Új Szó, 1980. április (33. évfolyam, 78-102. szám)

1980-04-21 / 94. szám, hétfő

ző: mi a helyes, ha egybeesned, vagy ha szinte teljes mérték­ben eltérnek egymástól? Három alapváltozat lehetsé­ges. Az első: a vágyak jelenle­gi struktúrája és a ténylege­sén betöltésre váró munkahe­lyek struktúrája teljesen meg­felel egymásnak. Ebben az esetben mindenki csak arról „álmodozik“, ami elérhető, s mindenki azt kapja, amiről ál­modozik. Csakhogy a társada­lom éppen ennek következté­ben konzervatívabbá válna. Pályaválasztási illúziók és lehetőségek K ezdjük ott, ahol a leg­egyszerűbbnek látszik. Tegyük fel, hogy az adott társadalomban meghatá­rozott számú szakma létezik. Ugyanakkor tudjuk azt Is, hogy az egyes szakmákban hány em­berre van szüksége a társada­lomnak, az egyes szakmák mek­kora becsben állnak a pálya- választás előtt álló fiúk és lá­nyok előtt. Állítsuk mármost az egyes szakmákat rangsorba úgy, hogy alulra a legkevésbé, felülre a leginkább vonzó szak­mák kerüljenek. A felmérések tanúsága Tételezzük fel ezek után, hogy a legnagyobb munkaerő- igénye a legkevésbé vonzó szakmának van. A következő, valamivel vonzóbb szakmának viszont már kisebb a munka­erő-szükséglete, és így tovább. Az első munkaterületen (mond­juk, segédmunkás viszonylat­ban) egymillió 250 ezer ember­re van szükség, a legvonzóbb pályán (mondjuk az Grhajós- képzésben) nem igényelnek többet 30 jelentkezőnél. Az eredmény: egy piramis alakú ábra, amely a társadalom pil­lanatnyi objektív szükségleteit érzékelteti. Mit mutatnak viszont a fiata­lok között végzett felmérések? A többség természetesen a leg­vonzóbb foglalkozásokat része­síti előnyben, amikor a tovább­tanulásra, Illetve a munkahely­választásra kerül sor. Csakhogy a munkaerőigény ezeken a te­rületeken rendszerint alacsony, így aztán a piramis csúcsán a jelentkezők száma jóval megha­ladja a megüresedett helyek számát. Mindennél kevesebb vi­szont a Jelentkező azokra a szakmákra, amelyek vonzereje minimális: ezekben a foglalko­zási ágakban fordított az arány, több a betöltendő hely, mint a Jelentkező. Ha mármost az adott szakmában dolgozni kí­vánó fiúk és lányok számát pontozott vonallal Jelöljük, eredményként másik (ponto­zott) piramishoz Jutunk, amely mintegy ellentéte, fordított tü­körképe az előbbinek. Az» első kérdés, amely e pi­ramisokkal kapcsolatban fel­merül az emberben, a követke­rnozdulatlan állóvízhez kezdene hasonlítani. Azzal, hogy az em­berek megszűnnének álmo­dozni, eltűnne az Is, ami az embereket addig alkotásra, mozgásra ösztönözte. Az ilyen társadalom aligha lenne képes fejlődésre, A második változat: ha az álom és a valóság ellentétbe kerül egymással, akkor ez az állapot az előbbinek egyenes el­lentéte lesz. Tegyük fel, hogy a társadalom olyan vágyakat kelt az emberekben, amelyeket a túlnyomó többség képtelen realizálni. Ilyen körülmények között az önálló élet kezdete nagy csalódásokkal, a társada­lomba vetett bizalom elveszté­sével párosul a fiatalokban. Létezhet azonban egy harma­dik változat is, amely mond­hatni, az álom és a valóság leg­kedvezőbb viszonyát testesíti meg. Ebben az esetben megszű­nik egyrészt a normák és célok egybeeséséből következő társa­dalmi pangás