Új Szó, 1980. május (33. évfolyam, 103-127. szám)
1980-05-26 / 122. szám, hétfő
Hogyan tovább, Erika? A minőségi atlétikai uoinör- ben manapság csupán egyetlen versenyzőnő, Kafka Erika képviseli. Az érettségi előtt álló kislány már több mint egy évtizede ismeretséget kötött a sportággal, a rimaszombati (Rimavská Sobota] atlétika elismert szaktekintélyének, Vladimír Kobelovsky edzőnek tanítványaként. Egykori csapattársai közül azóta sokan elkerültek a városból, mások abbahagyták a versenyzést, esetleg más sportágakban próbáltak szerencsét. Két évvel ezelőtt Erika is komoly dilemma előtt állt, hiszen kinőtt a serdülő, majd az ifjúsági korból is, s mivel a városban nem működik felnőtt szakosztály, kire- kedt a csapatküzdelmekből, versenyzési lehetőségei a minimálisra csökkentek. A bonyolult helyzetben aztán az egyetlen járható utat választotta, átigazolt az I. ligában szereplő BZVIL Ružomberok csapatába, miközben szülővárosában jár iskolába, s végzi edzéseit, s csak a versenyeken csatlakozik csapattársaihoz. A különböző kerületi, és országos versenyeken azóta vagy tíz bajnoki címet szerzett a két vágtaszámban és a váltókban, s a pontokat is szép számmal gyűjtögette csapata számára. Uj egyesületében úgy látszik beérték ennyivel, az aprótermetű vágtázólány öröme és elégedettsége mégsem teljes, hiszen azóta időeredményei nem javultak, mintha megrekedt volna a fejlődésben. Egyik legutóbbi edzésén két vágta között, a kifakult salakkaréj szélén álló edzői kispad- ra telepedtünk, hogy megpróbáljuk kideríteni, mi is okozta tulajdonképpen a megtorpanást. >— Láthatja, hogy nem kímélem magam az edzéseken — kezdi a beszélgetést mintegy önmegnyugtatásként. Annyit edzek, mint korábban még soha, az igazi nagy eredmények mégis váratnak magukra. Két évvel ezelőtt még Kobelovský tanítványaként 100 méteren 12,00, kétszázon 25,00 mp-es időt értem el, amit azóta legfeljebb megközelíteni tudtam. Igaz, hogy tavaly sokat bajlódtam kisebb nagyobb sérülésekkel, de ez nem lehet mentség számomra. Az az igazság, hogy megsínylettem az edzői változást. Apropos változás. Amikor Erika egyesületet változtatott — nem teljesen érthető módon — új mester vette át felkészítésének irányítását. Peter Obdržálek szakértelmét nem lehet megkérdőjelezni, hiszen a Vág-mentén sok bajnokot, válogatott versenyzőt nevelt, ám a távirányítású edzések nem érik, nem érhetik el a megfelelő hatásfokot. — Mindbn hónapra részletesen kidolgozott edzéstervet kapok, amit mennyiségileg maradéktalanul végrehajtok, a minőséget illetően azonban már kételyeim vannak, hiszen a technikai kivitelezést senki nem ellenőrzi. Véleményem szerint ez a legnagyobb prob- lémá. Régi mestere, Kobelovský Vladimír ugyan látja edzéseit, segít is, ha arra megkéri, más munkájába azonban érthetően nem akar beleszólni: — Nézze Erika már nem gyerek. Tavalyelőtt, amikor már országos viszonylatban is voltak számottevő eredményei — Ő maga döntött így. Ezt nem is vettem rossz néven, hiszen nálunk tényleg mostohák a körülmények, a versenyzési lehetőségekről nem is beszélve. Edzésirányítását illetően azonban a kompromisszumos megoldás megfelelőbbnek látszott volna, mert az edzőtől való hosszas távoliét nyilván nem szerencsés dolog, de véleményem szerint a módszereink is eltérőek. Amennyire ismerem Erika felkészülési tervét, s láttam is a téli alapozó edzéseken, túlteng benne a súlyzóval végzett munka. Én ezt azért nem tartom szerencsésnek, mert a kislány viszonylag alacsony termetű, s az ilyen jellegű terhelés izom- zatgyarapodáshoz, egyúttal további lerövidüléshez is vezet, holott az ö testi felépítése esetében ennek éppen ellenkezőjére lenne szükség. Ezt persze nem bírálatnak szántam, csupán a véleményem fejtem ki, ha már egyszer megkérdeztek. Másik ilyen észrevételem, sőt tapasztalatom, hogy Erika a versenyidőszak közeledtével aktivizálódik pszichikailag és edzésmunkájában egyaránt, amelynek sok esetben bénító következményei vannak. Ennek a fordítottja lenne üdvös; komolyabban venni a felkészülést, aztán a verseny előtt kel lene kicsit lazítani. Időközben Erika is befejezi a foglalkozást. Néhány serdülő kislány-edzőpartner kíséretében csapzottan, nagyokat fújtatva jön le a pályáról: — Most érettségi előtt állok, s egyelőre számomra ez a legfontosabb. Utána pedagógiai pályára szeretnék menni. Ügy tudom, Banská Bystricán kedvező lehetőségek lennének a sportolás folytatásához, s akkor talán legjobb eredményeimen is tudnék javítani néhány tizedet. Végtére is csupán 19 esztendős vagyok. HACS1 ATTILA RANGOSABB LESZ A RÜDE PRÁVO TORNÁJA A Rudé právo Díjáért a jégkorong-idény elején már három alkalommal rendeztek nemzetközi tornát, s jelenleg a negyedik kiírás előkészületein fáradoznak. A rendezvény jelentőségét emeli az a tény, hogy idén az olimpiai torna miatt világbajnokságra nem került sor, s elmarad az őszre tervezett Kanada Kupa sorozata is. A nemrég sorra került Svéd Kupa rendezvény a résztvevők részéről jobbára az új csapatok kialakítását igyekezett biztosítani. A Rudé právo nemzetközi tornáját szeptember 11.—15. között rendezik meg, s azon a vendéglátó csehszlovák csapaton kívül a Szovjetunió, Svédország és Finnország együttese vesz részt. A kanadaiak nemcsak a Kanada Kupa, vagy régi nevén a Világ Kupa küzdelmeinek rendezését mondták le, hanem eltekintenek a Rudé práv-o tormájának részvételétől is. Üjdonság, hogy a Rudé právo tornájának néhány mérkőzését a fővároson kívül, esetleg Plzeňben, Par- dubicén vagy Kladnón rendezik meg. Az eredeti elképzelés szerint körmérkőzés formájában kerül sorra, s befejezésképpen az első két csapat két győztes mérkőzésre menő döntőt bonyolít le. Minden jel arra vall, hogy a Rudé právo jégkorongtornája fel kíván sorakozni a hagyományos, fölöttébb sikeres Izvesztyija-torna mellé. Idehaza máris folynak az előkészületek az új jégkorongidényre. Már megejtették a bajnoki sorozat sorsolását. A liga együttesei sorszámot kapta, s a szeptember 26-án kezdődő sorozat október 3-án, 7-én, 10 én, 12-én, 14-én, 17-én, 21-én, 24-én és 26-án folytatódik. A Csehszlovák Jégkorong Szövetség vezetősé ge úgy határozott, hogy a bajnoki küzdelmek minden találkozóját fordulónként 17.00 órakor kezdik. A Cseh és a Szlovák Nemzeti Liga győztesei majd március végén négy mérkőzésen dön tik el, melyik érdemes az I. ligába jutásra. Amennyiben a négy találkozó nem hozna dön tést, az ötödik mérkőzés valamelyik csehországi stadionban kerül megrendezésre. A jégkorong szövetség napirendi pontján volí a bajnoki találkozók döntetlenjeinek esete. Hosszas vita után azt a javaslatot fogadták el, hogy a rendes játékidőben kialakuló döntetlen után a találkozót tíz perccel meg kell hosszabbítani. Amennyiben ebben a meghosszabbításban gól esik, a további folytatástól eltekintenek. Ha a hosszabbításban gól nem esik, a döntés megtörténtéig büntetőkkel folytatják a küzdelmet. Ez a döntés még a CSSZTSZ KB jóváhagyására vár, hogy azután az 1980/ől-es idényben teljes mértékben bevezethessék. (za) Minden kar a magasban az Inter Bratislava—Praha férfi kosárlabda-mérkőzésen (Vojtíšek fölv.) Hég nem végleges, kik indulnak... Egy nagy futó olimpiai tervei A férfi és női kosárlabda-válogatottak Svájcban és Bulgáriában megrendezett olimpiai selejtező tornája már egy hete véget ért. Az eredményeket és a végső sorrendet ill. azt, ki biztosította részvételét az olimpiai tornán annak idején közöltük. Most néhány szóval szeretnénk visszatérni selejtezőkhöz, amelyeken nemcsak kontinensünk országainak válogatottjai vettek részt. Mint 'ismeretes a csehszlovák és magyar kosárlabda-sport mindkét csoportban érdekelve volt. A csehszlovák férfi válogatott a várakozásnak megfelelően biztosan szerezte meg az indulás jogát. Az olimpiász négy esztendejében kiegyensúlyozottan jó teljesítményt nyújtottak. Kosárlabdázóink a legutóbbi Európa-bajnokságon a negyedik helyen végeztek, tavaly pedig az Interkontinentális Kupában másodikok lettek, ami kétségtelenül elismerésre méltó teljesítmény. Svájcban is bebizonyították, hogy a csehszlovák férfi kosárlabdázás hagyományosan magas színvonalon van, Kropilák, Kos, Brabe- nec, Hraška személyében európai színvonalú játékosokkal rendelkezik és így nem véletlenül bizakodnak a válogatott sikeres olimpiai helytállására. A svájci selejtező arró! is képet nyújtott, hogy Európában ebben a sportágban némi eltolódás következett be. Visszaesett Izrael, sokat fejlődött Olaszország. Meglepetést szereztek jó játékukkal a nyugatnémetek és a svédek, s velük a jövőben úgy látszik mindenkinek számolnia kell. Váratlanul gyengén szerepeltek a lengyelek és a görögök. A csehszlovákok megtartották pozíciójukat. Várnában mind az öt kontinens képviseltette magát és a csapatok játékfelfogása különbözött egymástól. Egyben azonban hasonlított az együttesek teljesítménye. Hihetetlen erőbedobással, egyenesen agresszívan küzdöttek és a kellő pillanatokban sokat kockáztattak. A számtalan szoros eredmény nemcsak a nagy tétrJl, hanem a mezőny kiegyensúlyozottságáról Is tanúskodott. A kubaiak dinamikus, az amerikaiak rámenős, a hazaiak eredményes játékkal rukkoltak ki, de meglepetéssel szolgáltak az olaszok és jugoszlávok is. A csehszlovák együttest, mint ismeretes a sikertelen poznaní 1978 évi Európa-bajnokság után átszervezték. A fiatalok még keresték azt a játékstílust, amely a leginkább megfelelne a válogatott tagjainak. Természetesen ez rányomta bélyegét játékukra és nem tudták teljesíteni vállalt feladatukat: biztosítani az olimpiai részvételt. A magyaroknál fordított volt a helyzet, de csak részben, mivel a női válogatott nem végzett a selejtező élén — bár ez csak kévésén múlott — de a férfiaknál mindenképpen jobban szerepelt. A tartalékok között az első helyen van és így lehetséges, hogy mégis kijut Moszkvába. Még nem végleges ugyanis mely országok válogatottjait nem engedik az olimpiára, s így a nemzetközi szövetség június elején végzi el az olimpiai kosár labda-torn a sorsolását, beosztását.. így mé<? néhánv csapat élőn nyitva áll az út Moszkva felé. f kollár) Mint minden nagy nemzetközi jégkorong-torna, a Rudé právo rendezvényének is egyik fénypontja a Szovjetunió—Csehszlovákia találkozó lesi (ÜSTKfölv.J1 négy esztendővel a nagy siker után is a karib-tengeri kis ország nagy reménysége maradt. Nyilatkozatát így folytatta: „Moszkvai szereplésemmel fejezem be aktív pályafutásomat. Az olimpiai játékok után elbúcsúzom a versenysporttól“ — mondotta a 30 esztendős építészmérnök, aki Trinidad és Tobago számára az első olimpiai aranyérmet szerezte. Érdekes, hogy már montreali nagy sikere után is kijelentette, hogy befejezi aktív szereplését, mivel sorozatos sérülések gátolják további felkészülésében. Nagy akaraterejével és orvosai segítségével visszatérhetett a vágtapályára, s Caracas- ban 10,19 mp-es Idővel nyerte a 100 méteres síkfutást. Bár a sportközvélemény tudatában a karib-tengeri kis szigetek neve egyet jelent Crawfordéval, a kitűnő trinl- dadi futók már Tokióban is magukra hívták a figyelmet (1964: Wendel Mottley a 400 méteres síkfutásban ezüstérmet szerzett, Edwin Roberts a 200 méteres síkfutásban harmadik helyezett volt, ugyancsak bronzérmes lett a 4x400 méteres férfiváltó. (ČSTK) — Azt a tényt, hogy Trinidad és Tobago is részt vesz a Moszkvában sorra kerülő nyári olimpián, kétségtelen nagy örömmel vette tudomásul Hasely Crawford, a híres vágtázó. így nyilatkozott: „A nemzeti olimpiai bizottságok kizárólagos joga arról dönteni, hogy egy-egy ország szerepeltesse-e sportolóit a moszkvai olimpián vagy sem, s nem a politikusoké.“ Crawford, aki a montreali olimpián a 100 méteres síkfutás aranyérmese volt, most A 100 méteres síkfutás minden atlétikai verseny egyik legérdeke- sebb száma. Képünkön a hazai versenyzők közül jobbról Bohmant, Vrzalt és Wardast láthatjuk (Vojtíšek fölv.)
