Új Szó, 1980. június (33. évfolyam, 128-152. szám)
1980-06-03 / 129. szám, kedd
A TARTALÉKOK CÉLTUDATOS KIHASZNÁLÁSÁVAL irta: Dr. Štefan Ferenczeí, miniszter, az SZSZK Népi Ellenőrzési Bizottságának elnöke JELENTŐS TARTALÉKAINK VANNAK A HOZAMOK ÉS A TERMELŐKÉPESSÉG INDOKOLATLAN KÜLÖNBSÉGEIBEN $ A SZUBJEKTÍV TÉNYEZŐ SZEREPE A LEMARADOZÓ VÁLLALATOKBAN # TÖBB SZÁZEZER TONNÁS TERMÉKVESZTESÉGEK AZ INDOKOLATLAN KÜLÖNBSÉGEK SZÁMLÁJÁN # AKI TÍZ ÉV ALATT SEMMIT SEM BIZONYÍTOTT, KÉPES LESZ BIZONYÍTANI A TIZENEGYEDIKBEN? ff I SZÓ A közélelmezés az energiához és a tüzelőanyagokhoz hasonlóan kulcsfontosságú politikai-stratégiai problémává vált. Ugrásszerűen növekszik az élelmiszerek világpiaci ára, s vásárlásink egyre körülményesebb. Felelőtlenség arra számi tani, hogy amit nem termelünk meg, azt majd valahonnan behozzuk. A világviszonylatban és saját feltételeink között tapasztalt fejlődés egyaránt azt bizonyítja, hogy az önellátás fokozatos elérése az élelmiszerek termelésében, amelyre a CSKP politikája irányul, szükségszerű és megvalósítható feladat. A CSKP XIV. és XV. kongresszusa, valamint a CSKP KB 13. ülése konkrét feladatokat tűzött ki annak érdekében, hogy a lakosság ellátása élelmiszerekkel, s az Ipar ellátása mezőgazdasági nyersanyagokkal folyamatos legyen. Ezek a feladatok az állami és a gazdasági irányító szervek figyelmét a mezőgazda- sági termelésben rejlő hatalmas tartalékok kihasználására összpontosítják. A CSKP KB 1972-es áprilisi határozata arra kötelezi a párt- és az állami szerveket a kerületekben és a járásokban, hogy döntő mértékben segítsék elő a tervezett feladatok teljesítését irányító és szervező munkájuk színvonalá* nak emelésével, s főleg azoknak a tartalékoknak a kihasználásával, amelyek az összehasonlítható feltételek mellett gazdálkodó mezőgazdasági vállalatok és egész járások eredményeiben tapasztalható különbségekben rejlenek. Ezzel összefüggésben Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára hangsúlyozta, hogy a megközelítőleg ugyanolyan feltételek mellett gazdálkodó élenjáró és lemaradozó szövekezetek ég állami gazdaságok eredményeiben mutatkozó indokolatlan különbségek nagy, kihasználatlan tartalékokat jelentenek. Egyúttal lehetőség van arra, hogy a termelés és a munka Jobb szervezése, s az irányító dolgozók felelős magatartása alapján lényeges mértékben növeljük a termelést. A lemaradás problémájának következetes megoldása szintén olyan eszköz, amellyel megszüntethető az az egészségtelen gyakorlat, amikor mások jó munkája mögött bújnak meg azok, akik évről évre nem teljesitik a feladataikat, s abban bíznak, bogy majdcsak meguldödik valahogy a helyzetük. A mezőgazdáságban elért tagadhatatlan sikerek ellenére a tények azt bizonyítják, hogy a termelés intenzitásában jelentős különbségek vannak a hasonló természeti feltételek, s alapjában véve az azonos termelési lehetőségek mellett gazdálkodó efsz-ek és állami gazdaságok között. Annak érdekében, hogy következetesebben és sokoldalúbban megismerjük az indokolatlan különbségek és a lemaradás okait a növényter- mész tés és az állattenyésztés intenzitásának alapvető mutatóiban, s az összehasonlítható természeti feltételek mellett gazdálkodó mezőgazdasági vállalatok gazdasági eredményeiben, s hogy elősegítsük e különbségek felszámolását, s mozgósítsuk a mezőgazdasági termelés növelésének tartalékait, az SZSZK Népi Ellenőrzési Bizottsága szakemberek bevonásával, s a kerületek és járásuk népi ellenőrzési bizottságaival együtmúködve vizsgálatot hajtott végre ezen a területen. A vizsgálatra a CSKP KB Elnöksége és az SZSZK kormánya által jóváhagyott ellenőrzési terv alapján három ke-* rületi és húsz járási mezőgazdasági igazgatóságon, továbbá negyven mezőgazdasági vállalatban került sor. Hasunió felmérést végzett el 1979-ben a Szlovák Statisztikai Hivatal is hetvenkét efsz-ben, amelyek fele a lemaradozók közé tartozott azzal a céllal, hogy elemezze a hasonló termelési feltételek mellett mutatkozó eredménykülönbségek okait. NINCS HELYE A KÉTKEDÉSNEK 1980. VI. 3. Vizsgálatainkat és a megoldásokra vonatkozó javaslatok kidolgozását nehezítette az a körülmény, hogy mindmáig nincs kidolgozva a lemaradás mérésének egységes objektív módszere, nincs pontosan meghatározva a mezőgazdasági vállalatok egészében és az egyes belső szakaszokon jelentkező lemaradás értékmutatóinak egységes rendszere. Hiányzik a lemaradás okainak objektív módszere is a természeti és a termelési feltételek szempontjából. Ennek következtében nem lehet pontosan meghatározni azokat a célokat és alapvető intézkedéseket sem, amelyek az Indokolatlan különbségek és a lemaradás felszámolására szolgálnának. Ezen a szakaszon tehát sok még a tennivaló. Ezért azon sem lehet csodálkozni, ha olyan nézetekkel találkozunk, amelyek az összehasonlítható természeti feltételek mellett, s lényegében az azonos anyagi lehetőségek mellett (amelyeket az állam nyújt vetőmagvak, vegyszerek gépek és beruházások formájában) tapasztalt indokolatlan különbségeket a törvényszerű különbségekkel, az átlagon aluliság jelenségével azonosítják. A materialista dialektika arra tanít bennünket, hogy a fejlődés szükségszerűen egyenlőtlen, attól függ, hogy miként értetődnek egyrészt az objektív, másrészt a szubjektív feltételek. Mivel ez az érlelődés folyamatot képez, a mezőgazdasági vállalatokban eszközölt befektetések és az elért eredmények különböző intenzitá- súak lehetnek. Ennek a folyamatnak az a következménye, hogy az átlagos munkahelyek mellett átlagon felüliek és átlagon aluliak Is vannak. Ez azonban egyáltalán nem jelentheti azt, hogy az átlagon aluli vállalatokat azonosítsuk a lemaradozó, illetve az indokolatlanul alacsony gazdasági eredményeket elérő vállalatokkal Tény, hogy a fejlődés folyamatában objektiven érvényesülnek olyan tényezők, amelyek, akár tetszik ez valakinek, akár nem, érthető, vagyis indokolt különbségekhez vezetnek. Ezek tehát objektív körülmények, amelyek megoldására a társa-' dalom olyan mértékben és*terjedelemben képes, ahogy azt elsősorban az anyagi feltételek lehetővé teszik. A mi vizsgálatainkban és okelemzéseinkben nem az ilyen különbségek szerepeltek, hanem az olyan vállalatok, amelyek esetében összehasonlítható természeti feltételek, s a társadalom azonos szintű anyagi segítsége mellett indokolatlan különbségek mutatkoznak, s a társadalom joggal követelheti e különbségek megszüntetését. A reális valóság ugyanis olyan, és ez rendkívül érdekes, hogy az egyes járásokban, amelyekben összehasonlítható természeti feltételek és egyforma anyagi lehetőségek mellett gazdálkodnak a vállalatok, nem egyenlő mércével értékelik azok gazdálkodási színvonalát. Annak ellenére, hogy azonos feltételek mellett arányla'g azonos szintű eredményeket érnek el, az egyik járásban az átlagon felüliekhez, a másik járásban az átlagon aluliakhoz sorolják őket. Számos pártdokumentumban éppen az ilyen indokolatlan különbségekről van szó, amelyek nagy tartalékok forrásait képezik. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy az összehasonlítható természeti feltételek, s lényegében az azonos anyagi lehetőségek melleit gazdálkodó mezőgazdasági vállalatok eredményeiben tapasztalható indokolatlan különbségeket, s az ilyen jellegű lemaradást nem lehet objektív szükségszerűségnek tekinteni. Mint ahogy az sem törvényszerű, hogy az élenjáró vállalatok örökösen megtartják vezető helyüket. Ebben a szubjektív tényezőknek van döntő szerepük és hatásuk. A szocializmus építésének elmélete és gyakorlata azt bizonyítja, hogy az objektív tényezőkre épülő termelési és gazdasági folyamatok emberi tevékenység által valósulnak meg. És ott, ahol objektív feltételek vannak, döntő szerepe van a szubjektív tényezőnek. Ez annál erősebben hat, minél kevesebb „alkalom“ marad az ösz- tönösség és a véletlenszerűség számára a gazdaság fejlesztésében, annál gyorsabb ütemben növekszik a mezőgazdasági termelés intenzitása és hatékonysága. néhány összehasonlítás A vizsgálatok eredményei és az összehasonlítható természeti feltételek, s lényegében azonos anyagi lehetőségek mellett gazdálkodó negyven mezőgazdasági vállalatban szerzett ismeretek általánosító elemzése azt bizonyítja, hogy a gazdálkodásban mutatkozó indokolatlan különbségek hosszú ideje megoldatlan szubjektív jellegű problémákra vezethetők vissza. Az alábbiakban legalább két pár összehasonlított szövetkezetből említek példát. A trnavai járásban a bolerá- zi Dukla Efsz és a Dolná Kru- pá-i Efsz, annak ellenére, hogy összehasonlítható feltételek mellett gazdálkodnak, jelentősen eltérő eredményeket érnek el. A bolerázi szövetkezetben „nem sikerül“ megtartani az agrotechnikai határidőket, s a munka minősége is kifogásolható. Annak ellenére, hogy gabona után vetnek, nem használják ki a tarlővetemények termesztésében rejlő lehetőségeket. A termőtalajnak csupán 16 százalékára juttatnak szerves trágyát 25 százalék helyett, s az is rosszul kezelt. A műtrágyákkal is helytelenül gazdálkodnak, a nem megfelelő raktározás akadályozza a célszerű felhasználásukat. Nem érvényesítik megfelelően az ágazati irányítási rendszert. A Dolná Krupá-i Efsz-ben viszont következetesen gondoskodnak a jó talajelőkészítésről, az agrotechnikai határidők megtartásáról, bevált körzetesí- tett fajákat vetnek, gondosan végzik el a növényápolási munkáikat, a szerves és a műtrágyák adagolását. Célszerűbben érvényesítik az irányítás ágazati rendszerét, a gazdasági és a termelési tervet, valamint a nyereség tervét lebontják az egyes gazdasági részlegekre. A munkadíjazás jól kidolgozott és érvényesített rendszerében a prémiumrendszer a vállalaton belüli vezetés és a szocialista munkaverseny szerves részét képezi. A munkadíjazási alapból évente 7—8 százalékot juttatnak a prémiumokra. Olyan feltételeket tudtak teremteni, amelyek a fiatalabb korosztály és a szakemberek számára is érdekessé teszik a szövetkezetben végzett munkát. A Dolná Krupá-i Efsz-ben a 60 éven felüli dolgozók részaránya csak 1,6 százalékos, míg a Bolerázi Efsz-ben eléri a 13,4 százalékot. Az előbbi szövetkezetben 1000 ha mezőgazdasági földterületre számítva 16 középiskolai végzettségű és 3 főiskolai végzettségű tag dolgozik, a másikban viszont csa'k 12 és 2 tag. Az említett és egyéb körülmények következtében a Bolerázi Efsz-ben nágy mozgósítható tartalékok vannak a termelés növelésére. A gabonafélék hektárhozama ugyanis 17 százalékkal, a tejelékenység 9 százalékkal, a növénytermesztés bruttó hozama 22 százalékkal kisebb, mint a szomszédos Dolná Krupá-i Efsz-ben, a termelési költségek viszont 11 százalékkal magasabbak. A trebišovi járásban az összehasonlított kettős közül kedvezőbb eredményeket érnek el a vojöicei Győzelmes Február Efsz-ben, mint a ruskovi Oj Élet Efsz-ben. Mindkét szövetkezet a kukoricatermesztési körzetben gazdálkodik. A munka- szervezésben, a feladatok teljesítésében, a munka- és a technológiai fegyelem megtartásában megnyilvánuló különbségek az elért eredményekben is megmutatkoztak. így például a gabonafélék hektárhozamában (4,06, illetve 3,44 tonna), a növénytermelés bruttó hozamának 1 hektár mezőgazdasági földterületre számított értékében (5779, illetve 4670 korona), az állattenyésztés hasonló mutatójában (5581, illetve 2587 korona), valamint más mutatókban. A népi ellenőrzési bizottságok tagjai hasonló tényeket ál« lapítottak meg a nyugat-, a közép és a kelet-szlovákiai kerület többi 36 mezőgazdasági vállalatában is, habár bizonyos eltérések voltak az indokolatlan különbségek mértékében. KEDVEZŐTLEN IDÖJÄRÄS IS VOLT A feladatok hiányos teljesítésének elemzése a vizsgált lemaradozó vállalatokban azt bizonyítja, hogy a mezőgazdaság szakaszán nem sikerült teljes mértékben teljesíteni a központi szervek határozataiban kitűzött feladatokat, amelyek a belső tartalékok mozgósítására, az indokolatlan különbségek és a lemaradás megszüntetésére vonatkoztak. Az elemzések eredményei azt is bizonyították, hogy a lemaradás nemcsak az egyes évek kedvezőtlen időjárási feltételeinek a következménye. Számos lemaradozó mezőgazdasági vállalatban ugyanis állandó jellegű több éve tartó jelenségről van szó. Azt, hogy az összehasonlítható természeti feltételek mellett gazdálkodó mezőgazdasági vállalatokban és az egyes járásokban tapasztalható indokolatlan különbségeket döntő mértékben nem az időjárási viszonyok okozzák, a tehenek tejtermelésében megnyilvánuló különbségek bizonyítják a legjobban. Jelentős előrehaladást értek el például a nyugat-szlovákiai kerületben, ahol már az elmúlt évben átlagosan 3445 liter tejet fejtek egy tehéntől, ezen belül a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban 4086, a Bratislava-vidé'ki járásban pedig 3684 litert. Ezek a járások a termelőképesség és a súlygyarapodás tekintetében kerületi viszonylatban átlagon felüli eredményeket értek el. Az érsekújvári (Nové Zámky), a nyitrai (Nitra), a lévai (Levice) és a galántai (Galanta) járásban a tervezett súlygyarapodás alatta van a kerületi átlagnak. A tehenek átlagos évi tejhozama a közép-szlovákiai kerületben 2777, a kelet-szlovákiai kerületben pedig 2604 liter. Sokkal kifejezőbb különbségek vannak az egyes mezőgazdasági vállalatok és járások eredményei között. Ezzel kapcsolatban levonhatjuk azt az általánosító következtetést, hogy Szlovákiában körülbelül 580 000 tehén van, amelyek átlagos évi tejhozama körülbelül 2900 liter, ami az egyes mező- gazdasági vállalatokban 1500 és 5000 liter között mozog. Ha abból indulunk ki, hogy a tehenek egyharmada alatta van a szlovákiai átlagnak, s ezek termelése mintegy 500 literrel növelhető, így évente e tartalék kihasználásával lOíi millió liter tejet nyerhetnénk csupán a felelőség és az intenzitással szemben támasztott igényesség növelésével. Hasonló tartalékaink vannak a marha- és a sertéshizlalás, valamint a baromfitenyésztés szakaszán. Az élenjáró húsz mezőgazda- sági vállalat vizsgálatában nyert tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az elért pozitív eredmények alapja elsősorban a jő minőségű agrotechnika ban, a megfontolt vetésforgó ban, az istállótrágya gondos kezelésében és felhasználásában, az állattenyésztői munka magas színvonalában, a tömeg- és az abraktakarmányok elégséges mennyiségében, a hatékony beruházásodban, a tudományos- kutatási ismeretek rendszeres érvényesítésében, a biológiai anyag és a technika célszerűbb kihasználásában, a káderekkel szemben támasztott fokozott igényességben, valamint az anyagi ösztönzés helyes érvér nyesítésében rejlik, ami a ténylegesen elért eredményektől íügg. Érthető, hogy a munkafolyamathoz való megfontolt viszonyulás a termelés intenzitásában és hatékonyságában, a magas fokú jövedelmezőségben is megmútatkozik, ami lehetővé teszi a vállalat saját alapjainak a képzését a bővített újratermeléshez. Ez egyúttal lehetőségeket teremt a rátermett káderek alkalmazásához és megtartásához. E tényezők ösz- szessége pozitívan hat az emberek közötti kapcsolatokra a munkakollektívákban, a dolgozók életfeltételeire, gondolkozására, ami visszahat a termelés fejlesztésére. Hosszabb fejlődési szakaszban ezek a vállalatok olyan sajátos helyzetbe kerülnek a kedvező növekedési ütem elérése szempontjából, hogy a terv igényes feladataival még kedvezőtlen időjárási feltételek mellett is képesek megbirkózni. Mindenki tudja, hogy az ilyen mezőgazdasági vállalatokban elért eredmények a politikaiszervező munka magas színvonalát is tükrözik, hogy itt az elért eredmények elemzésekor nem szoktak hivatkozni különböző objektív okokra, például elégséges csapadékra, kedvező téli időjárásra, hanem a sikerek és a sikertelenségek mögött elsősorban a dolgozók, a szakemberek és főleg a kommunisták, a pártszervezet munkáját látják. Az összesített tapasztalatok ezt bizonyítják, hogy az élenjáró mezőgazdasági vállalatokhoz hasonlóan az indokolatlanul lemaradozó efsz-ekben és állami gazdaságokban is a szubjektív tényező viszi a vezető szerepet. A lemaradás fő tényezői között szerepel a növénytermesztés tudománytalan szervezése, főleg a gabonafélék aránytalanul magas aránya a vetésforgóban, miközben hiányoznak a hatékony intézkedések a gabonafélék egymást követő termesztéséből származó negatív következmények felszámolására, valamint az intenzív növények, például a hüvelyesek és a herefélék termesztésének az elhanyagolása. Hasonló kedvezőtlen hatást fejt ki a legalapvetőbb agrotechnikai és zootechnikai követelmények hiányos érvényesítése, a gépek és a technika hiányos kihasználása, nem is beszélve a tudományos-kutatási eredmények érvényesítéséről. A lemaradás felszámolását az a körülmény is hátráltatja, hogy a szövetkezetek egyesülésekor számos esetben nem oldották meg a szakosítás, a koncentráció, a vezetés és a munkaszervezés alapvető kérdéseit. A kooperációs tanácsok sem fejtettek ki mindeddig olyan tevékenységet, amely elősegítené a problémák komplex megoldását a vállalatok közötti kooperáció, a célszerű szakosítás és koncentráció alapján. Érdekes megjegyezni azt a nem lényegtelen körülményt is, hogy az ilyen vállalatokban a fogyatékosságok indoklásánál gyakran hivatkoznak a túl sok, vagy az elégtelen mennyiségű csapadékra, az erős fogyokra, az állami juttatások elégtelenségére, méghozzá nemcsak a termelés anyagi vonatkozású biztosítása, hanem a pénzügyi támogatás szempontjából is... (Folytatás lapunk holnapi számában) *