Új Szó, 1980. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1980-05-26 / 122. szám, hétfő

A könyvek jelentik életemben az állandót, maradót, örök érvényűt, dicsőségeset saját sorsom változásaival, tünékenységével, kicsinyes körülményeivel szemben.

VAS ISTVÁN

Kelten egy családból

Már megvásárolható

Kiállt a pódiumra, szemben a közönséggel, a zsűrivel, és megs szólalt. Nem ő Irta, mégis sajátja volt a szöveg. A szívéből szólt, megborzongató egyszerűséggel. Önmagát adta, fertőzetlenül. Nem színészkedett, mégis színész jutott az eszembe róla: Soós Imre. Pillanatok alatt lepergett előttem a Körhinta című magyar film néhány szívszorító jelenete, amelyben megfogalmazódott Soós Imre egyszerűsége, hovatartozása, tisztasága. Igen, a magyar nyelvű vers- és prózamondók közép-szlovákiai kerületi versenyén Losoncon (Lučenec) Soós Imre tisztaságát idézte föl ez a palócföldi, ötödik osztályos csillagszemű gyerkőc: Tóth József.

Aztán, vagy fél óra múlásával, egy önmaga világába burkolózó kislány lépett a dobogóra, hogy fölelevenítse Nyilas Mist áldatlan sorsát, törekvését az igazságra. Oltalomkepesően szólt, s törékenységével, hangjának vibrálásával ugyancsak nagy színésznőt, a Körhinta című film TÖrőcsik Mariját idézte elém. Gesztusait nemcsak a mondandó Illusztrációjának használta, hanem gyermeki beszédművészete szerves részeként. Nyilvánvaló: egyelőre ösztönösen, ahogy az a tehetségeknél lenni szokott. A hatodik osztályos leányzó neve: Tóth Éva.

Gyökeres György felvétele

— Hét gyereket szültem — kezdi szófűzését Tóth Pálné. — Három lányom férjnél van, jogász fiam magyar iskolában érettségizett, egyik fiam most fog bevonulni, ez a két piri- nyó meg itt áll maga előtt, láthatja, milyenek. Nagyon szeretem a verseket, ezért gyerekeimet is versszeretővé igyekeztem gyúrni. Az utóbbi húsz- valahány esztendő alatt elég nagy könyvtárunk kerekedett, de ahogy elszivárogtak otthonról a fölcscperedettek, úgy fogytak a ikönyvek. Nagyobbik lányom, Anna is nyert szavalóversenyt, ha jól emlékszem, József Attilával. Szerettem, s ma is szeretem őket kijavítani, megmondani nekik, ezt vagy azt a verssort, gondolatot másképpen hangsúlyozzanak, s máris mondom, miként. Én nem tudom, mit ad netkem a vers meg a könyv, de szeretem őket nagyon. Már nyugdíjban vagyok, sokat betegeskedem, de rengetegszer látom még az állatokat. A szövetkezetben voltam fejőnő, s ha azt akartam, márpedig mindig azt akartam, hogy az állatok hasznosak legyenek, hogy elegendő tejet adjanak, bizony, szeretni kellett őket. így van ez a verssel Is. Ha azt akarjuk, hogy a vers vagy ir könyv hasznos legyen számunkra, szeretettel kell hozzányúlnunk. Az unokáim ismerik Petőfi, Ady, József Attila s a többi nagy költőnk néhány versét, és a tanulásban is otthon vannak. Bizodalmam súgja, becsületes és hűséges emberek lesznek.

