajós jól érzi magát. A Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának rendelete értelmében Jurij Romanyenko^ űrhajóst, a Szovjetunió Hősét az űrrepülés során tanúsított hősiessége és helytállása elismeréseképp Le- nin-renddel és másodízben az Arany Csillag Érdeméremmel tüntették ki. Arnaido Tamayo Méndez kutatóörhajóst, a Ku­bai Köztársaság állampolgárát a Szovjetunió Hőse címmel, Le- nin-renddel és az Arany Csil­lag Érdeméremmel tüntették ki a Szaljut—6-ból és a Szojuz— 38-ból álló orbitális komple­xum fedélzetén és az űrrepülés folyamán tanúsított hősiességé­ért és helytállásáért. A Kubai Köztársaság Állam­tanácsa Jurij Romanyenkönak a Kubai Köztársaság Hőse cí­met és a Playa Giron kitünte­tést adományozta. Hasonló ki­tüntetésben részesítették Ar­naido Tamayo Méndez kutató­űrhajóst is. Bajkonurban szombaton saj­tókonferenciát tartottak a most befejeződött űrrepülés résztve­vői és irányítói. A kubai űrha­jós hangsúlyozta, hogy a neki adományozott szovjet kitünte­tések az űrrepülés programjá­nak előkészítésében részt vett kubai szakembereket illetik. Jurij Romanyenko kubai társa helytállását méltatta. VAN REMÉNY AZ ENYHÜLÉS FOLYTATÁSÁRA /Folytatás az í. oldalrólJ kedésben dolgozók, főleg a vasutasok, akikre népgazdärsá- gunk a szállítási feladatok zö­mét hárítja. Annál is inkább, mivel az utóbbi évek megnöve­kedett feladatai nagy igyeke- zetet, áldozatkészséget, s a szállíttatókkal jó összmunkát követeltek. Másrészt tudatosí­tanunk kell, hogy a feladatok teljesítéséhez kedvező alapot teremtett az a szüntelen figye­lem, amelyet legfelsőbb párt- és állami szerveink a közleke­désnek szenteltek. Őszinte elismerésünket és köszönetünket fejezzük ki önöknek, vasutas elvtársak, a jó eredményekért. Igaz, önök maguk tudják a legjobban, hogy munkájukban .vannak még fogyatékosságok, főleg ami az irányítás egyes szint­jeit, a fegyelmet, a személyfor­galmat és az utazás kulturáltsá­gát illeti. Sok probléma össze­függ az elégtelen műszaki el­látottsággal, de a megoldás kulcsa mindenekelőtt az önök kezében van. Hangsúlyozni szeretném, hogy a problémák határozottabb megoldása azért Is sürgető, mert a szállítással szemben igényes őszi időszak­ba lépünk. Reméljük, hogy igyekeznek majd feladatuknak minél jobban eleget tenni, ki­egyenlítik eddigi lemaradásu­kat, s teljesítik — főleg a Szovjetunióba irányuló — kivi­tel tervét, valamint a karácso­nyi piac ellátásával kapcsola­tos feladatokat. A problémák megoldását to­vábbá még inkább sürgetik a hetedik ötéves tervidőszak igé­nyes feladatai, amelyek a köz­lekedésben minden tekintetben jobb minőséget követelnek. Feltételezzük, hogy a 6. öt­éves tervidőszakhoz viszonyítva a műszaki alap fejlesztésére, korszerűsítésére 17 százalék­kal többet fordítunk, főleg az egyes vonalak villamosításáról, a biztonsági technika beveze­téséről van szó. Az észak-cseh­országi barnaszénmedencében sor kerül egy pályavonal áthe­lyezésére, új vasúti átjáró épül a Szovjetunióba stb. Tudatosítjuk, hogy más ága­zatokhoz hasonlóan az irányí­tás szintje a közlekedésben is döntő tényező, a további előre­haladás feltétele. A vasútnál fejleszteni kell a koncepciózus tevékenységet, amely érvénye­síti az egységes közlekedéspo­litikai elveket, céltudatosan koordinálni kell az egyes köz­lekedési ágazatokat. A vasutat fokozatosan korszerű számítás­technikával szereljük föl, s ezt az eddigieknél gyorsabban be kell vonni az irányítási folya­matok javításába. Az irányítás­sal egyéb fogalmak is járnak: szervezés, rend és fegyelem, jutalmazási rendszer, kezdemé­nyezés stb. De mindenekelőtt a kádereik döntenek a végső eredményről. Ügy véljük, hogy a felsorolt témákban van mit előrelépniük, s ezt eddigi ta­pasztalataik is igazolják. Emlé­kezzünk csak vissza az orszá­gos spartakiádra. A tornászok és az érdeklődők szállításához 1800 szerelvény indítására volt szükség az ország minden ré­széből (és vissza), s a vasút nemcsak ezt teljesítette kivá­lóan, hanem az áruszállításban is majdnem teljesítette a ter­vét, a múlt év hasonló idősza­kához viszonyítva pedig fél­millió tonnával több árut szál­lítottak. Jövőre és az egész hetedik ötéves tervidőszak alatt a fel­adatok teljesítése szempontjá­ból nagy jelentősége lesz a szállítók és a szállíttatok kö­zötti összhangnak. Enn«jk javu­lását az utóbbi években is ta­pasztalhattuk, mégis vannak azonban kiaknázatlan lehető­ségek. Égetően jelentkezik a ki és berakodás gondja a munka­szüneti napokon, szombaton és vasárnap. Leszögezhetjük, hogy a vasutasok igyekezete fölösle­gessé válik, ha az üzemekben állnak a vagonok vagy pedig a nagykereskedelmi szerveik fe­lelőtlensége miatt a hét végén a határállomásokon a zöldség és gyümölcs a vagonokban romlik. Ezen a helyzeten vál­toztatni kell. A vasút munkája nagyban függ a gépipari és az építő­ipari vállalatoktól is. Egyrészt, hogy milyen gépeket, műszaki berendezéseket kapnak és mi­lyen határidőben, másrészt az sem mindegy, hogy az új beru­házásokat mikor és milyen mi­nőségben vehetik át. Néhány szót a személyszállí­tásról. A spartakiád igazolta, hogy e téren is tudunk kiváló eredményeket elérni. Ezzel szemben viszont nyugtalanító a közvélemény részéről érke­zett sok és jogos panasz, me­lyek szóvá teszik a vonatok késését, hogy nem tiszták a kocsik, pontatlan a helyjegy- kezelés stb. Komolyan kell fog­lalkoznunk ezekkel a problé­máikkal, egyesíteni kell a vas­utasok, a szállítók és a közvé­lemény igyekezetét a javulás érdekében. Tudatosítanunk kell, hogy a vasút a múltban is és a jövőben is a népgaz­daság fontos része volt és lesz, és ki kell fejeznie műszaki kul­túránk színvonalát is. Ha vil­lamosítjuk a vasutat, ha számí­tógépeket vezetünk be, akkor az esztétikai vonatkozásokat is javítanunk kell. Nagyra értékeljük azt a tényt, hogy a haladó munka- módszerek alkalmazásában és fejlesztésében a vasutasok min­dig az élen jártak, és úgyszin­tén hagyomány önöknél, hogy a szocialista munkaversenyek a vasútnál tömeges alapokon vannak. Önök is jól tudják, hogy a nemzetközi élet az utóbbi idő­ben összetettebbé, ellentmon­dásosabbá vált. Veszélyes hely­zet alakult ki a világban, mi­vel az imperializmus erői sze­retnék ismét eltemetni az eny­hülést, a világot visszatéríteni a hidegháború időszakába, s háborús hisztériát akarnak kel­teni. Az imperialista körök főleg a feszültséggócokban folytatják intrikáikat: a Perzsa-öbölben, ahol folytatják a fegyverek felhalmozását, továbbá Délke­léi Ázsiában és a karib-tengeri térségben. Brutális eszközökkel kényszerítik rá Nyugat-Európát a közép-hatótávolságú rakéták telepítésére. Nyíltan hangoz­tatják az ún. „új atomstraté­giát", s az emberiséget az ún. „korlátozott atomháborúval“ akarják „megnyugtatni“. Ezzel egy lehetséges atomkonfliktus veszélyét teremtik meg. E reakciós erők élén ma az USA imperialista körei állnak, amelyek figyelmen kíyül hagy­ják napjaink realitásait, s a katonai-stratégiai egyensúlyt a maguk javára szeretnék billen­teni. Mindez pedig a Szovjet­unió és a szocialista közösség más országai ellen irányul, így szeretnék aláásni a nemzetközi feszültségenyhülést, a népek biztonságát. Ezzel a törekvésük­kel szoros összhangban áll az, hogy szaporodnak provokációik a szocialista országok ellen, ugyancsak fokozzák a lázas fegyverkezést, valamint a NATO militarista törekvéseit hangsúlyozzák. Ezzel szemben- áll a szocialista közösség egy­értelmű, becsületes békepoli­tikája, mindenekelőtt a Szov­jetunió politikája. Amint a kö­zelmúltban Leonyid Brezsnyev elvtárs is hangsúlyozta, nap­jainkban semmi sem fontosabb, mint megakadályozni az impe­rializmust abban, hogy az „erőpolitika“- győzedelmesked­jék az enyliüléspfditika felett. Ezért nagyon fontos a Szovjet­unió és a többi szocialista or­szág egységes álláspontja a legégetőbb nemzetközi kérdé­sekben, főleg ami az európai atomrakétákat, a közép-európai fegyveres erők csökkentését il­leti. A nyugati országok veze­tőitől most választ várunk ja­vaslatainkra. Az imperializmus mesterkedéseinek, stratégiai céljainak ismeretében fontos, hogy éberek legyünk, és erő­sítsük országaink egységét. Az imperialista köröket nagy re­ményekkel töltötték el a len­gyelországi események. Önök is tudják, hogy a test­véri Lengyelországban kiélező­dött a helyzet. A szocialistaelle­nes erők visszaéltek az ország egyes szociális-gazdasági prob­lémáival oly módon, hogy eze­ket a lengyel társadalmi rend­szer elleni támadásokra hasz­nálták fel. Úgy tűnik, hogy a jobboldal Lengyelországban is vissza akar élni a jogos kriti­ka lehetőségeivel, — úgy mint nálunk a hatvanas évek végén — kompromittálni akarja a szocializmust és a munkásosz­tály pártját azzal a céllal, hogy megbontsa annak inter^ nacionalista kötelékeit és Len­gyelországot kiszakítsa a szo­cialista közösség családjából. Ezzel kapcsolatban a teljes meztelenségében megmutatko­zott az imperializmus alávaló- sága. A kapitalista országok poli­tikusai most valamiféle „gon­doskodást“ tanúsítanak a mun­kásosztály helyzetével kapcso­latban. S bár ezek a politiku­sok a kizsákmányolásra, a szo­ciális egyenlőtlenségre alapoz­zák tevékenységüket, hiszen saját országaikban jelenleg mintegy 15 millióval növelték a munkanélküliek számát és sorozatos támadásokat intéznek a szakszervezeteik jogai ellen, amikor Lengyelországról van szó, sztrájkokra buzdítanak, szabad szakszervezeteket köve­telnek, a pluralizmus elvét hangoztatják. Azoknak a kóru­sából, akik most úgy viselked­nek, mint Lengyelország új ba­rátai, nem hiányoznak a re- vansisták sem, akik a határok felülvizsgálására bújtogatnaik. Ebben a bonyolult helyzet­ben a LEMP és a lengyel kor­mány nagy erőfeszítéseket tesz a fő problémák megoldása ér­dekében, hogy erősítsék a párt iránti bizalmat, szilárdítsák az állam tekintélyét, s növeljék a dolgozók felelősségét és kez­deményezését a közös ügy osz­tályszempontból történő meg­oldására. Mi Csehszlovákiában figyelemmel kísérjük a baráti Lengyelországban folyó, a kon­szolidációért vívott küzdelmet, s azt kívánjuk, hogy az sike­resen folytatódjék. E folyamat lényege minde­nekelőtt a párton belüli kon­szolidációért és az egész poli­tikai rendszer megújulásáért vívott harc, az, hogy megnyer­jék a munkásosztályt, a föld­műveseket és az értelmiséget a párt politikájának. Ez az in- ternacionalizmus alapelveinek megvalósításáért, az antiszocia- lista erők leleplezéséért vívott harc. A testvéri Lengyelország kommunistái, dolgozói, úgy ahogy a múltban, a szép per­cekben számíthattak a cseh­szlovák kommunisták és egész népünk szolidaritására, ugyan­úgy számíthatnak erre most is, amikor nehéz időket élnek át. E szolidaritás megnyilvánult a lengyel vezetőknek a szovjet­unió, Csehszlovákia és a többi szocialista ország vezetőivel folytatott tárgyalásain. Ezekben a napokban a Szov­jetunió üj, jelentős békekezde­ményezéseket tett az ENSZ- ben. Andrej Gromiko külügymi­niszter felkérte az ENSZ főtit­kárát, hogy a közgyűlés napi­rendjére tűzzenek néhány, a háborús veszély elhárítása szempontjából sürgős intézke­dést. A csehszlovák külpolitika teljes mértékben támogatja az új javaslatóikat. Egyre tevéke­nyebb részt vállal a béke meg­őrzéséért és megszilárdításáért vívott harcban, mert ez a po­litika felel meg nemzeteink és az egész világ érdekeinek. En­nek a politikának az alapját országunk és az egész szocia­lista közösség gazdasági ere­jének növekedése képezi. A szocialista országok bővülő együttműködése a KGST kere­tében lehetővé teszi a termelő­erők gyors fejlesztését s azt, hogy teljesebb mértékben ki­használjuk azokat a történelmi előnyöket, amelyeket a szocia­lista termelési kapcsolatok nyújtanak. Elég ha megemlít­jük, hogy a KGST-tagországok a világ ipari termelésének 34 százalékát állítják elő. Gazda­sági potenciáljuk pedig tovább erősödik. Amíg a Közös Piac tagországainak ipari termelése I960 tói alighogy megkétszere­ződött, mezőgazdasági termelé­sük pedig csak 40 százalékkal nőtt, a KGST-országok ipari termelése négyszer lett na­gyobb, a mezőgazdasági terme­lés növekedése pedig megha­ladja a 60 százalékot. Ezek az eredmények ösztö­nöznek és arra köteleznek bennünket, hogy még jobban egyesítsük a testvéri szocialis­ta országok erejét, és gazda­sági fejlődésünk érdekében to­vábblépjünk a kooperáció és a szakosítás útján, hogy így is erősítsük a szocialista közössé­get, a világ haladó békeerői­nek döntő támaszát. (Folytatás az 1. oldalról) Külügyminiszterünk találko­zott Rüdiger von Wechmarral, a 35. ülésszak elnökével, az NSZK állandó ENSZ-képviselő- jével és véleményt cserélt ve­le a jelenlegi ülésszak napi­rendjével összefüggő néhány időszerű kérdésről. Bohuslav Chňoupek a kétoldalú kapcso­latokról és nemzetközi kérdé­sekről tárgyalt Paavo Matti Väyrynen finn és Carlos Pe­na Roniulo fülöp-szigeteki kül­ügyminiszterrel is. Andrej Gromiko, a Szovjet­unió külügyminisztere pénte­ken New "Yorkban találkozott az ENlSZ-közgyűlés 35. ülés­szakán részt vevő bolgár, ma­gyar, NDK-beli, lengyel, ro­(Folytatás az 1. oldalról) nép, mint most, kész „feláldoz­ni minden gyermekét". Bár Irán és Irak elfogadta az iszlám országok javaslatát: egyezzenek bele egy magas szintű jószolgálati misszióba, amely a két ország közötti konfliktus rendezésére tenne kísérletet, Bagdadban és Tehe­ránban másképp vélekednek a közvetítési kísérletekről. Radzsai iráni kormánytő szombati sajtókonferenciáján kijelentette, hogy nem hajlan­dó tárgyalni Irakkal és nem fo­gad el semmiféle közvetítést a két ország konfliktusának ren­dezésében. Ennek ellenére Te­heránban tárgyalt Baniszadr ál­lamfővel Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke. Radzsai kor­mányfő és más politikusok je­lenlétében az iráni—iraki konf­liktus legújabb fejleményeiről folytatott eszmecserét. Ziaul Hak tábornok, pakisztáni állam­fő, aki egyben az Iszlám Kon­ferencia soros elnöke, szintén (Folytatás az 1. oldalról) Az ötnapos BVT-rendezvény eredményeképp határozat szü­letett a közel-keleti probléma rendezéséről, a palesztin prob­léma igazságos megoldásáról, a Perzsa-öböl térségében és az Arábiai-f élszigeten kialakult helyzetről. A tanácskozás részt­vevői határozatban fejezték ki szolidaritásukat a vietnami, a kambodzsai és a laoszi néppel, és támogatásukról biztosították az afgán forradalmat. A namíbiai, a dél-afrikai probléma, az un. frontországok támogatása és az Afrika szar­ván kialakult helyzet további határozatok témáját képezte. A Latin Amerikára vonatko­zó határozatok mindenekelőtt elítélték az emberi jogok meg­sértését a diktátor-rendszerek­ben. A küldöttek úgyszintén ha­tározatot fogadtak el, amely­ben követelik Antonio Maida­nának, a Paraguayi KP KB fő­titkárának szabadon bocsátá­sát. A szófiai világparlament ha­tározatai követelik továbbá az új gazdasági világrend beve­zetését, a multinacionális mo­nopóliumok befolyásának fel­számolását, az energiagondok megoldását és a környezetvé­delem fokozását. mán, csehszlovák, mongol, ku­bai, vietnami, laoszi, afganisz­táni, etiópiai, angolai, JNDK- beli küldöttségek vezetőivel, illetve állandó ENSZ-képvise- lőivel. A találkozón részt vett a Koreai NDK állandó ENSZ- képviselöje is. A szívélyes és elvtársi légkörű megbeszélésen néhány időszerű nemzetközi problémáról volt szó. A szovjet diplomácia vezető­je úgyszintén megbeszélést folytatott Belgium, Dánia, Gui­nea, Ciprus és Görögország külügyminiszterével. Gromiko úgyszintén találkozott az an­golai, az indonéz és a török külügyminiszterrel, valamint Faruk Kaddumival, az PFSZ politikai osztályának vezetőjé­vel. szombaton érkezett Teheránba. Az iráni fővárosba várják Ha­bib Sattit, az Iszlám Konferen­cia főtitkárát. Bendzsedid Sadli algériai államfő Baniszadr el­nökkel folytatott telefonbeszél­getése során ajánlotta fel köz­vetítését. Hamadi iraki külügyminiszter, a sajtónak adott nyilatkozatá­ban az Iránnal ellentétes iraki álláspontról adott bizonyságot, amikor megállapította, hogy, Bagdad felkészült a közvelítő tárgyalásokra a konfliktus ren­dezése céljából és hogy nagy­ra értékeli több vezető politi­kus javaslatát ez ügyben. Mexikó és Norvégia javasla­tára a Biztonsági Tanács szom­baton összeült, hogy megvitas­sa az iráni-*iraki konfliktust. Waldheim ENSZ-főtitkár az ülés bevezetőjében leszögezte, hogy a konfliktus nagy mérték- ben veszélyezteti a nemzetközi békét és biztonságot. A BT e héten folytatja vitá­ját és várhatóan határozatot fogad el ez ügyben. Romes Csandra, a Béke-vi- lágtanács elnöke záróbeszédé­ben egyebek között megállapí­totta: „A békére szavaztunk. Számos olyan határozatot hagytunk jóvá, amelyek közös akciókra köteleznek bennün­ket. Szükség volt arra, hogy felhívjuk a figyelmet a hábo­rús veszélyre, ugyanakkor a háborús katasztrófa elhárítá­sának módjaira." A béke-világparlament úgy határozott, hogy Szófiának „A béke városa” címet adomá­nyozza. A tanácskozás ezzel is­merte el a bolgár főváros la­kosságának hozzájárulását a békéért folytatott harchoz, a világ békeerői fórumának meg­rendezéséhez. Todor Zsivkov, a BKP KB el­ső titkára, a Bolgár Államta­nács elnöke a világparlament résztvevőinek tiszteletére adott fogadáson rövid beszédet mon­dott. Hangsúlyozta, hogy a kormányok maguk nem képe­sek elhárítani a háborút, arra kell kényszeríteni a militaris­tákat, az imperialistákat és a reakciós erőket, hogy vegyék el a kezüket a megsemmisítő fegyverekről. Erre csak a vi­lág békeszerető erői képesek. A BIZTONSÁGI TANÁCS IRÁN ÉS IRAK VISZÁLYÁRÓL TÁRGYAL VÉGET ÉRT A BÉKE-VILÁGPARLAMENT ÜLÉSE

Next

/
Oldalképek
Tartalom