Új Szó, 1980. augusztus (33. évfolyam, 180-205. szám)

1980-08-12 / 189. szám, kedd

MAGASODNAK A SZALMAKAZLAK JÖL ÖSSZEILLESZTIK A BÄLÄKAT Egyre forróbban tűznek a nap sugarai. A hőmérő higanyszá­ja már 30 íok fölé emelkedett. Kozák Kálmán bácsi, a hidas­kürti (Mostová) Vörös Csil­lag Efsz agronómusa emlegeti, hogy jó lenne most valahol a vízben lubickolni. Azonban a betakarító csoportok tagjaival együtt ő is inkább verejtékben fürdik. — Majd tíz óra után, ha meg­állnak a kombájnok, akkor jó hideg vízzel lezuhanyozok ott­hon. Addig nem pihenhetek, mert sok a munka. Véleményem szerint a 6. ötéves tervidőszak­ban idén termett a legtöbb ga­bona szövetkezetünkben. Ügyel­nünk keli, hogy minél keve­sebb vesszen belőle kárba. Meg­mozdult az egész tagság, a szö­vetkezet hatáskörébe tartozó négy falu lakossága. Bizonyításképpen megemlíti, hogy a hídaskürti, tallósi, (To­mááikovo), és vezekényi (Vozo­kany) sportegyesület valamint a CSEMADOK vízke'eti (Cierny Brod) helyi szervezetének tag­jai Is segítenek a szalma össze­hordásában. Karácsony Sándor főagronó­mus Is örül a nagyfokú akti­vitásnak. — Nemsokára már közös ösz­szefogással raktárakba hord­hatjuk az összes gabonát — mondja. — Igaz, kezdetben nem kedvezett az időjárás, de most ebben a kánikulában a le­hető legnagyobb teljesítményt nyújtják az emberek és a gé­pek. Késő este kilenc-tíz óra tájban ls dolgozunk, hogy meghosszabbítsuk a napot. Ajánlja, hogy nézzünk kö­rül a határban. Majd az embe­rek elmondják, hogyan folyik a munka. Pár perc múlva már porfelhőt kavarva haladunk a határúton. Mindenfelé gondosan berakott kazlakat látunk. Az egyik előtt megállunk. A főag­ronómus köszönti a vezekényi Vörös Csillag sportegyesület tagjait: — Jól rakjátok meg azt a kazlat, nehogy pár nap múlva szétdőljön. Hamar Lajos, a sportegyesü­let elnöke nevetve válaszol: — Ne féltsenek minket! Áll­ni fog az a kazal még hónapok múlva is, mert Gál Feri bácsi a kazalrakó mester. Az idős bácsi leszól az egy­re magasodó kazal tetejéről: — A kazalrakásnak is meg­van a maga fortélya. A bálá­kat úgy kell összeilleszteni, hogy legalább húsz-harminc centiméterre takarják egymást. Nagy László, aki szintén el­leste már Feri bácsitól a mes­terséget, még hozzáfűzi: — Ügy kell kötni a bálákat, mint a sarokfalban a téglákat. Akkor nem csúsznak szét. Valóságos szakmai vita fo­lyik a kazalrakás mesterségé­ről. Végül is állítják, hogy az utóbbi években egy kazluk sem ázott be, mert olyan hegyesre tetőzték, hogy a csapadék gyorsan lecsurgott róla. Molnár Lajos, a sportegyesü­let titkára még elmondja, hogy két kazal rakását vállalták, összesen 200 órát dolgoznak a szövetkezetben. így hálálják meg a vezetőségnek és a tag­ságnak azt a sok támogatást, amit tőlük kapnak. Elbúcsúzunk a kazalrakóktól és a Barmitó dűlőben állunk még, ahol a tábla szélén egy árokparti fa alatt kombájnosok ebédelnek. Fáradtak, porosak, de ízlik nekik a bableves és a rizzsel körített sülthús. Többen az árokparton ülnek, néhányan állva fogyasztják az ételt. Ar­cukról tükröződik, hogy türel­metlenek. Ügy érzik, máris gé­pükhöz kell rohanniuk. Az örö­kös készenlét miatt gyorsan fogyasztják az ebédet. Hatalmas porfelhőt kavaró kombájn érkezik a tábla szélé­re. Szilvást Gyula szalad hozzá az ebédlők közül. Menet köz­ben lép fel a hágcsón, meg­ragadja a kormányt és ebédel­ni küldi a már eléggé elfáradt Kádár Dénest. A főagronómus elégedetten látja, hogy a munkaidőt jól ki­használják a betakarító csoport tagjai: — Ügyes gyerekek ezek, el­érik, hogy a gép egy percet se álljon, ha üzemképes. Ily mó­don is időt nyernék. A fáradt kombájnost kínál­gatják: — Egyél Dénes, kell még az erő, este tíz óráig. Köszöni a bíztatást, de ka­nalazgatás közben is a munká­ról beszél: — Ugyancsak meg kell dol­Országos jelentőségű kezdeményezés A CSKP KB kezdeményezésé­re dolgozták ki nyitrai (Nitra) járás mezőgazdasága 1990-ig megvalósuló fejlesztésének komplex modelljét, melyet az SZSZK Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztériuma ha­gyott jóvá. Kidolgozásában több kutatóintézet, tudományos dol­gozó és mezőgazdasági szol­gáltató vállalat vett részt. A nyitrai Járásban a terme­lés növelésére a jövőben több anyagi és pénzeszköz áll a me­zőgazdasági üzemek rendelke­zésére. Ez első pillantásra úgy túnik, hogy ez a járás előnyben lesz Szlovákia többi járásával szemben. Erről be­szélt Jáa Janik, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB tit­kára abban a felszólalásában, mely a pártfunkcionáriusok és a gazdasági vezetők nyitrai já­rási politikai-gazdasági aktíva­értekezletén hangzott el, s ame­lyen az említett modellről ta­nácskoztak. — A modellre azonban úgy kell tekinteni — mondotta —, Bogy a nyitrai járás földműve­seinek az ötéves terv feladatai mellett a tervezetből rájuk há­ruló Igényes feladatoknak is eleget kell tenniük. Az egy hektárra eső bruttó mezőgaz­dasági termelés értékét — amely 13 500 korona — a jövő­ben 22 600 koronára kell nö­velniük. Ha a modellben lefek­tetett elképzeléseket valóra akarják váltani, akkor gaboná­ból 6, hüvelyesekből 3,2, cu­korrépából 50, napraforgóból 2,4, dohányból 2 tonnát kell be­takarítaniuk egy hektárról. Még igényesebbek a feladatok az állattenyésztés szakaszán, ahol 100 hektár mezőgazdasági te­rületre számítva növelni kell az állatsűrüséget, mégpedig százra az eddigi 85-tel szemben. A szarvasmarhák számát 31 ezerrel, ebből 8000 tehénnel növelik. Ezzel egyidőben növe­kednie kell az állatok hasz­nosságának ls. Az egy tehénre számított évi tejhozamnak pél­dául a mostani 3350 literről 4070 literre, a szarvasmarhák­nál a napi felhízásnaik 0,80 ki­logrammról 1,03 kilogrammra, a sertéseknél pedig 0,54 kg-ról 0,65 kilogrammra. Állattenyész­tési termékekből jövőre — az idei esztendővel szemben — 44 millió liter tejjel, 12,5 ezer tonna hússal, 27 millió darab tojással kell többet szállítani­uk az állaimi alapokra. Már a hetedik ötéves terv­időszak elején a gazdasági ál­latállomány — főleg a szarvas­marha létszámnövekedése, és az állami alapokra történő ter­melés — többszöröse lesz an­nak, amit a mostani ötéves tervidőszak előirányoz. Ezeknek az igényes felada­toknak a teljesítése a hetedik ötéves tervidőszak Idején egy­milliárd korona beruházást igé­nyel. Ebből új, nagy befogadó képességű istállókat építenek, illetve átépítik a meglevő, el­öregedett épületeket. A nö­vénytermesztés területén töké­letesítik a termesztési-techno­lógiai eljárásokat, azért mert ezen a szakaszon a modell alapján jelentős mértékben koncentrálják és szakosítják a termelést, főleg a technikai növényeknél. A párt és állami szervek a modell kivitelezése során el­várják minden illetékestől — a nyersanyagtermelőktől és a feldolgozó Ipartól egyaránt —, hogy hatékonyan használják fel a rendelkezésre álló eszközö­ket és tárják fel saját tarta­lékaikat. JOZEF LUKÁC, mérnök a Nyitrai Járási Mezőgazdasági Igazgatóság dolgozója goznunk a napi norma teljesí­téséért. Nagyon megdőlt a búza, ezért a vágószerkezetet a föl­dön kell csúsztatni. Még sze­rencse, hogy vetés előtt a ta­lajt egyenesre művelték. Kisebb a vágószerkezet törésének le­hetősége. Lombos Kornél technikus a tarlón széttúrja a szalmáf és megállapítja, hogy Dénesék Kombájnja kevés veszteséggel dolgozik. Biztatja is a pihenő kombájnost, hogy így dolgoz­zanak tovább. A fő agronómussal egy má­sik táblára igyekszünk, ahol teljes ütemben folyik a szalma összehordása, kazlakba és pi­ramisokba rakása. Útközben tá­jékoztat: — öt csoport szállítja a szal­mát, egy csoport pedig szecs­kázza és piramisokba fújatja. Odébb négy géppel bálázzák a szalmát. Serczel Ferencék szintén állva ebédelnek. El­mondják, hogy a gépek ed­dig jól dolgoztak. Amíg lehet, üzemeltetik őket. Azonban egy kicsit morgolódnak is: — Módosítani kellene a nor­mákat főagronómus elvtárs — mondja Modrócki András. Na­gyon sok a szalma, ezért na­ponta nem bírunk annyit ösz­szebálázni belőle, mint más években. Kevesebbet keresünk. A főagronómus megnyugtatja őket, hogy igazítanak valamit a normán, mert aratás előtt a vezetőség sem tudta, hogy eny­nyi szalmája lesz majd a bú­zának. Gyorsan elfogyasztják az ebé­det és újra indulnak a gépek­kel. Szaporodnak a bálák, ame­lyeket ügyeskezű emberek gyorsan pótkocsikra raknak. A tábla szélén pedig magasod­nak a szalmakazlak. BALLA JŰZSEF Ondik Mária és Bartók Cecília paradicsomszedés közben Szép termesre van kilátás Ez a negyedik paprikaszállít­, mány (A szerző felvételei) Napjaink mezőgazdasági mun­kái közül fontossági sorrend­ben első helyen az aratás áll, de szorosan a nyomában ta­lálható a zöldségtermesztés is. Lehet, hogy nem minden egy­séges földművesszövetkezetben, illetve állami gazdaságban ilyen a sorrend, hiszen vannak üzemek, amelyeik nem foglal­koznak zöldségtermesztéssel, de az Újbódvai (Nová Bodva) Efsz-ben ez utóbbira helyezték a hangsúlyt. Az ottani 65 hek­táros zöldségkertészet 32 al­kalmazottjának ezekben a na­pokban legalább annyi a teen­dője, mint a kombájnosoknak, azaz reggeltől estig igyekezni­ük kell a munkával, mert az új termés betakarítása nem tűr kényelmes, ráérős hozzáállást. Ottjártunkkor a ikét hektáros területen levő fóliasátrak kö­rül szokatlan csend honolt. Hiányzott az ottani életet jelen­tő és mozgatóerőként ismert asszonysereg. A szemerkélő esőben kihaltnak tűnt a vita­minok tárháza. Persze csak addig, míg a paprikával tele ládahegy mögött felfedeztük a mozgást. — Tegnap kellett volna jön­ni, akkor sokkal többen vol­tunk. Mára nem maradt a szed­nivalóból, így az asszonyok a babföldre mentek, ott gyomlál­nak — tájékoztatott Harihov­szky József, a kertészet agro­nómusa. Zsupcsan József és Lackó Já­nos, a Zelenina zöldségfelvá­sárló vállalat szepsi üzemének gépkocsiját rakták. Az agronó­mus segített nekik, s úgy, mun­ka közben „árulta el", hogy az idén még csak a negyedik au­tót rakják. Hogy miért csak a negyediket? Mert a hosszan tartó kedvezőtlen időjárás foly­tán a fóliasátor sem volt ké­pes arra, hogy korai paprikát termesszen. A késést, amit teljesen nem lehet behozni, részben kárpó­tolja a most beérett termés, amely a Magyar Népköztársa­ságból behozott magból csepe­redett igen széppé, egészséges­sé, húsos parikává. Szilágyi József szerint — aki egy nyugat-szlovákiai szakem­ber társaságában a most ké­szülő üvegház tervrajzát, illet­ve kihasználási lehetőségeit ta­nulmányozta —, a hűvös ta­vasz után nem lehetett olyan teljesítményt várni a zöldség­kertészettől, mint a korábbi években. Hátráltatott a hideg, s mindamellett a télutón lehul­lott nagy hó kétszer is tönkre­tette a fóliasátrakat. Hogy az idei lassú, nehéz indulás nyomot hagy maga után, nem kétséges, azonban az is biztos, hogy az újbódvai ker­tészek nem hagyják ennyiben a dolgot. Igyekeznek a rossz feltételek között is eredménye­sen dolgozni és jó, valamint elegendő zöldséget adni a fo­gyasztóknak. Paprikából az idén 90 tonna az eladási tervük. Július végéig ugyancsak öt tonnát sikerült teljesíteniük — azt is a fóliasátorban termesz­tettből —, de ha beérük a sza­badban termesztett zöldség, ak­kor az évi teljesítményük alig lesz kisebb a vártnál. Fejes sa­látából ebben az esztendőben 11 tonnát, karalábéból 3 tonnát, káposztából szintén 3 tonnát adtak piacra és ugyanakkor ebből a kertészetből nagy mennyiségű retek, zöldhagyma, uborka, paradicsom és más zöldségféle is került a fogyasz­tók asztalára. Ezzel azonban még koránt­sem merült ki a Bódva parti kertészet zöldségtára, mert az év hátralevő részében is sok vitamindús áruval fogják kie­gészíteni Kassának (KoSice), Szepsinek (Moldava nad Bod­vou) és környéküknek a zöld­ségigényeit. GAZDAG JÓZSEF DIVATÉ KSZEREK NEMZETKÖZI SEREGSZEMLÉJE A bizsu, a divatékszer tudatunkban már összeforrott a Jize­ra-hegység városkája — Jablonec nad Nisou nevével. Évszáza­dok óta híres üvegipara és a közeli Turnov nagy hagyományok­kal rendelkező, főleg féldrágaköveket feldolgozó ékszermüves­sége nagy hatással volt a bizsuipar kibontakozására, mivel adva volt annak két alapjeltétele: az alacsony hőfokon formálható és csiszolható üveg és a lakosság fejlett kézművessége, alkotókész­sége. Így a múlt században c drágakövek helyettesítése céljá­ból megjelent az üveggyöngy és az üvegkö, az ékszer utánzata­ként a bizsu, amely világszerte Ismertté tette a városkát. A szá­zadfordulón már a világ minden részén ismerték a jabloneci faktúrák csillogó termékeit, melyek az előállítási módok töké­letesítése révén mind nagyobb elismerésnek örvendtek. A bizsugyártás a felszabadu­lás után alapvető változásokon ment át. A hazai nyersanyag finom, művészi igényű meg­munkálásával népgazdaságunk egyik jelentős kiviteli cikke lett. Ma az össztermelés mint­egy kétharmada a világ csak­nem 120 különböző országába vándorol. A kis műhelyek he­lyett a termelés a Preciosa konszern vállalat Jablonec és környékének üzemeiben össz­pontosult. (A vállalat legfia­talabb üzeme a lévai (Levice) járás egyik községében. Tlma­éon épült fel.) Mai bizsugyártásunkra jel­lemző. bogy a termékek eszté­tikai színvonalának növelésére helyezi a fó hangsúlyt, nem a drágakövek és az ékszer után­zata többé, hanem öiTálló ipar­művészeti termék. Értékét nem a drága anyag, hanem a kidol­gozás művészi színvonala ha­tározza meg. Stílusunkhoz iga­zodik, öltözetünk divatos kie­gészítője. Az utolsó két évtizedben há­romévenként július végén és augusztus elején a bizsugyár­tás központiában, Jablonecben, nemzetközi divatékszerkíállítást rendeznek. Ez lehetővé teszi a szakembereknek, hogy a csehszlovák termékek színvo­nalát összehasonlítsák a kül­földi bizsugyártás utolsó évei­nek eredményeivel. A nagykö­zönséget pedig tájékoztatja a divatékszerek fejlődésének ará­nyáról. Az idei, sorrendben hatodik nemzetközi kiállításon csak­nem 40 ország .kiállítói vet­tek részt. A mintegy 7000 ki­állított tárgy több mint fele ha­zai produkció, s egyikük sem régebbi, mint hároméves. Kü­lönböző nagyságú, árnyalatú és formájú csiszolt gyöngyökből és kövekből készült, vagy azok­kal díszített karperecek, gyöngysorok dicsérik alkotóik ötletességét, fantáziáját, kézü­gyességét. Csiszolt gyöngycsil­iárok és más lakberendezési kellékek, fém, porcelán, fa, íz­léses összehangolásával létre­hozott gyűrűk, láncok, nyaké­kek, hajtűk és csattok tanús­kodnak a tervezők és kivitele­zők művészi érzékéről, mester­ségbeli tudásáról. Esztétikai élményünket fo­kozta a kiállított tárgyak ízlé­ses, jól átgondolt elreníezése is. A kiállítás szakbizottsága az eredetiség, esztétikai színvo­nal és kivitelezés szempontjá­ból a termékeket 80 arany, ezüst és bronzéremmel, vala­mint elismerő oklevéllel jutal­mazta. A díjazott alkotások mintegy fele hazai egyéni ter­vezők, iparművészeti iskolák diákjainak, üzemek dolgozóinak a termékei. örvendetes hír, hogy a jövőben megkezdik a díjazott alkotások sorozatgyár­tását. A divatékszerek idei jablo­neci seregszemléjét audovizu­á lis programok és napjában többször megrendezet* divatbe­mutatók egészítettél: ki. ^elyek az öltözékek kiegészítőjeként mutatták be a bizsuújdonságo­kat. A kiállításnak része volt a jablonec! múzeum üveg- és bi­zsuipar történetét bemutató tárlata is. MOLNA« ANGÉLA

Next

/
Oldalképek
Tartalom