Új Szó, 1980. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1980-05-29 / 125. szám, csütörtök

Az ember nevelése állandó, igényes folyamat Vasil Bil'aknak, a CSKP KB Elnöksége tagjának, a KB titkárának Prágában, 1980. április 23-án, az ideológiai dolgozók orsz^es 1980. V. 29. (A beszéd első részét lapunk tegnapi számában közöltük.) Erre a problémára egyáltalán nem véletlenül mutatott rá a KB nemrégi ülése. A beszámoz ló megállapította, hogy a gaz­daságot és a tudományos-mű­szaki haladást szűk nemzeti ha­tárok közé záró gazdasági és műszaki önellátásának mély. gyökerei vannak. Az évszáza­dok hosszú során át kialakított nemzeti elszigeteltséget le kell győznünk. Mi, az ideológia te­rén dolgozók tudjuk, hogy nem megy minden könnyen, harcol­nunk kell a rossz ellen, a jó, a helyes megoldást oltván az em­berek tudatába. Az ideológia természetesen nem oldja meg mindezt, fela­data az, hogy magyarázzon, felrázzon, neveljen, alakítsa a helyes közvéleményt, a megfe­lelő légkört, hogy minden em­ber tudatosítsa, mit jelent jó gazdának lenni. Aki felelőtlenül jár el — s példát minden területről szá­mosat említhetnénk —, az vagy nem öntudatos, vagy képtelen, vagy a szocializmus ellensége. ☆ Munkánk nehéz. Ezért, aki gyengébb, az ideológiai fron­ton nem bírja sokáig, megfuta­modik. Azok, akik kitartanak, dolgoznak, meggyőződésből és kedvvel. Szeretjük munkánkat. Tudjuk, hogy nem mindig ér­tenek meg bennünket, nem mindig vagyunk népszerűek, de egyúttal tudatában vagyunk an­nak is, hogy gondjainkra, fel­adatainkra, állandóan rá kell .világítanunk. Közben persze akadályokba is ütközünk, en­nek ellenére örömmel és meg^ győződéssel végezzük munkán­kat, mert tudjuk, hogy az a nép, a szocializmus, a haladás ügyét szolgálja. Ha megértenek bennünket az emberek, biztosak lehetünk a sikerben. Ha viszont nem tud­juk meggyőzni, megnyerni őket, a siker elmarad. Nem szabad elfutnunk a konfliktusok elől, minden al­kalmat meg kell ragadnunk, hogy reagálhassunk a téves né­zetekre, híresztelésekre, páni­kot előidéző hazugságokra. A kommunistának — főleg az ideológusnak nem szabad hall­gatnia,. ha igazságtalanságokat hall. Nem színlelhet alvást au­tóbuszon vagy vonaton, ha va­laki pártunk politikáját vagy a szocializmust ócsárolja. Nem lehet süket az üzletben, mun­kahelyén a „kellemetlen“ dol­gok hallatán. Ellenségeink gyakran mozgo­lódnak, szondázzák mit enged­hetnek meg maguknak, sőt az ún. pótolhatatlanok (azok, akik­nek az átigazolások után el kel­lett menniük) visszatértének szükségességéről beszélnek. A jobboldali opportunisták nem térnek vissza, hiába is próbál­koznak. Ilyen kísérleteket nem tűrünk meg. Továbbra is érvé­nyesek a Tanulságok megálla­pításai. Aki tisztességesen be­ismerte hibáját, belátta téve­dését, s ezt a társadalom ja­vát szolgáló becsületes munká­val akarja jóvátenni, annak al­kalmat kell adni rá. Nem adunk viszont lehetőséget azoknak, akik titokban azt remélik, hogy már mindent elfelejtettünk. Megbocsátottunk, de nem felej­tettünk, s nem is szabad elfe­lejtenünk azt, ml történt a vál­ság éveiben, mire törekedtek ellenségeink. Ez vonatkozik a kulturális frontra is. Mindenki alkalmat kaphat, de a termeléshez, a tudományhoz, életünk más te­rületeihez hasonlóan a kultú­rára is érvényes: továbbra is megbecsüljük azokat, akik bát­ran lépkedtek velünk, segítet­ték a pártvezetést, egész pár­tunkat, s a dolgozók széles tö­megeinek lehetővé tették az igazság megismerését és kihar­colását. Akik nem engedték, hogy ezt az igazságot a szocia­lizmus és a Szovjetunió ellen­ségeinek koholmányaival he- lyettesítsék. Azoknak a művé­szeknek, akik akkor tévedtek, is megadtuk a lehetőséget. Az viszont, hogy lehetőséget ad­tunk a tévedőknek, nem jelen­ti azt, hogy nem adunk azok­nak, akik szilárdan kiálltak. Nem engedhetjük, hogy a párt aktívaértekezletén elhangzott záróbeszédéből elkötelezett tagja csak nehezen kapjon tévé-, film- vagy szín­házi szerepeket. Nem tűrjük meg a gengeket, amelyeket bi­zonyos csoportok hoznak létre abból a célból, hogy a kultu­rális politikával kapcsolatos furcsa elképzeléseiket megva­lósítsák. A tömegkommunikációs esz« közök a kulturális intézmények, a film, a kiadók felelős dolgo­zóinak jobban oda kell figyel­niük mit adnak ki és még ide­jében elcsípni azt, ami kiadás­ra nem méltó. Ne legyünk nai­vak, s ne higgyük, hogy már, nincsenek olyanok, akik mo­sollyal az arcukon elkötelezett­séget színlelvén, mindenféle rosszul ható, a mi ideológiánk elleni műveket próbálnak a nagy nyilvánosság elé juttatni. Ha rossz egy film, utólagos döntés alapján nem kerül majd a mozikba. De miért nem jöttek rá már előbb, a forgatókönyv elfogadásakor, hogy az kifogá­solható lesz. Ha egy rossz könyv kerül a kiadóba, még mindig vissza lehet tartani. S anyagi kár ugyan keletkezik, de megakadályozzuk ilyen áron, hogy ideológiai- politikai-neve­lő kár is származzék belőle. Amennyiben viszont a tévé egy rossz műsort sugároz, már mil­liók gondolkodását befolyásol­ja. Nehezen tudunk megküzde­ni a jobb gazdasági eredmé­nyekről való hamis, megjátszott „gondoskodással“. Olyan filme­ket vásárolunk, amelyek meg­töltik ugyan a mozipénztárt, vi­szont mérhetetlen károkat okoznak ideológiai téren. Mert ezek a filmek az embertelensé­get, a durvaságot, az érzéket-* lenséget propagálják. S ez hely­telen. Hisz a kultúra területén nem mérhető minden koroná­ban. Elsősorban az emberek tu­datában tükröződő következméi nyékét kell szem előtt tartan nunk. ☆ Pártunk XVI, kongresszusa előkészítésének időszakába lép­tünk, s igényes munka vár ránk, Készülődnek ellenségeink is, „hiteles“ információkat ter­jesztvén mindenféléről, népgaz­daságunk sikertelenségeiről, ilyen vagy olyan csődről. „Ká­derezni“, és terjeszteni fognak olyan híreket, ki marad és ki távozik. Ellenségeink különféle rémhíreket terjesztenek majd az emberek között. Elsősorban a»ra fognak törekedni, hogy a párt és a nép egységét meg- gyengítsék, Szovjetunióhoz fű­ződő barátságunkat megrendít­sék. Ilyen hangulatokat nem szabad megtűrnünk, eluralkod­ni hagynunk. Meg keli taníta­nunk a párttagokat, hazánk va­lamennyi becsületes polgárát, hogy képesek legyenek felis­merni az igazságot és a ha­zugságot, hogy senki ne hivat-; kozhasson a tájékoztatás hiá­nyára. Annyi bizonyíték áll már a rendelkezésünkre ügyünk he­lyességéről, a kommunista igaz­ságról, hogy azt szilárdan, egy-! értelműen védelmeznünk kell. Legalább egy példát hadd említsek: minden éven pánik­szerűen elterjed, hogy pénzre­form készül. Miért dőlnek be ezeknek a híreszteléseknek sokszor olyan emberek is, akik bonyolultabb dolgokat is