Új Szó, 1980. augusztus (33. évfolyam, 180-205. szám)

1980-08-23 / 199. szám, szombat

Szervezettebb munkaerogazdälkois A munkaerogazdálkodási in­tézkedésektől elsősorban azt várjuk, hogy a jól gazdálkodó, progresszív fejlesztési progra­mokat megvalósító vállalatok az eddiginél nagyobb mértékben vonzzák majd a dolgozókat. És ellenkezőleg: a komplex intéz­kedések értelmében a bérgaz­dálkodási lehetőségek szem­pontjából kedvezőtlenebb hely­zetbe kerülnek azok a vállala­tok, amelyek elavult termelési programokhoz ragaszkodva gyenge minőségű terméket állí­tanak elő, amelyek rosszul gaz, délkodnak és így a társadalom már nem érdekelt régi termék- szerkezetük megtartásában. Globális céljainkat a munka­erőmozgás irányításával igyek­szünk megvalósítani, és a fel­adatok végrehajtásában a nem­zeti bizottságok, elsősorban pe­dig az irányító gazdasági szer­vezetek és ágazatok is fontos szerepet kapnak. Persze, nem egyszerű feladat­ról van szó. Tudjuk, hogy a személyes anyagi érdekeltségi rendszer a gazdasági mechaniz­mus fontos alkotóeleme. A tár­sadalom anyagi érdekeltséggel szabályozza a dolgozó/ munka- folyamatban tanúsított maga­tartását, és gazdasági érdekelt­ség révén igyekszünk objektív­vá tenni a gazdasági eredmé­nyek értékelését. A társadalmi érdekek érvé­nyesítése, a gyenge eredmé­nyekkel termelő vállalatok konkrét megjelölése érdekében, végső soron pedig a gazdaság­talanul termelő részlegek leál­lítása, visszafejlesztése érdeké­ben rugalmas intézkedésekre van szükség ezeken a területe­ken. Kétségtelen azonban, hogy a ráfizetéses részlegek felszá­molása mindig személyes érde­keket érint, így a központi in­tézkedések megvalósítása gyak­ran nehézségekbe ütközik. Az adott munkakörnyezet megszokása, a hozzá való ra­gaszkodás is fontos tényező, amely gátolja a progresszív fej­lesztési szándékok megvalósí­tását. De nem ez a legerősebb gátja a munkaerő ráfizetéses üzemekből való eláramlásának. Számos esetben az nehezíti az ilyen részlegek felszámolását, hogy — noha hiányzik a haté­konyság — a keresetek elég magas színvonalúak. Márpedig nyilvánvaló, hogy a progresz- szív termelési profilú ágaza­tokba csak akkor áramlik meg­felelő számú dolgozó, ha ezek­ben lényegesen magasabbak a keresetek, mint a ráfizetéses üzemek munkahelyein. Nem elegendő tehát pusztán enge­délyezni a kiemelten fejleszten­dő ágazatok üzemeinek a lét­számfejlesztést. A munka- és kereseti feltételeket is vonzóvá kell tenni a dolgozók számára. Ugyanakkor az is tény, hogy ha a lemaradó üzemekben to* .vábbra is aránytalanul magasak maradnak a keresetek, nem va­lósulhat meg a természetes munkaerő-átcsoportosulás, és így l sokszor előkészítés nélkül) adminisztratív intézkedésekhez kényszerülünk folyamodni. Semmit sem sikerül ilyenkor megoldanunk a létszámstop se­gítségével. Az űj szabályozók komplex érvényesítése lehetővé teszi, hogy a progresszív gyártmány­profilú üzemek különböző rend­kívüli juttatásokban részesítsék dolgozóikat. A gazdasági szabá­lyozókat tehát az irányított munkaerőmozgás szolgálatába állíthatjuk. A feltárt tartalékok révén elért pozitív gazdasági eredmények nyomán növelhető a bér mozgó része. E folyamatban a munkaerő- gazdálkodási tervek teljesítésé­ben oly fontos szerepet játszó nemzeti bizottságoknak is mó dosítaniuk kell szemléletüket. Ma már tarthatatlan álláspont, hogy „ahol még van bizonyos munkaerőtartalék, ott feltétle­nül új üzemet kell építeni“. Nyilvánvaló, hogy a teljes fog­lalkoztatottság alapelve és a munkához való jog alkotmány­ban biztosított alapelve válto­zatlanul érvényes. Be is tartjuk ezeket az alapelveket, közben azonban meg kell tanulnunk új dimenziókban gondolkozni. Egy-egy adott térségben mű­ködő állami szervek, vállalatok, szövetkezetek mindig igyekeztek megteremteni az egyensúlyt a munkaerő-források és a mun­kaerő-igény között, és ezt fon­tos feladatnak is tekintették. Az idő függvényében, a várható fejlődés szem előtt tartása mel­lett azonban az ilyen egyen­súly megtartása már nem lehet a célunk, hiszen a népgazdaság szerkezeti átépítésére készü­lünk. A jelenlegi munkaerő- hiányt az objektiven ható gaz­dasági mechanizmusnak kell felszámolnia. A gazdasági me­chanizmus fokozódó érvénye­sülésével nemcsak a ráfizetéses részlegekből kell szabad mun­kaerőnek átáramlania a prog­resszív termelési profilú válla­latokba, hanem más, eddig ta­lán még nem ismert lehetősége­ket Is fel kell tárni. A megszüntetett, illetve kor­látozott termelésű részlegekből felszabadult munkaerőt 1981-ben azokba a vállalatokba kell át­irányítani, amelyek minden két­séget kizáróan hatékonyan ter­melnek, amelyek méltó módon képesek válaszolni a világpiac kihívására, vagy amelyeket té­telesen besoroltak a szocialista nemzetközi gazdasági együttmű­ködés fejlesztésének tényezői közé. Az ilyen vállalatok, az ilyen termelők a felszabadult munkaerőnek nemcsak a mun­kaerőtoborzással kapcsolatos előnyöket nyújthatják, hanem állandó magas béreket is, ma­gasabbakat, mint a megszünte­tésre kijelölt üzemek nyújthat­tak. Már szereztünk bizonyos ta­pasztalatokat az adminisztratív és igazgatási apparátus lét­számcsökkentése terén. Ezek azt mutatják, hogy az érintett dolgozók saját szervezetükön kívül igyekeznek elhelyezkedni. A nemzeti bizottságoknak tájé­kozottságra és tájékoztató kész­ségre van szükségük, hogy a felszabadult munkaerőt céltu­datosan azokra a munkahelyek­re irányítsák, amelyeken a leg­nagyobb szükség van rájuk. Az érintettek tehát ne akárhol he­lyezkedjenek el, hanem a prog­resszív termelési struktúrájú ágazatokban. Ml messzemenően gondoskodunk az átcsoportosí­tott dolgozókról, jelentős jogo­kat és előnyöket biztosítunk számukra. Az érintett dolgozók számára az új munkahely keresését nem pótolhatjuk sem adminisztratív intézkedéssel (pl. azzal, hogy lehetetlenné tesszük számukra az adott szervezettől való távo­zást), sem pedig azzal, hogy mindent a véletlenre bízunk. Társadalmi érdek, hogy mind­egyikük tehetségének, képzett­ségének megfelelő munkát vé­gezzen továbbra is, és hogy az illető érezze: kamatoztatni tud­ja ismereteit. A munkához va­ló jog azonban nem jelenti azt, hogy csak a munkavállaló szempontjait kell figyelembe venni. Lehet, hogy az illetőre az ország egy másik pontján van szükség, és lehet, hogy a sok évvel ezelőtt megszerzett ismeretek már elavultak, fel­újításra, korszerűsítésre szorul­nak. A társadalomnak tehát jo­gában áll megkövetelni az egyéntől a munkahely és a szakma megváltoztatását. Nyil­vánvaló, hogy eközben feltétle­nül be kell tartani a Munka­törvénykönyv rendelkezéseit, és figyelembe kell venni a Szö­vetségi Munka- és Szociálisügyi Minisztérium 1978. december 19-i rendeletét. Az érintett dol­gozóknak legfeljebb a törvé­nyes rendelkezések hiányos is­merete miatt lehetnek aggá­lyaik az elhelyezkedési és ér­vényesülési lehetőségekkel kap­csolatban. Az állami terv metodikája szabályozta egyes üzemek és részlegek felszámolását. A fel­adatokat orientációs jelleggel iktatták be az 1976—1980-as öt­éves terv mutatórendszerébe. Kiderült, hogy eddig nem tel­jesítették a ráfizetéses részle­gek megszüntetésének tervét. Az újabban hozott munkaerő­gazdálkodási és bérintézkedé­sek jelentősen hozzájárulhat­nak az egész társadalom javára megfogalmazott szándékok va­lóra váltásához. Ha előbbre akarunk lépni, anyagilag is előnyben kell részesíteni azo­kat, akik progresszív ágazatok­ban akarnak érvényesülni. Ugyanakkor azonban ennek for­dítottjára is szükség van; olyan helyzetet kell teremteni, hogy ne fizetődjön ki ráfizetéses ter­melésben dolgozni, IVAN KLAČANSKÝ Akiket a fogyasztók nem látnak 'A' friss zöldség és gyümölcs életünk mindennapi szükségle­tei közé tartozik. Ma már a téli hónapokban is gyakran kerül friss állapotban asztalunkra. Egyrészt mert korszerű terme­lési módszereket alkalmaznak a termesztők, másrészt pedig mert a kereskedelmi dolgozók melegebb vidékekről is beszer­zik a déli gyümölcsöket. A komáromi (Komárno) já­rás az ország legnagyobb zöld­ségtermelője. Az ország külön­böző részeibe szállítják innen naponta a vitaminokat kora ta­vasztól késő őszig. A fogyasz­tók gyakran bírálják a terme­lőt, vagy az elárusítót, ha rosszabb minőségű az áru. Nyil­ván, a vásárlók többsége tisz­tában van azzal, hogy a zöld­ségnek, gyümölcsnek a terme­lőtől a fogyasztóhoz vezető út­ján az üzleten kívül van még egy Igen fontos állomása: a zöldség- és gyümölcsértékesítö vállalat — ismertebb nevén Zelenina. A Zelenina komáromi üzemé­nek igazgatóságán gyakran cseng a telefon. Az ország min­den járásából érkeznek hívá­sok és sokat telefonálnak Ko­máromból is. Az igazgatósági épület hátsó részében óriási raktárak vannak, amelyekben naponta rengeteg áru cserélő­dik. Itt történik a felvásárlás, az áru elosztása, csomagolása és továbbítása a fogyasztóhoz. Azokat, akik ezeket a munká­latokat végzik, nem ismerik a vásárlók. A raktári részlegen két szo­cialista munkabrigád dolgozik, Cseke József irányításával. Mindkét kollektíva megszerez­te már a szocialista munkabri- gád címet. Tagjai nődolgozók, de úgy dolgoznak, hogy sok férfi nem venné fel velük a versenyt. A csomagolók mérés közben (Paál Gyula felvétele) A felvásárló és kiadó rész­legen végzik a nehezebb mun­kát. Az átvevés és árukiadás nem női munka, de ezeik az asszonyok és lányok nagyon ügyesen végzik ezt is. A kétkerekű emelőtargoncá­val úgy mozognak, mint egy játékszerrel. Pedig a nyolc lá­da általában nehéz árut tartal­maz. A Kicsiny Erika, Rumy Mária, Tóth Mária, Tóth Márta, Gogh Mária és Nagy Zsuzsan­na összetételű kollektíva tagjai már sok éve gyakorolják ezt. Az árut innen az átvétel után egy két órán belül indítják ren­deltetési helyére. A régi bástyafalak között nyáron kellemes a hőmérsék­let, de télen hideg van. A mun­kájuk nagy pontosságot igé­nyel, hiszen elég egy kis figye- metlenség, és máris bekerül a romlott áru a többi közé, amely tovább rontja a többi minősé­gét. A vezető, Cseke József el­mondotta, hogy ilyesmi nem fordul elő. A tervüket teljesí­tik, és jó minőségű munkát vé­geznek. A másik kollektíva tagjai: Adamek Erzsébet, Gálf- fy Júlia, Bohus Valéria, Adam- csek Erzsébet, Tokár Mária, Hozlinger Margit, Csere Mária, Martonosi Dóra, Bohus f.ídia. KOLOZSI ERNŐ SOK Ä „GYŰLÉS" Ha nyitott füllel járunk, figyelve egy kicsit saját szó- használatunkra, magunk is megállapíthatjuk, hogy nálunk sok a gyűlés. A nálunk itt azt -jelenti: a csehszlovákiai ma­gyarság körében, a gyűlés en meg nem magát a fogalmat: az értekezletet, tanácskozást értem — noha abból is van elég —, hanem magát a gyűlés szót. Mintha csak ez az egy szavunk volna e fogalom kifejezésére. Rendszerint valami­lyen gyűlésen van az, akit nem találunk a hivatalában vagy más munkahelyén; bármilyen jellegű tanácskozásra hív­nak, mi is gyűlésre megyünk, sőt rendszerint eleve arra is hívnak bennünket. Pedig a szlovákban sem csak a schôdza az egyedül használatos szó — noha ott is ez a leggyako­ribb —, hanem halljuk a poradá-1 is, amely az értekezlet­nek felel meg, s a zasadanie is előfordul, amelynek az ülés a megfelelője, meg bizonyos ülések, értekezletek meg­nevezésére a magyarban is használatos konferencia, sőt más szavak is, mi mégis hajlamosak vagyunk arra, hogy mindezeket leegyszerűsítve gyűlés-nek nevezzük. Az igaz, hogy tágabb értelemben véve gyűlés mindegyik, ahogy az értekezlet meg a tanácskozás szó is rájuk illenék nagy általánosságban, hiszen az, hogy rajtuk az emberek össze­gyűlnek és tanácskoznak, közös vonása mindegyiknek. De ezek az összejövetelek nem egyformák, hanem céljukat, rendező szervüket, szervezésük formáját és színvonalát te­kintve különböznek egymástól. Ezért a magyarban is több rokon értelmű szó között válogathatunk, ha meg akarjuk nevezni őket, s természetesen nem mindig tetszés vagy a « szó hangzása szerint, hanem aszerint, hogy a rokon értel­mű szósor melyik tagja a legalkalmasabb az adott fogalom jelölésére. Nézzük csak meg, melyek ezek a szavak! Már az említett szlovák szavak megfelelőiként találkoztunk néhánnyal, állítsuk most őket — más szavakkal Is kiegészítve — egy sorba: a gyűlés, értekezlet, ülés, tanácskozás, megbeszélés, konferencia stb. Tehát legalább hatot említhetünk, amelyet érdemes megvizsgálnunk és megjegyeznünk. Az általunk agyonhasznált gyűlés az értelmező szótár szerint elsősorban a valamely ügyben, ügykörben illetékes vagy érdekelt személyeknek bizonyos szabályok szerint megrendezett és egy felelős személy által vezetett tanács­kozását jelenti, másodsorban több személynek egy helyre való alkalomszerű összesereglését, rendszerint politikai aka­ratuk nyilvánítása végett. Tehát a szó nagyon általános értelmű, valóban alkalmas a tanácskozások általános je­lölésére, vagy bizonyos gyűlésfajták megnevezésére: párt- gyűlés, taggyűlés, országgyűlés, nemzetgyűlés, lakógyűlés stb., de például a munkahelyi szerveknek a munka szer­vezésével kapcsolatos tanácskozását nem ezzel nevezzük meg (tehát nem beszélhetünk munkagyűlés-rő\, termelési gyűlés-ről stb), hanem az értekezlet szóval. Az értekezlet elsősorban valamely testület, szervezet tagjainak, vezetői­nek vagy megbízottainak rendszerint a folyó ügyeket meg­tárgyaló gyűlése, másodsorban több szervezet vagy állam küldötteinek a nagyobb jelentőségű ügyek megtárgyalá­sára összehívott gyűlése. Tehát az üzemek, munkahelyek vezető irányító szervei munkaértekezleteken, termelési értekezleteken, osztályértekezleteken vitatják meg a mun­ka szervezésével kapcsolatos ügyeket, a szülőket az isko­la igazgatósága szülői értekezlet-re hívja össze, s a tanán konferenci-äk is egyre inkább tanári értekezlet-té válnak, mint ahogy a több szervezet vagy több ország küldöttei­nek tanácskozását is gyakrabban nevezzük értekezlet-nek, mint konferenciá-nak: külügyminiszteri értekezlet, leszere­lési értekezlet stb. Vagyis a sok jelentésű konferencia szó néhány jelentését is átveszi az értekezlet. Az utóbbi idő­ben még egy-egy szervezet megbízottainak a konferenciá­ját is értekezlet-nek nevezik, mégpedig küldött-értekezlet­nek.. Magyar szó váltotta fel így a delegátus szót is: a küldött. Tehát az egyes politikai vagy tömegszervezetek különböző szintű: városi, járási, kerületi, szlovákiai, orszá­gos konferenciáit mi is bátran nevezhetjük városi, járási kerületi, szlovákiai, országos küldöttértekezlet-nek. A kon­ferencia szó tehát ezekben a jelentésekben fokozatosan kissé régiessé válik, s már úgyszólván csak a szaktudo­mányok időszerű kérdéseinek egy vagy több ország szak­emberei által történő megvitatása és még egy-két jelenték­telenebb mellékjelentése marad meg jelentéskörében. Az ülés szó valamely szervezet, közület, testület (irodal­mi, tudományos stb.) társaság tagjainak a hivatalos tanács­kozását jelenti. Rendszerint tehát a fontosabb, magasabb szintű, alaposabban szervezett értekezletek, tanácskozások jelölője, mint ahogy az akadémiai ülés, képviselőházi ülés, plenáris vagy teljes ülés, zárt ülés, tanácsülés kifejezések is szemléltetik. Alakjánál fogva jobban a tanácskozás moz­zanatára irányítja a figyelmet, mint a gyűlés szó, amelyben erősebben érvényesül az egybegyűl és, összejövetel mozza­nata, mint a tanácskozásé. Maga a tanácskozás a tanácskozik igével kifejezett tevé­kenységet, a komoly vagy hivatalos jellegű megbeszélést, eszmecserét jelöli. Az értekezlet-nél szűkebb jelentésű: vagy az értekezlet mozzanatát, vagy pedig a kisebb értekezletet jelöljük e szóval. A megbeszélés — mint azt a megbeszél ige is érzékel­teti — valaminek a rendszerint kötetlen, fesztelen megtár­gyalása. Van tehát elég szavunk arra, hogy a különbségeket is éreztessük az egyes gyűlésfajták között; az a fontos, hogy helyesen, a fogalomnak megfelelően válasszunk közülük. JAKAB ISTVÁN EGY KiS BOTANIKA Évről évre hallom boldog-boldogtalantól karácsony táján, hogy milyen szép borókafenyőt szerzett karácsonyfának. Senki sem kívánhatja, hogy mindnyájan fenyőszakértők le­gyünk, és pontosan ismerjünk minden fenyőfajt. Ezekből olyan sok van, hogy igazán csak a botanikusok vagy még inkább a dendrológusok tudják őket mind megkülönböztet­ni. Azt azonban el lehetne várni, hogy a borókafenyőt meg tudjuk különböztetni az erdeifenyőtől, meg általában a na­gyobb termetű, úgy is mondhatnánk, délcegebb fenyőfajok­tól. A borókafenyő — szlovákul borievka, csehül jalovec, tudományos nevén Juniperus — sose volt, sose lesz kará­csonyfának alkalmas, lévén inkább csak cserje, amelyen a borókabogyó, a borókapálinkának — ha tetszik: boro- vicskának — az alapanyaga terem. Az, hogy az erdeifenyő szlovák neve, a borovica bennünk gépiesen a boróka szót idézi fel, nem ok arra, hogy az erdeifenyőt önkényesen átkereszteljük borókafenyő-nek. MAYER JUDIT új szó 1980 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom