Új Szó, 1980. június (33. évfolyam, 128-152. szám)

1980-06-26 / 149. szám, csütörtök

A Szovjetunió továbbra is a tárgyalások híve

ÁLLÁSFOGLALÁSOK AZ SZKP KB ÜLÉSÉRŐL

ŰJ* szó

(ČSTK) — Továbbra is a világsajtó figyelmének középe pontjában áll az SZKP KB hétt'öu megtartott plénuma. A külföldi tömegtájékoztató eszközök pozitívan értékelik LEONYID BREZSNYEVNEK, az SZKP KB főiiikáráaak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének az ülésen elmondott be* szádét, valamint a Központi Bizottságnak a nemzetközi h«ly< xetról és a Szovjetunió külpolitikájáról szóló határozatát.

BUDAPEST — A Népszabadság rámutat, hogy a Szovjetunió a problémák politikai úton való, tárgyalásos megoldására törekszik. Giscard d’Eü- ,taing és Leonyid Brezsnyev varsói találkozója, Helmut

Sclimidt közelgő moszkvai látogatása, az Afganisztánnal kapr csolatos szovjet kezdeményezés s végül az SZKP Központi Bizottsága határozatának szelleme is azt mutatja, hogy a hidegháború híveinek eddig nem sikerült és a jövőben sem sikerülhet befagyasztani a keletnyugati kapcsolatokat.

BERLIN — Az NDK napilapjai tegnap elemezték az SZKP Központi Bizottságának igen jelentős ülését. A National Zeitung Leonyid Brezsnyev beszédéből azt a részt hangsúlyozza, amelyben arról beszélt, hogy az agresszív imperialista erőknek

1980

VI. 26.

ENSZ-jubileum

A BÉKE FÓRUMA

Harmincöt évvel ezelőtt, 1945. június 26-án a világ ötven országának képviselői San Fran- ciscó-i konferenciájukon megalapították az Egyesült Nemzetek Szervezetét. A második világháború szörnyű tapasztalatai után olyan intézmény létrehozásáról volt szó, amely széles jogkörrel rendelkezne, és tevékenysége egy újabb világméretű katasztrófa megakadályozására irányulna.

A San Franciscó-i konferencia küldöttei kéthónapos tanácskozás után írták alá az új szervezet megalakításáról szóló dokumentumot, az ENSZ Alapokmányát. Ebben a világ országainak többsége kötelezte magát, hogy a nemzetközi kapcsolatokból kizárják az erőszakot és az erőszakkal való fenyegetést, hogy a vitás kérdéseket békés eszközökkel oldják meg.

Az ENSZ tevékenységében az első helyen szerepel a nemzetközi béke és biztonság megőrzése. Főleg ezen a téren ért el a világszervezet sikereket, nem sikerült azonban megvalósítania a kollektív biztonsági rendszert, amelyről az Alapokmány .több cikkelye szól. Az ENSZ nem vált a háborúk és a konfliktusok felszámolásának eléggé hatékony fórumává és tevékenysége némiképp más irányt .vett, mint azt alapítói elképzelték.

Az ENSZ 35 éves története során többször válságos helyzetbe került. Röviddel megalakulása után a nyugati hatalmak egy időre a hidegháború eszközeként használták ki, és a többség birtokában főleg a közgyűléseken imperialista törekvéseik megvalósítását szorgalmazták.

Az erőviszonyok fokozatos megváltozása után azonban az ENSZ jellege is megváltozott. A Szovjetunió fáradhatatlan békepolitikája, a gyarmati rendszer felszámolása és más kedvező változások a világban ahhoz vezettek, hogy az ENSZ a világ államainak olyan közös fóruma lett, amelyen az általános érdeklődésre számot tartó kérdéseket vitatják meg, és valamennyi érdekelt fél számára elfogadható megoldásokat keresnek.

Az ENSZ nem valamiféle államok feletti szerv. Ellenkezőleg, döntései bizonyos mértékben a világ államai közös akaratának kifejezői. Az esetleges sikertelenségek miatt tehát nem maga a szervezet a felelős, hanem mindenekelőtt azok a hatalmak és államcsoportok, amelyek lépéseikkel akadályozzák a világszervezetet abban, ■hogy kihasználja azokat a sokszor korlátozott lehetőségeit, amelyekkel a béke és az együttműködés megszilárdítása terén rendelkezik.

Az elmúlt 35 év megmutatta, hogy az ENSZ-re szükség van, bebizonyította életképességét és azt, hogy a nemzetközi helyzet stabilizáló tényezője. (CJ

nem sikerült elszigetelniük a Szovjetuniót.

SZÓFIA — Leonyid Brezsnyev beszéde és azok a határozatok, amelyeket az SZKP Központi Bizottságának ülése a nemzetközi. helyzetről és a Szovjetunió külpolitikájáról hozott, meggyőző dokumentumuk,

felhívások a békéért, az enyhülésért és a háborús veszély kiküszöböléséért folyó harc erősítésére, írja a Narudna Mla- dezs című bolgár napilap.

BRÜSSZEL — A Belga Kommunista Párt lapja, a Le Drapeau Xnuge Leonyid Brezsnyevnek az SZKP Központi Bizottságának ülésén elmondott beszédéből idézi egyebek között azt a részt, ahol az SZKP KB főtitkára Afganisztánról beszélt, s a lap szerint az események igazolták a szovjet döntés helyességét.

IMATO-ülés Ankarában

WASHINGTON A KALANOORPÖLITIKA TÁMOGATÁSÁT KÉR!

(CSTK) — Ankarában tegnap megkezdődött a NATO-Tanács kétnapos tavaszi ülése. A tömb 15 tagországának külügyminiszterei szigorú biztonsági intézkedések mellett Edmund Muskie amerikai külügyminiszter elnökletével zárt ajtók mögött kezdték meg tanácskozásukat. Tegnap az értekezleten felszólalt a vendéglátó ország miniszterelnöke, Süleyiuau De- mirel, valamint Joseph Luns, a NATO főtitkára és Muskie amerikai külügyminiszter.

Muskie már közvetlenül megérkezése után, tehát a tanácskozás megkezdése előtt kifejezésre juttatta, hogy az Egyesült Államok mindenekelőtt azt szeretné, hogy atlanti szövetségesei még hatékonyabban támogassák Carter kalandor külpolitikáját. A tanácskozás programjának egyik legfontosabb pontja az új amerikai közép hatótávolságú nukleáris rakéták Nyugat-Európában történő mielőbbi elhelyezése, valamint a nyugat-európai országok támogatása az amerikai intervenciós gvorshadtest létrehozásában.

Nyugat-európai tiltakozások az eurorakéták ellen

(CSTK) — Kabulban tegnap nemzetközi találkozó kezdődött, melynek célja az afgán néppel való szolidaritás kinyilvánítása. A találkozó megrendezését az Afro-ázsiai Nemzetek Szolidaritási Szervezete kezdeményezte.

Barin Raj, a szervezet főtitkárának helyettese nyilatkozatában a találkozóval kapcsolatban elmondta, hogy a szerveA lengyel kormányfő Becsben

(ČSTK) — Edward Babiuch,

a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke tegnap kétnapos hivatalos látogatásra Bécsbe érkezett Bruno Kreisky kancellár meghívására.

Tárgyalásaik során mindenekelőtt a két ország közti gazdasági kapcsolatok fejlesztését érintő kérdéseket vitatják meg.

Carter homályos állásfoglalása

(ČSTK) — Carter amerikai elnök jugoszláviai látogatását befejezve tegnap Madridba érkezett.

Az amerikai elnök ezt megelőzően a tiszteletére Belgrádban rendezett fogadáson kijelentette, hogy az Egyesült Államok kész megvizsgálni néhány „átmeneti megállapodást“ az afganisztáni „béke megteremtéséről“. A TASZSZ ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy Carter fogalmazása szándékosan homályos. Az „átmeneti szakaszra“ és „átmeneti megállapodásokra“ vonatkozó szavai minden bizonnyal arra jók, hogy egyrészt azt a benyomást keltse: Washington az

„afgán válság“ rendezését a szívén viseli, másrészt pedig kitérjen az afgán kormány konstruktív javaslatai elől.

maga után és ezért sürgetően szükséges, hogy megvalósuljanak azok a tervek, amelyek ezt a térséget atomfegyvermentes övezetté változtatnák.

Lars Werner, a Svéd Baloldali Párt — Kommunisták elnöke stockholmi nyilatkozatában ítélte el a NATO feszültségnövelő terveit. Megállapította, hogy az észak-atlanti tömb nyfl- mást gyakorol Dániára és Norvégiára, hogy ezek az országod növeljék katonai kiadásaikat. A NATO e veszélyes politikájának része, hogy őszre ebben a térségben az elmúlt tíz év legnagyobb hadgyakorlatát tervezik.

A CSAPATKIVONÁS A NORMALIZÁLÓDÁS JELE

zet szolidáris az afgán néppel. Nagyra értékelte azt a szovjet döntőst, hogy a szovjet katonák egy részét kivonják Afganisztán területéről és leszögezte: ez annak világos bizonyítéka, hogy Afganisztánban normalizálódik a helyzet.

események margójára?

CSALÓKA CSÚCS

Jött, látott, de nem győzött Carter a hét legfejlettebb tőkés ország velencei csúcsértekezletén. Pedig a múlt héten azzal az elhatározással indult útnak., hogy erélyesen megfeddi ra- koncátlankodó nyugat-európai partnereit, s kicsikarja tőlük: nem tesznek olyan külpolitikai lépést, amely Washingtonnak nem tetszik, s hogy mindenről idejében konzultálnak vele. Üres kézzel jött, hiszen cserébe semmit sem hozott, s nem is ígért a követelt feltétlen szolidaritásért. Úgy vélte, neki, mint a nyugati szövetség tulajdonképpeni vezetőjének elvégre joga van arra, hogy kioktassa partnereit (sok lap ugyan engedelmes alattvalókról beszél) az egység szükségességéről a Szovjetunió elleni kemény fellépés céljából, s azok engedelmes nebulóként rábólintanak a magyarázatra, értik a leckét, igaza van Carter professzornak, s betanulják a refrént.

Mindenesetre csalóka csúcs volt a velencei, a nyugati lapok, tudósítók zöme inkább kudarcot, de legjobb esetben is csak félsikert emlegetett. Az elfogadott négy nyilatkozat szövege már önmagában is megtévesztő, hiszen azt a be nyomást kelti, hogy a „betek“ mindenben egyetértenek. A látszategység oka egyszerű: a

négy — gazdasági és politikai kérdésekben állástfoglaló — nyilatkozatba csak azt került bele, amiben közös nevezőre jutottak, csalafinta módon a problémák, a nézetkülönbségek kimaradtak belőle. Remekmű ilyen szempontból a szövegezés, hiszen elegánsan, diszkréten fogalmaz, terjedelmesen tagolva mindazt, ami egybehangzó, s ugyanilyen tapintatosan a háttérbe szorítja, ami vitás. A nyilatkozatok tehát a problémákra nem világítanak rá, sőt úgy íródtak, hogy problémamentesnek tűnjenek.

A szervezés is mesteri volt, mivel körültekintően ügyeltek arra, hogy az elejtett szavakból se derüljön ki más, mint amit írásba foglaltak. Ezzel magyarázható, hogy az újságírók kérdéseket sem tehettek fel, a tanácskozás befejeztével csak a hét állam-, illetve kormányfő ismertette részletesen álláspontját egy-egy kérdésben.

Elővigyázatosság ide, óvatosság oda, mégis felszínre jött, amit titkoltak. Vegyük a legszemléletesebb példát, az állás - foglalásokat a csúcs előestéjén

bejelentett szovjet csapatk'ivo* násról Afganisztánból. A fran-i cia államfő, aki a Brezsnyev* üzenet címzettje volt, pár szó* val időzött csak a kérdésnél, de leszögezte, hogy „helyes moszkvai lépés volt“. Cossiga olasz kormányfő bővebben kitért a kérdésre, elmondta, hogy, a csúcs résztvevői tudomásul vették, de csak kezdetnek tart* ják a néhány egység kivonását* Carter eleve csökkenteni igyekezett a bejelentés jelentőségét, sőt annak valódi célját alaposan félreértette, mivel kijelen* tette: hiába vonnak ki néhány; szovjet egységet, az USA még így sem vesz részt a moszkvai olimpián. A pár nap múlva Moszkvába készülő Schmidt kancellár jó kezdetnek nevezte a lépést.

Gazdasági kérdésekben is hasonlóan sokszínűek voltak a nézetek. Míg az olasz miniszterelnök a munkanélküliséget nevezte a tőkés világgazdaság alapjait veszélyeztető gondnak, Giscard hasonlóan vélekedett az inflációról, s a legjobb gazdasági helyzetben levő NSZK képviseletében Schmidt kancellár is borúlátóan nyilatkozottá Carter elnök viszont nem állította fel semmiféle rangsorba a gazdasági nehézségeket, s egyértelműen az OPEC olajáremeléseire hárította a felelősséget a gazdasági nehézségekért. Ciazdasági kérdésekben egy dologban nyilvánult meg „egység“: egyikük sem tudott hatásos receptet ajánlani a gondok leküzdésére.

Hadd hozzunk fel egy szemléletes példát arra, miről mélységesen hallgattak. Egy hete a közöspiaci csúcson még a Közel Kelet volt a központi téma, Igaz, végülis washingtoni nyomásra mégsem történt önálló kezdeményezés. Éppen ezért mindenki arra számított, hogy Carter most Velencében előhozza a problémát. Ö viszont beérte azzal, hogy római tárgya* iásal során Cossiga biztosította őt arról: a nyugat-európai országok nem szorgalmazzák a palesztin autonómiát, s elfogadott közel-keleti nyilatkozatuk nem jelent konkurrenciát Camp Davidnek. Ez megnyugtatta az USA elnökét, de minek is bolygatta volna fel a kérdés körüli vitákat, csak saját dolgát nehezítette volna meg az Egyipj tómmal és Izraellel folyó kü- löntárgyalásokon.

Mindent egybevetve Washington nyugat európai partnerei hangosan nem feleseltek vissza ugyan, de nem is voltak korlátúmul engedékenyek, s csak annyira hallgattak, hogy a nagyközönségben azt a látszatot keltsék: teljes a szolidaritás.

P. VONYIK ERZSÉBET

Kommentárunk

Újsághír: A TASZSZ szovjet hírügynökség jelentette, hogy a Szovjetunió az afgán kormánnyal egyetértésben ezekben a napokban kivon Afganisztánból néhány katonai egységet, amelyek ottléte jelenleg már nem szükséges. Vasárnap az afgán főváros Kheirkhan kerületében ünnepélyesen búcsút vetMaiÉer. m ü sióidékó lépés?

forradalom vívmányait. A Szov jetunió gyors internacionalista segítségének köszönhető, hogy Afganisztánban megfékezték a Pakisztán területén kiképzett, amerikai és kínai fegyverekkel felfegyverzett ellenforradalmi bandakat. Fokozatosan helyreállt a rend,, és stabilizálódott az élet. Ez tette lehetővé, hogy

tek az egyik hazatérő szovjet alakulattól.

