Új Szó, 1980. május (33. évfolyam, 103-127. szám)
1980-05-12 / 110. szám, hétfő
A SPORT, MINT AZ ÜJ EMBERTÍPUS FORMÄLÄSÄNAK ESZKÖZE Jól halad a Lokomotíva Jelentős szerepváltozás a lósport világszirtpadán A CSKP KB 15. ülésének beszámolójából és vitaanyagából kitűnik, hogy az új, sokoldalúan fejlett személyiség formálására számos tényező hat. E bonyolult folyamatban nemcsak a szülők, pedagógusok, kulturális dolgozók és újságírók vesznek részt, hanem ifjúságunk egy jelentős részénél a sportvezetőik, edzők, sőt maga a sportkedvelő közönség is. Az alábbiakban egy olyan nevelő sportegyesületről ejtünk szót, melynek munkájában a kitűnő szakmai irányítás mellett már huzamosabb ideje fellelhető az igényes politikai-eszmei tevékenység. Az egyesület nevelő jellegét külön is hangsúlyozni kell, hiszen zömmel olyan fiatalokról van szó, akik középiskolai tanulmányaik befejeztével rendszerint más egyesületeikben folytatják versenyzői pályafutásukat. Rimaszombatban (Rimavská Sobota) a hatvanas évek elejétől két sportegyesület tevékenykedik. Félig komoly, félig vicces minősítés szerint a népszerűbb sportágakat tömörítő Slovan a „jómódú“ s a szinte fennállása óta létfenntartási gondokkal küzdő Lokomotíva az „eredményes“. Ez utóbbi megállapítást illetően nem lehetnek kételyeink, hiszen az elmúlt tíz esztendőben ez a sportegyesület kétszer annyi kiváló sportolót — kerületi, szlovákiai és országos bajnokot — nevelt, mint a járás valamennyi testnevelési egyesülete együttvéve. Régebben a kultúristák és az atléták szereztek országos hírnevet a szakosztálynak és a városnak, újabban pedig a birkózók és a cselgáncsozók jeleskednek. Persze, nemcsak bajnokpalánták nevelését tartja fontosnak az egyesület vezetése, hanem a tömegsportot is. Egyik legerősebb szakosztályunk 79 taggal éppen a turisztikai, amely csupán az elmúlt esztendőben 20 különböző rendezvénnyel, akcióval hívta fel magára a figyelmet. A természetbarátok többek között megjárták az Ostrát a klenovecí Veport, Kráfová Holát, Donova- lyt, Korytnicát, s a fiatalok megismerkedhettek az SZNF dicső harcainak színhelyeivel is. A cselgáncs, melynek korábban a városban semmilyen hagyományai nem voltak, ma már a legeredményesebb sportágak közé tartozik. Amellett, hogy mind az ifjúságiak mind a serdülők kiharcolták a Szlovák Nemzeti Ligában való szereplési jogot, szinte alig akadt az országban olyan díjverseny, melyről elsőség, helyezés nélkül tértek volna haza. Nemzetközi találkozókon azt is bebizonyították a gömöri sportolók, hogy korcsoportjukban már megütik a nemzetközi szintet is. Az elmúlt esztendőben ilyen vonatkozásban Sándor, Nagy, Réthy, Michaliek. Nociar és Balciar szereplése okozott sok örömet. A birkózó szakosztály 73 tagja ma már egy ifjúsági sport- központot alkot, velük hivatásos edző foglalkozik. Az elmúlt esztendőben az ifjúsági csapat a kötöttfogásúak szlovákiai ligaküzdelmében az igen előkelő második helyen végzett. A kerületi bajnokságban a különböző kor és súlycsoportban kilenc elsőséget szereztek, közülük Horváth László, Sztankovics István és Kovács Gyula szlovákiai bajnokságot nyertek. Az egykor oly sikeres asztalitenisznek, kultúrisztikának és atlétikának ma nincsenek kiemelkedő egyéniségei, de a legfiata- labbakkal szisztematikus munkát végeznek az oktatók, ami néhány éven belül nyilván az eredményeikben is megmutatkozik majd. Növeli az elért sikerek értékét, hogy bizony rendkívül nehéz körülmények között születtek. Az edzéslehetőségek minden sportágban igen mostohák, s szinte fáj a gyermekek szíve, amikor más városokban épp az ellenkezőjét látják, tapasztalják. Az oktatóknak és sportvezetőknek igen nehéz megmagyarázni, hogy ami másutt természetes, arról ők ne is álmodjanak. Magyarázkodásra persze nem is nekik van okuk ... Tény, hogy az évekkel ezelőtt beharangozott sportlétesítményekből — a műjégpályából, uszodából, tornacsarnokból — ezidáig semmi sem valósult meg. Különösen a téli időszakban kritikus a helyzet, amikor más sportágbeliek, így a labdarúgók, kézilabdázók is az iskolai tornatermekbe szorulnak, s bizony az elmúlt esztendőben is nem egy alkalommal fűtetlen helyiségekben, már-már az egészségüket veszélyeztető körülmények között végezték edzéseiket. Bevezetőnkben érintettük, hogy a sokoldalú emberformálás a testnevelési mozgalomban is megköveteli az eszmei- politikai munka színvonalának tökéletesítését. A Lokomotíva ilyen szempontból akár példakép is lehet, hiszen olyan társadalmi sportaktívával rendelkezik, — hogy csak Hruška, Hazucha, Rábely, Libiak, Repová és Pecsök sporttársak neveit említsük — mely a CSKP KB 15. plénumának szellemében tudatosan valósítja meg a CSTSZ IV. kongresszusának határozatait. Az eszmei ráhatás egyik kézzelfogható eredménye az egyesületben, hogy minden sportoló cselekvő részese az össztársadalmi célkitűzések megvalósításának. Minden szakosztályon belül pontos nyilvántartást vezetnek az egyéni és kollektív kötelezettségvállalásokról, s ezek megvalósításáról. Az elmúlt esztendő során például több mint kétezer munkaórát dolgoztak le saját sportlétesítményük építésénél, emellett az őszi mezőgazdasági csúcsmunkáik idején is ezernél több munkaórával segítették ki a környékbeli közös gazdaságokat. A cselgáncsozók, birkózók, kultúristák és az atléták az elmúlt év során nem véletlenül nyerték el a Példás szakosztály címet, az idén pedig a Példás Testnevelési Egyesület kitüntető címének várományosai. HACSI ATTILA Andrej Glatz évek óta Csehszlovákia legjobb lovasai közé tartozik, számtalan nemzetközi díjugrató versenyen bizonyította be kivételes képességeit és jelenleg is a válogatott erőssége (CSTK-felv.J Ma már a sport és a testnevelés fontossága közismert. A dolgozók nagy tömege fokozott érdeklődéssel kíséri a testnevelés és a sport jelentős eseményeit, a szaklapok és a napi sajtó tudósításait. Nem vitatható az sem, hogy főként a közismert, közkedvelt sportágak, mint pl. a futball, úszás, sí stb. eseményeivel ismertetjük részletesen olvasóinkat. Sajnos, csak olykor-olykor kerül sor, egyes, nem mindenki által egyformán kedvelt sportág kiemelkedőbb híreire is. Ezek közé tartozik a lósport, az akadály-, hajtó-, sík-, ügető versenyek. Az sem titok, hogy a „lótenyésztés“ és az ezzel elválaszthatatlanul összefüggő „lósport“ ágazat mindenkor jelentős szerepet töltött be e nemcsak nemes és szép sport, de a mezőgazdaság, illetve az állat- tenyésztés továbbfejlesztésében is. Hogy mi a helyzet ma? Arra akkor kapunk választ, ha fellapozzuk az 1979 évi nemzetközi díjugrató versenyek eredményeit. Mindenki, aki a külföldi szaklapok, napilapok sporthíreit jól ismeri, tudja, hogy az 1979. évi Világ Kupát díjugratásban az osztrákok kiváló lovasa, Hugo Simon nyerte. A rangsorolásnál figyelembe vették azt a 16 versenyt (CSIO), amelyekből tizenkettőt Európában, kettőt-kettőt az Egyesült Államokban, illetve Kanadában tartottak meg, valamint az Európa-bajnokságon, a Pánamerikai Játékokon elért eredményeket. Pár sorban nem lehet a fenti eseményeket részletesen ismertetni, ellenben nem árt felsorolni az 1979. évi versenyek eredményeit: Egyéni versenyben első lett az osztrák Hugo Simon. A 2. helyen az angol lovas D. Broom nevét olvassuk, aki nagy sikerrel ugratott a legnehezebb Grand Prix versenyeken is. Nem árt, ha tudjuk, hogy ez a kiváló lovas, két lovával a Világ Kupáért folytatott küzdelemben is az első hat helyezett között szerepelt. A 3. helyre a német M. Matz került, aki a Pánamerikai Játékokon szerzett aranyérmet. Utána negyedikként E. Macikén, az ismert ír lovas nevét olvassuk. Az ötödik helyezett- a nyugatnémet G. Wild- fang lett, utána honfitársa, a híres lovas Schockemöhle következik, a 7. és 8. helyen pedig az angol női lovasokat — C. Bradley, H. Smith —, majd a 9.-en az amerikai B. Traurí- got találjuk. A nemzetek sorrendje a következő: 1. Anglia, 2. Nyugat- Németország, 3. Egyesült Államok, 4. Írország, 5. Franciaország, 6. Kanada, 7. Svájc, 8. Belgium, 9. Hollandia, 10. Svédország. Az osztrák Hugo Simon győzelme valóban elismerésre méltó és az olimpiai játékok szempontjából Is fontos volt. Ma már tudjuk, hogy az osztrák lovasok is rajtolnak Moszkvában, amit elsősorban Hugo Simon kitűnő helytállásának köszönhetnek. A hírek szerint a dán és svéd lovasok és lovak is készülnek Moszkvába. Reméljük, a jó példa ragadós, s a világ minden nemzete részt vesz majd az olimpián. Felmerül a kérdés, mi a helyzet a csehszlovák lósportban? Gondoljunk csak az egykét évvel ezelőtti eseményekre, és máris tudatosíthatjuk, hogy jól idomított, engedelmes, megfelelő korú ló, tökéletesen képzett lovas nélkül nem lehet előbbre jutni. Van-e a csehszlovák lovasoknak esélye Moszkvában? Glat2 mérnök arra a kérdésre, milyen lovakkal indulnak az olimpián, az alábbi feleletet adta: — Erre a kérdésre jelenleg nehéz válaszolni. Ez mindig a ló formájától függ. Mindenesetre Havanna, Salvátor és Soanes nevű lovak közül valamelyik képviselheti a csehszlovák színeket. Péchácek is választhat Forint, Amár vagy Dany közül. További két versenyló is van „edzőtáborban“, bár még fiatalok, de fejlődőképesek. Reméljük, hogy lovasaink megfelelő paripát választanak, és Moszkvában nem okoznak csalódást. KMOSKÚ LÁSZLÓ tékosa Alekszandr Kabanov (32, CSZK VMF). A csapatkapitány már az 1972-ben olimpiai és az 1975-ben világbajnokságot nyert csapatban is játszott. Nagyszerű segítőtársa a balkezes Mihail Ivanov (22, Dinamó Moszkva). A sokoldalú Alekszej Barkalov (34, Dinamó Kijev) már három olimpián játszott, tizenkét éve állandó válogatott. Máj- ti Rijsman (24, MGU) és Geor- gij Msvenjeradze (20, Dinamó Moszkva) kapott még meghívást a válogatottba. A legifjabb „Misi“ legendás hírű édesapja és bátyja útját járja. Az alaposan megfiatalított szovjet válogatott az olimpia előtt még két nemzetközi tornán játszik májusban Tbilisziben, júniusban pedig Olaszországban. Popov mester csak ezt követően jelöli ki a moszkvai olimpián szereplő együttest. Ä szovjet vízilabdázók készülődése (Ns) — A szovjet vízilabdázók felkészülését immár második éve Borisz Popov irányítja. A harmincnyolc éves szakvezető Tokióban játszott az olimpiai bronzérmet nyert válogatottban, s 1966-ban tagja volt az Európa-bajnok együttesnek. Játékos pályafutása befejeztével sikerrel irányította az ifjúsági válogatott csapatot, hiszen tanítványai 1975-ben és 1978-ban egyaránt Európa-baj- nokságot nyertek. Ezt követően hívták meg a legjobbak élére. Az általa vezetetett együttes tavaly hét tornán vett részt, ebből négyet megnyert, összesen 33 mérkőzést játszott, mérlege 21 győzelem, 8 vereség és 4 döntetlen. Huszonhat játékos jutott szóhoz, s közülük tizenhármán kerültek az olimpiai keretbe. A felkészülés február 13—23. között Firenzében kezdődött önbizalmat adó sikerekkel, hiszen az olaszokkal vívott nyolc mérkőzés rendre győzelemmel végződött. .Olaszországban a 30 esztendős Vjacseszlav Szobcsenko (CSZK VMF) és a 22 éves fev- genyij Saronov (Moszkvics) felváltva őrizte a kaput. Szobcsenko tapasztalt játékos, a Münchenben rendezett olimpia óta aranyérmet is őriz vitrinjében. Fiatal társát nagyon tehetségesnek tartják és a szakemberek szerint tavaly óta sokat fejlődött. A védelemben öten szerepeltek, mégpedig: Jevgenyij Grisin (21 éves, Dinamó Moszkva), Valerij Zavizion (24, Dinamó Kijev), Vjacseszlav Obotkov (24, CSZK VMF), Vladimir Szidore- jev (26, Dinamó Moszkva) és Alekszandr Tretyakov (24, Bu- revesztnyík Minszk). Mind az öten Montreal óta kerültek a válogatottba. Szídorejev a hazai bajnokságon tűnt fel. De Zavizion és Obotkov tavaly még II. osztályú együttesben szerepelt. Játékukon érződik a nemzetközi tapasztalat hiánya. A válogatott három leggyorsabb embere Szergej Nyikiforov (21, Dinamó Moszkva), Szergej Kotenko (24, Dinamó Alma- Ata) és Erken Szagajev (21, Mehnat Taskent). Kotenko Montrealban az olimpiai tornán is részt vett, s előtte tagja volt az 1975-ben junior EB-t nyert együttesnek is, míg Nyikiforov 1978-ban játszott a junior EB-n győztes csapatban. A csatársor legismertebb jáBarkalov (fekete sapkában) a szovjet vízilabda-válogatottal az olimpiára készül. Felvételünk ebben a pillanatban örökíti meg, amikor a Duna kupa küzdelmei során a 4:4-es döntetlennel végződött Csehszlovákia—Ukrán SZSZK találkozón Kula kapujára dob [Vojtíšek felv.) MÉGY ÉV MÚLVA JÚ CSAPATÜK LESZ... (N) Négy év múlva nagyon jó válogatott csapatunk lesz, nyolc év múlva pedig már akár a világbajnokságot is megnyerhetjük — mondotta Kurt Lamm, az Egyesült Államok Labdarúgó Szövetségének főtitkára még 1978 ban. Vajon beválik-e jóslata és egy évtizeden belül a labdarúgásban is a világ élvonalába kerülnek? Az amerikai válogatott tavaly őszi európai körútja során bebizonyosodott, hogy a labdarúgás az Egyesült Államokban is gyökeret vert. Ehhez minden bizonnyal döntő lökést adott a hetvenes évek elején Pelé amerikai vendégszereplése, majd Beckenhauer és más több európai labdarúgó amerikai játéka. A nézőszám növekedése is jól tükrözi a ladbarúgás fokozódó népszerűségét: 1971-ben az akkori nyolc profi egyesület mérkőzéseit átlagosan 3800 néző látogatta, 1974-ben pedig az átlagos nézőszám 15 egyesületnél 7800 ra növekedett, míg 1978-ban 24 egyesületnél már elérte a 13 ezres átlagot! A döntő kérdésre azonban még a szakemberek sem kaptak választ: miként lehet a mesterségesen megteremtett élmezőny számára széles és jól működő alapot biztosítani? Az európai országok többségében a fejlődés ennek éppen fordítottja volt: széles alapokból nőtt ki a jelenlegi labdarúgás élmezőnye, amelynek képviselője a a bajnokság és a nemzeti válogatott. A fejlődés kulcskérdése ma is az, hogyan tud az Egyesült Államok iskolai sportjában a kifejezetten amerikai sportnak számító rögbi, basseball, vagy ezekkel vetélkedve, a labdarúgás tért hódítani. Az Egyesült Államok labdarúgó-egyesületei még nem reménykedhetnek abban, hogy az iskolákkal való együttműködésre alapíthatják utánpótlásuk biztosítását. Ha az iskolákban a fiatalok meg- kaviák a lehető legjobb játéklehetőséget, akkor ez kétségtelenül hozzájárul a. labdarúgás technikai fejlődéséhez. Ma még azonban a kollégiumokban egy idény alatt a növendékek 15—18 mérkőzést játszhatnak. Ehhez jönnek még esetleg az egyesületi mérkőzések. Mindez azonban kevés ahhoz, hogy a tehetségesebbek valóban kibontakozzanak. Az Egyesült Államok Labdarúgó Szövetségének tehát az a legsürgősebb feladata, hogy minél előbb képezzen ki edzőket, építsen valódi labdarúgópályákat, és dolgozzon ki megfelelő bajnoki rendszert. Ténykérdés, hogy az Európában járt amerikai válogatott játékosai már sok elismerésre méltó tulajdonsággal rendelkeznek, mint az akaraterő, a küzdőképesség, a taktikai fegyelem és részben a technikai fejlettség, amire méltán büszkék lehetnek. Tehát az amerikai labdarúaó-szövetséq vezetőinek b’zakodása érthető, sőt azt mondhatjuk, hogy kellő türelemmel, céltudatossággal és némi szerencsével meg is valósíthatják célkitűzéseiket.
