Új Szó, 1980. április (33. évfolyam, 78-102. szám)

1980-04-15 / 89. szám, kedd

ŐSÖK ÉS UTÓDOK ALEX HALEY DOKUMENTUMREGÉNYE is megkísérli a szökést, ám mindig elfogják, embertelenül megkorbácsolják, majd újabb sikertelen szökési kísérlet után lábafejét levágják, hogy felé­pülése'után lehetetlenné váljon számára a szökés. Rettentő se­be lassan beheged, egy rabszol­ganőt választ hitveséül és élete valamelyest emberibbé válik. A saját családja történetét kutató Haley bámulatos beleér- zéssel festi le a fel cseperedő Kinte primitív és szigorú, de korántsem embertelen erkölcsi normák között pergő ifjúságát a kis gambiai falu közösségében. Aszály és éhínség pusztít oly­kor, törzsi viszályok is támad­nak, nőket hurcolnak el kény­szerű ágyasságra, de mind e bajok mellett a primitív életnek vannak paradicsomi szépségei és némi humanitás sem vitat­ható el tőle. Az iszlám hódítás korában is dívott a rabszolga­kereskedés, ám az emberhús- kereskedés akkor lett kegyet­lenné, amikor európaiak tőkés vállalkozásává vált, és maguk az afrikai törzsfők és kiskirá­lyok puskapor, üveggyöngy és szesz fejében adták el saját vé­reiket. Később pokoli mérete­ket öltött, amikor a néger az európai burzsoá kereskedelem árucikkévé lett, és a puskát, ágyút nem ismerő rabszolga nem tudott nagyobb csapatba verődve ellenállni az emberva­dászoknak. Haley regénye a történeti fo­lyamatot átéléssel, hitelesen ecseteli. Ismertetésem szűk ke­rete nem engedi, hogy a doku-' mentumnak tetsző családregény számtalan alakjának sorsát leír­jam. Talán elég annyi, hogy Kunta felesége mellett tucatjá­val sorakoznak fel a jól meg­látott, kitűnően egyénített mel­lékalakok; a Dél ültetvényein dívó szokások is a hitelesség varázsával elevenednek fel. 1863-ban Kuntáék délvidéki falujába megjő a hír, hogy Északon megszűnt a rabszolga­ság, Lincolt elnök aláírta a fel- szabadulást jelentő Kiáltványt, ám ott lent Délen az elnöki rendelet a rabszolgatartók ré­széről még vadabb gyűlöletet váltott ki, és hónapok, évek tel­tek el, míg valóban eljött sza­badságuk órája és Tom, Kunta Kinte ivadéka — az író Alex Haley ősapja — feleségével sza­baddá lett és nagyszülei lettek a család gyökereit kutató Alex Haleynek, az amerikai feketék nagy írójának. Szuhai-Havas Ervin kitűnő Utószavában ezeket írja: „Kunta Kinte még nem veszíti el egé­szen önmagát, Kizzy is őrzi még az afrikai föld emlékét, de ez az Afrika-emlék mind halvá­nyabb, a realitás mind ameri- kaiabb szabású. Alex Haley vé­gül megtalálja önmagát Gam- biában, szívós kutatómunkájá­val és az ö személyén át min­den amerikai néger előtt meg­villan a remény: talán ő ts meg­találhatná az ő gyökereit, ha azokat nagyon keresné Aki látta az Alex Haley re­génye alapján forgatott sokré­szes tévéfilmet, fokozott érdek­lődéssel fogja követni az Eu­rópa kiadásában Falvai Mihály kitűnő fordításában megjelent dokumentumregényt. EGRI VIKTOR EGY ÉLETMŰ ÉRTÉKEI Staudt-Csengeli Mihály munkásságáról A ma ötvemesztendős ameri­kai néger író Gyökerek című regényének magyar kiadása az Európa gondozásában akkor je­lent meg, amikor a budapesti televízió közvetíteni kezdte a belőle készült tévésorozatot. Ha­talmas amerikai sikere után Európában is milliók nézték és hallgatták az író felkutatott ősének, az Afrikából tizenhét esztendős korában elhurcolt, és Amerikában rabszolgának ela­dott Kunta Kintének páratla­nul izgalmas történetét. Robert W. Fogéi, a neves amerikai tör­ténész írja, hogy a Gyökerek a legjobb történelmi regény, amelyet a rabszolgatartásról Írtak. Ifjúságom egyik szemnyitó olvasmánya Beecher-Stowe asz- szony Tamás bátyja kunyhója volt, amely az amerikai Észak és Dél konfliktusának előesté­jén milliókat rázott fel, és ná- hmk is az olvasók megszámlál­hatatlan seregét állította a jog­fosztott négerek igaza mellé. Alex Haley könyve nagy és izgalmas meglepetés, mert a tu­dottak mellett az ismeretlen tények sokaságát tárja elénk. Nem kétséges, hogy bestseller, flm a legjobb értelemben ez, akár a családi történetek né­zőszögéből Jókai romantikus Egy magyar nábobja és Kár- páthy Zoltánja. De ejtsünk néhány szót a Gyökerek tartalmáról, mindvé­gig lebilincselő meséjéről. Kun­ta Kintét, a Gyökerek főhősét több mint 200 évvel ezelőtt ka­maszkorában fogták el a fehér rabszolgakereskedők gambiai szülőfalujában és hurcolták el Amerikába, ahol a rabszolgapia­con egy farmer megvásárolta. Afrika szabad fiát, az idillikus békében élő Kuntát súlyos bi­lincsekbe verve szállították — mint' fekete fuvart — át a ten­geren. Sok társa elpusztult a levegőtlen, bűzös hajófenéken, ő életben maradt, hogy száraz­földre kerülve megízlelje a rab­szolgasors jninden keservét és szenvedését. A lázadás ösztöne, a szabadulás vágya egy pilla­natra sem hagyja el, többször „Oda van rajzóim“ Négy és fél éves lányom „slágerlistáján" még mindig Weöres Sándor Ha a világ rigó lenne című, Hincz Gyula által illusztrált gyermekvers-gyűjte­ménye vezet, noha azon a lis­tán, illetve a gyermekkötetek­nek kijelölt polcon már sok igen kitűnő könyv sorakozik, igen kitűnő szerzőktől. És Weö­res Sándor az, akitől a legtöbb verset tudja a lányom kívülről is. Legnagyobb örömet akkor érez, amikor az ölembe ülte­tem, magunk elé vesszük a könyvet és együtt mondjuk, játsszuk a verseket. Van jóné- hány, amelyet különösen sze­ret, ezekre mindig vissza-visz- szatérünk, abban a fölfogásban is „előadván" őket, ahogy a Se­bő együttestől és Berek Katalin­tól tanulta meg a lányom. Azt nem mondhatom, hogy én is megtanultam, megakadályozott ebben botjülem, csupán rossz utánzó lehetek, el-elhalkuló partner, nehogy rontsam lá­nyom hallását. Szóval: mondjuk, játsszuk együtt a verseket. Az elején úgy volt, hogy én kerestem meg a kedvenceket, merthogy kettőnk közül én tu­dok olvasni. Aztán néhány hét múlva arra lettem figyelmes, hogy a lányom egyedül is rá­talál a keresett kedves ver­sekre. De hogyan, hisz még nem tud olvasni?! Megjegyezte volna a betűtípusokat, netán a betűk rendjét? Ez képtelenség, mondtam magamban. Honnan tudod te, hogy ez a „Juli néni, Kati néni", kérdeztem a lányo­mat. De buta vagy apu, hát oda van rajzolva, nem látod?! és valóban, a cím fölött ott a két pletykázó asszony, mint ahogy a többi vers fölött, mellett vagy alatt is „oda van rajzolva“ a vers, amit én, az olvasni tudó addig észre sem vettem ... Persze, azért ma is és még két három évig bizonyára szük­sége lesz rám a lányomnak, megkér, hogy vegyem öt az ölembe — ha verssel akar len­ni... —bor Az osztálytudatos piktúrának egy érzetes képviselőjéről, a komáromi (Komárno) születésű Staudt-Csengell Mihályról utcát neveztek el a „Singellőben“. Halálának tizedik évfordulóján jutott számára ez a tisztelet, s most majd nemcsak a ránk maradt hagyatéka, szorgalmas munkássága, de utca is őrzi emlékét. Staudt