Új Szó, 1980. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1980-07-01 / 153. szám, kedd

IS 1980. VII. 1. 5 HOGY FOGYASZTHASSUNK - lERMELNONK KELL Jól végzett munka minden gyarapodás talpköve — tartja a régi szólás, ami viszont ma is érvényes. Főleg azért, mert va­lamennyiünknek aktívan részt kell vállalnia a termelés, a mun­katermelékenység növeléséből, a minőség javításából, a gaz­daságosság fokozásából. Csupán az ilyen munkával tölthetjük meg konkrét tartalommal a CSKP )ő politikai és szociális cél­ját, ami a lakosság növekvő anyagi és szellemi szükségletei­nek kielégítésére irányul. Az emberek fogyasztás-igényességé­nek növekedését minden esetben meg kellene előznie — idő­ben — a többet, jobbat, gazdaságosabban termelésnek. Vagy­is: először meg kell teremteni az erőforrásokat, azután ezek­nek megfelelően fogyaszthatunk. Ha elégedetlenek vagyunk a fogyasztás színvonalának kielégítésével, akkor az azt jelenti, hogy a jövőben is — jobban mint eddig — az említett elv­hez kell igazodnunk. Erről beszélnek a múlt évi tervteljesítésről szóló adatok is. Míg például a képzett nemzeti jövedelem 1978-hoz viszonyít­va 1979-ben 2,6—2,8 százalékkal növekedett, az ipari és építő­ipari termelés 3,7 százalékkal, a bruttó mezőgazdasági terme­lés pedig 3,9 százalékkal növe­kedett. A termelés költségessé­ge az említett időszakban rela­tívan csökkent ugyan, de e te­kintetben nem sikerült megva­lósítani a tervszándékot, ami a nyereségterv nem teljesítésé­ben nyilvánult meg. A munka­termelékenység mutatóját is a tervezett színvonalon alul, mindössze 2,9 százalékkal sike­rült növelnünk. Ennek ellenére növekedtek a lakosság pénzbe­vételei, és 3,6 százalékkal nö­vekedett a kiskereskedelmi for­galom, 4,4 százalékkal pedig a társadalmi fogyasztás. A jó eredmények mellett azonban a fejlődést számos probléma és fogyatékosság is kíséri. Bizo­nyos területeken sem mennyi­ségi szempontból, sem a válasz­ték szempontjából nem teljesí­tették az ipari termelés tervét, ugyanakkor pedig a minőség sincs mindig összhangban a bel- és a külkereskedelem igé­nyeivel. Az energia, a nyers­anyagfélék, az anyag és a ta­karmány értékesítésében jobb eredményeket vár el a társa­dalom, és ugyanezt állapíthat­juk meg a tudományos-műsza­ki fejlődés nyújtotta lehetősé­gek érvényesítéséről is. Pioblémáink, tartalékaink Nem alakult, sajnos, megfe­lelően a beruházások megvaló­sításának üteme. A befejezet­len építkezések milliárdos érté­keket kötnek le, így a befek­tetett összeg is lassabban té­rül meg a tervezettnél. A. kész­letgazdálkodásban is gyökeres fordulatra van szükség. Számos vállalat új beruházásokat igé­nyel, miközben a meglevő ál­lóeszközöket sem tudja'ltellően kihasználni. Ez főleg a gép­iparban okoz gondot, ahol nem kielégítően alakul a műszak- szám. Nyilvánvaló, hogy ez a hatékonyságot, a nemzetijöve- delem-képzést és a felhasznál­ható nemzeti jövedelem növe­kedésének ütemét kedvezőtle­nül befolyásolja. Ezekre a problémákra és a kiaknázatlan népgazdasági tartalékokra a CSKP KB 14. ülése is figyel­meztetett, hangsúlyozva, hogy az irányítást az eddiginél sok­kal tökéletesebbre kell fejlesz­teni. Igényesebb feltételek kö­zött dolgozunk, mint amilye-_ nekkel a hatodik ötéves terv kidolgozásának időszakában számoltunk, így tevékenységün­ket is minden területen tökéle­tesebbé kell tenni. Társadalmunk törődik a la­kosság jelenlegi igényeinek ki­elégítésével, ugyanakkor azon­ban a népgazdaság fejlesztésé­ről, a holnapi, holnaputáni nemzedékek igényei kielégítésé­nek bizonyításáról sem feled­kezhetünk meg. 1979-ben emel­tük a nyugdíjak és a családi pótlékok összegét, így (1978- hoz viszonyítva) 5 százalékkal növekedtek a szociális-ellátási kiadásaink. Jelenleg 3,739 mil­lió személy kap járadékot, 40 ezerrel több mint 1978-ban, és az öregségi járadékok átlagos összege elérte az llbO koronát. Ezeket a kiadásokat az állam vállalta magára, a kiadások fe­dezetét pedig a munkafolyamat­ban kell megteremteni. Társa­dalmunk ugyanakkor a gyerme­kekről és az ifjúságról is nagyvonalúan gondoskodik. Az említett időszakban hazánkban 4,4 százalékkal növekedett a társadalmi fogyasztás, és 1979- ben a személyenkénti társadal­mi fogyasztás 8472 koronát tett ki. Az iskolaügyi, egész­ségügyi, szociális-ellátási, kul­turális és egyéb létesítmények rendszerének lejlesztésére, üze­meltetésére fordítjuk ezeket a Társadalmi erőforrásokat, Hatal­mas összegekről van szó, ezért állapítottuk meg a bevezetőben, hogy először meg kell teremte­nünk az erőforrásokat és csak ezeknek megfelelően fogyaszt­hatunk. Együttműködve a szocialista közösség országaival F.gyes vállalatok az idei terv kidolgozásakor a lehetségesnél több munkaerőt, beruházást, anyagot és energiát igényeltek, miközben a társadalom számá­ra kevesebb jó terméket állíta­nak elő a szükségesnél. Ez nem éppen helyes szemlélet Külö­nösen nem helyes, ha figye­lembe vesszük, hogy mind bel­ső, mind külső szempontból bonyolultabbá és nehezebbé vált az erőforrás képzés. A kül­gazdasági feltételek romlását főleg az jelenti, hogy gyorsan emelkedik a kapitalista orszá­gokból behozott nyersanyag ára, ugyanakkor egyre nehezeb­bé válik kész termékeink ha­tékony exportja. A belső felté­teleket viszont az nehezíti meg, hogy gondot okoz a munkaerő-, anyag- és energiahíány, és hogy korlátozott földterülettel rendelkezünk. Egyre nagyobb kiadásokkal jár a munkaerő re­produkciója, képzése és stabili­zálása, egyebek között a szo­ciális kérdések megoldása is. Egyre drágább lesz a hazai szén- és nyersanyag-kitermelés, mert e tevékenység mind ne­hezebb geológiai viszonyok kö­zött megy végbe A mezőgazda­ságban — miközben csökken a termőföld területe — egyre na­gyobb összegeket kell kiadnunk gépre, műtrágyára, építőanyag­ra stb. A tudományban és tech­nikában azonban korlátlan le­hetőségek rejlenek. Az adottsá­gok kiaknázása érdekében vi­szont állandóan és szorosan együtt kell működnünk a szo­cialista közösség országaival, elsősorban pedig a Szovjetunió­val. Éneikül elképzelhetetlen a tudományos és műszaki ismere­tek hatékony kihasználása. Ezért és a népgazdaságirányí- tás minden szinten való fejlesz­téséért dolgoztuk ki a komplex intézkedéseket, amelyeket a CSKP KB és a CSSZSZK kormá­nya már jóváhagyott. Hibát kö­vetnénk el, ha azt gondolnánk, hogy ez az eszköz mindent ön­működően megold. Az eszközök a népgazdaságban is csak ak­kor hatnak megfelelően, ha jó kézbe kerülnek, főleg ha a gaz­dasági vezetők és a tisztségvi­selők minden tőlük telhetőt el­követnek megvalósításuk érde­kében. A minőség a döntő Az utóbbi időben gyakran el­gondolkodunk az élelmiszerter­meléssel kapcsolatos problé­mákról. Közismert tény, hogy miközben csökken a rendelke­zésünkre álló földterület, állan­dóan növekszik a lakosság lé- lekszáma és az egy főre eső élelmiszerfogyasztás. 1979-ben például személyenként 84 ki­logramm húst és húsipari ter­méket fogyasztottunk. E téren tehát a világ élvonalában ál­lunk. Nyilvánvaló, hogy a jövő­ben a húsfogyasztás növekedé­sének indexét nem szemlélhet­jük lehetőségeinktől elvonat­koztatva. Ugyanakkor az éssze­rű táplálkozás követelményeit is figyelembe kell vennünk, és erőforrásaink ésszerű kihaszná­lására fogunk törekedni. Nem szabad megengedni, hogy egye- sak pazarlóan bánjanak az élel­miszerekkel, akkor, amikor a világ különböző pontjain éhez­nek, sőt éhen halnak emberek. Pazarlásra pedig, sajnos, elég sok példa akad. Nagyon sok élelmiszer kerül a szemétbe, s ugyanakkor társadalmunk na­gyon sok pénzeszközt fordít azoknak a gyógyítására, akik a helytelen táplálkozás következ­tében betegedtek meg. Nem azt akarjuk, hogy húzzuk összébb a nadrágszíjat, hanem az .ész­szerű táplálkozás követelmé­nyének megtartásáról van szó. E téren is a minőség, nem pe­dig a mennyiség a döntő. Per­sze, hogy ennek eleget tudjunk tenni táplálkozásukban, az élel­miszeripartól bővebb választék­kínálatot várunk el, mint a je­lenlegi. Változásra van tehát szükség a gyártásban, de a fo­gyasztásban is. Dialektikus egységben Nem véletlenül hangsúlyozta a CSKP KB 15. ülése, hogy a politikai, népgazdasági és ideo­lógiai feladatokat dialektikus egységben kell értelmeznünk, és hogy a szavaknak és a tet­teknek összhangban kell lenni­ük, A Központi Bizottsági ülés rámutatott, hogy a társadalom erejének alapja a tömegek szo­cialista öntudata, és hogy a marxizmus—leninizmus elsajátí­tásának a politikai meggyőző­dés szilárdulásához kell vezet­nie. Mindez a fejlett szocialista társadalom építésébe való egy­re aktívabb bekapcsolódásban kell hogy tükröződjék. Az ideo­lógiai nevelésnek, a szavak és tettek egysége megteremtésé­nek ma különös jelentősége van, hiszen az imperializmus jelenleg — az ideológiai akna­munka mellett — a gazdasági szférába helyezi át az osztály­harc fő arcvonalát. Ideológiai tevékenységünknek tehát épílő munkával kell megfelelő anya­gi fedezetet biztosítanunk. FRANTIŠEK NIKEL, az SZLKP Közép-szlovákiai Ke­rületi Ellenőrző és Revíziós Bi­zottságának elnöke Az együttműködés új távlatai A szlovákiai fafeldolgozó Ipar központjába, Žilinába a közelmúltban magyarországi bútoripari külkereskedelmi szakemberek csoportja érke­zett. A csoport célja az volt, hogy csehszlovák partnereik­kel taz együttműködés új lehe­tőségeiről tárgyaljanak. Cseh­szlovákia részéről Jozef Cigá­nik mérnök, a Fafeldolgozó és Bútoripari Termelési-Gazdasági Egység vezérigazgatója, vala­mint Peter Cigánik mérnök, a Drevounia külkereskedelmi vál­lalat vezérigazgatója vett részt a megbeszélésen. A tárgyalásokra a csehszlo­vák—magyar fafeldolgozó ipari kapcsolatokat irányító állandó munkabizottság ülését követő­en került sor. E bizottság el­nöke Jozef Cigánik mérnök. Öt kértük meg, hogy röviden jellemezze a kereskedelmi meg­beszélés eredményét. — A Ligninimpex vezető kép­viselőivel való találkozásunk során értékeltük az elmúlt idő­szakban elért együttműködési eredményeinket, s tárgyaltunk az elkövetkező ötéves tervidő­szakra vonatkozó együttműkö­dési lehetőségekről. A felada­tok konkretizálása a két ország illetékes termelési-gazdasági egységeinek illetve vállalatai­nak részéről elsősorban a szál­lítói-megrendelői kapcsolatok­ra, a kooperációs és gyártás­szakosítási lehetőségekre, a tu­dományos-műszaki és tervezési együttműködésre irányul. Tár­gyaltunk a padlóburkoló ele­mek gyártásának kooperációs lehetőségeiről is. Magyarorszá­gon ezt korszerű berendezésen gyártják, mi pedig a szükséges faanyagot szállíthatnánk a ter­meléshez. Magyarországra egyébként az idén 22 millió korona érték­ben szállítunk ajtókat, ablako­kat, 10 millió korona értékben faházakat, bútort pedig közel 12 millió korona értékben. Ezt a mennyiséget az elkövetkező években növelni akarjuk. Ma­gyarországról pedig többek kö­zött faforgács-lemezeket, par­kettát, vasalást és egyéb ter­mékeket akarunk importálni. ANTON MRNlK Várakozáson felül A tapasztalati módszer alkalmazásának eredményei a Prága-Hostivar-i Megmunkáló Gépeket Gyártó Vállalatban A hatékony és minőségi termelés komplex tapasztalatai mód­szerét már harmadik éve alkalmazzák 12 termelési-gazdasági egység 150 vállalatában, mintegy félmillió dolgozó részvételé­vel. Az eredmények — a termelés hatékonyságát, minőségét, a megtakarításokat, a költségek csökkentését és a hasznot te­kintve — majdnem mindenütt kielégítők. Emellett a vállala­tok több magasabb műszaki színvonalú, újfajta árut is termel­nek. A tervezés és műszaki fejlesztés színvonalának emelke­désével pedig az állóalap gazdaságosabb kihasználása és az újabb beruházásokra irányuló igények csökkentése észlelhe­tő. A PrágaHostivaf-i Megmun-. káló Gépeket Gyártó Vállulat korszerűbb gépgyára, amely ki­váló minőségű csiszológépeivel megtartotta helyét a világpia­con. Annak a kiemelt termelé­si-gazdasági egységnek egyik vállalata ez a gyár, amelyben a komplex tapasztalati mód­szer alkalmazása beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Igényes előkészületek Legutóbb 1977-ben jártam a gyárban, abban az időben, ami­kor a tapasztalati módszer be­vezetésének az előkészületeiről folytak a tanácskozások. De már akkor nyilvánvaló volt, hogy az igényes gazdasági fel­adatok — a színvonalas terme­lési programmal, az irányítás és a szervezés tökéletesítésével és a többi feltétel megteremté­sével — megvalósíthatók. És hogy a gazdasági vezetőknek megvolt minden okuk a derű­látásra, arról már meggyőződ­hettek, A tavalyi értékelés so­rán termékeik 80 százalékát az első minőségi osztályba sorol­va — egy kivételével valameny- nyit — műszaki újdonságnak minősíthették. — Anyagiakban kifejezve ez a figyelemre méltó eredmény 1978-ban 15 millió, 1979-ben pe­dig 18 millió korona többletbe­vételt jelentett a gyárnak — mondja Zdenék Šubrt gazdasá­gi igazgatóhelyettes, majd hoz­záfűzi. — Ez tette lehetővé a kulturális és szociális alap ki­egészítését is, ami lényegesen hozzájárult a dolgozók anyagi érdekeltségének fokozásához. A saját kedvező tapasztalataik alapján megértették végre, hogy csak a megtermelt javak oszthatók el, s ezért a vállalat kimagasló sikereit a saját ér­deküknek kell tekinteniük. Meggyőződtek tehát arról, hogy a szocializmusban a társadalom céljai nem választhatók el az egyének igényeitől. Figyelemre méltó, hogy eb­ben az időszakban lényegesen csökkent a túlórák száma. Ez főleg a párt- és a szakszerve­zet érdeme. Az elvtársak a dol­gozók felvilágosítására megren dezett tanfolyamokon, termelé­si és egyéb értekezleteken kí­vül is minden alkalmat megra­gadtak, hogy rávilágítsanak a tapasztalati módszer alapel­veinek előnyeire és az általa elérhető még jobb eredmények­re. Ebben természetesen nagy segítséget jelentett