Új Szó, 1980. április (33. évfolyam, 78-102. szám)
1980-04-25 / 98. szám, péntek
Eggyé forrott dallam Tizenöt éves a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara Szombat esti (folklór) láz T izenöt esztendő telt el azóta, hogy Nyitrán megalakult a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara, mely első hangversenyét Nagýmegyeren (Calovo) tartotta 1965-ben. Bölcsőjénél olyan kiváló szakemberek álltak, mint Ág Tibor, Janda Iván, Schleicher László (bár ő csak rövid ideig) és Vass Lajos magyar- országi Erkel-díjas zeneszerző. Hogyan emlékezik vissza az indulásra Janda Iván, az énekkar művészeti vezetője? „Régen dédelgetett vágyunk megvalósulását jelentette első találkozásunk a Zobor alján. A tenni akarás, amit korparancsként értelmeztek a csehszlovákiai magyar tanítók, a segítő szándék, ami a dalolni tudó és szerető pedagógusokat közénk hozta, a lelkesedés, mely tűzhányóként fű- tötte az újonnan alakult kórus tagjait, mindez senkiből sem hiányzott.. Nagymegyer után Párkány (Štúrovo), a komáromi Jókai-napok, a gombaszögi Országos Dal- és Tánc- ünnepély következett. Aztán az együttes bemutatkozott Bratislavában, s már ahhoz is erőt érzett magában, hogy még 1965 ben a budapestv Zeneakadémián közös hangversenyt adjon a Vasas Szakszervezetek Központi Művészetgytít- tese énekkarával Kodály Zoltán jelenlétében. A mester elismerőleg nyilatkozott az énekkar műsoráról, művészi teljesítményéről, s csodálattal szólt a kőrustogok zeneszeretőéről, áldozatkészségéről, kitartó munkájáról: „Nektek nagyon kell akarno tok, hogy így tudtok ... Mondd, hogy lehet levelező hallgatókból, vagy távénekesekből, ahogy nálatok mondják, ilyen szép, eggyé forrott dallamot csiholni?“ — mondta akkor Kodály Janda Ivánnak. Vass Lajos karnagynak pedig így nyilatkozott: „Nagy örömmel hallgattam őket, hogy a fiatalsá gukhoz képest (mert nemrégen áll még fenn ez a karJ máris olyan szépen énekelnek, és azt hiszem, hogy jobbat nem kívánhatok nekik, mint hogy igyekezzenek, hogy minél előbb olyan híresek legyenek, mint a Morva Tanítók Énekkara“. A CSMTKÉ-nek 1966. január 1-ig voltaképpen nem volt igazi védnöke, ekkor szervezési, pénzügyi és kultúrpolitikai irányítását átveszi a CSEMADOK Központi Bizottsága. A gazdára találás megnyugvást, egyszersmind reményt, bizakodást is jelentett az együttes tagjai számára. Az énekkar mind szervezési, mind művészi szempontból egyenletes fejlődésnek indult, és sikerült érett, a legigényesebb feladatok teljesítésére is képes vokális zenei együttessé kiforrnia. Működésének zavartalan biztosításáért sokat fáradoztak a mindenkori szervező titkárok. A titkári munkát jelenleg Dunajsky Géza végzi. Kulcsár Tibor a megalakulástól 1979-ig tiszteletbeli elnöke volt a CSMTKÉ-nek, és mindvégig segítette nemes tevékenységét. Ezt a tisztséget jelenleg Horsicza Ferenc látja el. Ä Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara természetesen azzal a küldetéssel jött létre, hogy munkájával segítse a csehszlovákiai magyar nemzetiségi zenei élet, a kórusmozgalom fejlődését. E nemes küldetését megalakulása óta példaadóan teljesíti. Bízvást elmondhatjuk, hogy mióta létezik, szemmel láthatóan feljavult mind a fel* nőtt, mind a gyermekkórusok munkája, magasabb szintre emelkedett egész kórusmozgalmunk. A CSMTKÉ tulajdonképpen kórusiskola, mely magatartásával, munkastílusával és műsorpolitikájával például szolgál valamennyi énekkarunknak. Az Igényességből született kiváló eredményeikre íiz illetékes szlovákiai kulturálisügyi szervek is felfigyeltek és egyértelműen pozitívan értékelik munkáját. Az énekkar egész közművelődésünkben jelentős szerepet visz azáltal, hogy megalakulása óta rendszeresen jelen van az olyan országos kulturális rendezvényeinken, mint például a Jókai-napok, a galántai Kodály- napok, a zselízi (Želiezovce) Országos Népművészeti Fesztivál, az érsel.