Új Szó, 1980. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1980-07-17 / 167. szám, csütörtök

Papírmunka helyett közvetlen szervező és irányító munkával

A CSKP KB, az SZLKP KB és az alsóbb pártszervek nem! ég értékelték az ideológiai munka pozitív eredményeit és hiá- nyosságait. Többek között megállapították, hogy az Ideológiai, a politikai és az erkölcsi nevelésnek közelednie kell a jelenlegi időszak és a jövő feladataihoz — röviden: javítani kell az irányító tevékenységet és a dolgozók nevelését.

Az egyik nagy bratislavai vállalatban, a Matadorban dolgo zom és mivel különböző társadalmi tisztségeket is betöltők, az eszmei nevelő munka nem ismeretlen számomra. Saját tapasztalataim győztek meg nem egy esetben, hogy az egyes munkások, műszaki, gazdaság> dolgozók és vezetők nem eléggé képzettek, így befolyásuk az általuk irányított közösségekre nem felel meg a kor igényeinek. Magatartásukban bizonyos kétarcúság nyilvánul meg a különböző gyűléseken, értekezleteken, a munkahelyen, és ennek negatív hatása van a nevelési és munkafeladatok teljesítésére. Kétarcúságukra jellemző, hogy nincs összhang a szavaik és a tetteik közt.

Ismerek nagyon sok, az Irányítás különböző szintjén dolgozó vezetőt, de számos olyan munkatársat is, akik odaadóan, önfeláldozóan szolgálják a párt és a szocializmus ügyét, s időnként mégsem sikerül kellőképpen irányítaniuk a kollektíva kát, helyes irányban terelni a dolgozók kezdeményezését. Mi lehet e jelenség oka?

Egyik oka a felsőbb gazdasági szervek, a mi esetünkben a Slovchémia tröszt munkájában rejlik. A mesterek, a művezetők, a nevelők szervező és irányító munkájával szemben egyre fokozódnak a követelmények. Különböző jelentéseket is ki kell tölteniük, a papírmunka egyre több, szó szerint betemeti őket a papír. Ez az ő feladatuk? Ügy gondolom, hogy ehelyett munkahelyük termelési folyamatait kellene figyelniük, irányítani a dolgozók munkáját, érzékenyen és időben reagálni a változásokra — tehát irányítani, szervezni, nevelni. A fölösleges papírmunka, a kimutatások készítése — bár az eredmények már előzőleg általánosan ismertek — elterelik figyelmüket a legfontosabb feladatokról. De el kell végezniük, mert ezt követeli tőlük a fö- löttes szerv. Nem akarom lebecsülni a szükséges, a szép és ésszerű nyiívántartást és statisztikát, a munka irányítása,.és szervezése szempontjából nélkülözhetetlen tények számontartását, de nem látom jónak, hogy csak azért adminisztráltunk, mert valakinek nem aka- ródzik lemenni a gyárakba, a műhelyekbe, az emberek közé. Közben az sem biztos, hogy lesz-e, aki a kért adatokat elemezze s felhasználja az irányító és szervező munka javítására, a hiányosságok elhárítására, vagy csak az íróasztalok fiókjait s az irodák szekrényeit töltik meg.

Egy biztos: az ilyen jelentés az alsóbb szinten dolgozó vezetőket akadályozza a hatékony és eredményes munkavégzésben. Vannak egyéb fájó pontjaink is, amelyek az emberek nevelésében a jó eredményeket semmisítik meg, és könnyelműséghez vezetnek. Ide tartozik a termelési értekezleteken tapasztalható formalizmus, a munkások véleményének figyelmen kívül hagyása. Egyre többet gyfílésezünk, feljegyzik az elhangzottakat (vagy fel se jegyzik), és továbbra sem történik semmi. Ha ez a jelenség ismétlődik, a termelési értekezletek egyoldalúakká válnak, mert

A Pórtélét 13. szórna

A lap „Növeljük a pártokta- lüsban a kommunisták politikai-eszmei felkészítésének hatásfokát" című bevezető írásában kiemeli, hogy az ideológiai és a politikai nevelőmun- ka a tömegtájékoztató eszközök, valamint az iskolaügyi, tudományos, a kulturális vezető dolgozók és aktíváik számára szemináriumokat szerveznek az ideológiai munka módszereiről és formáiról, a CSKP KB 15. ülésének határozataiból kiindulva. A központi kérdések mellett a járási, pártbizottságok a jövőben is kiegészítik a pártoktatást a konkrét helyi feltételekből adódó ideológiai, politikai, gazdasági kérdések tanulmányozásával.

Radoslav Klein „Két irányzat a nemzetközi politikában“ című cikkében azokat a kezdeményezéseket taglalja, melyekkel a Varsói Szerződés tagállamai legutóbbi ^lésükön álltak elő, s melyek kontinensünk katonai enyhülésére irányulnak.

„A tömegpolitikai munka a Nószövetség alapvető munka- módszere“ a címe Marie Kabr- helová, a CSKP KB titkárságának tagja, a Csehszlovák Nőszövetség Központi Bizottsága elnöke írásának.

„Törekvéseink megkövetelik minden szakképzett erő fel- használását, a technika, a technológia felhasználásában szerzett tapasztalatok alkalmazását, az élenjáró dolgozók, a feltalálók és újítók, a szocialista munkabrigádok, a Komplex racionalizációs brigádok, az ifjúsági munkakollektívák és más munkacsoportok kezdeményezésének felhasználását“ — fejti ki Ján Musil, a CSKP KB dolgozója „Felelősségteljesen a hetedik ötéves tervjavaslat előkészítésében“ című cikkében.

További érdekes olvasmányok: „A kultúra és a szocialista tudat formálása“ (szerzője Rudolf Jurik, az SZLKP KB osztályvezetője), „A Népi Milícia becsülettel teljesíti feladatait" (szerzője Miroslav Novák, a Népi Milícia vezérkarának főnöke) és „Tanítsuk meg az ifjúságot a szocializmusban élni és dolgozni“ (szerzője Josef Strejc, a közép-csehországi kerületi pártbizottság titkára.-fücsak fentröl közvetítik az információkat. Az alulról jövő kezdeményezés, amelyet pedig fejleszteni kellene, megszűnik. Ha az igények és a javaslatok megválaszolatlanul maradnak, a problémák továbbra is fennállnak. Ez az eljárás rossz hatással van az új munkásnemzedékre is, mert pesszimista hangulat lesz úrrá rajtuk, és parttalanul kritizálnák mindent, amit elértünk. Sok minden bánt bennünket. Az említett visszásságok és még egyebek Is. Ezek szubjektív, s nem objektív okokból erednek. Jogosan bírálunk, de elég e ennyi? Elsősorban saját tetteinket kell önkritikusan megítélnünk. A nevelést, az ideológiai-poli ti kai

munkát — amit azért végzünk, hogy az embereket megnyerjük a párt politikájának megvalósítására — össze kell kapcsolnunk a fejlett szocialista társadalom építésének feladatával. A valóság idealizálása, a problémák lebecsülése csak árt a nevelésnek. Az embereknek szélesebb összefüggésben kell megismerni a valóságot, s olyannak, amilyen. Csak így tudják feltárni a tartalékokat s felhasználni azokat a munka minőségének és hatékonyságának fokozására.

Szeretnénk elérni, hogy az elvégzett munka minden munkahelyen minőségileg kifogástalan legyen. Ez nem mindig sikerül. De ezért legkevésbé a munkásokat hibáztathatjuk. Ha a hónap elején anyag és nyersanyaghiány miatt nem használjak ki a munkaidőt, a hónap végén kell „ráhajtaniuk“, hogy a lemaradást behozzák, és ez nem az ő bűnük. A rohammunkával sok mindent el lehet rontani. Ha a termelésben ki- próbálatlanul használják fel a nyersanyagot, megsértik a termelés technológiai folyamatait, megterhelik a gépeket. De legtöbbet maguk a dolgozók szenvednek. Nemegyszer azt kérdezzük, miért van ez így, s nem azt, hogyan kellene lennie, hol követtük el a hibát, s a jövőben hogy fogjuk azt megelőzni. A kivezető utat abban látom, hogy mind a felsőbb szervek, mind az üzemek dolgozói fokozott felelősségtudattal, fegyelmezetten viszonyuljanak a munkához. Ez az elsőszámú feladat.

V1NCENCIA CAMBALOVÄ

Kommentáljuk

k politikai munka hatása

Gyakran hal) az ember ilyen kijelentéseket: a politikai munka konkrét hatását nehéz kimutatni, mert ez nem mérhető számokban. Mások viszont azt mondják: a gazdasági eredmények a politikai munka hatását is tükrözik. Ggy vélem, az utóbbi megfogalmazást minden fenntartás nélkül elfogadhatjuk. Hiszen a példák sokasága bizonyítja: csak ott születnek jó gazdasági eredmények, ahol a pártszervezetek ideológiai-politikai munkája folyamatosan színvonalas és igazodik a mindennapi igényes követelményekhez.

Döntően meghatározó a politikai-nevein munkában a jogok és a kötelességek egysége. Sokan például az iizemi demokrácia alatt még ma is csak a bírálat jogát értik, de megfeledkeznek az önbtrálatról és a kötelességek teljesítéséről.

Ezért újra és újra szükséges hangsúlyozni, hogy a megoldás kulcsa elsősorban a pártszervezetek kezében van. Ugyanis, ha a politikai munkában nemcsak papíron és szavakban, hanem a gyakorlatban is érvényesül a megkívánt elvhíi és korszerű vezetői munkastílus, akkor nagyobb a cselekvési egység politikai-gazdasági hatása. Csak így tudja a párt- és gazdasági vezetés biztosítani a szervezett, folyamatos, eredményes termelést és az ahhoz szükséges rendet, fegyelmet.

Továbbra is bátran szembe kell szállni az olyan elvtelen nézette), amelyet nemrégen az egyik szövetkezet elnöke így fogalmazott meg: -+• Nézze, engem azért állítottak ide, hogy a termelésért és a gazdaságvezetésért feleljek. A politikai munka a pártelnök feladata, azért tartsa ő a hátát.

Ogy vélem, az ilyen vezetői magatartás több mint káros, kiváltképp, ha a szövetkezet már évak óta veszteségesen gazdálkodik!

Szerencsére az ilyen nézet csak egyedi. £11 is csupán okulásul említettem meg. Másfelől viszont figyelemre méltó egy másik szövetkezet elnökének a kijelentése: — Mi minden fontos gazdasági döntést alaposan megvitatunk a párt- szervezet vezetőségével, s ők is hasonlóan járnak el a politikai döntések meghozatalában, fgy értük el azt, hogy nemcsak a párttagok, hanem a pártonkívüliek aktivitása is nőtt. Megalapozottabb, kritikusabb a véleményük, lényegbevágóbbak az elhangzott javaslataik, s mindez mély felelősségérzettel párosul. Már több mint tíz éve nyereséggel gazdálkodunk.

Közös feladatunk, jól felfogott érdekünk és felelősségünk, hogy minden értékes kezdeményezést hasznosítsunk, jussanak szóhoz az ötletekkel teli, tettre kész, bátor emberek, mert ahogyan a közmondás szól: „Aki nem akar sasra vadászni, annak szúnyog s<e jut“.

Legyen hát a politikai nevelő munka mindinkább az élethez közelálló, igazodjon a valóság szükségleteihez. Kerüljön a jelenleginél még megbecsültebb helyre a való' ban szocialista, közösségi, becsületes emberi magatartás. Biztosítsunk nagyobb érvényesülési teret a politikai agitációs munkában a gazdasági ösztönzőknek. A munka hatékonyságának növelésére, a társadalmi javak igazságos elosztására, a helyesen értelmezett takarékosságra, a munkafegyelem megszilárdítására, s a társadalmi tulajdon megbecsülésére és megvédésére fordítsunk nagyobb gondot, mint eddig.

A politikai-nevelő munkát aszerint is differenciáljuk, hogy értelmiségi vagy fizikai dolgozók körében végezzük-e azt. Persze nincs általános recept sem az egyik, sem a másik rétegben végzett politikai munkára. Am mindkét esetben érvényes az a megfogalmazás, hogy minden munka legjobb serkentője a rendszeres ellenőrzés, számonkérés, elemzés és az újabb igényes feladatok kijelölése. S nem utolsósorban a rossz elmarasztalása, a jó, a valóságos teljesítmény elismerése és jutalmazása., TÖRÖK ELEMEK

MIELŐTT MEGINDULNAK A KOMBÁJNOK

Hol van már Péter-Pál, lussa n július közepén is túl leszünk, s az idei kenyérnek valót betakarító gépek inég mindig a gépparkban állnak. így van ez Marcelházán (Marcelová) is. Bukulár László, a szövetkezet elnöke éppen a szokásos reggelt szemlét tartja a javítóműhelyekben. Hiszen a jó gazda ilyenkor nemcsak a határt figyeli, hanem alaposan szemügyre veszi a gépeket is, hogy minden rendben van-e.

A Kounice na Nymbursku-i Helyi Nemzeti Bizottság, a Nemzeti Frontba tömörülő helyi szervezetek és a helybéli Sokolovo Efsz felhívására a falu lakosai jelentősen kiveszik részüket a gépekkel nehezen megközelíthető területek fütermésének betakarításából. A falu lakosai tavaly a helyi nemzeti bizottságok által meghirdet tett járási versenyben a második helyen végeztek. A felvételen a hnb dolgozói szénakaszálán közben; előtérben Jaroslav Liska, a hnb titkára lFelvétel: CTK — K. VICek)

— Ha késve is, de lassan beérik a termény, s jó, ha a gépek körül nincs semmi probléma. A szükséges alkatrészeket is időben beszereztük, amit nem vehettünk meg, azt a saját műhelyünkben készítettük el.