— A Tóth-gyerekekre sosem volt panasz, messzemenően a legjobbak közé tartoznak — mondja Balázs Éva magyar— szlovák szakos pedagógus, aki levelező tagozaton végezte el a főiskolát, s tizenegy esztendeje tanít. — Édesanyjuk parasztasz- szony, édesapjuk munkás. Évának magyart tanítok, Dodinak szlovákot, így hát lemérhetem, kiik s milyenek ők. Nemrégiben Dodit elvittem egy népdalversenyre, de nem sikerült. A tehetsége viszont nyilvánvaló. Ezért odaadtam neki Ladányi Zoltántól Az első pogácsát, amit itt mondott. Az édesanyjával nagyon sokat beszélgettem arról, hogyan, miképpen mondja majd a gyerek a szöveget, s megérte diskurálni, mert hasznos tanácsokkal rukkolt elő. Ami a versenyeiket illeti, tulajdonképpen csak a járásitól tartottunk egy kicsit, mert ott helyiekből verbuválódik a zsűri, s néha bizony hiányzik az elfogulatlanság. Évike tavaly harmadik volt, az idén második. Ez a kerületi szemle, mi tagadás, elégtéteL A mi kilencéves alapiskolánk vegyes iskola, az igazgatónk szlovák nemzetiségű, de szívből örül, sőt, jutalmaz is, ha a (különféle versenyekről sikerrel térnek haza a gyerekek. Arról nem ő tehet, hogy egyre kevesebb, most már csak mintegy százötven a magyarul tanulók száma, holott három faluból járnak hozzánk, Csábra a gyerekek. Jómagam Nagycsalomjá- ról származom, de Nagykürtösön lakom az édesanyámnáL Naponta utazom, akárcsak Év* és Dódi. De az olvasásra mindig marad idő. Muszáj időt találni. Azon a véleményen vagyok, aki gyerekkorában verselt vagy prózát mond, az hamarabb megszereti az irodalmat, s aki már gyerekkorában megszereti az irodalmat, annak nagyobb az esélye arra, hogy a művet jól értelmező olvasóvá váljék. Aki sok Adyt, Radnótit, Nagy Lászlót olvas, illetve sok jó verset fogad magába, annak a későbbiekben nem jelenthet gondot önmaga megfogalmazása, önmaga meghatározása. Munkámban nagy hasznomra van Avar István Váci-, Latino- vits Ady-lemeze és a magyar líra gyöngyszemeiből készült válogatás. Tavaly Zatykó Máriával utaztam a Dunamenti Tavaszra. Az idén négy gyereket vittem a járási versenyre, kettő, már nem győztesként, da továbbjutott a kerületibe, ahonnan azonban mint győztesek utazhatnak Dunaszerdahelyre, Mindezt azért mondom, hogy dicsérjem kollégáimat. Heten vagyunk a tanáriban, s valamennyien biztatnak, segítenek, ha éppen elkeseredem valami miatt. És nagyon-nagyon örülünk egymás sikerének.

Nézem a két, mozdulataiban, hallgatásában is szerénynek mutatkozó Tóth-gyereket. A velük folytatott párbeszédből kiderül, Éva a magabiztosabb, József, illetve, otthonosabban: Dodi, a szelídebb. Éva óvónő szeretne lenni, Dodi, annak ellenére, hogy szeptemberben még kamionra vágyakozott, s ez áll az iskolai faliújságon is, tévészerelő. Ebbéli bizonytalansága nem zavar, hiszen csak azt jelzi, hogy egyelőre kiforratlan. De nővérével együtt már ott áll a forrásnál, amelynek őrzője az édesanya és a tanító néni. A forrásnál állnak, amely, a két gyermek tulajdonságjegyeiből ítélve, hasonlatos TÖrőcsik Mari és Soós Imre szellemi forrásaihoz. Persze, a felnőtteknek még sokat kell tenni annak érdekében, hogy a gyerekek akarattal, igaz szívvel becsüljék s vigyázzák e forrást. A tisztát.

SZIGETI LÄSZLÖ

1980

V. 28.

MŰHELY ’79, Madách Könyvkiadó, Bratislava, 1980. Ara: -15.— korona

A csehszlovákiai magyar olvasó másodszor veheti kezébe — ezúttal ’79-es évjelzéssel — a Műhely című antológiát, amely verseket, novellákat, riportokat, publicisztikai Írásokat tartalmaz, részint a Madách Könyvkiadó terméséből, részint a csehszlovákiai magyar kulturális sajtóból. Nem valamiféle tematikus antológiáról van szó, csupán tallózó, kedvcsináló olvasmányról, amely nem vállalkozik többre, de kevesebbre sem, mint hogy ráirányítsa az olvasók figyelmét az összeállító, dr. Fónod Zoltán által szfnvo- nalasnak, időszerűnek, újraközlésre érdemesnek vélt hírlapi és szépirodalmi műfajok egy- 'egy alkotására,

SZOMBATHY VIKTOR: SZÁLL A REGE VÄRRÖL VÄRRA (Szlovákiai vármondák) Madách Könyvkiadó, Bratislava, 1979. Ära: 34.— korona

S

zombathy Viktor könyve bizonyára sok örömet szerez olvasóinak. A szerző a leghíresebb és legismertebb szlovákiai várakról szóló regéket és eredetmondákat dolgozta fel. Könyve lapjain megelevenednek a régen elporladt várurak és várkisasszonyok, bajvívásra sorakoznak a középkori századok lovagjai, összecsapnak a török és magyar seregek. Életre kelnek valóságos személyek, boszorkányok és sárkányok, fény derül a hri- csói kőbarát és Falkos lovag történetére is. A serdülő gyermekeknek íródott könyv hasznos történelmi és földrajzi ismerettel gazdagítja ifjú olvasóit.

B

ereck József, Kövesdi János, Kovács Magda — és az 1970-ben megjelent, nagy visszhangot kiváltó Fekete szél-ben ugyan még nem jelentkező, de mindenképpen e nemzedékhez tartozó — Grendel- Lajos kötete után napvilágot látott a Komáromban {Komárno) élő fiatal csehszlovákiai magyar prózaíró első kötete. Történeteinek zömét a munkásélet sűrűjéből, vagy perifériájáról hozza. Novelláinak és karcolatéinak legnagyobb erénye a valóság illúziótlan, olykor kíméletlenül kritikus feltárása, a problémák drámai kiélezése, a belső ábrázolás, az atmoszférateremtő képesség, a szigorú kompozíció. Nem meditál és nem kommentál, írásainak gondolatiságát mindig a cselekmény hordozza. Részvéttel, mély rokonszenvvel fordul elesett hősei felé, de sohasem érzékenyül el rajtuk. Fülöp Antal kötete újfajta látással, új tartalmakkal gazdagítja prózánk világát, tágítja annak horizontját, s figyelemre méltó művészi tehetség kötelezi el magát a küzdő ember mellett.

FÜLÖP ANTAL: KEDVEZŐ

PILLANAT, Madách Könyvkiadó, Bratislava, 1980. Ara; 15.-* korona

MARGITA FIGULI: HÄROM

GESZTENYEPEJ, Madách

Könyvkiadó, Bratislava, 1S80. Ara: 16.— korona

M

argita Figuli szlovák regényírónő és elbeszélő a két világháború között tűnt fel a női érzelmeket ábrázoló fi- nomrajzú elbeszéléseivel, amelyeket a Kísértés (Pokušenie) című kötetében jelentetett meg, 1937-ben. A Tri gaštanové kone című remekművű kisregénye 1940-ben látott napvilágot, első magyar nyelvű kiadása pedig 1960-ban, Három pejló címmel. A most Három gesztenyepej címmel megjelenő, immár klasszikusnak tekintett kisregény a szerelemről szól. A szerelemről, mely lehet vak szenvedély, s az egyik embert gonosztevővé változtatja, és lehet tiszta erkölcsi erő, mely a másik embert mintegy önmaga fölé emeli. A történet falusi környezetben játszódik, főhőse maga beszéli el viszontagságait, szenvedését és diadalát, mely egyben a tiszta, hű szerelem diadala. A fordítás Hu- tik István munkája.

K

evés magyar író kapott az elmúlt években niyan elismerést, mint az egy életen át Stószon alkotó Fábry Zoltán. Az elismerés, tisztelet és megbecsülés annak a megalkuvást nem ismerő, harcos antifasiszta írónak szólt, akinek életműve messze kimagaslik a csehszlovákiai magyar Irodalomból, s akit megtisztelő hely illet meg az egyetemes magyar irodalomban Is. A vox humana írója kezdettől fogva következetesen vállalta a harcot a barna téboly ellen, s már 1938-ban az „európai magyarság“ eszméjét hirdette: „Mi

nem élhetünk csak magyar életet, posztunkról világot figyelünk.“ Méltó tisztelgés az egy évtizede halott író emléke előtt a most induló életműsorozat, melynek első kötete az 1920—1925 közötti Írásait foglalja magába. Az írások egy része könyv alakban még nem Jelent meg, sőt a lehető legnagyobb teljességre törekvő válogatás néhány eddig nyomtatásban még meg nem jelent írást is tartalmaz, így többek között a sokáig elveszettnek hitt Bécsi haláltánc-ének: 1921 című tanulmányt is. Ezzel a kiadvánnyal a hat-nyolc kötetre tervezett életműsorozat első darabját veheti kézbe az olvasó. Az életműsorozat szerkesztője dr. Fónod Zoltán.

FÄBRY ZOLTÁN ÖSSZEGYŰJTÖTT ÍRÁSAI, 1. Madách Könyvkiadó, Bratislava, 1980. Ära: 28.— korona

A

z 1939-ben Plzeűben született Rudolf Chmel az irodalomtudomány területén a szlovák és a magyar irodalom történetével, a szlovák-magyar kapcsolatokkal, irodalomkritikával és pubicisztikával foglalkozik. Könyv alakjában megjelent művei: Listy a denníky Mikulása Dohnányho (Mikuláš Dohnány levelei és naplói), 1971; Literárne vzťahy slovenskomadarské (Szlovák- magyar irodalmi kapcsolatok), 1973; Literatúry v kontaktoch (Két irodalom kapcsolatai), 1972; Kritika a kontinuita (Bí rálát és folytonosság), 1975. A Két irodalom kapcsolatai című művében a szerző a szlovákmagyar Irodalmi kapcsolatok kutatásának alapvető problémáit vázolja fel.

RUDOLF CHMEL: KÉT IRODALOM KAPCSOLATAI, Madách Könyvkiadó, Bratislava, 1980. Ära: 20.— korona