Új Szó, 1980. április (33. évfolyam, 78-102. szám)
1980-04-09 / 84. szám, szerda
AZ SZLSCP KB ÜLÉSÉNEK ViTÄJA lFolytatás a 4. oldalról) és munkásmozgalom dokumentumait, az előadók módszertani felkészítése további tökéletesítésének kérdéseit, A nevelés hatékonyságának szükséges kri tériuma az embereknek az a képessége, hogy alkotóan viszonyuljanak saját személyiségük fejlesztéséhez. A politikai önképzés kérdéseit gyakrabban kell elemezniük az alapszervezeteknek, a pártcsoportoknak és a kommunisták komplex értékelésében is figyelembe kell venni. A politikai fejlődés nem szigetelhető ei az ember szakmai fejlődésétől, a társai iránti vi szonyától, fegyelmezettségétől és kezdeményezésétől. A sokoldalúan fejlett, szocialista módon gondolkodó ember, aki megfelel korunk követelményének, csakis az egységes ideológiai, munka és erkölcsi neveléssel formálható. Ma az a feladat áll előttünk, hogy a dolgozókat megismertessük a népgazdaság tervszerű irányítási rendszerének tökéletesítésére hozott intézkedésekkel, megmagyarázzuk nekik az intézkedések érteimét és céljait és minden szinten céltudatosan felkészítsük a széles tömegeket, elsősorban az irányító dolgozókat az intézkedések hatékony megvalósítására a gazdasági gyakorlatban. Az intézkedéseket fokozatosan az összes dolgozónak meg kell magyaráznunk úgy, hogy azokat megértsék és érvényesítsék a párt gazdaság- politikája stratégiai irányvonalának megvalósítása során. Az előttünk álló időszaknak ez az elsőrendű fontos feladata szükségessé teszi, hogy felülbíráljuk a gazdasági propaganda és agitáció eddigi módszereit és formáit, a konkrét feladatok megvalósítása során. Ne tévesszük szem elől az elvi politikai kérdéseket, amelyek alapján az intézkedéseket kidolgozták és amelyek kiindulási alapjukat képezik. A propagandában és agitációban közérthetően meg kell magyaráznunk, hogy az intézkedések megvalósítását szorosan össze kell kapcsolnunk a gazdaság egyes ágazataiban a termelés problémáinak megoldásával, lényegesen növelnünk kell, elsősorban az irányító dolgozók értékelésének kritériumait, a tervfeladatok teljesítése és a népgazdaság irányítása során. Az intézkedések növelik az összes dolgozóval szemben támasztott igényeket a munka- és technológiai fegyelem, a munkához való alkotó viszony szempontjából, ennek megfelelően objektívebben kell értékelni és az eredmények értékelése és erkölcsi elismerése során érvényesítenünk kell az érdemek kritériumát. A propaganda és agitációs tevékenység figyelmének középpontjába kell állítanunk elsősorban azokat a kérdéseket, amelyek egyértelműen feltételezik hatékony fejlődésünket, vagyis a magas szintű gazdálkodás, hatékonyság, minőség szükségszerűségének megértését, a tudomanyos-műszaki haladás ha- tátározottabb érvényesítését, a népgazdasági tervnek, mint az irányítás alapvető eszközének megszilárdítását, a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal folytatott gazdasági és tudományos műszaki együttműködés elmélyítését. Az eltagadott intézkedések csak akkor érvényesülhetnek a mindennapi, elkötelezett, aktív tevékenység során, ha az alapvető követelmények a közérthető politikai tömegmunka révén eljutnak az összes munkakollektívába. A kollektívákban elsősorban a kommunistáknak, a szakszervezetek és a SZISZ tisztségviselőinek, valamint a mestereknek, a munkakollektívák vezetőinek, a gazdasági vezetőknek és irányító dolgozóknak kell felelősségteljesen megmagyarázniuk az intézkedéseket. Nekik kell arra törekedniük, hogy a munkakollektívák konkrétan érvényesítsék a dolgozóknak az irányításban való részvételének formait, a nyilvános ellenőrzést, a kollektívák és az egyének eredményeinek bíráló értékelését, Nekik kell aktívan és következetesen érvényesíteniük a gyakorlatban ezeket az intézkedéseket. VILIAM PLEVZA elvtársnak, 02 SZLKP KB póttagjának» az SZLKP KB Marxizmus—Leninizmus intézete igazgatójának felszólalása 1980. IV 9. Engedjék meg, hogy felszólalásomban tudományos politikánk megvalósításának egyes kérdéseivel foglalkozzak. A CSKP KB Elnökségének a Központi Bizottság 15. ülésén Bi- íak elvtárs által előterjesztett beszámolója leszögezi; a párt vezetősége megköveteli, hogy a társadalomtudományok lépést tartsanak a társadalom szükségleteivel, valamint a többi szocialista ország és az egész világ fejlődésével. Korunk alapvető kérdé seineik megoldása megköveteli, hogy ,,bátrabban elemezzük a bennünket aggasztó jelenségeket és mélyítsük elméleti ismereteinket“. Ügy gondolom, hogy ezek a megállapítások teljes mértékben jogosak. Megerősítik, a társadalomtudományok irányításában nem tudatosítottuk kellőképpen, hogy már az 1977. június 17 én elfogadott A társadalomtudományok egységes programja a CSKP XV. kongresszusa után komolyan bírálta elsősorban a társadalomtudományi kutatás állami tervét. A CSKP KB legutóbbi ülése arra ösztönöz bennünket, hogy ez ötéves tervidőszak értékelésével kapcsolatban bírálóan felmérjük, vajon az állami és párt tudományos-kutatási intézmények tervei teljes mértékben a párt által meghatározott feladatok teljesítésére irányultak e. Teljes mértékben egyetértek a CSKP KB Elnökségének a Központi Bizottság 15. ülésén elhangzott beszámolója megállapításával, miszerint bizonyos pozitívumok elérése nem akadályozhat meg bennünket abban, hogy lássuk: „az eredmények távolról sem felelnek meg tudományunk és kutatásunk lehetőségeinek és a szükségleteknek. Pezlár elvtárs, az SZLKP KB ülésén felhívta a figyelmet az ezen a területen Szlovákiában felmerülő prob lémákra. Természetesen, nem tehet mindenért, amit nem sikerült a kutatásban megvalósítani csupán maga a tudomány. Hajko akadémikus, a Szlovák Tudományos Akadémia elnöke a 15. ülésen arról beszélt, hogy társadalmunk egyelőre nem értékeli megfelelően a tudomány és elsősorban az alapkutatás jelentőségét és az irányító dolgozók jelentős része is csak mellékes tényezőnek tartja a tudományt, amelyet ugyan figyelembe kell venni, de nem tartják olyan erőnek, amely áthatja a szocialista társadalom összes társadalmi feladatának struktúráját. Meggyőződésem, bogy a társadalomtudományok fejlesztésében levő kihasználatlan tartalékok kiaknázása elsősorban a tudománytól függ. Az utóbbi éveikben a Szlovák Tudományos Akadémia koncepciós tevékenysége eredményeképpen Szlovákiában az elmúlt időszakhoz viszonyítva nagy munkát végeztünk. Tény azonban, bogy akadémiánk egybe hangolt törekvése nemcsak irányítószerveinek aktivitásától függ. Bizonyára jobb eredményeket érnénk el, ha a társadalmi kutatás feladataiban részt vevő összes elvtárs teljes mértékben tudatosítaná, hogy a tudomány fejlesztése, jobb szervezése és irányítása, a rendelkezésünkre álló tudományps kutatóalap jobb kihasználása milyen nagy, eddig kihasználatlan érteiket jelent. Meghökkentő, de eddig nem sikerült megszüntetnünk azt a gyakorlatot, hogy már a világban, sőt nálunk is régen felfedezett tényeket fedezünk fel ismételten és egyesek áltudományos állításokat tudományos vívmányokként tüntetnek fel. Egy további problémát sem sikerült megoldanunk: a társadalomtudományi intézmények dolgozói szétforgácsoltán dolgoznak és jelentős részük mellékes, másodrangú feladatokkal foglalkozik. Gyakran beszélünk arról, hogy társadalom- tudományi intézményeink erőit nemzetközi viszonylatban is integrálnunk kell, tudományos ismereteinket meg kell sokszorozni, elsősorban a szovjet tudománnyal folytatott együttműködéssel, ami helyes, és ami ha megvalósulna, jelentősen javítaná, hatékonyabbá tenné tudományos munkánkat. Mi azonban, még országos viszonylatban sem tudtuk integrálni erőinket, néha még bratislavai viszonylatban sem. Nem véletlen, hogy a társadalomtudományokkal szemben támasztott társadalmi igényeket az illetékes határozatok elfogadása után nagy szavakkal támogatjuk, de nem mindig és mindenütt vagyunk képesek — többnyire szubjektív okok miatt — következetesen megvalósítani ezeket. Több figyelmet szentelünk a figyelmeztetéseknek, sőt kéréseknek, hogy a munkánkban előforduló fogyatékosságokat fokozatosan kiküszöböljük. Abban a hitben élünk, hogy a tudományban hosszú évek során összegyűlt problémákat csaknem fájdalommentesen tudjuk megoldani. Nem készültünk fel a hatékony ellenőrzésre, a szükséges szervezési-politikai, néhány esetben káderintézkedések megvalósítására. Véleményem szerint a Szlovák Szocialista Köztársaságban is következetesen meg kell valósítani azt a javaslatot, amelyet Bil'ak elvtárs a CSKP KB 15. ülésén így fogalmazott meg: elemezni kell a társadalomtudományok hatásának és eszközeinek, valamint egész irányításának mechanizmusát, abból a szempontból, hogy optimálisan működnek-e, szükségesek, és célszerűek-e összetevői. A társadalomtudományok új, ötéves tervének előkészítése lehetővé teszi, hogy kihasználjuk az elmúlt időszakban szerzett tapasztalatainkat a tudományos kutatómunka sokoldalú fejlesztése tervének kidolgozására, amely összhangban áll majd a jogos igényekkel és amely lehetővé teszi az egyes társadalomtudományi ágazatok fejlődését, a társadalmi fejlődés mai szakaszában betöltött funkciójuk egyre teljesebb megvalósítása érdekében. Mai ülésünk meghatározza e feladat sikeres teljesítésének irányzatát. MIKULÁS HUBA eSvtársnak, az SZLKP KB tagjának, nemzeti művésznek felszólalása A kultúra az, ami demarkációs vonalként választja el az embert a természettől, ugyanak kor össze is köti vele. A munkásosztály, nrlnt minden értékek elsőrendű alkotója, nem vá lik meg azoktól a gyökerektől, amelyek által létrejött. Kötődik a természethez, amely mindent nyújt nekünk, amit akarunk és amire szükségünk van, és mindaddig nyújt, amíg ajándékaival nem akarunk visszaélni. Valahol itt van mai gondolkodásunk, öntudatunk, műveltségünk kérdése. A művészet mindig, amikor hatni akart, kötődött a társadalom életéhez, az emberhez, a természethez. Kicsiben igyekezet láttatni össztársadalmi áramlatokat, és ha túl akarta élni saját korát, nemcsak a társadalomról kellett szólnia, hanem a társadalomhoz is. Az ember és a természet dialektikus egysége a jövőben is nagy témája lesz a művészetnek. Történelmi szemszögből nézve még csupán a küszöbén vagyunk az emberiség szocialista és kommunista korszakának. Gondolnunk kell a világra, mely előttünk áll és amelybe az eljövő nemzedékeknek kellene belépniük. Az osztály nélküli vagy a nem antagonisztikus társadalom látószögéből megoldani az osztályharc kérdé seit. Végső soron a szocialista realizmus mint a jelen művészetének módszere, sokrétűségre törekszik, olyan művészi alkotások létrehozására, amelyek segítenek összhangot teremteni az emberben és a világban is. Ha például azokra az eredményekre tekintünk, amelyeket a drámaművészet területén értünk el az utóbbi esztendőkben, a színház- és filmművészetben, a rádiózásban és televíziózásban, elmondhatjuk, hogy nem keveset tettünk, és munkánk hatása, hála a műszaki berendezéseknek és telekommunikációs eszközöknek, mindennap érezhető, csaknem szüntelenül. Óriási feladata, óriási hatalma van a művészetnek, és felelőssége az iránt, amit földünkön az emberiség öntudatosulá- si folyamatának neveztünk. Az utóbbi években megtettük, amit tudtunk, és ebből nem volt kevés. Fölvetődik a kérdés, képesek vagyunk-e többet és jobbat cselekedni, képesek vagyunk e céltudatosabban, hatékonyabban, intenzívebben cselekedni. Különösen gondolkodásunkban vannak tartalékok, mint végül is minden más területen. Ez a gondolkodás nem lehet beszűkült; merésznek és tanító jellegűnek kell lennie. A művészetben is be lehet fagyasztani és föl lehet szabadítani az alkotó erőket, csakúgy, mint minden tevekeny- ség során, igen, fölszabadítani az alkotó erőket, valamennyi művészet közül talán ez a legnagyobb. Szükséges, hogy a művészi alkotás eleget tegyen minden feladatának, ha valóban nevelni akar, és magához vonzani az embert. És szükséges, hogy magához vonzza, hogy nevelhessen. Manapság éppen a szovjet művészet — a színház- és filmművészet is —, valamint a szovjet művészetelmélet van rendkívül magas színvonalon és ösztönöz bennünket is. Ha a szövetségi tanácskozásainkon megállapítottuk, hogy magas átlagot érünk el, de hiányoznak a csúcsteljesítmények, meg kell azt is mondani, hogy művészetünk képes ilyen teljesítményekre, bízhatunk mind a szakmai, mind a politikai fölkészültségben, és abban, hogy lesznek csúcsteljesítmények. Jól emlékszem még azokra a veszélyekre, amelyek művészetünket fenyegették a politikai válság áldatlan éveiben, liberális irányzatok gyengítették a művészet társadalmi szerepét. A törvényszerűen jelentkező óvatosságnak azonban nem szabad aggodalomba torkollnia, az igazgatói intézkedéseket minden esetben meg kellene indokolni, tényekkel alátámasztani és esetleg megtárgyalni. A CSKP KB és az SZLKP KB Elnökségének beszámolói rendkívül ösztönzőleg hatnak a művészeti életre is, mert a gazdasági kérdéseket következetesen egybekapcsolják az ideológiával, a gyakorlati kérdéseket az elmélettel, a nemzetközi kérdéseket a hazai feladatokkal és így az eszmeiség kérdéseit az esztétikával. Ezek a beszámolók ösztönöznek — és teljesítik a feladatot: fölszabadítják az egész ideológiai aktíva alkotó erejét. Színházunk fönnállásának 60. évfordulóját ünnepli, többek között úgy is, hogy pályázatot írt ki a Szlovák Nemzeti Színház új épületének a létrehozására. Ez kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy pártunk gondoskodik a színház fejlődéséről, és bizonyítéka optimizmusunknak, az erőnkbe vetett hitnek. Adjon ez az épület ösztönzést a Szlovák Szocialista Köztársaság fővárosának további építéséhez és fejlesztéséhez is. Ez a tanácskozás arra is hivatott, hogy segítsen tovább lépni, ne rekedjünk meg az elért eredményeknél, céltudatos munkával fejlesszük, gyarapítsuk kor- társmfivészetünket. Nem félni az égető társadalmi kérdésektől, harcolni a kispolgári szemlélet és maradványai ellen, a munkából és harcból példákat kiemelni, teljességében megragádni az emberi személyiséget és a társadalmi viszonyokat, és így, szüntelenül új, hatásos és vonzó alkotásokkal valósítani meg a szocializmus korszakának és humanizmusának eszmónvfiii MILOŠ MARKO elvtársnak, az SZLKP KB tagfának, a Szlovák Televízió iqazgatójjának felszólalása A tömegtájékoz tatő eszközök dől gozói már ezekben a napokban meg kezdték a CSKP KB 15. ülése reájuk vo natkozó határozatainak lebontását. Hiszen az ideoló gia egész területe elválaszthatatianul összefügg a politt kával, a gazdaság1 és a kulturális élet tel. Munkájuknak pedig eppen ez a tárgya, a társadalmi folyamatok megmagyarázása és a társadalmi folyamatokra gyakorolt hatás az emberek aktivizálása útján. Ha valaki mosná kezeit, hogy a bírálat őt közvetlenül nem érinti, hát az az igazság, hogy a mai színvonal nem felel meg adottságainknak és lehetőségeinknek, még kevésbé a nagyközönség szükségleteinek és növekvő igényességének. Ezért tűzzük ki célul a politikai és a szakmai felkészültség elmélyítését a fejlett szocializmus távlati céljainak megfelelően, és azt, hogy egyidejűleg offenzívan szembeszálljunk az imperializmus agyafúrtan manipulált és műszakilag korszerűsített félrevezetésével, amelyre Nyugaton az intézmények százai törekszenek. A szerkesztőségekben már több intézkedést tettünk. Nem érjük be azzal, hogy megszüntettük vagy legalábbis a minimumra csökkentettük a hibás anyagok számát; mély érvelő és vonzerővel készítjük a publicisztikai alkotásokat, s nagy eszmei és esztétikai igényességgel akarunk törekedni a művészeti műsorok kiválasztására. A pártsajtó Vasil Biíak elvtárs beszámolója egyik nagy fejezetének ezt az alcímet adta: A tömegtájékoztató eszközök pótolhatatlan szerepe. A beszámolónak ebben a részében sem minden követelmény új, de a kulcsfontosságú követelmények új nyomatékot kapnak: meg kell gyorsítani a reagálást, a munkát operatívabbá kell tenni, megalapozott választásokat kell adni napjaink és korunk kérdéseire, nyomon kell követni az időszerű jelenségeket és problémákat, törődni kell azzal, hogy világosak, érthetőek legyünk. Röviden, vonzó és hatékony munkát kell végezni, erősíteni kell a párt politikájába helyezett bizalmat, ösztönözni kell a bátor döntések meghozatalát és az alkotó tevékenységet. IFolytatás a 6. oldalon)
