Új Szó, 1980. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1980-09-25 / 227. szám, csütörtök
Átfogó szovjet javaslatok a feszültség enyhítésére, a leszerelésre, az államok közti bizalom erősítésére tfj sző 1980. TX. 25. 3 •* (CSTK) — Az ENSZ-közgyűlés £ 35. ülésszakának általános vitája ■4* ban kedden felszólalt Andrej Gro- f mikn, az SZKP KB Politikai Bi- £ zottságának tagja, szovjet külügy- T miniszter, aki többek között a * következőket mondotta: Tekintettel a jelenlegi helyzet bonyolultságára ikűlönösképpen fontos, •hogy a tárgyalás konstruktív légköriben folyjon. A korábbinál még fontosabb, hogy minden résztvevő reálisan, megfontoltan lásson hozzá n kulcs- fontosságú nemzetközi problémáik megoldásához. A nemzetközi helyzet az utóbbi idő ben bonyolulttá vált. Ezt az Egyesült Államok és más NATO-országok politikájában bekövetkezett hirtelen fordulat váltotta iki. A tények azonban többet mondanak a szavaknál: a NATO országok már 197» májusában úgy határoztak, hogy csaknem az évszázad végéig minden évben automatikusan növelik katonai kiadásaikat. Az elmúlt év decemberében elfogadták a közép-hatótávolságú nukleáris rakétafegyverek gyártásáról, valamint azok Nyugat-Európában történő elhelyezéséről szóló határozatot. Ez a lépés a NATO javára változtatja nieg a katonai stratégiai helyzetet. Az .Egyesült Államok irányvonala, amelyet csak militarista irányvonalként jellemezhetünk, megmutatkozik az ún. új atomstratégiában is. A stratégia szerzői ún. korlátozott és ..részleges“ atomtámadás lehetőségéről beszélnek, amelynek semmi köze a valósághoz. Ez a koncepció mélyíti az alum katasztrófa veszélyét, és szükségszerűen aggodalmat vált ki világszerte Az utóbbi időben az amerikai kül politika néhány olyan tézist vett at, amelyet saját hitvallásának tekint. Például önkényesen beavatkozik a világ bármelyik országának belügyeibe, főleg azokéba, amelyek gazdag energiaforrásokkal rendelkeznek. Az itt élő népeket egyszerűen megfosztja azon jogától, hogy saját hazájában rendelkezzen saját vagyona felett. Egy másik tézis: ha valamely államban Washingtonnak nem tetsző belső változásokra ikerül sor, akkor az Egyesült Államok beavatkozik az ilyen állam belügyeibe, vagy fegyveres erőket, illetve diverzáns csoportokat küld oda. S hogyan járnak el Kubával szemben? A kubai kormány és nép jogos követeié sei ellenére az Egyesült Államok erőszakkal tartja megszállva Guantanamot, amely Kubához tartozik. Washington azonban így elmélkedik: akarjuk az ott levő katonai támaszpontot — és kész! Az már nem fontos számára, hogy ezzel durván megsérti Kuba jogait. Hány nyilatkozat hangzott már el "Washington politikájának magyarázatára! Ezekben gyakran esik szó az emberi jogokról és az államok jogairól. Az ember nem tud eléggé csodálkozni, hogyan lehet az ilyen politikát összekapcsolni az államok, a népek jogainak és az emberi jogoknak tényleges tiszteletben tartásával. Az amerikai külpolitikában a nyomás és a zsarolás módszereit a világ különböző részein tapasztalhatjuk. Irán ellen például nyílt erőszakot alkalmaz. Ezt mindenki tudja. A Perzsa-öbölben végrehajtott amerikai akció nemcsak Irán szuverenitását, hanem a térség többi országának szuverenitását is veszélyezteti. Az Egyesült Államoik növeli katonai jelenlétét Kelet-Afrikában, ahol az utóbbi időben új amerikai katonai támaszpontok létesülnek. Az olyan országok, mint például Szomá- liá, amelyek megengedik, hogy országuk területén amerikai katonai támaszpont létesüljön, természetesen hozzájárulnak a térségben a feszültség kiéleződéséhez. A Camp David-i arabellenes megállapodás közvetlen következménye, hogy nem csökken a feszültség a Közel-Keleten. A szerződés csupán Izrael annexiós igényeit elégítheti ki, és csak az amerikai katonai jelenlét megőrzéséhez járulhat hozzá a Közel-Keleten. A világ más részén, a Távol-Keleten Washington politikai és katonai pozícióinak megszilárdítására törekszik, ösztönzi a japán militarista törekvéseket. Velük halad Peking is. Mégis reméljük, hogy a japán vezetés képes lesz a dolgokat olyannak látni, amilyenek azok a valóságban, és képes lesz szembeszállni a külső nyomással, mert az Japánt a Szovjetunióval való ellenségeskedés felé vezeti. Az Egyesült Államok a szöuli bábrezsimmel együtt felelős azért, hogy a koreai probléma még mindig rendezetlen. Ismeretes, hogy az ENSZ-közgyűlés 30. ülésszakának határozatával ellentétben még mindig amerikai csapatok tartózkodnak Dél-Koreában. Ez akadályozza a helyzet normalizálását, a Koreai félszigeten. és gátolja Korea békés és demokratikus egyesítését. Az Egyesült Államok Indokínában és egész * Délkelet-Ázsiában a pekingi hegemonistákkal működik egyült. Azokkal a hegemonistákkal, akik agresz- sziót hajtottak végre a Vietnami Szó cialista Köztársaság ellen, továbbra is háborús előkészületeket tesznek a vietnami—kínai határon, provokációkat hajtanak végre a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság-és a Kambodzsai Nép! Köztársaság ellen. Az utóbbi években az Egyesült Államok és néhány más nyugati ország egyre gyak rabban játssza ki a „kínai kártyát“, hogy saját céljaira használja fel Peking nagyhatalmi törekvéseit. Míg az említett államok arra törekszenek, hogy minél jobban bevonják politikájukba Kínát, Peking közeledik feléjük, és be akarja őket rántani a hidegháborúba és a Szovjetunióval való konfrontációba. Megjegyzem, hogy országunk a Kínai Népköztársasággal való kapcsolatok normalizálására türekszik. Bécsben, amikor aláírták a SAI,T—II. szerződést; Leonyid Brezsnyev megbeszélést folytatott Carter elnökkel, aki szintén elismerte a kelet—nyugati katonai egyensúly fenntartásának szükségességét. Ezt más NATO-ország vezetői is elismerték. Most viszont a NATO vezetők, ellentétben egykori kijelentéseikkel, igyekeznek a NATO javára megváltoztatni a stratégiai erő- egyensúlyt. Ebben rejlik a jelenlegi nemzetközi helyzet kiéleződésének lényege. Csak a hiszékeny emberek hihetik el azokat a koholt állításokat, hogy a nemzetközi helyzet kiéleződésének az az oka, hogy korlátozott számú szovjet katonai kontingenst vezényeltek Afganisztánba. Már többször megmagyaráztuk, hogy ezt a lépést az afgán nép szuverenitásának megőrzése érdekében tettük. Azt is többször elmondtuk, hogy a segítségnyújtásra az afgán kormány Ismételt kérésére az 1978-ban megkötött szovjet—afgán szerződéssel és az ENSZ alapokmányával teljes összhangban került sor. Most, amikor a helyzet Afganisztánban fokozatosan normalizálódik, az afgán kormánnyal megegyezve bizonyos számú katonai egységeinket kivontuk Afganisztánból. Gyakran elhangzóit még az ENSZ-ben is olyan követelés, hogy vonjunk ki minden szovjet katonát Afganisztánból. Kijelentjük, hogy a Szovjetunió kivonja minden katonáját Afganisztánból, amint megszűnnek azok az okok, amelyek a segítségkérést megelőzték. Korábban azonban nem, Ismeretes, hogy az afgán kormány az ország helyzete politikai rendezésének programján terjesztette elő. Ennek figyelembevételével rendezhető a probléma s ezt a Szovjetunió teljes mértékben támogatja. A Szovjetuniónak a nemzetközi biztonság erősítését szorgalmazó kezdeményezéseiről szólva Andrej Gromiko mindenekelőtt arról beszélt, hogy a Nyugat szándékosan halogatja a tárgyalások megkezdését az új amerikai nukleáris fegyverek Nyugat-Európába telepítéséről, holott szovjet részről kezdettől fogva javasolják a kérdés tárgyalások útján való megoldását. A fegyverkezési hajsza újabb fordulójának elkerülése érdekében a Szovjetunió síkraszállt a tárgyalások mellett az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvei alapján — mondotta Gromiko a közép-hatótávolságú rakétákkal kapcsolatos szovjet álláspontról. Azoknak az akadályoknak az elhárítása végett, amelyeket a NATO döntése gördített a tárgyalások útjába, javasoljuk a tárgyalások haladéktalan megkezdését. Elképzelésünk szerint az esetleges megállapodások a SALT—-II. szerződés hatályba lépése után realizálódnak. Aláhúzva, hogy a Szovjetunió és szocialista partnerei sohasem törekedtek és ma sem törekednek katonai fölény elérésére, Gromiko hangsúlyozta, hogy a szocialista országok továbbra is a nemzetközi biztonságért vívott harc élvonalában maradnak. Szavait alátámasztandó, a népeik biztonságát és az államok közötti bizalmat erősítő javaslatok egész sorát terjesztette elő. 1. A katonai tömbökhöz tartozó országoknak le kellene mondaniuk arról, hogy új tagokkal bővítsék a kialakult katonai-politikai csoportosulásokat. A tömbön kívüli országok viszont arra köteleznék magukat, hogy nem csatlakoznak egyik csoportosuláshoz sem. Továbbra is érvényben van a Szovjetunió és más szocialista országok korábbi nyilatkozata, amelynek értelmében készek a Varsói Szerződés feloszlatására, h*a ezzel egyidőben a NATO-t is feloszlatják. 2. Feltétlenül szükséges, hogy valamennyi állam és mindenekelőtt a Biztonsági Tanács állandó tagjai és a hozzájuk 'katonai szerződéssel kötődő országok megígérjük, hogy egy meghatározott időpontig, esetleg jövő év január 1-ig, kötelezettséget vállalnak: tartózkodnak fegyveres erőik és fegyverzetük növelésétől. Ez lehetne az első lépés a haderők csökkentéséhez vezető úton. 3. A Szovjetunió kész részt venni egy olyan egyezményben, amely biztosítja a nem nukleáris országok biztonságának megőrzését mind a nukleáris, mind pedig a nem nukleáris országok részéről. A Szovjetunió kész *> probléma megoldásának más módozatait is megvizsgálni, s a maga részéről megerősíti, hogy sohasem alkalmaz nukleáris fegyvereket azon országok ellen, amelyek lemondanak a nukleáris fegyverek gyártásáról és előállításáról és amelyeknek területén nincsenek ilyen fegyverek. 4. A Szovjetunió teljesen reális lehetőségnek tekinti a nukleáris fegyverkísérletek teljes és általános betiltásáról szóló szerződés kidolgozásának gyors befejezését, ha tárgyaló partnerei — az Egyesült Államok és Nagy- Britannia — erre késznek mutatkoznak. A cél elérése érdekében a Szovjetunió indítványozza, hogy valameny- nyi nukleáris hatalom egy közösen megállapítandó időponttól számítolt egy évig tartózkodjék mindennemű nukleáris robbantástól. Az egyéves moratórium idején folytatódnának a tárgyalások a gyökeres megoldás érdekében. A felsorolt intézkedések haladéktalan végrehajtása a nemzetközi életben egész SD,r súrlódási felületet küszöbölne ki. Csökkentené az országok katonai kiadásait, az atomfegyverek elterjedésének megakadályozását szolgálná, s kedvező feltételeket teremtene a fegyverkezési hajsza (korlátozásához — hangsúlyozta Gromiko. Emlékeztetve arra, hogy az ENSZ határozatainak egy része máig sem valósult meg, a szónok kijelentette: — a Szovjetuniónak szándékában áll, hogy elősegítse ennek az adósságnak a törlesztését, s ezzel a céllal A békéért, a leszerelésért, a nemzetközi biztonság garanciáiért címmel az ülésszak elé memorandumot terjeszt a legfontosabb feladatokról. A nukleáris háború fenyegetésének mérséklése szempontjából döntő jelentőségű lenne az államok stratégiai potenciáljának további növelésétől való tartózkodás, majd az arzenálok mennyiségi és minőségi csökkentése — mutatott rá Gromiko. Ebbőt a szempontból tagadhatatlan jelentősége len-> ne a szovjet—amerikai SALT-II. szerződés hatálybalépésének. A Szovjetunió kész a szerződés ratifikálására és végrehajtására, kész a hadászati fegyverzetkorlátozási tárgyalások folytatására. Az amerikai fél már azonban most, amikor a szerződés még nem is lépett hatályba, aknát helyez a SALT-II. alá egy olyan terv formájában, amely nagy mennyiségű nukleáris rakétaeszközt kivonna a megfelelő ellenőrzés alól — jegyezte meg Gromiko a változtatható indítóállású rakétarendszer kiépítéséneik tervére célozva. Ezzel összefüggésben ismét felvetette azt a gondolatot, hogy az országok kössenek nemzetközi egyezményt az új tömegpusztító fegyverfajták kifejlesztésének megakadályozására. Európai kérdésekről beszélve a szovjet külügyminiszter az utóbbi hónapok eseményei közül kiemelte a Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének májusi ülésszakán elfogadott határozatok, továbbá Leonyid Brezsnyev, Giscard d'Estaing francia államfővel és Helmut Schmidt nyu« gatnémet kancelárral folytatott tárgyalásainak jelentőségét. Az Európa sorsát érintő, szocialista országok javaslatainak komplexumában jelentős helyet foglal el az a kezdeményező javaslat, hogy a helsinki Záróokmányt aláírt országok kössenek szerződést, miszerint egymás ellen elsőként nem alkalmaznak sem atomfegyvert, sem hagyományos fegyvert. A szocialista országok számos lépést tettek annak érdekében, hogy megállapodás szülessen Bécsben a közép-európai fegyverzet- és haderőcsökkentési tárgyalásokon. A tárgyalások sikerét azok nem kívánják, akik egyoldalú előnyökhöz akarnak jutni a Varsói Szerződés tagállamai biztonságának rovására. Gromiko elsőrendű fontosságú feladatnak minősítette az európai katonai enyhüléssel és a leszereléssel foglalkozó konferencia összehívását, és kifejezte reményét, hogy az összes érdekelt felek hozzájárulnak majd ennek az elképzelésnek a valóra váltásához. Növekvő Jelentőségű feladattá váhik az Indiai-óceán térségében kialakult feszültség enyhítése — hangsúlyozta a szónok, s hozzáfűzte: a Szovjetunió és a szocialista országok támogatják a térség országainak kezdeményezését a bókeövezet kialakítására, s azt szeretnék, ha az ENSZ keretében megvi« látnák a katonai jelenlét és tevékenység csökkentésének kérdéseit valamennyi óceánon és tengeren. Al Szovjetunió véleménye szerint gondosan elő kell készíteni az ENSZ« közgyűlés rendkívüli leszerelési érte« kezletét, amelyre 1982-ben kerül sor. A rendkívüli ülésszak után össze keli hívni a leszerelési világértekezletet, hogy a leszerelési kérdések alapút elemzése alapján ne ajánlásokat, hanem határozatokat fogadjanak e). Teljes egészében meg kell valósítani az ENSZ-ntík a gyarmatosításról szóló nyilatkozatát, amelyet a Szovjetunió kezdeményezéséből 20 évvel ezelőtt fogadtak el. Üdvözöljük az ez évben függetlenné vált országokat — mondotta a szovjet külügyminiszter. Afrika dőli részén a Zimbabwei Köztársaság szü« letett becsületes népe sokéves harcának eredményeként. Meg vagyunk győződve arról, hogy eljön az a nap is, amikor Namíbia népe is szabad lesz. A Szovjetunió mindig nagyra becsülte azoknak az országoknak az igazságos törekvéseit, amelyek felszabadultak a gyarmati uralom alól. Többségükkel jó kapcsolatokat teremtettünk. Megelégedéssel nyugtázzuk, hogy az említett országok egyre nagyobb szerepet játszanak a nemzetközi politikában, s nagyra értékeljük az el nem kötelezett országok mozgalmának béke és antiímperialista orientációját. Á Szovjetunió következetesen támogatja a fejlődő országoknak a gazdasági ön-: állóság eléréséért kifejtett törekvéseit. Azon vagyunk, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatokat az egyenlőség alapján és a megkülönböztetés kiküszöbölésével újjáépítsék. Ándrej Gromiko ezután a környezetvédelemről beszélt. Kijelentette: a Szovjetunió azon fáradozik, hogy a természeti kincseket a népek érdekében használják fel. Ismeretes, hogy e kérdés megoldásától hatalmas anyagi for« rásokat von el a lázas fegyverkezés. Képzeljük csak el, milyen jóvátehetetlen lkárolkat okoz az embert körülvevő természetben az egyes államok katonai tevékenysége. A különböző fegyverki« sérletek, mindenekelőtt az atomfegyver-kísérletek, a vegyi mérgező anya« go*k felhalmozása stb. Az ENSZ közvetlen kötelessége, hogyi figyelmeztesse az államoikat: történelmi felelősség hárul rájuk a természet megőrzéséért és az e téren történő nemzetközi együttműködés fejlesztéséért. Az ezzel kapcsolatos határozati javaslatot megtárgyalás céljából az ENSZ-közgyűlés jelenlegi ülésszaka elé terjesztettük. A felsorolt tények és a jelentős in« tézkedésekre tett konkrét javaslataink a szovjet külpolitika békeszerető lényegéből fakadnak. Meggyőződésünk, hogy, megvannak a lehetőségek a háború ve« szélyének elhárítására és a béke meg« szilárdítására. Léteznek azok az erők, amelyek ezt képesek biztosítani. A világ egyetlen felelős politikusa’ sem lehet közömbös azon országok po-> litikai orientációja iránt, amelyekben, a háború kultusza kezd felülkereked« ni. Hiszen még itt is, az ENSZ szék« helyén, mondhatnánk a szemünk láttá« ra összpontosul az atomháború propa« gandája. De nemcsaik propagandáról van szó. Készülnek a háború tervei,- s mindez állami szinten. Az Egyesült Államokban az utóbbi időben elterjedt militarista fellángolás légkörében egy« re kevesebb helyet hagynak a világ helyzete józan és egészséges elemzésének. Az ENSZ helyesen cselekedne, ha határozottan figyelmeztetné azokat az országokat, amelyek fokozzák a feszültséget, és háborús hisztériát keltenek. Nem ä háború előkészítésiére kell fordítani az erőt, hanem arra, hogy az emberisiéget megszabadítsuk a háborúktól és a szenvedésektől. Ha a közgyűlés ezt követné, akikor aranybetűkkel írná be nevét korunk történeimé« be. A jövőben sem fogjuk sajnálni erőn« két, hogy megőrizzük az enyhülést és mindazt a pozitív eredményt; amit a hetvenes években elértünk, hogy fordulatot érjünk el a leszerelésben, hogy támogassuk a népeknek a szabad és független fejlődéshez való jogát, hogy, megőrizzük és megszilárdítsuk a bé« két — idézte a szovjet külügyminiszter Leonyid Brezsnyev szavait. Országunk és vezetői készek részt’ venni az ülésszak munkájában és ak« tfvan hozzájárulni sikeréhez — mon« dotta befejezésül Andrej Gromiko. , Andrej Gromiko felszólalása az ENSZ-ben