Új Szó, 1980. június (33. évfolyam, 128-152. szám)

1980-06-25 / 148. szám, szerda

METRÓÉPlTŐK KÖZÖTT — Az óvatosság nálunk min­denkire nézve kötelező. Fon­tolja meg tehát előre minden lépését — figyelmeztetett Zde nék Konüpka mérnök, építésve­zető, miközben gondosan végig­mustrált új öltözékemben. A színehagyott, eredetileg 'kék munkazubbonyban nem a leg­jobban érzem magam, a lába­mon lötyögő ormótlan gumi- csizámban minden percben az orrabukás veszélye fenyeget, de mert*« védősisak biztonságosan ül a fejemen, vendéglátóm nem talál öltözékemben kivetni valót. Ennek köszönhetem, hogy a zakatoló, rázós akna­felvonón csakhamar megérke­zünk a prágai metró B 1 vo- nalánaik a Mösteken 40 méter mélységben épülő állomására. Szokatlan környezetben Világossághoz szokott szem­mel csak nehezen tájékozódom a félhomályban. Ha utunkon helyenként nem világítana a bányalámpák sápadt fénye, alig­ha vehetném fontolóra — az utasításnak megfelelően — lé­péseimet a szokatlan környe­zetben. így is van mit tennem, hogy a kanyargós folyosókon az ideiglenesen lerakott sínek között bukdácsolva, a talajvíz okozta tócsákat és sarat átug­rálva el ne gázoljanak a sziik- latörmelékekkel megrakott, sű­rűn közlekedő csilleszerelvé­nyek. Nem csoda tehát, hogy be­nyomásaim hatása alatt csak fokozatosan veszem észre a szürke sziklafalakat, a rájuk erősített kábelekkel és csövek­kel. Egyelőre azonban semmi sem emlékeztet a metró már üzemben levő kényelmes állo­másaira és elképzelni sem tu­dom, hogy néhány év múlva Prága legforgalmasabbnak ígér­kező átszállóhelye lesz ez az állomás. — A Smíchovi pályaudvartól Karlínba, a Sokolovská utcai megállóig vezető 5,3 kilométer hosszú B 1 vonalon és mind a két állomáson már két eszten­deje, három műszakban dolgo­zunk — tájékoztat Konüpka mérnök, majd elmondja, hogy az idén ősszel, illetve télen a C 2 és a A 2 szakasz üzembe- helyezésével hosszuk, a megle­vőkikel együtt, eléri a 20 kilo­métert. Tíz év múlva pedig 35 kilométeres szakaszon közleke­dik majd a metró. Egy év helyett kilenc hőnap alatt Műsteken éppen befejezték a mű­szaki berendezé­seik elhelyezésére szánt, úgynevezett technológiai alagút vágását. Az erede­tileg egy évre elő­irányzott munkát Eduard Musil mun­kabrigádja 9 hó­nap alatt végezte el. Olyan eredmény ez, amely megér­demli, hogy másutt is felfigyeljenek rá. Annál is in­kább, mert itt nem használhatóik a fú­rópajzsok, tehát ké­zi fúrással dolgoz­nak az emberek. Naponta viszont így is átlagosan 75 centimétert vájtak az előttem tátongó meredek sziklából. Ez kimagasló ered­ménynek tekinthe­tő, bár ez az itteni aránylag kedvező geológiai feltéte­leknek, s nem utol­sósorban pedig a dolgozók kezdeményezésének az érdeme. A Mustek vonalalagútjaln más a helyzet. Jó hasznát ve­szik itt a szovjet technikának, az értékes tapasztalatcserének. — A szovjet gépek és be­rendezések, kocsik, mozgólép­csők, speciális felszerelések és alkatrészek mind olyan segít­ség — mondja kísérőm —, amely nélkül elképzelhetetlen a metró építésének továbbfejlesz­tése. Barátaink tapasztalatai azonban különböző geológiai fel­tételek az eltérő szokások miatt nem vehetők át gépiesen. Ez­zel valamennyien tisztában va­gyunk, s ezért a szovjet vív­mányokat a sajátjainkkal igyek^ sztink kiegészíteni. így például a dolgozóinknak köszönhető, a földtömeg vegyi úton történő megszilárdítása és több más újítás. De térjünk vissza a Műstek állomásra és mondjuk meg azt is, hogy a robbantások sem mennek itt ritkaságszámba. A földrengésszerű robbanás okoz­ta rázkódások nemcsak a La­terna Magica előadásait zavar­ták, az egész utca lakóinak éj­szakai nyugalmát is veszélyez­tették. Ezért ezeket a munká­kat a lőmester vezetésével ma már napközben végzik. És hogy Bászov szovjet újító mód­szerének alkalmazásával vala­mennyien fegyelmezetten telje­sítik feladataikat, arról tanús­kodik az a tény, hogy az el­múlt 9 hónap alatt senkit sem ért baleset. Bevált magyar módszer — Milyen lesz a metró B1 vonala? — Kérdezgetik gyak­ran a prágaiak és vidéki ven­dégeik. — Az A 1 vonalhoz ha­sonló — hangzik mindannyi­szor a válasz. A hagyományos talpfák helyett a vonatok a Ma­gyarországról behozott úgyne­vezett Plasztbeton ragasztóval Eduard Musíl szocialista munkabrigádja. Jobbról a második a brigád vezetője (Felvétel: SaŠa Hynková) közvetlenül a betonhoz erősí­tett síneken közlekednek majd. Ez a módszer a villamosközle­kedésben is bevált. Nagy elő­nye a sínek gyors és egyszerű szerelése, az anyag és a mun­kaerőmegtakarítás. Az utasok minden bizonnyal a kelleme­sebb, rázkódásmentes utazást is értékelik majd. Nem beszél­ve a lényeges árammegtakarí­tásról, a jövőben pedig a moz­gólépcsők is egyszerűbben sze­relhetők és karbantártásuk is kevesebb gonddal jár. Eduard Musil szocialista munkabrigádja Kísérőm a félhomályban vá­ratlanul felbukkanó Eduard Musilra mutat, aki 24 tagú kol­lektívájával a Metrostav válla­lat erőssége. Megtudtam tőle, hogy nem bányászként kezdte az itteni pályafutását. Egy mor­vaországi szövetkezet gépésze­ként szerzett babérjait, a friss levegőt, a napfényt nem sajnál­ta 1971-ben felcserélni a nehéz föld alatti munkával. És hogy elhatározását nem bánta meg, azt a C 1, majd az A 1 vonal alagútjainak vágásával elért ki­magasló eredményei is bizo­nyítják. Nem csoda, hogy ezüst­jelvényes brigádja körében — a kollektíva tagjai vezetőjük kivételével valamennyien kita­nulták a bányászmesterséget — nagy tekintélynek örvend. A csoport túlteljesítménye és az, hogy a brigád az arany jelvény várományosa, Musil körültekin­tő irányításának és példamuta­tásának köszönhető. — Megbecsülöm az emberei­met, de a hanyagságot, a rossz munkát nem tűröm — mondja Eduard Musil. — Két gyerme­kemet is kötelességtudásra, be­csületes helytállásra neveltem. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kizárólag a munkának élek. Szabad időmben két kis unokámmal együtt ápolom kis­kertemben a virágokat, vagy az erdőket járom. Ha nem vagyok szolgálatban, az estéimet is igyekszem kellemesen eltölte­ni. Családi körben a tévét néz­zük, színházba, moziba járunk. Ha pedig munkánkat határidő előtt befejezzük, sikerünket tár­saimmal és feleségeinkkel együtt törzshelyünkön, a boh- nicei Visla vendéglőben ünne­peljük meg. Mit hoz a jövő? Konflpka mérnök a 7. ötéves tervidőszak igényes feladataira tereli a szót. Elmondja, hogy a B 1 vonal üzembe helyezésére 1985-ben kerül sor. A Fučík ut­cától a Sokolovskálg vezető C 3 vonalnak az Északi Város lakó­telepével kell megteremtenie a kapcsolatot. Addigra a főváros szívében megszűnik a villamos- közlekedés, csökken a forga­lom. A metró háromszöget al­kotó vonalai közti kapcsolat — a Műstek, a Múzeum és a So­kolovská utcai átszállóhelyeik segítségével lesz létrehozható. A további munkánk a B 1 vo­nal Vysočany, valamint a Dél­nyugati Város felé történő meg­hosszabbítására irányulnak. XXX Csak itt, mélyen a föld gyom­rában érti meg az ember, mi­lyen felelősségteljes, nehéz munka a metró építése. Gon­dolunk-e a földalatti vasút lát­ványos, tiszta állomásain, min­dennapi sietős életünkben azok­ra, akik lemondva a napfény­ről, éveik óta önfeláldozóan tel­jesítik nem mindennapi köte­lességeiket? Azokra, akik a metró hálózatának fokozatos kiterjesztésével enyhíteni igye­keznek a főváros ma még égető közlekedési problémáin, s ezért kétségtelenül megérdemlik az elismerést. KARDOS MÁRTA Kommentáljuk Szakszerűen tartósítsuk a takarmányt A szántóföldi évelő takarmányok első termését a mező­gazdasági üzemek többségében már betakarították. A réti fű több mint egyharmadát hordták kazlakba. A lekaszált területet fejtrágyázták, majd — ahol lehetett — megöntöz­ték, hogy a második termésből többet gyűjthessenek be, mint az elsőből. Az átmeneti időszakban a mezőgazdasági üzemek vezetői — többnyire az agronómusok és a zootech- nikusok — gondosan átvizsgálják a silógödröket, silótor­nyokat, hngy a bennUk tárolt takarmányt megfelelően tö merítettek e, illetve légmentesen zárták é le a betakarító csoportok tagjai. Arra is ügyelnek, hogy a kazlakba és a színek alá rakott széna közé ventillátorokkal és más ha sonló gépekkel, illetve berendezésekkel idejében és elegen da hideg levegőt fAvassanak a gépek kezelői. Az ellenőr zésnek ilyen jellegű formája lényegesen hozzájárul ahhoz, hogy a takarmányok minősége jobb legyen, mint a múlt évben. Ugyanis a felsőbb szervek javaslata szerint az el­lenőrző csoportban mindig ott kell lennie egy-egy tag­nak a növénytermesztési és állattenyésztési ágazatból. Ily módon lehetővé válik, hogy például a zootechnikus a hely­színen véleményt nyilvánítson a betakarított takarmány minőségéről. Megmondhassa, hogy az egyes munkacsopor­tok milyen hibákat követtek el a betakarításkor. Még konk­rétabb az értékelés, ha a lesilózott takarmány minőségét laboratóriumban ellenőrzik. Az észrevételek után menetköz­ben tökéletesíthetik az egyes munkamódszereket. A takarniánybetakarítási munkákat értékelő bizottságok tagjai gyakran hangoztatják, hogy nem elég csak a kaszá­lási, és szállítási munkákra összpontosítani a figyelmet. Nagyon találó az a megállapítás, hogy a takarmányféléket nemcsak betakarítani kell, hanem szakszerűen tárolni is. A jó hatású konzerváló és erjesztést elősegítő vegyszere­ket, illetve szereket az előírt utasítások szerint szabad csak adagolni. Ma már minden mezőgazdasági üzemben olyan képzett szakemberek vannak, akik tudják, hogy az emlí­tett vegyszerek, illetve szerek milyen módszerek alkalma zásával hatnak a legjobban. Meg tudják akadályozni az esetleges túlerjedést, amikor már a takarmány tápértéke csökken és az állatokkal sem lehet feletetni. Ezektől a szakemberektől tehát pontos, lelkiismeretes munkát kell követelni. Aratás előtt sok munka alvégzése vár a földművesekre. Ha figyelembe vesszük, hogy a gépi ellátottság alig jobb mint a múlt évben és a gépek egy része alkatrészhiánya miatt üzemképtelen, akkor a munkákat csak úgy tudják sikeresen elvégezni, ha minden mezőgazdasági üzemben tö kéletesítik az irányítást és rugalmasabban szervezik a mun­kát. A gyorsaság különösen a takarmányok silózásakor fon­tos. Ha túl sokáig hagyják nyitva a silógödröket, akkor a beléjük hordott takarmányban nemkívánatos erjedési fo­lyamatok kezdődnek. Később már hiába zárják le légmen­tesen, etetésre már nem lehet felhasználni. Számos mező- gazdasági üzemben — köztük az fpolyszakállasi (Ipeľský Sokolec) Efsz-ben — egy-egy silógödröt 3—4 nap alatt megtöltenek és lezárnak. Szinte teljesen biztos, hogy ezek­ben első osztályú lesz a takarmány. A jó példákat —1 a munkaszervezésben szerzett hasznos tapasztalatokat — nem ártana a szomszédos üzemekben is alkalmazni. A tanu ­lás sohasem szégyen, főleg akkor, amikor új módszerek szerint tartósítják a takarmányt. Megvan rá a lehetőség, hogy kellő szaktudással, a munka lelkiismeretes végzésével sokkal jobb minőségben tartósíthatják a takarmányt, mint a múlt évben. Kevesebb lesz a veszteség és a jő minőségő tömegtakarmány feletetésével csökkenthető a termékek elő állításához szükséges abraktakarmány. BALLA JÖZSEF Korábbon o duplája volt Szállítási határidő: 2 hónap Nem tanulmányoztam túlsá­gosan sokáig a Kassai (Koši­ce) Kovoslužba helyi ipari vállalat reklámfüzetét, de rö­vid idő alatt nagyon rokonszen­ves lett számomra a harminc éve alakult kis üzem. Hirtelen nem is tudtam mi nyerte el jobban tetszésemet:, a vállalat által reklámozott portéka ere­deti szállítási határidejét felé­re csökkentő utólagos bejegy­zés, avagy az ötlet, amely a vállalatnév kezdő K betűjét se­gíteni igyekvő emberkévé for­málta?! A lényeg, hogy a hasz­nosnak az ötletessel való sze­rencsés találkozását mindig jóleső érzéssel nyugtázza az ember. Azt hiszem minden túlzás nélkül állítható, hogy ha egy vállalat a szállítói-megrendelői kapcsolatok mai színvonalán felére csökkenti megrendelhető termékeinek szállítási határide­jét, akkor az nagyon szeren­csés helyzetben van, hiszen in­kább e jelenség fonákja jellem­ző. Ezzel kopogtattam Szabó Tibor kereskedelmi osztályve­zetőnél, aki megerősítette fel- tételezésemet: — Valóban szerencsés hely­zetben vagyunk, hiszen válla­latunkban általában nem is­merjük azt a fogalmat, hogy anyaghiány .. .! Igaz, nem túl­ságosan igényes anyagválasz­tékra van szükségünk. Kéthó­napos határidő-módosítást \az utóbbi időben, az acél-alumí­nium felhasználásával készülő ablakok és ajtók esetében eszközöltünk. Persze, ez így nagyon egyszerűnek tűnik, de a valóságban e két terméknév esetünkben csak gyűjtőfoga­lom, hiszen az egyszárnyas ab­lakoktól, ajtóktól a négyrészes bejárati „falig“ a két termék­nek több mint harminc(!) kü-« lönböző kombinációját készíti jük, s valamennyit kétféle „ki­adásban“. A megrendelő igét nyeinek megfelelően elkészít­jük az ajtókat, ablakokat fé­nyezett és pácolt kivitelben is. A családi ház építők köré­ben nagyon kedveltek ezek a nyílászáró szerkezetek, e ter­mékek szinte valamennyi ott készülő kombinációja. Nem csoda, hiszen praktikusak, be­állításuk egyszerű, s szinte lég­mentesen záródnak, ami a la­kások energiaszükséglete szem­pontjából nem mellékes körül­mény. Sőt, van egy nagyon nagy előnye a fából készült ab­lakokkal szemben: amíg a fa­ablak idővel vetemedik, s az így keletkező réseken befúj a szél, addig a fémablaknál ez a kedvezőtlen tulajdonság telje­sen ismeretlen. A vállalat az idén harminc­éves, s ez alatt az idő alatt jó hírnévre tett szert. Persze, nem­csak ablakaival, ajtóival, hi­szen ezek készítése csak az utóbbi időben futott fel. A vál­lalat egész sor lakáskiegészítő­cikket gyárt, elsősorban fém­ből, s ezeknek a gyártásával alapozta meg jó hírét. — Talán nem nagyképűség — mondta beszélgetésünk vé­gén Szabó Tibor — azt állítani, hogy sikerült elég jó nevet ki­vívnunk magunknak a köztu­datban. Eddigi hagyományaink­hoz méltóan szeretnénk szol­gálni a lakosságot az elkövet­kezendő Újabb harminc évhpn iS .. . MÉSZÁROS JÁNOS Épül a Mustek megállója

Next

/
Oldalképek
Tartalom