Új Szó, 1980. június (33. évfolyam, 128-152. szám)

1980-06-27 / 150. szám, péntek

ASSZONYOK A VÁROSÉRT VISSZHANGRA TALÁLT A MINDENT AZ EMBERÉRT MOZGALOM # SZÉPÍTIK KÖRNYEZETÜKET # TÖRŐDNEK AZ IDŐSEKKEL A Nőszövetség Nagykaposi (Veiké Kapušany) helyi szer­vezetének munkája nagyon sok­rétű és egy cseppet sem formá­lis. Kelőcsi Mari néni három fiüt nevelt fel, a gyermekeivel sokat törődött, de magára soha nem jutott ideje. Meghatódva meséli: „Én magam megfeled­keztem most is, mint rendesen, a születésnapomról. Nem tar­tották azt számon a családban sem, pedig szeretnek a gyerme­kek, menyek, unokák. Bezzeg a nőszövetségben, inog a városhá­zán számon tartották. Azt se tudtam, hova legyek. Gondol­hatja, mennyire jólesett ez a figyelmesség.“ Minden 70 éves lakost felköszöntenek, ez már hagyománnyá vált. Katarína Hartmanová, a szer­vezet elnöknője, sokoldalú te­vékenységről adhat számot. Nemcsak a hagyományos kézi­munka-kiállítást rendezik meg évente, jelentősen hozzájárul­nak a szocialista tudat és élet­forma alakításához is. Röplapok százait írják és ragasztják ki a lépcsőházakban a nőszövet­ség aktivistái. A vízzel és villa­mos energiával való takarékos­ság jelentőségére hívják fel a lakosság figyelmét ezek a szel­lemes röplapok. De készülnek faliújságok, plakátok a dohány­zás ártalmairól, a korszerű egészségvédelemről is. Az olvasóköröket két nyel­ven tartják éppúgy, mint a ve­zetőségi és tagsági gyűléseket. Idei legérdekesebb rendezvé­nyük Brezsnyev elvtárs Kis föld című könyvének megvitatása volt. A vitadélutánon a szövet­ség tagjai olvasói élményeikről számoltak be. A vitába a Rych- navský házaspár is bekapcso­lódott — ők a Szovjetunióban járva meglátogatták a Kis föl­det, s az élmény erejével hoz­ták közelebb az olvasókhoz a kemény harcok színterét. Együttműködnek a városi nemzeti bizottság szociális osz­tályával, a Vöröskereszt helyi szervezetével. Közösen szervez­nek teadélutánokat a nyugdí­jasok számára. Aki csak bír, és ideje engedi, szívesen látogat­ja ezeket a rendezvényeket. Az öregek gyakran elbeszélgetnek a város orvosaival egészség- ügyi problémákról, meghallgat­ják előadásaikat. Aki nem tud eljönni a rendezvényekre, az se marad magára. A Vöröske­reszt és a Szlovákiai Nőszövet­ség aktivistái őket is gyakran meglátogatják — pszichikai szempontból az talán a legfon­tosabb, hogy van, aki meghall­gatja panaszaikat, s érzik, hogy asszonytársaik erejükhöz mér­ten megpróbálnak segíteni raj­tuk, de minden esetben felhív­ják az illetékes szervek figyel­mét a magányos öregek problé* máira, továbbítják igényeiket. Gondolnak a fiatalabb kor­osztályok, az alakjukkal, moz­gáskultúrájukkal törődő nők igényeinek kielégítésére is. A lányok, asszonyok közt nagyon népszerű a dzsesszgimnasztika- kör. A magyar tanítási nyelvű alapiskola tornatermében min­den csütörtökön délután össze­gyűlik a kör 50 tagja. Gyakor­lataikat Ľudmila Hajduková, a gimnázium testnevelő tanára vezeti. Zenére is szükségük van. A gramofont, mangetofont a városi művelődési otthon köl­csönzi — mert természetes, hogy a nőszövetség és a műve­lődési ház dolgozói szorosan együttműködnek. A spartakiád előkészítésében is részt vettek. A szervezet 26 tagja dolgozik a tornagyakorlatok vezetője­ként. Jelenleg nagy feladat áll a szervezet 300 tagja előtt. A CSKP KB 15. ülésének határo­zatait lebontva a városi nem­zeti bizottság kidolgozta a „Mindent az emberért“ mozga­lom terveit. Hasznosítani akar­nak minden talpalatnyi földet. E területen sok tennivaló vár a dolgos asszonyi kezekre, mert a város éghajlata, talaja kivá­lóan alkalmas a zöldségter­mesztésre. — Meg kell ismernünk a vá­ros vezetőinek idevonatkozó el­Bratislava fejlesztése és a környezetvédelem Bratislava fejlesztésének lehetőségei korlátozottak, hiszen jelentős részét Erdőpark, illetve a Kis Kárpátok védett tájte­rülete veszi körül, ahol törvény tiltja uz építést. Ezért a város főleg az eddigi szántóföldek, szőlők, gyümölcsösök és kertek felé terjeszkedik. Ez erősen befolyásolja a város mezőgazdasá­gi és közvetlen üdülési övezetét. A terjeszkedés, mint ismere­tes, általában környezetkárosodási problémákkal jár. Ezért a Bratislavai Fővárosi Nemzett Bizottság a Várostervezési Inté­zetnek feladatul adta, hogy minden terv kidolgozásakor fi­gyelembe kell venni, milyen hatással lesz a fejlesztés a kör­nyezetre. A közelmúltban készült el a Dlhé diely lakóövezet terve. Ez az övezet Karlova Ves-től nyu­gatra, az Erdőpark közvetlen közelségében épül majd. Az ur­banisztikai terveket a Bratisla­vai Tervezővállalat készítette. A felvázolt ökológiai problémák értékelésére a Szlovák Tudo­mányos Akadémia Kísérleti Bio­lógiai és ökológiai Intézete tájökológiai osztályának szak­embereit kérték fel. Az adott feladat megoldásában az ún. „ökológiai tájértékelés“ mód­szerét alkalmazták, amelyet a žilinai és a Banská Bystrica-i tervezővállalatok közreműködé­sével már több területen sike­resen alkalmaztak. Az ökológiai tájértékelés cél­ja és egyúttal eredménye az ún. „ökológiai tájoptimalizá- ció", amely alatt a táj optimá­lis térbeli felosztását értjük. Ez azt jelenti, hogy az egyes társadalmi tevékenységeket, mint pl. a komplex lakásépí­tést, az egyéni lakásépítést, az ipart, a szántóföldi mezőgazda­ságot, a rét- és legelőgazdál­kodást, a gyümölcstermesztést, az üdülést stb. olyan ökológiai szempontból kedvező helyhez kötjük, hogy ezek ne kerülje­nek ellentétbe a környezet és a természetvédelmi követelmé­nyekkel. Ez a módszer tehát azt is jelenti, hogy a „legki­sebb rosszat“ választjuk, vagy­is az elkerülhetetlen környezeti ártalmak felszámolása a lehető legkisebb anyagi ráfordításokat fogja igényelni. Az eredmények szerint a Dlhé diely lakóövezet térbeli elhelyezése majdnem teljes összhangban van a környezet- védelmi követelményekkel. A terv figyelembe veszi a termé­szeti adottságokat és megfelelő kapcsolatot biztosít az új város­rész és környezete között. A lakóövezet Erdőparkra gyako­rolt közvetlen negatív hatása csekély lesz. Várható viszont, hogy a megsokszorozódott la­kosság az Erdőparkban tölti majd szabad ideje egy részét és ez másodlagos környezetká­rosodást okoz. Ez minimálisra csökkenthető, ha felépülnek a tervezett sportpályák, az Erdő- parki bejáratok, parkolóhelyek és turistaösvények. A tervja­vaslat a lakóövezet körül öko­lógiailag stabil sáv kialakítását is szorgalmazza. Ezt a Kis-Kár- pátok jellegzetes tájelemeiből — szőlők, kertek, gyümölcsö­sök és az ehhez kapcsolódó ob­jektumok — lehet megteremte­ni. Ha ezt a sávot megfelelő örvényekkel, pihenőhelyekkel látják el, attraktív üdülő- és termelő övezetet teremthetünk, amely szűrőként is működik és nagymértékben csökkenti az Er­dőparkra gyakorolt negatív ha­tásokat is. A tanulmány a konkrét ered­ményeken kívül még egy, töb- bé-kevésbé ismert tényt is bizo­nyít: Bratislava terjedésének az Erdópark és a Kis-Kárpátok védett tájterületre gyakorolt hatását szélesebb területi ösz- szefüggésekben kell tanulmá­nyozni, már a távlati városfej­lesztési terv és a területrende­zési iránytervek kidolgozása során. Ez a tanulmány példa­ként szolgálhat, hogyan hasz­nálhatók fel az ökológiai mód­szerek a táj és a környezet vé­delmében, mégpedig összhang­ban a területrendezési tervezés­sel és a városok elkerülhetet­len terjeszkedésének tényével. MIKLÚS LÄSZLÖ képzeléseit. A mi Javaslataink ezek lennének — teríti elém Katka asszony a gondosan ki­dolgozott munkatervet. — A ta­nácsülésre már megkaptam a meghívót. Egyeztetjük elképze­léseinket és hamarosan neki­láthatunk a munkának. Ahogy én a kaposi lányokat, asszo­nyokat ismerem, nem lesz baj a határozat teljesítésével. Eddig is sokat tettek, s tesz­nek ma is a városka arculatá­nak kialakításáért. Irtják a gyomot, ültetik a virágokat, ka­pálják a rengeteg rózsatövet. Alig tartunk az év derekán, s e nőszövetség tagjai már 2400 órát dolgoztak társadalmi mun­kában. Nagy János és Leffler Béla szobrászművészek alkotá­sai méltó környezetben, ápolt pázsit, virágágyak, lombos fák közt állnak, s ehhez a nőszö­vetség tagjainak lelkiismeretes munkája is hozzájárul. Nem panaszképpen, csak azért, mert objektív képet akar adni munkájukról, a nőszövet­ség elnöknője elmondja, van­nak nehézségeik is. A cigány­asszonyokat nehéz bevonni a szövetség munkájába. Pedig hát tennivaló az ő számukra is len­ne elég. Többet kell törődniük környezetük rendbentartásával, a háztartási hulladék össze­gyűjtésével — ne éktelenkedj^ szemétdomb az új házak kö­zött. Viszont sikerként könyvel­hetik el, hogy a fiatal cigány­asszonyok számára megtartott egészségügyi előadáson 30 kis­mama vett részt, ök jobban be­illeszkednek a modern városJ életbe, mint az idősebbek. Az elnöknő elmondja még, hogy a városi pártbizottság feb­ruárban értékelte munkájukat. Mind a pártszervezet vezetősé­ge, mind a nőszővetség járási bizottságának elnöke nagyra be­csülte tevékenységüket, a város szépítéséért, a szocialista élet­forma kialakításáért végzett lelkiismeretes és önzetlen mun­kájukat. — Amit teszünk, azt nem di­cséretért, hanem a városért tesszük — mondja egyszerűen az elnöknő. — De azért jólesik, hogy törekvésünket észreve­szik, és kifejezésre juttatják azt is, hogy értékelik a szer­vezet munkáiát. TÖRÖK ZSUZSANNA Kommentáljuk Kényes, de fontos kérdés Többször is hírt adtunk arról az utóbbi hetekben, ho­gyan készülnek hazánk idegenforgalmi szervei — az uta­zási irodák, a vendéglátóipar, a kereskedelem, a nemzeti bizottságok — az idei fő turistaidényre. A felkészülés évről évre nagyobb gondosságot, körültekintést igényel. Ezt egy­részt az indokolja, hogy a hazánkba látogató külföldi tu­risták száma szüntelenül nő: míg 1971-ben 4,7 millió kül­földi látogatónk volt, 1979-ben már több mint 18 millió. S nem hagyhatjuk figyelmen kívül az országot járó hazai turistákat sem. Másrészt pedig az idegenforgalomra is ér­vényes a követelmény: a mennyiségi fejlődés mellett a mi­nőségi fejlődés sem maradhat el. A vendéglátás elé tehát feltétlenül oda kívánkozik a kulturált jelző. A kulturált vendéglátás döntő felétele a megfelelő anya­gi-műszaki alap: Közérthetőbben: elegendő szálloda, étté rém, jól kiépített, felszerelt üdülőközpontok. Hazánkban jelenleg 145 000 szálláshely és több mint 1,3 millió ven­déglátóhely áll az idegenforgaloip rendelkezésére. Mindkét adat évente módosul, a növekvő vendégsereg elszálláso­lásához, ellátásához a jelenlegi hálózat mégsem elegendő. A kulturált vendéglátás feltételeit megteremteni és meg­tartani tehát ezzel is nehezebb. Nehezebb, de nem lehetet­len. A