Új Szó, 1980. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1980-07-23 / 172. szám, szerda

VILÁGSZERTE ELÍTÉLIK A BOLÍVIAI KATONAI ÁLLAMCSÍNYT Kubai—kambodzsai Még egyetlen kormány (CSTK) — A múlt heti kato­nai hatalomátvétel után Boll fiában a helyzet továbbra is Jbonyolult és igen feszült. Gya­korlatilag az egész ország éle­jjiét általános sztrájk bénítja Jmeg, amelyet meghatározatlan »dőre és tiltakozásul a puccs fellen a Bolíviai Munkásközpont fCOBJ hirdetett meg. La Paz és más városok üzle­|ei zárva tartanak, a közleke­dés szünetel, a legtöbb üzem t>en és a hivatalokban beszün­tették a munkát. A hét elején a főváros központjában szórvá­nyos lövöldözésekre került sor. hvc AP hírügynökség tudósítója Jelentette, hogy egy téren a rendőrség puskatűzzel zavart szét néhány száz tüntetőt. Sú­lyos összecsapásokra került sor a La Paz i egyetemi negyedben Is. A bolíviai főváros utcáin tankok cirkálnak, állig felfegy Irerzett katonák járőröznek. A Bolíviai Munkásközpont székhá­zát továbbra Is megszállva tart­ják a puccsisták. Mint ismere­tes, az épületet több ellenzéki politikai párt központjával, a tévé és rádióadókkal stb. együtt pénteken szállta meg a hadsereg, és az ott levő szak ^zervezeli vezetőket elhurcolta. K COB főtitkárát, Juan Lechint súlyosan megsebesítették, és a junta egyik képviselőjének be­jelentése szerint több más szakszervezeti és politikai ve íetővel egy meg nem nevezett katonai börtönben tartják fog­va. A junta hatalomra jutása ulán rögtön hadjáratot indított a vele szemben állók ellen. A kormánycsapatok a déli bánya­vidéken ütköztek a legna­gyobb ellenállásba. A bányá­szok elbarikádozták az utakat és — mint ahogy azt a birto­kukban levő rádióadón keresz­tül sugárzott nyilatkozatukban hangsúlyozzák — készek az utolsó emberig védekezni. A bolíviai katonai államcsíny elleni tiltakozásul lemondott tisztségéről az ország uruguayi, spanyolországi és belgiumi nagykövete. A hírügynökségek ezzel kapcsolatban emlékeztet­nek rá, hogy a juntát mind ez Ideig még egyetlen kormány sem ismerte el. Világszerte elítélik a La Paz-i katonai államcsínyt. A legerő­sebb a tiltakozás Latin-Ameri­kában. Az Andok-egyezmény (Bolívián kívül Ecuador, Ko­lumbia, Peru és Venezuela a tagja) külügyminiszterei Cara­casban közzétett nyilatkozatuk­sem ismerte el a juntát baa rámutatnak: a puccs célja, hogy meghiúsítsa a biztosan fejlődő demokratizálási folya­matot ebben a dél amerikai or­szágban. A külügyminiszterek egyben szolidaritásukról bizto­sítják a bolíviai népet. Aristides Koyo panamai ál­lamfő ís. nyilatkozatban ítélte el a bolíviai puccsot. A pana­mai külügyminisztérium vv.;sza­hívta képivselőjét az Amerikai Államok Szervezetéből, és kap csolatot teremtett a kontinens más országaival azzal a céllal, hogy közös akcióba kezdjenek a junta ellen. A mexikói kül­ügyminisztérium szintén nyilat­kozatban adott hangot felhábo rodásának a La Paz-i puccsal kapcsolatban. A Francia Kommunista Párt a 1,'Hunianité hasábjain közzé­tett felhívásában hangsúlyozza, hogy a bolíviai katonai veze­tés, amely a szélsőjobboldali erők támogatását élvezi, el akarja nyomni azt a hatalmas nemzeti mozgalmat, amely az ország előtt megnyitotta a szo­ciális, gazdasági és kulturális haladás távlatait. Az FKP fel­szólítja a francia dolgozókat, hogy fejezzék ki szolidaritásu­kat a bolíviai néppel, és'támo gassák a junta elleni harcát. (ŰSTK) — llavannáltan hét­főn megkezdődtek a hivatalos kubai—kambodzsai megbeszé­lések. A kubai kiiidötlséget Ri­cardo Álarcon ügyvezető kül­ügyminiszter, a kamixxlzsai kül­döttséget pedig Hun Sen, a Kambodzsai Nemzeti Egység­trónt Központi' Bizottságának tagja, külügyminiszter vezeti. A tárgyalásokun mindenekelőtt a két ország kapcsolatainak fej­lődéséről és néhány időszerű nemzetközi kérdésről lesz szó. A kambodzsai küldöttség Ma naguából érkezett Kubába, ahol részt vett a nicaraguai forradalom első évfordulójának ünnepségein. Feltartóztatják a (CSTKI - Mexikó a jövőben fel fogja tartóztatni az amen kai kalózhajókat, amelyek Mext­ikó felségvizein engedély nél kül halásznak, mondotta Jorge Castaneda mexikói külügymi­niszter. A miniszter ellenezte azt a javaslatot, hogy állítsák le a mexikói kőolajexportot az Egyesült Államokba, megtorlá­sul azért, hogy az amerikai hatóságok embargót érvényest tettek a mexikói tonhalimport ra. Az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság kormányának egyik fő feladata az írástudatlanság felszámolása: az országban a férfiak 90, a nők 98 százaléka nem tud írni és olvasni. Jelenleg körülbelül félmillió afgán munkás és paraszt látogatja azokat a tanfolyamo­kai, ahol írni és olvasni tanítják őket. Körülbelül 10 éven belül kell az írástudatlanságot felszámolni. Felvételünk a nok egyik ilyen tanfolyamán készült (ÚSTK-felvétel) ' AFGANISZTÁN Újabb ellenforradalmi bandát számoltak fel eljárás Kabulban IRAN Banisradr elnök letette a hivatali esküt Khomeini tisztogatást követel a kormányban (CSTKj — Abol Hasszan Ba niszadr iráni elnök tegnap a parlament elölt letette a hiva­tali esküt. Már a januári elnök­választáson megválasztották, de a hivatali esküt csak az új irá­ni parlament előtt tehette le. A kormány tegnapi ülésének végén Baniszadr közölte, hogy ma a parlament elé terjeszti az új kormányfő kinevezésére tett javaslatot, amely a pária­ment jóváhagyására vár. Ali Asgar Behfbdnia, a nem­zeti orientáció kérdéseivel fog­lalkozó miniszter helyettese rádión keresztül szólította fel azokat a külföldi misszionáriu­sokat, akiknek jelenléte nem indokolt, hogy hagyják el az országot. Minden olyan intéz­ményt bezárnak és személyze­tét elbocsátják, amelyeknél be­bizonyosodik, hogy kapcsolatot tart fenn valamilyen politikai intézménnyel vagy a nemzetkö­zi kémhálózattal. Az iszlám forradalmi bíróság további négy államellenes ösz­szeesküvőt ítélt halálra — kö­zölte az AP hírügynökség. Ko­rábban az Evin nevű ismert te­heráni börtönben üt magas ran gú tisztet végeztek kt, akik kö­zül négynek a nevét az iráni hírközlő eszközök még csak meg sem nevezték. Az állam csíny kísérlet tel kapcsolatban állítólag több mint 500 iránit tartóztattak le. Khomeini felszólította az iráni parlamentet, hogy hajtson végre tisztogatást a kormány ban, és távolítsa el azokat, akik „nem százszázalékos mu­zulmánok". Azt állította, hogy a kormányban nem lehet meg­tűrni olyan minisztereket, mint a Jelenlegi kormány néhány tagja. Az iráni posta és távközlési minisztérium közölte, hogy mostantól minden postai bélye­gen Khomeini imám portréjá­nak kell lenni. Az iráni forra­dalom győzelme óta a bélyege­ken vezető vallási személyisé­gek vagy nemzeti hősök, vagy pedig a forradalom néhány je­lenete volt látható. A megdön­tött monarchia idején Reza Pahlavi portréjával jelentek meg a postai bélyegek. Nyilvános bírósági (CSTK) — Az afgán népi fegyveres erők sikeresen foly­tatják az ellenforradalmi ban­dák maradványainak felszámo­lását. A Bahtar hírügynökség közlése szerint Kalata térségé ben felszámoltak egy csopor­tot, amely csaknem másfél éve terrorizálta a helyi lakosságot. A banditák öltek, iskolákat gyújtottak fel, gépkocsikat tá­madtak meg, és megkínozták a pártmunkásokat és a kormány képviselőit. A beavatkozás 90­rán nagy mennyiségű amerikai, kínai és egyiptomi fegyvereiket koboztak el. Kabulban megtartották az ún. iszlám forradalmi mozgalom di­verzáns és terrorista tagjainak nyilvános bírósági eljárását. A bíróság elé állították a. csoport vezetőjét, Bharatali Dzsafart, aki Kaszim fedőnevet viselt. Öt és 11 társát azzal vá­dolták, hogy megölt hat párt­aiktivistát, illegálisan boanbát gyártott, törvénytelenül fegy­vereket raktározott, és állam­ellenes irodalmat terjesztett. Ä forradalmi bíróság a cso­port :két tagját halálra, a többit különböző időtartamú szabad­ságvesztésre ítélte. Az elítéltek beismerték, hogy tevékenységüket külföldről irá­nyították, s hogy a pénzt és a rá­galmazó irodalmat Iránból a már említett „Iszlám forradal­mi mozgalomtól" kapták. A' TASZSZ hírügynökség megjegy­zi 1. hogy Iránban Masluid váro­sában van az intervenciós erők támaszpontja, amelyek a szom­szédos Afganisztán ellen lép­nek fel. Az intervenciós erők tevékenységét a pakisztáni Pe­savarban levő vezérkar koor« dinátjá. TÁRGYALÁSOK SPANYOLORSZÁG ÉS PORTUGÁLIA EGK FELVÉTELÉRŐL (CSTK) — A Közös Piac kül­ügyminiszterei Brüsszelben hét­főn este a spanyol kormány képviselőjével Spanyolország tervezett EGK-felvételérői tár­gyaltak. A kilencek, tekintettel a fennálló nehézségekre, úgy vélekednek, hogy ezt a lépést tökéletesen elő kell készíteni. A Közös Piacba való felvé­telt illetően Spanyolország, amely Portugáliával együtt már 1983-ban tagja szeretne lenni az EGK-nak, nem kapott sem­miféle biztosítékot. A Közös Piac külügyminiszerei Brüsszel­ben tegnap a portugál kormány képviselőivel tárgyallak. Ezt megelőzően azonban már meg­állapodtak abban, hogy kölcsö­nök formájában pénzügyi támo­gatást nyújtanak Portugáliá­nak, A moszkvai Pravda cikke A kínai propaganda a jelenlegi pekingi vezetés határtalan nagyhatalmi ambícióinak és hegemonista törekvéseinek buzgó hirdetője — írja Alekszej Petrov, a moszkvai Pravda tegnapi számában „Merre tart Peking? című cikkében. A szerző bizo­nyítékul a Zsenmin Zsipao július 16-i cikkét hozza fel. A maoista propaganda szó­csöve a cikkben azt latolgatja, hogy „megőrizhető-e a világ­béke, amely Jelenleg oly labi­lis és törékeny". Ezen a témán érthetően a maga módján gon­dolkodik el — írja Petrov. Ez annyit jelent, hogy amennyi­ben az általánosan Ismert té­nyek nem felelnek meg Peking­nek, kiforgatják őket, a feketét fehérnek nevezik és fordítva, az otthon kitalált vagy az im­perialista forrásból származó képtelenségeket vitathatatlan Igazságként tüntetik fel. A kínai lap azonban ezúttal nem elégszik meg csupán a Szovjetunió rágalmazásával. Történelmi magyarázatokba kezd, és elméleti általánosítá­sokba bocsátkozik, s ezzel kí­vánja bizonyítani, hogy amikor Kína háborús előkészületekre, a feszültség fokozására és az ál­lamok közötti békés együttmű­ködés megzavarására összpon­tosít, akkor a legmesszebbme­nőkig törődik a nemzetek sor­sával, míg a konfliktusok és a nézeteltérések politikai rende­zése engedmény az agresszor­nak, a gyöngébb feláldozása az erősebbeknek. A lap csaknem primitív mód­szerekhez folyamodik — a Szovjetuniót nagyhatalmi tö­rekvésekkel vádolja. Ebből a helytelenül megfogalmazott fel­tételezésből ered a fő tézis: „Ha a Szovjetunió valamennyi expanzív lépését nem követi ellenakció, akkor holnap továb­bi stratégiai célokra és fontos Amíg Peking „saját erőire támaszkodva" háborúra készü­lődik, a Nyugatnak hozzá kel­lene járulnia szovjetellenes po­litkiájához, és nem lenne sza­bad az . enyhülésre, a leszere­lésre stb. törekednie. A pekin­gi propagandisták szerint az enyhülés és a békés egymás mellett élés csupán csalétek az egyszerű emberek számára. A „határozott politikus" csak nem tetszik a külföld „lanylia reakciója" az afganisztáni ese­ményekre. Az Afganisztán körül mesterségesen szított és fenn­tartott feszültség lanyhulása nem esik egybe a kínai kor­mánykörök terveivel. Peking már az Afganisztán elleni ag­resszióra jelentős eszközöket és erőket fordított, és ezeket nem szívesen „írná le". Ezért minden kudarc ellenére tovább­erre tart Peking! térségekre tör". A lap szerint „háborúval kell megállítani a háborút", és nem szabad meg­várni, amíg „az erőviszonyok­ban alapvető változások állnak be" a Szovjetunió Javára. A kínai lap sejteti, hogy Pe­king már döntött: ahogy csak tud, ártani fog a Szovjetunió­nak. A kínai propagandisták véleménye szerint azonban a nyugati tőkés államok többet tehetnének, ha „megfelelő időt" választanának, és „határozott ellenállást" tanúsítanának a Szovjetunióval szemben. Peking számára a jelenlegi időszakban fontos, hogy az Egyesült Államokat és néhány szövetségesét meggyőzze arról, hogy ne adják fel militarista pozícióikat, s rábírja őket, hogy a szocialista országokkal szemben olyan követeléseket támasszanak, amelyek nem te­szik lehetővé megállapodás létrejöttét. azért ül tárgyalóasztalhoz, hogy ököllel verhesse azt. A kínai lap azt ajánlja, hogy a többlek vegyenek példát Pe­king „határozottságáról". Ha a felelőtlenségre, a jószomszédi kapcsolatok megsértésére és a nemzetek jogainak lábbal tip­rására gondolunk, valóban sok mindent tanulhatnak tőle. Elég, ha megemlítjük a szocialista Vietnam elleni kínai agressziót, Peking felelősségét a Pol Pot­rendszer bűntetteiért és az ön­álló Kambodzsa elleni fegyve­res provokációkért, Laosszal, Burmával és Indiával. Afganisz­tánnal és a térség más orszá­gaival szembeni ellenséges ak­cióit. Az ázsiai államok nem felejtették el. hogy e földré­szen a második világháború után kirobbant 30 katonai konf­liktusból 19 a pekingi vezetők lelkiismeretén szárad. Miért ilyen buzgó a lap? A pekingi vezetőknek nyilván ra is az Afganisztán elleni „hadüzenet nélküli háború" folytatásában bízik. Kínában, ugyanúgy, mint Pa­kisztánban és Iránban, kínai pénzen és kínai kiképzők veze­tése alatt táborokat és támasz­pontokat létesítettek az afga­nisztáni ellenforradalmi bandák számára. Innen küldik őket Af­ganisztánba, hogy felszámolják a nép forradalmi vívmányalt, hogy gyilkolják a békés lakos­ságot, hogy lerombolják a kór­házakat és iskolákat, a hidakat és utakat. Kegyetlenebb irónia talán nem is létezik annál, hogy azok a politikusok, akik Teng Hsziao-pinghez és környezeté­hez hasonlóan időről-időre kom­munistáknak nevezik magukat, arra törekszenek, hogy minden eszközzel és módon elnyomják az afgán nép haladás és a kö­zépkori sötétségből való kijutás utáni vágyát. Afganisztán ese­tében Peking megismétli, amit már megtett Chilével szemben: Pinochettel ölelkezik; vagy An­golával szemben: a dél-afrikai fajüldözőkkel szövetkezett, vagy a palesztinokkal szemben: a Camp David-i különmegálla­podásokat támogatja. Nem véletlen, hogy a Zsen­Zsipao épp abban az időszak­ban közöl rágalmazó cikket a Szovjetunióról, amikor befeje­ződött egy újabb kínai—ameri­kai tárgyalássorozat (a tokiói Hua— Carter találkozó, Holb­rooke amerikai külügyminisz­ter-helyettes és Byrd szenátor pekingi útja). Lehetséges, hogy az említett cikk a nyilvánosságnak azok­ról a „titkos gondolatokról" számol be, amelyekkel a pe­kingi vezetők amerikai partne­reiket ismertették meg. A cikk­ből kisugárzó Ingerültség talán azt bizonyltja, hogy Peking nem Is annyira elégedett az említett „gondolatok" vissz­hangjával. Bárhogy is legyen, a cikk ismét arról tesz tanúbi­zonyságot, hogy hová kívánják vezetni a pekingi hegemonis­ták a nemzeteket és az államo­kat, amikor az ún. „afgán prob­lémát" a nemzetközi élet po­zitív folyamataínak az aláásá­sára, a szovjetellenesség foko­zására használják kl. Ez az el­lenségeskedés és a gyűlölet út­ja, az enyhülési folyamat fel­számolásának az útja, olyan út, amelyet a világ népei el­utasítanak — fejezi be cikkét Alekszej Petrov.

Next

/
Oldalképek
Tartalom