Új Szó, 1980. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1980-07-04 / 156. szám, péntek

«aast A Tátika a fődíjasok között GYERMEK FOLKLÖRCSOPORTOK KERÜLETI VERSENYE Garamkelecsényben (Hron­ské Klačany) rendezték meg az amatőr gyermek folklórcsopor­tok nyugat-szlovákiai kerületi seregszemléjét. A rendezvénynek már kiala­kult hagyományai vannaik, me­lyek egyértelműen jelzik a se­regszemle küldetését: feliku­tatni, »felmutatni, továbbadni a folklór, a népi tánc, s egy­általán a népművészet olyan értékeit, melyek a gyermekeik világát jellemziik, gazdagítják. A törekvést igazolta például a művelődési házban megrende­zett kiállítás népi gyermekjá­tékokból, gyermeikviseletekből, valamint a résztvevő együtte­sek névtábláinak bemutatása is. Ez utóbbinál érdemes el­időzni néhány gondolat erejé­ig. Minden névtábla egy-egy kis remekmű volt persze nem vé­letlenül, hiszen külön verseny- felhívásban szerepelnek azok a feltételek és követelmények, melyeiknek eleget kell tenni el­készítésük során. Röviden: min­den névtáblának (azon kívül, hogy jelzi a csoport nevét és adatait) jellemeznie kell azt a tájat, ahonnan a csoport van. A seregszemle igazi érté­két valójában az együttesek bemutatója adta meg. A fesz­tivál fődíjáért két kategóriá­ban versengtek az együttesek a zsűri és a közönség előtt. Az első kategóriában (6—10 éveseik) 5 együttes 7 össze­állítást mutatott be, a másik­ban (11—15 évesek) 9 együt­tes 10 összeállítást. Kilenc mű­sor gyermekjátékokból állt egybe, de láttunk négy, nép­szokásokból készült, Svábbá olyan tánckompozíciókat is, melyekben a folklór műfajok mellett a táncé volt a főszerep. Ebből is kiderül, hogy a be­mutatott műsorok anyagvá­lasztás tekintetében meg felel­teik a gyerekeik életkori sa­játosságaiból adódó követelmé­nyeiknek. Szép számmal akad­tak olyan csoportok, melyek eddig még közzé nem tett anyagot dolgoztak fel s mu­tattak be. Ezek közé tartoznak a Majoran (Modranka, trnavai járás), Moravňanka (Zlaté Mo­ravce, nyitrai járás), Kopani- čiary (Myjava, senicai járás) együttesek. A dramaturgiai és koreográfiái megoldások azon­ban már többé-kevésbé kifogá­solhatók, mind a játékokat, mind a szokásokat tekintve. Jellemző volt, hogy a cselek­mény, a szöveg és a gyermeki spontaneitás kínálta lehetősé­gek a színpad adta lehetősé­gekkel nem mindig voltak szinkronban, így az előadott játékokat sok esetben a sze­replők sem élvezték. A formai megoldás sutává, mesterkéltté vált a színpadon. Ezekben a műfajokban, igaz, sok a teatrá- lis, elem, de ezek csak akkor kelnek igazán életre, ha érté­küket, jelentőségüket nem tú­lozzuk el. A népszokásokat be­mutató csoportok közül a ha­zai együttes Húsvéti locsolás című összeállítása volt a leg­sikeresebb. Azokban az összeállítások­ban, amelyekben a táncok kapták a főszerepet, többsé­gükben stilizált táncok voltak. Technikailag magas szintű, len­dületes, fantáziagazdag táncai­val kiemelkedő teljesítményt nyújtott a Radosť (Trenčín) és a Kopaničiary együttes, de a túlzottan kifinomított, művé­szies mozgás, gesztusok a ko­reográfia által adott és gon­dosan kidolgozott poénok ro­vására történtek. A tánckom­pozíciókat bemutató együttesek közül az ekeli (O'količná na Ostrove) Tátika Csallóközi csőkráta című koreográfiája az előadás természetességével s főleg temperamentumával nyer­te el a zsűri és a közönség elismerését. A zenekarokról, muzsikások­ról Alexander Moži, a zsűri tag­ja nyilatkozott elismeréssel, hangsúlyozva, hogy a javarészt gyerekekből álló zenekarok kiváló teljesítményt nyújtottak. Mi tagadás, jó érzés volt látni a pergő műsorokat, jó volt lát­ni a gyerekek játékát, de a sok szép és jó mellett mégiscsak felvetődött bennem egykét kérdés. Tudom, hogy az idén is a járási szintű bemutatók szolgáltak arra, hogy a zsűrik a legjobb műsort bemutató együtteseiket javasolják a ke­rületi seregszemlére. E tény tudatában s látva, hogy voltak járások, ahonnan kettő, sőt több együttes is eljött és 3—4 műsort is bemutatott, egy ki­csit meglepődve tapasztaltam, hogy a kerület 11 járása kö­zül csak a Bratislava-vidéki, a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) és az érsekújvári (Nő­vé Zámky) nem képviseltette magát. Vajon miért? Nincsenek együtteseik, vagy nem ütik meg a kívánt színvonalat? Esetleg más problémák lehetnek? Végül is az eredményeik so- katmondóak: 14 együttes — ebből kettő képviselte a kerü­letben működő magyar csopor­tokat — 17 műsort mutatott be. A zsűri és a rendező in­tézményeik a magas színvonal­ra való tekintettel a két kate­góriában összesen 4 fődíjat ad­taik ki, a következő együtte­seknek: Moravčanka, Kupani­čiary, Radosť, Tátika. Ezek után úgy érzem, érde­mes volna elgondolkodnunk, de főleg a szervezőknek, hogy ha már egy seregszemle ver­senyszerűvé válik, akkor nem ártana azt sem eldönteni, hogy az együtteseik hány műsorszám- inal, ill. összeállítással és fő­leg mekkora időtartamban lép­hetnek színpadra. Ez megol­dana sok kételyt és félreértést s talán még tisztább érzéssel nyugtázhatnánk, hogy mind a szervezés, mind a színvonal és értékelés tekintetében siikere- res seregszemlét láttunk. MODEK MÁRIA SPORT ES MŰVÉSZÉT Zdenek Némeček szobrász alkotásai Moszkvában és TaUinmbnnL A moszkvai nyári olimpiai já­tékok előkészítői nagy gondot fordítanak arra is, hogy a leg­jelentősebb nemzetközi sport- esemény küzdelmeihez méltó, művészi és esztétikai szempon­toknak megfelelő legyen a kör­nyezet. Az olimpiai falu és az új sportlétesítmények tervezői értékes műalkotásolr elhelyezé­sével is hozzájárulnak az olim­piai gondolat kifejezéséhez. Prágából indult útnak az a kamion, amelynek végcélja a moszkvai olimpiai falu, illetve a tallinni evezősversenyek szín­helye. A szállítmány tartalma Zdenék Némeček szobrászmű­vész két új alkotása volt. Az egyik, a közel hatméter magas Sportolók üdvözlete az olim­piai játékoknak elnevezésű al­legorikus szobor a moszkvai Az Olimpiai barátságfa (Vladimír Lammer felvétele) olimpiai falu melletti edzősta­dion bejáratánál kapott helyet. A másik mű: Az Olimpiai ba­rátságfa. A tallinni Pirit-öböl partján a versenyzők felvonu­lási terét díszíti. Tidenék Némeček szobrász­művész eddigi alkotómunkája során többször merített a sporl­és az olimpiai mozgalom téma­köréből. Plasztikái eljutottak Mexikóba, Sapporóba, Mün­chenbe is, és a futókat ábrázo­ló plasztikája az idén is méltó dísze volt a strahovi stadion­nak. — Már diákkoromban izga­tott a kultúra és a sport közti kapcsolat kérdése, pontosab­ban ennek a kapcsolatnak a művészi: kifejezése. Meggyőző­désem, hogy az olimpiai gon­dolat következetes valóra vál­tása az emberiség legnemesebb törekvései közé tartozik. Az olimpiai játékok tükrében még jobban kidomborodik annak szükségessége, hogy minden eszközzel fel kell venni a har­cot az üzleti szellemű versen­géssel szemben, hogy a sport valóban az emberi kultúra, a civilizáltság egyik fontos té­nyezője legyen — mondta Zde­nek Némeček, majd hozzáfűz­te: — Ezért számomra rendkí­vül nagy öröm és megtisztelte­tés, hogy a Csehszlovákiai Olimpiai Bizottság ajándéka­ként az én jelképes alkotáso­mat helyezik el az olimpiai fa­lu egyik legforgalmasabb pont­ján. Ezzel a szoborral ahhoz akartam hozzájárulni, hogy minden sportolót jó érzés tölt­sön el Moszkvában, még akkor is, ha nem került a győzelmi emelvényre. Ki akartam fejezni az olimpiai játékokon való részvétel örömteli hangulatát. A tallinni regatta színhelyére kerülő szobor ugyancsak alle­gorikus, de az első pillantásra érthető alkotás. A vasból és rézből kovácsolt (Olimpiai ba­rátságfa című) 7,5 m magas ,,fa“ ágai horgonyokból készül­tek, s a lombok alatt az olim­piai karikák láthatók. A tallin- niaknak nagyon tetszett a szo­bor, még Prágában 20 perces filmet készítettek keletkezésé­nek körülményeiről, alkotójá­nak munkájáról. Különösen az tetszett nekik, hogy a művész­nek sikerült kifejeznie — a tengert idéző horgonyokkal és az olimpiai karikákkal — a verseny színhelye, tartaimá és küldetése közti összefüggése­ket. Az allegorikus plasztikát a Honvédelmi Szövetség kül­döttsége szállította Tallinnba. Zdenek Némeček szobrász- művész az országos spartakiád jegyében Sport és művészet címmel Svitavyban rendezett kiállításán is bemutatta a sport által motivált plasztikáit és ta­nulmányait. A kiállításon Kor­nélia Némečková grafikusmű­vésznek, Zdenek Némeček fe­leségének több sporttémájú, hu­moros töltetű rajza is szere­pelt. A Némeček művészházaspár alkotótevékenysége tiszteletre­méltó társadalmi elkötelezett­ségről tanúskodik. Értékes hoz­zájárulás ahhoz a nemes törek­véshez, hogy a sport és a mű­vészet harmonikus összhangban gazdagítsa a fejlett szocialista társadalmat építő ember életét. SOMOGYI MÄTYÄS A péderi éneklőcsoport (A szerző felvétele] Hajszálerek... Körzeti kuJturáUs rendezvények A körzeti méretű népművé­szeti rendezvények, dal- és táncünnepélyek. „C S F, M ADÓ K - napok“ olyan fontos szerepet töltenek be Dél-Szlovákia kul­turális életében, mint az ember testében a hajszálerek Az eseménynaptárt figyelve jóleső érzés tölti el az embert, hogy Oroszvártól (Rusovce) Szirénfalváig jPtruksal dús for rások táplálják - nemzetiségi kultúránkat A mostani tavasz­utót is rengeteg regionális ren­dezvény tette változatossá. Kö­zéjük tartozik az a két dal- és táncünnepély ts, amelyek a Ka nyapta, illetve a T.atorca menti embereket mozgósították Buzitán iBuzica) és Kapos- kelecsénybtíii (Kapušanské Kla­čany) igazi népünnepélynek számít .1 hagyományos szabad­téri dal- és táncdélután. A két rendezvény nemcsak időben, de felépítésben és tartalomban is közeli egymáshoz, igy nem ne héz az összehasonlításuk. Hogy melyik volt jobb, értékesebb, azt ugyan nehéz eldönteni, hi­szen mindkettő teljesítette sze repei, de .f részleteikben vol­tak különbségek. Hogy a Latorca parti ünne­pélynek nagyobb múltja van, az elsősorban az előkészületek­ből, s főként a műsort megelő­ző órák hangulatából volt ér­zékelhet» Az egész falu — ahogy mondani szokás — tal­pon volt Szólt a helyi hang­szóró, színes papírszalagok ke­rültek az utcákat szegélyező oszlopokra, fákra, a Kiserdő peremén szakácsok, frissítő­árusok sürgölődtök, s a táj a falun végigmasírozó nagykapo* si (Veiké Kapušany) Efsz fú­vózenekarának játékával volt tele. Az eseménynek ez a része Buzitán kevésbé volt hangos és hatásos Ami viszont a Kanyap- ta menti Dal- és Táncünnepély mellett szól, az a műsor, amely, ha késve is kezdődött, egysé­gesebb, pergőbb és színesebb volt, mint a Latorca parti. A bu­zitai műsor további értékét nö­velte, hogy a szomszédos köz­ségek amatőr együttesein, va­lamint a magyarországi vendé­geken kívül hazai szereplők is felvonultak, mégpedig a helyi énekkar és az alapiskola nö­vendékei. Az egyszerűen, de esztétikusán díszített színpadon ismét kitünően „sült“ a „Csere- háti új kenyér“. Ezzel az ösz- szeállítással a Kassa (KošiceJ- vidéki járás a Tavaszi szél... országos döntőjében is helyt­állt. A szlovák táncokat és nép­dalokat előadó perényi Perin- čánka után nagy sikere volt a nagyfdai (Veľká Ida) Ilosvai táncegyüttesnek, majd a mű­sort záró mezőkövesdi Matyó népművészeti csoporlnak is. A Kaposkelecsényben szere­pelt együttesek teljesítménye is szép volt, a nagykaposiak, királyhelmeciek, a kistárká- nyiak, valamint a magyarorszá*; gi hagyományápolók élvezete­sen, élethűen igyekeztek szín­re vinni dalaikat és táncaikat, ám a műsorszámok laza fűzé­se és helyenkénti hibás kap­csolása megbontotta az egysé­get. Nem hallgatható el az sem, hogy az összességében jó mű­sorból hiányoztak a hazai sze­replők. Az Ung vidékét csupán a nagykaposiak képviselték, míg a dobóruszkaiak, nagy- szelraenciek, mátyóciak, dereg- nyőiek, csicseiiek és a tóin biek csak passzív szemlélői voltak az értékes produkciók­nak, Őket nem érdekli a ha­gyományok megmentése, ápolá­sa, vagy talán szégyellik őseik szokásait?! Bizonyára ez a tény késztette a rendezőket ar­ra, hogy az egykor Daloló Ung- vidék néven ismert rendezvényt néhány évvel ezelőtt dal- és táncünnepélyre keresztelték el. Igaz, ez csupán részletkérdés, mint ahogy a hangtechnika is, amely mindkét esetben lehetett volna jobb; vagy ahogy részlet- kérdés a megfelelő nézőtér ki­alakítása. Végezetül még egy gondolat e két rendezvény kapcsán, de talán a többit is érinti. Nem ártana, ha a körzeti és járási „CSEMADOK-napok“ szervezői, előkészítői tapasztalatszerzés céljából rendszeresen részt vennének egymás rendezvénye­in, legalábbis területi viszony­latban. Ez alighanem nagyban hozzájárulna az ünnepségek színvonalának további emelke­déséhez. GAZDAG JÓZSEF Jelentős kiállítások színhelye A Kelet-szlovákiai Galériáról A Szlovákiai Képzőművészek Szövetségének kelet-szlovákiai szekciója 1949 óta irányítja a kerület képzőművészeti életét, szervezi a kiállításokat, ame­lyek mindig nagy hatással vol­tak és vannak az ember szép­érzékére, gondolatvilágának alakulására. A Kelet-szlovákiai Galériában a kerületben élő és alkotó kép­zőművészek munkáiból kezdet­ben évente rendeztek kiállítá­sokat. Később aztán két, majd három év után mutatkozhatott be alkotásaival egy-egy képző­művész. A várakozási idő azért nőtt meg, mert a Galéria kiál­lítási tevékenysége sokrétűbb lett. Már hagyományossá vált, hogy Kassán (Košice) — csak­nem évente — olyan kiállítá­soknak adnak otthont, melyek szlovákiai és országos szem­pontból is jelentősek, nem be­szélve a nemzetközi festészeti biennáléról. Ügy érezzük, a Ke­let-szlovákiai Galéria munkáját mindenképpen üdvösnek kell tartanunk, mert nem vitás, hogy a széles körű kitekintés gazda- gítóan hat Kassa és a kerület képzőművészeti életére. Természetesen, ez csak az érem egyik oldala. Ha figye­lembe vesszük, hogy a Szlová­kiai Képzőművészek Szövetsége kelet-szlovákiai szekciójának öl tagja közül 60 at a Szlovák Képzőművészeti Alapnál is nyilvántartanak, akkor azt is látnunk kell, hogy ezeknek a művészeknek bizony elég rit­kán adatik meg, hogy szűkebb hazájukban is bemutatkozhas­sanak. Amint az Viktor Murtin, a Szlovákiai Képzőművészek Szövetsége kelet-szlovákiai szekciójának titkára elmondot­ta, ez a kérdés őket is nyug­talanítja, s igyekeznek mindent megtenni annak érdekében', hogy változás álljon be ezen a téren. Nos, az igyekezet nem hiábavaló. A város vezetői a Lenin utca és a Šrobár utca sarkán levő impozáns régi épü­letet — szemben a dómmal — a képzőművészeti szövetség rendelkezésére bocsátották. Az Eperjesi (Prešovi) Kerületi Mű­emlékvédő Hivatal beruházásá­val az épület felújítása és belső átalakítása már el is kezdődött. A tervek szerint 1981-ben már kiállításokat rendezhetnek itt. Viktor Murtin szavai szerint az új létesítmény jelentősen hoz­zájárul majd a kiállítások szín­vonalának emeléséhez. Már ki is dolgoztak egy új koncepciót, mely szerint a képzőművészeti szövetség minden tagjának le­hetősége nyílik arra, hogy öt­évenként kiállítást tartson. Aki nem él ezzel a lehetőséggel, an­nak is kötelező, hogy tízéven­ként gyűjteményes kiállításon mutassa be munkáit. A képző- művészeti szövetség tagjainak alkotásaiból — ágazatonként — háromévenként rendeznek majd közös kiállításokat. A kassai ú] galériában egy klubhelyiség megnyitását is tervezik, ahol különböző összejöveteleket, be­szélgetéseket, előadásokat kí­vánnak tartani — természete­sen képzőművészeti témákból. —szák

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom