Új Szó, 1980. június (33. évfolyam, 128-152. szám)

1980-06-19 / 143. szám, csütörtök

k Szovjetunió mindent megtesz a szocialista országok gazdasági életének megszilárdításáért Alekszej Koszigin június 17-t beszéde a KGST XXXIV. ülésszakén Emu 1980. VI. 19. A szovjet küldöttség nagy érdeklő­déssel hallgatta meg a korábban el­hangzott beszédeket, és szívből jövő köszönetét akar mondani a csehszlo­vákiai elvtársaknak a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsának üléssza­kához megteremtett kedvező feltéte­lekért. Az idei évben számos fontos ese­mény — évforduló van. Száztíz éve született Vlagyimir Iljics Lenin, akinek eszméi testvéri együttműködésünk alapját képezi. Harmincöt éve a fasiz­mus fölött aratott nagy győzelemnek, amely lerakta a szocialista közösség létrejöttének, alapjait. Huszonöt éve keletkezett a Varsói Szerződés, amely e közösség országainak biztonságát és független fejlődését garantálja. Ezeket az eseményeket népeink és az egész haladó emberiség fontos történelmi mérföldköveként tartják számon. Jelentőségük mindenekelőtt abban van, hogy új erővel támasztják alá a szocializmust mint olyan haladó társa­dalmi rendszer történelmi szerepét, amely a népek számára biztosítja az alapvető szociális és nemzeti problé­mák rendezését s fő tényezője a világ­békének és a nemzetközi haladásnak. Az imperialista erőpolitika aktivizá­lódása következtében az utóbbi időben a nemzetközi helyzet jelentősen bonyo­lultabbá vált. Az Egyesült Államok uralkodó körei ellenséges utat kezdtek el követni az enyhüléssel szemben, fo­kozzák a lázas fegyverkezési hajszát, ami növeli a háború veszélyét a világ minden részén. Ez a politika egyes to­vábbi NATO-tagországok és a pekingi vezetők támogatására talált, akiik he­gemonista terveiket már régóta egybe­kapcsolták a háborús konfliktusok elő­idézésével. Testvérpártjainknak és a szocialista országok kormányainak nemzetközi te­vékenységében ezért egyre nő a béke megőrzéséért és a háború elhárításá­ért vívott harc jelentősége. Következe­tes békepoiitikánk, a szocialista or­szágok mély odaadása az enyhülés iránt ismét bebizonyosodott a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanács­kozó Testületének nemrég megtartott ülésén. E tanácskozás határozatai nagy­szabású akcióprogramot tartalmaz­nak, melynek célja a bizalom és a kölcsönös megértés szilárdítása a nem­zetközi kapcsolatokban és az esemé­nyek alakulásának a béke irányába történő terelése. E dokumentumok he­lyes tájékozódási pontokat adnak az európai és a világbéke megszilárdítása felé történő előrehaladáshoz. A nemzetközi helyzet, mindenek­előtt az Egyesült Államok és más NA­TO-tagországok által indított fegyver­kezési verseny, természetesen arra kényszeríti országainkat, hogy meg­tegyék a szükséges lépéseket védelmi képességük erősítésére. Ezek a lépé­seik azonban semmilyen állam számára nem jelentenek veszélyt. Leonyid li­lies Brezsnyev hangsúlyozta,, hogy az agresszív törekvések mindig idegenek voltak szövetségünktől, amely népe­ink békés munkájának védelmére ala­kult. Azért jött létre, hogy támogassa közös harcunkat a tartós békéért, az országok szuverén jogaina^ és a nem­zetek szabadságának tiszteletben tartá­sáért. Ugyancsak a béke és a haladás ügyét szolgálja közös szervezetünknek, a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsának tevékenysége. Az egyenjogú nemzetközi együttműködés fejlesztését, az enyhü­lés anyagi alapjának megszilárdítását és a nemzetközi politikai légkör javí­tását célozza. Ugyanúgy, mint az elmúlt években, a szocialista országok fő figyelmüket most is a békés építés feladatainak megoldására fordítják. A kommunista és munkáspártok számos országban megtartott kongresszusai körvonalaz­ták a szociális és a gazdasági fejlesz­tés méreteit a következő Ötéves terv­időszakra. Más országokban a kong­resszusokra rövidesen sor kerül. A nyolcvanas évek távlati terveinek ki­dolgozásán fáradoznak és rövidesen ér­vénybe lépnek az új ötéves tervek, amelyek meghatározzák a szdcialista országok termelőerőinek fejlődését és népeik jólétének további fokozását. Pártunk és egész országunk is kong­resszusra készül. A szovjet nép nagy erőfeszítéseket tesz a jelenlegi ötéves tervidőszak feladatainak megvalósításá­ra. Várható, hogy az ötéves tervidő­szak utolsó évében a Szovjetunió nem­zeti jövedelme 1975-liöz képest 21 szá­zalékkal, az ipari termelés 25 százalék­kal nő. A mezőgazdaságban eszközölt nagy beruházások lehetővé tették a termelékenység lényeges növelését és a kedvezőtlen időjárősi viszonyok által a mezőgazdasági termelésre gyako­rolt negatív hatás enyhítését. A jelen­legi ötéves tervidőszakban 17 százalék­kal nő az egy lakosra jutó reáljövede­lem. A szovjet emberek több mint 500 millió négyzetméter lakóterülethez jut­nak. A hetvenes évek eredményei azt mu­tatják — állapította meg a továbbiak­ban Koszigin elvtárs —, hogy a KGST- tagországok nemzeti jövedelmének és ipari teremtésének növekedése kétszer gyorsabb volt az elmúlt tíz esztendő­ben, mint a fejlett tőkés országok nö­vekedési üteme. Gazdasági együttműködésünk szünte­lenül szilárdul. A szocialista integrá­ció sikereinek fontos mutatója az, hogy a KGST-tagországok kereskedelmi cse­reforgalma gyorsabban növekszik, mint nemzeti jövedelmük. Nagy beru­házást fejeztünk be, mégpedig a Szojuz földgázvezeték építését, és megkezdő­dött az atomenergetika nagyszabású fejlesztési programjának megvalósítá­sa. A szocialista és a tőkés rendszer gazdasági életének objektív elemzése arról tanúskodik, hogy a szocialista országok gazdasági fejlődése továbbra is stabilnak bizonyul, és nem sújtotta az a számos nehézség, amely a kapita­lista gazdasági életet jellemzi. Gazdasági életünk tervszerű jellege, a külkereskedelem állami monopóliu­ma, az együttműködés elmélyítése je­lentős mértékben lehetővé teszi, hogy védekezzünk a tőkés világban létrejö­vő gazdasági helyzet kedvezőtlen hatá­sai ellen. Az újratermelés feltételei azonban új követelmények elé állíta­nak bennünket, éspedig nemcsak külső tényezőkkel összefüggésben. Ezekhez a szocialista gazdaságnak is alkalmaz­kodnia kell. Erről tanúskodnak azok a bizonyos nehézségek, amelyekkel a KGST-tagországoknaik a múlt évben kel­lett szembenézniük. Továbbra is előtérben marad az energiahordozók, a fűtő- és a nyers­anyagok problémája, amelynek megol­dását számos közös intézkedésünk cé­lozza. Ez nagy nemzetközi probléma. Egyre nagyobb befolyást gyakorol min­den országra, sok tekintetben orszá­gaink gazdasági növekedésének ütemét is meghatározza. A KGST-tagországok, amelyek főiként saját erőforrásaikra támaszkodnak, ezt a problémát lényegében sikeresen old­ják meg. Az együttműködés szocialis­ta elveiből kiindulva nem engedtük meg az árak ösztönszerű változását kereskedelmünkben. Országaink egybe­hangolt gazdaságpolitikájában termé­szetesen tekintetbe kell venni a nem­zetközi energia- és nyersanyaghelyzet változásainak objektív tényeit, a fű­tőanyag- és a nyersanyag-kitermelés költségeinek törvényszerű növekedését és e tartalékok pótolhatatlanságát. Sokat teszünk a bányaipar közös fej­lesztéséért. A jelenlegi időszakban azon­ban a primer tartalékok ésszerű fel- használásának van döntő jelentősége. A végtermékeik egységére jutó fogyasz­tás csökkentése rendszerint kisebb költ­ségeket követel meg, mint termelésük növelése. A KGST-tagországok ezért legsürge­tőbb gyakorlati feladatuknak a hosz- szú távú együttmüködési célprogramok megvalósítását, további tartalékok ke­resését, valamint a társadalmi terme­lés és fogyasztás szerkezetének töké­letesítését tartják. A jelenlegi és a nyolcvanas években várható helyzet sokoldalú intenzifiká- lást követel meg. Növelni kell a terme­lést az alapokkal szembeni igényesség­nek, valamint a termelés anyag- és energiaigényességének csökkentése út­ján. Csak ily módon biztosítható a leg­fontosabb gazdasági és szociális prob­lémák megoldása. A Szovjetunióban az SZKP XXV. kong­resszusán, valamint az SZKP KB 1979. novemberi plénumán elfogadott hatá­rozatokkal összhangban dolgozunk a gazdasági élet intenzifikálásán, a tu­dományos-műszaki haladás felgyorsítá­sán, valamint az anyag- és a munka­erő-tartalékok ésszerűbb felhasználá­sán. Kidolgozzuk a fűtőanyag és az energia termelésének és ésszerű fel- használásának komplex programját. Várható, hogy csökken a kőolajter­mékek mint erőművi fűtőanyagok rész­aránya, fejlődik az atomenergiaipar, egyebek között a fűtés, hőellátás terü­letén is, s növekszik az energetikai agg­regátumok kapacitása. Mivel minden testvéri országnak ki- sebb-nagyobb mértékben szembe kell néznie a termelés intenzifikálásának problémáival, együttműködésünk to­vábbfejlesztését is e feladatoknak kell alávetni. Az előttünk álló problémákból kiin­dulva ítéljük meg a következő öt évre szóló népgazdaság-fejlesztési tervek egyeztetése terén végzett munkát is. Az előterjesztett jelentésből is világos, hogy e munka terén bonyolult körül­mények között közös erővel sikerült megtalálni a komoly gazdasági problé­mák megoldását s megteremteni a fel­tételeket ahhoz, hogy az egyes orszá­gok kidolgozzák a szociális és a gaz­dasági fejlesztés fő irányelveit a kö­vetkező ötéves időszakra. Ugyanúgy, mint az előző években, a Szovjetunió most is mindent megtesz a szocialista országok gazdasági életé­nek megszilárdításáért — mondotta a továbbiakban Koszigin elvtárs. A kö­vetkező ötéves tervidőszakban tovább mélyülnek integrációs kapcsolataink a KGST többi országával. A kölcsönös szállítások terjedelme csaknem 40 szá­zalékkal nő, s előzetes becslés szerint eléri a 260 milliárd rubelt. Tekintettel a testvéri országok szükségleteire, és figyelmen kívül hagyva a kitermelés rosszabbodó feltételeivel kapcsolatos nehézségeket, 1981 és 1985 között a KGST-tagországokba ugyanolyan nagy mennyiségű kőolajat szállítunk, mint 1980-ban, az öt év alatt összesen csak­nem 400 millió tonnát. Jelentős mértékben teljesítjük azt a feladatot, hogy a tagországok ellássák egymást a szükséges gépekkel és be­rendezésekkel. A szovjet kivitel értéke ezekből a termékekből a KGST-tagor­szágokba a következő ötéves tervidő­szakban eléri a 35 milliárd rubelt, ami 40 százalékkal több, mint a jelenlegi ötéves tervidőszakban szállított meny- nyiség. A“szállítmányok lényeges része hiánycikkszámba menő gép és beren­dezés, köztük széles hengerpadok, cső- hengerdei berendezéseik, folyamatos ön­tést végző gépek, repülőgépek, vala­mint más nagy népgazdasági jelentő­ségű gépek és berendezések. A Szovjetunió a következő ötéves tervidőszakban a többi KGST-tagor- szágtól több mint 60 milliárd rubel ér­tékű berendezést vásárol, egyebek kö­zött a kőolaj-feldolgozás másodlagos folyamataihoz szükséges berendezése­ket, emelő- és közlekedési berendezé­seket, gyári és sajtolóberendezéseket, komputereket, könnyű- és élelmiszer- ipari berendezéseket. A Szovjetunió la­kosságának ellátásában lényeges szere­pet tölt be a fogyasztási cikkek be­hozatala, amelynek értéke öt év alatt több mint 40 milliárd rubel lesz. Rend­kívül nagyra értékeljük a testvéri or­szágokkal a szovjet népgazdaság fej­lesztése terén kifejtett együttműkö­dést, ezen országok hozzájárulását a fogyasztási cikkek választékának bőví­téséhez a szovjet piacon. A szocialista integráció fejlesztése terén munkánk fő iránya marad a hosszú távú és stabil termelési és tu­dományos-műszaki kapcsolatok elmé­lyítése a tervezés terén kifejtett egyre szorosabb együttműködés alapján. Ezen az úton haladva további intézkedéseket tettünk. Kétoldalú hosszú távú gyár­tásszakosítási és kooperációs progra­mokat dolgozott ki és írt alá a Szovjet­unió Bulgáriával, Csehszlovákiával, Lengyelországgal, Magyarországgal, az NDK-val és Romániával. Több mint 70 többoldalú egyezményt kötöttünk, amelyek a hosszú távú célprogramokat konkretizálják. Folytatódik további, mintegy 120 egyezmény kidolgozása és koordinálása, s megkezdtük a követ­kező ötéves tervidőszakra szóló sokol­dalú integrációs intézkedések tervé­nek kidolgozását. Ezen az ülésszakon az egyik leg­fontosabb egyezményt írjuk alá, amely a számítástechnikai berendezések ki- fejlesztése és gyártása terén kifejtett nemzetközi szakosítást és kooperációt szabályozza. Ez az egyezmény csak a következő ötéves tervidőszakra több mint 15 milliárd rubel értékű szállítá­sokat irányoz elő. Pozitív hatása min­denekelőtt úgy lesz érezhető, hogy a tagországok népgazdaságában új számí­tástechnikai eszközöket, a mikrokom- putereket alkalmazzák. A fémmegmun­káló ágazatokban a következő tíz esz­tendőben jelentős mértékben kell nö­velni a munka termelékenységét, meg kell gyorsítani az alapforgót és meg kell takarítani több millió munkaerő munkáját. A megkötött egyezményekből adódó intézkedéseket be kell iktatni a nép­gazdaság-fejlesztési tervekbe és a sok­oldalú integrációs intézkedések egybe­hangolt tervébe. Éppen ezért nagyon fontos, hogy meggyorsuljon a legköze­lebbi időszakra szóló hosszú távú cél­programok megvalósításával kapcsola­tos egyezmények kidolgozása. Ezért szükséges, hogy az ötéves tervekben idejében reagáljanak ezen egyezmé­nyek teljesítésének anyagi, pénzügyi és munkaerő-gazdálkodási lehetőségei­re. Nyilvánvalóan abból kell kiindulni, hogy az ötéves tervek megvalósítása során kiegészítő tartalékokat kell ke­resnünk, s oly módon kell pontosabbá tennünk a terveket, hogy a nemzetközi kooperáció fejlesztését, új gyártmányok termelésének bevezetését és a termé­kek műszaki színvonalának emelését célozzák. Ezt kell a gazdaságpolitiká­ról folytatott megbeszélések fő rfapi- rendi pontjává tenni. Közös erőfeszítéseink súlypontját pártjaink egyeztetett irányvonalának megvalósítása képezi, mégpedig az, hogy a következő két ötéves tervidő­szak: az intenzív termelési és tudomá­nyos-műszaki kooperáció időszaka le­gyen. Ennek alapján a feldolgozó ipar, mindenekelőtt a gépipar egybehangolt fejlesztése lehetővé teszi a tudomá­nyos-műszaki haladás ütemének lénye­ges meggyorsítását. A termelési koo­peráció nagyszabású fejlesztése szilárd alapot teremt meg a Nyugattal fenn­tartott gazdasági kapcsolataink optimá­lissá tételéhez. Amint ezt a Végrehajtó Bizottság múlt évi tevékenységéről szóló jelen­tés is kiemeli, a KGST szervei levon­tak bizonyos következtetéseket az el­múlt ülésszakokon elhangzott bíráló észrevételekből. Tevékenységük egyre jobban összpontosul az együttműködés fő irányaira. Az idén megvitatott kér­dések kétharmada az anyagi termelés­sel, a tudománnyal és a technikával kapcsolatos. Fokozódott a munka ope­ratív jellege. Mindennapos figyelmet szentelnek a nemzetközi gazdasági szervezeteknek. Elvárjuk, hogy ezek a szervezetek, köztük a gazdasági egyesületek, minél hatékonyabb mun­kába fogjanak. Együttműködésünk távlati értékelé­se során tekintetbe vesszük a szocialis­ta közösség és a fejlődő országok kap­csolatainak növekvő Jelentőségét. Már az a tény, hogy a mostani ülésszakon jelen vannak azon nagyszámú ország képviselői, amelyek felszabadultak és a mélyreható haladó változások útját választották, arról tanúskodik, hogy a szocialista és a fejlődő országok ér­dekei objektívan egyeznek. Külön hangsúlyozni akorom együtt­működésünk fejlesztésének fontosságát Angolával, Afganisztánnal, a Demokra­tikus Jemennel, Kambodzsával, Laosz- szal, Mozambikkal és Etiópiával. A KGST-tagországok nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy segítsenek ezen or­szágoknak gazdasági életük fejleszté­sében, hogy sokoldalú alapon is céltu­datosan megoldhassák e kérdéseket. Véleményünk szerint adottak a reális lehetőségek arra, hogy bővítsük ezen országokkal kölcsönösen hasznos együttműködésünket, ami előmozdítja a fejlődő országok gazdasági fellendü­lését, kivitelük növekedését, exportjuk szerkezetének javítását és bevételi for­rásaik növelését. A szocialista országok mindig támo­gatták az egyenjogúságon és a kölcsö­nös előnyökön alapuló kapcsolatok fej­lesztését a fejlett tőkés országokkal. Ez az irányvonalunk változatlan. Az elmúlt időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy az imperialista erők megpróbálják aláaknázni a Szovjetu­nióval és a többi szocialista országgal kifejtett gazdasági együttműködést oly módon, hogy megszegik az eddigi egyezményeket és szerződéseket. Mit szólhatunk ehhez? Ezek a lépések bi­zonyos átmeneti nehézségeket okoz­hatnak egyes objektumok létesítése so­rán. Előrehaladásunkat és terveink tel­jesítését megakadályozni senkinek sem sikerült és sikerül, még akkor sem, ha az amerikai kormány minden amerikai áru kivitelére embargót mond ki. Természetesen ebből le kell vannunk a következtetéseket. Ezek a következ­tetések belső tervezésünkkel és külke­reskedelmi orientációkkal egyaránt kapcsolatosak. Biztonsággal kijelent­hetjük: teljesen megalapozatlan az együttműködés és az enyhülés ellen­zőinek az a reménye, hogy a szo­cialista országokat alá lehet vetni gaz­dasági nyomásnak és diktátumnak. Er­ről mindenki meggyőződhet, aki helye­sen tudja értékelni egységünk erejét, lehetőségeinket és azt az eltökélt szán­dékunkat, hogy sokoldalúan bővítjük és szilárdítjuk kölcsönös együttműkö­désünket. Politikai tevékenységünk, gazdasági fejlesztésünk és együttműködésünk bé­kés és építő céljaink elérésére irányul. Síkraszállunk azért, hogy a nemzet­közi gazdasági kapcsolatok, ugyanúgy, mint a politikai kapcsolatok, az egyen­jogúság és az igazságosság elvei alap­ján fejlődjenek. Megértésre és együtt­működési szándékra talál nálunk min­den olyan ország, mely osztja ezt az álláspontunkat. Az eltérő társadalmi rendszerű országok kapcsolatai fejlesz­tésének más ésszerű alapja nincs. Koszigin elvtárs végezetül kifejezte azt a meggyőződését, hogy a KGST je­lenlegi ülésszaka is előmozdítja a fel­tételek megteremtését a gazdasági élet továbbfejlesztéséhez, népeink életszín­vonalának emeléséhez, a kölcsönös együttműködés és a szocialista gazda­sági integráció elmélyítéséhez. ,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom