Új Szó, 1980. augusztus (33. évfolyam, 180-205. szám)

1980-08-01 / 180. szám, péntek

A politikai fejlettség foka meghatározó (A szerző felvétele) Hasznos munkát végeznek A fejlett szocialista társa­dalom Jelenlegi időszakában a párt Ideológiai munkája egyre hatékonyabb tényezőjévé válik társadalmunk gazdasági és szociális fejlődésének és meg­. határozó eszközévé a szocia­lista módon gondolkodó és cselekvő embernek. Fokozódik az ideológiai hatás a dolgozók politikai- és munkaaktivitásá­ra. A marxizmus—leninizmus és a társadalomtudományok alko­tó fejlesztés megbízható ala­pokat ad a szocializmus elmé­letét és gyakorlatát támadó burzsoá revizionista kritika ha­tástalanításához. Az utolsó évtizedben pár­tunk ideológiai munkája len­dületes fejlődésének lehettünk tanúi. Ez a fejlődés az ered­mények analízise alapján meg­követelte, hogy mélyebben el­gondolkodjunk, és minden ösz­szefüggést figyelembe véve hozzálássunk a különféle bel­ső és külső tényezők hatásá­ra kialakult problémák alkotó megoldásához. Ezt az igényes feladatot tűzte célul ' a CSKP KB 15. és az SZLKP KB áprili­si Illése, amelynek a felmerülő problémák terjedelme, tartalma, módszertani megközelitése szempontjából rendkívüli je­lentősége van e kérdések meg­oldásában. Különösen azért, mert a politikai és az ideoló­giai nevelőmunka hatékonysá­gának és színvonalának továb­bi emelése, kapcsolata a fej­lett szocialista társadalom gya­korlati kérdéseivel, a marxiz­mus—leninizmus alkotó fej­lesztése és következetes érvé­nyesítése minőségi szempont­ból magasabb fokon áll, s a jelenlegi bonyolult helylzetben szocialista társadalmunk fej­lesztése objektív szükségletei­nek megfelelően tudományosan meghatározott. Számunkra lényegtelen, mi­lyen jelentőséget tulajdoníta­nak a CSKP KB 15. ülésének a burzsoá ideológusok. Több év­tizede ismerjük „jóindulatukat", problémáink megoldására aján­lott különféle „egyetemes or­vosságaikat". Ezért senkit nem lep meg, hogy a burzsoá propaganda kiforgatja az ülés alapvető kérdését, torzítja a bel­politikai helyzetet, támadja a szocialista demokrácia alapel­veit — egyáltalán a párt poli­tikáját. E durva támadások célja jiemcsak az, hogy csökkentsék dolgozóink érdeklődését a CSKP KB ülései és határozatai iránt, hanem főleg az, hogy valamiféle válságról terjessze­nek tévtanokat az ideológiai nevelést és hatást illetően, mintha pártunk nem lenne ké­pes elemezni a helyzetet és megtalálni a hibák kiküszöbö­lésének módját. Ezeknek és az ezekhez ha­sonló elméleteknek nyilvánva­lóan politikai jellegük van: a szocialista ideológia, a kommu­nista párt ellen irányulnak. A marxista—leninista tanítás, a reális, létező mszocializmus el­len. A szocialista társadalmi rendszer magasabbrendűsége el­len. De miért indítanak ily durva támadásokat az ideoló­giai munka és általában a kom­munista pártok ideológiai tevé­kenysége ellen? Azért, mert té­nyek bizonyítják, hogy nem a párttagság magában, hanem a politikai fejlettség foka, a tár­sadalmi aktivitás az a kritéri­um, amelynek alapján a szo­cialista társadalom tagjai tevé­kenységét értékeljük. Ez a gondolat végigvonul a CSKP KB 15. és az SZLKP KB ápri­lisi ülésének egész tartalmán. Az ideológiai munka haté­konyságát objektív ismérvek alapján állapítjuk meg. Ez egy reális folyamat: a marxizmus— leninizmus elméletének gyakor­lati érvényesülése és vissza­tükröződése a fejlett szocialis­ta társadalom építésében. A tö­megpolitikai munka sikerének ismérve: az állampolgárok konkrét tevékenysége. Az ideológiai munka színvo­nalának további emelése a fej­lett szocialista társadalom vi­szonyai közt, amint a CSKP KB 15. ülése is hangsúlyozza, csak úgy lehetséges, ha a társada­lom jelenlegi állapotát és az ideológiai feladatokat komplex módon közelítjük meg. Isme­retes, hogy Lenin a kommuniz­mus építését komplex feladat­ként fogta jel, amelyben a gaz­dasági és szociális-politikai problémák megoldása szerve­sen összekapcsolódik az új em­bertípus formálásával és a sok­oldalúan fejlett és felkészült ember nevelésével. Ideológiai területen a komp­lex megközelítés segítségünk­re van, hogy a lehető legna­gyobb mértékben kihasználjuk a kölcsönös hatásokat, a köl­csönös összefüggéseket, tehát több elemet: az elméleti tevé­kenységet és a gyakorlati ta­pasztalatokat, az ideológiai ha­tás objektumát és szubjektu­mát, a társadalmi viszonyokat, az életszínvonalat, a politikát és az ideológiát, az ideológiai munka célját és jellegét, az ideológiai hatás eszközeit és módszereit. Ebben tükröződik legjobban a párt sokoldalú ideológiai tevékenysége és a kommunizmus építése folyama­tának dialektikája. Az ideológiai tevékenység ak­kor hatékony, ha a nevelés minden formáját összekapcsol­ja, ha benne következetesen érvényesül a komplex megkö­zelítés elve, ha biztosítjuk az ideológiai hatás eszközeinek és módszereinek összhangját. Ezért kívánatos, hogy felölel­jük az emberi tevékenység minden területét, az emberi öntudatot és az erkölcsi elve­ket. Munkánk tapasztalatai meggyőzően bizonyítják, hogy a legjobb szándék és minden igyekezet hiábavaló, ha a dol­gozók nevelése területén a helyzetfelismerés egyoldalú, részleges és hiányos, ha nem vesszük figyelembe azokat a jelenségeket, melyeket a fejlő­dés hoz magával. A komplex megközelítés megköveteli, hogy pontosan határozzuk meg az ideológiai munka céljait és feladatait, alapvető irányvonalát és leg­fontosabb elemeit. Ilyen meg­közelítés azonban nem lehet­séges, ha nem vesszük tekin­tetbe a tömegek tapasztalatait, ha nem Ismerjük eléggé szük­ségleteiket, érdekeiket és nem közelítünk differenciáltan a lakosság különböző csoport­jaihoz. A komplex megközelítés elvei alapján irányított ideológiai munka feltételezi az ideológiai intézmények és szervezetek te­vékenységének összehangolá­sát, az idoológiai front külön­böző irányainak és szakaszai­nak harmonikus fejlesztését, e munka szervezeti formáinak teljes mértékű, hatékony fel­használását és állandó tökéle­tesítését. Fontos szerepet ját­szik az ideológiai káderek meg­felelő elhelyezése, hatékony kihasználása, a párt- és állami szervek, a társadalmi szerve­zetek vezető dolgozóinak be­kapcsolása a tömegek nevelé­sének folyamatába. STANISLAV BOTTKA, az SZLKP KB munkatársa Az idén gyakran lehet látni, amint kézikaszások vágják a füvet a domboldalakon, útmen­ti árokpartokon. A takarmány­alap biztosításához szükség van a már szinte elfelejtett, de na­gyon hasznos szerszámra. Nem állíthatjuk azt, hogy versenyre kél a korszerű és nagy teljesít­ményű takarmánybegyűjtő gép­sorokkal, de amint azt a gya­korlat igazolja, még mindig szükség van rá. Különösen ott, ahol meredek lejtőkről kell be­takarítani a takarmányt, vagy esős idő esetén, amikor a gépek nem mehetnek a földekre. A nagykürtös) (Veik? Krtíá) járásban is szép számban dol­goznak kézi kaszások. Nagyobb részük nyugdíjas, vagy leg­alábbis 50 év fölötti, hiszen a mai kor gyermekei kezében meg sem melegedne, vagy ha igen, akkor gyorsan kihullna onnan a kaszanyél. Ök már a kapcsolókarokhoz, gázpedálok­hoz vannak szokva, ami érthető is, hiszen abba születtek bele, kiskoruktól azt tanulták. Még szerencse, hogy az idősebbek — ha a szükség úgy kívánja —, tudnak bánni a kaszával és segítenek a szövetkezetnek. így van ez Szklabonyán (Sklabiná) is, ahol a nyugdíja­sok is el-eljárnak a Győzelmes Február Efsz-be kaszálni, ha szükség van rájuk. A mellékelt képen Jozef Kovác, Stefan Ma­gát, Stefan Paholic, Ján Urban, Mészáros Pavel, Ján Kovác és Ján Suchánsky éppen a keveré­ket kaszálta, ahová az esős idő miatt a gépek nem mehettek — Nem nehéz ilyen korban egész nap húzni a kaszát? — kérdeztem tőlük. — Legények ezek még, ki se lehetne venni a kezükből a ka­szát — mondja Jozef Kováé, aki az élen halad, és rájuk neveti — Hozzá vagyunk szokva a ka­szanyélhez, világéletünkben ez volt a munkaeszközünk. Arat­tunk, kaszáltunk, a mozdulato­kat már el se tudnánk felej­teni. — Mennyit keresnek napon­ta? — Nyolc órát dolgozunk, így, 60—70 korona összejön. — Saját szerszámukkal' dol­goznak? — Csak a sajáttal, hiszen ka­szálni rossz kaszával nem le* het, ezért mindenki maga tart­ja rendben azt. Naponta két­szer meg ts kell verni a ka­szát, mert bizony kimegy az éle. Kényes jószág ez, ezért nem ls ad, de nem is kér ka­szát kölcsön senki. — Hol könnyebb kaszálni: füvet az árokparton, vagy 8 takarmánykeveréket itt a me­zőn? — A sáncparton annyiból könnyebb, hogy nem folyama­tos a munka, gyakrabban ke­rül sor pihenésre, hiszen min« dig más irányba kell fordulni. Itt viszont ha beállunk egymás mögé, fel se állunk, míg a tábla végére nem érünk, csalt éppen megfenni, élesíteni a kaszát. Meg egy kicsit kiegye­nesíteni a derekat, mert egész nap hajlik eleget, s bizony, már nem vagyunk húszévesek ... Az országútról még visszanéz­tem rájuk: ritmusosan, katonás sorban vágták a rendet. Egy­általán nem látszott rajtuk, hogy legtöbbjük a hetven felé ,közeledik BÖJTÖS JÄNOS Á léval (Levice) járásban ls meg­gyorsult az aratás üteme. Amint Zoltán Cérnák, a járási mező­gazdasági igazgatóság főmérnöke ha­társzemle közben elmondotta, hamaro­san befejezik a repce betakarítását. Az árpa és a búza aratását a leggyorsabb ütemben az oroszkai (Pohronsk^ Rus­kov), a Lévai, Farnadi (Farná) és Nagysallói (Tekovské Luíany) Efsz­ben végzik. Ezekbe az üzemekbe cso­portosították át a gépeket a járás északi körzeteiből. Napról napra na­gyobb segítséget nyújtanak a ven­dégkombájnosok is. A cseh országré­szekből 118, a közép-szlovákiai ke­rületből 109, a Magyar Népköztársa­ságból pedig tíz kombájn érkezett ke­zelőszemélyzettel. A közép-szlovákiai kerületből szalmaösszehordó és elszál­lító munkacsoportok is érkeztek. A testvéri összefogás, az országrészek, já­rások és kooperációs körzetek között egyre jobban elmélyül. Megszemléltük a bő termést ígérő határt. A főmérnök megemlítette, hogy bór az átmeneti záporok és viharok megnehezítik a betakarítást, mégsem keletkeztek olyan nagy károk, mint azt korábban feltételezték. A gabonának mindössze csak tíz százaléka dőlt meg, tehát megvannak a lehetőségek a lehető legkisebb veszteséggel történő betakarításra. Az Ipoly mentén is egymás után indultak meg a begyűjtő csoportok a gabonatáblákon. Kombájnok dolgoztak az ipolysági (Sahyj és a környékbeli szövetkezetek dombos, lejtős tábláin Is. Habár olykor-olykor megeredtek az ég csatornái, ahol .lehetett mindenütt üzemeltették az arató-cséplőgépeket. Több mezőgazdasági üzem vezetősége beszámolt arról, hogy kölcsönösen ki­segítik egymást. Az a jelszavuk, hogy ott kell aratni ahol lehet. Erről győ­ződtünk meg az Ipolysági Állami Gaz­dasági pusztafalusi (Pustá Ves) rész­legén is. A környező dombok felett villámok cikkáztak. Egyre jobban hallatszott a TESTVÉRI ÖSSZEFOGÁSSAL A kombájnok után gyorsan betakarítják a szalmát mennydörgés. Lent a síkságon azonban két E 516-os kombájn aratott. Munka közben meg megálltak és kezelő sze­mélyzetük a vágószerkezeten igazított valamit. Amikor odaérkeztünk, Zde­nék Müller, a kombájnos megmagya­rázta a munka lelassulásának okát: — A gépek kifogástalanul dolgozná­nak, azonban a sok csapadéktól már nagyra nőtt az árpa között a lóhere, ezért vigyázni kell, nehogy a szalma közé keveredve befullassza a gépet. A szemveszteség nem nagy, mert a haladási sebességet mindig aszerint határozzuk meg, hogy mennyi a szal­ma és mennyi benne a zöldanyag. Nagy teljesítményt még nem érhetünk el, de majd pótoljuk a lemaradást ké­sőbb, amikor jobbra fordul az idő­járás. F eleségével, Eudmilával a Roudni­cei Gép- és Traktorállomásról (Litoméricei járás) jöttek ide. Három éve járnak már együtt aratni. Eudmil-a is jól elsajátította már a kom­bájn kezelését. Szívesen dolgozik fér­jével, bejárja vele az országot. Csak a gyerekek hiányoznak. A két fiúra és a kislányra a nagymama ügyel. Kár­pótolja őt az itteni emberek vendég­szeretete. Szeretik a Müller-házaspárt a Hontianské Moravce-i Eísz-ben — ahová a kooperációs megegyezés alap­ján járnak —, és a környékbeli mező­gazdasági üzemekben is. Mert most is „feketén" aratnak. Ugyanis a koope­rációs üzemben még nem dolgozhat­tak, mert éretlen volt a gabona. A bur­gonya szedésében segítettek a szövet­kezeti tagoknak. Az állami gazdaság­nak viszont nem volt elég kombájnja, ezért létrejött a megegyezés a két üzem vezetősége között, és addig arat­nak a pusztafalusi határban, amíg nem hívják őket vissza a szövetkezetbe. A táblán Jifí Tkáö közeledik a má­sik kombájnnal. A kombájnos házas­pár is megindítja a gépet. Pár perc múlva már villogó fényt adnak, és a kombájn tartályából Pál János trakto­ros pótkocsijába kerül az árpa. Ladislav Dudik, a pusztafalusi rész­leg vezetője örömmel szemléli a nagy teljesítményű kombájnokat: — Jól jártunk velük. A mi kombájn­jaink a Magyar Népköztársaságban, a Tabasi Termelőszövetkezetben arat­nak. Néhányat itthon hagytunk, azok közül azonban már egy meghibáso­dott. — Ki kell cserélni a Niva kombájn­ban a motort — panaszolja Horváth László, a részleg gépesítője. — Igaz, már tavaly sem működött tökéletesen. A többi kombájnok javításához ls al­katrészek kellenek. A járási mezőgazdasági igazgatóság főmérnöke füzetébe jegyzetel és ígéri, hogy a lehető legrövidebb időn-belül biztosítják az alkatrészek, Illetve a motor leszállítását. A gépesítő és a részlegvezető re­reménykedve indul az árpatáblák fe­lé, ahol a két vendégkombájn még mindig zavartalanul dolgozik. A rész­legvezető megjegyzi: — Ilyen jól kijavított és megfele­lően karbantartott kombájnokra len­ne szükségünk. M egtekintjük a tágas raktárt, ahol 48 ventillátor segítségével, forró levegős szárítóberendezéssel és állandó forgatással szárítják az árpát. Balogh Kálmán pedig a repcét tisztít­ja. Megállapítjuk, hogy ezen részlegen szalagszerűen folyik a munka. Az ara­tás ütemétől függően két műszakban — ha kell éjjel-nappal — tisztítják, szárítják a gabonát, hogy minél ke­vesebb legyen a tárolással járó vesz-! teség. Gyönyör Istvánnal, a részleg agro­nómusával az árpatarlót nézegetjük. Elégedett, mert a gépek igazán^ ki­váló munkát végeztek, örül annak, hogy az árpaszalma között sok a ló­here. — Mind feleteljük az állatokkal — mondja. — Ogy terveztük, hogy amint a kombájnok után megszárad, máris bálázzuk, és kazlakba hordjuk. Igyek­szünk a szalma elhordásával, hogy a lóherét még megkaszálhassuk. A gazdaság vezetőjével egyült rész­letesen tájékoztattak arról, hogy az aratási munkákkal egyidőben nagy gondot fordítanak a takarmány beta­karítására. A megfelelő szalmát takar­mányozási célokra használják fel. A bő termést adó lucernából már ele­gendő takarmányliszt-pogácsát készí­tettek, amely felhasználásával a szal­mából pogácsát készítenek. Már épül Is a pogácsakészítő berendezés. V égre elvonultak az esővel terhes fellegek. A magasabb dombo­kon áztatták át a földet. A völ­gyekben azonban és az alacsonyabb dombokon tovább dolgozhatnak a kombájnok. Egy-egy táblán ötöt-tlzet és még többet is számolunk. A főmér­nök elégedetten állapítja meg, hogy megvalósulnak o járási betakarítási bi­zottság- határozatai. A gépeket a közös­ségi szellem figyelembe vételével cso­portosítják át. Sokoldalú együttműkö­dés, rugalmas munkaszervezés követ­keztében gyorsul a betakarítás üteme és egyre nagyobb teljesítményt nyúj­tanak a gépek. Szűkség is van erre, mert hamarosan vissza kell térniük a kisegítő betakarító csoportoknak is üzemeikbe, mert a szélsőséges időjá­rás miatt már szinte egyszerre érik a gabona az ország minden részében BALLA JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom