Új Szó, 1980. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1980-07-08 / 158. szám, kedd

LASSO, DE BIZTOS FEJLESZTÉS Fokozatosan megváltoznak az állattartás kÖFÜiménYei A mezőgazdasági üzemeik ál­lattartó telepeit vizsgálva azt látjuk, hogy a kollektivizálás kezdetén épült istállók nagy része már elavult. A közel harmincéves épületek között itt-ott azért látni új, korszerű istállót is, de az összkép még így is régies. Ez a helyzet a galántai járás mezőgazdasági üzemeiben is. Bonyolult feladat — A tejet, húst termelő részlegek mostohagyermekei lennének e fontos népgazdasá­gi ágazatnak? — kérdeztük Mészáros Vendelt, a járási me­zőgazdasági igazgatóság beru­házási osztályának vezetőjét. — Az állóeszközállomány fel­újítása járásunkban már folya­matban van. Még az ötödik öt­éves tervidőszak idején elkez­dődött. Viszont csak nagyon lassan megy végbe, megoldása bonyolult feladat és zökkenők­től sem mentes. — Milyen beruházásokat esz­közöltek például a hatodik öt­éves tervidőszakban? 387,3 millió koronát fektet­tünk építkezésekbe. Ebből 3904 tehén, 9047 hízómarha 1554 anyasertés, 25 460 hízó­sertés tartási körülményeit változtattuk ímeg. Nagy befo­gadóképességű tehénfarm épült a Hidaskürti, a Pusztaíödéme- sí, a Sókszelőcei Efsz-ben, a Ga­lántai és a Tornóci Állami Gaz­daságban és másutt. Ezek lé­tesítése nagy pénzeszközöket emésztett fel. A hízómarhák és hízósertések részére viszont olcsó, egyszerű, mégis a cél­nak messzemenően megfelelő Istállókat építettünk. A járás állatállományának azonban így is csak kis hánya­da került korszerű tartási kö­rülmények közé, tudom meg. A sertéseknek ez idáig mint­egy 20 százaléka. Némileg megnyugtató az a tény, hogy a hatodik ötéves tervidőszak Idején tovább folytatódik az építés. Mégpedig olyan formá­ban, ahogy már elkezdődött; más telepen építik fel a sertés­ólakat és megint más he­lyen a szarvasmarha-istállókat. Vagyis szakosítják a telepeket. — Az elkövetkező időszak­ban jóval több szarvasmarha részére építünk új istállókat — magyarázta az osztályveze­tő. — Mégpedig 5006 tehén és 5377 hízómarha részére. Vi­szont csak kevés sertést tele­pítünk jobb körülmények kö­zé, mindössze 1650 anyát és 1560 hízót. Igények Mészáros elvtárs azt is ei- snondta, hogy a járás mező- gazdasági üzemeinek vezetői erőteljesen szorgalmazzák az építkezést. Nem csoda, hiszen a régi istállókban a munkakö­rülményeik nagyon mostohák. Hiába jók a kereseti lehetősé­gek, az állattenyésztési részleg­re nehéz munkaerőt szerezni. Bizony sokszor munkaerőhiány hiúsítja meg az állattenyész­téshez fűzött elképzeléseik megvalósítását. Az is tény vi­szont, hogy az új istállóba köl­töztetett állatok termelékeny­sége is sok esetben csökken. Hogy miért, arra majd visz- szatérünik. A szövetkezetek nemcsaik igénylik az új istállókat, ha­nem vállalják azok felépítését és megvannak rájuk az anya­giak is. A szövetkezetekben működő építőcsoportok az álla­mi kivitelezőktől eltérően min­dig időben átadják az épülete­ket. Azonban mindez kevés. Sehol sem építkezhetnek tet­szés szerint. Saját elképzelé­seiket egyeztetni kell az álla­mi tervekkel, a beruházások ezek alapján valósulnak meg. S mint ismeretes, a beruházá­si lehetőségek most korláto­zottak. Ez vonatkozik a mező- gazdaságra is. Vitatható, hogy helyes-e, ha az ipari beruhá­zásokat egy kalap alá veszik a mezőgazdasági építkezések­kel, hiszen a mezőgazdasági beruházások az összes beruhá­zásoknak csak az öt százalé­kát teszik ikí. Próba és használói! Ugyancsak az állami tervek; szabják meg, melyik ágazatot (kell jobban és melyiket kevés­bé fejleszteni. Most például a marhahústermelés „felfuttatá­sa“ a cél, tehát az ehhez szük­séges épületek létesítése ka­pott szabadot. — Mi a követlkező lépés, ha valamelyik mezőgazdasági üzem építési engedélyt kap? — Beszerezni annak az épü­letnek a tervrajzát, amit „fel szeretne építeni — mondja Mé­száros Vendel. — Ezt is na­gyon körültekintően kell elvé­gezni, hiszen egy-egy épület­nek legalább 30—50 eszten­deig kell szolgálnia. Semmi­képp sem szabad felületesen eljárni, mert az megbosszulja magát. Az elmúlt esztendők­ben járásunkban is épültek fel olyan istállók, amelyek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Ezek a hibák úgy adódtak, hogy amikor időszerűvé vált új istállók építése, a régiektől lényegesen eltérő típusoikat terveztetk, így a kivitelezők nem tudhatták előre: beválik-e a gyakorlatban. Vagyis nem­csak használói, de kipróbálói is lettek egy-egy technológiá­nak. S aztán az egyik jobban, a másik kevésbé vált be. Most az a követelmény az épületekkel szemben, hogy megfeleljenek az energiataka­rékossági, munkabiztonsági kö­vetelményeknek, a bennük ter­melődött hígtrágya kezelése is megoldott - legyen, hogy ne szennyezze a talaj- és a fel­színi vizeket. A tartástechno­lógia megváltoztatása nem utolsósorban a termelés és ugyanakkor a gazdaságosság növelése érdekében történük. Tervezés és üzemeltetés — A bratislavai Mezőgazda- sági Tervező Intézet számos olyan épületet tervezett, ame­lyek megfelelnek ezeknek a követelményeknek — mondja Mészáros elvtárs. A választék tehát bő. Nekik mégis az a céljuk, hogy a jö- vőlien mindenütt lehetőleg egy­fajta épületet építsenek. A kö­zelmúltban épített istállók szinte mind különbözőek, s annyifélék a termelési ered­ményeik is. Ezek az istállók annyiban hozhatók közös ne­vezőre, hogy sokat javultak bennük a munkakörülmények, nőtt a munkatermelékenység, ugyanannyi állatot jóval keve­sebb gondozó lát el. Viszont az állatok termelékenysége csőikként, legjobb esetben azo­nos szinten maradt a régivel. A mezőgazdasági üzemek a tervezőket szidják, hogy a ter­vezéskor nem vették figye­lembe más tudományágak is­mereteit, különösen nem az állatok élettani tulajdonságait. A tervezők pedig azt mondják, hogy a mezőgazdasági üzemek vezetői, amikor istállót tervez­tetnek csak azt közlik, mek­kora befogadóképességű le­gyen, az állományról semmit sem szólnak. Az igazság az, ha az állat környezete megváltozik, a szervezetében is n^gy változá­sok mennek végbe. Ez a folya­mat általában nem előnyös a termelésre. Ezért meg kell változtatni a takarmányozás­technikát és a tenyészmunkát is. Az állami tervek 1990-ig ír­ják elő a mezőgazdasági épü­letek, berendezések felújítá­sát. Ebben az átmeneti időszak­ban felemás körülmények kö­zött folyik az állattenyésztés. A régi és az új tartási viszo­nyok közepette. Ez egyszerre okoz örömet és gondot veze­tőnek; és dolgozónak egyaránt. Ugyanakkor egyéb mezőgazda- sági nagyberuházások kivitele­zése is folyamatban van. Kö­zülük külön figyelmet érdemel a galántai járásban is az agro­kémiai központ és a vágsellyei (Sala) mezőgazdasági koope­rációs egyesülés speciális gé­pesítő központja. A kettő kö­zel negyvenmillió koronába kerül. KOVÁCS ELVIRA BIZAKODÁSSAL VÁRjÁK az aratást 1980. VII. 8. Néhány héttel ezelőtt még meglehetősen szánalmas lát­ványt nyújtott a muzslai (Muž- la) határ. A szokatlanul hideg időjárás megviselte c. vttemé- nyeket. Különösen a kalászo­sok, ezek közül is elsősorban a kukorica maradt vissza a fej­lődésben. Most azonban már Zalába András, a szövetkezet üzemgazdásza is bizakodással szemléli a buján zöldellő ha­tárt. A muzslai szövetkezet 3463 hektáron gazdálkodik, ebből 2809 hektár a szántó. A szö­vetkezet a takarmánytermesz­tésre helyezi a súlyt, ami ért­hető is, mert a 2100 szarvas- marhának és az 5500 sertésnek takarmány kell. Hogy megfon­toltan gazdálkodnak, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy még most is van tavalyi silókukoricájuk, és most is ag­godalommal figyelik a kukori­ca fejlődését. — Egy kicsit visszamaradt a fejlődésben — mondja Zalaba András —, de bízunk benne, hogy még összeszedi magát. Hatszázötven hektáron ter­mesztjük, és ha ezek után nem is számíthatunk rekordtermés­re, azért csiiggedésre sincs ok. Annál jobban sikerültek vi­szont az évelő takarmányok. Háromszázhetven hektárról Zalaba András (A szerző felvétele) szenázsoltuk be a jól fizető lu­cernát. Jól bevált a 40 hektár­nyi rét intenzív művelése is. Silókukoricát 650 hektáron termesztünk, és bízunk a jó termésben. Ezenkívül 35 hek­táron termesztünk korai bur­gonyát. Már javában folyik a szedése. Helyére szintén siló- kukoricát vetünk. Számunkra a takarmány létkérdés, de ép­pen ezért derűlátóak vagyunk, mert minden kedvezőtlen kül­ső hatás ellenére jól gyarapo­dik a takarmányalap. A szövekezetben is a soron következő legfontosabb teendő az aratás. Muzslán 800 hektá­ron termesztenek búzát, 240 hektáron tavaszi árpát, és 240 hektáron őszi repcét. Milyenek a kilátások, és hogyan készül­tek fel a gabona betakarítá­sára? — A búzát és az árpát ke­vésbé viselte meg a kedvezőt­len időjárás — mondja az üzemgazdász. — A tavalyinál lényegesen jobb terméshozam­ra számítunk. Bár a nagy hi­deg és a tavaszi szárazság a kenyérgabonának sem hasz­nált, és még most is közbejö­het valami, az előzetes becs­lések szerint búzából 45—50, árpából 46—48 mázsára számí­tunk hektáronként. A hűvös tavasz miatt meg­késett a termés beérése. A muzslaiak azonban már most készen állnak, hogy sikeresen megvívják a -kenyércsatát. — Tizennyolc kombájnunk van, már valamennyit kijaví­tottuk — mondja az üzemgaz­dász. — Egy kombájnra 80 hek­tár esik, ami nem sok, s nincs szükségünk idegen segítségre. Kombájnosaink pedig már számtalanszor bebizonyították, hogy mesterei a szakmájuknak. Nem lesz semmi fennakadás. P. L. A kelet-szlovákiai kerületben is minden alkalmas percei kiiuisz- nálnak a takarmány betakarítására. Nagyon jó eredményeket érnek el a Kassa (Košice) melletti rozhanovcei egységes földmű­vesszövetkezetben. E szövetkezet határában készült a felvétel, amelyen balról Milan Ereš, a szövetkezet elnöke, František Eged és Ladislav Kušnír ellenőrzik a levágott lucerna minőségét. (Felvétel: CSTK — A. Haščák) Az iHattnvésztis jelene és jövője a íiifflaszerdaiieiyÉ (Dunajská Streda) járásban A dunaszerdahelyi járás me­zőgazdasági üzemei a felmé­rések szerint az év végéig tel­jesítik a hatodik ötéves terv* időszakra előirányzott felada­tokat az állattenyésztési ter­melésben. Amint OHé Gyula elvtárs, a járási pártbi­zottság titkára elmondotta, tervszerűen dolgoztak, minden időszakban jó feltételeket te­remtettek a termelés növelé­sére. Az állattenyésztés fej­lesztéséhez felhasználták a külföldi kutatóintézetek ta­pasztalatait is. Szerinte a jó eredmények egyrészt a tudo­mány és technika legújabb vív­mányai felhasználásának és az emberek jó munkájának kö­szönhetők. Sok függ attól, hogy a mezőgazdasági üzemek vezetői milyen lehetőségeket teremtenek az állattenyésztési dolgozók számára. Viszont at­tól is, hogy a dolgozók milyen lelkiismeretesen végzik el a rájuk bízott munkát. A titkárral való beszélgetés után több szövetkezeti vezető, tapasztalt szakember nyilatko­zott a szarvasmarhatenyésztés fejlesztésével kapcsolatban. Tóth Tamás, a járási állatte­nyésztési felügyelet dolgozója azt állította, hogy ma már a járás egyes gazdaságaiban, köztük a Vásárúti (Trhové Mý­to] Efsz-ben olyan teheneket tartanak, amelyek termelé­kenysége megfelel a világszin­tű követelményeknek. Mégis felhívta a figyelmet arra, hogy a tehénállományt gyorsabb ütemben kell felfrissíteni. Jó példaként hozta fel a Gellei (Holicej Efsz-t, amelyben az első borjas teheneket a tejelé- kenység értékelése után hagy­ják meg továbbtenyésztésre, vagy selejtezik ki. Ily módon megelőzik a kisebb hasznossá-, gú tehenek továbbtartását. Többen emlegették a járási pártbizottság elnökségének ha­tározatát is, amely feladatul adja a mezőgazdasági üzemek­ben dolgozó kommunistáknak: a gazdasági vezetőket arra ösz­tönözzék, hogy nagyobb gon­dot fordítsanak a növendék ál­latok nevelésére. Ugyanis szá­mos mezőgazdasági üzemben a növendék állatok részére nem biztosítanak elegendő és megfelelő összetételű takar­mányt és azok nem fejlődnek a kívánt ütemben. Különböző betegségek miatt sem lehetsé­ges egy részük továbbtenyész- tése. Ez2£l szemben a Felsőpa- tonyi (Horná Potôň), az Alis- táli (Hroboiiovo) Efsz-ben és a Dunatőkési (Dunajský Kla­tov) Állami Gazdaságban olyan istállókban tartják a növendék állatokat, amelyekben már jók a lehetőségek a betegségek megelőzésére is. Amint a járási pártbizottság legutóbbi, a gazdasági kérdé- sekkel foglalkozó ülésén is megállapították, nagy eltéré­sek vannak a hízó szarvasmar­hák gyarapodásában. Bár a napi darabonkénti átlagos súlygyarapodás 90 dekagramm — jóval több mint a szlovákiai átlag — mégis nyolc deka­grammul kevesebb a tervezett­nél. Főleg azért, mert egyes mezőgazdasági üzemekben a lehetőségekhez viszonyítva lassúbb a felhízás. A Dercsikai (Jurová) Efsz-ben 80 deka­gramm, az Albári (Dolný Bár) Efsz-ben pedig csak 65 deka­gramm a hízómarhák napi súlygyarapodása. Ezzel szem­ben a Nagylúcsí (Lúč na Ost­rove) Efsz-ben, a Felsopatonyi és más Efsz-ben a hízómarhák naponta átlagosan több mint egy kilogrammot gyarapodnak. A mélyebb elemzések azt mu­tatják, hogy az eltérések jó­részt a nem megfelelő össze­tételű takarmány etetéséből erednek. Ezért a járásban szintén célul tűzték, hogy & mezőgazdasági üzemek minden szarvasmarhára legalább 8—10 mázsa jó minőségű szénát, és 70—90 mázsa silózott takar­mányt biztosítanak. Jó hatású konzerváló szerek felhasználá­sával elérik, hogy a lesilózott takarmány 70 százaléka első osztályú legyen. A növendék állatok számára jó minőségű szénát és vitaminnal dúsított keverékeket biztosítanak. A szarvamarha-tenyésztés fejlesztésére általában kedve­zőek a feltételek minden me­zőgazdasági üzemben. Továb­bi kereszteződésekkel még na­gyobb tejelékenységű tehene­ket nemesítenek. Ezzel egyide­jűleg jó hízőképességű hús- szarvasmarliák tenyésztését is megkezdik. Azonban a mező- gazdasági üzemek vezetőinek sok gondot okoz a megfelelő mennyiségű tömegtakarmány termesztése. Erre két lehető­ség van. Az egyik a hektárho­zamok növelése, a másik a termőterület bővítése. Egyes mezőgazdasági üzemek úgy döntöttek, hogy a lucerna mel­lett olyan ffiféléket is termesz­tenek, amelyek hektárhozama 80—100 tonna zöldanyagban számítva. Más mezőgazdasági üzemek a hektárhozamok fo­kozásával egyidejűleg arra tö­rekednek, hogy nagyobb terü­leten termeljék az évelő ta­karmányokat. Ezzel a problé­mával még foglalkozik a járá­si pártbizottság, a járási me­zőgazdasági igazgatóság, vala­mint a kerületi pártbizottság és a kerületi mezőgazdasági igazgatóság is. Közösen tesz­nek javaslatokat a növényter-1 mesztés szerkezeti összetételé­nek megváltoztatására. Felmé­rik, hogy az állattenyésztési termeléshez mennyi szemes ta­karmányra és tömegtakar­mányra van szükség. El akar­ják érni, hogy minden mező- gazdasági üzemben bizonyos takarmány tartalékot létesítse­nek. Ha az elképzelés sikerül, akkor még egyenletesebb lesz a termelés: BALLA JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom