Új Szó, 1980. május (33. évfolyam, 103-127. szám)
1980-05-29 / 125. szám, csütörtök
Az ember nevelése állandó, igényes folyamat Vasil Bil'aknak, a CSKP KB Elnöksége tagjának, a KB titkárának Prágában, 1980. április 23-án, az ideológiai dolgozók orsz^es 1980. V. 29. (A beszéd első részét lapunk tegnapi számában közöltük.) Erre a problémára egyáltalán nem véletlenül mutatott rá a KB nemrégi ülése. A beszámoz ló megállapította, hogy a gazdaságot és a tudományos-műszaki haladást szűk nemzeti határok közé záró gazdasági és műszaki önellátásának mély. gyökerei vannak. Az évszázadok hosszú során át kialakított nemzeti elszigeteltséget le kell győznünk. Mi, az ideológia terén dolgozók tudjuk, hogy nem megy minden könnyen, harcolnunk kell a rossz ellen, a jó, a helyes megoldást oltván az emberek tudatába. Az ideológia természetesen nem oldja meg mindezt, feladata az, hogy magyarázzon, felrázzon, neveljen, alakítsa a helyes közvéleményt, a megfelelő légkört, hogy minden ember tudatosítsa, mit jelent jó gazdának lenni. Aki felelőtlenül jár el — s példát minden területről számosat említhetnénk —, az vagy nem öntudatos, vagy képtelen, vagy a szocializmus ellensége. ☆ Munkánk nehéz. Ezért, aki gyengébb, az ideológiai fronton nem bírja sokáig, megfutamodik. Azok, akik kitartanak, dolgoznak, meggyőződésből és kedvvel. Szeretjük munkánkat. Tudjuk, hogy nem mindig értenek meg bennünket, nem mindig vagyunk népszerűek, de egyúttal tudatában vagyunk annak is, hogy gondjainkra, feladatainkra, állandóan rá kell .világítanunk. Közben persze akadályokba is ütközünk, ennek ellenére örömmel és meg^ győződéssel végezzük munkánkat, mert tudjuk, hogy az a nép, a szocializmus, a haladás ügyét szolgálja. Ha megértenek bennünket az emberek, biztosak lehetünk a sikerben. Ha viszont nem tudjuk meggyőzni, megnyerni őket, a siker elmarad. Nem szabad elfutnunk a konfliktusok elől, minden alkalmat meg kell ragadnunk, hogy reagálhassunk a téves nézetekre, híresztelésekre, pánikot előidéző hazugságokra. A kommunistának — főleg az ideológusnak nem szabad hallgatnia,. ha igazságtalanságokat hall. Nem színlelhet alvást autóbuszon vagy vonaton, ha valaki pártunk politikáját vagy a szocializmust ócsárolja. Nem lehet süket az üzletben, munkahelyén a „kellemetlen“ dolgok hallatán. Ellenségeink gyakran mozgolódnak, szondázzák mit engedhetnek meg maguknak, sőt az ún. pótolhatatlanok (azok, akiknek az átigazolások után el kellett menniük) visszatértének szükségességéről beszélnek. A jobboldali opportunisták nem térnek vissza, hiába is próbálkoznak. Ilyen kísérleteket nem tűrünk meg. Továbbra is érvényesek a Tanulságok megállapításai. Aki tisztességesen beismerte hibáját, belátta tévedését, s ezt a társadalom javát szolgáló becsületes munkával akarja jóvátenni, annak alkalmat kell adni rá. Nem adunk viszont lehetőséget azoknak, akik titokban azt remélik, hogy már mindent elfelejtettünk. Megbocsátottunk, de nem felejtettünk, s nem is szabad elfelejtenünk azt, ml történt a válság éveiben, mire törekedtek ellenségeink. Ez vonatkozik a kulturális frontra is. Mindenki alkalmat kaphat, de a termeléshez, a tudományhoz, életünk más területeihez hasonlóan a kultúrára is érvényes: továbbra is megbecsüljük azokat, akik bátran lépkedtek velünk, segítették a pártvezetést, egész pártunkat, s a dolgozók széles tömegeinek lehetővé tették az igazság megismerését és kiharcolását. Akik nem engedték, hogy ezt az igazságot a szocializmus és a Szovjetunió ellenségeinek koholmányaival he- lyettesítsék. Azoknak a művészeknek, akik akkor tévedtek, is megadtuk a lehetőséget. Az viszont, hogy lehetőséget adtunk a tévedőknek, nem jelenti azt, hogy nem adunk azoknak, akik szilárdan kiálltak. Nem engedhetjük, hogy a párt aktívaértekezletén elhangzott záróbeszédéből elkötelezett tagja csak nehezen kapjon tévé-, film- vagy színházi szerepeket. Nem tűrjük meg a gengeket, amelyeket bizonyos csoportok hoznak létre abból a célból, hogy a kulturális politikával kapcsolatos furcsa elképzeléseiket megvalósítsák. A tömegkommunikációs esz« közök a kulturális intézmények, a film, a kiadók felelős dolgozóinak jobban oda kell figyelniük mit adnak ki és még idejében elcsípni azt, ami kiadásra nem méltó. Ne legyünk naivak, s ne higgyük, hogy már, nincsenek olyanok, akik mosollyal az arcukon elkötelezettséget színlelvén, mindenféle rosszul ható, a mi ideológiánk elleni műveket próbálnak a nagy nyilvánosság elé juttatni. Ha rossz egy film, utólagos döntés alapján nem kerül majd a mozikba. De miért nem jöttek rá már előbb, a forgatókönyv elfogadásakor, hogy az kifogásolható lesz. Ha egy rossz könyv kerül a kiadóba, még mindig vissza lehet tartani. S anyagi kár ugyan keletkezik, de megakadályozzuk ilyen áron, hogy ideológiai- politikai-nevelő kár is származzék belőle. Amennyiben viszont a tévé egy rossz műsort sugároz, már milliók gondolkodását befolyásolja. Nehezen tudunk megküzdeni a jobb gazdasági eredményekről való hamis, megjátszott „gondoskodással“. Olyan filmeket vásárolunk, amelyek megtöltik ugyan a mozipénztárt, viszont mérhetetlen károkat okoznak ideológiai téren. Mert ezek a filmek az embertelenséget, a durvaságot, az érzéket-* lenséget propagálják. S ez helytelen. Hisz a kultúra területén nem mérhető minden koronában. Elsősorban az emberek tudatában tükröződő következméi nyékét kell szem előtt tartan nunk. ☆ Pártunk XVI, kongresszusa előkészítésének időszakába léptünk, s igényes munka vár ránk, Készülődnek ellenségeink is, „hiteles“ információkat terjesztvén mindenféléről, népgazdaságunk sikertelenségeiről, ilyen vagy olyan csődről. „Káderezni“, és terjeszteni fognak olyan híreket, ki marad és ki távozik. Ellenségeink különféle rémhíreket terjesztenek majd az emberek között. Elsősorban a»ra fognak törekedni, hogy a párt és a nép egységét meg- gyengítsék, Szovjetunióhoz fűződő barátságunkat megrendítsék. Ilyen hangulatokat nem szabad megtűrnünk, eluralkodni hagynunk. Meg keli tanítanunk a párttagokat, hazánk valamennyi becsületes polgárát, hogy képesek legyenek felismerni az igazságot és a hazugságot, hogy senki ne hivat-; kozhasson a tájékoztatás hiányára. Annyi bizonyíték áll már a rendelkezésünkre ügyünk helyességéről, a kommunista igazságról, hogy azt szilárdan, egy-! értelműen védelmeznünk kell. Legalább egy példát hadd említsek: minden éven pánikszerűen elterjed, hogy pénzreform készül. Miért dőlnek be ezeknek a híreszteléseknek sokszor olyan emberek is, akik bonyolultabb dolgokat is értenek? Milyen színvonalú akkor politikai nevelő munkánk? Tegyük fel a kérdést: mikor is kerül sor pénzreformra? Akkor, ha válságba jutott a népgazdaság, vagy a háború után. De mi nem hazudunk, amikor azt állítjuk, hogy gazdaságunk nem stagnál, tovább fejlődik, ha lassúbb ütemben is. Igaz ugyan, hogy népgazdaságunk sok-sok nehézséggel küzd, viszont a további fejlődése emelkedő irányzatú. Néha olyan hírek terjednek, hogy a XV. kongresszus irányvonala kezd módosulni. Nyomatékosan hangsúlyozzuk: a XV. kongresszus irányvonala változatlan, egy hajszállal sem változtatunk rajta. Ha az egy személyre eső 85 kilogramm hús helyett, valamivel kevesebbet kell fogyasztanunk, az még nem jelenti a kongresszusi irányvonal módosítását. Ha 50 milliárd koronával kevesebb vagy több lenne a nemzeti jövedelem, az szintén nem módosítás, ez csupán lelassíthatja, vagy meggyorsíthatja az előrelépést. A kitűzött útiránytól, a XV, kongresszus irányvonalától nem tértünk el. A CSKP vezetésével a fejlett szocialista társadalmat építjük, ideológiánk a marxizmus—leninizmus, külpolitikánk a Szovjetunióval való szövetségünkre támaszkodik, Csehszlovákia a szocializmus szilárd láncszeme, Ez a mi politikai irányvonalunkl És nem az, hogy 5 vagy 4 pár cipőnk lesz évente; ez természetesen nem irányvonal, csupán az előrevezető utunkon kialakított lehetőség. Ne higgyünk hát az itt-ott felbukkanó embereknek, akik: kételkednek még pártunk XV. kongresszusának irányvonalában isi ☆ Mennyi a szóbeszéd akörül, hogy Csehszlovákia nem független állam, azt teszi, amit a Szovjetunió diktál neki. Nézzük csak meg azt, milyen erőszakot gyakorol az Egyesült Államok európai szövetségeseire? Részt vehetnek-e a moszkvai nyári olimpiai játékokon? Bojkottálniuk kell-e Iránt? Kereskedelmi kapcsolatokat tarthatnak-e fönn a Szovjetunióval, Csehszlovákiával? Azzal, hogy az Egyesült Államok nyugat-európai szövetségesei alávetik imagukat ennek a nyomásnak, saját érdekeiknek ártanak. megsértik országúik szuverenitását és -függetlenségét. Schmidt nyugatnémet kancellár nemrégiben újból igazolta, hogy az NSZK külpolitikai orientációjának alapja az Egyesült Államokkal való szövetség. Ezért szükséges, hogy a nyugatnémet kormány támogassa az olimpiai játékok bojkottját, egyetértsen Irán bojkottjával, s hogy az amerikai hadsereg továbbra is az NSZK- ban állomásozzék. Ha a Szovjetunió csupán kis részét tenné annak, amit az Egyesült Államok megenged (magának olyan hatalmú országokkal szemben, mint az NSZK, Japán, Nagy-Britannia, nem tudom elképzelni, menynyi szóbeszéd lenne nálunk. Vagy ha valaki nyilvánosan kijelentené, hogy nem vehetünk részt valamilyen sporttalálkozón. A Szovjetunió nem kényszerít bennünket semmire. Ellenkezőleg, politikai, gazdasági téren nagy segítséget nyújt- nekünk. Legalább egy példát hadd hozzak fel: Azáltal, hogy a Szovjetunió a világpiaci árnál jóval olcsóbban szállítja a kőolajat a szocialista országoknak, lehetővé tette számukra, hogy 1975—80 ban hatalmas összeget, 15 milliárd dollárt takarítsanak meg. Csehszlovákia az elmúlt évben 18 millió tonna kőolajat hozott be a Szovjetunióból. Ha ezt a mennyiséget másutt kellett volna beszereznünk, körülbelül 36 milliárd koronába került volna nekünk. A Szovjetunió viszont nem egész 15 milliárdért, tehát 20 milliárddal olcsóbban szállította le. Így értelmezi a Szovjetunió szövetségét a testvéri szocialista országokkal, a nekik nyújtott segítséget. És mégis mennyi szóbeszéd koring ná- lunkl Nyugaton folyton szemünkre vetik, hogy szovjethívek vagyunk. Nyíltan válaszolunk: csehszlovák hazafiak vagyunk, szeretjük szocialista hazánkat, s a Szovjetuniót, mert függetlenségünk és szocialista fejlődésünk legfontosabb és legmegbízhatóbb szavatolója. Közös az ideológiánk, közöseik érdekeink, céljaink. Senkinek sem engedjük meg, hogy megbontsa ezt a barátságot és szövetséget. Védelmezzük a Szovjetuniót, az ö oldalán állunk, mert politikája helyes, s hazánk javát, a haladást, a békét szolgálja. ☆ Panaszok érkeznek a húsellátásra és néhány más termék hiányára. Ez sajnálatos. Meg kell mondanunk, hogy a 85 kilogrammos egy főre eső hús- fogyasztás nem csekélység. Egyben az Is igaz, hogy az előző évben nagyobb gyarapodáshoz szoktunk, mint amilyen jelenleg tapasztalható. Az elmúlt év gyenge termést hozott, nem tudható, milyen lesz az idén. Honnan vegyük a hiányzó gabonát? Mindent külföldről vásárolni és eladósodni? Meghúzni magunkat, vagy gondtalanul élni, s adósságaink törlesztését unokáink nyakába varrni? Minden becsületes polgárunk válasza: meghúzni magunkat. Az elmúlt évi gyenge termés pótlására külföldön kellett (főleg takarmánytJ vásárolnunk, s ezért saját gyártmányainkkal kellett fizetnünk. Ha cukorral akarnánk fizetni, csaknem négyévi előállítási mennyiséget kellene exportálnunk. Ha gépkocsikkal fizetnénk, 350 000 személyautót kellene kivinnünk, ha viszont traktorokkal — amelyekre a ml mezőgazdaságunknak is nagy szüksége van — 120 000 darab lenne szükséges. Fizethetnénk cipővel is — ebből 90 millió pár kellene. Amennyiben gépiparunk exporttermékei nem megfelelő minőségűek, vagy nem érik el a kívánt mennyiséget, textillel kell pótolnunk a kiesést, ami a belpiacon fennakadásokat idéz elő. Az ilyen egyszerű igazságot egyszerű módon kell megmagyaráznunk az embereknek. Nyíltan és bátran, s nem elbújni az autóbuszban a felakasztott kabátunk mögé, tettetvén, hogy semmit sem hallunk az őcsárlásokból, ha valaki nem ismeri az igazságot. Egyben nem szabad megfeledkeznünk, hogy a nemzetközi helyzet bonyolult, és az Is marad. Termékeink külpiaci versenyképességének feltételei nem javulnak, mert a Nyugaton kialakult jelenlegi gazdasági helyzetben még egyre nő a versengés a kapitalista országokban. ☆ Az USA politikája nagyrészt irracionális jellegű. Nehéz tippelni, mivel hozakodik elő az amerikai kormány holnap vagy holnapután. Az egyik nyugatnémet politikus nemrégiben gúnyosan megjegyezte: Carter és tanácsadója, Brzezinski módszere, hogy minden nap egy nagy badarságot találjon ki. Ez az ő módszerük. Senki sem tudja, mi újat Ötlenek ki megint. Hisz Irán nem fenyegeti az Egyesült Államok létérdekeit. Az iráni forradalom meggyengítette az Egyesült Államok közép-keleti helyzetét, de nem fenyegeti imagát az Egyesült Államokat. S mégis mit tesz az amerikai kormány és Carter elnök Irán ellen! Hogy szövetségeseiket a gazdásági bojkotthoz való csatlakozásra kényszerítsék, fenyegetőznek: ezek nemleges válasza esetén az Egyesült Államok katonai blokádot kénytelen alkalmazni. És a katonai blokád, háborús konfliktus veszélyét vonja maga után. Hogy a szövetségesek igazolni tudják szolidaritásukat az amerikai kormánnyal, azt állítják: nem veszünk részt a moszkvai olimpián és gazdaságilag elszigeteljük Iránt, hogy ne kerüljön sor katonai blokádra, s megvédjük a békét. Mindez hamis propaganda, amely arra szolgál, hogy saját népük szemébe port hintsenek. A valóságban tudják, hogy egy veszélyes konfliktus további feszültségének növelését segítik elő. A jelenlegi nemzetközi helyzet bonyolultsága, az Egyesült Államoik egyre fokozódó agressziója ellenére meggyőződésünk, hogy a tekét meg lehet védeni, le lehet győzni a há- borúhajhászó erőket. A nemzetközi feszültség enyhüléséért, a békéért folyó harc a Szovjetunió, a szocialista közösség, a világ forradalmi és békemozgalmának törekvése hatalmas erőt képvisel. Soha nem szabad átadnunk magunkat a pesszimizmusnak, a bizonytalanságérzetnek. Igaz, minden erőt mozgósítanunk kell ahhoz, hogy megvédjük és szilárdítsuk a békét. S ezt nem érjük el jelszavakkal, felhívásokkal, csak tettekkel, becsületes munkával, olyan értékek létrehozásával, melyek köztársaságunkat a szocialista közösség még erősebb láncszemévé teszik. ☆ Nekünk, az ideológiai területen dolgozóknak, el kell érnünk, hogy a CSKP KB 15. ülésének határozatait minél több ember tegye magáévá, hogy tudjuk, mit akarunk, mi a célunk. Néha kesergünk, hogy nehéz a munkánk. De mikor volt könnyű a kommunista helyzete? Talán a tőke, vagy a fasiszták uralma ellen folytatott harc időszakában, esetleg a szocializmus építésének kezdetén? Ügy hiszem, közülünk senkinek sem volt könnyű korszaka. Ez az új, a valódi emberi civilizációért, a kommunizmus építéséért küzdő kommunisták sorsa. E fennkölt célhoz vezető utat a marxizmus—leninizmus ideológiája mutatja meg. Épp ezért kell a végsőkig hűeknek lennünk ehhez az ideológiához, s e szellemben kell végeznünk munkánkat is. Közülünk senki sem született marxistaként. Meggyőződé- ses marxistákká menet közben fejlődtünk. Az idősebb elvtársak példája adta lelkesedésünket, közülük sokuknak bizony nem volt különösebb marxista műveltsége. Ök az osztály- küzdelem során szerezték törhetetlen meggyőződésüket, a kommunista igazságról, annak szükségszerű győzelméről. És ehhez az igazsághoz ők hűek maradlak. Mi is megteszünk mindent azért, hogy fiatalabb nemzedékünket áthassa a marxizmus—leninizmus ideológiája, s ifjúságunk is ezen az úton haladjon, s megtegyen mindent jólétünk, fejlett szocialista társadalmunk, a kommunizmus érdekében. (Megjelent a Nové slovo 21. számában) Az ideológiai dolgozók aktívaértekezletén felszólaltak [an Fojtík és Josef Havlín, a CSKP Kit titkárai is. Felszólalásuk szövegét 8 Pártélet 10. száma közölte. A Rratislcwai Vasúti Szakközépiskola hazánk egyik legkorszerűbb ilyen intézménye. Az iskola tanulói teljes középiskolai végzettséggel — érettségivel fejezik be tanulmányaikat. A szakközépiskola az idén ünnepli megalakításának 30. évfordulóját. Az említett időszak alatt 6000 fiatal szerzett itt szaktudást. Felvételünkön bálról Marián Putec mester Imrich Sloboda, Michal Vlček és Vladimír Slíž tanulókat oktatja (Š. Puškáš felvétele — ČSTK)
