Új Szó, 1980. június (33. évfolyam, 128-152. szám)

1980-06-06 / 132. szám, péntek

Duba Gyula ötvenéves Duba Gyula, a szlovákiai ma­gyar irodalom középnemzedé­kének kiváló képviselője öt­venéves. Hontfüzesgyarmaton (Hontianska Vrbica) született 1930. június 8-án. Iskolai ta­nulmányait szülőföldjén kezd­te, majd a kassai (Košice) ipa­ri középiskolában érettségizett. 1955-től Bratislavában szerkesz­tő, jelenleg az Irodalmi Szem­le főszerkesztője. Első humo­reszkjei, szatírái 1954-től kezd­ve jelennek meg a szlovákiai magyar lapokban, s ezeken Ka­rinthy hatása érezhető. Tíz év alatt három kötetnyi humoresz­ket, paródiát és szatírát írt: A nevető ember, Szemez a fe­leségem, Na, ki vagyuk? cím­mel. Ezekben gúnnyal ostoroz­za különc egyének hibáit, a társadalmi fonákságokat, kultu­rális és irodalmi életünk fo­gyatékosságait. öngúnyt is megvillantó, vallomást tartal­mazó írásaiból látható, hogy jól ismerte a humoristák mes­terfogásait s provinciális kul­turális életünk nehézségeit. A szatirikus, humoros írások né­hány motívuma későbbi elbe­széléseiben is megtalálható. Humoreszkjeivel rokon jellegű elbeszéléseinek szellemes, poentírozott befejezése. A hat­vanas évektől megfigyelhető, hogy szatirikus riportjai, hu­moros karcolatai elbeszélések­ké fejlődnek. Jellemrajzai még jórészt torzítottak, szatiriku­sak, de a történet már való- szerű. Első elbeszélésgyűjteménye, a Csillagtalan égen struccma- dár, a kritika és az olvasókö­zönség körében is elismerésre talált, s azóta Duba Gyula szépprózánk legjobb képviselői közé tartozik. A kötetben egy kisregényének is beillő novel­la (Idegen szem) és erkölcsi célzatú, emberi problémákat elemző elbeszélések kaptak he­lyet. Elbeszélései között vérsze­gény cselekményü, pszichologi- záló írások is szerepelnek, mint például Ugrás a semmibe, Angyal vagy madárijesztő?, Magánélet képekkel. Duba Gyula epikája vallomá- sos jellegű, elbeszélései jórészt falusi és ifjúkori élményeiből fakadnak. Hősei pedig gyakran „kétlelkűek", tépelődnek saját meggyőződésük és a társada­lom diktálta kompromisszumos megoldások között. További el­beszélései, novellái Delfinek, Ugrás a semmibe címmel je­lentek meg. Kisprózájának vá­logatott gyűjteménye az An­gyal vagy madárijesztö? Müvei jellegzetes, választékos stílu­súak, szóképei közül külön fi­gyelmet érdemelnek a megsze­mélyesítések. Ezek arról tanús­kodnak, hogy Duba Gyula szemlélete erősen emberköz­pontú, az élettelen dolgokat is emberi viszonylatokban mutatja be. Elbeszélései nem egyenlő színvonalúak; vázlatosak, ri- portszerűek is vannak köztük, szerkezetük néha sablonos. El­beszélő módszere jórészt ha­gyományos, leíró realista jel­legű. A szociográfiai írásaiban és regényeiben is gyakran is­métlődő motívumok a (dél-szlo- vúkiai magyar falu 1Ü45 utáni megpróbáltatásai, a kulákság- gal gyanúsított apa, a folyó holtágában nagyra nőtt csukák halászása stb.) bizonyára leg- maradandóbb élményeiből táp­lálkoznak. 1969-ben jelent meg első re­génye, a Szabadesés. Ennek té­máját is saját élményeiből me­ríti, ezért kulcsregénynek is tekinthető. Cselekménye, a fő­hős életútját követve, egy Ga- ram menti faluban, Bratislavá­ban és Csehországban játszó­dik. Az események társadalmi hátterét a nemzeti sorsot érin­tő politikai események alkot­ják, s ezek egy részét már elő­ző elbeszéléseiből is Ismerjük. Duba életműve én központú, a szépprózájában ábrázolt főhő­sök jelleme és az események saját élményeiből fakadnak. A regény Csehországgal kap­csolatos fejezetei azonban ri- portszerűen vázlatosak, a re­génykompozíció nem eléggé egységes színvonalú. Itthon és a magyarországi sajtóban is el­ismerést váltott ki Dubának a magyarországi népi írók emlé­kezetes szociográfiai írásaihoz hasonló könyve, a Vajúdó pa­rasztvilág, amelynek számos gondolata Erdei Ferenc Magyar paraszüársadalom című művét idézi, de tartalmát tekintve tel­jesen önálló, önéletrajzi jellé gű. A mű három fejezetre ta­golódik. Az elsőben a közép­paraszti család házának, udva­rának, m.ijd az utcának, a szo­kásoknak és a határnak a le­írása található. A második fe­jezetben a felszabadulás és a felszabadulás utáni viszontagsá­gokat mutatja be. A harmadik fejezet már nem ilyen egyön­tetű és hézagos is: a közeli vá­rost, Lévát (Levice) és környé­ket írja le, s ezekkel kapcso­latban rapszodikusan mond ei egy-egy életrajzi eseményt is. Ugyanezt a témát regényes kompozícióban ábrázolja az író -nagyepikai müve, az ívnak a csukák. A több mint harminc ív terjedelmű regény egy dél­szlovákiai magyar falunak az egész nemzetiségre jellemző sorsát ábrázolja az 1945—48-as években. Főhősei kamaszok, falusi legények, s az író ebben a műben is számos népszokást, (például legényavatás) és az akkori falura jellemző történe­tet ír le (lószerzés a front elvonulása után, fegyverrejte­getés, kilakoltatás, az új hata­lom idegen nyelvű képviselői­nek megjelenése, csehországi deportálás, áttelepítés Magyar országra, az új helyzettel ^aló megbékülés). Mindezek kevésbé regényesen, tényszerűen meg találhatók a Vajúdó parasztvi­lágban is. A kamaszkori sze­relmi vágyak leírása a regény­ben színesebb, élvezetesebb, de az énközpontúság a műben hát­rányossá is válik: mindent fő­ként a kamaszok szemével lát­tat. Számos falusi, regionális jelenség, szokás leírása túlsá­gosan részletes, naturalisztikus. A mű így is a legteljesebb és legsikerültebb szlovákiai ma­gyar társadalmi regények közé tartozik, s az író eddigi leg­jobb alkotása. Megjelenése mind a hazai, mind a magyar- országi sajtóban jelentős vissz­hangot keltett. Duba Gyula legújabb könyve, a Káderezés a (zseb) Parnasszuson című irodalmi paródiagyűjtemény, át­fogóan, szatirikusán mutatja be a szlovákiai magyar írók há­rom évtizednyi termését. CSANDA SANOOR Xsvliz mSO MA KEZDŐDIK A CSEHSZLOVÁKIA! MAGYAR DOLGOZÓK XXV. ORSZÁGOS NÉPMŰVÉSZETI FESZTIVÁLJA A hét végén népdaltól lesz hangos a zselizi (Želiezovce) ódon Schubert-partk, népi tán­cosok, folklórcsoportok színes forgataga fogadja majd a Ga- ram menti városba érkezőket, azokat, akiik őszintén érdek­lődnek a hazai magyar népmű­vészet iránt és őrzői-ápolói a népi kultúra kincseinek, hagyo­mányainak. Immár huszonötödször ren­dezik meg a csehszlovákiai ma­gyar dolgozók országos