Csengeli Mihály festő­művész és restaurátor, 1907 április 18-án született Komá­romban. Gyermek- és ifjúkorát is itt töltötte. Tehetségére már 11 éves korában felhívta a fi­gyelmet. Eleinte Harmos Ká­roly szabadiskolájában ismerke­dett meg a képzőművészettel, majd az 1926/28-as években, a Banská Štiavnicán élő Gwerk Ödön festőművész lett Irányító mestere. De mindvégig alkotó tagja maradt a JESZO-nak is, s így alkalma nyílott arra — fő­leg az ismertebb komáromi fes­tők segítségével —, hogy a bu­dapesti és a bratislavai művé­szeti élettel közelebbről Is megismerkedjen. Először a Jó­kai Egyesület Szépművészeti Osztályának őszi—tavaszi tárla­tain találkoztunk rajzaival, fest­ményeivel, majd 1930-tól több kiállításon vett részt, megérde­melt sikerrel. Első önálló tár­latát 1933-ban rendezték Bra­tislavában. 1948-tól a képzőmű­vészeti szövetség hazai és kül­földi kiállításain gyakran sze­repelt sajátos hangulatú mun­káival. 19R9-ben Budapestre, 1971-ben Komáromban volt na­gyobb méretű kiállítása. Staudt -—Csengeli Mihály posztumusz tárlatával nyitotta meg a Duna- menti Múzeum újonnan rende­zett képtárát, amelyen Lőrincz Gyula festőművész méltatta az elhunyt mester jelentős mun­kásságát. Staudt művészetében a min­dennapi élet széles területe épp úgy megtalálható, mint a koz­mikus tér, az elvontabb figurá­lis kompozíció, vagy a leegy­szerűsített tájíképek sora, ahol a fákat szinte már geometrikus egységekre bon-tja pasztellfí- nom színeivel. De nemcsak ezek. A városok és falvak éle­téből vett jelenetek, ifjúkori él­ményeiből táplálkozó árvíz ké­pek, a menekülők, a gátra kö­vet hordó emberek dolgos so­ra, a hátukon gyermekeket ci­pelő asszonyok, a zsákhordók, a vihar elől menekülő parasz­tok, a nyárban pompázó vidék gyakran láthatók alkotásaiban. S.általuk a csehszlovákiai ma­gyarságnak lett szószólója, de országunk neves mestereinek sorába is felzárkózott ez a folyton küzdő, mindig alkotni, tenni vágyó komáromi prole­tár-gyerek, akinek embersége és művészi hitvallása valóban pél­damutató lett számunkra. Hosszú betegség után halt meg a fővárosi kórházban, 1970 március 26-án, 63 éves korá­ban. Halála előtt meghagyta, hogy képei, rajzai szülővárosá­ba kerüljenek. Értékes hagya­tékát a Dunamenti Múzeumban őrzik és ez alkalommal bizo­nyára több emlékkiállítást is rendeznek majd a tiszteletére. SZUCHY M. EMIL NEM ÉLHETEK MUZSIKASZÓ NÉLKÜL (magyar) Fékeveszett mulatozások, sír­va vigadás, igazi úri muri. A Balázs-napon kúriáján három­napos mulatságot tartó .,ura­ság“ és társasága duhajkodik. Az ifjú menyecske jogos indu­latában leparasztozza korhely férjét, majd sértődötten nagy­nénijéhez menekül. A fenegye- rekeskedő férj daliás daccal követeli vissza a tantiktól szen­de hitvesét, aki nagy leliki ví­vódások után végül is feladja a harcot és visszamegy férjé­hez, a szeretnivalóan duhaj le­gényhez. Milyen nagy a hatal­ma a mindent megkötő és elol- dozó csodálatos szerelemnekl A film főcímében Móric'z Zsigmond neve olvasható. Majd Sík Ferenc rendezőé. Vajon mit érzett aktuálisnak ebben a tör­ténetben 1978-ban az alkotó? kívülről-belülről ismjrie azt a világot, amelyet ábrázolt, s amelyet a maga életformájában leplezett le. Sík Ferenc leleple­ző szándékában azonban ráját­szik az íróra és deformálja azt a közeget, amelyet megjelenít. A paródiáig fokozza Móricz em­berábrázolását, s a színészi já­ték is az egész film elhibázott stiláris koncepciójára utal. A filmváltozat alaposan „ki­aknázza“ a magyar falusi úri- házban zajló háromnapos dári* dót. E mulatozásnak, tobzódás­nak az ábrázolása talán a tár­sadalompolitikai tendenciát kí­vánja. érzékeltetni. Bár feltéte­lezhető, hogy azt inkább helyet­tesíti, mert a duhajkodások, szerelmeskedések bemutatása nem pótolja (nem pótolhatjaJ a társad alom kritikát. Nem csupán merészségéért, a nehéz helyzetek kedveléséért, hanem egész magatartásáért Cowboynak becézi az alvilág a gengszterek sofőrjét, a film fő­szereplőjét. Magányos, kicsit gőgös is és nagyon magabiz­tos. Nem kevésbé az a Detektív, aki el akarja kapni a bankrab­lások kitervelőinek „sztársofőr­jét“. Mindketten magányban, el­szigetelve élnek; az egyik csak az izgalomért, a pénzért lelke­sedik, a másik a vetélytárs ki­játszásáért, elfogásáért. Kettő­jük párharcában szerepet kap még egy kétes egzisztenciájú hölgy és egy elvetemült ban­dita. Walter Hill kalandfilmjének hősei és motívumai mintha egy hajdani western modernizált változatából léptek volna elő. A valmikori cowboyok a nagyvá­rosokba települtek, motorizál­ták magukat és ma már a se­riffek is villámgyors autókon száguldoznak. A jellemek azon­ban épp oly fekete-fehérek, akárcsak a hajdani tucatwester- nekben. Sőt feketébbek: nincs emberi vonásuk, kemények, ri­degek, visszataszítóak. Izgalmas, félelmetes autós hajszák láthatók a filmben. Mes­teriek e-zek a jelenetek, de nincs bennük drámai feszültség és nem épülnek szervesen a történetbe — önmagukért, a látványosságért vannak. Mintha csak a féktelen száguldás be­mutatásáért készült volna a film, a történet teljesen mel­lőzhető. A kiváló színészek (Ryan O’Neal, Bruce Dem és Isabelle Adjani) is talán csak közönségcsalogatóul vannak je­len a filmben. —yrn-~* Bratislava felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából díszelő­adáson mutatták be az ERÉNYES METÓD című szlovák filmet. A képen Mieczyslaw Czechouncz és Kvéta Fialová az alkotás egyik jelenetében 1980 IV. ­4 Oszter Sándor es Szirtes Ágnes a magyar film főszereplői Miért gondolta, hogy egy cso­dálatosan gazdag életmű leg- zsengébb alkotása (a Nem él­hetek muzsikaszó nélkül Móricz Zsigmond egyik korai regénye) a legalkalmasabb az évfordu­lós megemlékezésre? (A film- változat az író születésének 100. évfordulójára készült.) A magyar kritikai realizmus leg­jelentősebb írójának szelleme ugyanis nem érintette meg ezt a meglehetősen unalmas, elég­gé sablonos és helyenként íz­léstelen adaptációt. Móricz Zsigmond még ebben a korai művében is tudott tár­sadalmilag érvényes, a felbom­ló dzsentriosztály széthullását éreztető jelzéseket adni. Az író A színészek a film elhibázott hangvételének megfelelően a legharsányabb stílusban játsz- szák szerepüket; ez alól csak a fiatalasszonyt alakító Szirtes Ágnes kivétel. Tolnay Klári, Máthé Erzsi és Gobbi Hilda a nagynénik szerepében igen jók: mulatságosak, de karikatúrafi­gurák. Oszter Sándor úgy mu­lat, ahogy egy fiatal magyar birtokos nemesnek mulatnia il­lik, úgy iszik, ahogy innia il­lik, úgy hiú, ahogy hiúnak len­nie illik — csak éppen a belső meggyőződése hiányzik. Az egyetlen, amit elhiszünk neki, azt a film címe is kifejezi: hogy nem élhet muzsikaszó nél­kül. GENGSZTEREK SOFŐRJE (amerikai) ÚJ FILMEK Staudt-Csengeli Mihály: Árvíz (szénrajzj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom