Új Szó, 1980. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1980-07-25 / 174. szám, péntek

Gyűlik a takarmány a silógödrökbe (A szerző felvétele) BŐVEN TERMETT TAKARMÁNY Mezőgazdasági üzemeinknek ni:m egy évben okozott gondot a takarmányhiány, de úgy látszszik, idén ilyen problémáik nem lesznek, mert a csapadék dús időjárás kedvezett a fű és szántóföldi takarmányok fejlődésének egyaránt. — A takarmánytermésre ná­lunk sincs panasz — mondja Molnár László, az ipolynyéki (Vinica) Béke Efsz főagronó­musa —, hiszen száraz állapot­ban 38 mázsa körül termett hektáronként. Itt, az ipolynyé­ki határban a begyűjtés is za­vartalan volt, a nagy teljesít­ményű gépekkel jól haladt a munka. Különösen Bojtos Ist­ván, és Kristóf István dolgo­zott nagyon eredményesen az SPS 420-as önjáró silókombájn­nal, Dankó László és Súth Gá­bor pedig E 301-es önjáró ka­szálóval két műszakban készí­tette elő a silókombájn részére az anyagot. A 216 hektár lóhe­re- és lucernatábláról betakarí­tottuk már a második kaszá­lást is, melynek egy részét zöldtakarmányként hasznosítot­tuk, mintegy 60 százalékát sze­názsoltuk, 20 százalékából pe­dig 15 vagon takarmánylisztet készítettünk a szomszédos ipolybalo'gi (Balog nad Ipfom) takarmány szárítóban. — A széna betakarítása kö­rül több volt a probléma? — Bizony, ott nem úgy ala­kultak a dolgok, ahogyan sze­rettük volna. A Csali és Ma­gasmajtény határában 885 hek­tárról, túlnyomó többségben meredek domboldalakon kellett lekaszálni és összegyűjteni n termést. A területeken gépeket csak elvétve alkalmazhattunk, a széna nagy részét hagyomá­nyos módon, kézi kaszával és motoros kézi kaszával kellett levágni. A begyűjtést az Idő­járás is fékezte, a gyakori zá­porok miatt némely részen öt­szö-hatszor is meg kellett for­gatni a szénát. Azt, persze, mondani sem kell, hogy így jelentősen romlott annak mi­nősége is. — A tervezett mennyiséget sikerült elérni? — Megnyugtató, hogy jelen­tősen többet takarítottunk be, mint terveztük. Igaz, jóval költ­ségesebben, mint máskor, amit nem csupán az időjárás idézett elő, hanem az említett nehéz terepviszonyok is. Más megol­dás nem volt, a takarmány be­takarítását pedig minden áron el kelle ' végezni, hiszen ez a biztosítéka az állattenyésztés sikerének. BÜJTOS JANOS ...ahogy éltem, űav halok meg" SCHÖNHERZ ZOLTÁN SZÜLETÉSÉNEK 75. ÉVFORDULÓJÁRA Schönherz Zoltán 1905. július 25-én született, Kassán (Kosi­ce). Szülei haladó szellemű ér­telmiségiek voltak. A fiatal Schönherz már gimnazista ko­rában tevékenyen bekapcsoló­dott a kommunista ifjúmunkás­és a baloldali diákmozgalomba. Szellemi és politikai gondolko­dására nagy hatással volt nagy­bátyja, Kassai Géza, aki 1920­ban tért vissza gazdag forra­dalmi tapasztalatokkal oroszor­szági fogságából, és később a Kassal Munkás főszerkesztője lett. Középiskolai tanulmányai­nak befejezése után a brnól, majd a prágai műszaki egyete­men folytatta tanulmányait, ahol elektromérnöknek készült. Kitartóan tanult, fáradhatatla­nul dolgozott, nevelt, agitált, főiskolás társai körében. Te­vékenyen részt vett a Főisko­lai Hallgatók Kommunista Frak­ciója, valamint a Komszomol­szervezet munkájában. Csakha­mar a brnól és a prágai ifjak népszerű, közkedvelt vezetője lett. 1930-ban több havi fogház­büntetésre ítélték a bevonuló újoncok között kifejtett forra­dalmi tevékenysége miatt. Egy évvel később a kommunista párt megbízásából sikeresen irányítja a Teplice-Sanov-i üvegipari ifjúmunkások bér­mozgalmát. Miután megszerez­te elektromérnöki képesítését, csak rövid ideig dolgozott a szakmájában, de annál lelke­sebben kivette részét Csehszlo­vákia Kommunista Pártja tevé­kenységéből. 1934-ben egyik fő szervezője volt annak a hatalmas politi­kai tüntetésnek, amelyet a bra­tislavai munkásifjúság szerve­zett a Redut nagytermében, Major elvtárs börtönből való szabadulása alkalmából. A Komszomol működésének több éves betiltása után ez az akció volt Bratislava ifjúmunkásai­nak első legális politikai meg­mozdulása, 1935—36-ban * a Szovjetunióban a CSKP ifjúsá­gi szövetségét képviselte a Kommunista Internacionáléban. A további években mint hiva­tásos forradalmár Csehszlovákia Kommunista Pártjában az anti­segítségével jutott át a hatá­ron. Moszkvában a Kommunista Internacionálé illetékes szemé­lyiségeivel tárgyalt az illegális Kommunisták Magyarországi Pártja helyzetéről, majd meg­bízatással visszatérve Budapest­re költözött, és onnan irányí­totta az elcsatolt területek kom­munista mozgalmát. 1940-től -a Kommunista Internacionálé ha­tározata alapján az illegalitás­ban működő Kommunisták Ma­gyarországi Pártja vezetésének megerősítésére a Központi Bi­zottság és a Titkárság tagja­ként dolgozott. 1942 február elsején Schönherz Zoltán és Ró­zsa Ferenc elvtársak szerkesz­tésében megjelent a párt il­legális lapja, a Szabad Nép. Részt vett az antifasiszta füg­getlenségi mozgalom szervezé­sében, amelyet nagyarányú rendőrségi üldöztetések és le­tartóztatások követtek. 1942. július 6-án elfogták és hadbí­róság elé állították. Október 9-én, a Margit-körúti fogház udvarán végezték ki. Schönherz Zoltánt, a rendít­hetetlen kommunistát és em­bert a leghűbben családjához írt utolsó levele jellemzi: „Drága Feleségem, kedves Kisfiam! Mikor e sorokat kéz­hez kapjátok, nem leszek már az élők sorában. A természet örök törvénye, minden ami ke­letkezik, idővel elmúlik ... Anyukád majd elmeséli, ki volt a Te édesapád, és milyen nagy háború volt... Kedvesem, visz­szagondolok feledhetetlen, szép, közös emlékeinkre, Prága, Brno, Kassa ... Abban a hitben halok meg, hogy munkám nem volt hiábavaló, ha újból születnék, nem tudnék másképp cseleked­ni... ahogy éltem, úgy halok meg ..." Schönherz Zoltán születésé­nek 75. évfordulóján önkénte­lenül is Csehszlovákia Kommu­nista Pártjára gondolunk, amely a porletár nemzetköziség szel­lemében évtizedeken át úgy ne­velte tagjait, hogy a legnehe­zebb időkben is helytálljanak. Ezt a feladatot Schönherz Zol­tán becsülettel teljesítette. ROJÄK DEZSŐ fasiszta ifjúsági mozgalom, el­sősorban d Szlovák Ifjúsági Szervezet alosztálya, a Magyar Fiatalok Szövetsége politikai tömegszervezetének kiépítésé­ért és irányításáért volt fele­lős. Schönherz ezt a felelős­ségteljes feladatot pártunk nép­Schönherz Zoltán (Archívumi felvétel) frontpolitikájának szellemében, nagy lelkesedéssel és sikere­sen végezte. 1938-ban, a Csehszlovák Köz­társaság összeomlása után Kas­sán maradt, és Magyarorszá­gon folytatta munkáját. Az új helyzetben is csakhamar felta­lálta magát. Néhány hónappal a város megszállása után már­is megszervezte a kommunista párt illegális területi vezetősé­gét, amelynek hatásköre Rozs­nyótól (Rozfiava) Ungvárig (Uzs­gorod) terjedt. A területi veze­tőség számos illegális röplapot, valamint egy időszaki tájékoz­tatót adott ki Dolgozók Lapja címen, amelynek Schönherz volt a szerkesztője. Az illegá­lis sajtótermékeket Szlovákia megszállt területén kívül Ma­gyarország számos iparvidékén, sőt Budapesten is terjesztették. 1939. októberében a párt meg­bízásából a Szovjetunióba uta­zott. A kárpát-aljai elvtársai ÍSSO V«. 25. , 5 N éhány egymáshoz tartozó, egy egységet alkotó hosz­szú, szürke épület a falu pe­remén. Hullámpala tető; az udvart körülvevő „fal" helyén néhol csak oszlopok; közülük rozsdamarta gépek, gépvázak, vasszerkezetek és egymásnak támaszkodó, pihenő kerekek, gumiabroncsok kandikálnak ki; zárt és sarkig tárt hatalmas ajtók, kapuk sora; többnyire kopott, szürke falak, csupán egy épületé, az újé csillog a napfényben; a pár kémény nyá­ri tétlenségét egyedül a ko­vácsműhelyé nem vállalja. 'A tágas udvaron felváltva — rendben és szabálytalan elren­dezésben, úgy ahogy a szerelés, a javítás üteme engedi — so­rakoznak a gépek. Tömören így vázolható a Szomotori (Somotor) Magter­mesztő Állami Gazdaság köz­ponti műhelyének látképe. Nél­küle elképzelhetetlen Bodrog­köz egyik legnagyobb mezőgaz­dasági üzemének élete. A szerelőcsarnokban nincs uborkaszezon. Nem is lehet, hi­szen ott megy végbe a gazdaság termelési folyamatának zöme. Oda szalad a traktoros, a te­hergépkocsi vezetője, ha gépé­vel baj van; ha elromlik a me­zőn az öntözőberendezés, az Ahol a műszaki hiba rövid életű ismerik a régi gépek „megfiatalításának" receptjét istállóban az adagoló, vagy más műszaki szerkezet; ha meghi­básodik a magszárító gépsora, innen várható a segítség. A kö­zel negyven szakember keze nyomán meggyógyulnak a beteg szerkezetek, roncsok épülne,, újjá, üzemképessé. > Napjainkban sem más a kép ebben a kis üzemben. A téli és tavaszi napokéhoz képest csu­pán annyiban változik, hogy a szerszámgépek — eszterga-, maró- és fúrógépek most nem ontják a házilag is elkészíthe­tő alkatrészeket, hanem csak rendszertelenül, olyankor búg­nak fel, amikor a javításhoz szükség van valamilyen hiány­zó darabra. A gépek zöme a hi­deg évszakokban van „gyógy­kezelésen", ilyenkor csak a munka közben jelentkező mű­szaki hibák foglalkoztatják Ko­csis József műhelyvezető szak­embereit. Köztük azt a kilenc ipari tanulót is, akik mestersé­gük elsajátításához a Király­helmeci (Královskf Chlmec) Szakmunkásképzőben szerzik az elméleti tudást, itt pedig a gyakorlatot. A nagy csarnokban kényelmesen elférnek egymás mellett a gépek A szalmavágó-fúvógép Tennivalója mindenkinek van bőven, hiszen az állami gazda­ság szegénynek nem mondha­tó gépállománya, amely éven­te 3,5 millió korona értékű új berendezéssel gyarapodik, jó karbantartást igényel. A gépek­kel való komoly törődés annál is inkább szükséges, mivel, ahogy országszerte, úgy Szo­motoron sem engedhetik meg a pazarlást. Július derekán az állami gaz­daság készen várta az aratás rajtját. Annyira készen, hogy a gépek akár azonnal indulhat­tak volna a mezőre. Nem in­dulhattak,' mert a gabona még érésben volt, ám az udvaron nem ültek ölbe tett kézzel az emberek. Találtak munkát. A lánctalpas földgyalu, amely a Bodrognak július elejei ára­dásakor gátépítés közben sár­ban küszködött, megérdemelte a karbantartást. A tizenkilenc gabonakombájn közül néhány szintén a műhelyajtók előtt állt Harcsa László és Kendy Ist­ván Kolosz kombájnja olajcse­rére kényszerült, ugyanakkor a gumiabroncsok is puhák vol­(A szerző felvételei-) tak. A Kiss Béla és Feke Bé­la kettős, amely tavaly a mag­termesztő üzemek aratóinak szlovákiai versenyében a máso­dik volt, a kék E 516-os körül sürgölődött. — Mi ezzel indulunk, de a többi javításában is részt vet­tünk, mivel a géplakatosság a fő szakmánk. Az aratás leg­alább változatossá teszi a javí­tásból álló évi munkákat. Per­sze, aratáskor sem csupán ezért az egy gépért leszünk felelősök — tájékoztattak —, hanem szükség esetén mások­nak is segítünk. A kovácsműhely tárt ajtaja előtt egy permetezőgép, egy szalmabálázó prés és egy ér­dekes külsejű szerkezet, a kom­bájnból és szénafúvóból „házi­lag" előállított szalmavágó-fú­vógép foglalkoztatta Hangácsi Ernő munkacsoportját. A telep új, hosszú csarnoká­ban kényelmesen elfért egymás mellett egy Kolosz, egy Nyiva, egy kukoricakombájn és két tehergépkocsi. Nem volt zsú­foltság, nyugodtan folyt a mun­ka. — Igen kellett már ez —> mondták a géplakatosok —, hi­szen itt akkor is zavartalar.il dolgozhatunk, amikor esik az eső és sár van. A javítók — amint arról a műhely- és gépparklátogatás so­rán meggyőződtünk — nemcsak „dolgozhatnak", hanem dolgoz­nak is. Loksa Tibor üzemi pártelnök és a gazdaság gépesítesi rész­legének vezetője szerint: — Ha a helyzet megköveteli, vállalják a nyújtott műszakot is, s rendszeres a kora reggel­től késő estig tartó szolgála­tuk. A műhely, illetve a szerelők munkájára eddig nem volt pa­nasz, hiszen a sok szakképzett fiatallal felfrissített csoport, amelynek tagjai — a már em­lítetteken kívül Festik fózsef, Iski József, Albert János, Sim­ko János, Pallér Béla, Kanda Vince, Illés László, Bodnár Im­re és a többiek — mindig meg­bízhatóan dolgoznak. Igaz, né­ha előfordul, hogy egy-egy „há­zilag" legyárthatatlan pótalkat­rész, mint például jelenleg az ékszíj is hiánycikk és azért hosszabb ideig áll valamelyik gép. Szerencsére, az utóbbi idő­ben az ilyen eset egyre ritkább, mivel ha szükség van rá, a kör­nyező üzemek műhelyei, raktá­rai valamilyen módon segíte­nek egymáson. A Szomotori Magtermesztő Állami Gazdaság központi műhelye már jelenleg is fel­becsülhetetlen értékű munkát végez a gépesítésben. Ha pedig valóra válnak a további fejlesz­tését és korszerűsítését biztosí­tani szándékozó tervek, vagyis ha elkészül a diagnosztikai ál­lomás, felépül egy újabb sze­relőcsarnok és gyarapodik a szakemberek száma, akkor to­vábbi lépcsőfoknyi haladáshoz segíti hozzá Bodrogköznek ma is eredményes mezőgazdaságát. GAZDAG JŐZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom