Új Szó, 1980. augusztus (33. évfolyam, 180-205. szám)

1980-08-06 / 184. szám, szerda

VILÄG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1980. augusztus 6. SZERDA BRATISLAVA • XXXIII ÉVFOLYAM 184. szám Ára 50 fillér HIROSIMÁRÓL MA Truman, az Egyesült Államok akkori elnöke már 1945 júliusában Potsdamban eldöntötte, hogy a „jelesre vizsgázott" atombombát beveti Japán ellen. Pedig tudta, hogy a győzelem idő kérdése csupán, s nyilvánvaló volt, hogy Japán atombomba nélkül is térdre kényszerül. 1945. augusztus fr-án egy amerikai repülőgép halált hozó terhével elindult Hirosima japán város felé. Helyi idő szerint 8 órakor érte el célját, s fél óra múlva a város 75 százaléka elpusztult: 78150 ember azonnal meghalt, 13 983 eltűnt, 37 425 pedig megsebesült. A radioaktív sugárzás következtében az áldozatok száma még ma is gyarapszik. Hogy a „siker" még meggyőzőbb legyen, három nap inalva egy másik japán városban, Nagaszakiban ismétlődött meg a katasztrófa. A pusztítást, a károkat és az áldozatok számát illetően az akció látványos volt. Washington igy akarta a világ, de elsősorban a Szovjetunió tudtára hozni, hogy az atombomba birtokában bármire képes. Már a két atomtámadás is sejtetni engedte a háborúból megerősödve kikerült Egyesült Államok agresszív politikájának körvonalait, Truman elnök pedig 1947. március 12-i kongresszusi üzenetével hivatalosan is az erőpolitika elszánt követőjévé vált. A „szovjet veszélyre" hivatkozva gyors ütemben fokozni kezdte a fegyverkezést, a világ számos térségében katonai támaszpontokat létesített, a „szabad népek" megvédésének ürügyén próbálta bekeríteni a Szovjetuniót, s próbált terjeszkedni mind Európában, mind Ázsiában. Truman már akkor kijelentette, hogy az Egyesült Államok a világ bármely pontján kész bármilyen eszközzel beavatkozni, ha a helyzet érdekeivel ellentétben alakul. Ha az azóta eltelt évek amerikai politikáját értékeljük, a legnagyobb jószándékkal sem állíthatjuk, hogy a Fehér Ház nem tartott ki következetesen a Truman-elv mellett. Gondoljunk csak a hidegháborús évekre, amelyek során jócskán voltak „meleg", sőt „forró" évek. Az emberiséget nemegyszer meglegyintette az új háború szele. A karib-tengeri válság, a vietnami háború, vagy akár a chilei puccs — mind-mind Washington „főszerepIésével"játszódott le. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy ha a világ bármely pontján a feszültséget fokozó, lokális háború robban ki, a haladó erőkkel szemben mindig ott találjuk — közvetlenül vagy közvetett formában — Washingtont. Ahol érdekeit veszélyeztetni látja, közbelép. De milyen érdekek azok, amelyek ürügyén be mer avatkozni más államok belügyeibe, ugyanakkor maga pedig az emberi jogok nemzetközi oltalmazója szerepében próbál tetszelegni? Példáért elég a közelmúlthoz fordulni: a Carter-kormányzat az Afganisztánnak nyújtott szovjet segítség körül nagy lármát csapott, -a sportolókat távol tartotta az olimpiai Játékoktól, s különféle intézkedéseket foganatosított a Szovjetunió ellen. Jellemző, hogy arról diszkréten hallgatott és ma is hallgat, mi kényszerítette az afgán vezetőket a segélykérésre. Azt sem veri nagy dobra, hogy tovább folytatja az afgán ellenforradalmi bandák támogatását, pedig az afgán és a szovjet vezetők többször hangsúlyozták: amint megszűnik az Afganisztánt fenyegető külső és belső veszély, a szovjet csapatokat kivonják Afganisztán területéről. A társadalmi rendszer különbözőségén túlmenően a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a szakadás már Potsdamban bekövetkezett. Washington az egyre erősödő szocialista államban világuralmi céljainak akadályát látta. Nem a Szovjetunión múlt, hogy a nemzetközi légkört döntő mértékben befolyásoló szovjet—amerikai kapcsolatok nem úgy fejlődtek, ahogy azt elvárták. A Szovjetunió a szocialista országok támogatásával kezdettől fogva nagy erőfeszítéseket tett azért, hogy a béke stabillá váljon, hogy a nemzetközi légkör lehetővé tegye a népek sokoldalú együttműködését. Ennek köszönhető, hogy a hetvenes évek elején megindult az enyhülési folyamat, aminek méltó következménye volt a helsinki európai biztonsági és együttműködési értekezlet. A 35 ország vezetőinek kézjegyével ellátott Záródokumentum az államok politikai, gazdasági, tudományos és kulturális együttműködésének alapszabályzata lett, és a jövőben is az marad, ahogy azt Leonyid Brezsnyev a helsinki értekezlet 5. évfordulója alkalmából a moszkvai Pravda tudósítójának adott interjújában ismét megerősítette. Nem engedhető meg, hogy a Záróokmányt bizonyos körök a' saját szájuk íze szerint változtassák, módosítsák, vagy magyarázzák, ahogy azt Washington tette az ón. harmadik kosárral. A Fehér Ház valódi szándékára már Belgrádban 1977-ben fény derült, amikor ahelyett, hogy a kéléves tapasztalatokat értékelte volna, megpróbálta a találkozót valamiféle nemzetközi bírósággá változtatni. A vádló szerepét természetesen maga vállalta, a vádlottak padjára pedig a szocialista országokat akarta ültetni. Carternak a helsinki értekezlet évfordulóján tett nyilatkozata alapján az amerikai küldöttségtől Madridban sem várhatunk sokat. Ogv tűnik, ősszel is hű marad az ismert amerikai politikához, s az önbírálat helyett csak bírálni fog. A Záródokumentumot így az Egyesült Államok kormányzata továbbra is más országok belügyeibe való beavatkozás eszközeként igyekszik felhasználni. Ami az enyhülést illeti az elmúlt öt év sem hozta meg a várt eredményt, pedig konstruktív javaslatokban szovjet részről nem volt hiány, sőt egyoldalú lépésre is volt példa: a Szovjetunió bejelentette, hogy az NDK területéről kivon meghatározott számú katonát és haditechnikát. Amint a TASZSZ hírügynökség körölte a csapatok létszámának csökkentése augusztus 1-én be is fejeződött. Hirosima ízelítőt adott egy esetleges nukleáris katasztrófa borzalmaiból. Hogy 35 éven át mégsem került sor rá, nem az Egyesült Államok érdeme, hiszen évente milliárdokat fordít új típusú fegyverfajták fejlesztésére és gyártására. A baljós jelek ellenére is megvannak a feltételek ahhoz, hogy az emberiség elkerülje az eddigi legszörnyűbb háborút. Reális optimizmus ez. amelynek biztos alapjául a Szovjetunió és a többi szocialista ország összehangolt következetes békepolitikája szolgál. KOVÁCS ILONA A Zd'ár nad Sázavou-i Gépgyár és Öntöde termék jelújítási programja keretében évente a nehéz szerszámgépek 30 százalékát korszerűsítik. Kiváló gép a CKW 1600 típusú hidraulikus sajtoló; az idén ennél a gépnél olyan módosításokat eszközöltek, amelyek fokozzák pontosságát és teljesítményét. A CTM 250 típusú hidraulikus sajtológép 1977-ben a genfi árumintavásáron aranyérmet nyert. Felvételünkön Vladimír Sváb és Lihor Jurek a gép szerelését végzi (V. Koreák felvétele — CSTK) Kelet-Szlovákia földművesei fokozott munkaaktivitással birkóznak meg az időjárás okozta nehézségekkel A párt- és kormányküldöttség munkalátogatásának második napja (CSTK) — Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára, Milo§ Jakeí, a CSKP KB Elnöksé. gének póttagja, a KB titkára, Ján Janik, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára, Karol Martinka szlovák miniszterelnök-helyettes, Josef Nágr szövetségi és Ján Janovic szlovák mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter és Vladimír Margetin szlovák erdőgazdasági és vízgazdálkodási minisz. ter, akik hétfőn munkalátogatásra utaztak a kelet-szlovákiai kerületbe, tegnap a kelet-szlovákiai síkság problémáiról megrendezett tanácskozáson vettek részt. Vitaindító beszédében Ján PirC, a kelet-szlovákiai kerületi pártbizottság vezető titkára hangsúlyozta, hogy a kelet-szlovákiai síkságon a talajjavítás ráfordításai eredménnyel jártak. Míg 1938-ban a gabonaneműek átlagos hektárhozama ezen a vidéken csak 6 métermázsa volt, jelenleg már 35—36 métermázsa. A legnagyobb problémát továbbra is a belvizek jelentik. Ki kell építeni a szivatytyúállomások hálózatát, és meg kell erősíteni a folyók, elsősorban a Bodrog gátjait. A tanácskozás résztvevői ezután eszmecserét folytattak a prob, lémák átfogó megoldásának lehetőségeiről és a mezőgazdasági dolgozók megsegítéséről. Meghallgatták dr. Milan Ruíiőkának, a Szlovák Tudományos IFolytatás a 2. oldalon/ Köztársasági Érdemrend átadása (CSTK) — Josef Poulík akai démikusnak, a Csehszlovák Tudományos Akadémia Brnói Ré< gészeti Intézete Igazgatójának 70. születésnapja alkalmából sokéves áldozatkész polilikai, irányító és pedagógiai munkás, ságáért, valamint a szláv régészet terén kifejtett jelentős te-! vékenységéért a köztársasági elnök a Köztársasági Érdemr rendet adományozta. A magas kitüntetést tegnap Josef Havlín, a CSKP KB titkára adta át a jubilánsnak. Az átadási ünnepségen részt vett Jan Majharöík, a CSKP KB oktatási és tudományügyi osztályvezetője és Jaroslav Ko/.eSnik akadémikus, a Csehszlovák Tu, dományos Akadémia elnöke. Nagykövet kinevezése (CSTK) — Gustáv Husák köztársasági elnök Michal Kollárt kinevezte hazánk rendkívüli és meghatalmazott nagyköveiévé a Mali Köztársaságba conakryi állandó állomáshellyel. Üdvözlő távirat (CSTK) — Lubomír Strougal szövetségi miniszterelnök táviratban fejezte ki jókívánságait Michael Norman Manleynek, Jamaica miniszterelnökének az ország nemzeti ünnepe alkaU mából. Új szénmedencerekord (CSTK) T- Üj szénrnedoncerekordot állított fel a karvinái Csehszlovák Hadsereg Bányában dolgozó Karel Lojkásek vezette ifjúsági bányászbrigád. A' kollektíva tagjai 31 munkanap alatt fejenként és műszakonként több mint 80 tonnás teljesítményt értek el, s ezzel meg-i döntötték a Doubrava Bányában dolgozó Milan Laskovsk^ vezette kollektíva áUal felállított 76,32 tonnás rekordot. Az új csúcsteljesítmény elérését 'a fiatal bányászok tegnap jelentették a vállalat vezetőségének, A munkacsoport tagjai 1—

GS —68 típusú szovjet kombájn és DVP—7 A típusú mozgódúcolás segítségével 47 315 tonna sze< net fejtettek. A sikerhez nagy< mértékben hozzájárult a Josef MachaC vezette komplex racio, nalizációs brigád, amely módo» sította a bányakombájn és a szállítóberendezések üzemeié« sét. Aratási képek Közép-Szlovákiából Az elmúlt hét végén Közép-Szlovákia déli járásaiba is megérkezett a várva várt meleghullám, s bár időnként még bosszantják a nyári záporok a földeken dolgozókat — mindenütt megkezdődött már a kenyérgabona betakarítása. Az igyekezetet érzékelhetik az alkalmi utazók is, hiszen a minap még a szemet gyönyörködtető hatalmas árpatábla helyén ma már a tűző nap fényében a frissen szántott fekete föld látszik. Lendületben a galsai (Holisa) aratók A losonci (Lufeasc) járásban talán a Galsai Efsz-ben a legegyenletesebb az előrehaladás. — Az a célunk — mondotta látogatásom alkalmával Nyestye Kálmán elvtárs, a szövetkezet elnöke —, hogy 24 órával a termés betakarítása után betakarítsuk a földekről a szalmát, s az arató-cséplők nyomában minél előbb munkához lássanak a talajművelést végző gépek. Erőfeszítéseink az Időjárás viszontagságai ellenére is komoly eredménnyel járnak, hiszen az őszi árpán kívül már a tavaszi árpa felét is begyűjtöttük, s noha csak tegnap kezdtük a munkálatokat, a kenyérnekvaló egytizede is biztonságba került már. Hat arató-cséplőnk végzi az aratást, nyomukban három szalmapréssel, és három rendfelszedő géppel. Az aratási munkálatokat Baláíik Pavol mérnök, a növénytermesztési üzemág vezetője irányítja, s a kitűzött feladatok maradéktalan végrehajtását egy külön e célra létrehozott pártcsoport ellenőrzi, melynek élén Bácskái Sándor elvtárs áll. Szólni kell egy harmadik csoport munkájáról is. Irányítója Juhász Jolán mérnök', üzemgazdász. Tagjai felelnek a szemléltető agitációért és szerkesztik az aratási faliújságot. Különösen a kombájnverseny állása, a hektárhozamok alakulása érdekli a szövetkezet és a szövetkezet hatáskörébe tartozó községek nyilvánosságát. A terméskilátásokat illetően a gazdaság vezetője igen óvatosan fogalmazott. Az eddigi részeredmények nagyon biztatóak, de az időjárás még a hátralevS Wőben is jelentősen befolyásolhatja a végső eredményeketÖrvendetes dolog, hogy az egyéb nyári teendők elvégzése terén sem késlekednek. Néhány napon belül befejezik a tömegtakarmányok második kaszálását, emellett három műszakban üzemel szárítójuk, ahol zölulisztet készítenek. A napjainkban folyó szerteágazó munká!: közül csupán az uborka szedését nem tudják önerőből lFolytatás a 2. oldalon)