újvári (Nové Zámky) Czuczor Gergely-napok, a rimaszombati (Rimavská SoIkj- ta) Tompa Mihály-napok. Ugyanakkor a, szlovák és cseh zenei (és más kulturális) rendezvényeknek, seregszemléknek is gyakori látogatója az énekkar. Már röviddel megalakulása után, 1966-ban részt vett zenöt év alatt a CSMTKÉ a szocialista országokon kívül többek között eljutott Finnországba, Írországba és Angliába isľ Első figyelemre méltó külföldi fesztiválszereplése Debrecenhez fűződik, ahol 1968- ban a III. Bartók Béla Nemzetközi Kórusfeszliválon ezüst diplomát szerzett. Sokáig emlékezetes marad a kórustagok számára az 1971. évi írországi siker, ahol a corki Nemzetközi Énekkari Fesztiválon a női kar az első. a vegyes kar pedig a negyedik helyen végzett. Fennállásának tizedik esztendejében, 1974-ben a lengyelországi Miedzyzdrojében jubileumhoz méltó sikert aratott az együttes. Elnyerte a nemzetközi énekfesztivál nagydíját, a Tryglavot. A CSMTKÉ a nemzetközi kórusfesztiválok folkA CSMTKrl azon az ünnepi hangversenyen, melyet a CSF.MADOK megalakít* lásának 30. évfordulója tiszteletére adott Bratislavában (Gyökeres György felvétele) Bratislavában a szlovákiai énekkarok V. fesztiválján. (E rendezvényről azóta sem hiányzik.) A CSMTKÉ kvalitásait illetően említésre méltó, hogy a szlovákiai kórusok 1979 decemberében Bratislavában megrendezett minősítő versenyén az A' kategóriában (a legjobb liat-hét kórus között) végzett. E sikeres szereplés alapján meghívták az új énekkari müvek országos bemutatójára, melyet idén novemberben tartanak Jih- laván, ahol a CSMTKÉ képviseli Szlovákiát. Nein véletlen, hogy a szlovák rádió népművészeti osztálya minden évben felvételeket készít az énekkar műsorának új darabjaiból. E felvételek alapján született meg 1972-ben az énekkar első kislemeze, melyen Bartók, Kodály, Németli- Samorinsky István, Szíjjártó Jenő és Udvardi László művei hallgatók Ág Tibor és Vass Lajos vezényletével. A CSMTKÉ létezésének tizenöt esztendeje alatt — ahogyan azt annak idején Kodály is elvárta tőle — nemzetközi hírnévre tett szert. Messzi országokba vitte el a magyar, a szlovák és a cseh zenekultúra kincseit. Az eltelt tizenöt év alatt szoros baráti kapcsolatot teremtett nemcsak a szlovák és cseh testvérkarokkal, hanem számos külföldi együttessel is. A szocialista nemzetköziség elveire épülő műsorpolitikájában és a szakmai körökben is nagyra becsült művészi felkészültségével a CSMTKÉ kivívta és mindmáig megtartotta az SZSZK Kulturális Minisztériumának bizalmát arra, hogy külországokban is képviselje a csehszlovákiai zenekultúrát. Az énekkar első külföldi szereplésétől kezdve becsülettel helyt is állt a nemzetközi zenei élet porondján és nem egy alkalommal hozott haza értékes díjakat, elismerő okleveleket — az egész csehszlovákiai énekművészet dicsőségére. Az énekkar termékeny baráti kapcsolatot tart fenn — többek között — a budapesti Vasas Kórussal, az NDK-beli rie- sai vasgyár énekkarával, a szófiai Rodina kórussal és az ausztriai gumpoldskircheni vegyeskarral. Nem formális kapcsolatok ezek, hanem az aktív együttműködés élő példái. A ti* lúrkategóriájában Is eredményesen versenyzett. 1977-ben Debrecenben, egy évvel később pedig az angliai Middlesrough- ben szerzett 3. díjat. N oha triiszkeséggel töltenek is el bennünket a legjobb szlovákiai magyar énekkar külföldi sikerei, számunkra mégis az a legbecse- sebb, amit idehaza produkál. Amit a kórustagok együttesen és külön külön mint karvezetők tesznek ott, ahol pedagógusokként dolgoznak. Ugyanis tudnunk kell, hogy a CSMTKÉ tagjainak zöme gyermek- vagy felnőttkórust, esetleg ifjúsági énekkart vezet, melyek az amatőrmozgalom legjobb éneklőcsoportjai. És az is tény, hogy azokban az iskolákban, amelyeknek zenetanárai CSMTKÉ-tagok, általában magasabb színtű a zeneoktatás, ugyanis az énekkarban való tevékenykedés révén nemcsak ad, hanem kap is a kóruslag: szélesedik zenei (esztétikai) látóköre, mélyebben megismeri a vokális zene világirodalmát s bepillantást nyerhet Európa legjobb kórusainak műhelyébe is. Persze az áldozatról se feledkezzünk meg. Arról az önzetlen plusz munkáról, amit az énekkar tagjai zenekultúránk fejlesztéséért vállalnak. Arról, hogy a kórustagok évenként 37 napot töltenek távol családjuktól. (A 90-tagú énekkarban 18 alapító tag működik, ők és a két karmester — Janda Iván és Vass Lajos — az eltelt tizenöt év alatt 592 napot töltöttek „házon kívül“.) A CSMTKÉ évenként átlagosan 13—15-ször ad hangversenyt megközelítőleg tízezer embernek. Megalakulása óta mintegy 175 alkalommal lépett pódiumra. Vannak iskolaigazgatók, akik értetlenül viseltetnek a kórustagoknak a próbákon, összpontosításokon és fellépéseken való részvétele iránt, mivelhogy azt szórakozásnak tekintik. Ez sajnálatos tévedés. Sok időt és energiát igénylő közhasznú munka az övék, melyet egész társadalmunk javára, a szocialista ember jobbá tételéért, lelki életének gazdagításáért végeznek. Ezért érdemben meg is kell becsülni azt. KÖVESDI JÁNOS Ez a szombat este felejthetetlen volt. A Tavaszi szél ... országos népdalverseny döntőjén szerepelt mintegy ötszáz versenyző a végén mind föl sem fért egyszerre a színpadra. Sokan a színpad elé szorultak, de ez sein szegte kedvüket. Felszabadultan, lelkesen énekelték a verseny címadó népdalát. Szín pompás népviseletbe öltözött nyugdíjasok, szövetkezeti dolgozók, munkások. pedagógusok, fiatal mérnökök egy dallamban forrtak össze. Lelkesítő és megható pillanat volt. Mél ló befejezése a tömegeket megmozgató és nagy közönségsikert arató népdalversenynek. A számok lenyűgözőik. A hetedik országos népdalversenyen több mint ötezer versenyző vett részt. A tornai (Túrna nad Bodvou J kerületi versenyen például sokan be sem jutottak a nézőtérre, pedig a megszokott háromszáz helyett több mint négyszázan szorongtak és tapsoltak a versenyzőiknek. Sorolhatnám tovább a tiszteletet, tekintélyt parancsoló tényeket, de van még ennél is fontosabb szempont. Az, hogy társunk, nevelőnk, gazdagítónk lett a folklór. Az, hogy Dél-Szlovákia magyar lakta vidékének páratlan gazdagságú folklórkincsei, nagyapáink és más elődeink népdalai, viseletei és szokásai nem kerülnek ebek harmincad- jára, hanem egyre erőteljeseb-, ben élnek, munkálkodnak bennünk. Eligazítanak és megerősítenek sorskérdéseink helyes megválaszolásában. Jellemet acéloznak, munkára, helytállásra nevelnek bennünket s remélhetően az utánunk jövő nemzedéket is. Nincs szándékomban idilli képet festeni. Az Akácos utat például még összehasonlíthatat-’ A nyitraiak műsorának egyik jelenete (Gyökeres György felvételei) lanul többen tudják, mint bármelyik népdalt. Aztán elgondolkoztatott az Is, hogy az egyik kerületi verseny után a szereplők egy része a buszon, népviseletben, azt gajdolta, hogy Galambszívet örököl-- tem ... Búza helyett ocsut vá-^ lasztottak, igazi kincs helyett gyenge utánzatot. Van még gond, temérdek a tennivaló, de jogos büszkesége gél mondhatjuk el, hogy a CSEN MADOK Központi Bizottsága és sok száz lelkes szakember ős amatőr gyűjtő jó úton halad, áldozatkész munkájuk már gyü^ mölcsöket is érlelt. Még több’ támogatásra, még több lelkes emberre is szükségünk van, hogy még szebb eredménnyel dolgozhassanak. A VII. Tavaszi szél... véget ért, de voltaképpen nem fejeződött be. A szakembereken, a versenyzőkön, de a nézőkön is a sor, hogy hangot adjanak véleményüknek. Mi az, ami tetszett s min kell javítani. Jó volt-e a szervezés, megfelelt e a korszerűsített versenyszabály. Tehát az értékelések, a gondos és céltudatos összegezés időszaka következik. Azért, hogy a nagy élményt nyújtó Tavaszi szél-t két év múlva még színvonalasabb és tartalmasabb népdalverseny kövesse, (szilvássy) CSODÁLKOZIK - ÉS ÓVATOSSÁGRA INT Isaac Asimov a világ tudományos-fantasztikus irodalmának egyik legnagyobb alakja. Egyike azoknak az íróknak, akik a harmincas évek végén és a negyvenes évek elején valóságos forradalmat gyújtottak a tudományos-fantasztikus irodalomban azzal, hogy a valóságos tudomány valódi eredményeire és csodálatos lehetőségeire alapozták műveiket. Varázslók helyett mérnökök, szörnyek helyett robotok, mese helyett futurológia — húzhatnánk meg a változás jellemgörbéjét. Asimov számos műfajban dolgozik; a tudományos-fantasztikus regények és novellák tömege mellett írt tankonyvedtet biológiáról, biokémiáról, fizikáról, rakétatechnikáról, írt két könyvet a bibliáról és megírta Görögország történetét. Műveltsége széles körű, szorgalma bámulatos, fantáziája kimeríthetetlen. Valamin azonban még Asimov is meglepődött» Jönnek a robotok (The Robots are Coming) címen egy tanulmány-gyűjtemény jelent meg az angol National Computing Centre kiadásában. A kötet tizenegy tanulmánya a következő kérdésekkel foglalkozik: A műszaki vonatkozások, Az agy modelljei, A természetes nyelő és a mesterséges intelligencia, Alakfelismerés, Tanuló rendszerek, A dedukció és at indukció programotása, A szociális vonatkozások. Az egyént érintő következmények és a Scince-fiction nézőpontja. Már a kérdéskörök puszta felvázolása Is érdekei problémákat sejtet, az egyes tanulmányokon belül pedig valóban az izgalmas tények és feltevések sokaságával találja magát szemben az olvasó. Fel rémlik az új robotnemzedék képe. Á f. Kobrinszkij szerint az első generáció még egyoldalú, például a számjegy-vezérlésű fémmegmunkáló gépek, a második nemzedék már „érez“, a harmadik pedig már „lát“ is. A harmadik nemzedéknél már megkezdődik a robot „belső világának“ kialakítása, tehát a programozás fej-1 lesztése. A mesterséges int elit- gencía címszó alatt összefoglalt alkalmazások tehát két irányban mozognak: a programozás, a számítógépes alkalmazások, valamint a manipuláló, cselekvő robotok konstruálása irányában. Cselekvés és gondolkodás, szó és tett... Az ember egyre gyorsabban tökéletesíti a robotok mechanikus és értelmi Iképeségeit, növeli önállóságukat és a megvalósítandó programok bonyolultsági fokát. Még néhány lépés és komolyan fel kell tennünk a kérdést: gondol-1 kodhat-e a gép. a robot? Természetesen először majd az olyan kérdésekre is választ kell találnunk, hogy mi az élet és mi a gondolkodás? Annyi bizonyosnak tűnik, hogy a funkcionális nézőpont még rendkívül meglepő következtetésekhez vezethet. De ezt most hagyjuk .. Az Asimovl robotika három klasszikus törvényével új szemlélet jelent meg a robotokkal szemben. A robot nem Gólem többé, hanem mérnöki, programátori konstrukció. Ez a szemlélet aztán olyan gyorsan és mélyen hatolt be a tudományba, hogy amikor Asimov kézhez kapta a Jönnek a robotok című komoly tudományos tanulmánygyűjteményt, meglepődve, megdöbbenve nézte át. Arra kérték, írjon hozzá előszót. Asimov meglepetését írta meg az előszóban. „Sohasem hittem volna, hogy még az életem folyamán sor kerül a mesterséges inteUi- qenciávdl. a robotokkal való komoly munkákra ... Milyen csodálatos, mili/en izgalmas dolog ez... és naayon-nagunn óvotosaknak kell lennünk .. .* Asimov csodálkozik — és óvatosságra int MÉSZÁROS LÁSZLÓ
