Új Szó, 1980. augusztus (33. évfolyam, 180-205. szám)
1980-08-14 / 191. szám, csütörtök
Nincs olyan tanterv GONDOLATOK A NEVELŐI LÉGKÖRRŐL Milyen a fegyelmezett gyerek? Az órán meg sem moccanó, a felnőttek előtt hajbókoló, a szülőknek, pedagógusoknak mindig feltétlenül engedelmeskedő? Valljuk be, sokan még ma is ilyennek kép zelik a jó gyereket. „Nincs olyan tanterv és nincsenek olyan taneszközök, amelyek pótolhatnák azt, hogy a pedagógusok önálló véleményt alkotó, azt ővelük szemben is megvédő, vitára kész és képes, meg nem hunyászkodó embereket nevelnek“ — írja Varga Tamás pszichológus. Mondhatnánk úgy is, hogy a modern iskolq legfőbb célja: saját véleménnyel is rendelkező, önálló embereket nevelni. Ez pedig összeegyeztethetetlen a megfélemlítésen alapuló fegyelmezéssel. Ha az osztály azért vár halálos csöndben a tanárra, vagy azért van az órán is példás rend, mert egyszerűen fél, nem beszélhetünk tudatos fegyelemről. A tanítás és a nevelés hatékonysága elsősorban nem a tervtől vagy a módszertől függ (még kevésbé a segédeszközöktől), hanem a nevelői légkörtől. A tanár-diák kapcsolattól, amelynek egyetlen helyes alapja a kölcsönös tisztelet és bizalom. A diák tanárát tudásáért, műveltségéért, igazságosságáért, de leginkább megértéséért, őszinteségéért tiszteli. Aki csak kérdez, és sohasem válaszol, aki csak büntet, és sohasem jutalmaz, azt nem szeretik. Pedig csak attól tanulunk, akit szeretünk. Ha bevehetetlen bástyaként állunk a katedrán, és tiszteletet követelünk a tanulóktól, csak azért, mert idősebbek va gyünk náluk, nevetségessé te hetjük magunkat előttük. Ne kezeljük őket tehetetlen bábukként. sikertelenségeiket ne nyugtázzuk gúnyos megjegyzésekkel, mert szinte biztos, hogy nem hagyják ezt megbosszulat- lanul: szándékosan lesik majd félrelépéseinket, nyelvbotlósa inkát. Nem növelt a tekintélyünket, ha tévedhetetlennek mutatjuk magunkat. A jó pedagógus (és szülő is) bátran mondja azt is, hogy „nem tudom“, vagy hogy „Tévedtem“, és a korona még sem esik le a fejéről. A jó pedagógus a lanitványainak nemcsak a szociális, családi körülményeit ismeri, ha nem lelkivilágukat is, és ennek megfelelően próbál velük kellő viszonyt kialakítani. Épp a nevelők és a neveltek között korkülönbség az oka an nak, hogy mások a két nemzedék normái. Értelmetlen, sőt káros „kivont szabiyával védeni“ a mi korosztályunk példaképeit az övéik ellenében. Az igazi kultúrának nem a gitár és a beatzene az ellensége, de még csak nem is a hosszú haj; és egyik sem károsabb a gics- cses magyarnótánál, a cigány zenénél vagy a kerti törpénél. Nem ’.s India senki sem egyértelműen bizonyítani a mai fiatalok ideáljainak káros voltát. Képzeljük el, mi játszódik le annak a tanulónak a lelkivilágában, akitől elvesszük és még össze is tépjük a könyvborító alá tett képet kedvenc együtteséről, főleg, ha tettünket meg sem tudjuk magyarázni. A műveltség igazi ellensége az igénytelenség, a tartalmatlan- ság, amihez nagyon könnyen eljutnak azok a gyerekek, aki kot minduntalan eltiltunk valamitől. A büntetés még akkor seax használ, ha meg tudjuk magyarázni. Hát még akkor, ha kizárólag magasabb pozíciónk jogán tesszük. A gyerekek csalhatatlan érzékkel reagálnak a pedagógus érzelmeire. Kimondatlanul is megvetik az érzelmeit hamisan tolmácsoló nevelőt. A b« ij£nt tartott ígéret az ő szemükben megbocsáthatatlan bűnnek számít. Ha tanárjukat megbízhatónak, demokratikusnak találják, szívesen dolgoznak ve le együtt. Ha érzik, hogy a „kötelező három lépés távolságot“ sem kell betartaniuk, szinte barátjukká fogadják őt, akivel mindenről el lehet beszélgetni És a barátokkal szemben nem illik ok nélkül tiszteletlenül viselkedni. Ez a nyitja a tudatos fegyelem megteremtésének. sőt ezen túl a tantárgy megszerettetésének. Kívánhat e ennél többet egy pe dagögus? HORVÁTH GÉZA Kerámia- és porcelánkiáilítás A komáromi (Komárno) Dunamenti Múzeumban rendezték meg A múzeum 17—19. századi kerámia- és porcelángyűjte- ménye című kiállítást, ^melyet az alkalmazott előállítási eljárások és a felhasznált anyagok szerint csoportosítottak. így a kiállítás öt részre oszlott: cserépedényekre, habán kerámiára, fajanszra (majolikára), kőedényre (keménycserepekre) és porcelántárgyakra. A cserépedényeket mindenütt fazekasok készítették. Láthattuk a híres komáromi fazekasok készítményeit is a külön erre a célra berendezett teremben, továbbá a fazekascéh és a fazekas ipartársulat emlékeit, valamint a különböző nagyságú és rendeltetésű mázatlan, illetve ólammázas edényeket. A habánok (anababtisták, újkeresztények) különböző országokból menekültek a német parasztháború bukása után Morvaországba és a mai Szlovákia területére. Már 1560—1750 körül is foglalkoztak kerámiakészítéssel, miután pedig megismerték az ónmázt, annak meghonosításaként és terjesztőiként főképpen a 17. század elejétől a 18. század végéig — amíg nem térítették őket erőszakkal a katolikus hitre — a máz és a dekoráció tekintetében igen csodálatra méltó edényeket készítettek. A fajansz (majolika), vagyis az önmázas cserép nálunk a habánok közvetítésével terjedt el. A kiállításon két csoportra oszlottak, gyári (manufaktúrában készített) és a népies fajanszra. Az előbbit a mai Szlovákra területén Holicban és Haliéban, az utóbbit Stupaván, Pondelokon, Modrán, Dehticén, Kostolná u Bolerázon, Sobotiš- teban készítették. A fazekasok által készített mázatlan és az átlátszó, vékony ólommázzal bevont edények, valamint az ónmázas cserépedények többé-kevésbé megfeleltek rendeltetésüknek, mégis minden jelentősebb műhely arra törekedett, hogy a porcelánhoz hasonló kerámia- terméket állítson elő. Miután az angolok 1720 táján feltalálták a fehér agyagból készült, jól kiégetett ólommázas kőedényt és Sadler 1750-ben a nyomtatott díszítést, érezhetően csökkeni a kereslet a fajanszedények iránt. Kétségtelen, hogy a komplikált gyártási eljárásokkal készített porcelán minden tekintetben felette áll a kerámiakészítményeknek. Bár a kínaiak már a 7. században feltalálták, összetételét annyira titokban tartották, hogy az európai por celánt csak a 18. században sikerült J. F. Böttgernek feltalálnia. Az első nagy európai porcelángyár Meissenben alakult, ezt követte a bécsi, berlini, nimphenburgi és a sév- res-i, Csehországban 1792-től gyártottak a slavkovi üzemben, Magyarországon és Szlovákiában pedig hasonló időszaktól kezdve a következő helyeken készítettek porcelánedényeket: Holič, Körmöcbánya (Kremnica), Regécz (azaz Telkibánya), Miskolc, Kassa, Apátfalva, Pápa, Herend, Városlöd. a pesti Hüttl- féle porcelángyár és Hollóháza. Az 1887-től —- a múzeum fennállása óta — gyűjtött kiállítási tárgyak igen nagy területről, egyebek között Csehországból, Ausztriából, Francia- országból, és Olaszországból származnak. A készítés helyét illetően azonban igen jól elkülönül a volt Osztrák-Magyar Monarchia, illetve az annak felbomlása után keletkező utódállamok területe. Két dologra bizonyára felfigyel a látogató: a mat Szlovákia területén meg lépőén fejlett és szerteágazó volt a kerámiakészités, a kőedénygyártás és a porcelánipar. Az is szembetűnő, hogy a porcelántárgyak jelentős része az 1718—1863 között mit ködő bécsi porcelángyárból származik. Ezt nem tarthatjuk véletlennek, ha tudjuk, hogy az osztrák iparpolitika erősen ga tolta a régi Magyarország iparosodását, és többek között az volt Ausztria érdeke, hogy or szágrészeink kitűnő piacaivá váljanak a bécsi procelánnak. A 230 négyzetméternyi terű letű kerámia- és porcelánkiállítást szlovák és magyar nyelvű magyarázó és címszerű szövegek és kellő mennyiségű fényképek egészítik ki. Bár a maga nemében minden kiállított tárgy szép és érdekes, mégis meg kell jegyeznünk, hogy a legnagyobb sikert Ka- labusz István komáromi fazekasmester díszkórsója, a babán edények, az erdélyi kék sgraffilós kerámia (tányér madárral és stilizált faággal, 1783), a meisseni, a herendi és a Rosenthal porcelán aratja. TOK BÉLA Mai tanyák Zsúfolt a szerelvény kocsija. Fiatal lány ül velem szemben. Ahogy előre hajlik, fémes csil logású 'tömött hajzuhatag ömlik az ölébe, feltűnően szép az okos, barna szeme is. A tér mészet bőkezű volt hozzá, azt még keli hagyni. A családja viszont annál szűkmarkúbb. Agyonmosott olcsó szvetterben, kopott szoknyában szorong az utasok közt. Szét taposott csíz máját hehúzza az ülés alá. jó ideje elindult már a vonat, de még alig emelte fel szemét a jegyzetekből. Nemcsak :i gyorsvonat ha lad, az idő is ^ szürkülő délu tánban össze folyhatnak a be tűk, mert ősz szecsukja jegyzeteit, hátradől. lehunyja szemét. Ahogy elnézem kisi- mult arcát, valahogy ismerősnek találom a magas, dotnho rú homlokát, görögös orrát, keskeny ívelt szemöldökét. Zakatol a vo nat, zúg a fejem. míg csak elő nem pattan egy régesrég. de nagyon nehezen megtanult név. Baum gartner Gizka Ez csak az ő lánya lehet, vagy a bátyjáé A kislány fel néz Megkockáztatom a kérdést Igen, az 5 anyukáját lány- korában Baumgartner Gizella nak hívták. Persze, kereskedői mibe járt, s azt is emlegeti, a kollégium vaságyán hányszor riadtak fel az éjjeli harang- szóra. Apuka, szegény, beteg. Rokkant. Forgalmista. A két öcsi még iskolás jól tanulnak nagyon, csak nekik is olyan szerencséjük legyen, mint a nővérüknek volt, s bejussanak a műszakira. Ö már negyedéves. Nehéz. Nem is any- nyira a tanulás, azzal megbirkózik Nem, néni szokták kidobni a vizsgákról. Csak éppen nem bírja a versenyt a divatosan, sőt kihívóan öltözködő többséggel. De apukáéktól iga zán nem kívánhatja, hogy többet költsenek rá, úgyis lemondanak sok mindenről. Anyuka évek óta nem jár föd rászhoz Maga varr ja a ruhákat. De tetszik tudni, három gyereket taníttatni nehéz. Na, meg egy év, és könnyebb lesz a család helyzete. Gyönyörű hivatása lesz, építészmérnök. Imádja a szép t'ormukat, a mo dern és merész megoldásokat, még az építkezéssel járó fel fordulást is szereti, mert ab* ban is van' ráció, csak tudni kell, mi miért van. Beszél, magyaráz, derekasan megvédi a mundért — a sokai kárhoztatott építőipar becsületét Mielőtt összecsomagol, még kikérdez mindenről. El kell mondanom mindent, ami fontos az életemben. Hadd tudjon ő is mesélni rólunk az anyunak. Búcsúzik, leszáll. A kupéban ülök szeméhen elismerés s kimond ják hangosan is: Ez igén! Kz lány a talpán, erre büszke lehet az édesanyja. Fogynak az utasok, már a gömöri dombok közt robog a vonat, El eltünedeznek a falvak fényei. Nem látjuk, merre járunk, valahol Feled táján már csak egyedül gubbasztok a Maradandó életmű Száz éve született Tudor Arghezi Olyan gazdag költői művet alkotott, amilyet Eminescu óta nem ismert a román irodalom. Költői pályafutása elején különböző irányzatok hatása alá kerül, de mindvégig megmarad az elnyomott szegények szószólójának. A szimbolizmus gondolatvilágától jut el a szegényparasztság vállalásáig. Irodalmunkban legfeljebb Adyhoz hasonlítható, de Ady forradal- misága erősebb Arghéziénál. Míg Eminescu a klasszikus, addig Arghezi a modern költői stílus és nyelv megteremtője. Szókincsében éppúgy megtalálhatók a krónikások régi nyelve, mint a külvárosok argója és a népnyelv elemei, s így szokatlan szóösszetételeivel, hasonlataival, szóképzéseivel gazdagabbá tette a román nyelvet. A formát ugyan nem újítja meg, de rímei páratlanul gazdagok és újszerűek. Nagy mestere a szatirikus groteszk hangvételű költeményeknek és a játékos kedvű gyermekverseknek. Arghezi érdeklődésének középpontjában a világmindenség áll. Számára a kozmosz legparányibb eleme is alkalmas a verselésre. A világmindenséget egésznek fogja fel, amelynek középpontjába az embert helyezi, s megpróbálja felvázolni annak bonyolult kapcsolatát a külvilággal, vagyis a természettel és az emberi társadalommal. Az emberiség apokalipszisét, a fasiszta ideológia térhódítását látva bátran felemeli szavát a háború esztelensége és véráldozata ellen. Antifasizmu- sát kifejezésre juttatták azok a versek, amelyek bírálták a társadalmi viszonyokat, s védelmükbe vették a szegényeket f Hazám j, felfedték az uralkodó osztályok demagógiáját a háború kérdésében (Élők és holtak), és szólt a népre nehezedő nyomorúságról is (Falu- szerte). A háború elleni legmegrázóbb tiltakozása a Napló 1944 májusában című versciklusa. Arghezi mindegyik művében az elhivatpttság, az elkötelezettség gondolata kap hangot. Művészete a felszabadulás utáni években teljesedik ki két nagy hatású, egész költői művét beragyogó kötetében: Ének az emberhez és Ezerkilencszáz- hét. (Az utóbbi köteteim a legnagyobb román parasztlázadás kitörésének éve.} Mihail Beniuc így összegezte munkásságát: „Legnagyobb érdeme ... a költőnek, hogy maradandó költői művel ajándékozza meg a román népet. Ez a mű tele van bölcsességgel és bájjal; az ember, a szülőföld, a sorstársak, a haza, a társadalmi igazság, az emberiség és a béke szeretetével.“ Arghezi költészetének a múltban kevés tolmácsolója akadt, mert verseit lefordíthatatlan- nak tartották, annyi benne a szójáték, meg a szimbólum; erős a népnyelvi színezete, valamint sajátos a ritmikája, rímmegoldásai és zeneisége. Ä fordítói nehézségeket Dsida Jenő, Salamon Ernő, Jékely Zol- tán és Szemlér Ferenc küzdötte le a legsikeresebben. A csehszlovákiai magyar költők közül Vozári Dezső fordította magyarra A kancellár című költeményét, amely A szomszéd kertje című műfordításkötetben jelent meg. VARGA JÓZSEF Könözsi István felvétele fülkében, mikor két nehéz fél - vékás kosárral felszáll egy ötven i körüli, jól megtermett asz- szony. Megkérdezi, hová utazok, sajnál, mi lesz velem Kassán, ott kell éjszakázni az állomáson, vonat kelet felé csak a reggeli órákban 'indul. Pedig fárasztó az éjjeli utazás. Ajaj, ő tudja, vasutas volt a szegény, ura, a rezsi, az megmaradt a halála után is, szerencsére. Ki is használja, mert az élet ne' héz, a mai lányok igényesek, öt gyereket nevelt fel, mind az öt leérettségizett, négynek már kenyér van a kezében, azokkal nem is volt soha baj. De a legkisebb... Legyint, Érettségi után felvették a kétéves szakosító tagozatra, de visszanyel* veit a tanárnőnek, az igazgatónak, az első negyedév után ott is hagyta az iskolát. Most otthon vau, nem tud elhelyez-« kedni. Érettségivel, ugye, gyár« ba gép mellé mégse mehet, íróasztal meg nem akad. Pedig mennyit kilincselt már. hányszor megalázkodott ezért a legkisebbért. Most is miatta jött ide a tyúkfarmra, csirkéket ígértek, olyan kirántani valókat. Kapott is tizenötöt. Itt megveszi, az éjjel otthon megtisztítja, s a hajnali vonattal viszi rögtön a városba. Friss, nem fagyasztott, veszik, mint a cukrot. Egy-egy csirkén a dupláját is megkeresi. Az é|- szakazást, a cipekedésl nem számítja, nyugdíjas, pihen majd eleget, ha nem megy az üzlet. Mert egy ilyen nagylányra, ha szépen akarja öltöztetni, rengeteg pénz kell. Amit a kislány a fejébe vesz, annak meg kell lenni. így is hallgat tőle eleget. A múltkor is mit vágott a fejéhez. Megáll az ember esze! Rézveretes sárga csizmát akart venni, de az édesanyja mégnem kereste meg a rávalót. Bizony, a kislánya megmondta: minek kellett annyi gyereket a világra hozni, ha nem tudja őket rendesen ellátni. Ilyen modern gondolkodásúak már ezek a mai lányok, ezeket indjd nem lepi el a sok gyerek, mint bennünket — mentegeti a lányát. Ogy érzi, ezt mégse lett volna szabad elmondani, még egy vadidegennek sem. Mert ezzel kiadta a lányát, aki nemcsak nagyravágyó, de lelketlen Is. Nem akarom búsítani a cipe- kedő asszonytársamat, nem mesélem el neki, milyen kislány ült a helyén, alig egy órával ezelőtt. Az ő élete csak elviselhető, ha általánosíthat: „Ilyenek a mai lányok“! Nagy baj lenne, ha ilyenek lennének. Ha lányaink csak követelőznének, s hajszolnák édesanyjukat.. Szerencsére nem ilyenek. Legfeljebb akadnak ilyenek is. De a többség egészen más. TŐRÜK ZSUZSANNA 1980 Vili. 14. a Dunamenti Múzeumban