népmű­vészeti fesztiválját, melyen legjobb amatőr táncegyüttese­ink, népművészeti csoportjaink találkoznak, hogy bemutassák íolklórkincsünk becses értékeit. A fesztivál célja, hogy tovább­fejlessze az itt élő magyarok népművészetét, cselekvésre ösz­tönözze őket, elősegítse fejlő­désüket s ezzel hozzájáruljon szocialista kultúránk felvirágoz­tatásához. A seregszemle nép- művészeti jellegénél fogva kü­lönbözik a többi országos ama­tőr rendezvénytől, hiszen a kö­zönség elsősorban itt láthatja tájegységeink népszokásait, népviseletét, itt ismerheti meg felnőtt- és gyermekcsoportjaink táncművészetét. Az idei feszti­vált a CSEMADOK Központi Bi­zottsága, a bratislavai Népmű­velési Intézet, a kerületi és a járási szerveik felszabadulásunk 35. évfordulója jegyében ren­dezik meg. A jubileumi országos népmű­vészeti fesztivál műsora válto­zatos és sokrétű. Ma kerül sor Léván (Levice) a legjobb hazai amatőr felnőtt táncegyüttesek versenyére, mely lehetővé teszi, hogy lemérjük: az egyes tánc- csoportok milyen művészi szin­ten ápolják népi hagyomá­nyainkat és mekkorára terebé­lyesedett falklórmozgalrmmk. A versenyben a Bodrogközi (Királyhetmec — Kráľovský Chlmec), az llosvai (Nagyida — Vefká Ida), a Rozmaring (Szína — Seňa), a Bodva (Szepsi — Moldava nad Bod- vou), a Palóc táncegyüttes (Fu- lokpüspötki — Fi T. Biskupice), a Csalló (Somorja — Samorín), a Garam menti népművészeti együttes (Léva — Levice), a Hajós Lodiar táncegyüttes (Ko­márom — Komárno), a Galán­tai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium tánccsoportja és az Űj Hajtás táncegyüttes (Dió­szeg — Sládkovičovo) mutatko­zik be. Szombaton a zselizi mű­velődési otthonban néprajzi ki­állítás nyílik, melyen az érsek­újvári (Nové Zámky) járás nép- művészeti alkotásait, népvisele­tét láthatják az érdeklődők, majd — Csak tiszta forrásból címmel -— e tájegység népmű­vészeti hagyományait bemutató folklórműsort rendeznek. Ennek során a CSEMADOK kürti (Strekov) és érsekújvári helyi szervezete népművészeti cso­portjának előadásában gyer­mekjátékok elevenednek fel, a zsitvabesenyőiek (Be&efíov) böjti szokásokat, a bényiek (Bí- fia) regrutabúcsúztatót, a szal- kaiak pedig lakodalmast mutat­nak be. Az esti órákban Zseliz üdvözlése címmel ad műsort a Csehszlovákiai Magyar Tanítóik Központi Énekkara, a Szőttes népművészeti csoport, az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Tánc- együttes és a budapesti Zalka Máté Katonai Főiskola tánc- együttese. Vasárnap délelőtt tartják meg a népművészeti csoportok ün­nepi felvonulását, majd a Vi­rágba szőtt álmok című műsor következik, melyben az együt­tesek népviseleteket és népszo­kásokat mutatnak be. Ezúttal a kendet' házi feldolgozása, a ter­mesztéséhez kapcsolódó hiedel­mek elevenednek meg a bussai, varból, ipolynyéki, ^ poly nagy- falusi, szialkai, garampáldi, zsitvabesenyői, martosi, lédeci, felsőkirályi, ká'lnai és geren- cséri folklórcsoportok előadásá­ban. A délutáni rendezvény a háromnapos szemle fénypontja lesz: a hazánkban élő nemze­tek és nemzetiségek, valamint a szomszédos népek barátságá­nak, testvéri együttélésének a jelképe, olyan ünnep, mely az együvétiartozást, a barátságot és a nemzet'köziséget szimboli­zálja. A gálaműsorba«! fellép­nek a legjobb hazai táncegyüt­tesek, a Gímesi (Jelenec) Alap­iskola Villő táncegyüttese, a bratislavai Dimitrovec és a bu­dapesti vendégegyüttes. (tölgyessy) Táncrttmusban (Gyökeres György felvétele} XVII. Jókai-napok A szó erejével „Vajon arányos e hozzám. most minden, ami oan?u józsef Attila Az idei Jókai-napok szerves részeként lezajlott a vers- és prózamondók versenyének dön tője is, melyen (a középiskolá­sok és a felnőttek kategóriá­jában) huszonnégy versmondó és tizenhat prózamondó lépett pódiumra, legjobb tudását adva. És e tudás megméretett, egy hattagú bíráló bizottság által, Gál Sándor író elnökletével. A zsűri magasra állítva a mér­cét, kemény elvi viták tüzében törekedve az objektivitásra ál­lapította meg a helyezéseket. Persze, a bíráló bizottság dön­tése is szubjektív nézetek, vé­lemények összessége. Tehát teljes objektivitás itt sem lehet­séges, noha a bíráló bizottság­nak megvoltak a maga krité­riumai: a szövegválasztás, a mű értelmezése, kiejtés, hang súly, a hanggal való bánás, az összbenyomás stb. Minthogy a teljes objektivitás szinte lehe­tetlen a sorrend megállapításá­nál, nem is azt tartjuk fontos­nak, hogy ki milyen helyezést ért el a döntőben, mert már ma­ga az a tény, hogy negyven versenyző eljutott e tekinté­lyes rendezvény döntőjébe, becslést érdemlő eredmény, győzelem és nyereség. Mindany- nyiunk nyeresége! Az anyanyelv nagy nyeresége. Különösen, ha kellőképpen tudatosítjuk, hogy a Jókai napok, de legfőképpen a vers- és prózamondás — anyanyelvűnk ünnepe. Megállapítjuk, hogy a vers és prózamondás döntőjében a klasszikus magyar és világiro­dalom, valamint a mai magyar irodalom egyaránt kellő mér­tékben képviselve volt, viszont megjegyezzük, hogy — bár né­hány csehszlovákiai magyar szerző nevével is találkoztunk, mint például Duba Gyula, Gál Sándor, Kulcsár Ferenc, Tóth László — örültünk volna, ha FIATAL KÉPZŐMŰVÉSZEK TÁRLATA A Szlovák Képzőművészek Szövetségének kelet-szlovákiai szekciójában már évek óta mű­ködik a fiatal képzőművészek köre. Ezt a kört tulajdonképpen fórumnak is tekinthetjük, hi­szen a főiskoláról kikerült ifjú képzőművészeknek módot ad a találkozásra, munkájuk, sajátos elképzeléseik megvitatására. Kelet-Szlovákiában a fiatal képzőművészek körének jelen­leg 24 tagja van. Munkájukból csoportos kiállítást eddig két alkalommal rendeztek: 1977-ben Horný Sxnokovecen a Tátrai Galériában, 1978 ban pedig Pre- šovon —■ a Képzőművészeti Képcsarnokban. Idén újfent le­hetőségük nyílt a bemutatko­zásra. Legújabb műveikből az elmúlt napokban láthattunk ki­állítást a Kelet-szlovákiai Galé­ria grafikai kabinettjében, Kas­sán (Košice). Ezen a kiállításon tizennégy fiatal képzőművész hatvannyolc művét tekinthettük meg. Leg­több alkotással azúttal is a fes­tők mutatkoztak be. Úgy érzem nem tévedek, amikor azt állapí­tom meg, hogy közülük Rosko- ványi István és Alexander Su­gár tekinthető a legkiforrot- tabb, legtehetségesebb egyéni­ségnek, habár Nora Gregorová, Ivan Chapöák gyermektematiká­jú festményei is megkapőak. Juraj Fleischer mindössze há­rom művészfotóval szerepelt a kiállításon, de ezek is igazol­ják, hogy a szerző művésze a fényképezésnek. Ladislav švant- ner kerámiái pedig szintén ar­ra vallanak, hogy alkotójuk sa­játos egyéniség, nagy ígéret, ötletgazdagságról tanúskodnak Danica Hanáková kosztümter­vei. A kelet-szlovákiai fiatal képzőművészek körének három szobrásztagja van, de közülük csak Jevgenyij Szvetovoj állí­tott ki három faszobrot. (sza) több versenyző válaszba Cseh­szlovákiái magyar írók müvét Miben különbözött az idei döntő az előző évek döntőitől/ Elsősorban talán abban, hogy örvendetesen megszaporodott a prózamondók száma, és hogy az V., a felnőttek kategóriájá­ban a versmondók sokkal ma­gasabb színvonalat érlek el, mint a korábbi években. Ebben a kategóriában kél olyan elő­adói teljesítményt hallhattunk, amely magasan kiemelkedik az átlagból. Az egyiket Gecse fo* Ián, a bratislavai Komenský Egyetem magyar szakos hall­gatója nyújtotta Szilágyi Do­mokos Apokrif Vürösmarty-kéz- irat 1850 bői című költeményé* nek tolmácsolásával, a másikat Vas Ottó, az ipolysági magyar gimnázium tanára (versenyen kívül) Majakovszkij Szergej Je­szenyinhez című versének elő­adásával. Ha általában akarjuk a vers- és prózamondás döntőjének színvonalát értékelni, le kell szögeznünk, hogy a középisko­lások kategóriájának teljesítmé­nye az idén eléggé szembetűn nőén halványabb volt a felnőtt vers- és prózamondók teljesít­ményénél. Magyar szakos taná­raink sokat tettek azért, hogy a versenyre induló diákjaik megfelelő szöveget válasszanak. Ez elsősorban az igényesség­ben nyilvánult meg, abban, hogy mind a költészeti, mind a prózai kategóriában sok nehezen értelmezhető és előadható al­kotással találkozhattunk. Szá­mos versenyző talán éppen azért nem tudott elérni megfe­lelő pontszámot, mert a mű ki­választásában túlbecsülte elő­adói képességeit. A prózamon­dóknál hiba volt például az is, hogy több versenyző túlságosan hosszú szöveget mondott. Az igényességet természetesen nem róhatjuk fel hibául, viszont ar­ra mindenképpen ügyelni kell, amit József Attila mond a tőle mottóként idézett mondatban. Vagyis: megfelel-e a választott vers vagy prózai mű a ver­senyző alkatának, rendelke­zik-e a versenyző a választott szöveg művészi igényű tolmá­csolásához szükséges képessé­gekkel. Itt jegyzem meg azt is. hogy számos versenyző még mindig nem tud kellőképpen bánni a hanganyagával, a szü­netekkel, a ritmussal, a csönd­del, amit például Péchy Blan­ka, vagy Gábor Miklós az elő­adói művészetről írott köny­vükben és a televízióban már annyiszor elmondott. És csak sajnálhatjuk, hogy e versenynek az idén sem volt közönsége. Mert bármilyen ma­gas színvonalú is egy ilyen rendezvény, bármily nagy lel­kesedéssel és önfeláldozással is készülnek a vers- és próza­mondók, hogy kellőképpen megállják helyüket anyanyel­vűnk ünnepén, ha az előadóte­rem szinte kong az ürességtől. Sokkal jobb volt a légkör estp a gálaműsoron, ahol telt híz tapsolt az előadóknak. KÖVESDI JÁNOS I HJiO VI. 6. 6

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom