Új Szó, 1980. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1980-07-11 / 162. szám, péntek

Harci feladat békében

Július 11. o csehszlovák határőrség napja

Az eligazítás után a Duna felé veszik az útjukat. Elrakják a motorcsónakban a 24 órai szolgálatra kapott ólelmet, majd felsorakoznak. Felvonják a zászlót, miközben feszesen tisztei agnek. Egyikük magára ölti a mentőmellényt, a járőr parancsnoka ellenőrzi a rádióösszeköttetést. Aztán felbúg a bal, majd a jobboldali motor, dolgozni kezd a hajócsavar. Kürtjelzés után a holtágból a Duna felé fordulunk. A háromtagú járőr megkezdi feladata teljesítését.

A motorcsónak hullámot verve siklik a vizen. Közben a járőr tagjaival ismerkedem. Pavel Hubaček őrvezető, járőrparancsnok Ontravából került a határőregységhez. Vérbeli hajós, a decini Hajózási Szak- középiskola elvégzése után a Laben hajózott. Peter Potoč- ňák őrvezető, kormányos a kosicei gépészeti szakközép- iskolát végezte el. Roman Nykodém őrvezető a píešťa- nyi autófuvarozási vállalatnál dolgozott, mint autószerelő. A kis kollektíva tavasz óta van együtt, azóta mindegyikük megkapta a példás határőr jelvényt, és megszerezték a példás járőr címet is.

— Megörültem, amikor megtudtam, hogy a dunai határőr- séghez kerülök — kezdi el a beszélgetést Hubaček őrvezető. ‘— A katonai szolgálat alatt munkámhoz is sok tapasztalatot szerzek. Ha nem is hajó, de legalább motorcsónak parancsnoka vagyok. Remélem, hat Év múlva egy labei hajó kapitányi hídjára kerülök. Addig azonban még sokat kell tanulnom.

Hathónapi katonai szolgálat után került az altiszti iskolába, ott találkozott két társával is. Ma már fél szóból megértik egymást, tudják, hogy mit kell cselekedniük, mit kíván tőlük a rangidős parancsnokuk, aki jó havát, de szolgálatban félre- tesz minden baráti kapcsolatot.

— A Duna csehszlovák—magyar államhatár. Csempészekkel a vízen ma. már nem találkozunk, de főleg nyáron annál több csónakázóval, akik csónakjaikra gyakran nem tűzik ki a zászlót, így nem tudjuk, melyik országbeliek. Nem marad más hátra, minthogy ellenőrizzük személyi okmányaikat — folytatja a kormányos.

Természetesen azt is szemmel tartják, hogy amikor egy nagyobb hajó elhalad, valamelyik csónak nem borult-e fel. Előfordult, hogy egy apa csónakázás közben a hullámokban elvesztette a fiát. A határőrök találták meg, Hubaček őrvezető szomorúbb esetről is tud.

Két helybeli lakos került egy alkalommal az árba. Minden igyekezetük ellenére csak az egyiket sikerült megmenteniük.

— A szolgálat főleg éjszaka nehéz — tájékoztat Nykodém őrvezető. — Bár van rádiólokátorunk. de ha köd ül a Dunára, könnyen egy úszó fatömbbe, ütközhetünk, vagy esetleg meg- fenekelhetünk. A csónaknak különösebb baja nem történhet, de a hajócsavarok köny- nyen tönkremehetnek. Ezt pedig nem ' szeretnénk. Ugyanis szocialista gondozásba vettük a vízijármüvet. Minden szabad időnket arra fordítjuk, hogy rendbetartsuk, szépítsük, a szükséges festést elvégezzük.

— Ez így igaz — helyesel Potočňák őrvezető. — En azonban a szabad időmben futballozok is. A csilizradványi csapatban játszom. Eddig még nem sikerült gólt lőnöm, de remélem, erre is sor kerül.

Nem tudom, hol járhatunk. A járőr parancsnoka jelentéseiben számokat használ. Számomra egyforma a part mente, de ők eligazodnak a jelzések, a bólyák szerint. Újonc korukban fordult csak elő, akkor is ködben, hogy a víz folyásának irányát vízbe dobott papír szerint állapították meg. Ma már motorhiba esetén sem ijednek meg. Gyorsan kijavítják, vagy horgonytvetve segítséget hívnak.

— Ha az újoncok bevonulnak, mindhárman járőrparancsnokok leszünk —- mondja némi büszkeséggel Nykodém őrvezető. — Eltökélt szándékunk, hogy járőreink úf tagjaival is megszerezzük a példás címet. Parancsnokunktól sok szakmai fogást megtanultunk, hiszen ö a polgári életbe is vízen dolgozik.

Az ostravai fiúra nyolc, a másik kettőre még tizennégy hónap szolgálat vár. Közösen tervezgetik, hogyan is lesz, ha majd leszerelnek. Mindhárman munka mellett tovább akarnak tanulni. Csak a kassai fiú nős közülük, 6 kapja a legtöbb levelet. Társai mindig érdeklődnek, hogy megszületett-e már a kicsi, azt mondják, hogy őt is befogadják a kis közösségükbe. Vidám, jókedvű fiúk, de szolgálatban mindig becsülettel, maradéktalanul teljesítik feladataikat. Erről tanúskodik az is, hogy Pavel Hubaček őrvezetőt felvették a pártba tagjelöltnek és Román Nykodém örve- zető is beadta már a felvételi kérvényt.

— Egységünk kétszer egymás után megszerezte a Példás egység címet — dicsekszik a járőrparancsnok. — Szeretnénk

hozzájárulni, hogy ez harmadszor is sikerüljön.

Amikor visszafelé tartunk, Nykodém őrvezető, akit társai csak Nikinek szólítanak, a parton táborozókat vesz észre. Nincs ebben semmi különös, de azért jelentik az ügyeletes tisztnek. Ki tudja, kik lehetnek, van-e engedélyük a határközeiében tartózkodniuk. Ezen a határsávon kevés a határsértés, de tavaly egy őrszem két idegen állampolgárt és egy körözött személyt tai'tóztatott fel. Mindhárman Magyarországon keresztül nyugatra akartak szökni. A határőrök ébersége azonban keresztülhúzta számításukat.

Megérkezünk az egység kikötőjébe. Én partra szállók, a járőr azonban folytatja az útját. Az egységnél Nyári Sándor, az egység politikai dolgozója vár rám.

— Hogy tetszett az út a Dunán — kérdezi, majd válaszra sem várva folytatja .— Itt nálunk a fiuk egymásra vannak utalva. Kevés a szabad idejük, mert a szolgálat teljesítése mellett kiképzésen, politikai oktatáson vesznek részt. Nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy minden téren meg- állják a helyüket. Dicsekednünk is van mivel. Például azzal, hogy két iskolában van fiatal határőr pionírrajunk. Szolgálati körletünkben 13 segéd határőregység tevékenykedik, tagjaiktól igen nagy segítséget kapunk. Doborgaz, Felbár Kulcsod, és Kolozsnéma települések elnyerték a Példás határmenti község címet.

Amikor a körletből kifelé indulok, az egyik faliújságon akad meg a tekintetem, A már leszerelt legjobb határőrök — a csapatzászló előtt lefényképezve — arcképei vannak rajta. Három ismerősöm elmondta, hogy a leszerelés előtt ök Is közéjük szeretnének kerülni. S ha nagyon akarják, minden bizonnyal ez így is lesz. Nincs attól jobb érzés, mint a két év eltelte után azzal a tudattal visszatérni a polgári életbe, hogy a katonaságnál becsülettel helytálltak, példásan teljesítették hazafias kötelességüket.

NÉMETH JÁNOS

Kommentáljuk

Az egyhormad még kevés

A korszerű munkafeltételek egyik alapvető követelménye, hogy az emberek legalább egyszer naponta meleg ételt fogyaszthassanak munkahelyükön. A rendszeres táplálkozás csökkenti a munka közbeni elfáradást, hozzájárul a szervezet regenerálásához. Elősegíti a munkaaktivitás növelését, s így az egészség megőrzése mellett fontos tényezője a munkatermelékenységnek is.

Milyen a helyzet ezen a területen? A legutóbbi felmérések szerint 1979-ben Szlovákiában a népgazdaság szocialista szektorában — az efsz-ek nélkUI — a dolgozók 32,4 százaléka használta ki az üzemi étkezés lehetőségeit, ami 1975-höz viszonyítva 7,2 százalékos növekedést jelent. A hatodik ötéves terv előirányzatát - 34 százalék — így minden bizonnyal teljesítjük, sőt valószínű, hogy némileg túl is lépjük. A fejlődés kétségtelen, de ezzel az aránnyal távolról sem lehetünk elégedettek. Tudatosítják ezt az illetékes szervek is a következő ötéves tervidőszakra ennél sokkal nagyobb növekedést terveznek — 1986-ig a dolgozók több mint a felének kell lehetővé tenni, hogy a munkahelyükön étkezhessenek.

A közelmúltban a kormány is széleskörűen elemezte az üzemétkeztetés helyzetét és megjelölte a legfontosabb teendőket. Ilyen nagyarányú növekedés csakis az egyes területek étkeztetési létesítményeinek egybehangolt irányításával érhető el. A jövő a nagy központi konyháké, amelyek több vállalat részére főznek, s így megoldhatják gondjaikat azok a kisebb munkahelyek is, amelyeken nem kifizetődő külön konyha üzemeltetése — elegendő, ha megfelelő tálaló, illetve étkező helyiséget létesítenek. A Považská Bystrica-i járásban már megkezdték egy ilyen központi konyl’~ építésének előkészítését, a tervek szerint naponta 30 (lull adag ételt főz majd. Az itt szerzett tapasztalatok alapján kezdenek majd hozzá más járásukban is a központi konyhák építéséhez.

A már meglévő konyhák korszerűsítésén, bővítésén kívül további fontos feladat a vendéglátóipar lehetőségeinek jobb kihasználása. Már eddig is több munkahely oldotta meg úgy dolgozói étkeztetését, hogy a legközelebbi vendéglőben biztosított számukra ebédet. Felmérések tanúsága szerint azonban a vendéglők kapacitása nincs kihasználva, nem él az összes rászoruló intézmény, hivatal, üzem ezzel a lehetőséggel. Minden bizonnyal növekszik az ily módon étkezők száma a július elsején életbe lépett kormányhatározat nyomán, amely lehetővé teszi, hogy a kisebb, szétszórt munkahelyek dolgozói előzetes megállapodás alapján meghatározott vendéglőkben étkezzenek, miközben a munkahelyek 3,80 koronával hozzájárulhatnak egy- egy ebéd árához.

A valóban modern üzemi konyha- és étteremhálózat megteremtésének feltétele, hogy megoldódjon a nagyüzemi konyhafelszerelések hazai gyártása, valamint a félkész ételek és az iparilag előkészített konyhai nyersanyagok előállításának kérdése is. Ez egyúttal lehetővé tenné, a munkahelyi éttermek és konyhák helyenként kritikus munkaerőhelyzetének megoldását is. Nem teremtettük még meg a feltételeket a második és harmadik műszakban s a változó munkahelyeken dolgozók étkeztetéséhez.

Az említett objektív okokon kívül szemléletbeli és szubjektív tényezők is akadályozzák a munkahelyeken étkezők számának növekedését. Pedig az üzemi étkeztetés a dolgozó emberről való gondoskodásnak olyan formája, amelynek kiadásai minden szempontból megtérülnek. Ezt mindenkinek tudatosítania kell, mert a rendszeresen étkezők száma a növekedés ellenére sem elegendő.

CSIZMÄR ESZTER

ORVOSI TANÁCSADÓ

Etehnérgezéstk, ételfertüések

Szép, megtisztelő feladat határaink védelme (ČSTK felvétele)

Ä meleg idő beálltával megszaporodnak az emésztőrendszer betegségei. Ezeket a betegségeket általában romlott ételek idézik elő. A romlott étel fogyasztása sokszor egész családok, sőt néha még nagyobb csoportok egészségét Is komolyan veszélyezteti.

Soroljuk föl e betegségek főbb tüneteit. Az esetek többségében már néhány órával az étel elfogyasztása után jelentkeznek. A mérgezett rosszullét- re panaszkodik, fáj a hasa, hány, hasmenése van, láza gyakran 40 C°-ig is felszökik. A beteg gyorsan kimerül, esetleg ágynak dől, sőt gyakran kórházi ápolásra is szorul. Minden esetben, még az enyhébb lefolyásnál is feltétlenül vizsgáltassuk meg a beteget orvossal.

Az ilyen betegségeket két nagy csoportra, a fertőzésekre és a mérgezésekre oszthatjuk. A főképpen béltüneteket előidéző fertőző megbetegedéseket legtöbbször a Salmonellák csoportjába tartozó kórokozók váltják ki. Ezek a kórokozók a fertőzött étellel jutnak a szervezetbe. Ismerünk olyan kórokozókat is, melyek az ember számára is ártalmas mérget termelnek. Ilyenek pl. a Staphy- lococcusok és a botulismust okozó Clostridium botulinum. Ezek a kórokozók tehát nem fertőző betegséget váltanak ki az embernél, hanem mérget (toxint) termelnek és e toxinnal fertőzött étel okoz mérgezést.

A tisztaság fontosságáról, a táplálék elkészítésének módjáról nap mint nap hallunk, olvasunk. Szinte már únjuk a sok szöveget a kézmosásról, a tisztaság alapszabályairól, a húsféleségek tárolásáról stb, és mégis szinte minden esztendőben előfordul nálunk hasmenéses járvány.

Nézzük csak végig, vajon milyen úton-módon juthatnak a kórokozók szervezetünkbe. A salmonellosisok kórokozója a beteg állat testébe kerülve megfertőzi annak húsát és belsőségeit. A kacsánál pl. a tojás is fertőzött. Falun még ma is gyakran készítenek kacsatojásból különféle majonézes salátákat, krémeket, fagylaltot stb. A fertőzött kacsatojásból készült ételt fogyasztás előtt sokszor órákon át tárolják. Ez a néhány óra elegendő ahhoz, hogy a baktériumok olyan mértékben elszaporodjanak az ételben, hogy az már fertőzést okoz. Hasonlóképpen fertőzést okozhat a rosszul tárolt hús is. A fertőzés sok esetben kívülről kerül az ételbe, pl. rovarok, vagy rágcsálók útján.

A Staphylococcusos toxin által okozott mérgezés tömeges étkeztetéseknél a leggyakoribb. A nagyszámú mérgezést általában egyetlen személy, az étel elkészítője okozza. Az ilyen személy valamilyen bőrbetegségben (az apkcó kis pattanástól egészen a gennyes kelésig) vagy Staphylococcusos légzőszervi megbetegedésben szenved és így közvetlenül fertőzi az ételt, melyben a helytelen tárolás (meleg) hatására elszaporodnak a mérget termelő baktériumok.

Súlyos ételmérgezést okozhat az ún. botulotoxin, a Clostridium botulinum mérge. A Cl. botulinum mindenütt előforduló spórás kórokozó, melynek hő- áiló spórái kerülnek az ételekbe és ott fejlődnek ki anaerob (légmentes) körülmények közt. Leggyakrabban konzervek fertőzése folytán okoz betegséget. Húsban, főzelékkonzervben egyaránt előfordul. Az ilyen romlott konzervek falai jelleg* zetesen kidudorodnak. Soha, semmiféle körülmények közt ne fogyasszunk el ilyen kon* zervetl A mérgezés után az első tünetek kialakulásáig 12— 36 óra telik el. A toxin meny* nyiségétől függően ez az inkubációs idő változó lehet. Szédülés, kettőslátás a legjellemzőbb kezdeti tünet, melyet még émelygés, hányás, fejfájás, hasi fájdalom, székrekedés vagy hasmenés kísérhet. Az első tünetekhez nyelési zavar, nyelésbénulás, beszeclzavar is csatlakozik. A nyelv száraz, vastag, nehezen forog. A legsúlyosabb esetek légzésbénulással, halállal végződnek.

Hogyan előzzük meg ezeket a betegségeket? Először is minden étkezés előtt és minden WC-használat után mossunk alaposan kezet. Ezzel akadályozzuk meg legjobban a kórokozók terjedését. A gyümölcs és zöldségféleségeket is mindig alaposan mossuk meg (csap alatt).

Kirándulásra, nyaralásra csak olyan ételeket vigyünk, melyek tárolása nem okoz gondot. Tehát ne vigyünk magunkkal salátaféleségeket, szalámit, pástétomot, ha nincs arra lehetőségünk, hogy hideg helyen tárolhassuk. Otthon minden ételmaradékot tartsunk a hűtőszekrényben. Az étel elkészítését ne bízzuk beteg személyre. Főleg nyáron legyünk óvatosak. Ne vásároljunk olyan konzervet, melynek falai kidudorodnak. Még egy jótanács: vigyázzunk a maszek

fagy laltosokral Sokszor nem tartják meg az egészségügyi előírásokat.

OR. BOŽENA CíCELOVÄ

1980.

VII. 11.