Új Szó, 1980. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1980-09-29 / 230. szám, hétfő

■)ZEF LENÁRT ELVTÁRS BESZÉDE

Magos kitüntetések a szovjet—kubai űrpárosnak

(CSTK) — Mint már közöltöd, Jurij Rotnanyenko és Arnaido Tamayo Méndez szovjet —kubai űrpáros a Szojuz—38 űrhajó leszállási egységében pénteken sikeresen Földet ért. A két űrhajós jól érzi magát.

A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának rendelete értelmében Jurij Romanyenko^ űrhajóst, a Szovjetunió Hősét az űrrepülés során tanúsított hősiessége és helytállása elismeréseképp Le- nin-renddel és másodízben az Arany Csillag Érdeméremmel tüntették ki. Arnaido Tamayo Méndez kutatóörhajóst, a Kubai Köztársaság állampolgárát a Szovjetunió Hőse címmel, Le- nin-renddel és az Arany Csillag Érdeméremmel tüntették ki a Szaljut—6-ból és a Szojuz— 38-ból álló orbitális komplexum fedélzetén és az űrrepülés folyamán tanúsított hősiességéért és helytállásáért.

A Kubai Köztársaság Államtanácsa Jurij Romanyenkönak a Kubai Köztársaság Hőse címet és a Playa Giron kitüntetést adományozta. Hasonló kitüntetésben részesítették Arnaido Tamayo Méndez kutatóűrhajóst is.

Bajkonurban szombaton sajtókonferenciát tartottak a most befejeződött űrrepülés résztvevői és irányítói. A kubai űrhajós hangsúlyozta, hogy a neki adományozott szovjet kitüntetések az űrrepülés programjának előkészítésében részt vett kubai szakembereket illetik. Jurij Romanyenko kubai társa helytállását méltatta.

VAN REMÉNY AZ ENYHÜLÉS FOLYTATÁSÁRA

/Folytatás az í. oldalrólJ

kedésben dolgozók, főleg a vasutasok, akikre népgazdärsá- gunk a szállítási feladatok zömét hárítja. Annál is inkább, mivel az utóbbi évek megnövekedett feladatai nagy igyeke- zetet, áldozatkészséget, s a szállíttatókkal jó összmunkát követeltek. Másrészt tudatosítanunk kell, hogy a feladatok teljesítéséhez kedvező alapot teremtett az a szüntelen figyelem, amelyet legfelsőbb párt- és állami szerveink a közlekedésnek szenteltek.

Őszinte elismerésünket és köszönetünket fejezzük ki önöknek, vasutas elvtársak, a jó eredményekért. Igaz, önök maguk tudják a legjobban, hogy munkájukban .vannak még fogyatékosságok, főleg ami az irányítás egyes szintjeit, a fegyelmet, a személyforgalmat és az utazás kulturáltságát illeti. Sok probléma összefügg az elégtelen műszaki ellátottsággal, de a megoldás kulcsa mindenekelőtt az önök kezében van. Hangsúlyozni szeretném, hogy a problémák határozottabb megoldása azért Is sürgető, mert a szállítással szemben igényes őszi időszakba lépünk. Reméljük, hogy igyekeznek majd feladatuknak minél jobban eleget tenni, kiegyenlítik eddigi lemaradásukat, s teljesítik — főleg a Szovjetunióba irányuló — kivitel tervét, valamint a karácsonyi piac ellátásával kapcsolatos feladatokat.

A problémák megoldását továbbá még inkább sürgetik a hetedik ötéves tervidőszak igényes feladatai, amelyek a közlekedésben minden tekintetben jobb minőséget követelnek. Feltételezzük, hogy a 6. ötéves tervidőszakhoz viszonyítva a műszaki alap fejlesztésére, korszerűsítésére 17 százalékkal többet fordítunk, főleg az egyes vonalak villamosításáról, a biztonsági technika bevezetéséről van szó. Az észak-csehországi barnaszénmedencében sor kerül egy pályavonal áthelyezésére, új vasúti átjáró épül a Szovjetunióba stb.

Tudatosítjuk, hogy más ágazatokhoz hasonlóan az irányítás szintje a közlekedésben is döntő tényező, a további előrehaladás feltétele. A vasútnál fejleszteni kell a koncepciózus tevékenységet, amely érvényesíti az egységes közlekedéspolitikai elveket, céltudatosan koordinálni kell az egyes közlekedési ágazatokat. A vasutat fokozatosan korszerű számítástechnikával szereljük föl, s ezt az eddigieknél gyorsabban be kell vonni az irányítási folyamatok javításába. Az irányítással egyéb fogalmak is járnak: szervezés, rend és fegyelem, jutalmazási rendszer, kezdeményezés stb. De mindenekelőtt a kádereik döntenek a végső eredményről. Ügy véljük, hogy a felsorolt témákban van mit előrelépniük, s ezt eddigi tapasztalataik is igazolják. Emlékezzünk csak vissza az országos spartakiádra. A tornászok és az érdeklődők szállításához 1800 szerelvény indítására volt szükség az ország minden részéből (és vissza), s a vasút nemcsak ezt teljesítette kiválóan, hanem az áruszállításban is majdnem teljesítette a tervét, a múlt év hasonló időszakához viszonyítva pedig félmillió tonnával több árut szállítottak.

Jövőre és az egész hetedik ötéves tervidőszak alatt a feladatok teljesítése szempontjából nagy jelentősége lesz a szállítók és a szállíttatok közötti összhangnak. Enn«jk javulását az utóbbi években is tapasztalhattuk, mégis vannak azonban kiaknázatlan lehetőségek. Égetően jelentkezik a ki és berakodás gondja a munkaszüneti napokon, szombaton és vasárnap. Leszögezhetjük, hogy a vasutasok igyekezete fölöslegessé válik, ha az üzemekben állnak a vagonok vagy pedig a nagykereskedelmi szerveik felelőtlensége miatt a hét végén a határállomásokon a zöldség és gyümölcs a vagonokban romlik. Ezen a helyzeten változtatni kell.

A vasút munkája nagyban függ a gépipari és az építőipari vállalatoktól is. Egyrészt, hogy milyen gépeket, műszaki berendezéseket kapnak és milyen határidőben, másrészt az

sem mindegy, hogy az új beruházásokat mikor és milyen minőségben vehetik át.

Néhány szót a személyszállításról. A spartakiád igazolta, hogy e téren is tudunk kiváló eredményeket elérni. Ezzel szemben viszont nyugtalanító a közvélemény részéről érkezett sok és jogos panasz, melyek szóvá teszik a vonatok késését, hogy nem tiszták a kocsik, pontatlan a helyjegy- kezelés stb. Komolyan kell foglalkoznunk ezekkel a problémáikkal, egyesíteni kell a vasutasok, a szállítók és a közvélemény igyekezetét a javulás érdekében. Tudatosítanunk kell, hogy a vasút a múltban is és a jövőben is a népgazdaság fontos része volt és lesz, és ki kell fejeznie műszaki kultúránk színvonalát is. Ha villamosítjuk a vasutat, ha számítógépeket vezetünk be, akkor az esztétikai vonatkozásokat is javítanunk kell.

Nagyra értékeljük azt a tényt, hogy a haladó munka- módszerek alkalmazásában és fejlesztésében a vasutasok mindig az élen jártak, és úgyszintén hagyomány önöknél, hogy a szocialista munkaversenyek a vasútnál tömeges alapokon vannak.

Önök is jól tudják, hogy a nemzetközi élet az utóbbi időben összetettebbé, ellentmondásosabbá vált. Veszélyes helyzet alakult ki a világban, mivel az imperializmus erői szeretnék ismét eltemetni az enyhülést, a világot visszatéríteni a hidegháború időszakába, s háborús hisztériát akarnak kelteni.

Az imperialista körök főleg a feszültséggócokban folytatják intrikáikat: a Perzsa-öbölben,

ahol folytatják a fegyverek felhalmozását, továbbá Délkeléi Ázsiában és a karib-tengeri térségben. Brutális eszközökkel kényszerítik rá Nyugat-Európát a közép-hatótávolságú rakéták telepítésére. Nyíltan hangoztatják az ún. „új atomstratégiát", s az emberiséget az ún. „korlátozott atomháborúval“ akarják „megnyugtatni“. Ezzel egy lehetséges atomkonfliktus veszélyét teremtik meg.

E reakciós erők élén ma az USA imperialista körei állnak, amelyek figyelmen kíyül hagyják napjaink realitásait, s a katonai-stratégiai egyensúlyt a maguk javára szeretnék billenteni. Mindez pedig a Szovjetunió és a szocialista közösség más országai ellen irányul, így szeretnék aláásni a nemzetközi feszültségenyhülést, a népek biztonságát. Ezzel a törekvésükkel szoros összhangban áll az, hogy szaporodnak provokációik a szocialista országok ellen, ugyancsak fokozzák a lázas fegyverkezést, valamint a NATO militarista törekvéseit hangsúlyozzák. Ezzel szemben- áll a szocialista közösség egyértelmű, becsületes békepolitikája, mindenekelőtt a Szovjetunió politikája. Amint a közelmúltban Leonyid Brezsnyev elvtárs is hangsúlyozta, napjainkban semmi sem fontosabb, mint megakadályozni az imperializmust abban, hogy az „erőpolitika“- győzedelmeskedjék az enyliüléspfditika felett. Ezért nagyon fontos a Szovjetunió és a többi szocialista ország egységes álláspontja a legégetőbb nemzetközi kérdésekben, főleg ami az európai atomrakétákat, a közép-európai fegyveres erők csökkentését illeti. A nyugati országok vezetőitől most választ várunk javaslatainkra. Az imperializmus mesterkedéseinek, stratégiai céljainak ismeretében fontos, hogy éberek legyünk, és erősítsük országaink egységét. Az imperialista köröket nagy reményekkel töltötték el a lengyelországi események.

Önök is tudják, hogy a testvéri Lengyelországban kiéleződött a helyzet. A szocialistaellenes erők visszaéltek az ország egyes szociális-gazdasági problémáival oly módon, hogy ezeket a lengyel társadalmi rendszer elleni támadásokra használták fel. Úgy tűnik, hogy a jobboldal Lengyelországban is vissza akar élni a jogos kritika lehetőségeivel, — úgy mint nálunk a hatvanas évek végén — kompromittálni akarja a szocializmust és a munkásosztály pártját azzal a céllal,

hogy megbontsa annak inter^ nacionalista kötelékeit és Lengyelországot kiszakítsa a szocialista közösség családjából. Ezzel kapcsolatban a teljes meztelenségében megmutatkozott az imperializmus alávaló- sága.

A kapitalista országok politikusai most valamiféle „gondoskodást“ tanúsítanak a munkásosztály helyzetével kapcsolatban. S bár ezek a politikusok a kizsákmányolásra, a szociális egyenlőtlenségre alapozzák tevékenységüket, hiszen saját országaikban jelenleg mintegy 15 millióval növelték a munkanélküliek számát és sorozatos támadásokat intéznek a szakszervezeteik jogai ellen, amikor Lengyelországról van szó, sztrájkokra buzdítanak, szabad szakszervezeteket követelnek, a pluralizmus elvét hangoztatják. Azoknak a kórusából, akik most úgy viselkednek, mint Lengyelország új barátai, nem hiányoznak a re- vansisták sem, akik a határok felülvizsgálására bújtogatnaik.

Ebben a bonyolult helyzetben a LEMP és a lengyel kormány nagy erőfeszítéseket tesz a fő problémák megoldása érdekében, hogy erősítsék a párt iránti bizalmat, szilárdítsák az állam tekintélyét, s növeljék a dolgozók felelősségét és kezdeményezését a közös ügy osztályszempontból történő megoldására. Mi Csehszlovákiában figyelemmel kísérjük a baráti Lengyelországban folyó, a konszolidációért vívott küzdelmet, s azt kívánjuk, hogy az sikeresen folytatódjék.

E folyamat lényege mindenekelőtt a párton belüli konszolidációért és az egész politikai rendszer megújulásáért vívott harc, az, hogy megnyerjék a munkásosztályt, a földműveseket és az értelmiséget a párt politikájának. Ez az in- ternacionalizmus alapelveinek megvalósításáért, az antiszocia- lista erők leleplezéséért vívott harc. A testvéri Lengyelország kommunistái, dolgozói, úgy ahogy a múltban, a szép percekben számíthattak a csehszlovák kommunisták és egész népünk szolidaritására, ugyanúgy számíthatnak erre most is, amikor nehéz időket élnek át. E szolidaritás megnyilvánult a lengyel vezetőknek a szovjetunió, Csehszlovákia és a többi szocialista ország vezetőivel folytatott tárgyalásain.

Ezekben a napokban a Szovjetunió üj, jelentős békekezdeményezéseket tett az ENSZ- ben. Andrej Gromiko külügyminiszter felkérte az ENSZ főtitkárát, hogy a közgyűlés napirendjére tűzzenek néhány, a háborús veszély elhárítása szempontjából sürgős intézkedést. A csehszlovák külpolitika teljes mértékben támogatja az új javaslatóikat. Egyre tevékenyebb részt vállal a béke megőrzéséért és megszilárdításáért vívott harcban, mert ez a politika felel meg nemzeteink és az egész világ érdekeinek. Ennek a politikának az alapját országunk és az egész szocialista közösség gazdasági erejének növekedése képezi. A szocialista országok bővülő együttműködése a KGST keretében lehetővé teszi a termelőerők gyors fejlesztését s azt, hogy teljesebb mértékben kihasználjuk azokat a történelmi előnyöket, amelyeket a szocialista termelési kapcsolatok nyújtanak. Elég ha megemlítjük, hogy a KGST-tagországok a világ ipari termelésének 34 százalékát állítják elő. Gazdasági potenciáljuk pedig tovább erősödik. Amíg a Közös Piac tagországainak ipari termelése I960 tói alighogy megkétszereződött, mezőgazdasági termelésük pedig csak 40 százalékkal nőtt, a KGST-országok ipari termelése négyszer lett nagyobb, a mezőgazdasági termelés növekedése pedig meghaladja a 60 százalékot.

Ezek az eredmények ösztönöznek és arra köteleznek bennünket, hogy még jobban egyesítsük a testvéri szocialista országok erejét, és gazdasági fejlődésünk érdekében továbblépjünk a kooperáció és a szakosítás útján, hogy így is erősítsük a szocialista közösséget, a világ haladó békeerőinek döntő támaszát.

(Folytatás az 1. oldalról)

Külügyminiszterünk találkozott Rüdiger von Wechmarral,

a 35. ülésszak elnökével, az NSZK állandó ENSZ-képviselő- jével és véleményt cserélt vele a jelenlegi ülésszak napirendjével összefüggő néhány időszerű kérdésről. Bohuslav Chňoupek a kétoldalú kapcsolatokról és nemzetközi kérdésekről tárgyalt Paavo Matti Väyrynen finn és Carlos Pena Roniulo fülöp-szigeteki külügyminiszterrel is.

Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere pénteken New "Yorkban találkozott az ENlSZ-közgyűlés 35. ülésszakán részt vevő bolgár, magyar, NDK-beli, lengyel, ro(Folytatás az 1. oldalról) nép, mint most, kész „feláldozni minden gyermekét".

Bár Irán és Irak elfogadta az iszlám országok javaslatát: egyezzenek bele egy magas szintű jószolgálati misszióba, amely a két ország közötti konfliktus rendezésére tenne kísérletet, Bagdadban és Teheránban másképp vélekednek a közvetítési kísérletekről.

Radzsai iráni kormánytő szombati sajtókonferenciáján kijelentette, hogy nem hajlandó tárgyalni Irakkal és nem fogad el semmiféle közvetítést a két ország konfliktusának rendezésében. Ennek ellenére Teheránban tárgyalt Baniszadr államfővel Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke. Radzsai kormányfő és más politikusok jelenlétében az iráni—iraki konfliktus legújabb fejleményeiről folytatott eszmecserét. Ziaul Hak tábornok, pakisztáni államfő, aki egyben az Iszlám Konferencia soros elnöke, szintén

(Folytatás az 1. oldalról)

Az ötnapos BVT-rendezvény eredményeképp határozat született a közel-keleti probléma rendezéséről, a palesztin probléma igazságos megoldásáról, a Perzsa-öböl térségében és az Arábiai-f élszigeten kialakult helyzetről. A tanácskozás résztvevői határozatban fejezték ki szolidaritásukat a vietnami, a kambodzsai és a laoszi néppel, és támogatásukról biztosították az afgán forradalmat.

A namíbiai, a dél-afrikai probléma, az un. frontországok támogatása és az Afrika szarván kialakult helyzet további határozatok témáját képezte.

A Latin Amerikára vonatkozó határozatok mindenekelőtt elítélték az emberi jogok megsértését a diktátor-rendszerekben. A küldöttek úgyszintén határozatot fogadtak el, amelyben követelik Antonio Maidanának, a Paraguayi KP KB főtitkárának szabadon bocsátását.

A szófiai világparlament határozatai követelik továbbá az új gazdasági világrend bevezetését, a multinacionális monopóliumok befolyásának felszámolását, az energiagondok megoldását és a környezetvédelem fokozását.

mán, csehszlovák, mongol, kubai, vietnami, laoszi, afganisztáni, etiópiai, angolai, JNDK- beli küldöttségek vezetőivel, illetve állandó ENSZ-képvise- lőivel. A találkozón részt vett a Koreai NDK állandó ENSZ- képviselöje is. A szívélyes és elvtársi légkörű megbeszélésen néhány időszerű nemzetközi problémáról volt szó.

A szovjet diplomácia vezetője úgyszintén megbeszélést folytatott Belgium, Dánia, Guinea, Ciprus és Görögország külügyminiszterével. Gromiko úgyszintén találkozott az angolai, az indonéz és a török külügyminiszterrel, valamint Faruk Kaddumival, az PFSZ politikai osztályának vezetőjével.

szombaton érkezett Teheránba. Az iráni fővárosba várják Habib Sattit, az Iszlám Konferencia főtitkárát. Bendzsedid Sadli algériai államfő Baniszadr elnökkel folytatott telefonbeszélgetése során ajánlotta fel közvetítését.

Hamadi iraki külügyminiszter, a sajtónak adott nyilatkozatában az Iránnal ellentétes iraki álláspontról adott bizonyságot, amikor megállapította, hogy, Bagdad felkészült a közvelítő tárgyalásokra a konfliktus rendezése céljából és hogy nagyra értékeli több vezető politikus javaslatát ez ügyben.

Mexikó és Norvégia javaslatára a Biztonsági Tanács szombaton összeült, hogy megvitassa az iráni-*iraki konfliktust. Waldheim ENSZ-főtitkár az ülés bevezetőjében leszögezte, hogy a konfliktus nagy mérték- ben veszélyezteti a nemzetközi békét és biztonságot.

A BT e héten folytatja vitáját és várhatóan határozatot fogad el ez ügyben.

Romes Csandra, a Béke-vi- lágtanács elnöke záróbeszédében egyebek között megállapította: „A békére szavaztunk.

Számos olyan határozatot hagytunk jóvá, amelyek közös akciókra köteleznek bennünket. Szükség volt arra, hogy felhívjuk a figyelmet a háborús veszélyre, ugyanakkor a háborús katasztrófa elhárításának módjaira."

A béke-világparlament úgy határozott, hogy Szófiának „A béke városa” címet adományozza. A tanácskozás ezzel ismerte el a bolgár főváros lakosságának hozzájárulását a békéért folytatott harchoz, a világ békeerői fórumának megrendezéséhez.

Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, a Bolgár Államtanács elnöke a világparlament résztvevőinek tiszteletére adott fogadáson rövid beszédet mondott. Hangsúlyozta, hogy a kormányok maguk nem képesek elhárítani a háborút, arra kell kényszeríteni a militaristákat, az imperialistákat és a reakciós erőket, hogy vegyék el a kezüket a megsemmisítő fegyverekről. Erre csak a világ békeszerető erői képesek.

A BIZTONSÁGI TANÁCS IRÁN ÉS IRAK VISZÁLYÁRÓL TÁRGYAL

VÉGET ÉRT A BÉKE-VILÁGPARLAMENT ÜLÉSE