Új Szó, 1980. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1980-09-27 / 229. szám, szombat

Mint a karmester

Füzy Imre

Azt hittem, hogy minden ember álmodik. Füzy Imre azt mondja, ő nem. Nincs rá ideje, sokszor még aludni sem tűi. Éjszakánként is nemegyszer azon töpreng, hogy Kelet-Szlovákia vasútjain egy-egy új problémát hogyan lehetne a legjobban megoldani.

Tény, hogy racionális gon dolkodású ember, s atléta termetéhez valamiféle edzett keménység, szilárd tartás is párosul. Aki ismeri, tudja róla, hogy meggyőzni valamiről csak tényekkel lehet. A mellébeszé lést, a dolgok „becsomagolását nem tűri. Valóságismeret — igen, ez a kulcsszó Füzy Imre magatartásának megértéséhez, de ennek története van.

A Füzy családból öten dől-, goznak a vasút szolgálatában. Im?e 1941-ben kezdte. A gim názium elvégzése után a csőr- gől (Čerliov) áilomáson lett forgalmista, rövid idővel később pedig Bordogszerdahelyen

(Streda nad Bodrogom] — és aztán egészen Varintól Čierna nad Tisouig majdnem minden állomáson szolgált. Túlzás nélkül állítható, a kerület vasúthálózatát úgy Ismeri, mint a tenyerét. Igaz, már gyermekkorától vasutas akart lenni. Hogy miért? — ezt így fogalmazta mftg:

— Apám is pályaőr volt, sokszor hozzászegődtem, majd a vonatokra is felkéredzked- tem. Megtetszett az a rend, ami a vasúton uralkodik. Itt az embereknek pontosaknak, megbízhatóknak kell lenniük — jóllehet, a normák keményebbek, mint sok más munkahelyen

Füzy Imre sohasem vonatko- dott a munkától. Emlékeiről Így beszél:

— Az Ágcsernyőn töltött kilenc év — negyvennyolctól öt- venhétig — volt talán a legnehezebb. Az átrakóállomást, vagy ahogyan emlegetni szok- juk: hazánk legnagyobb szárazföldi kikötőjét, akkor kezdték építeni. Ebben az időben

állomásfőnök-helyettes, majd az áruforgalmi osztály vezetője voltam Az építés nem ment zökkenőmentesen. Közben pedig a Szovjetunióból hazánk népének megsegítésére egyre több áru érkezett. A vasutasoknak bitony volt mit tenniük, hogy a szállítmányok ne vesztegeljenek az állomáson ...

Füzy Imrét 1969-ben a ke- leKszlovákiai vasúti körzet első számú főnökhelyettesévé nevezték ki, majd 1976-tól a főnöki tisztség betöltésével bízták meg. Füzy Imre*a Kráíova- ny-öierna nad Tisou közötti fő- vasútvonalon, valamint a me* dzilaborcei, a Červená Skala-i, a pelsőci (Plešivec), a murá- nl elágazásokon ma már több, mint 15 ezer vasutas munkáját irányítja. Olyan ő, mint a karmester. csak pálca helyett leggyakrabban telefon van a kezében. Egy szűk negyedóra alatt is legalább négy különböző állomásról hívják — és mindig tud tanácsot adni, minden esetben megmondja, — mi a teendő. Emberségéért kollégái körében nagy tiszteletnek örvend. Adnak a szavára. Ha azt mondja: „Fiúk, ezt meg

kell csinálni“ — senki sem akar kibújni a nagyobb megterhelés alól. Igaz, a munkavégzésben maga Füzy Imre is élenjáró. Tizenkét órát dolgozik naponta és szombat-vasárnap is bemegy három-négy órára. noha nem lenne köteles. Harmincegy éve dolgozik a vasúton, szabadságon eddig még nem volt. A közelmúltban egy szovjet vasutasküldöttség járt nála, nem akarták elhinni, hogy túl van már a hatvanadik tavaszon. Azt mondták; ennyi életerőre, ennyi energiára egy negyven éves ember is büszke lehetne. Füzy Imre, persze, nem büszke. Talán inkább szigorú, de ez a szigorúság az egészséges elégedetlenségéből táplálkozik. Aki jól ismeri őt, az tudja, hogy nagyon is mélyen érző ember. Tud örülni

az eredményeknek, a közös munka gyümölcsének. Magáról egyébkénl nem szeret beszélni. Legutóbb is a mozdonyvezetők, a vasutasok munkatermelékenységének növekedésére hívta fel a figyelmem. Elmondta, hogy 1970-ben, mikor a körzetnek 16 §zer vasúti alkalmazottja volt, 26 millió tonna árut szállítottak, s 1960-ban, mikor csak 15,5 ezer dolgozójuk van, közel 32 millió tonna áru szállítására képesek. Dicsérte a fiatalokat, az új vasutasnemzedéket. Azt mondta, helytállnak a munkában, lehet rájuk építeni.

Füzy Imrét három évvel ezelőtt a kassai (Košice) Lokomotíva sportegyesület elnökének is megválasztották. Azóta a hazai mérkőzésekre rendszeresen kijár, de — amint mondja — a vasutat teljes mértékben még akkor sem tudja elfelejteni, ha a fiúknak nagyon jól megy a játék. Elég egy távoli vonatfütty, és valami máris megrezdül az emlékezetben. Ilyenkor már legszívesebben nyúlna a kagyló után és tárcsázna.

Füzy Imrét odaadó, áldozatkész munkájáért ma a prágai várban Munka Érdemrenddel tüntetik ki.

SZÁSZAK GYÖRGY

AHOL IIINI HÍDNAK A «KŐIKRŐL

( A nyár utolsó szívdobbaná- íSát éreztem az utcán, s naivan hittem, megtalálom, akit keresek. Más történt. Az ismeretlen ismerős házon kívül volt, valaki mást kellett „kiszúrnom“ £ portás névjegyzékén. S aki- föl korábban semmit sem tudtam, rég nem látott vendégként üdvözölt, és tovább invitált. Oda, ahol azokban a per' cekben éppen értekezletet tartott.

— Talán a születésnapunkról akar írni? — tette fel nevetve a kérdést Karol Mahovskp mérnök, a közlekedés bratislavai számítástechnikai központjának igazgató-helyettese. —• Arról, hogy húsz évvel ezelőtt megvalósult végre a közlekedési minisztérium terve: számító- (központot adtak át Prágában is, Bratislavában is?

— Bevallom, erről nem volt tudomásom. Azért jöttem, hogy

A Nové Mésto nad Metují-i Stavoslroj nem csupán a KGST- tagországok keretében, hanem világviszonylatban is az építőipari, útépítési gépek legjelentősebb gyártója. Termelésének 50 százalékát a világ 67 országába exportálja. Felvételünkön Vlastimil Smola, a KNA 250 típusú billenőtartály szerelését végzi

(M, Kalina felvétele — ČSTK)

megtudjam, mi a feladatuk, mi a hatáskörük? De ha már említette, hogy néhány nappal ezelőtt ünnepeltek, kérem, beszéljen a vállalat kezdeti éveiről.

— Ha azt mondom, nehéz volt az indulás, nagyon nehéz, közhelynek véli a szavaimat. De nem tudok mást mondani. Sem a körülmények, sem az anyagi feltételek nem voltak megfelelőek a njaíhoz hasonló számítóközpont létrehozásához. Pedig égetően szükségünk volt rá, hiszen a társadalmi fejlődés a tközlekedés terén is forradalmi változást idézett elő. Tíz évbe telt, míg sikerült kilóbolnunka „gyermekbetegségekből“, s a hetvenes évek elején már zökkenőmentesen dolgozhattunk.

— Ez az impozáns számító- központ hat évvel ezelőtt épült. Előtte hol működtek?

— A Bratislava-újvárosi pályaudvaron. Nehéz elhinni, ugye? Volt is annyi nehézségünk, hogy ma már számunkra is elképzelhetetlen: vasúti csomópont mellett, nem megfelelő körülmények (között országos és ágazati tervfeladatokat kellett teljesítenünk. Igaz, 1970- ben még csak hatvanegy alkalmazottunk volt. Ma kétszázhat- vanhatan vagyunk.

— Géptermeikben új ábrázoló- és memóriaegységekkel, értékes adattörlőberendezé sekkel és fotóelektromos jeladókkal dolgoznak. Milyen számítógépekkel rendelkeznek?

Beáta Kacajová, a programozó- és tervezőosztály igazgató- helyettese veszi át a szót.

— A hazai ZPA 600-as jelzésű gépen gazdasági jellegű feladatokat ölelünk meg, a két nyugatnémet SIEMENS-beren- dezésen (4004/45, 4004/151) pedig a hazánk területén levő tehervagonokat kísérjük figyelemmel.

— Hogyan?

— Ogy, hogy a távírógépek segítségével szüntelen kapcsolatban állunk a Szövetségi Közlekedési Minisztériummal és az egyes vasútállomásokkal. így aztán mindent tudunk a tehervagonokról. Jelzésüket, rakte- rületük számát, a típusukat, hogy nyitott vagy fedett vagonról van szó, de még azt is, melyik nap, hány órakor, hol hagyta el hazánkat vagy éppen honnőt erkezik és mit szállít.

— Ezek szerint azt is meg tudná mondani, például hány ammóniás tartályvagon áll pillanatnyilag hazánk állomásain?

A választ mosoly előzi meg.

— Igen, ezt is megállapíthatom, ha érdekli, de nem azonnal. Egy kis időre lenne szükségem.

— Ügy hiszem, ezt a gazdag adatbankot az ipar területén is hasznosítani lehet.

— Hát persze. Gyűjtünk is és át is adunk adatokat. Például a bratislavai Georgi Dimitrov Vegyipari Müveknek és a vágsellyei Duslónak. Ezzel a tevékenységünkkel aztán az automatizált irányítási rendszer elemeit is felülvizsgálhatjuk. És itt említem meg, hogy a bonyolult SIEMENS-gép a szállítási költségek könyvelését is elvégzi.

— Eddig csak a vasútról beszéltünk. Kapcsolatban állnak a bratislavai kikötővel is?

Ismét Karol Mahovský válaszol.

— Természetesen. De a hetedik ötéves tervidőszakban is változatlanul a vasúti teherforgalom fejlesztésére törekszünk.

— Ha jól láttam, itt mindenki szívügyének tekinti a munkáját.

— Beszéljenek helyettem a tények — mondja. — Vállalatunknál öt szocialista muníka- brigád működik, további négy pedig a cím megszerzésén munkálkodik.

Már az ajtóban álltam, amikor eszembe jutott, hogy megkérdezzem: kellőképpen kihasználják-e a több millió koronás berendezéseket?

Egyik percről a másikra hangos lett az ülésterem. Jobbról is, balról is ezt hallom:

— Itt nincs megállás... Nálunk nincs szombat, vasárnap ... Itt mindig talál valakit a számítógépek mellett. Hajnalban éppúgy, mint napközben vagy késő éjszaka. Ha nem hiszi, jöjjön el, győződjön meg.

G. SZABÚ LÄSZLÓ

ehbHbB

ÓRÁNKÉNT — ÓRÁN KI NT

Nemrég olvastam egy feliraton a következőket: „A teniszpálya használata óránkmt 50,— korona. Egy járókelő az óránkint i-jét é-re igazította. Vajon helyesen tette-e? Most erre a kérdésre próbálunk meg válaszolni:

Való igaz, hogy a -nként, nkint ragok használatában még mindig nagy az ingadozás. Sőt, sokan a -nkint ragot azonosnak tartják a -ként raggal, holott nyelvünknek két különböző elemével van dolgunk. A -ként ugyanis módhatározö rag, a -nkint pedig úgynevezett osztórag. A Barátként viselkedett mondatnak -ként ragos határozója azt fejezi ki, hogy valaki baráthoz méltóan viselkedett. A Fejenként egy litert ittak mondatnak -nként ragos határozója pedig azt, hogy az elfogyasztott folyadékmennyiség úgy oszlott meg a társaság tagjai között, hogy egy főre egy liter jutott. A -kint és -ként ragokat alaki hasonlóságuk miatt sokan összezavarják..

A régebbi magyar nyelvben mindkettőnek volt -ként, kint, illetve -nként, nkint változataidé mai irodalmi nyelvünkben, az a gyakorlat alakult ki, hogy a -ként ragnak csak az és változata járatos, tehát ma csak így írhatjuk és mondhatjuk: barátként tisztelte, fiaként nevelte.

A barátkint, fiakint formák nyelvjárási változatok.

A -ként osztórag használatában az a nyelvszokás fejlődött ki, hogy ennek — főként a beszélt nyelvben — mind az -é-s, mind az -i-s változatát alkalmazzuk, tehát a fejenként, óránként, menetenként mellett a fejenkint, óránkint, meneten- kint is járatos. De erről még meg kell jegyeznünk, hogy a köznyelvben nagyrészt, az írott nyelvben pedig kizárólag az óránként, fejenként alakot használjuk. Ezért szótáraink, a helyesírási szabályzat, nyelvtanaink csak a -nként ragos alakokat említik.

Ha nem is követ el halálos, bűnt az, aki ilyeneket mond vagy ír: óránkint, mai nyelvünkben mégis inkább az óránként forma terjed, írásban és a választékosabb beszédben mi is ezt a nyelvhasználatot ajánljuk. így tehát kiinduló példánkban a felirat írásmódjának önkéntes ellenőre és kiigazító ja helyesen cselekedett, mivel a szabályos írott nyelvi formára javította ki a beszélt nyelvi alakot. SZÜTS LÁSZLÓ

„ILLETŐEN", „ILLETŐLEG", „IHLETVE"

A címként fölírt három hasonló alakú szó az újságírói stílusban eléggé gyakori. A mondatban betöltött szerepük is annyira hasonló, hogy nehéz köztük különbséget tenni. Mondatban a következőképpen jelennek meg: „Ezeket illetően az előző évi tapasztalatokból, az erőforrásokból, a lehetőségekből indul ki.“

Hasonló szerep van a következő mondatban is: „Még hathatósabban elő kell segítenünk a XV. kongresszus irányvonalának megvalósítását bel- és külpolitikában a proletár és a szocialista internacionalizmus alapelveinek következetes megvalósítását illetően ..

Ha alaposabban megvizsgáljuk a két mondatot, úgy találjuk, hogy mindkettőben nélkülözhető az említett szó. A mondanivaló így is teljes: „Ebben az előző évi..a második pedig: „ ... következetes megvalósításában ..

Mint példáink bizonyítják, az illetően névutónak fogható föl leginkább, s ha a mondatban raggal helyettesíthető, in kább azt használjuk, mivel terjengősségével, hivatalos színezetével nem válik stílusunk díszévé.

A illetőleg névutóként (pl.: Az ügyet illetőleg még nem nyilatkozott) és kötőszóként (pl. A szerző felfogását támogatja, illetőleg fejti ki részletesebben) egyaránt előfordulhat, ez utóbbi szerepében — főleg az értékező stílusban — mintha fokozatosan visszaszorítaná az illetve mellérendelő magyarázó tagmondatot kapcsoló kötőszót. A kettő között sajátos jelentésmegoszlás van kialakulóban. Az illetve fokozatosan visszaszorul eredeti szerepkörébe: az illet ige határozói igeneve marad, például váddal, szemrehányással illetve stb. E jelentésmegoszlás nem tekinthető a nyelv szegényedé sének, sőt az árnyaltabb kifejezést segíti, tehát hasznos.

Az illetőleg névutói használatára szintén vonatkozik az, amit az illetően-ről mondtunk. Ha raggal helyettesíthető, inkább azt használjukl Az alábbi mondatban lehet és célszerű raggal helyettesíteni: „ .. .a tőkés világ leginkább militarizált országai... a második világháború utáni időszakban elmaradtak ... a termelés növelésének ütemét illetőleg a kevésbé militarizált országok, például Japán mögött.“ Egy pillanatra ebben fölvillan kötőszói jelentése is, már csak azért is szerencsésebb volna a rag: „... a termelés növelésének üteméren ..."

Mint a bemutatott példákból kitűnik, az illetően és az illetőleg sok esetben nélkülözhető elem a mondatban, mellőzése tömörebbé, egyszerűbbé teheti a stílust. jvjorvAY GÁBOR

JÓ, HA TUDJUK

Egy ismerősöm Győrött járva, bement egy élelmiszerboltba és magyar szalámit kért. A boltos őszintén tudomására hozta, hogy az a fajta szalámi Magyarországon is hiánycikk, s annyit sem kapnak, hogy saját vevőik igényeit kielégíthessék, nemhogy még a csehszlovákiaiaknak is jutna belőle. Egyébként a határon úgysem viheti át a kedves vevő, mert az efféle élelmiszer kivitele tilos. Ismerősöm nem értette, honnan tudja a boltos, hogy ő csehszlovákiai, hiszen nincs a homlokára írva; talán az öltözetéből? S meg is kérdezte.

— Dehogy az öltözetéből — felelte a boltos —, hanem abból, hogy önök közül mindenki magyar szalámi nak hívja a mi tartósított szaláminkat, nálunk pedig téli szalámi a neve.

— Hát ezt bizony jó lesz megjegyezni — vonta le az esetből a tanulságot a pórul járt vásárló, amikor kifordult a boltból.

Igen, mi itt magyar szalámi-nak hívjuk azt a kedvelt szá- razszalámifajtát, amely olykor nálunk is kapható. Természetesen a maďarská saláma kifejezés alapján nevezzük így, amellyel a szlovák nyelvben találkozunk. Minket nem zavar ez a név, mert Magyarországról csak tartósított szalámit hozunk be, tehát egyszersmind, a szalámifajtát is jelöli számunkra. Hallottam, amint a máshonnan, például Romániából behozott tartósított szalámit is így nevezték. De gondoljunk arra, hogy Magyarországon minden ott készített szalámi „magyar szalámi“, s bizony ez az név nem alkalmas ezeknek a készítményeknek a megkülönböztetésére. Általában két fő fajtát különböztetnek meg: az érlelt: füstölt, nemes penésszel bevont, tehát erősen tartósított fajtának téli szalámi, a kissé főzött és gyengén füstölt, tehát kevésbé tartósított fajtának nyári szalámi a neve. j. j#