— Hogy tekint az aratás elé?

— Régen voltam ilyen derűlátó, annak ellenére, hogy késik az aratás. Ezerszáz hektárról kell az idén betakarítanunk a termést. Az aratást tíz napra tervezi ük. Az emberek felkészültsége és a gépek előkészítése nagyon jó, s ez megnyugtató. Pártszervezetünk megalakította az ideiglenes pártcsoportot, s van egy 14 tagú, kiváló ifjúsági arató komplex szocialista brigádunk is, amely már kétszer egymás után — tavaly és tavalyelőtt — elnyerte a járási aratási vándorzászlót.

— Szárítási és raktározási gondok?

— Nem lesznek. Egyedül a szalmabegyűjtés okoz majd némi gondot. Kevés a bálázó, de menet közben majd csak megoldjuk a szalma sikeres begyűjtését is, eddig még azzal sem maradtunk le soha. Fontos, hogy minél hamarabb raktárba kerüljön a termés.

— Más szervezési feladatok?

— Az ideiglenes pártcsoport kapta feladatul, hogy a munka sürgőssége és fontossága szerint szervezze és irányítsa az aratást, s döntse el, hogy hova, mekkora erőt irányítson.

— Az egyéb gépek?

— Ha beérett a termény, akkor minden szállításra alkalmas gép a kombájnok mögé sorakozik, és hordja a kicsépelt szemet a szárítóba, onnét pedig a raktárba.

E rövid tájékoztató beszélgetés után felkerestem Varga Vilmos 14 tagú aratási szocialista munkabrigádját. Bár a beszélgetésen nem volt jelen mindenki, az első benyoríiásom mégis az volt, hogy jó a brigád hangulata.

— Kár, hogy nem tegnap jött, akkor már aratást is láthatott volna — mondja Varga Vilmos.

— Talán már arattak?

— Száz hektárról a kicsépelt őszi árpa már raktárban van. Nagyon jól fizetett, ötven mázsa az átlagos hozam. Már régen nem volt ilyen jó a termés.

— Az idén szeretnénk véglegesen elnyerni a járási vándorzászlót — szól közbe Var- ga László.

— Szerintem most a keresetünk is több lesz, mert jó a búza — jegyzi meg Erős Ferenc.

— Több ha tartani tudjuk az egyszázalékos szemveszteséget, ami mindannyiunk érdeke, mert ezért a fizetésen kívül még minden mázsa kicsépelt termés után kapunk harminc fillért — fonja karba a kezét a brigádvezető.

— Ez valóban jó ösztönző

arra, hogy a legminimálisabb szemveszteséggel arassunk. Ma újra átvizsgáljuk a gépeket, s ahol igazítani kell rajtuk, igazítunk — magyarázza Bednár János.

— Gépésznyelven szólva, a kétnapi árpaaratás amolyan fő próba volt, hogy ki hogyan javította meg a kombájnt, mert mindenki azon dolgozik, amit télen javított — mondja még kiegészítésül Bukulár Sándor.

— És sikerült-e a főpróba?

— Igen, nem volt egy géppel sem baj.

— Mikor kezdik a búza aratását?

— Máskor július közepén már a vége felé jártunk az aratás nak, most jó lesz, ha akkor megkezdjük. Szerintem most már nem kell elhamarkodni, hadd érjen be jól a szem, kevesebb üzemanyag kell majd a szárításhoz. Mi, ha megindulunk, a tervezett tíz nap sok is az aratásra. Igaz, fiúk? — fordul társaihoz a brigádvezető.

A többiek igenlően bólintanak.

— Lenne egy közös kérésünk — néz rám Medza István.

— Mi lenne az?

— írja ki az újságba a brigád minden tagjának a nevét, hátha ez jobban serkent majd mindannyiunkat az aratási vándorzászló elnyerésére.

Ezen ne múljék, és kívánjuk, hogy úgy legyen, kiváló munkával nyerjék el a versenyzászlót a brigád tagjai: Varga Vil- mos, Varga Péter, Varga László, Tóth Tibor, Marienkó Zoltán, Bednár János, Erős Ferenc, Medza István, Mokos Sándor, Paulisz József, Bakulár Sándor, Marikovec Sándor, Skulec István, Marosinec József. T. E.

úrszó

1990.

VII. 12*~-