a szocialis­ta munkabrigádok példamuta­tása is. Előtérben o gépszerkesztés és a műszaki fejlesztés Feltételezhető tehat — és a kezdeti eredmények erre mutat­nak —, hogy a gazdasági ve­zetőknek sikerült megérteniük a gyár többi dolgozójával, mun­kásaival a követelmények lé­nyegét. Ezért is indokolt a kérdés: Milyen mértékben be­folyásolja a tapasztalati mód­szer a termékek minőségét? Az igazgatóhelyettes szavai szerint a hosszú távú tervfel­adatok folyamatban levő telje­sítése miatt az eredmények csak a 7. ötéves tervidőszak végén lesznek felmérhetők. De az évenként értékelt éves fel­adatok teljesítésével kapcsola­tos igények kielégítésében — pl. az anyagmegtakarításban máris kedvezőek a tapasztala­tok. A takarékoskodást a ter­melés gondosabb előkészítése is lehetővé teszi. Ezért szentelnek nagy figyelmet a gépszerkesz­tés és a műszaki fejlesztés problémáinak. Kétségtelen ugyanis, hogy a korszerű, meg­bízhatóan működő, tehát kifo­gástalan minőségű gépek csak a komplex racionalizációs bri­gádokba tömörült technikusok és munkások szoros együttmű­ködésével állíthatók elő. A műszaki-fejlesztési, vala­mint a minőségi mutatók beve­zetésének azonban más előnye is van: meggyorsult a gyárt­mányfejlesztés üteme, vagyis rövidebb idő alatt több újdon­ságot állítanak elő. Megoldásra váró problémák — Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy nincsenek problé­máink — folytatja az igazgató- helyettes. — A termékei 70 százalékét exportáló vállalat­nak ugyanis — az egyre növek­vő világpiaci árak miatt — sok gondot okoz például a külke­reskedelmi feladatok teljesítése, bár a tavalyi tervnek nem ma­radtak adósai. A reklamációk száma ugyan évről évre csök­ken, de az ezzel kapcsolatos költségek még mindig emelked­nek. A korszerű gépekkel kap­csolatos panaszok főleg a kül­földi és a hazai szervizszolgál­tatás javításával lesz megszün­tethető, Az egyének teljesít­ményeit ellenőrző további mu­tató bevezetésével könnyebben rávilágíthatnak azokra, akik rossz minőségű termékeket en­gednek ki kezük alól. Az üzem és a dolgozók érdekei azonosak A népgazdaság tervszerű irá­nyításának tökéletesítését, a fogyatékosságok fokozatos megszüntetését kilátásba helye­ző, 1981-ben foganatosításra kerülő komplex intézkedések iránti érdeklődés tehát indokolt az üzemben. Nemcsak azért, mert elősegítik a tudományos­műszaki fejlesztést és nagyobb áttekintést nyújtanak a tartalé­kokról, hanem mert érvényesí­tésük az egész vállalat érdeke. • • • összegezve az elmondottakat: megállapíthatjuk tehát, hogy a vállalatoknak a tapasztalati módszerrel kapcsolatos két és féléves gazdasági eredményei várakozáson felüliek. Ez azon­ban nem ok az elbizakodásra, vagy arra, hogy a dolgozók megpihenjenek. A tervfeladatok arányos teljesítése ugyanis megkívánja a folyamatos nyers­anyagellátást és partner válla­latokkal való színvonalasabb egy üti működést. KARDOS MARTA A laboratóriumi műszereket gyártó prágai vállalat munka társai 13 más tudományos mun­kahely dolgozóival vállaltak együttes kötelezettséget. A Csehszlovák Tudományos Aka­démia kutatóintézeteivel és a felsőoktatási intézményekkel kifejtett együttműködés a 6. öt­éves tervidőszakban csak az alapkutatás területén 1,8 millió korona megtakarítást eredmé­nyezett. A képen: Lidié Hradi* láková elektromechanikus, az egyik szocialista munkabrigád tagja (J. Vrabec felvétele — ČTK)

Next

/
Oldalképek
Tartalom