Új Szó, 1980. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1980-09-25 / 227. szám, csütörtök

Átfogó szovjet javaslatok a feszültség enyhítésére, a leszerelésre, az államok közti bizalom erősítésére tfj sző 1980. TX. 25. 3 •* (CSTK) — Az ENSZ-közgyűlés £ 35. ülésszakának általános vitája ■4* ban kedden felszólalt Andrej Gro- f mikn, az SZKP KB Politikai Bi- £ zottságának tagja, szovjet külügy- T miniszter, aki többek között a * következőket mondotta: Tekintettel a jelenlegi helyzet bo­nyolultságára ikűlönösképpen fontos, •hogy a tárgyalás konstruktív légkör­iben folyjon. A korábbinál még fonto­sabb, hogy minden résztvevő reálisan, megfontoltan lásson hozzá n kulcs- fontosságú nemzetközi problémáik meg­oldásához. A nemzetközi helyzet az utóbbi idő ben bonyolulttá vált. Ezt az Egyesült Államok és más NATO-országok poli­tikájában bekövetkezett hirtelen for­dulat váltotta iki. A tények azonban többet mondanak a szavaknál: a NATO országok már 197» májusában úgy határoztak, hogy csaknem az évszázad végéig minden évben automatikusan növelik katonai kiadásaikat. Az elmúlt év decemberé­ben elfogadták a közép-hatótávolságú nukleáris rakétafegyverek gyártásáról, valamint azok Nyugat-Európában tör­ténő elhelyezéséről szóló határozatot. Ez a lépés a NATO javára változtatja nieg a katonai stratégiai helyzetet. Az .Egyesült Államok irányvonala, amelyet csak militarista irányvonal­ként jellemezhetünk, megmutatkozik az ún. új atomstratégiában is. A stra­tégia szerzői ún. korlátozott és ..rész­leges“ atomtámadás lehetőségéről be­szélnek, amelynek semmi köze a va­lósághoz. Ez a koncepció mélyíti az alum katasztrófa veszélyét, és szükség­szerűen aggodalmat vált ki világszerte Az utóbbi időben az amerikai kül politika néhány olyan tézist vett at, amelyet saját hitvallásának tekint. Például önkényesen beavatkozik a vi­lág bármelyik országának belügyeibe, főleg azokéba, amelyek gazdag ener­giaforrásokkal rendelkeznek. Az itt élő népeket egyszerűen megfosztja azon jogától, hogy saját hazájában rendelkezzen saját vagyona felett. Egy másik tézis: ha valamely állam­ban Washingtonnak nem tetsző belső változásokra ikerül sor, akkor az Egye­sült Államok beavatkozik az ilyen ál­lam belügyeibe, vagy fegyveres erőket, illetve diverzáns csoportokat küld oda. S hogyan járnak el Kubával szemben? A kubai kormány és nép jogos követeié sei ellenére az Egyesült Államok erő­szakkal tartja megszállva Guantanamot, amely Kubához tartozik. Washington azonban így elmélkedik: akarjuk az ott levő katonai támaszpontot — és kész! Az már nem fontos számára, hogy ezzel durván megsérti Kuba jogait. Hány nyilatkozat hangzott már el "Washington politikájának magyaráza­tára! Ezekben gyakran esik szó az em­beri jogokról és az államok jogairól. Az ember nem tud eléggé csodálkozni, hogyan lehet az ilyen politikát össze­kapcsolni az államok, a népek jogai­nak és az emberi jogoknak tényleges tiszteletben tartásával. Az amerikai külpolitikában a nyo­más és a zsarolás módszereit a világ különböző részein tapasztalhatjuk. Irán ellen például nyílt erőszakot alkalmaz. Ezt mindenki tudja. A Perzsa-öbölben végrehajtott amerikai akció nemcsak Irán szuverenitását, hanem a térség többi országának szuverenitását is ve­szélyezteti. Az Egyesült Államoik nö­veli katonai jelenlétét Kelet-Afrikában, ahol az utóbbi időben új amerikai ka­tonai támaszpontok létesülnek. Az olyan országok, mint például Szomá- liá, amelyek megengedik, hogy orszá­guk területén amerikai katonai tá­maszpont létesüljön, természetesen hozzájárulnak a térségben a feszültség kiéleződéséhez. A Camp David-i arabellenes megál­lapodás közvetlen következménye, hogy nem csökken a feszültség a Kö­zel-Keleten. A szerződés csupán Izrael annexiós igényeit elégítheti ki, és csak az amerikai katonai jelenlét meg­őrzéséhez járulhat hozzá a Közel-Ke­leten. A világ más részén, a Távol-Keleten Washington politikai és katonai pozí­cióinak megszilárdítására törekszik, ösztönzi a japán militarista törekvése­ket. Velük halad Peking is. Mégis re­méljük, hogy a japán vezetés képes lesz a dolgokat olyannak látni, ami­lyenek azok a valóságban, és képes lesz szembeszállni a külső nyomással, mert az Japánt a Szovjetunióval való ellenségeskedés felé vezeti. Az Egye­sült Államok a szöuli bábrezsimmel együtt felelős azért, hogy a koreai probléma még mindig rendezetlen. Is­meretes, hogy az ENSZ-közgyűlés 30. ülésszakának határozatával ellentétben még mindig amerikai csapatok tartóz­kodnak Dél-Koreában. Ez akadályozza a helyzet normalizálását, a Koreai fél­szigeten. és gátolja Korea békés és demokratikus egyesítését. Az Egyesült Államok Indokínában és egész * Délkelet-Ázsiában a pekingi hegemonistákkal működik egyült. Azok­kal a hegemonistákkal, akik agresz- sziót hajtottak végre a Vietnami Szó cialista Köztársaság ellen, továbbra is háborús előkészületeket tesznek a viet­nami—kínai határon, provokációkat hajtanak végre a Laoszi Népi Demok­ratikus Köztársaság-és a Kambodzsai Nép! Köztársaság ellen. Az utóbbi években az Egyesült Államok és né­hány más nyugati ország egyre gyak rabban játssza ki a „kínai kártyát“, hogy saját céljaira használja fel Pe­king nagyhatalmi törekvéseit. Míg az említett államok arra törekszenek, hogy minél jobban bevonják politiká­jukba Kínát, Peking közeledik feléjük, és be akarja őket rántani a hideghá­borúba és a Szovjetunióval való konf­rontációba. Megjegyzem, hogy orszá­gunk a Kínai Népköztársasággal való kapcsolatok normalizálására türekszik. Bécsben, amikor aláírták a SAI,T—II. szerződést; Leonyid Brezsnyev megbe­szélést folytatott Carter elnökkel, aki szintén elismerte a kelet—nyugati ka­tonai egyensúly fenntartásának szük­ségességét. Ezt más NATO-ország ve­zetői is elismerték. Most viszont a NATO vezetők, ellentétben egykori ki­jelentéseikkel, igyekeznek a NATO ja­vára megváltoztatni a stratégiai erő- egyensúlyt. Ebben rejlik a jelenlegi nemzetközi helyzet kiéleződésének lé­nyege. Csak a hiszékeny emberek hi­hetik el azokat a koholt állításokat, hogy a nemzetközi helyzet kiéleződé­sének az az oka, hogy korlátozott szá­mú szovjet katonai kontingenst vezé­nyeltek Afganisztánba. Már többször megmagyaráztuk, hogy ezt a lépést az afgán nép szuverenitásának megőrzése érdekében tettük. Azt is többször el­mondtuk, hogy a segítségnyújtásra az afgán kormány Ismételt kérésére az 1978-ban megkötött szovjet—afgán szerződéssel és az ENSZ alapokmányá­val teljes összhangban került sor. Most, amikor a helyzet Afganisztánban fokozatosan normalizálódik, az afgán kormánnyal megegyezve bizonyos számú katonai egységeinket kivontuk Afga­nisztánból. Gyakran elhangzóit még az ENSZ-ben is olyan követelés, hogy vonjunk ki minden szovjet katonát Af­ganisztánból. Kijelentjük, hogy a Szov­jetunió kivonja minden katonáját Af­ganisztánból, amint megszűnnek azok az okok, amelyek a segítségkérést megelőzték. Korábban azonban nem, Ismeretes, hogy az afgán kormány az ország helyzete politikai rendezésének programján terjesztette elő. Ennek fi­gyelembevételével rendezhető a prob­léma s ezt a Szovjetunió teljes mér­tékben támogatja. A Szovjetuniónak a nemzetközi biz­tonság erősítését szorgalmazó kezde­ményezéseiről szólva Andrej Gromiko mindenekelőtt arról beszélt, hogy a Nyugat szándékosan halogatja a tár­gyalások megkezdését az új amerikai nukleáris fegyverek Nyugat-Európába telepítéséről, holott szovjet részről kezdettől fogva javasolják a kérdés tárgyalások útján való megoldását. A fegyverkezési hajsza újabb fordu­lójának elkerülése érdekében a Szov­jetunió síkraszállt a tárgyalások mel­lett az egyenlőség és az egyenlő biz­tonság elvei alapján — mondotta Gro­miko a közép-hatótávolságú rakéták­kal kapcsolatos szovjet álláspontról. Azoknak az akadályoknak az elhárí­tása végett, amelyeket a NATO dön­tése gördített a tárgyalások útjába, javasoljuk a tárgyalások haladéktalan megkezdését. Elképzelésünk szerint az esetleges megállapodások a SALT—-II. szerződés hatályba lépése után reali­zálódnak. Aláhúzva, hogy a Szovjetunió és szo­cialista partnerei sohasem törekedtek és ma sem törekednek katonai fölény elérésére, Gromiko hangsúlyozta, hogy a szocialista országok továbbra is a nemzetközi biztonságért vívott harc él­vonalában maradnak. Szavait alátá­masztandó, a népeik biztonságát és az államok közötti bizalmat erősítő ja­vaslatok egész sorát terjesztette elő. 1. A katonai tömbökhöz tartozó or­szágoknak le kellene mondaniuk arról, hogy új tagokkal bővítsék a kialakult katonai-politikai csoportosulásokat. A tömbön kívüli országok viszont arra köteleznék magukat, hogy nem csat­lakoznak egyik csoportosuláshoz sem. Továbbra is érvényben van a Szovjet­unió és más szocialista országok ko­rábbi nyilatkozata, amelynek értelmé­ben készek a Varsói Szerződés felosz­latására, h*a ezzel egyidőben a NATO-t is feloszlatják. 2. Feltétlenül szükséges, hogy vala­mennyi állam és mindenekelőtt a Biz­tonsági Tanács állandó tagjai és a hozzájuk 'katonai szerződéssel kötődő országok megígérjük, hogy egy meg­határozott időpontig, esetleg jövő év január 1-ig, kötelezettséget vállalnak: tartózkodnak fegyveres erőik és fegy­verzetük növelésétől. Ez lehetne az első lépés a haderők csökkentéséhez vezető úton. 3. A Szovjetunió kész részt venni egy olyan egyezményben, amely bizto­sítja a nem nukleáris országok biz­tonságának megőrzését mind a nuk­leáris, mind pedig a nem nukleáris országok részéről. A Szovjetunió kész *> probléma megoldásának más módo­zatait is megvizsgálni, s a maga ré­széről megerősíti, hogy sohasem al­kalmaz nukleáris fegyvereket azon or­szágok ellen, amelyek lemondanak a nukleáris fegyverek gyártásáról és elő­állításáról és amelyeknek területén nincsenek ilyen fegyverek. 4. A Szovjetunió teljesen reális le­hetőségnek tekinti a nukleáris fegy­verkísérletek teljes és általános betil­tásáról szóló szerződés kidolgozásának gyors befejezését, ha tárgyaló partne­rei — az Egyesült Államok és Nagy- Britannia — erre késznek mutatkoz­nak. A cél elérése érdekében a Szov­jetunió indítványozza, hogy valameny- nyi nukleáris hatalom egy közösen megállapítandó időponttól számítolt egy évig tartózkodjék mindennemű nukleáris robbantástól. Az egyéves mo­ratórium idején folytatódnának a tár­gyalások a gyökeres megoldás érde­kében. A felsorolt intézkedések haladékta­lan végrehajtása a nemzetközi életben egész SD,r súrlódási felületet küszöböl­ne ki. Csökkentené az országok kato­nai kiadásait, az atomfegyverek elter­jedésének megakadályozását szolgálná, s kedvező feltételeket teremtene a fegyverkezési hajsza (korlátozásához — hangsúlyozta Gromiko. Emlékeztetve arra, hogy az ENSZ határozatainak egy része máig sem valósult meg, a szó­nok kijelentette: — a Szovjetuniónak szándékában áll, hogy elősegítse en­nek az adósságnak a törlesztését, s ez­zel a céllal A békéért, a leszerelé­sért, a nemzetközi biztonság garan­ciáiért címmel az ülésszak elé me­morandumot terjeszt a legfontosabb feladatokról. A nukleáris háború fenyegetésének mérséklése szempontjából döntő je­lentőségű lenne az államok stratégiai potenciáljának további növelésétől va­ló tartózkodás, majd az arzenálok mennyiségi és minőségi csökkentése — mutatott rá Gromiko. Ebbőt a szem­pontból tagadhatatlan jelentősége len-> ne a szovjet—amerikai SALT-II. szerző­dés hatálybalépésének. A Szovjetunió kész a szerződés ratifikálására és vég­rehajtására, kész a hadászati fegyver­zetkorlátozási tárgyalások folytatására. Az amerikai fél már azonban most, amikor a szerződés még nem is lépett hatályba, aknát helyez a SALT-II. alá egy olyan terv formájában, amely nagy mennyiségű nukleáris rakétaesz­közt kivonna a megfelelő ellenőrzés alól — jegyezte meg Gromiko a vál­toztatható indítóállású rakétarendszer kiépítéséneik tervére célozva. Ezzel összefüggésben ismét felvetette azt a gondolatot, hogy az országok kössenek nemzetközi egyezményt az új tömeg­pusztító fegyverfajták kifejlesztésének megakadályozására. Európai kérdésekről beszélve a szov­jet külügyminiszter az utóbbi hóna­pok eseményei közül kiemelte a Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Tanács­kozó Testületének májusi ülésszakán elfogadott határozatok, továbbá Leo­nyid Brezsnyev, Giscard d'Estaing fran­cia államfővel és Helmut Schmidt nyu« gatnémet kancelárral folytatott tár­gyalásainak jelentőségét. Az Európa sorsát érintő, szocialista országok javaslatainak komplexumá­ban jelentős helyet foglal el az a kez­deményező javaslat, hogy a helsinki Záróokmányt aláírt országok kössenek szerződést, miszerint egymás ellen el­sőként nem alkalmaznak sem atom­fegyvert, sem hagyományos fegyvert. A szocialista országok számos lé­pést tettek annak érdekében, hogy megállapodás szülessen Bécsben a kö­zép-európai fegyverzet- és haderőcsök­kentési tárgyalásokon. A tárgyalások sikerét azok nem kívánják, akik egy­oldalú előnyökhöz akarnak jutni a Varsói Szerződés tagállamai biztonságá­nak rovására. Gromiko elsőrendű fon­tosságú feladatnak minősítette az eu­rópai katonai enyhüléssel és a lesze­reléssel foglalkozó konferencia össze­hívását, és kifejezte reményét, hogy az összes érdekelt felek hozzájárulnak majd ennek az elképzelésnek a való­ra váltásához. Növekvő Jelentőségű feladattá váhik az Indiai-óceán térségében kialakult feszültség enyhítése — hangsúlyozta a szónok, s hozzáfűzte: a Szovjetunió és a szocialista országok támogatják a térség országainak kezdeményezését a bókeövezet kialakítására, s azt sze­retnék, ha az ENSZ keretében megvi« látnák a katonai jelenlét és tevékeny­ség csökkentésének kérdéseit vala­mennyi óceánon és tengeren. Al Szovjetunió véleménye szerint gondosan elő kell készíteni az ENSZ« közgyűlés rendkívüli leszerelési érte« kezletét, amelyre 1982-ben kerül sor. A rendkívüli ülésszak után össze keli hívni a leszerelési világértekezletet, hogy a leszerelési kérdések alapút elemzése alapján ne ajánlásokat, ha­nem határozatokat fogadjanak e). Teljes egészében meg kell valósítani az ENSZ-ntík a gyarmatosításról szóló nyilatkozatát, amelyet a Szovjetunió kezdeményezéséből 20 évvel ezelőtt fo­gadtak el. Üdvözöljük az ez évben füg­getlenné vált országokat — mondotta a szovjet külügyminiszter. Afrika dőli részén a Zimbabwei Köztársaság szü« letett becsületes népe sokéves harcá­nak eredményeként. Meg vagyunk győ­ződve arról, hogy eljön az a nap is, amikor Namíbia népe is szabad lesz. A Szovjetunió mindig nagyra becsül­te azoknak az országoknak az igazsá­gos törekvéseit, amelyek felszabadul­tak a gyarmati uralom alól. Többsé­gükkel jó kapcsolatokat teremtettünk. Megelégedéssel nyugtázzuk, hogy az említett országok egyre nagyobb szere­pet játszanak a nemzetközi politiká­ban, s nagyra értékeljük az el nem kö­telezett országok mozgalmának béke és antiímperialista orientációját. Á Szovjetunió következetesen támogatja a fejlődő országoknak a gazdasági ön-: állóság eléréséért kifejtett törekvéseit. Azon vagyunk, hogy a nemzetközi gaz­dasági kapcsolatokat az egyenlőség alapján és a megkülönböztetés kikü­szöbölésével újjáépítsék. Ándrej Gromiko ezután a környezet­védelemről beszélt. Kijelentette: a Szovjetunió azon fáradozik, hogy a ter­mészeti kincseket a népek érdekében használják fel. Ismeretes, hogy e kér­dés megoldásától hatalmas anyagi for« rásokat von el a lázas fegyverkezés. Képzeljük csak el, milyen jóvátehetet­len lkárolkat okoz az embert körülvevő természetben az egyes államok katonai tevékenysége. A különböző fegyverki« sérletek, mindenekelőtt az atomfegy­ver-kísérletek, a vegyi mérgező anya« go*k felhalmozása stb. Az ENSZ közvetlen kötelessége, hogyi figyelmeztesse az államoikat: történel­mi felelősség hárul rájuk a természet megőrzéséért és az e téren történő nemzetközi együttműködés fejleszté­séért. Az ezzel kapcsolatos határozati javaslatot megtárgyalás céljából az ENSZ-közgyűlés jelenlegi ülésszaka elé terjesztettük. A felsorolt tények és a jelentős in« tézkedésekre tett konkrét javaslataink a szovjet külpolitika békeszerető lényegé­ből fakadnak. Meggyőződésünk, hogy, megvannak a lehetőségek a háború ve« szélyének elhárítására és a béke meg« szilárdítására. Léteznek azok az erők, amelyek ezt képesek biztosítani. A világ egyetlen felelős politikusa’ sem lehet közömbös azon országok po-> litikai orientációja iránt, amelyekben, a háború kultusza kezd felülkereked« ni. Hiszen még itt is, az ENSZ szék« helyén, mondhatnánk a szemünk láttá« ra összpontosul az atomháború propa« gandája. De nemcsaik propagandáról van szó. Készülnek a háború tervei,- s mindez állami szinten. Az Egyesült Államokban az utóbbi időben elterjedt militarista fellángolás légkörében egy« re kevesebb helyet hagynak a világ helyzete józan és egészséges elemzé­sének. Az ENSZ helyesen cselekedne, ha határozottan figyelmeztetné azokat az országokat, amelyek fokozzák a feszültséget, és háborús hisztériát kel­tenek. Nem ä háború előkészítésiére kell fordítani az erőt, hanem arra, hogy az emberisiéget megszabadítsuk a hábo­rúktól és a szenvedésektől. Ha a köz­gyűlés ezt követné, akikor aranybetűk­kel írná be nevét korunk történeimé« be. A jövőben sem fogjuk sajnálni erőn« két, hogy megőrizzük az enyhülést és mindazt a pozitív eredményt; amit a hetvenes években elértünk, hogy for­dulatot érjünk el a leszerelésben, hogy támogassuk a népeknek a szabad és független fejlődéshez való jogát, hogy, megőrizzük és megszilárdítsuk a bé« két — idézte a szovjet külügyminisz­ter Leonyid Brezsnyev szavait. Országunk és vezetői készek részt’ venni az ülésszak munkájában és ak« tfvan hozzájárulni sikeréhez — mon« dotta befejezésül Andrej Gromiko. , Andrej Gromiko felszólalása az ENSZ-ben

Next

/
Oldalképek
Tartalom