veszélye, más­részt a vágyak és valóság tel­jes különválásából adódó konf- hktushelyzet. Amikor tíz évvel ezelőtt fel­mérést végeztek a szibériai ti­zedik osztályos fiatalok között, kiderült, hogy túlnyomó több­ségük számára a főiskola Jelen­ti az egyedüli életcélt. Azok a fiatalok viszont, akiknek ter­veiben nem szerepelt a tovább­tanulás, már a nem teljes kö­zépiskola, vagyis a nyolc osz­tály elvégzése után beléptek a munkás hétköznapok világába. Ábrándok és valóság A hetvenes évek elején a tel­jes középfokú képzés általáno­san kötelező voltát kimondó tör­vény elfogadása után a tízosz­tályos iskola vég2Ős hallgatói­nak száma ugrásszerűen emel­kedett, amit szinte automatiku­san követett a főiskolára Je­lentkezők nagy számbeli gyara­podása. Ezzel párhuzamosan majd­nem egy csapásra kiéleződött a verseny a főiskolára jelentke­zők között, egyre többen tettek sikertelen felvételi vizsgát. Csakhogy ezek a fiatalok az ál­taluk betöltött állásokat átme­neti menedéknek tekintették, • amíg Teí nem Veszik' Őket az egyetemre vagy a főiskolára. Ez oda vezetett, hogy elsősorban a szakképzettséget nem igénylő munkahelyeket töltötték be, azok az állások viszont, ame­lyeknek betöltésére a társada­lomnak leginkább szüksége volt, betöltetlenek maradtak. Ha sorbaraknánk az egyes szakmák értékelését, amelyet a korabeli végzős tizedikesek a kérdőív kérdéseire válaszolva adtak, a legtekintélyesebb szak­máktól kezdve egészen a legke­vésbé megbecsült szakmákig, az így kialakuló görbének egyik Jellemző vonása az lenne, hogy az egyik foglalkozás mellé igen magas, a másik mellé Igen alacsony érték párosulna. Nap­jainkban a görbe vonala mind­inkább kiegyenesedik, a szélső­ségek kiegyenlítődése egyre ha­tározottabb formát ölt. A ko­rábban legjobban megbecsült s többnyire a tudományos mun­kával (azon belül Is főként a matematikával, fizikával, ké­miával stb.) kapcsolatos foglal­kozások értéke csökkent, más foglalkozásoké viszont, ame­lyeket azelőtt nem becsültek sokra (pincér, szakács, eladó) most megnövekedett. A foglal­kozások e két szélső csoportja közötti távolság .csökkenése Jól érzékelteti, hogy a fiatalok le­küzdötték magukban az ítélke­zéseikre korábban jellemző túl- lgényességet, maximalizmust, s a fekete-fehér látásmódot fel­váltotta a világ sokszínű, reális szemlélete. Szakmunkás-bizonyítvány kell Ez a folyamat persze nem mentes a meglepetésektől. Az elméleti fizikus elvesztette ed­digi első helyét, helyébe az or­vostudós lépett. Az író, aki ed­dig a presztizslétra nyolcadik fokán állt, most a második hely­re került. De „feljebb rukkolt“ a történettudós, az újságíró, a pedagógus és az ápolónővér Is. Az olyan tömegszakmák vi­szont, mint a hegesztő, a pos­tás vagy a könyvelő, még min­dig nagyon kevéssé népszerűek. Ennek ellenére ma már a ti­zedik osztályosok a korábbi szinte kivételt nem ismerő fő­iskolaimádat helyett egyre in­kább ' szakközépiskolai vagy szakmunkás-bizonyítványt Igye­keznek szerezni. Hangsúlyoz­nunk kell azonban, hogy a fel­sőfokú képesítés Iránti vágy a tizenhét éves fiatalokban egyál­talán nem csökkent. A túlnyo­mó többség továbbra is ennek megszerzését tekinti legfőbb céljának. Mindössze annyi a változás, hogy jórészük ma már tudatában van annak; ak­kor is diplomás szakember vál­hat belőle, ha közben aktív ter­melőmunkát végez. Nem vélet­len, hogy a nagy ipari üzemek fiatal munkasgárdájának — a tegnapi tizedikessknek — 70— 80 százaléka a főiskolák esti és levelező tagozatain tanul to­vább. V. SUBKIN, a filozófiai tudományok doktora A LEGSIKERESEBB ÉV A magyar irodalom Lengyelországban A könyvújdonságokról beszá­moló lengyel folyóirat, a Nowe Ksiazki terjedelmes összeállí­tást közölt magyar művekről. Déry Tibornak tavaly két kö­tetét adta ki a krakkói Wydaw- nictwo Literackle. Ugyancsak a Wydawnictwo Literackie gon­dozta a nemrég elhunyt Pas- suth László első lengyelre for­dított művét (Lagúnák). A ki­adó tavalyra Ígérte Illyés Gyula Kháron ladikján című esszéjét* amely — ez író hetedik len­gyel nyelvű köteteként —■ az­óta talán már eljutott a köny­vesboltokba. Megjelent Nagy László önál­ló verseskötete. Ki viszi át o szerelmet elmen (kár, hogy csak kétezer példányban). A válogatás Gimes Romána lelkes hozzáértéséről tanúskodik. A szép utószó a Nagy Lászlóéhoz közeli ars poétikát valló kitű­nő költő és prózaíró, Tedeusz Nowak munkája. Bohdan Za- durával együtt ő fordította a verseket, többnyire a lehetsé­ges hűséggel, bár néha saját lírájuk formakincséből túl so­kat merítve. Balázs József Magyarok]a a legjelentősebb kiadónál, PIW- nél jelent meg. Az Üj Könyvek kritikusa hasznosnak tartja, mert sokat segít a lengyelek­nek abban, hogy megértsék a magyarságnak a világháború­ban játszott szerepét. Vélemé­nye szerint „... a regény a magyar múlt legfontosabb tar­talmát, meg nem emésztett drámáit hordozza s a jelennek is parabolája“. Egyébként már a Koportos Is kapható a köny­vesboltokban. A könyvújdonságok folyóira­ta beszámol Göncz Arpád re­gényéről, a Sarusokról is. Az ismertetés szerzője leszögezi: „A magyar író könyvével mind­azoknak hódol, akik meg nem alkuvó életvitelt keresnek, és választ akarnak arra a kérdés­re, hogy ml a legfontosabb az életben . Kevésbé kedvező mél­tatás olvasható Rákosy Gergely művéről (A daru), de a követ­kező megjegyzés kíséretében: jó, hogy a magyar társadalmi szatírával Is Ismerkedhetnek a lengyelek. Nagy sikert aratott az értők körében egy „nem igazi" szép­irodalmi válogatás, a /. R. No­wak szerkesztette Magyar val­lomások című esszékötet. Há- rom-három írásával szerepel benne Illyés és Németh László; a szerzők között ott van Ady, Babits, BajcsiZsilinszky, Fábry Zoltán, Kodály, Lukács György és Szerb Antal. A Nowe Ksiazki — más szá­maiban — a varsói PIW-nél megjelent Kodolányi-kisre­gényt, a Kántor József megdi­csőülését, Somogyi Tóth Sándor A gyerekek kétszer születnek című Ifjúsági könyvét és né­hány még 1978-ban kiadott ma­gyar könyvet is értékel. Ebből is képet alkothatunk a mun­káról, melyet .a folyóirat iro­Diplomát minden pedagógusnak A lengyel közoktatásban — az óvodákban, az általános és a középiskolákban — négyszáz- ezer pedagógus dolgozik. Kép­zettségüket tekintve még min­dig nagy eltérések mutatkoz­nak közöttük. Hat évvel ezelőtt a középis­kolai tanároknak kötelező volt az egyetemi végzettség, a ma­gisztrátus megszerzése. A nem gimnáziumi jellegű középisko­lák számára főiskolákon képez­ték a tanárokat. Az általános Iskolák és az óvodák nevelőit — az ötvenes évek végéig — négyéves pedagógiai líceumok­ban. majd hároméves tanítókép­ző intézetekben készítették fel, ezek az intézetek azonban nem nyújtottak felsőfokú képesítést. Közülük néhányat a hatvanas években tanárképző főiskolává szerveztek át. A fentiekből ki­tűnik, hogy a közoktatásban dolgozó lengyel pedagógusok képzettsége igencsak eltérő. Ez a kép az utóbbi időben Jelentős mértékben megválto­zott. 1973-ban, amikor megkez­dődött az oktatásügyi reform előkészítése, a kormány több határozatot hozott a pedagó­gusképzésről. Ezek a határoza­tok néhány évvel megelőzték a módosított tantervek és tan­könyvek bevezetését. Előírták, hogy Iskolatípustól függetlenül minden tanárnak felsőfokú kép­zettséggel kell rendelkeznie. Az 1973/74-es tanévtől kezdve a tanárokat már felsőfokú ok­tatási intézményekben — egye­temeken vagy főiskolákon — képesítik. így néhány év óta a közoktatásban kizárólag diplo­más embereket alkalmaznak. Ezzel párhuzamosan megkez­dődött a már dolgozó, de fel­sőfokú Iskolai végzettséggel nem rendelkező pedagógusok továbbképzése is. Ez alól egye­dül az idősebb, nagy tapaszta­latokkal rendelkező tanárok mentesülnek, akik a tanfolya­mokon való részvétel nélkül is vizsgázhatnak. Míg 1972-ben az általános is­kolákban a pedagógusok alig nyolc százalékának volt felső­fokú végzettsége, addig ma ez a mutató már negyvenhat szá­zalék. Jelentősen javult a vidé­ki általános iskolák pedagógu­sainak a képzettsége. 1971-ben az itt dolgozó tanárok mind­össze két százaléka végzett felsőbb Iskolát, ma már har­minc százalékuk. A helyzet év­ről évre változik, mert a felső­fokú végzettséggel rendelkező pedagógusok száma évente nyolc-tíz százalékkal emelke­dik. A hetvenes évek elején a LEMP KB Politikai Bizottsága döntést hozott a közoktatás re­formjáról. Ezzel egyidőben megteremtették 8Z oktatásügy széles kösű tudományos hátte­rét, új szerkezeti koncepciókat dolgoztak ki, új tanterveket, tankönyveket szerkesztettek. 1974-ben a nemzetgyűlés hatá­rozatot fogadott el a tízeszten­dős kötelező középiskola beve­zetéséről. A reform 1978-ban kezdő­dött meg: az első osztályokban a tízosztályos iskola tanterve szerint kezdték meg az okta­tást. Az idén már két osztály­ban — elsőben és másodikban — tanulnak a gyerekek az új tanterv szerint, a következő év­ben pedig a harmadik osztály­ban is bevezetik a reformot. Je­lenleg a tanterv és a tanköny­vek előkészítésének a munká­latai folynak a tízosztályos Is­kola felső tagozata számára, to­vábbá munkálkodnak a tízosz­tályos Iskola utáni általános és szakmai képzés koncepciójának kidolgozásán is. Az aktív pedagógusok széles (körű továbbképzése számos gonddal jár. Jelenleg több mint hatvanezer tanár továbbképzése folyik, ami nemcsak azt vonja maga után, hogy különféle ked­vezményeket kell biztosítani nekik, hanem az iskolai munka olyan megszervezését is, hogy a „tanuló“ tanárok gyakori hiányzásai (konzultációk, vizs­gák miatt) ne hassanak káro­san a tanításra. Ebben az okta­tásügy számíthat a rádió és a televízió segítségére, öt éve működik a tanárok rádiós-tele­víziós egyeteme, ahol pedagó­giai, pszichológiai, közgazdasá­gi és filozófiai előadások hang­zanak el. A rádiós-televíziós egyetem szorosan együttműkö­dik a felsőoktatási intézmé­nyekkel. Az előadásokat a tárgy legkiválóbb ismerői tart­ják, a továbbtanuló tanárok fel vannak mentve azok alól az előadások alól, amelyeket a te­levízió is közvetít. A rádió és a tévé adásaiból minden pedagógus sokat merít­het. Ezért nevezik országszer­te ezt a továbbképzést milliók egyetemének MARIA RYBAKCZYK dalműnk népszerűsítése érdeké­ben végez. Tavaly látott napvilágot — ugyancsak a PIW-nél Lakatos Menyhért egy könyve és Bol­dizsár Iván elbeszéléskötete, a Halálaim, ezenkívül — az évek óta szokásos százezres példány­számban, a krakkói megjelené­seket nem számítva tizenhatod­szor (I) A Pál utcai fiúk című Molnár Ferenc könyv. A Trybuna Ludu, a LEMP központi lapja talán még soha nem írt olyan gyakran magyar könyvekről, mint tavaly. Ismer­tette a mindkét említett Déry- regényt. Érdemes kiemelni né- hány mondatot a kirtlkából: „A modern filozófiák problémáit, az egzisztencialisták töprengé­seit Déry Tibor a nem létező X város fantasztikus képét megalkotva mutatta be, de a történet társadalmi-erkölcsi üzenete messzire ható és álta­lános emberi. Arra készteti ugyanis az olvasót, hogy el­gondolkodjon, milyen világot épít ő maga“ — állapítja meg a G. A. úr X-ben recenzense. Wojciech Zukrowskl, az egyik legnevesebb prózaíró üdvözli a Niki kiadását s hangsúlyozza: „A mű azokról az alapvető vál­tozásokról tanúskodik, amelyek Magyarországon végbementek. Azokról is, amelyek nálunk. Ér­demes hát emlékeztetni, milyen állampolgári jogokat sikerült Lengyelországban is megszilár­dítanunk“. Mezei András első lengyelre fordított könyvét ugyanez az író Ismertette. (A kiváló átülte­tés a Gdanskban élő Dabi Lafos munkája.) A Csodatevő szerző­je szép, mesebelien költői elbeszélést írt egy üldözött kis­fiú álmodozásáról, aki Így sze­retne tartós diadalt“. A kisre­gényről írva Zukrowskl nagyra értékeli a magyar íróknak azt a törekvését, hogy leszámolja­nak hazájuk nyomasztó háborús örökségével. Mindent összevetve, elmond­hatjuk: 1979 talán a magyar irodalom eddigi legsikeresebb éve volt Lengyelországban. Dr. MOLNÁR ISTVÁN Hetvenöt év a bolgár kultúra szolgálatában A szófiai Ivan Vazov Nemze­ti Színház, a Bolgár Népköztár­saság reprezentatív színművé­szeti intézménye a közelmúlt­ban ünnepelte fennállásának 75. évfordulóját. Az eltelt hét és fél évtized alatt a színház a hazai és külföldi darabok egész sorát mutatta be. Klasz- szlkusokat és modern szerzőket egyaránt játszott. A bolgár klasszikusok közül Vazov mü­vein kívül többek között szín­re vitte P. Szlavejkov. Ny. Lili- jev, P. Javorov alkotásait. A jenlckori bolgár drámaírókat —- a Csehszlovákiában Is Ismert — Kamen Zidarov képviselte a leggyakrabban. A színház meg­nyitása óta több mint 700 drá­mát mutatott be 350 szerzőtől, akik közül 83 képviselte a bol­gár drámairodaimat. (K-s) A Bábművészek V dág szerve­zete (UNIMA) megalakulásának 50. évfordulója alkalmából Prá­gában találkozott a bábművé­szet két világhírű képviselője, Sz. V. Obrazcov és a csehszlo­vák dr. Jan Malik kritikus és színháztörténész la kénen v’r* val). Václav Chocholu jelveiele

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom