Új Szó, 1980. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1980-05-26 / 122. szám, hétfő

Hogyan tovább, Erika? A minőségi atlétikai uoinör- ben manapság csupán egyetlen versenyzőnő, Kafka Erika kép­viseli. Az érettségi előtt álló kislány már több mint egy év­tizede ismeretséget kötött a sportággal, a rimaszombati (Ri­mavská Sobota] atlétika elis­mert szaktekintélyének, Vladi­mír Kobelovsky edzőnek tanít­ványaként. Egykori csapattár­sai közül azóta sokan elkerül­tek a városból, mások abba­hagyták a versenyzést, esetleg más sportágakban próbáltak szerencsét. Két évvel ezelőtt Erika is komoly dilemma előtt állt, hiszen kinőtt a serdülő, majd az ifjúsági korból is, s mivel a városban nem műkö­dik felnőtt szakosztály, kire- kedt a csapatküzdelmekből, versenyzési lehetőségei a mi­nimálisra csökkentek. A bonyo­lult helyzetben aztán az egyet­len járható utat választotta, át­igazolt az I. ligában szereplő BZVIL Ružomberok csapatába, miközben szülővárosában jár iskolába, s végzi edzéseit, s csak a versenyeken csatlako­zik csapattársaihoz. A külön­böző kerületi, és országos ver­senyeken azóta vagy tíz baj­noki címet szerzett a két vág­taszámban és a váltókban, s a pontokat is szép számmal gyűjtögette csapata számára. Uj egyesületében úgy látszik beérték ennyivel, az apróter­metű vágtázólány öröme és elégedettsége mégsem teljes, hiszen azóta időeredményei nem javultak, mintha megre­kedt volna a fejlődésben. Egyik legutóbbi edzésén két vágta között, a kifakult salak­karéj szélén álló edzői kispad- ra telepedtünk, hogy megpró­báljuk kideríteni, mi is okozta tulajdonképpen a megtorpa­nást. >— Láthatja, hogy nem kí­mélem magam az edzéseken — kezdi a beszélgetést mintegy önmegnyugtatásként. Annyit edzek, mint korábban még so­ha, az igazi nagy eredmények mégis váratnak magukra. Két évvel ezelőtt még Kobelovský tanítványaként 100 méteren 12,00, kétszázon 25,00 mp-es időt értem el, amit azóta leg­feljebb megközelíteni tudtam. Igaz, hogy tavaly sokat baj­lódtam kisebb nagyobb sérülé­sekkel, de ez nem lehet ment­ség számomra. Az az igazság, hogy megsínylettem az edzői változást. Apropos változás. Amikor Erika egyesületet változtatott — nem teljesen érthető mó­don — új mester vette át fel­készítésének irányítását. Peter Obdržálek szakértelmét nem lehet megkérdőjelezni, hiszen a Vág-mentén sok bajnokot, válogatott versenyzőt nevelt, ám a távirányítású edzések nem érik, nem érhetik el a megfelelő hatásfokot. — Mindbn hónapra részlete­sen kidolgozott edzéstervet kapok, amit mennyiségileg ma­radéktalanul végrehajtok, a minőséget illetően azonban már kételyeim vannak, hiszen a technikai kivitelezést senki nem ellenőrzi. Véleményem szerint ez a legnagyobb prob- lémá. Régi mestere, Kobelovský Vladimír ugyan látja edzéseit, segít is, ha arra megkéri, más munkájába azonban érthetően nem akar beleszólni: — Nézze Erika már nem gyerek. Tavalyelőtt, amikor már országos viszonylatban is voltak számottevő eredményei — Ő maga döntött így. Ezt nem is vettem rossz néven, hi­szen nálunk tényleg mostohák a körülmények, a versenyzési lehetőségekről nem is beszél­ve. Edzésirányítását illetően azonban a kompromisszumos megoldás megfelelőbbnek lát­szott volna, mert az edzőtől való hosszas távoliét nyilván nem szerencsés dolog, de vé­leményem szerint a módsze­reink is eltérőek. Amennyire ismerem Erika felkészülési ter­vét, s láttam is a téli alapozó edzéseken, túlteng benne a súlyzóval végzett munka. Én ezt azért nem tartom szeren­csésnek, mert a kislány vi­szonylag alacsony termetű, s az ilyen jellegű terhelés izom- zatgyarapodáshoz, egyúttal to­vábbi lerövidüléshez is vezet, holott az ö testi felépítése ese­tében ennek éppen ellenkező­jére lenne szükség. Ezt persze nem bírálatnak szántam, csu­pán a véleményem fejtem ki, ha már egyszer megkérdeztek. Másik ilyen észrevételem, sőt tapasztalatom, hogy Erika a versenyidőszak közeledtével aktivizálódik pszichikailag és edzésmunkájában egyaránt, amelynek sok esetben bénító következményei vannak. Ennek a fordítottja lenne üdvös; ko­molyabban venni a felkészü­lést, aztán a verseny előtt kel lene kicsit lazítani. Időközben Erika is befejezi a foglalkozást. Néhány serdülő kislány-edzőpartner kíséreté­ben csapzottan, nagyokat fúj­tatva jön le a pályáról: — Most érettségi előtt állok, s egyelőre számomra ez a leg­fontosabb. Utána pedagógiai pályára szeretnék menni. Ügy tudom, Banská Bystricán ked­vező lehetőségek lennének a sportolás folytatásához, s ak­kor talán legjobb eredményei­men is tudnék javítani néhány tizedet. Végtére is csupán 19 esztendős vagyok. HACS1 ATTILA RANGOSABB LESZ A RÜDE PRÁVO TORNÁJA A Rudé právo Díjáért a jégkorong-idény ele­jén már három alkalommal rendeztek nemzet­közi tornát, s jelenleg a negyedik kiírás előké­születein fáradoznak. A rendezvény jelentőségét emeli az a tény, hogy idén az olimpiai torna miatt világbajnokságra nem került sor, s elma­rad az őszre tervezett Kanada Kupa sorozata is. A nemrég sorra került Svéd Kupa rendezvény a résztvevők részéről jobbára az új csapatok kialakítását igyekezett biztosítani. A Rudé právo nemzetközi tornáját szeptem­ber 11.—15. között rendezik meg, s azon a ven­déglátó csehszlovák csapaton kívül a Szovjet­unió, Svédország és Finnország együttese vesz részt. A kanadaiak nemcsak a Kanada Kupa, vagy régi nevén a Világ Kupa küzdelmeinek ren­dezését mondták le, hanem eltekintenek a Rudé práv-o tormájának részvételétől is. Üjdonság, hogy a Rudé právo tornájának néhány mérkő­zését a fővároson kívül, esetleg Plzeňben, Par- dubicén vagy Kladnón rendezik meg. Az eredeti elképzelés szerint körmérkőzés formájában ke­rül sorra, s befejezésképpen az első két csapat két győztes mérkőzésre menő döntőt bonyolít le. Minden jel arra vall, hogy a Rudé právo jégkorongtornája fel kíván sorakozni a hagyo­mányos, fölöttébb sikeres Izvesztyija-torna mellé. Idehaza máris folynak az előkészületek az új jégkorongidényre. Már megejtették a bajnoki sorozat sorsolását. A liga együttesei sorszámot kapta, s a szeptember 26-án kezdődő sorozat október 3-án, 7-én, 10 én, 12-én, 14-én, 17-én, 21-én, 24-én és 26-án folytatódik. A Csehszlovák Jégkorong Szövetség vezetősé ge úgy határozott, hogy a bajnoki küzdelmek minden találkozóját fordulónként 17.00 órakor kezdik. A Cseh és a Szlovák Nemzeti Liga győz­tesei majd március végén négy mérkőzésen dön tik el, melyik érdemes az I. ligába jutásra. Amennyiben a négy találkozó nem hozna dön tést, az ötödik mérkőzés valamelyik csehországi stadionban kerül megrendezésre. A jégkorong szövetség napirendi pontján volí a bajnoki találkozók döntetlenjeinek esete. Hosszas vita után azt a javaslatot fogadták el, hogy a rendes játékidőben kialakuló döntetlen után a találkozót tíz perccel meg kell hosszab­bítani. Amennyiben ebben a meghosszabbításban gól esik, a további folytatástól eltekintenek. Ha a hosszabbításban gól nem esik, a döntés meg­történtéig büntetőkkel folytatják a küzdelmet. Ez a döntés még a CSSZTSZ KB jóváhagyására vár, hogy azután az 1980/ől-es idényben teljes mértékben bevezethessék. (za) Minden kar a magasban az Inter Bratislava—Praha férfi kosár­labda-mérkőzésen (Vojtíšek fölv.) Hég nem végleges, kik indulnak... Egy nagy futó olimpiai tervei A férfi és női kosárlabda-válogatottak Svájcban és Bul­gáriában megrendezett olimpiai selejtező tornája már egy hete véget ért. Az eredményeket és a végső sorrendet ill. azt, ki biztosította részvételét az olimpiai tornán annak ide­jén közöltük. Most néhány szóval szeretnénk visszatérni se­lejtezőkhöz, amelyeken nemcsak kontinensünk országainak válogatottjai vettek részt. Mint 'ismeretes a csehszlovák és magyar kosárlabda-sport mindkét csoportban érdekelve volt. A csehszlovák férfi válo­gatott a várakozásnak megfele­lően biztosan szerezte meg az indulás jogát. Az olimpiász négy esztendejében kiegyensú­lyozottan jó teljesítményt nyúj­tottak. Kosárlabdázóink a leg­utóbbi Európa-bajnokságon a negyedik helyen végeztek, ta­valy pedig az Interkontinentá­lis Kupában másodikok lettek, ami kétségtelenül elismerésre méltó teljesítmény. Svájcban is bebizonyították, hogy a cseh­szlovák férfi kosárlabdázás ha­gyományosan magas színvona­lon van, Kropilák, Kos, Brabe- nec, Hraška személyében euró­pai színvonalú játékosokkal rendelkezik és így nem vélet­lenül bizakodnak a válogatott sikeres olimpiai helytállására. A svájci selejtező arró! is képet nyújtott, hogy Európában ebben a sportágban némi el­tolódás következett be. Vissza­esett Izrael, sokat fejlődött Olaszország. Meglepetést sze­reztek jó játékukkal a nyugat­németek és a svédek, s velük a jövőben úgy látszik minden­kinek számolnia kell. Váratla­nul gyengén szerepeltek a len­gyelek és a görögök. A cseh­szlovákok megtartották pozíció­jukat. Várnában mind az öt konti­nens képviseltette magát és a csapatok játékfelfogása külön­bözött egymástól. Egyben azon­ban hasonlított az együttesek teljesítménye. Hihetetlen erő­bedobással, egyenesen agres­szívan küzdöttek és a kellő pillanatokban sokat kockáztat­tak. A számtalan szoros ered­mény nemcsak a nagy tétrJl, hanem a mezőny kiegyensúlyo­zottságáról Is tanúskodott. A kubaiak dinamikus, az ameri­kaiak rámenős, a hazaiak ered­ményes játékkal rukkoltak ki, de meglepetéssel szolgáltak az olaszok és jugoszlávok is. A csehszlovák együttest, mint is­meretes a sikertelen poznaní 1978 évi Európa-bajnokság után átszervezték. A fiatalok még keresték azt a játékstílust, amely a leginkább megfelelne a válogatott tagjainak. Termé­szetesen ez rányomta bélyegét játékukra és nem tudták telje­síteni vállalt feladatukat: biz­tosítani az olimpiai részvételt. A magyaroknál fordított volt a helyzet, de csak részben, mivel a női válogatott nem végzett a selejtező élén — bár ez csak kévésén múlott — de a férfiaknál mindenképpen job­ban szerepelt. A tartalékok kö­zött az első helyen van és így lehetséges, hogy mégis kijut Moszkvába. Még nem végleges ugyanis mely országok váloga­tottjait nem engedik az olim­piára, s így a nemzetközi szö­vetség június elején végzi el az olimpiai kosár labda-torn a sorsolását, beosztását.. így mé<? néhánv csapat élőn nyitva áll az út Moszkva felé. f kollár) Mint minden nagy nemzetközi jégkorong-torna, a Rudé právo ren­dezvényének is egyik fénypontja a Szovjetunió—Csehszlovákia találkozó lesi (ÜSTKfölv.J1 négy esztendővel a nagy siker után is a karib-tengeri kis or­szág nagy reménysége maradt. Nyilatkozatát így folytatta: „Moszkvai szereplésemmel feje­zem be aktív pályafutásomat. Az olimpiai játékok után elbú­csúzom a versenysporttól“ — mondotta a 30 esztendős épí­tészmérnök, aki Trinidad és Tobago számára az első olim­piai aranyérmet szerezte. Ér­dekes, hogy már montreali nagy sikere után is kijelentet­te, hogy befejezi aktív szerep­lését, mivel sorozatos sérülések gátolják további felkészülésé­ben. Nagy akaraterejével és or­vosai segítségével visszatérhe­tett a vágtapályára, s Caracas- ban 10,19 mp-es Idővel nyerte a 100 méteres síkfutást. Bár a sportközvélemény tu­datában a karib-tengeri kis szigetek neve egyet jelent Crawfordéval, a kitűnő trinl- dadi futók már Tokióban is magukra hívták a figyelmet (1964: Wendel Mottley a 400 méteres síkfutásban ezüstérmet szerzett, Edwin Roberts a 200 méteres síkfutásban harmadik helyezett volt, ugyancsak bronzérmes lett a 4x400 méte­res férfiváltó. (ČSTK) — Azt a tényt, hogy Trinidad és Tobago is részt vesz a Moszkvában sorra kerü­lő nyári olimpián, kétségtelen nagy örömmel vette tudomásul Hasely Crawford, a híres vág­tázó. így nyilatkozott: „A nem­zeti olimpiai bizottságok kizá­rólagos joga arról dönteni, hogy egy-egy ország szerepel­tesse-e sportolóit a moszkvai olimpián vagy sem, s nem a politikusoké.“ Crawford, aki a montreali olimpián a 100 méteres síkfu­tás aranyérmese volt, most A 100 méteres síkfutás minden atlétikai verseny egyik legérdeke- sebb száma. Képünkön a hazai versenyzők közül jobbról Bohmant, Vrzalt és Wardast láthatjuk (Vojtíšek fölv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom