Új Szó, 1980. augusztus (33. évfolyam, 180-205. szám)

1980-08-04 / 182. szám, hétfő

Oktatásügyi lexikon-szótár A

romániai Igaz Szó Disputa rovatában a fönti címmel indít idei júniusi számában figyelemre méltó kritikusi eszmecserét a bukaresti Kriterion Könyvkiadónál tavaly megjelent Kimaradt Szó című költői antológiáról. Az antológia húsz — nem egyetlen költői nemzedékhez tartozó — költőt vonultat fel. Szerepel benne többek között Adonyi Nagy Mária, Bíró László Ferenc, Bréda Ferenc, Cselényi Béla, Hunyadi Mátyás, Kőrössi P. József, Mánya Zita, Palotás Dezső, Sütő István, Zudor János és mások. zatokban továbbfejlődött, lepárolódott, szintézisek kovászává vált, beépült és átépült, fölszívódott és elkeveredett az egész század költészetével." Közismert, hogy az avantgarde mozgalmak a hagyomány nem egy elemével, formai-kitejezésbeli módszerével szakítottak. Ebből adódik talán az is, hogy az antológiában szereplők költészetét a közönség nem fogadta egyértelműen megértéssel. Sokan elfogadják, sokan elutasítják az antológiában föllelhető attitűdöket. E kérdéssel mindhárom említett kritikus foglalkozik. Szász János így fogalmazza meg a maga véleményét: „... az elfordulók nem merő szeszélyből értetlenkednek, oly szakadásnak tanúi, melynek indítékai érthetetlennek tűnnek. Egykor hasonlóképpen tűnt az a jelenségsor, amelyben a dallammal összenőtt versszöveg elszakadt a mágiától, azután a vallástól, majd elszakadt a dallam a szövegtől és a vers mint önálló műfaj egyáltalán megszületett. (...) Az értetlenség az avantgarde-szakítással szemben valójában abból adódik, hogy a Pátosz és paradoxon Az Igaz Szó 1978 óta rendszeresen fórumot biztosított azoknak a fiatal költőknek, akik a Kimaradt Sző című antológiában most együttesen felléptek. A szerkesztőség említett számában három írást szentel az antológiának. Az első elemzést /Egy új rajzás jelenségképe) Szász János, a másodikat (Hogyan írjunk verset?) Bogdán László, a harmadikat („... esténként összegyűltünk) Markó Béla írta. Amint a szerkesztőségi bevezető megállapítja a három írás „külön-külön is, de főleg együtt alkalmas arra, hogy — az antológia értékelésén túlmenően — nemcsak a fiatal költők, hanem egész hazai költészetünk lényeges problémáira is ráirányítsa a figyelmet. A Kimaradt Sző című antológiát Ágoston Vilmos állította össze, és ő is írt hozzá — Bogdán László megállapítása szerint — levél formában szerkesztett bevezető tanulmányt. A szerkesztőség talán nem is egészen véletlenül Indította Pátosz és paradoxon címen e vitát, ugyanis Ágoston Vilmos bevezető tanulmányában két kulcsfogalommal operál: -pátosz és paradoxon, „melyek — amint Markó Béla írja — valójában csak segédfogalmak, hiszen Ágoston is hangsúlyozza, hogy egyik sem lehet azonos a líra lényegével". A három elemző kritika közül a legalaposabbnak a Szász Jánosét tartjuk, ő ugyanis mélyreható elemzését adja a romániai magyar költészet egyes alapvető problémáinak és az antológiában szereplő — többségükben fiatal — költők formanyelvének. De a másik két írás is értékes és gondolatgazdag, vitára serkentő. A Kimaradt Szó — teszi le voksát az antológia mellett Szász János — „a szokástól eltérően nem egy vonulat, rajzás vagy nemzedék nyitányaként jelent meg, hanem olyan értelemben megkésetten, hogy a benne szereplő költők egyikének-másikának már az antológia előtt önálló kötete jelént meg. Ám ez mégse válik az antológia kárára vagy hátrányára. Ami éppen jelentőségét, jelenséghordozó erejét bizonyítja. (...) E kötet egységét a formanyelv adja, mely egyéni változatai (nem ellenére, hanem] révén indokolja messzemenően e kollektív jelentkezést. Szász János a továbbiakban megállapítja, hogy ez a formanyelv vagy versnfelv avantgarde ihletésű. Vagyis a költészetnek azon a nyelvén beszél, „amelynek jelrendszerét a század elején induló avantgarde mozgalmak és iskolák pendítették meg, tagolták és alakították ki először, de amely azóta számtalan ágazattal, változattal, elegyedéssel, szellemégtáji és nemzeti alakmegszokott, mert megtanult természetfiű formanyelvvel szemben az újat fölöslegesnek, indokolatlannak, következésképpen értelmetlennek véli. Sőt: szakításnak az értelemmel." Közismert, hogy az avantgarde formanyelve nem jelent teljes szakítást, s azonfelül csak a természethű ábrázolás szokásos jelrendszerével szakít, de az értelemmel sohasem. Ágoston Vilmos azt írja előszavában, hogy az antológiában szereplő költők ha mindenben nem is, de egyben feltétlenül egységesek, abban hogy visszautasítják a pátoszt, s a belőle fakadó giccset. De lássuk az előszó egyik lényeges passzusát: „Realitással számoló pátosz nincs. A pátosz a jövő múlttá válása, a hipotetikussal feloldott jelen, az illúzióval kijátszott gondolat. A pátosz, ami valamikor emelkedettséget, álproblémákon túllátó bölcsességet jelentett, vissszatetszően az álproblémák megoldásává egyszerűsödött, és nem téveszthetjük össze a lírával, ami a szigorúan végiggondolt logikai ellentmondásoknak nem a megoldását, hanem a művészeti transzponálását jelenti." A három kritikus nemcsak a saját véleményét mondja el a Kimaradt Szó-ról, s annak kapcsán az utóbbi évtizedek romániai magyar költészetének fontos kérdéseiről, hanem — igazi irodalmi vitához illően — ellenvéleményüknek is hangot adnak. Markó Béla például azt írja az iménti Ágoston-idézettel kapcsolatban: „Költőink érzésem szerint a tiszta, tehát be nem szennyezhető kommunikáció lehetőségét keresik, verseikben ki lehetne mutatni ugyanazt az erős társadalmiságot, mely a második Forrás-nemzedék költőit, természetesen merőben más verseszmény jegyében bizonyos irodalomtörténeti pillanatban nemzedékké kovácsolta. És itt érzem támadhatónak_ Ágoston Vilmos elemzését. En ugyanis vele ellentétbeír erősen patetikusnak tar tom ezt az antológiát, de egy pillanatig sem tudom kárhoztatni ezt a pátoszt" jy ogdán László is az antoMJ lógia . szükségessége mellett foglal állást. „Abban az esetben, ha egy 'korosztály -valamit közösen is akar, igenis kell az antológia" [A Forrásnemzedékre utal. K. J.) Ennek a korosztálynak (...) lehetett volna ilyen antológiája is, s akkor most nem kéne a »kimaradt szó" ürügyén állandóan másról mesélni." Markó Béla kritikájának utőiratában megjegyzi, hogy a Kimaradt Szó eléggé megkésett, „így hát hamarosan neki lehetne fogni egy újabb antológia összeállításának." KÖVESDI JÄNOS „Közoktatás a Szovjetunióban" címmel jelent meg az első orosz nyelvű nyelvészeti és országismereti szótár a moszkvai Puskin Intézet gondozásában. A Puskin Intézet nyelvészei és nyelvtanárai olyan szótárt kívántak 'készíteni, amely az orosz nyelv tanulóit egyúttal megismerteti a Szovjetunió életével is. A nyelvtanár nem hagyhatja ki azt a lehetőséget, hogy a nyelv oktatását összekapcsolja a nyelv által kifejezett és felhalmozódott kultúra bemutatával. A nyelvi-országismereti módszerek az idegen nyelv oktatásának sajátos szempontját jelentik. A nyelvoktatás folyamatába szervesen beépül az illető nyelvet beszélők kultúrájának bemutatása, az ország hagyományainak és jelenének tolmácsolása. A nyelvi-országismereti módszer kidolgozói V. G. Kosztomarov, E. Verescsagin és munkatársai azokat a módszereket kutatják, amelyek segítségével a nyelvoktatás folyamatában a tanuló mind többet ismer meg a nyelv által képviselt másik kultúrából. Két nemzet kultúrája között soha sincs teljes egybeesés. Ha egy nyelv bizonyos szavait egy másikra akarjuk fordítani, gyakran tehetetlenek vagyunk. Az úgynevezett „lefordíthatatlanság" oka az eltérő kulturális háttér. Ha a kulturális háttér megegyezik, a szó idegen nyelvre fordítható. Ilyenkor a két szó tartalmilag fedi egymást, a ikét különböző nyelvű formát mint egyazon tartalom különbözően kódolt megjelenési formáit fogadhatjuk fel. Ha a szójelentést a benne levő kulturális elem eltérése teszi lefordíthatatlanná egy másik nyelvi közösség tagjai számára, szó szerinti fordítás nem lehetséges. Ilyenkor a szavak értelmezésének egyetlen módja a kommentár, amely az adott országról szóló ismeretekkel gazdagítja, és így teszi érthetővé az idegennyelvi szó fogalmát, pontos jelentéstartalmát. Értelmezés nélkül, sikerületlen fordításokkal a szavak valódi jelentése homályban maradna. Csupán a szovjet közoktatási rendszer ismeretében érthetjük meg az orosz nyelv „tízosztályos iskola" fogalmát. A nyelvi-országismereti szótárak feladata tematikus csoportok gyűjtése, majd az egyes csoportokhoz tartozó szavak, fogalmak sajátos, társadalmilag meghatározott jelentéstartalmának kifejtése. E sorozat első műve az oktatásügyi szótár. A szótár kettős feladatot tölt be: országismeretit, hiszen a szovjet kultúra egyik igen fontos területére nyújt betekintést, másrészt nyelvészeti jelentőségű, hiszen az orosz irodalmi nyelv igen jelentős tematikus rétegét és annak összefüggéseit öleli fel. A szótárban (az utalásokon kívül) 160 szócikk található. A szótár egésze áttekinti az iskola előtti, az általános és a szakmai oktatás, valamint a felsőoktatás témakörét, az ifjúsági szervezetekkel kapcsolatos tudnivalókat. A szavak tematikusan is és szigorú nyelvészeti értelemben is kapcsolatban állnak egymással. Az iskola szócikk definálja az általános és középiskola fogalmát, mint tematikusan idetartozó egységeket, ugyanakkor e jelzős kapcsolatok nem egyszerűen a nyelv nyújtotta lehetőségekre utalnak, hanem különböző iskolatípusokat jelölnek {például szakközépiskola, zeneiskola). A szótár érdekessége, hogy az egy^s szócikkek előtt az első fejezet áttekinti a szovjet oktatásügy történetét. Grafikonok illusztrálják például, hogy jelenleg a Szovjetunió különféle oktatási intézményeiben öszszesen több mint 60 millió a ' tanulók száma. 1976-ban a VIII. osztály elvégzése után a tanulók több mint 96 százaléka középiskolában folytatta tanulmányait. Történelmi áttekintést az egyes fontosabb szócikkekben is találunk. Az iskola címszó alatt arról is olvashatúnk, hogy a mai Szovjetunió területén Grúziában és Örményországban alapították az első iskolákat a IV. században. A forradalom előtti Oroszország iskolarendszerének bemutatása után a szerző részletesen elemzi a szovjet iskolaügy rendszerét. A téma egysége fogja össze a szótár egészét, ezért a szócikkek magyarázó részeiben a vastagbetűvel szedett szavak újabb címszavakra utalnak, melyek fogalmának teljesebb kifejtésa is megtalálható a szótárban. A fogalmak összefüggés-rendszerének bemutatása lehetővé teszi, hogy a szótár olvasója különböző mélységig merülhet el a részletkérdésekben. Ilyen speciális kérdések lehetnek az egyes iskolatípusokon belül létező tagozatok, az egyes oktatási intézmények működési rendje. A tanár szócikk bemutatja a szovjet tanárképzés rendszerét, megemlékezik a leghíresebb szovjet pedagógusokról. Nyelvészetileg a nyelvoktatás metodikája szempontjából a szótár vívmánya, hogy a kifejtéses módszert alkalmazva a megmagyarázandó szavakat mondatban is használja, és mondatmintákban illusztrálja a témakör lexikai elemeinek leggyakoribb kapcsolódási lehetőségeit. Például: A tanár előadást tart. A tanársegéd gyakorlatokat vezet. Igen fontos szerepet töltenek be az illusztrációk is. Hangulatos képek mutatják be a szovjet iskola hétköznapjait és ünnepeit az első csengetéstől a diplomaosztásig. A képsorok és magyarázataik motiváló ereje egyértelmű. Az említett szótár módszertani jelentősége igen nagy az orosz nyelv oktatásában. Különösen ajánljuk az orosz nyevű szakirodalmat tanulmányozó pedagógusoknak, nyelvtanároknak. A mai szovjet élet, az "oktatásügy megismerése speciális szaknyelvi anyag segítségével történik. A szócikkek definíciói az oktatatásügyben használatos szókapcsolatokat, fordulatokat tartalmazzák, az egyes címek mellett illusztrációként eredeti dokumentumok (bizonyítványmásolat, oklevél stb.) szerepelnek. GOMBOS -ZSUZSA Becses dokumentumok A legenda azt tartja, hogy amikor 1520-ban Martin Luther megkapta azt a pápai bullát, amelyben X. Leó az eretneket egyházi átokkal fenyegette, tűzbo dobta a pergament. Hogy nem ez volt a valóság, azt ékesszólóan bizonyítja a Drez-, dai Állami Levéltár legutóbbi kiállítása, ahol a legértékesebb írott emlékek között ennek a bullának a jól konzervált eredetije is látható. A Német Demokratikus Köztársaság 11 állami levéltára sok ehhez hasonló, egyedülálló, nagy értékű dokumentumot őriz. A legrégebbi közülük a Magdeburgban található fehér borjúbőrre rótt kézirat, amelynek tanúsága szerint „a gyermek Lajos", az utolsó Karoling 902. augusztus 7-én a hadberstadti püspökségnek birtokot és védettséget biztosít. Több mint 47 ezer hasonló egyedi darabbal Magdeburg levéltára rendelkezik a német nyelvű középkori írott emlékek legnagyobb gyűjteményével. Az anyagok újrarendezése során is több érdekes felfedezésre jutnak a levéltári kutatók, így például négy évvel ezelőtt egy junkergazdaság elszámolásait tartalmazó iratcsomag tanulmányozása során az egyik levéltáros Marx Károlynak egyik ismeretlen levelére bukkant. Az irat 1847-ben kelt, és Marx ebben egy korábbi diáktársához fordul folyóiratkiadás ügyében. Az értékes dokumentumot azóta felvették a MarxEngels összkiadás egyik kötetébe. (BUDAPRESS — ADNJ Bálványos Huba: PÁSZTOR ÉS BÁRÁNY (litográfia) A KÖRNYEZETVÉDELEM (IKTATÁSA A moszkvai Lomonoszov Egyetemen évek óta folyik a természetvédelem oktatása. Ebben a tanévben a kazányi és az ashabádi egyetemen szerveztek önálló környezet- és természetvédelmi tanszéket. Ny. Ny. Drozdov, a Lomonoszov Egyetem docense elmondotta, hogy a szovjet környezetoktatási politika fontos céljának tekinti az ökológiai összefüggések megértetését, a környezeti rendszerszemlélet kialakítását, a védett természeti értékek megismertetését a tanulóifjúság körében. Az új tantervek, tankönyvek már e célok messzemenő figyelembevételével készülnek, és megkezdődött a természetvédelmi szemléltető eszközök kifejlesztése is. Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa 1979-ben határozatot hozott, hogy a környezetvédelem hatékonyságának elősegítésére folyóiratot kell indítani. Op) igtis Az iskolai oktatás mennyiségi és minőségi feltételeinek állandó javítása fontos cél a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban. Ezért a tanítóképzőkbe, tanárképző főiskolákba évről évre több fiatalt várnak. A pedagógus pálya vonzását jól bizonyítja, hogy ezekben a felsőoktatási intézményekben tehetséges fiatalok ezrei készülnek fel jövendő hivatásuk gyakorlására. A most folyó tanévben négyezerrel nőtt az általános iskolai tanítók és szaktanárok száma. Gyarapodott a tantermek, tanműhelyek száma is: 3240 új tantermet, illetve a gyakorlati oktatást szolgáló helyiséget adtak át ebben "a tanévben rendeltetésének. Az iskolai laboratóriumok, szertárak 538 féle új demonstrációs eszközzel gazdagodtak. Az oktatás fontos része az alapfokú képzéstől kezdve a gyakorlati munkára nevelés, amelynek különböző jól bevált formái vannak a koreai iskolákban. A KNDK alsófokú iskoláiban tanuló gyermekek 92,7 százaléka kapott kitűnő minősítést a múlt évben. „A kiváló diákok iskolái "-nak a száma 66-ra nőtt, a „kiváló osztályok"-é pedig csaknem nyolcezerre. (BUDAPRESS — KCNA)