érte­nek? Milyen színvonalú akkor politikai nevelő munkánk? Te­gyük fel a kérdést: mikor is kerül sor pénzreformra? Ak­kor, ha válságba jutott a nép­gazdaság, vagy a háború után. De mi nem hazudunk, amikor azt állítjuk, hogy gazdaságunk nem stagnál, tovább fejlődik, ha lassúbb ütemben is. Igaz ugyan, hogy népgazdaságunk sok-sok nehézséggel küzd, viszont a to­vábbi fejlődése emelkedő irány­zatú. Néha olyan hírek terjednek, hogy a XV. kongresszus irány­vonala kezd módosulni. Nyoma­tékosan hangsúlyozzuk: a XV. kongresszus irányvonala vál­tozatlan, egy hajszállal sem változtatunk rajta. Ha az egy személyre eső 85 kilogramm hús helyett, valamivel keve­sebbet kell fogyasztanunk, az még nem jelenti a kongresszu­si irányvonal módosítását. Ha 50 milliárd koronával kevesebb vagy több lenne a nemzeti jö­vedelem, az szintén nem módo­sítás, ez csupán lelassíthatja, vagy meggyorsíthatja az előre­lépést. A kitűzött útiránytól, a XV, kongresszus irányvonalától nem tértünk el. A CSKP veze­tésével a fejlett szocialista tár­sadalmat építjük, ideológiánk a marxizmus—leninizmus, külpo­litikánk a Szovjetunióval való szövetségünkre támaszkodik, Csehszlovákia a szocializmus szilárd láncszeme, Ez a mi po­litikai irányvonalunkl És nem az, hogy 5 vagy 4 pár cipőnk lesz évente; ez természetesen nem irányvonal, csupán az elő­revezető utunkon kialakított le­hetőség. Ne higgyünk hát az itt-ott felbukkanó embereknek, akik: kételkednek még pártunk XV. kongresszusának irányvo­nalában isi ☆ Mennyi a szóbeszéd akörül, hogy Csehszlovákia nem füg­getlen állam, azt teszi, amit a Szovjetunió diktál neki. Néz­zük csak meg azt, milyen erő­szakot gyakorol az Egyesült Államok európai szövetségesei­re? Részt vehetnek-e a moszk­vai nyári olimpiai játékokon? Bojkottálniuk kell-e Iránt? Ke­reskedelmi kapcsolatokat tart­hatnak-e fönn a Szovjetunió­val, Csehszlovákiával? Azzal, hogy az Egyesült Államok nyu­gat-európai szövetségesei alá­vetik imagukat ennek a nyo­másnak, saját érdekeiknek ár­tanak. megsértik országúik szu­verenitását és -függetlenségét. Schmidt nyugatnémet kancel­lár nemrégiben újból igazolta, hogy az NSZK külpolitikai orientációjának alapja az Egye­sült Államokkal való szövet­ség. Ezért szükséges, hogy a nyugatnémet kormány támo­gassa az olimpiai játékok boj­kottját, egyetértsen Irán boj­kottjával, s hogy az amerikai hadsereg továbbra is az NSZK- ban állomásozzék. Ha a Szovjetunió csupán kis részét tenné annak, amit az Egyesült Államok megenged (magának olyan hatalmú orszá­gokkal szemben, mint az NSZK, Japán, Nagy-Britannia, nem tudom elképzelni, meny­nyi szóbeszéd lenne nálunk. Vagy ha valaki nyilvánosan ki­jelentené, hogy nem vehetünk részt valamilyen sporttalálko­zón. A Szovjetunió nem kénysze­rít bennünket semmire. Ellen­kezőleg, politikai, gazdasági téren nagy segítséget nyújt- ne­künk. Legalább egy példát hadd hozzak fel: Azáltal, hogy a Szovjetunió a világpiaci ár­nál jóval olcsóbban szállítja a kőolajat a szocialista országok­nak, lehetővé tette számukra, hogy 1975—80 ban hatalmas összeget, 15 milliárd dollárt ta­karítsanak meg. Csehszlovákia az elmúlt évben 18 millió ton­na kőolajat hozott be a Szov­jetunióból. Ha ezt a mennyisé­get másutt kellett volna besze­reznünk, körülbelül 36 milliárd koronába került volna nekünk. A Szovjetunió viszont nem egész 15 milliárdért, tehát 20 milliárddal olcsóbban szállítot­ta le. Így értelmezi a Szovjet­unió szövetségét a testvéri szo­cialista országokkal, a nekik nyújtott segítséget. És mégis mennyi szóbeszéd koring ná- lunkl Nyugaton folyton szemünk­re vetik, hogy szovjethívek va­gyunk. Nyíltan válaszolunk: csehszlovák hazafiak vagyunk, szeretjük szocialista hazánkat, s a Szovjetuniót, mert függet­lenségünk és szocialista fejlő­désünk legfontosabb és leg­megbízhatóbb szavatolója. Kö­zös az ideológiánk, közöseik érdekeink, céljaink. Senkinek sem engedjük meg, hogy meg­bontsa ezt a barátságot és szö­vetséget. Védelmezzük a Szov­jetuniót, az ö oldalán állunk, mert politikája helyes, s ha­zánk javát, a haladást, a békét szolgálja. ☆ Panaszok érkeznek a húsel­látásra és néhány más termék hiányára. Ez sajnálatos. Meg kell mondanunk, hogy a 85 ki­logrammos egy főre eső hús- fogyasztás nem csekélység. Egyben az Is igaz, hogy az előző évben nagyobb gyarapo­dáshoz szoktunk, mint amilyen jelenleg tapasztalható. Az el­múlt év gyenge termést ho­zott, nem tudható, milyen lesz az idén. Honnan vegyük a hiányzó gabonát? Mindent kül­földről vásárolni és eladósod­ni? Meghúzni magunkat, vagy gondtalanul élni, s adósságaink törlesztését unokáink nyakába varrni? Minden becsületes pol­gárunk válasza: meghúzni ma­gunkat. Az elmúlt évi gyenge termés pótlására külföldön kellett (főleg takarmánytJ vá­sárolnunk, s ezért saját gyárt­mányainkkal kellett fizetnünk. Ha cukorral akarnánk fizetni, csaknem négyévi előállítási mennyiséget kellene exportál­nunk. Ha gépkocsikkal fizet­nénk, 350 000 személyautót kel­lene kivinnünk, ha viszont traktorokkal — amelyekre a ml mezőgazdaságunknak is nagy szüksége van — 120 000 darab lenne szükséges. Fizet­hetnénk cipővel is — ebből 90 millió pár kellene. Amennyi­ben gépiparunk exporttermé­kei nem megfelelő minőségűek, vagy nem érik el a kívánt mennyiséget, textillel kell pó­tolnunk a kiesést, ami a bel­piacon fennakadásokat idéz elő. Az ilyen egyszerű igazságot egyszerű módon kell megma­gyaráznunk az embereknek. Nyíltan és bátran, s nem el­bújni az autóbuszban a fel­akasztott kabátunk mögé, tet­tetvén, hogy semmit sem hal­lunk az őcsárlásokból, ha va­laki nem ismeri az igazságot. Egyben nem szabad megfeled­keznünk, hogy a nemzetközi helyzet bonyolult, és az Is ma­rad. Termékeink külpiaci ver­senyképességének feltételei nem javulnak, mert a Nyuga­ton kialakult jelenlegi gazda­sági helyzetben még egyre nő a versengés a kapitalista or­szágokban. ☆ Az USA politikája nagyrészt irracionális jellegű. Nehéz tip­pelni, mivel hozakodik elő az amerikai kormány holnap vagy holnapután. Az egyik nyugat­német politikus nemrégiben gúnyosan megjegyezte: Carter és tanácsadója, Brzezinski módszere, hogy minden nap egy nagy badarságot találjon ki. Ez az ő módszerük. Senki sem tudja, mi újat Ötlenek ki megint. Hisz Irán nem fenye­geti az Egyesült Államok lét­érdekeit. Az iráni forradalom meggyengítette az Egyesült Államok közép-keleti helyze­tét, de nem fenyegeti imagát az Egyesült Államokat. S mégis mit tesz az amerikai kormány és Carter elnök Irán ellen! Hogy szövetségeseiket a gaz­dásági bojkotthoz való csatla­kozásra kényszerítsék, fenye­getőznek: ezek nemleges vá­lasza esetén az Egyesült Álla­mok katonai blokádot kényte­len alkalmazni. És a katonai blokád, háborús konfliktus ve­szélyét vonja maga után. Hogy a szövetségesek igazolni tud­ják szolidaritásukat az ameri­kai kormánnyal, azt állítják: nem veszünk részt a moszkvai olimpián és gazdaságilag el­szigeteljük Iránt, hogy ne ke­rüljön sor katonai blokádra, s megvédjük a békét. Mindez hamis propaganda, amely arra szolgál, hogy saját népük sze­mébe port hintsenek. A való­ságban tudják, hogy egy ve­szélyes konfliktus további fe­szültségének növelését segítik elő. A jelenlegi nemzetközi hely­zet bonyolultsága, az Egyesült Államoik egyre fokozódó ag­ressziója ellenére meggyőződé­sünk, hogy a tekét meg lehet védeni, le lehet győzni a há- borúhajhászó erőket. A nem­zetközi feszültség enyhülésé­ért, a békéért folyó harc a Szovjetunió, a szocialista kö­zösség, a világ forradalmi és békemozgalmának törekvése hatalmas erőt képvisel. Soha nem szabad átadnunk magun­kat a pesszimizmusnak, a bi­zonytalanságérzetnek. Igaz, minden erőt mozgósítanunk kell ahhoz, hogy megvédjük és szilárdítsuk a békét. S ezt nem érjük el jelszavakkal, felhívá­sokkal, csak tettekkel, becsü­letes munkával, olyan értékek létrehozásával, melyek köz­társaságunkat a szocialista kö­zösség még erősebb láncszemé­vé teszik. ☆ Nekünk, az ideológiai terüle­ten dolgozóknak, el kell ér­nünk, hogy a CSKP KB 15. ülé­sének határozatait minél több ember tegye magáévá, hogy tudjuk, mit akarunk, mi a cé­lunk. Néha kesergünk, hogy ne­héz a munkánk. De mikor volt könnyű a kommunista helyze­te? Talán a tőke, vagy a fasisz­ták uralma ellen folytatott harc időszakában, esetleg a szocia­lizmus építésének kezdetén? Ügy hiszem, közülünk senkinek sem volt könnyű korszaka. Ez az új, a valódi emberi civilizá­cióért, a kommunizmus építé­séért küzdő kommunisták sor­sa. E fennkölt célhoz vezető utat a marxizmus—leninizmus ideo­lógiája mutatja meg. Épp ez­ért kell a végsőkig hűeknek lennünk ehhez az ideológiá­hoz, s e szellemben kell vé­geznünk munkánkat is. Közülünk senki sem szüle­tett marxistaként. Meggyőződé- ses marxistákká menet közben fejlődtünk. Az idősebb elvtár­sak példája adta lelkesedésün­ket, közülük sokuknak bizony nem volt különösebb marxis­ta műveltsége. Ök az osztály- küzdelem során szerezték tör­hetetlen meggyőződésüket, a kommunista igazságról, annak szükségszerű győzelméről. És ehhez az igazsághoz ők hűek maradlak. Mi is megteszünk mindent azért, hogy fiatalabb nemzedékünket áthassa a mar­xizmus—leninizmus ideológiá­ja, s ifjúságunk is ezen az úton haladjon, s megtegyen min­dent jólétünk, fejlett szocia­lista társadalmunk, a kommu­nizmus érdekében. (Megjelent a Nové slovo 21. számában) Az ideológiai dolgozók aktí­vaértekezletén felszólaltak [an Fojtík és Josef Havlín, a CSKP Kit titkárai is. Felszólalásuk szövegét 8 Pártélet 10. száma közölte. A Rratislcwai Vasúti Szakközépiskola hazánk egyik legkorszerűbb ilyen intézménye. Az iskola tanulói teljes középiskolai végzett­séggel — érettségivel fejezik be tanulmányaikat. A szakközép­iskola az idén ünnepli megalakításának 30. évfordulóját. Az emlí­tett időszak alatt 6000 fiatal szerzett itt szaktudást. Felvételünkön bálról Marián Putec mester Imrich Sloboda, Michal Vlček és Vla­dimír Slíž tanulókat oktatja (Š. Puškáš felvétele — ČSTK)

Next

/
Oldalképek
Tartalom