Új Szó, 1980. augusztus (33. évfolyam, 180-205. szám)

1980-08-02 / 181. szám, szombat

A SZEMÉLYES AGITÁCIÓT SEMMI SEM HELYETTESÍTHETI A „Vítkovicén minden nap csúcsteljesítménnyel, jó minőségben és hatékonyan" jelszót megvalósítják a Vasmű kommunistái 5 A vítkovlcei Klement Gottloald Vasmű és Gépgyár az ország gyárőriása, valamennyiünk büszkesége, tízezernél több embernek nyújt munkaalkalmat. Szerteágazó tevékenységével jelentősen befolyásolja nemcsak hazánk, líanem a KGSTtagországok iparának fejlesztését is. Legutóbb három évvel ezelőtt jártam a Vasműben éppen abban az időben, amikor a pártalapszervezetek kezdeményezésére a „Vítkovicén minden nap csúcsteljesítménnyel, jó minőségben és hatékonyan" versenymozgalmat meghirdették. — Mennyit fejlődött azóta a mozgalom, és milyen mértékben bontakoztatta ki a munkások, technikusok, mérnökök kezdeményezését? — kérdeztem Josef Selc elvtárstól, a vállalati pártbizottság alelnökétől. Verseny — magasabb mércével — Az új feladatok megoldása nagy erőfeszítést igényelt és igényel ma is, nemcsak a gazdasági vezetőktől, hanem a pártalapszervezetektől ls. Hiszen elsősorban rájuk hárult, hogy a célprogramok megoldására — a maguk sajátos eszközeivel — mozgósítsanak, s fogékonnyá tegyék elsődlegesen a kommunistákat, s rajtuk keresztül az egész munkáskollektívát az új elemek befogadására. Pártalapszervezeteink a CSKP KB 3. ülése határozatainak szellemében intézkedési tervet készítettek, s ebben pontosan megjelölték a kommunistákra váró feladatokat. — A vállalati pártbízottság állásfoglalása — amelyben öszszegezte az alapszervezetek szándékalt és célul tűzte, hogy a hatodik ötéves tervidőszakban hány milliárd korona értékű gyártmánynak kell eljutnia hazánk ipari üzemeibe, a határainkon túlra, s milyen útonmódon lehet növelni a termelés legkülönbözőbb ágazataiban a hatékonyságot — lehetővé tette, hogy ezekhez mérve még jobban pontosítsák feladataikat. likkor tudták konkretizálni, névre szólóan kijelölni a nagy lendülettel kezdődő versenymozgalom céljait. — A magasabb igényű versenymozgalom kibontakoztatá1 sával párhuzamosan vállalatunk keretein belül kezdtük érvényesíteni a hatékony és minőségi termelés komplex tapasztalatai módszerét, s ez egyben még meghatározta a pártalapszervezetek munkamódszerét is: programjukat szorosan a célul tűzött feladatok eléréséhez kapcsolták. Vállalatunknál nagymérvű gyártmányfejlesztésre került sor, s ezzel sikerült elérni a hatékonyság jelentős növekedését is. Hogy ez mennyire sikerült, legjobban az mutatja, hogy a Vasmű a három évvel ezelőttihez viszonyítva idén 50 százalékkal növeli nyereségét. A közös munka — mint az év első fele is bizonyítja — meghozta eredményét. A nagy feladatokat sikerrel oldotta meg a Vasmű és Gépgyár. Termelési tervüket 102,3 százalékra teljesítették. A munka jó része azonban hátra van. hiszen a második félév még erőteljesebb ütemet kíván a gyáregységekben. Ez Irányba terelte a beszélgetést FrantiSek Brabec, a vállalati szakszervezeti tanács elnöke is, aki annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a kommunistáknak köszönhetően az üzemi bizottságok mind az újítómozgalmat, mind a műszaki fejlesztést politikai megnyilvánulásnak is tekintik, és jelentőségének megfelelően támogatják. Nem félnek tehát a második félévi feladatoktól sem, noha teljesítésük nagyobb erőfeszítéseket követel. — A siker előfeltételeit azáltal teremtettük meg — hangsúlyozta a szakszervezeti tanács alelnöke —, hogy minden harmadik dolgozónkat újításra, alkotó gondolkodásra serkentettük. A múlt esztendőben a benyújtott újítójavaslatok vállalatunknak kis híján százmillió korona megtakarítást, többletbevételt eredményeztek. Ez viszont országosan is jelentős sikernek számít, mert a termelésben érvényesített javaslatok kétszeresét teszik ki annak az aránynak, mint amennyit tavaly átlagban az egész ágazat vállalataiban elértek. S itt most ismét visszakanyarodtunk a pártalapszervezetek eszmei nevelését is felölelő politikai tömegmunkához, melynek végzésében a kommunisták elvszerü magatartást, nagy türelmet tanúsítanak. — Nevelni, a fiatalokat nagyobb becsvágyra serkenteni csakis Így lehet — mondta Karéi Baicar, a 03-as gyáregység kommunista mestere. — A Vasműben egyébként hagyományosan szokás, hogy dolgozóinkat a 339 Szocialista Munkaiskola tanfolyamain rendszeres szakmai és politikai képzésben részesítjük. A múlt tanévben 9040 hallgató gyarapította tudását, a szakszervezeti tisztségviselők közül pedig 3560-an látogatták a szakmai nevelés kabinetjeinek előadásait, nem szólva arról, hogy a kommunisták eszmei-politikai felkészüléséről, a politikai nevelés kabinetjei és a szervezett pártoktatás keretében működő tanfolyamokon gondoskodunk. — Nem kisebb feladat nálunk a fiatalok nevelése sem — kapcsolódott a beszélgetésbe Lubomír jankü, az acélöntöde SZISZ-alapszervezetének titkára. Annál inkább is igényes munka, mert a Vasmű gyáregységeiben ez idő szerint legalább 4000 ifjúmunkás dolgozik és készül választott szakmája elsajátítására. — Te mikor kerültél a Vasműbe? — kérdeztem. — A kilencéves alapiskola elvégzése után rögtön idejöttem, s ennek már tizenkét éve. Azóta tanultam egyet-mást, most gyártásvezetőként dolgozom. Egyike vagyok azoknak, akik az öntéssel kapcsolatos műveleteket tervezik. Vegyünk egy példát. Van egy alkatrész, amelyet meg kell csinálni, megkapjuk rá a megrendelést. A rajzzal ellátott megrendelési lapokból megtudhatjuk, hány darabot kell gyártani, és- azt is, hogy tulajdonképpen mire akarják felhasználni. Utána következik a speciális munka. Azt kell megállapítani, lehet-e az éppen kéznél levő anyagból készíteni, vagy változtatni kell az acél minőségén. Az itt készülő alkatrészek mind egyedi darabok. Nem úgy van, hogy ráállunk valaminek a sorozatgyártására. Nálunk naponta többféle munkadarab készült, évente legalább két-háromezer fajta. Kezünk nyomán félkész termékek egész sora születik, jó hírnevünket azok viszik távoli országokba. Mit mondanék még erről a munkáról? Talán annyit: az országon belül a ml vállalatunk alkalmas arra, hogy a legkisebb, mindössze fél kilós alkatrészektől kezdve a legnagyobbakig, a negyvenöt tonnás részegységekig mindent gyártson. A szakma mesterei Hasonlóan nyilatkoztak a többi megkérdezettek is, akik a Vasműben váltak a szakma igazi mestereivé. Közülük Martin Tuma szavait tolmácsolom. — Fűtéstechnikus csoportvezető vagyok — mutatkozott be a fiatalember. — A gazdasági propaganda és agitáció vállalati felelőse, a pártalapszervezetben pedig a propagandista tisztségét töltöm be. — Hol kezdted a munkát? — A kemencék mellett, az öntőcsarnokban, ott voltam acélgyártó. — És most? — Megmaradtam a kemencék táján, ha valamelyik elromlik, a mi csoportunk keresi meg a hibákat. Azok, akikkel beszéltem, mind harminc éven aluliak, fiatalok, csak hallomásból, a tankönyvekből és az idősebbek elbeszéléseiből Ismerik a múltat. Egyet s jobbat akarnak Egy azonban bizonyos, hogy a maguk módján jobbat akarnak, és ez nem érhető el a szakma állandó tanulása, poli tikai tudásuk szüntelen elmé lyítése nélkül. — Ez igaz — erősíti meg az állítást Josef Kalabus veterán kommunista, aki a nyári szabadságok Ideje alatt a gyárban rendszeresen vállal kisegítő munkát. — De Vítkovicén csak azok állhatják meg helyű ket, akik becsülettel, nagy szakmai és politikai felkészültséggel végzik feladataikat.- Nálunk a munka becsület és tisztesség dolga, mindenkinek személyes példával kell igazolnia az erre való alkalmasságát. Mi több, a kommunistáknak pedig agitálniuk is kell a pártpolitika megvalósítása és a jó munka végzése érdekében. — Nem mind ilyenek? — kérdeztem a kijárat felé ballagva. — Sajnos, még nem — válaszolta. — De mind többen lesznek a hozzájuk hasonlók, mivel látják, tapasztalják, hogy emberileg is, szakmailag is jobban érvényesülhet az, aki alkotóan dolgozik nálunk, aki felkészültségét, képességét Vítkovicén, a munkahelyén akarja bizonyítani. — Mi szavatolja ezt? — kérdeztem búcsúzóul Selc elvtársat, aki elkísért a fő kijáratig. — A hatékonyság és minőségi termelés komplex tapasztalati módszeréről január elsejétől áttérünk a népgazdaságirányítást tökéletesítő komplex intézkedések érvényesítésére. Munkakollektíváink azonban már eddig is meggyőződhettek arról, hogy a Vasműben anyagilag, erkölcsileg egyaránt nagyra értékeltük, jutalmaztuk a jó minőségű munkát. A minőségi követelmények a jövőben még inkább előtérbe kerülnek, de ettől függetlenül nem mondhatnak le pártalapszervezeteink az agitációról, a dolgozók között végzett politikai tömegmunkáról. A Vasmű hatalmas ipartelep, rajtunk az ország és a KGST-tagállamok szeme. Dolgozóink csak olyan gépsorokat, berendezéseket, részegységeket adhatnak ki a kezükből, amelyek megfelelnek a világpiac szigorú paramétereinek. — A hetenként megjelenő üzemi lapunk, a Jiskra és a gyáregységekben időszakosan megjelenő híradók, közlönyök, amelyeket nem hivatásos újságírók írnak, hanem a gyár dolgozói, rendszeresert foglalkoznak az említett követelmények valóra váltásával, az alkotó gondolkodásra, munkára való mozgósítással. A kommunisták élő szavát azonban ezek nem helyettesíthetik, minden párttagnak önként vállalt kötelessége, hogy munkahelyén személyes példamutatásával, meggyőző érvekkel agitáljon. Csak ennek reményében teljesíthetjük a „Vítkovicén minden nap csúcsteljesítménnyel, jó minőségben és hatékonyan" jelszót a termelőmunkában. SZOMBATH AMBRUS Munkában a 15 kombájn Négy mezőgazdasági üzem gépei egy táblán AZ ESŐ GYAKRAN HÁTRÁLTATJA A MUNKÁT Július utolsó hétfőjén Űjbódva (Nová Bodva) határában fogyni kezdett a 493 hektár árpa. Hegedűs János, Pallai János, Szepesi Géza, Dúll Gyula és társaik gépóriásai sajnos alig fordultak néhányat a 30 hektáros Hegyfarka dűlőben, amikor ismét megeredt az eső. Másnap délelőtt Köteles János mérnök, az Üjbódvai Éfsz elnöke és Hutkay István, a szövetkezet pártelnöke hiába próbálták álcázni idegességüket. Amikor ismét szemerkélni kezdett az eső, s áztak a gazdasági udvaron rostokoló kombájnok, egyre nyomasztóbbá vált a hangulatuk. Igaz, nemcsak az övék volt olyan, hanem mindenkié, akivel akkor Tornaújfaluban és környékén talál- köztünk. — Hogy eddig 15—16 napot késik az aratás, az még nem lenne túl nagy baj, csak végre megjavulna az idő, ne esne, és sütne a nap — mondotta borús arckifejezéssel az elnök. — Az idén jó termés ígérkezett, de sajnos közbeszólt a kellemetlen időjárás, így ma kevés okunk van az elégedettségre. Igaz, ha csupán a tavalyi és az idei növényzet minőségét, a kalászok dússágát vennénk figyelembe, akkor nem panaszkodhatnánk, mivel jelenleg úgy néz ki, hogy az árpa jobban fog íizetnt, mint lavaly, amikor 32 mázsa termett egy hektáron. Ez idáig rendben volna, de az, hogy mi lesz a betakarításával, valamint a 737 hektár búzánkkal, amelynek mintegy 20 százaléka megdőlt, az egyelőre kérdéses. Rajtunk nem múlik, az időjáráson sajnos annál Inkább — az pedig kevés jóval biztat. A július 29-i beszélgetés során, amikor az aratásra való felkészültségről is szó esett, az elnök és a pártelnök nyilatkozata igen ismerősnek tűnt. Nem véletlenül, mivel a gépek pótalkatrészeivel a Bódva mentén is hasonlóan rossz a helyzet, mint a Bodrogközben^ a Szepességben, vagy a kerület többi helyein. A tény annál is inkább elszomorító, mivel az idei araMég jobban ízlene az ebéd, ha kisütne a nap IA szerző felvétele] tás sokkal nehezebbnek ígérkezik, az eddigieknél, jóval nagyobb mértékben próbára teszi a gépeket és az embereket. Az ékszíjjal való ellátás, a kombájnok villamosssági berendezésének jelenlegi állapota az ideális időben történő aratáskor sem volna kielégítő, hát még most. Szerencsére az Üjbódvai Efsz nem bízik a „majd lesz"-ben, sem a „nem kell félni"-ben, mivel tudja, hogy az ígérgetések nem oldják meg a kenyérnekvaló előállítását. Szakemberei kutatnak, keresnek — ha kell külföldön is — és találnak is megoldást, így ma nincs üzemképtelen gépük. Az sem a véletlen, vagy mások müve, hogy szükség esetén például a termény szállításában, vagy a szalma betakarításában az újbódvaiak több környező üzem gépeinek, embereinek a segítségével is számolhatnak. Dél felé, amikor a tornai vár kibújt a nyári ködből, s szikkadni látszott az előző napi záporral és a délelőtttl „port elverő" esővel locsolt határ, a gazdasági udvarról elindult a kombájnsereg. Ezúttal nem az árpaföld, hanem a vasút ment) 90 hektáros „Majetoki" repcetábla volt az irány, amelynek sarkánál „idegen" kombájnok várták a hazaiakat. Az idegenek közül hat a Buzitai (Buzica) Efsz-ből érkezett. Ott ugyanis ezen a napon nem volt munkájuk, mivel a 350 hektár repce felét már learatták, a másik felének beérésére pedig egykét napot még várni kellett. Röviddel az „indulhatunk" el hangzása után 15 kombájn látott neki a repcerengetegnek. A hazaiakon és a buzitaíakon kívül a Szepsi síkságon idegennek, távolinak számító gépek ls csatasorba álltak, mégpedig a Sarisské Michal'any-i (preSoví járás) Efsz-ből. Az elnök egy további meg egyezésről is tájékoztatott: — Készenlétben állnak a szomszédos Tornai Állami Gazdaság gépei is. Amíg ott nem aratnak, bármikor hívhatjuk őket, jönnek. A porfelhőben köröző gépóriások szemlátomást „fogyasztották" a lábon álló terményt. Szaporodtak a szalmirendek, s a traktorok pótkocsijain egymás után emelkedtek a finom szemcséjű fekete hegyek. Stráma József agronómus elégedetten figyelte Hegedűs János, Dúll Gyula, Péter Endre, Greso Béla, Nagy Bertalan és a többi kombájnos munkáját. — Nem fizet rosszul — mutatta a körülötte állóknak a tenyerében táncoló repceszeme ket. Többnyire huszonegy mázsa körüli hozamot várnak, ami ha beigazolódik, nem sokban fog eltérni a 22 mázsás tervtől. Ez pedig az idei mostoha tavaszt, majd a nyarat tekintve elfogadható teljesítmény — embertől, földtől egyaránt. Délben, amikor az efsz ételt szállító aulója beállt a friss szalmarendek közé, majd Erdélyi Szilvia kiosztotta a kombájnosok ebédjét, már igazi aratási hangulat uralkodott a Ródva partján. GAZDAG jÓZSEF