Az első reagálásokból világosan kitűnik, hogy a Szovjetunió lépését nem mindenütt értékelték egyformán. A józanul gondolkodó, a békéért felelősséget érző politikusok üdvözölték és örömmel fogadtak, de nem így azok az erők — Washingtonnal és Pekinggel az élen —, amelyek ugyan hónapok óta a szovjet csapatok kivonását követelték, de semmit sem tettek azért, hogy erre valóban sor kerülhessen.

Pedig az elmúlt hat hónapban a Szovjetunió nemegyszer hangsúlyozta, hogy a katonai segítségre a szovjet—afgán barátsági és együttműködési szerződés alapján afgán kérésre került sor, s amint megszűnik a külföldi beavatkozás veszélye, azonnal kivonják a szovjet csapatokat Afganisztánból. A ka- buli kormány hosszú töprengés és megfontolás után kért segítséget abban a reményben, hogy sikerül megvédeni az áprilisi

a szovjet kormány csökkentse a szovjet csapatok létszámát Afganisztánban.

Mint tudjuk, a segítségnyújtást Nyugaton egészen másképp értelmezték. Intervenciónak, a Szovjetunió terjeszkedésének minősítették. A nyugati hírköz lő eszközök zajos lármát csaptak e körül, és mesterségesen próbálták napirenden tartani az ún. afgán kérdést. A Nyugat, de mindenekelőtt az Egyesült Államok Afganisztán ürügyén megtorló intézkedéseket helyezett kilátásba a Szovjetunió ellen: nyugat-európai partnereire a moszkvai olimpiai játékok bojkottját igyekezett rákényszeríteni. Mindenáron be akarta bizonyítani, hogy Afganisztánban a helyzet katasztrofális, hogy az ott tartózkodó szovjet csapatok ölnek, fosztogatnak, hogy kormányellenes lázadások törtek ki, hogy rövidesen újabb egységeket vezényelnek Afganisztánba.

A csapatkivonás hírének hallatán a Nyugat „Moszkva újabb

manővereiről“ beszél, leplezni próbáivá félelmét, 'hogy teljesen lerántják a leplet az Afganisztán kapcsán elindított al* jas rágalomhadjáratról. Ha va-i lóban manőverről van csak szó, akkor az Egyesült Államok mi-: ért nem válaszolt erre szintén manőverrel, s miért nem vonja ki csapatainak legalább egy részét pl. Közép-Európából vagy a világ más részéröl, vagy miért nem számolja fel katonai támaszpontjait?

S ehelyett — a NATO brüsz* szeli döntése alapján — továbbra is az új típusú amerikai nukleáris fegyverek Nyugat- Európában történő elhelyezését sürgeti, növelve ezzel a feszültséget.

„Nem múlik el egyetlen nap sem anélkül, hogy Washington ne tenne kísérletet a háborús szenvedélyek felélesztésére. Erre a célra bármilyen ürügyet felhasznál“ — mondotta Leo-- nyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának hétfői ülésén. Csakhogy a háborús kísérletek a Szovjetunióval szemben hatástalanok, mert minden probléma politikai rendezésére és a világbéke megőrzésére törekszik, mutat rá a Központi Bizottság plénumán a nemzetközi helyzetről elfogadott határozat.

Igazának tudatában a Szovjetunió bármikor kész a politikai tárgyalásokra, de nem enged és a jövőben sem fog engedni a zsarolásnak és a megfélemlítésnek.

KOVÄCS ILONA

(ČSTKJ — Míg Ankarában a NATO külügyminiszterei mindenekelőtt az eurorakéták telepítésére vonatkozó decemberi döntésük megvalósításáról tárgyalnak, több országban növekszik az ellenállás az új amerikai nukleáris fegyverek Nyugat-Európában történő elhelyezésével szemben.

A Finn Béketanács nyilatkozatában az új amerikai rakéta- fegyverek gyártása és rendszerbe állítása elleni harcra szólít fel Helsinkiben közzétett nyilatkozatában. A fegyverkezési hajsza Észak-Európában Is a feszültség kiéleződését vonja