Új Szó, 1980. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1980-05-01 / 103. szám, csütörtök

ILDÄT MUTATNAK A KÖZÉLETBEN

vétele/

erkesz- Az il- s nagy )cso láttáik, a vöd inai Llegális ó bi- zett. A v issza- nem- dolgo- íáziumi 348-ban stak ént ba. Ez nenský ző ka- 'ozófiát t-ban a ékánja, gyelem pedig a

:e; a mányos i tagja, mányos tagja, Erdem- itetések

számos ilső je- a Hal- 1946- a ikapi- ényegé- íarxista §les bí- a burát és ;i Díjjal a Kul- társa- t próbálkozik. a szó- ötvenes művei sichikai 3i pro- kérdé- szerző ben a eg y én i- íl nem ták ál- »ttságai hogyan cialista í szo- lvánuj- ember- dialista isítése, tudo- MztOSÍt emberi i fej- DCÍalis- íológia szocia- rejlesz- jelent rsadal- ö-nyve. Tamás Ma- zemlé- ukája a La érozásra A

gonember

)lógiai

egyén,

igetelt

lanem

:onyos

sztály,

kultúdalom

'ej Si- 5t az jutal- ; moréién tős n a alkotó

LÄRA

T

izenkét község határában 5600 hektáros le>- rületen gazdálkodik a Liptovský Ondrej-i Május 1. Egységes Földművesszövetkezet, a közép-szlovákiai kerület egyik élvonalbeli mezőgazdasági vállalata. Elnökéről, Ján Blchač elv- társról mind a tizenkét községben a tisztelet és elismerés hangján beszélnek az emberek. Nem alaptalanul.

Szülőfalujában, Jakubovanyban huszonkét év- zel ezelőtt, az alakulógyűlésen választották meg elnöküknek az efsz tagjai. Ján Blcháčot akkor már nemcsak a lakóhelyén, hanem a környéken is sokat tapasztalt funkcionáriusként ismerték. Korábban ugyanis három egymást követő meg- bízatásos időszakban, mint a helyi nemzeti bizottság elnöke eredményes munkát végzett az 550 lakosú község sokoldalú fejlesztése érdekéCÉLTUDATOS

MUNKÁVAL

ben. Azt megelőzően pedig a Beüadikovt Állami Gazdaságban teljesített komoly feladatokat.

— Kőműves volt az apám — mondja. — Nekem is ezt a mesterséget szánta. Hogy mielőbb beletanuljak, tizenéves koromban már rendszeresen magával vitt az építkezésekre. Otthon bír zony nagyon kellett a pénz. A leggyakrabban messzire elhajtott bennünket a kenyérkereset reménye a liptói hegyek világából. Sokat dolgoztunk a zempléni, a sárosi és a nógrádi vidéken a módosabb embereknek.

A felszabadulás után a Dukla alatti falvakban segítette a háborús károk felszámolását, a lerombolt házak, középületek helyreállítását. Akkoriban ritkán jutott haza. Viszont olyankor otthon sem töltötte dologtalanul a napokat. Legtöbbször a mezőn taláJt magának munkát.

— Egy darabka rétünk volt a falu fölött — folytatja az emlékezést. — Gyerekkoromban a szénakaszálások idején rögződött belém a .föld és a munka szeretete. Titokban valahogy mindig irigyeltem azokat, akik tavasztól ősz végéig u szabadban dolgozhattak, szánthattak*, vethettek, kaszálhatták a mezőt. Amikor aztán az állami gazdaság könyvelője lettem, szinte uz összes szabad időmet a földeken, vagy a gazdasági udvarokban töltöttem.

Később sok gonddal, de nem kevés örömmel is járt a szövetkezet vezetése. Egyre biztatóbbak» lettek a közös gazdálkodás sikerei. Ezek láttán 1961-ben már nem kellett különösebb meggyőző tevékenységet kifejteni az emberek között annak érdekében, hogy egyesüljön a három közeli község, Jakubovany, Konská és Liptovský Ondrej szövetkezete.

— Munkában kezdettől fogva rendkívül sokat segítettek az itteni kommunisták — vált témát az őszülő hajú elnök, aki 1952 óta maga is a CSKP tagja. — Később még háromszor társultunk a szomszédos szövetkezetekkel. Most miénk a Liptovský Mikuláš-i Járás második legnagyobb gazdasága. Szövetkezett közös vagyonunk értéke már eléri a 200 millió koronát. Á társulásokat követően valamennyi részlegünkön fokozódott a termelés, s természetesen vastagabbak lettek a fizetésnapi borítékok is. Most már havonta átlagosan mintegy 400 koronával többet keresnek a dolgozók, mint az ejsz-ek külön-külön gazdálkodása idején. Az utóbbi években önerőből több mint száz vállalati lakást is felépítettünk a szövetkezeti dolgozóknak. Kellő anyagi bázissal

ELKÖTELEZETTEN

Ján BlcháČj a liptovský Ondrej-i Május 1. Efsz elnöke (Ivan Dubovský felvétele)

rendelkezünk arra, hogy mind a tizenkét községben hatékonyan segíthessük a választási program. teljesítését.

Cigarettára gyújtva kezdi sorolni, hogy hol mivel gazdagodtak az egyes községek a Május 1. Efsz támogatása révén. Nem titkolt elégedettséggel, lelkesedéssel beszél erről és a közeljövőben sorra megvalósuló újabb komoly tervekről. Szavaiból kiérződik, hogy elsősorban a munkájának él. Abból pedig soha sincs kevés. Ezt a tizenkét község határán túl is tudják róla. Az otthoni elnöki teendők mellett további, külön- külön is rendkívül Igényes feladatokat teljesít, mint az SZLKP járási bizottságának tagja, a Szöveikezeti Földművesek Szövetsége Szlovákiai Központi Bizottságának elnöke és a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője.

J

án Blcháč elvtársnak eddigi sokoldalú és érdemdús tevékenységéért május elseje alkalmából a Szocialista Munka Hőse címet dományozták.

LALO KAROLY

Nincs időm az éweket számolni

Megismerkedésünk után az volt az első gondolatom, milyen fiatalon jutalmazzák az egyik legmagasabb állami kitüntetéssel. Hamarosan kiderült azonban, hogy a látszat csal, a több évtizedes munkásélet koronája lett a Szocialista Munka Hőse kitüntetés.

— Pontosan ma harmincnégy éve léptem be először a gyár kapuján — lapoz bele az előtte álló naptárba, s az emlékezet íratlan könyvébe is Emília Lago- vá, a vrbovéi Trikota varrórészlegének vezetője. — Milyen lehetősége volt akkor a magamfajta szegény lánynak? Tizenhat évesen ültem a varrógéphez, s még szerencsésnek is mondtak és tartottam magamat, amiért munkát kaptam. Naponta sorakoztak az emberek a gyárkapu előtt egy-egy megüresedő helyre várva. Tizennyolc évig váltott műszakban dolgoztunk a férjemmel, hogy meg tudjuk oldani a három gyerek nevelését. A tizenkét hetes szülési szabadságon túl

— akkor még csak annyi járt

— nem maradhattam otthon, mert akkor elvesztettem volna a munkahelyemet. A pénz kellett, más munkalehetőség meg nem igen kínálkozott a környéken.

Nem nyugodott bele, hogy az élet szűkre szabta számára annak idején az érvényesülés lehetőségeit. Amikor a három gyerek kissé felcseperedett, ő is beült az iskolapadba, s szakképesítést szerzett.

— A gyerekek még ma is gyakran emlegetik, mennyire izgultak, milyen jegyet hozok haza először az iskolából. Az orosz nyelv tanulásában kezdetben Ők segítettek nekem, amire igen büszkék voltak. Nem volt köny- nyű időszak, de szívesen emlékszem rá vissza.

Nem is lehetett könnyű, hiszen a tanulás nem mehetett sem a család sem a munka rovására. Ez nem egyezett volna

anyai lelkiismeretével, s mint mesternek és a munkában elért eredményeiért 1961-ben kapott Kiváló munkáért kitüntetés tulajdonosának szintén példát kellelt mutatnia.

Ebben az időben tette meg az első lépéseket egy másik szakaszon is: politikai tevékenysége szakaszán.

— 1948 ban leltem párttag. A munkánkkal„ c munkakörülményeinkkel összefüggő problémákat soha nem tudtam hallgatagon szemlélni. Véleményemet a pártgyűléseken, a munkaértekezleteken is meg mertem mondani. Talán ezért figyeltek fel rám, amikor a hatvanas évele elején a nőket is igyekeztek aktivizálni a pártban, s bevonni őket az irányításba is.

íg.y lett tagja az üzemi párt- bizottságnak, elnöke az egyik pártalapszervezetnek. 1962 óta a trnavai Járási, majd a nyugatszlovákiai kerületi pártbizottság

tagjai között, s az utóbbi elnökségében is megtalálhatjuk. A XV. pártkongresszus óta pedig a CSKP Központi Bizottságának Is póttagja.

— A megbízatások és a munka mellett nem igen marad szabad ideje — fűzöm a hallottak hoz.

Az ember mindenre tud időt találni, ha akar. Szeretem a rendet magam körül nemcsak a munkában, otthon is. Nagy kertünk van, ott szintén akad tennivaló, meg aztán az öt unokámat sem hanyagolhatom el. így legalább nincs időm megöregedni, az évek múlását számlálni. Világéletemben optimista voltam, talán ez adott és ad is erőt, hogy amibe belefogok, azt véghez is vigyem.

Hogy sok mindenbe, még az újításba is belefog, azt Jozef Letkotól, az üzemi pártbizottság elnökétől tudtuk meg. Legutóbb a varróműhelyekben készt ilő fehérneműk gyártási idejének lerövidítésére tett javaslatát a gyárban az egyik legjobb újításként értékelték.

— Az emberekkel ugyanolyan jól tud bánni, mint amilyen ügyesen munkásnőként dolgozott — mondja a pártelnök.

A két műhelyben 360 munkás- nő alkotja az Emília Lagová irányításával dolgozó kollektívát. S vezetőjük szavaival élve, az ő kitüntetése mindannyiukat illeti.

FLÖRíAN MÄRTA

Alig egy esztendővel ez előtt munkaruhában, fejünkön védősisakkal követtük közel ötszáz méter mélybe, a föld gyomrába František Karlovský bányászt, a Spišská Nová Ves-i Vasércbányák egyik aranyjelvényes szocialista munkabrigádjának vezetőjét és társait.

Jól emlékszem, kalapácsok kopácsolásától visszhangzott a bányafolyosó, a negyvenhét esztendős brigádvezető irányításával a tartóállványzat aládúcolásán dolgoztak. Üj módszert alkalmaztak, amelyet František Karlovský javasolt. Megtudtuk, hogy Karlovský brigádvezető számtalan újításával könnyített kollektívája munkáján. Megérdemelten kapta meg a Példás újító jelvényt. Arról Is tudomást szereztünk, hogy a brigád három ízben döntötte meg a vállalati rekordot a rudnyai bányaüzemben.

— Tudvalevő, a vasércbányákban nem olyan egyszerű rekordot elérni — jegyezte meg annak idején František Karlovský. — A jövesztés feltételei nem egyformák. Néhol a vasérc úgymond kínálja magát, másutt pedig keresni, kutatni kell, A jól hasadó vasércfalakat gyakran megközelíthetetlen falrészek vált iák. Az észre, tapasztalatra itt a bányában is igen nagy szükség van.

Legutóbb műszak utánra beszéltünk meg találkozót. Látogatásunk célja az volt, hogy még jobban megismerjük ezt a nemes gondolkodású, igen sok tisztséget viselő kommunistát, brigádve- zető bányászt.

A beszélgetést — akarva, nem akarva —, ott folytattuk, ahol közel egy esztendővel ezelőtt abbahagytuk.

— Az élet, a munka megtanított . bennünket arra, hogy használjuk az eszünket. Lehet, azt mondják rólam, elégedetlen, türelmetlen ember vagyok. Bizonyos értelemben, valóban így van ez. Nem tudok megelégedni, azzal, ami már megvan, újabb lehetőségek, jobb eredmények elérésének reménye fűt, hajt gondolkodásra, cselekvésre sarkall.

Az üzemből távozóban, még mielőtt a gépkocsihoz értünk, utolért bennünket a Karlovský-brigád egyik tagja, Alojz Čikeľ.

— Elnézést a zavarásért, de valamit elfelejtettem — szólt felénk, majd brigádvezetőjéhez fordult. — Fran- to, a fiúk megtalálták a „tizenegyesben“ az ércvonulat irányát, láttam, de nekem valahogyan nem tetszik. Jó lenne, ha reggel megnéznéd.

— Természetesen, készítsétek elő a terepet, de elő- vigyázattál, reggel rögtön munkához látunk — hangzott a rövid válasz.

Láttam, a brigádvezető megértette, tudta, miről van szó. Közel negyedszázada dolgozik a bányában. Társai tudatában vannak, milyen gazdag tapasztalatokkal rendelkezik. Sohasem tartja szem előtt saját érdekeit, a kollektíva munkája eredményességének, a feladatok sikeres teljesítésének elérése vezérli minden tettét. Ezzel tekintélyt szerzett önmagának és eredményeikkel egész munkakollektívájának.

— Szeretném, ha helyesen értelmeznék, amit mondok — jegyezte meg, amikor már otthonában beszélgettünk. — Gyakran dicsérnek engem és a brigádomat, sokan igyekeznek meggyőzni, milyen tökéletes vagyok, mi mindenre képes az én kollektívám. Nem vagyok híve az ilyenfajta dicséretnek. Mi sem vagyunk csodatevők.

Nekünk sem sikerül minden. Sőt, elég gyakran átélünk nagyon kellemetlen perceket és órákat a föld mélyében. Bennünket is érnek kudarcok. A sikertelenség azonban nem tör le bennünket. Ha ma nem sikerült, holnap biztosan sikerülni fog — biztatgatjuk egymást a legnehezebb percekben is.

A házigazdát telefonhívás szólítja el, közben felesége, Margita asszony válaszolgat kérdéseinkre.

— A gondjait, problémáit haza is elhozza, ezzel kezdettől fogva számoltam, már meg is szoktam, de ennek ellenére a családját, engem és tízéves fiunkat nem hanyagolja el. Csodálom akaraterejét, nagyra becsülöm benne azt is, hogy talán semmi sem tudja letörni, amit akar, azt el is éri.

Ennél találóbb jellemzést aligha adhatott volna más, mint éppen élettársa.

František Karlovský örömtől sugárzó arccal tért visz- sza s közölte: — Egyik bányásztársam értesített, hogy az alsósajói testvérüzemben Rudolf Tomi kollektívája megdöntötte a vállalati csúcsot a vasérejövesztésben. Ennek tiszta szívből örülök, szép eredmény a fejeként 53,4 tonna egy műszak alatt.

Csodálkozva néztem rá, milyen nagy lelkesedéssel tud beszélni mások sikeréről is. Eltalálta, milyen gondolatok foglalkoztatnak:

— A vállalatunkban elért minden eredménynek örülök. Adott esetben különösképpen, mert egy cigányszármazású bányásztársakból álló kollektíva érte el.

—■ Amint értesültünk, brigádja három ízben döntötte meg a vállalati rekordot.

— Igen, így van. Első ízben 1977 májusában, 38,07 tonnás eredménnyel, ezt a következő hónapban hétszáz kilóval megtoldottul. 1978 márciusában 45,88 tonna

(Edo Žitňanský felvétele}

vasércet jövesztett egy műszakban kollektívánk minden egyes tagja.

A Karlovský-brigád ugyan jelenleg nem „csúcstartó“, habár nagyon jó eredményeket ér el, de éppen azokon a helyeken, ahol egyéb kollektívák a havi norma teljesítésére sem voltak képesek. A brigádvezető tudatában van, hogy reá, mint a párt egyik tisztségviselőjére, kerületi képviselőre, de egész kollektívájára is, más szemmel néznek. Tőlük többet várnak.

— Számomra ez természetes dolog, mert egy kommunistáknak a legnehezebb posztokon is példásan helyt kell állnia — jegyezte meg a házigazda. — De úgy érzem, csak azon a munkaszakaszon, amihez igazában ért, amit szeret. Ezért utasítottam el a többször is felkínált kényelmes irodai széket. En a bányában érzem jól magamat.

KULIK GELLERT

Tapasztalatait készséggel megosztja a fiatalokkal []. Kolenčík — CSTK felvételeJ