tavalyi turistaidényt értékelve az illetékesek megál­lapították, hogy az ellátás szakaszán a főszezonban nagyobb problémák nem merültek fel. A kulturáltság egyik legfőbb mércéje — a higiénia és a tisztaság terén viszont annál több hiányosság, kivetnivaló akadt. Különösen a szociális létesítmények — a mosdók, az illemhelyek — színvonalával van baj. Sok esetben még a legkorszerűbb idegenforgalmi létesítményekben is. Ez pedig bárhogyan nézzük, meg­engedhetetlen. Nem kevesebbet, mint a jó hírnevünket koc­káztatjuk, ha az ilyen hiányosságokat a lehető leggyor­sabban nem száműzzük. A tisztaság, a rend elsősorban nem idő és pénz kérdése, hanem a gondosságé. Itt keresendő a megoldás kulcsa. Az ellenőrzések során ugyanis kiderült, a vezető dolgozók nem fordítanak kellő gondot a higié­niára, a tisztaságra, holott ez nem kezelhető másodrendű kérdésként. Sokhelyütt például nem szervezik meg a hulladék el szállítását, az ivóvízellátást, nem veszik figyelembe a lé tesítmény befogadóképességét, s a gazdasági hasznot tart­va szem előtt, a megengedettnél jóval több vendéget fogad nak stb. A nyugat-szlovákiai kerületben a higiénikusok tavaly leggyakrabban a nyilvános fürdők vizének tisztasá­gát kifogásolták, s ami megdöbbentő, 12 esetben az éte­leket készítő dolgozók, 7 esetben a felszolgálók személyi higiéniája nem felelt meg a követelményeknek. Az idegenforgalom nem mérlegelhető csupán gazdasági szemszögből. Szociális, kulturális, emberi jelentősége sok­kal fontosabb. Nem mindegy tehát, hogy a hazánkba láto­gatók a természeti szépségek, a látnivalók nyújtotta él­mény mellett, milyen benyomást visznek magukkal a kul­turáltságot, a higiéniát illetően. Éppen ezért, az ellenőrző szerveknek még nagyobb figyelmet kell szentelniük az idegenforgalmi központok tisztaságának vizsgálatára, a mu­lasztások szigorúbb elbírálására, a vezető dolgozóknak pedig a higiéniai kívánalmak pontos megtartására. A hi­giéniával, a renddel, a hanyag, nemtörődöm, rendbontó turistákat is — mert ilyenekből szintén nagyon sok akad — a tisztaság megőrzésére, kulturált viselkedésre nevel­hetjük. Csak így érhetjük el, hogy az idei turistaidény értékelésekor ne merüljenek fel az évek óta ismétlődő, a legkényesebb, de legfontosabb kérdést —, a higiéniát érintő hiányosságok. FLÖRIÄN MARTA ORVOSI TANÁCSADÓ Árt a féléim a keretetek? A tudományos és technikai fejlődésnek megvannak a ne­gatív hatásai is, főleg az élet­módot illetően. Itt elsősorban a lélektani túlterheltségre és napjaink emberének hiányos testmozgására gondolunk. En­nek eredményeként jelentkez­het a neurózis, a szív- és ér­rendszer betegségei, mozgás- szervi betegségek. E probléma taglalásánál nem hagyhatjuk figyelmen kívül a televízió szerepét sem. Vajon milyen hatással van ez a leg­közkedveltebb tömegtájékoztató eszköz az egyén életére? A kí­sérletek eredményei azt bizo­nyítják, hogy a tévé hatása a személyiség fejlődésére lehet kedvező, de kedvezőtlen is. Ez a műsorok tartalmától és a tv nézés feltételeitől függ. Ha arról beszélünk, hogy a tévé milyen hatással van a gyermekre, nem szabad figyel­men kívül hagyni a szülő sze­repét. Sok szülő elfelejti meg­tanítani a gyerekét a tévé he­lyes használatára, gondolok itt elsősorban a szabad idő célsze­rű felhasználására. Tehát arra, hogy a gyermek mit nézzen, mennyi ideig és hogyan. A szü­lőknek az az állítása, hogy a tévé szabad időt rabol el a gye­rektől, elvonja őt a friss leve­gőn való tartózkodástól, azon­kívül még félelmet is előidéz, csak azt bizonyítja, hogy nem teljesítették következetesen ne­velői kötelességüket. Az arra a kérdésre adott vá­laszok, hogy a gyermek mit nézett meg a tévében, elárulják, hogy a gyerek milyen környe­zetben él, mennyire törődnek vele a szülei. Ha olyan filmet látott, melyet későn este sugár­zott a tévé, vagy olyan idő­pontban, amikor a gyerek in­kább a friss levegőn mozogha­tott volna, akkor könnyen el­képzelhetjük ennek a gyerek­nek az otthoni körülményeit. A tévé káros hatásának lényege valahol itt kereshető. Nehéz lenne egyértelműen megmondani, heti hány óra té­vénézés az optimális. Ez a kor­tól, jellemtől, intelligenciától, családi körülményektől és egyéb tényezőktől is függ. Nem engedhetjük meg, hogy a gyer­mek a friss levegőn történő mozgás és az alvás rovására nézzen tévét. Ha a gyermek éj­szakai műsort néz, kevesebbet alszik és fáradt lesz. Az éjszakai előadások a fel­nőttek számára készültek. A gyermeknél az ilyen műsorok lelki zavarokat okozhatnak, mint pl. az agresszivitás, féle­lem stb. majd ezek következ­ményeként nyugtalan alvást, li­dérces álmokat és a lelki élet egyéb panaszait. Egy boldogta­lan, vagy feldúlt családi élet­ről szóló film megtekintése után a gyermek neurózisa sú­lyosbodik. Az olyan gyerekek­nél, akik ágybavizeléssel küsz­ködnek, ismeretes, hogy egy- egy alkalmatlan film megtekin­tése után bizonyosan be fognak éjjel vizelni. Egyes családoknál már szin­te megszokott dolog, hogy a gyereket a tévé elé ültetik. Gyakran egészen apró gyereke­ket is, mert észrevették, hogy a képsorok gyors változása fel­kelti a figyelmüket. Az a nézet, hogy a tévé nem árthat a gye­reknek, ha nem érti, miről szól a műsor, nem helytálló. A gye­rek egészséges fejlődéséhez pontosan meghatározott számú és minőségű impulzusokra van szükség — se többre, se keve­sebbre. Ha ez nem így törté­nik, a gyermek bizonytalanná válik, félénk lesz, félni fog min­den új dologtól, tehát baja lesz a tanulással is. Japánban kísérletekkel bizo­nyították be, hogy a tévé fel­találása óta négyszeresére nőtt a gyermekneurózisok száma, főleg fiatalabb gyermeknél, há­rom éves korig. Épp ezért nem ajánlatos, hogy a négy eszten­dőnél fiatalabb gyermekek rendszeresen kövessék a tévé műsorát. A hosszan tartó tévénézés fárasztja a szemet, sőt a szem gyulladását is előidézheti. A gyerekek gyakran a földről né­zik a tévét, így a képernyő a szemük szintje fölött van. Tel­jes sötétben sem ajánlatos té­vét nézni, mert a kép élessége ártalmas lehet a szemre. Min­dig a képernyő nagysága hatá­rozza meg a tévétől való távol­ságot. A legideálisabb az, ha a képernyő átmérőjének 5—8 szoros távolságából követjük a műsort. Kevésbé fárasztó a szemnek, ha a készüléket a szem magasságával egy szint­ben helyezzük el. A tévét le­hetőleg ne oldalról nézzük. A helyiségben mindig égjen lám­pa, melyet a néző látókörén kivül helyezünk el. Tudjuk, hogy a tévé árt az epilepsziás betegeknek. A képernyő fénye az idegrendszerben görcsöket idézhet elő. Mindenki előtt ismeretes, hogy milyen jelentősege van a mozgásnak a gyermek számá­ra. Ennek ellenére a mi fiatal­ságunkat az egyre növekvő ké­nyelemszeretet jellemzi. A moz­gás hatással van a csontváz és az izmok fejlődésére. A fölmé­réseink szerint egy osztályban átlagosan 4—5 tanulónak hibás a testtartása. Ezért kell foko­zottan ügyelnünk arra, hogy a tévénézés ne szorítsa háttérbe a mozgást, a sportot, a játékot a kirándulást. Dr. BOŽENA CICELOVCA ÚI SZÓ 1980. VI.- 27. 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom