Új Szó, 1980. augusztus (33. évfolyam, 180-205. szám)

1980-08-14 / 191. szám, csütörtök

I Kommentáljuk Kazalban a szalmájuk JÓ BÚZÁBÓL — JÓ KENYÉR A gépel, amelyen Jaroslav Behran dolgozik, egyszerűen csak kazalrakónak nevezik a szövetkezetesek. A Veséiéi Ernst Thälmann Efsz gépesílói- nek újításai alapján gyártották le, kitűnően bevált, és leg­alább öt. ember munkáját köny nyűszerrel elvégzi. — Kiváló munkát végezlek az újítók — mondotta Jaroslav Behrán. — Csak még eléggé porol, de remélem, a jövő ara­tásig még ezen is segítenek az újítóink. Lényegében egy hidraulikus berendezést alakítottak át a szövetkezet gépészei. Ezt um verzális rakodón helyezték el, így a szövetkezet öt traktorá­nak bizony gyorsan kell térül- nie-fordulnia, hogy a kazalozó gépnek mindig legyen anar- kolnivalója. Két traktoros a Stará Turá-i Efsz tagja, ketten a csehországi Krovíból értkez- teik, egyikük pedig a helýi kö­zös gazdaság vontatójának a nyergében ül. Rekkenö hőség van, száll a por és a pelyva, a dolgozók inge csuromvizes az izzadságtól. — Ilyenkor, aratás idején in­kább legyen hőség — mondta Jón PavIoviC, az egyik trakto­ros. — Csak ne essen, vagy ne szálljon le a iköd, mert az csak tovább nehezítené az amúgy sem 'könnyű aratást. Tisztában vagyunk vele, hogy a kenyér, a takarmány felbecsülhetetlen ér- tök, amiért meg kell dolgozni. Augusztus van, az időjárás végre megemberelte magat, a felhők eltűntek a láthatárról. Az előző egy-két héten, sajnos, minden nap esett, megkésett emiatt az aratás, és még job­ban megkésett a szalma beta­karítása, hiszen a nedves szal­mát vétek lenne kazalba rak­ni. A szövetkezet takarmányo­zási tervéljen ugyanis a ter­mésnek ez a része is jelentős szerepet kapott. A szövetkezet 2208 hektár­nyi földje három község hatá­rában: Veseián, Rakovicén és Dubovanyban terül el. A járás határain túl is ismerik a közös gazdaságot, mert mind a nö­vénytermesztésben, mind az ál­lattenyésztésben kimagasló eredményeket érnek el a sző­Készül a beszámoló Számtalanszor leírtuk már és most ismét hangsúlyozzuk, hogy a pártalapszervezetek legfelsőbb szerve, egyszersmind a kommunisták nevelésének iskolája a taggyűlés. Ez az a megnyilvánulási fórum, ahol a párttagok rendszeresen megtárgyalják a kiil- és belpolitikai kérdéseket, az alap- szervezet és a munkaterületük belső ügyeit. Rendszerint itt hangzanak el a feladatok végrehajtásának, az egyes kommunisták pártmegbízatásának teljesítésével kapcsola­tos értékelések, dicséretek vagy bírálatok. A taggyűlés, ha betölti szerepét, az a fórum — s ez nagyban az alapszervezeti pártbizottságon múlik —, ahol a párt tagjai elsősorban érzik az élcsapathoz való tarto­zásukat, azt, hogy felelősek a párt politikájának népsze­rűsítéséért, védelméért és teljesítéséért. Ezért is örvend« les, hogy a pártbizottságok jelentős többsége a taggyű­lések tartalmi, szervezeti előkészítésére mind -'■«yobb fi­gyelmet fordít. A párkányi (Štúrovo) Dél-szlovákiai Papír és Cellulóz gyár pártalapszervezetének elnökei a taggyűlések elökészí tésével és lebonyolításával kapcsolatosan két tényezőt em­lítettek. Az egyik: bevált gyakorlat náluk, hogy a taggyűlé­sek előtt a pártcsoportok megbeszélik a napirendi pontokat. Ezek az alapszervezeten belüli közösségük már csak lét­számuknál fogva is alkalmasak arra, hogy szűkebb körben előzetesen végiggondolják a taggyűlésen megtárgyalandó kérdést, javaslataikkal gazdagítják a vitát. A másik tényező: a taggyűléseknek a demokratikus centralizmus elvei és gyakorlati szabályai alapján történő levezetése. Közülük csak egy mozzanatot említek. Az alapszervezeti pártbizott­ságok minden taggyűlésen kötelesek beszámolni a két tag­gyűlés között végzett munkájukról, arról, hogy milyen kér désekben, miért és hogyan intézkedtek. Sajnos, ezt a moz­zanatot sok taggyűlésen elhagyják, vagy csak formálisan teljesítik. Eltérő színvonalúak általában a beszámolók is. Több helyen még most is előfordul: az alapszervezeti pártbizott­ságok lemásolják a felsőbb pártszervek közleményeit ahe­lyett, hogy pártalapszervezetük és üzemük eredményeinek, gondjainak feltárásával tennék élénkebbé a taggyűlések be­számolóit. A nagyobb létszámú párta lapszervezetekben, ahol az alap szervezeti pártbizottságok hivatásuk és politikai fejlettse­gükhöz méltóan végzik munkájukat, természetesen jobb, tartalmasabb beszámolót tudnak összeállítani. De újabban ezeknél is gyakori, hogy túlságosan is problémamentes, ki­finomított, lekerekített, nyitott kérdéseket alig tartalmazó beszámolókat készítenek a taggyűlésekre. Érthető, ha ezek­hez nincs is mit hozzátenni; érdemi vita nem alakulhat ki, a tagság hallgat. Legutóbb a tolmácsi (Tlmače) Energetikai Gépgyárban jártam, az alapszervezeti pártbizottságok az augusztusi tag­gyűléseket készítették elő. Egy-egy beszámoló áttekintése után megállapíthattam: nem lesz hallgatás a taggyűléseken. Az alapszervezeti pártbizottságoknak ugyanis most a ter­melőmunkához kapcsolódó pártmunkáról lesz a legtöbb mondanivalójuk. S nemcsak azért, mert ez most időszerű, hanem azért is, hogy az üzem kommunistái idejében, jól kidolgozott programmal vehessenek részt a jövő évtől be­vezetésre kerülő, az új gazdaságirányítási rendszert segítő pártmunkában. SZU M BATH AMBRUS Ebben a szövetkezetben minden szál szalmát értéknek, fontos ta­karmány pótléknak tekintenek vetkezetlek. Az idén 595 hek­táron termeltek búzát és 280 hektáron árpát. Az előbbiből 54,5, az utóbbiból pedig 54,35 mázsás bektárhozamot tervez­tek. Még nem történt meg az eredmények „végelszámolása“, azt azonban tudják, hogy a ter­vet túlteljesítették. A 17 kom­bájn többsége az együttműkö­dő üzemekből érkezett. Vi­szonylag rövid időt alatt végez­tek a szem betakarításával, és ami a legfontosabb: optimális érettségű gabonát vágtak le mindenütt. Azonban a szalma betakarítá­sa sem jelentéktelen feladat. Augusztus második hetében a kornyék minden szövetkezeté­ben a szalma kazalba gyűjté­sére összpontosítják az erők jelentős részét. E fontos leiadat elvégzése nélkül sem a szán­tást, 9em a tarlókeverék veté­sét nem hajthatják végre az agrotechnikai határidőn belül. Tarlókeverékből 150 hektárt, lucernából pedig 127 hektárt vetettek el eddig. Július 28-án kezdték meg ikaros legyen a kazal, ne áz­zon be, ne vesszen kárba a termés e fontos alkotóeleme. A lehetőségeknek megfelelő­en több módszert is alkalmaz­nak a kazlazók. Egyenletesen zakatolva működik a szalma­prés, egyes táblákon azonban még a hagyományos bálázási módszert is alkalmazzák, de a szalmafúvó berendezéseket is derekasan kihasználják. A föl­deken 2 rakodógép cammog és 10 önjáró szalmafelszedő mű­ködik. A 3 présgép után 4 traktor hordja össze a bálá­kat. A 4 szalmabegyűjtő cso­portnak (az idénymunkásokat is beleértve) közel 50 tagja van. A szövetkezet nehezen tudna megbirkózni a munkával, ha nem jöttek volna segítségükre az üzemi munkások, a nyug­díjasok és a többi idénymun­kás. A 16 hektárnyi Pažit dűlő szalmáját három nyugdíjas — Vit Kašák, Klement Bažany és Ladislav Strečanský — rakta kazalba. A szó szoros értelmé­ben impozáns építményt emel­tek a bálákból, így a szövet­kezetieknek nem kell attól tar­A gabonabetakarítás egyik legfontosabb része a tárolás, hiszen az aratással csak a ter­mesztés feladatai fejeződnek be. A nagy mennyiségű és ér­tékes terményt azonban a fel­dolgozás, a felhasználás igé­nyeinek megfelelő kezelésben kell részesíteni. Különösen a kenyérgabonára és a sörárpá­ra vonatkozik ez a követel­mény. Az idén közélelmezés céljá­ra a Szlovák Szocialista Köz­társaságban 650 ezer tonna bú­zát és 100 ezer tonna rozsot kell felvásárolni. Ez a meny- nyiség a megtermettnek mind­össze 20—25 százaléka, de ez semmivel sem csökkenti az utókezelési feladatokkal szem­beni mennyiségi és minőségi követelményeket. A minőségi követelmények növekedése magától érthető, hiszen csak jó minőségű ke­nyérgabonából süthető jó mi­nőségű kenyér, illetve péksüte­mény. A hazánkban termesz­tett búzafajták többsége meg­felel az emberi élelmezésre, illetve az ipari feldolgozásra szánt gabonával kapcsolatos követelményeknek, persze, meg­felelő utókezelésük elengedhe­tetlen. A gabona szakszerű előtáró lását és tárolását az előírt normák szerint kell végezni. Alapvető feltétel, hogy a táro­lásra szánt gabona hőmérsék­lete lehetőleg 15 Celzius fok alatt legyen. A tapasztalatok bi­zonyítják, hogy e követelmény meg nem tartása sok kárt és kellemetlenséget okozhat. Az ipari feldolgozásra termesztett gabona átvétele a termelőktől folyamatosan történik, és sok esetben nincs arra szükség, hogy a mezőgazdasági üzemek­ben előtárolásban kezeljék. A frissen betakarított gabona nem alkalmas azonnali táro­lásra, ez csupán nagyon rövid időtartamra engedhető meg. A gyakorlatban a 20 százalék kö­rüli nedvességtartalommal be­az idei aratást, 11 nappal ké­sőbb mint tavaly. Ez azonban nem szegte kedvüket, hiszen a (kalászok nagyok voltak, a szem­ének pedig gyönyörűen fejlet­tek. És — a kiadós esőzések­nek köszönhetően — rengeteg szalma is terínett. Mint az or­szágban szinte mindenütt, itt is granulált takarmánnyá ala­kítják át a szalma döntő há­nyadát, mert így gazdaságosab­bá tehető a szarvasmarha-te­nyésztés: — Nem is emlékszem rá, hogy valamikor is «nnyi gubo­taniuk, hogy kárba vész az ér­tékes takarmánypótlék. Már évek óta rendszeresen megje­lennek a szövetkezet tarlóján, és láthatóan szívesen végzik a nem éppen könnyű munkát. Stanislav és Miloslav Kővár testvéreik, és ők is minden év­ben jelentős segítséget nyújta­nak a termésbetakarítás nap­jaiban. Az idén a pótkocsira ikerültek, erről helyezik át a bálákat a szállítószalagra. Sta­nislav, az idősebb testvér már diákkorában is rendszeresen a szövetkezet földjein töltötte a Nagyot markol — és sokat fog na termett volna — mondotta Ľudovít Poturnay, aki 68 esz­tendős, és a szövetkezet egyik legidősebb, még ma is állan­dóan dolgozó tagja. — Ugyan­akkor szalmából is rekordter­mést értünk el. Munkacsoportja egy 167 hek­táros táblán dolgozik, amely­ről csak tegnapelőtt takarítot­ták be a termést. Tapasztalata­it |ól kamatoztatja, mert érte­ni kell a kazalrakáshoz. Annak alapján, hogy milyen formájú a kazal, régebben is következ­tetni lehetett a gazda gondos­ságára. Ez ma sincs másképp, a közös gazdaságban is súlyt kell helyezni arra, hogy ta­a kazalozógép vakáció jelentős részét. Ma ta­nárként dolgozik, de úgy véli, még ma is szüksége van a szö­vetkezetnek keze munkájára, és neki is szüksége van nyáron a mozgásra, a szabad levegőn végzett munkára és végső so­ron a szülőfaluval való kap­csolatok ápolására. Naponként 40—50 hektárról gyűjtik itt be a szalmát, így a munkát néhány napon belül be­fejezik. A táblák túlsó végén már ekéket vontató traktorok dohognak, készítik a talajt a szeptemberben, októberben el­vetendő vetőmag számára. JOZEF SLUKA takarított búza vagy rozs át- laghőmérsékeleten már 48 óra tárolás után veszélyeztetett. Éppen ezért, alaposan fel kell készülni az ipari felhasználás­ra, illetve az emberi élelme­zésre szánt gabona eltárolásá­ra minden egyes mezőgazdasá­gi üzemben. Nagyon célszerű a hideglevegős szellőzőberende- zések használata. E téren i mezőgazdasági üzemeknek már gazdag tapasztalatai vannak, és kiapadhatatlan a szakembe­rek, újítók ötlettára is. Mind­ezek ellenére a szigorú ellenőr­zésre is nagy szükség Van. Szamos mezőgazdasági üzemben a szabadtéri tárolóhelyeken és a meglevő magtárakban hal­mokba rakják a kicsépelt ga­bonát. A gabonahalmokat a gabona nedvességtartalmától függően rendszeresen naponta át kell forgatni. Szárí­tásakor alapvető követelmény a 14 százalék alatti szemned- vesség megtartása, hogy köz­ben változatlanul megtartsuk a szemben rejlő beltartalmi és feldolgozási értékeket. A gabona elötárolasaüan nagy szerepe van a tisztításnak is» E téren minden üzemnek opti­málisan ki kell használnia meglevő berendezéseit. A tisztí­tás nem csupán a kenyérgabo­na minőségét javítja, de az ocsút is elválasztja belőle, amely a mezőgazdasági üze­mekben tak a r má nykeverékként használható fel. Az utókezelés és a szakszerű tárolás fontos szakasza a ga bonatermesztésnek, mert a bel­tartalmi értékek megtartásával lehetővé teszi a jó minőségű kenyér és péksütemény készít- tését. Az eddigi felvásárlást eredmények azt bizonyítják, hogy a mezőgazdasági és a felvásárló üzemek együttes erő­feszítése biztosítja a malom­ipar számára a jó minőségű gabonát. SLADOVNIK JÓZSEF, a Malom- és Sütőipari Tröszt Kutató Intézetének dolgozója 'A KroméHii Gabonatermesztési Kutató Intézet divrtfi szerepet tölt be hazánk gabonatermesztésének fejlesztésében. A szó szoros ér­telmében összekapcsolja a kutatási és gabonanemesítési teendőket a gyakorlattal. A felvételen Libor Zapletal, Anna Novotná, az inté­zet munkatársai, valamint Jaroslav Simara kombájnos a kísérlet­képpen vetett Erfa őszi árpa aratása közben (Felvétel: CTK — F. Nesvadba) ÜEÜ 1980. Vili. 14. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom