Új Szó, 1980. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1980-05-04 / 104. szám, vasarnap

Sehol nem találunk költészetet, ha nem hordozzuk azt magunkban. PUSKIN Az élet költészete a szerelem. SV. ČECH Mindenki tagja lehet JUBILÁLÓ KÖNYVKLUBOK Hazánk egyetlen önálló nem­zetiségi magyar könyvkiadója, a Madách Könyv- és Lapkiadó ke­retein belül két rangos könyv­klub is működik. Az évek során felhalmozódott, jelentős tapasz­talatokkal rendelkező két könyvklub — a véletlenek ösz- szejátszása folytán — az idén ünnepli jubileumát; méltán tar­tanak hát igényt arra, hogy nemzetiségi társadalmunk leg­szélesebb rétegei ismerjék és megismerjék, hiszen tömegjelle­génél fogva közművelődésünk, elsősorban könyvkultúránk egyik fontos tényezője. Közülük az idősebb, a Magyar Könyvbarátok Köre (röviden MKBK) a legrégibb országos magyar könyvklub Csehszlová­kiában, szinte egyidős felsza­badulás utáni könyvkiadásunk­kal. Az idén jubileumi, 30. szü­letésnapját ünneplő könyvklub — amelynek jelenleg 7000-nél több tagja van — ez év végén immár 124. könyvét küldi el tagjainak. A Magyar Könyvba­rátok Köre alapsorozatát min­den évben négy könyv képvise­li, ezenkívül fölkínál tagjainak 10—12 szabadon választható regényt, és aki ezekből leg­alább kettőt megrendel, az a klub értékes, gondosan kivá­lasztott jutalomkönyvét is meg­kapja. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a könyvklub tagjai kedvezményes áron (a bolti árnak kb. 60—75 száza­lékáért!) juthatnak hozzá az alapsorozat négy regényéhez. Miből válogathatnak a tagok? Röviden: a világirodalom, a klasszikus és a mai magyar iro­dalom, a cseh, a szlovák és a csehszlovákiai magyar Irodalom legjobb alkotásaiból. Nézzük meg, mit kínál 1980-ban régi és leendő tagjainak az MKBK. Gáli István a magyar írók azon nem­zedékéhez tartozik, akik a fel- szabadulást már tudatosan ér­ték meg, fiatalságuk a „fényes szellők“ idejére esett, és írói- emberi kibontakozásukat a sze­mélyi kultusz ideje nehezítette meg. Könyvéinek egyik kisregé­nye. A ménesgazda, melynek cselekménye a gerincroppantó ötvenes években játszódik; egy lovakhoz nem értő, mégis, ön­kényesen ménesgazdává kine­vezett fiatalember utolsó, tragi­kus hónapjait, törvényszerű bu­kását mondja el. A kötet másik kisregénye, Az öreg egy nehéz múltú bányász és egy fiatal, izgága legényke csendes, de ádáz párharcát tárja fel. A fiú elkeseredetten, alattomosan lá­zong az Öreg nyomasztó embe­ri fölénye, tisztelet parancsoló lénye ellen, aki önmagán mesz- sze túlmutató távlatokat hor­doz, múlt és jelen mély és lé­nyegi összefüggéseire világít rá. Jókai Anna szinte jelentkezése pillanatától az egyik legnép­szerűbb magyar írónő. A pa­nasz leírásának novelláit morá­lis indulatok tábláiják, történe­tei drámaiak, hitelesek, élettel telítettek. Hermann Kant, az NDK egyik legeredetibb hangú epikusa. A tartózkodás című regényének kerettörténetét a főhős háborús fogsága rajzolja meg, és ezen a kereten belül az író szenvedélyes visszafogott­sággal mondja el egyéni véle­ményét a szabadságról, a barát­ságról, a háborúról, a hazáról, a németségről, az anyanyelvről és önmagunk megismeréséről. Ogy is mondhatnánk, hogy Kant regénye a szigorú önvizs­gálat könyve, a „háborúba szé­dült“ német ember szigorú és következetes önvizsgálata. Kitű­nő szórakozást ígér a jeles író, Jorge Amado könyve is, a Flor asszony két férje. A komoly, de tüzes vérű Flor asszonynak két férje van. Amíg az egyik, a polgári jámborság megtestesítője, ille­delmesen faggattózik, ő vadul szerelmeskedik a másikkal, egy kedves szoknyavadásszal, elbű­völő csirkefogóval. Vagyis a kí- sértetével. Mert a sors úgy akarta, hogy Flor asszony az egyik házasságában az igazi szerelemmel ismerkedjen meg, a másikban meg a nyugodalmas állandósággal. A bölcs és de­rűs, fölényes és gúnyos Amado összekacsint az olvasóival: lám, ilyen az élet, ilyen szomorú, ilyen nevetséges és ilyen is- mételhetetlenül egyetlenegy. Es közbe,n. persze, lehull a le­pel a 'kis- és nagypolgári kép- mutatásról. És mik kerültek ez évben a szabadon választható könyvek közé? Íme: Dávid Teréz: Ifjú­ságból elégtelen; Időzített bol­dogság, Egri Viktor: A hallga­tás ével, Suksin: Vörös kánya­fa, Marquez: Száz év magány, Déri Tibor: A befejezetlen mon­dat, Magyar emlékírók a 16— 18. században, Flaubert: Érzel­mek iskolája, Krúdy Gyula: Etel király kincse, Jókai Mór: A lélekidomár, Kodolányi János: Jülianus barát, Németh László: Bűn — Iszony, Sikula: Muskát­li. Aki ebből az igazán kitűnő­nek mondható választékból leg­alább két művet megrendelt, ju­talomkönyvet kap, ez évben je­lesül Kaffka Margit: Színek és évek című regényét. Különben a könyvklub tagjá­vá válhat bárki; elegendő le­vélben a Madách Kiadóhoz for­dulni — Michalská 9., 80100 Bratislava s a kiadó elküldi címére a jelentkezési lapot, melynek kitöltése és visszakül­dése után az olvasó az MKBK valamint az alább ismertetett VBK tagjává válhat. A Versbarátok Köre (röviden VBK) ez éven 15. évfolyamába lépett, s ez évben immár 78. könyvét nyújtja át tagjainak. Ez a könyvklub is négy köny­vet kínál föl évente tagjainak — választása ugyanúgy befog­ja az egész világirodalmat —, s aki az alapsorozat négy köny­vét átveszi, értékes jutalom­könyvet kap. A könyvklub 1980- ban a következő köteteket kí­nálja föl régi és leendő tagjai­nak: Rácz Olivér: Őszi máglya, Ľubomír Feldek: Virradat a ce­ruza körül, Nagy László: Jön­nek a harangok értem és Guil- laime Apollinaire válogatott verseit. A csehszlovákiai ma­gyar költészet 1918—1938 kö­zötti időszakából összeállított antológia régi adósságot tör­leszt: először ad átfogó képet két háború közüjtti líránkról. Az olyan ismert alkotók mel­lett, mint Győry Dezső, Forbáth Imre, számtalan, eddig méltat­lanul elfeledett költőt is bemu­tat. A kötet hagyományápolá­sunk jelentős határköve lesz, és Rejtett ösvény címen a VBK ezt a könyvet szánja jutalomkönyv­ként tagjainak. — K. F. — HAJNALOK HAJNALÁRÓL Komjáthy István Mondák könyve Népszerű és egyben tanulsá­gos, értékes könyv Komjáthy István munkája. A mai napig rengeteg gyermek nőtt fel e könyvön, ízlelgette, kóstolgatta belőle népének valamikori cso­dálatos mondavilágát, mitoló­giáját, „naiv eposzunkat“, me­lyet már Arany János is sajnál­kozással említ elveszett érté­keink között. Nem egy frissen megjelent első kiadású könyv­ről szeretnék Itt írni, hanem egy olyanról, amely a napok­ban érte meg hatodik kiadá­sát. S ez a tény mindennél töb­bet mond értékeiről. A csalló­közi születésű szerző főiskolás éveiben a bratislavai baloldali főiskolai egyesület lapját, a Forrást szerkesztette. A felsza­badulás után Magyarországon élt, tanított, s több könyvet is írt, főleg az ifjúság számára; 1963-ban fiatalon hunyt el. A szerző, amint azt könyve utószavában említi, azért kez­dett könyve megírásához, hogy a valamikori gazdag ősi ma­gyar mitológiát — amely ma már csak töredékeiben él —, felelevenítse, közkinccsé tegye. Ezért hosszú néprajzi és régé­szeti kutatómunka után fogott könyve megírásához. Komjáthy István több forrásból merítette a könyv anyagát. Mint írja „elsősorban népmeséinkből, amelyeknek egy bizonyos régi típusa napjainkig megőrizte a keleti népregei világ alkotó­elemeit, motívumait... csak az Égig érő fa meséjére utalok, mely egymaga az egész hitre­gei felső világot’ és a sámán szertartást megőrizte ... a Csal­lóközben, gyermekéveim során közvetlenül Ismertem meg a magyar hitregevilág máig is élő számos elemét (az Aranykert meséje, Csillagregét stb“. Eb­ben a munkájában nagy segít­ségére voltak Kálmány, Vikár, Berze Nagy János nagyszerű magyar népmesegyűjteményei. További forrásként a rokon finnugor népek (finnek, vogu- lok-osztyákok) gazdag népköl­tési anyagára támaszkodott. Itt nagy támasza volt Reguly Antal, Ipolyi Arnold (Magyar mitho- lőgia című műve), Kandra Ka­bos valamint Pápay József mun­kái. A magyar őstörténetben való tájékozódáshoz László Gyu­la munkája A honfoglaló ma­gyar nép élete nyújtotta a leg­nagyobb segítséget. Könyvét így Indítja a szerző: „Lányaim, fia­im, nyújtsátok kezetek, üljünk a vén fa alá. Régi-régi időről, hajnalok hajnaláról mesélek most nektek. Messze-messze Napkeletre repülünk, kakukkfű­illatú füves pusztaságba, ahQl szilaj paripákon száguldoztak a puszta fiai... oda repülünk, ahol rettenthetetlen hősöket nevelt a szárnyas idő: bátor pillantású férfiakat, hős lelkű asszonyokat, akiknek tetteit ámulva csudálta a világ". A könyvet lapozva a kis olvasó tehát sorban ismerkedik a tej­illatú pusztával, Ajnóval és Hü­velykpicinnyel, Hunorral, Budá­val és Attilával. A szerző a köl­tői kerekség kedvéért megtar­totta a krónikák egyes megál­lapításait, így a „hun-magyar rokonságot“ is. Az olvasó a könyv áttanulmá­nyozása után nyilván elgondol­kodik ősei életének mindennap­jain, felidézi magában sokszínű, olykor pazar életüket, megpró­báltatásaikat, szokásaikat. Komjáthy István igaz köny­vet akart írni a legifjabb, egy­ben a legfogékonyabb nemze­déknek. Ez az immáron hatodik kiadás mindenképpen igazolta őt. TRÜGLY SÁNDOR A RÉGI KÖNYVEK IS MEGSZÉPÜLTEK Látogatóban egy új könyvtárban A közelmúltban adták át ren­deltetésének Szepsiben (Molda­va nad Bodvou) az új impozáns Szolgáltatások Házát, amelynek második emeletén kapott ott­hont a városi népkönyvtár. A tágas termeket üvegfalak vá­lasztják el egymástól. Ragyog a fény az örökzöld növényeken, s mintha a régi könyvek is megszépültek volna ebben a környezetben. Külön helyisé­gekben helyezték el a politi­kai, a tudományos és a szépiro­dalmat. A tágas olvasóteremben fotelok, asztalkák biztosítják az olvasók kényelmét. Külön biro­dalmuk van a kis olvasóknak a koruknak, testmagasságuk­nak megfelelő színes, hangula­tos bútorokkal berendezett he­lyiségben. Valóban meseország­ban érezzük magunkat. A könyvtárral és munkájával Ismerkedve a nagy német köl­tő, Geothe szavai jutnak eszem­be: „Minden külső rendnek, megvan a belső igazolása“. Ezt igazolják Bodnár Bélánénak, a könyvtár vezetőjének szavai is. — Mióta ebbe a szép könyv­tárba költöztünk, rohamosan nőtt az olvasók és a látogatók száma. Minden év elején új tag- könyvet adunk, így újra kezd­jük a számozást is. Február végére elértük az ezres létszá­mot, s ez naponta növekszik. Reggel kilenctől este nyolcig tavtunk nyitva, látogatónk ál­landóan van, az olvasótermek sohasem üresek. 28—30 ezer könyv áll az olvasók rendelke­zésére. Akadnak olyan kiadvá­nyok is, amelyek nem állnak rendelkezésükre, ezeket a leg­rövidebb időn belül megszerez­zük a kerületi könyvtárból. Egyetlen érdeklődőt, egy olva­sót sem engedünk el üres kéz­zel. A legkülönbözőbb képesla­pok, folyóiratok, napilapok áll­nak olvasóink rendelkezésére, ennek köszönhető, hogy napon­ta hetvenen, nyolcvanon olvas­sák ezeket a kiadványokat. Bodnár Béláné huszonnyolc éve, Zsolner Katalin több mint tíz éve dolgozik a könyvtárban, Tóth Márta nemrég, érettségi után került ide. ök hárman irá­nyítják a könyvtár munkáját, amelyben nem szorítkoznak, csupán a könyvek kölcsönzésé­re. — Munkánk sokrétű — mond- fa Bodnár Béláné. —■ Nagy gon­dot fordítunk arra, hogy már az óvodásokkal megismertes­sük a könyvet, s ebben a mun­kánkban egyáltalán nem zavar, hogy még nem tudnak olvasni. A betűk ismeretének hiányát pótolják a képek, s fantáziáju­kat élénkéti a hozzájuk fűzött mese. Rendszeresen tartunk me- sedélelőttöket, a szlovák gyere­kek részére Mártika mesél, Ka- tika' pedig a magyar anyanyel- vűeknek. A gyerekek nagyon szeretik ezeket az összejövetele­ket, s a pedagógusok szerint nagy segítséget nyújtunk mun­kájukhoz. — Ha már a mesénél tar­tunk — mondja Zsolner Kata­lin — nem szabad megfeledkez­nünk a cigánygyerekekről sem. Rendszeresen, meghatározott időben látogatjuk az iskolákat, és külön meseórákat tartunk a cigánygyerekeknek. Sokszor az utcán rám kiabálnak: mikor tét­. szik jönni mesélni? Ez is bizo­nyítja, hogy munkánk nem fö­lösleges. A nagyobb diákokról sem fe­ledkeznek meg. Könyvtári órá­kat tartanak, ahol ismertetik és közösen megbeszélik a köte­lező olvasmányokat, megisme­rik az író munkásságát. A kö­telező és ajánlott olvasmányok mindkét nyelven elegendő pél­dányban állnak rendelkezésük­re. Az iskolákkal való jó kap­csolat mindkét intézmény jó munkáját segíti. Nem feledkez­nek meg a főiskolát végző fia­talokról sem. Állandóan bőví­tik a szakirodalmat, s igyekez­nek megszerezni olyan kiadvá­nyokat, amelyekre a szaktudás bővítésénél a diáknak szüksé­ge van. Ezenkívül a fiatal olva­sókkal megismertetik a kataló­gusok kezelését, ami nélkül ma nagyon nehéz tájékozódni egy modern könyvtárban. — Nagy érdeklődésnek ör­vendenek — mondja Zsolner Katalin — az irodalmi megem­lékezések és az író-olvasó ta­lálkozók. Februárban Božena Nemcovára emlékeztünk, a könyvhónapban kiállítást ren­deztünk s találkozót Božena Mačingová írónővel. Jó a kap­csolatunk a csehszlovákiai ma­gyar írókkal is. Szüntelenül ke* ressük azokat a módszereket, amelyekkel népszerűsíthetjük a hazai magyar irodalmat, meg­szerettethetjük a könyvet. Ezt szolgálja a városban elhelyezett négy tájékoztató tábla, ame­lyekkel az új kiadványokra és rendezvényeinkre hívjuk fel a figyelmet s a helyi hangszóró­ban is rendszeresen jelentke­zünk tájékoztatóinkkal. Ez az aránylag nagy könyv­tár a három munkatársnak bő­ven ad munkát. Zsolner Kata­linnak pedig ezenkívül is bő­ven akad tennivalója, hiszen képviselője a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottságnak, a CSEMADOK járási vezetősé­gének tagja, a vnb mellett mű­ködő iskolaügyi bizottságnak titkára, tagja a Nőszövetség ve­zetőségének és sorolhatnám. Lelkesedésük bizonyítja a könyv iránti szeretetüket, s elősegíti céljuk elérését: minél többen ismerjék és tiszteljék a könyvet, amely nem csupán tu­dásunkat bővíti, de sok boldog percet szerezve, életünket is megszépíti. FECSÖ PÄL 1980. V. 4. Az új könyvtár egy részlete. Háttérben Bodnár Béláné és Zsolner /jjL Katalin (Lóbei Zoltán felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom