Új Szó, 1980. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1980-05-05 / 105. szám, hétfő

A SZOCIALISTA MUNK A HŐSE Készülnek a díszszemlére A példamutatás ereje — Az emberek megbíznak benne, hisznek neki. Ennek a bizalomnak, tekintélynek a pél­damutatás, a következetesség az alapja, az, hogy tettei és szaval közt soha sincs ellent­mondás. Így jellemezte Jaroslav Ba- kešt, a plzeüi Škoda Művek prágai vlllanyerőműépítő üzem­egységének vezető szerelőiét munkatársa, Jaroslav Ríha mes­ter. Jaroslav Bakeš, akit a munka ünnepe előestéjén a prágai Vár­ban a Szocialista Munka Hőse megtisztelő címmel tüntettek ki, még a háború előtti éveik­ben, 1935-ben tanulta ki a Kol- ben-Danék Gépgyárban a réz­kovács mesterséget. Azóta ál­landóan a rézkovács-csőszerelő szakmában dolgozik. A felsza­badulás után, 1953-ig a modfa- nyi ČKD gépgyár alkalmazottja volt. A gyárban az elsők iközt lett élmunkás. Szakmai ismereteivel, felelős­ségtudatával, szervezőképessé­gével kivívta felettesei és mun­katársai elismerését. Hamaro­san a legfontosabb munkasza­kaszok irányítását bízták rá. A hazai és külföldi villanyerőmű­veik csőszerelési munkálatait irányítja. Nagy érdemei vannak például abban, hogy a tisovái, a tušimicel, a ledvicei, a chva­leticei és Iránban a mashadi villanyerőmű építése során je­lentősen lerövidítették a határ­időket. Iráni munkája közben megbetegedett kórházba került. Még ma is ellágyul a hangja, amikor felidézi ott-tartózkodá- sát: — Munkatársaim megláto­gattak, szinte kényeztettek. Nagy meglepetésemre eljöttek a kórházba azok az irániak is, akiket én tanítottam a szerelői szakmára. A szerelőik „vándormadarak“. Egy-egy létesítmény felépítése, munkájuk elvégzése után más vidékekre, más országokba tá­voznak. Kapcsolatuk családjuk­kal tehát rendhagyó. Előfordul, hogy heteikig, hónapokig nem látják feleségüket, gyermekei­ket. A család megértése, a biz­tos háttér nagy segítség szá­mukra. S Jaroslav Bakeš csa­ládja, ikét lánya, s felesége Li- buše biztos hátteret jelent a fe­lelősségteljes munkához. Hason­lóképpen az üzemi kollektíva, a hazai „központ“ is. A ČKD szerelője munkáját Jaroslav Bakeš (jobbról az első) munkatársaival megvitatja a napi teendőket (F. Pomazal felvétele) mindig pontosan, megbízhatóan végzi s egyéni érdekeit soha­sem helyezi előnybe. A rábízott munkaszakaszokon mindig zök­kenőmentes munka folyik. Ha a szerelési munkálatok során vá­ratlan akadály merül fel, a Bakeš-ikollektíva a legtöbbször rövid időn belül orvosolja a hibát. Fáradhatatlan, öntudatos em­ber, aki ha szavát adja, azt meg is tartja. Eddigi munkahe­lyein mindig szervezője, támo­gatója volt a szocialista mun- kabrigád-mozgalomnak. Felaján­lásait pontosan teljesíti, hason­lóképpen, mint a vezetése alatt álló kollektíva. A felajánlások a legtöbb esetben a szerelési munkálatok idejének lerövidíté­sére vonatkoztak. A chvaleti­cei villanyerőmű 2. blokkja át­adása előtt a szerelési munká­latokat két hónappal a kitűzött határidő előtt fejezték be. Energetikai rendszerünk fontos létesítményén Jaroslav Bakeš az elsők közt szorgalmazta a szocialista munkabrigádok és kollektívák összefogását a kulcsfontosságú feladatok tel­jesítésére. Természetes köteles­ségének tartotta, hogy tevéke­nyen részt vegyen a munkaver- seny-mozgalom magasabb for­májában — a rekordteljesítmé­nyeket célul kitűző brigádmoz­galomban. Ma a Jaroslav Bakeš vezette brigád rekordteljesítmé­nyeket mutat fel. Ennek titka talán azzal Is magyarázható, hogy Jaroslav Bakeš jól ismeri kollektívájának tagjait, egyéni problémáikat, s tanácskozik ve­lük a közös feladatok vállalá­sa előtt. Jaroslav Bakešrôl elmondha­tó, hogy a szocialista ember tí­pusa. 1965-ben Munka Érdem­renddel tüntették ki. A pártban és társadalmi szervezetekben betöltött tisztségeit ugyanolyan jól látja el, mint feladatait a rábízott munkaszakaszokon. Egész életével, példamutató ma­gatartásával vívta ki társadal­munk elismerését. SOMOGYI MÄTYÄS ALKOTÓ KEZEK Már jó néhány esztendeje, hogy egy rendkívül szuggesz- tlv kép ragadta meg a figyel­memet egy fényképkiállításon. Pedig semmi különöset nem ábrázolt. Egy ember ölhetett két kezét. Eres, ráncos, cson­tos kezek voltak. Egy öregem­ber munkában elfáradt vézna két keze. Mégis, az a két kézi Fáradt élettelenségében is vib- rálóan élő, gyönyörű volt. Már régen nem gondoltam a képre, mégis, amikor a bősi (Gabčíkovo) kastélyba léptünk, amely már néhány évtizede szo­ciális otthon, szinte döbbenetes élességgel elevenedett fel em­lékezetemben. Rokonszenves házigazdánk, Brandl Sándor igazgató a ka­nyargós lépcsőkön felvezetett bennünket az első emelet egyik szárnyába, a tágas folyosókon üldögélő, beszélgető, merengő öregeket láttunk. Asszonyokat, férfiakat. A fényüket vesztett tekintetekben az érdeklődés su­gara villant, ahogy elhaladtunk előttük. Ereiztem, utánunk for­dulnak. Talán azt hitték, vala­melyik társuk rokonai vagyunk. Az igazgatóval a folyosó vé­gén egy jól megvilágított tá­gas terembe léptünk. Meglepőd­ve álltunk meg a magas ajtó küszöbén. A falak, az asztalok, állványok, mind-mind tele cso­dálatosabbnál-csodálatosabb, gazdag hímzésekkel, kézimun­kákkal. — Ugye, szép, érdemes volt eljönni? — néz ránk kérdőleg házigazdánk. Az egyik fal mentén végig egyforma, piros térítők sora. önkéntelenül megszámolom, ti­zennégy. Ügy nézem, kalocsai díszítőelemekkel kivarrva. Ki­dolgozásuk, színösszeállításuk tökéletes. Mintha egy ember több éves munkáját látnám. Az igazgató leolvassa tekintetem­ről a kérdést, mosolyogva ráz­za a fejét: — Tizennégy idős néni hím­zése, persze azonos minta sze­rint. Vagy egy fél évig dolgoz­tak rajta az egészségügyi nő­vérkék irányításával. Van köz­tük hatvan, hetvenkettő, de nyolcvanöt éves is. Felvillan előttem a fotokiállí- táson látott kép a két tétlenül ölhetett kézzel... — Itt mindenki dolgozik? — kérdem, látva a néhány tucat­nyi gyönyörű munkát. Az igazgató komoly tekintet­tel válaszol: — Nem. Lát­hatták a folyo­són üldögélő né­niket, bácsikat. Szunyókálnak, pihennek, be­szélgetnek. Ök már nem na­gyon képesek a céltudatos, rendszeres mun­kára. öregek, fáradtak, sokan betegek is. De, ha csak egy mód van rá, a könnyebb mun­kába, ha csak rövidebb időre is, igyekszünk Őket is bevonni. Rendkívül fon­tos lélektani momentum, hogy hasznosnak érezhessék magu­kat. Többnyire ők maguk ke­resik a munkát, kezük nem szokott a tétlenséghez. Van, aki tollat foszt, fát vág, a takarí­tásban, vagy éppen a konyhá­ban segít. Ki-ki a képességei, érdeklődése szerint. Nézzen csak ki a kertbe. Gyümölcsfá­ink egészségesek, gondozottak, önellátóak vagyunk a zöldség- termesztésben, amennyivel ke­vesebbet adunk ki zöldségre, annyival több gyümölcsöt tu­dunk vásárolni lakóinkank. Van egy kis szőlőnk is úgyhogy születésnapokra mindig jut egy-egy pohár jóféle hazai bor. Sertést is tartunk, havonta vá­gunk egy-két kocát. Egy kisebb helyiségbe lé­pünk, ahol néhány néni két bácsi társaságában tollat foszt. Köszönünk, az öregek kedve­sen fogadnak, hellyel kínálnak. Sorban bemutatkoznak: Farkas Johanna Komáromból, Boráros Erzsébet Alsójányokról (Miero- vo), Végh István Bősről, Nagy Krisztina Nagyabonyból, a Kal­már házaspár Szapról érkezett az otthonba. Kalmár bácsiékat, akik már tíz éve laknak itt, megkérdem otthon érzik-e magukat? — Jó itt, mindenünk megvan. Gondoskodnak rólunk, nem érezzük semmi hiányát. Jó a kosztunk, tisztaság, rend van körülöttünk, az Ondrejka dok­tor pedig egy áldott jó ember. Minden nap meglátogat bennün­ket, a betegeket megvizsgálja, orvosságot ad, ha szükség van rá, kórházba küld. Jó itt... Elmenőben Brandl igazgató megmutatja a társalgót, a könyvtárszobát, ahol színes té­vé is van. Ide kerülnek majd a dolgos kezek kivarrásai, térí­tői, hogy díszítsék közös hajlé­kukat. IVANICS ISTVÁN (gf) — Néphadseregünk tagjai szorgalmasan készülnek a katonai díszszemlére, a hazánk felszabadításának 35. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségsorozat egyik legkiemelkedőbb eseményére. A prágai és a bratislavai katonai díszszemle kifejezi néphadseregünk erejét és a Var­sói Szerződés hadseregeivel való egységét. A felvétel a keleti katonai körzet ezredének katonáit örökítette meg a menetelés gyakorlása közben. (Juro Náprstek felvétele) Felvilágosítás, tanácsadás Losoncon (Lučenec) öt évvel ezelőtt létesítették a házassági tanácsadót. A három szakkép­zett dolgozó tevékenysége nem csupán a házasulandóknak nyújtott segítségre korlátozó­dik, hanem egyéb szociális szol­gáltatásokra is kiterjed. A kez­deti bizalmatlanság fokozatosan megszűnik, egyre többen kér­nek tanácsot olyan kérdések­ben is, mint a különböző okok miatt megromlott házastársi kapcsolatok, az elhidegülés és a családtervezés. A tanácsadó tavalyi tevékeny­ségéről Anna Mazuchová, az intézmény vezetőnője elmondot­ta, hogy a házastársak közötti diszharmóniából eredő problé­mák megoldása jelentette mun­kájuk legnagyobb hányadát. Az előző esztendőhöz viszonyítva 31-el több esettel foglalkoztak, s növekedett a hozzájuk fordu­ló, házasság előtt álló fiatalok száma is. Pontosan vezetett sta­tisztikájukból kiderül, hogy a házastársi kapcsolatok leggyak­rabban a házasság 10—14. esz­tendejében romlanak meg oly­annyira, hogy a problémák meg­oldására igénybe veszik a ta­nácsadó munkáját. Gondjaikkal leggyakrabban a nők jelentkez­nek. A konfliktusos helyzetek többségében a partnerek képte­lenek az egymáshoz való alkal­mazkodásra, elhidegülnek. Gyakran figyelnek meg má­sodlagos problémákat is, min­denekelőtt a gyermeknevelés­ben. Sok bajt okoz az alkoho­lizmus. Nem ritka a nemzedé­kek közötti ellentét, különösen ott, ahol a fiatal házastársak egy lakásban élnek a szülőkkel. Az említett problémákat igye­keznek pszichoterápiás kezelés­sel megoldani, de nem ritkák a családlátogatások sem. Az elmúlt esztendő során például 47 ilyen helyzetfelmérő látoga­táson voltak a tanácsadó mun­katársai. Munkájuk nem lenne eredmé­nyes más jogi és családvédelmi szervezetekkel való együttmű­ködés nélkül. A legszorosabb kapcsolatban a jnb gyermekvé­delmi osztályával állnak, ahon­nan kiskorú jegyespárokat, le­ányanyákat irányítanak hozzá­juk. A járásbíróság a válóperes esetek egy részénél kér és kap szakvéleményt és segítséget. Olyan esetekben, amikor a vá­lás már elkerülhetetlen, azt a felet támogatják, melynek a vá­lás, a ikülönlét különösen nagy lelki megrázkódtatást és sérü­lést okoz. Az alkoholizmussal kapcsolatos esetek többségében az antialkoholista tanácsadóval karöltve végzik munkájukat. Kölcsönösen tájékoztatják egy­mást a gyógyítás folyamatáról, s a kezelés befejezésével sem vesztik szem elől ügyfeleiket. A losonci vnb-vel együttmű­ködve az elmúlt évben előadá­sokat, vitadélutánokat rendez­tek a jegyespárok számára. A rendezvénysorozaton 557 ifjú pár vett részt, a meghívottak csaknem 82 százaléka. Gyümöl­csöző kapcsolatot teremtettek a járás középiskoláival is, 17 elő­adásukon 1100 diák vett részt. Sokirányú felvilágosító, ta­nácsadó munkájuk gyakorlati haszna számokkal csak részben fejezhető ki. A házastársak kö­zötti konfliktusos helyzetek 42 százaléka teljes béküléshez ve­zetett (legalábbis egy időre). Kimutatásaik szerint egészen el- enyésző az olyan esetek száma (2,5 százalék), melyeknél nein tudtak semmilyen konkrét ered­ményt felmutatni. Szerteágazó tevékenységük eredményessége Igazolja a tanácsadó létjogo­sultságát. HACS1 ATTILA Milliós értékek a felszabadulás tiszteletére Az egyéni és a közös szocia­lista vállalások százai szület­tek és születnek hazánk felsza­badulásának 35. évfordulója tiszteletére. A bányászok, az ipari üzemek, vállalatok dol­gozói, a mezőgazdaságban dol­gozók ezekkel a szocialista vál­lalásokkal is hozzájárulnak a jelentős évforduló méltó meg­ünnepléséhez. örvendetes, hogy a felajánlások nem formálisak, tartalmuk konkrét, tettekre, feladatokra vonatkozó adato­kat tükröz. A felszabadulási év­forduló tiszteletére kibontako­zott fokozott mértékű kezdemé­nyezésnek azonban az is kö­szönhető, hogy a vállalatok eredményesen megbirkóznak időarányos feladataikkal, amit az első negyedévi eredmények­ről érkező hírek is tükröznek. A Fekete Vágón épülő csúcs- erőmfi építői például az épí­tőipari feladatok teljesítésében 107,2 százalékos, a technoló­giai munkák végzésében pedig 149 százalékos tervteljesítést értek el az első negyedév fo­lyamán. A Liptovský Mikuláš-i Váhostav és a * Prievídzai Bá­nyaépítő Vállalat dolgozói az év első három hónapjában kö­zel 79 millió korona értéket építettek be az erőműbe, s a technológiai berendezések szál­lítói illetve szerelői pedig 56 millió korona értékű munkát végeztek el ezen a fontos épít­kezésen. Ez a siker nem kis mértékben a felszabadulási év­forduló tiszteletére született közös szocialista vállalásnak is köszönhető, hiszen ez többek között azt is tartalmazta, hogy az építkezésben részt vevő vál­lalatok, üzemek mindent meg­tesznek a határidők pontos megtartásáért. A cbomutovi Jan Žižka Bánya 17 szocialista munkabrigádja is nagyon értékes közös szo­cialista vállalást tett az évfor­duló tiszteletére. Terven felül 19 ezer tonna szén jövesztését vállalták, aminek folyamin san eleget tesznek. —É— Lehetőleg mindenkit bevonunk a munkába (Fogas F. felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom