Új Szó, 1980. március (33. évfolyam, 52-77. szám)
1980-03-11 / 60. szám, kedd
mm 1980. III. U. 5 Zöldségkonzerv — sok túlórával II. Az utóbbi időben, úgy tűnik, belátható időn belül megoldódik a rimaszombati IRimavská Sobota) konzervgyár dolgozóinak valamennyi problémája. Ugyanis 29,6 millió korona beruházási kerettel ez év őszén megkezdődhet az üzem rekonstrukciója, s az új üzem majd minden igényt kielégítően megoldja a jelenlegi hiányosságokat. Mondhatnánk, ha ilyenek a távlatok, kár a múlttal foglalkozni, ami elmúlt, elmúlt, fátyol rája ... Csakhogy még nem múlt el, á mulasztások „levét" elsősorban a gyár munkásnőinek, munkásainak kellett és kell megínniuk, akik Hogyan lesz ebből kiváló minőségű termék...?! — tűnődik Kovács részlegvezető e mostoha körülmények ellenére derekasan helytálltak, és teszik ezt ma is. Meggymagok és jégcsapok Az iménti mondat állítása vonatkozik kivétel nélkül valamennyi részleg dolgozóinak döntő többségére, különösen az egyre korosodó törzsgárdára, hiszen a fiatalok közül csak kevesen maradnak meg tartósan a gyárban, éppen a kedvezőtlen munkafeltételek miatt. A nehéz körülmények közölt végzett sok fizikai munkát kevesen vállalják. Persze, nemcsak a fizikai munka számít nehéz körülménynek. Például, « gyümölcsízeket gyártó részlegen dolgozó asszonyok a kénsavval tartósított meggyet a behozott ládák között a szabad ég alatt magozták. Aligha vigasztalta őket, hogy a műveletet végző gép részben a fedett „kocsiszín“ alatt áll. Az asszonyok mozgásterébe az ereszről alácsüngő jégcsapok mintha a2 ottani állapotokat siratnák... S ha a jégcsapok valóban „tudatosan cselekednének", néhány cseppel adóznának az Üzem dolgozói újítási javasla* taínak is Mivelhogy az ecsetelt. körülmények között minden épkézláb ötletekre nyomatékosabban szükség lenne, hiszen a munkakörülmények javítása mellett Jelentős megtakarítást is eredmény ennének. Sajnos, azonban kénytelenek vagyunk feltételes módot használni, hiszen a javaslatok javarésze évek óta várja a megvalósítást. Két példa: a sárgarépa sárgarépadzsússzá történő feldolgozása folyamán az egyik műveletet nyitott kádba történő gőzbefúvással végzik. Azt hiszem nem kell hozzá nagy képzelőerő, hogy milyenek lehetnek e munkahelyen a látási viszonyok, nem beszélve arról, hogy így rengeteg gőz — energia — is kárbavész. Ráadásul az újítási javaslat bevezetésével a főzésidő legalább egyhar- madára rövidülne a jelenleginek A munkakörülmények javulása „csak" ráadás lennel A gyümölcsízeket gyártó részlegein meg egyetlen szivaty- tyú átkötésével jelentős idő- veszteséget — termeléskiesést, —r lehetne elérni, ami a túlórák számát tekintve legalább a statisztikát javítaná. Persze, ahhoz az kellene, hogy az újítási javaslatokat bevezessék. Mindkét esetben műszakilag minden szüksége» kellék megvan, csak. össze kell-lene) rakni. Nem mind való, ami indok Manapság divat lett a takarékosságra hivatkozni, amikor a rég) berendezések kicseréléséről esik szú. Valóban, ha egy régi gép még korát meghazudtol óan működik, pusztán azért, mert esetleg „csúnya", kár Jénaié kicserélni. De már korábban szó volt róla, hogy a konzervgyári bajok legfelsőbb forrása éppen a gépi berendezések avultsága. így aztan nem valamiféle kollektív „nihilizmus* eredménye, hogy a vállalat vezetőségének a „takarékosság“ jelszavával való magyarázkodása nem elég a rimaszombati gyár dolgozóinak meggyőzésére. Különösen úgy nem, ha a gyárudvaron álló, rozsdásodó import sterilizátoi az új üzem fölépítése után is 20 —30 százalékra lesz talán kihasználható. Úgy 4—5 év múlva, ha igaz . . Azért a pénzért — több mint 5 millió koronába került. — egész sor szerényebb képességű, de hasznos gépet vásárolhattak volna Az lett volna igazán takarékossági Az üzem dolgozói a vállalatnak azokat az indokait sem fogadják el, amelyek a hiányzó raktárhelyiségeket anyagi okokra akarják visszavezetni. Ugyanis a gyár kénytelen a Rimaszombattól 70 kilométerre fekvő Stítnikben levő félkész- áruraktár béreléséért havonta (!) 70 ezer korona „lakbért“ fizetniI Bérelnek azonban raktárt másutt is. A termékek önhibájukon kívüli minőségi fogyatékosságaival elvesztett további pénzösszegeket, ha hozzáadjuk az iméntiekhez ... Azt hiszem nem kétséges, hogy már régen saját raktárunkban — nem 70 km-re — tárolhatnák félkész- és készáruikat a gyáriak. Nemcsak a pénz ... Gyakran előfordul, hogy — munkások között járva — azok gyakran nosztalgiával beszélnek olyan igazgatókról, főmérnökökről, akik nem átallották gyakran elidőzni, sok egyéb teendőik mellett, a munkások között. Ügy látszik ez a jelenség nem tipikus manapság, s különösen az seim jellemző, hogy vállalati „főemberek“ meglátogassák az üzemekben a munkásokat is, ne csak az üzemvezetőket. Pedig ezek a találkozások kölcsönösen segíthetnének. Könnyebb a nehézségeket is elviselni, ha a kölcsönös bizalommal párosul. Ennek hiányáért neheztelnek Rimaszombatban is. Mivel nincs meg — sőt úgy érzik a dolgozók, hogy a vállalat vezetői inkább kerülik a találkozást — így nem csoda ha valamiféle elfogultságot vélnek abban fölfedezni, hogy évekig húzták-halasztot ták a gyár felépítését, s csak a rimaszombati járási pártbizottság határozott közbelépése és segítsége után született meg a felújításról szóló döntés. A konzervgyári viszonyok esetére — úgy érzem — túlzás nélkül érvényesek pártunk főtitkárának a XV. kongresszuson elhangzott szavai: „ ... Sok olyan vezetőnk van, akik a hiányosságokat éppúgy mint a határozatokat, csak tudomásul veszik, félnek dönteni, felelősséget vallani...“ Súlyosbító körülmény, hogy a mulasztások következményeit elsősorban a munkások érzik meg! MÉSZÁROS JÁNOS A TAVASZ KÜSZÖBÉN Készek a növénytermesztési terv teljesítésére Kopogtat a tavasz az ajtókon. Maholnap kimennek a mező gazdasági dolgozók a mezőre, hogy a rendelkezésre állő gé- pék segítségével megteremtsék a jó gabona-, kapásnövény-, zöldség- gyümölcstermesztés feltételeit, bár ezért már az elmúlt őszön is sokat tettek. Vajon hogyan tesznek eleget az elvárásoknak? Ezt a kérdést fán Meliš mérnöknek, a Lévai (Levice j járási Mezőgazdasági Igazgatóság főagronómusának is feitet tűk. — A múlt év nekünk épp ügy nem kedvezett, ahogy Szlovákia többi mezőgazdasági üzemének sem. A növénytermesztési feladatok teljesítésére negatív hatással volt az időjárás, de nem utolsósorban szubjektív okok is közrejátszottak a lemaradásban. Ezt tudatosítjuk, és azon leszünk, hogy a tavalyi hibák ne ismétlődjenek meg. Az őszi vetések arról tanúskodnak, hogv az elmúlt őszön jó munkát végeztünk. Ebben az évb*n magas a gabonatermesztési terv Az a feladatunk, hogy mind az 54 ľ>00 hektár területről, amelyen bú zát, árpát, rozsot, zabot, kuko ricát termesztünk, átlagban 40,7 métermázsa szemet takarítsunk be. — Már benc /árunk az időben, feltételezzük hát, hogy a tavaszi munkák során használatos gépek már készen állnak az indulásra. Képesek lesznek e idejében elvégezni a tälajeľóké- szítést, a vetést és a növény- ápolást? Jelenleg mérjük fel, hogy a mezőgazdasági üzemekben hogyan készítették elő a gépeket a tavaszi munkákra. Az első tapasztalatok azt mutatják, hogy a mezőgazdasági gépjavítók nem tudták mindenütt az elvárásoknak megfelelően megjavítani az összes gépet. Legtöbb gondot a 180-as Skoda traktorok, a boronák és a vetőgépek megjavítása okoz. Hogy az ösz- szes tavaszi munkát agrotechnikai határidőben elvégezhessük, bevezettük a két műszakot. A mezőgazdasági dolgozók készek az összes munka Idejekoráiii, s a lehető legjobb elvégzésére. Ezt az elhatározásukat kifejezték a szocialista munkavállalásban is, amelyet hazánk szovjet Töltik a zöldségkonzervet lGyökeres György felvételei) Bármennyire kerülgetnénk is a közhelyszerű megállapításokat, a tények végül mégis csak tények maradnak. A női, de főként gyermekkötöttárut gyártó Piéta nagykürtösi (Veľký Krtíš) üzemének múlt évi munkájáról utólag csak azt állapíthatjuk meg, hogy nehéz, de eredményes volt. Nehéz, mert a korábbi esztendőkhöz viszonyítva feszes volt a termelési, ezen belül is a tőkés piacra való termelési terv S eredményes, mert végül is az ipari üzemek közül elsőként a járásban — már december 18-án eleget tettek évi termelési kötelezettségeiknek, s a hátralevő tíz nap alatt terven felül 1 millió 150 ezer korona értékű keresett gyermek és női felsőruházati árucikkel gazdagították a hazai piacot. Történt mindez egy energiakrízissel kezdődött évben, amikor már az első hónap után szinte behozha- tatlannak látszó hátrányba került az üzemrészleg. Csoda történt hát? — Aligha — derül egyet kérdésünkön Anton Valient, .az üzem igazgatója — viszont átdolgoztunk harminchárom szabad szombatot. Lehet, hogy elVarrónők, akikre mindig lehet számítani fogultnak tartanak saját alkal- mazottaimmal szemben, de bátorkodom kijelenteni: ilyen áldozatvállalásra talán csak a mi lányaink és asszonyaink képesek. Igen, a Fiolában a nők képezik a derékhadat. Az 520 főt foglalkoztató üzem munkásgárdájának 90 százaléka a gyengébb nemhez tartozik. A lányok és asszonyok többsége a környékbeli falvakból jár a járási székhelyre, ahol két műszakban folyik a termelés. Hiányzás, mulasztás legfeljebb ilyenkor, az influenzás időszakban tapasztalható. A munkafegyelemről csak ai. íyit; az évek során szigorú belső normák alakultak itt ki, melyeket saját érdekükben tartanak tiszteletben a dolgozó nők. — Mi csak a jó teljesítményt, a jó minőséget fizetjük meg — magyarázza vendéglátónk, miközben végigsétálunk a kivilágított műhelycsarnokokon. A belső ellenőrzés nagyon szigorú, ennek köszönhetően az utóbbi barom esztendőben egyetlen darab termékünkre sem érkezett panasz. Pedig a piac, melyre termékeink nagyobbik része kerül, fölöttébb igényes. Elég megemlítenem az NSZK, Hollandia, Franicaország, Ausztria, Norvégia vásárlóit, újabban pedig a fejlődő országokba is szállít a Centrotex külkereskedelmi vállarfat. A munka azért nagyon igényes, mert igen rugalmasan kell idomulnunk az egyes nemzetek divat és éghajlati sajátosságaihoz. Általában nem túl nagy szériában kérik az árut, s szinte negyedévenként kell az egyes termékfajtákat változtatnunk. A műhelyekben a színek gazdagsága az, ami elsősorban megragadja az idegen tekintetet. A tőkés piacra import nyersanyagból dolgoznak, s ez egy időben gondot is jelentett, de ma már normalizálódott a helyzet. A hazai piacra való termelésnél az elvárások még nem ennyire szigorúak, bár a gyermekruházati cikkek árainak emelése után a hazai vásárlók is joggal követelik meg a minőséget. És ez a jelenség már érződik a kiskereskedelmi forgalomban, ahol ma már egyetlen árufajtából sincs hiány, sőt hovatovább a raktári készletek felhalmozódásától kell tartanunk. Az idei tervfeladatokról szólva az igazgató elmondotta, hogy 4 százalékkal kell növelni termelésüket. Nem csekélység ez, hiszen a többletet lényegében a munkatermelékenység növelésével kell biztosítani. S ez — akárcsak az elmúlt év nehéz időszakában — ismét előtérbe helyezi a dolgozók kezdeményezését és áldozatvállalását. A hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére tett szocialista kötelezettségvállalások mindenesetre azt bizonyítják, hogy a Piéta lányaira és asszonyaira ismét lehet számítani. A termelési költségek további csökkentésével, energiatakarékossággal és különhö- ző újítási javaslatok bevezetésével ' 591 800 korona tiszta hasznot érnek el, emellett 233H munkaórával segítik patronált mezőgazdasági üzemüket a n* á- ri és az őszi munkák idején. —ha— fán Meliš mérnök (A szerző felvétele) hadsereg általi felszabadítása 35. évfordulója tiszteletére tét tek. Hogy állnak a vetőmag előkészítéssel, s lesz-e elegendő műtrágya? — Á tervek szerint 14 650 hektár tavaszi árpát vetünk. A 3715 tonna jó minőségű vető magot éppen most osztjuk szét a termelők között. Ezenkívül 10 300 hektár szemes kukoricát, 5250 hektár cukorrépát, 2200 hektár hüvelyest, 2300 hektár napraforgót, 2300 hektáron pedig mákot, dohányt, fűszerpaprikát, burgonyát, zöldséget termesztünk. Megoldatlan azonban az ültetóburgonya kérdése, ugyanis mintegy 270 tonna, ül- tetőanyag hiányzik. Ügy látszik, hogy a tervezett 255 hektár korai burgonya helyett csak 145 hektárt termeszthetünk. Műtrágyából sem kaptuk még meg az igényelt mennyiséget, Ez megkívánja, hogy jobban ér tékesítsük az Istállótrágyát, de sokat segíthet az ipari trágyák gazdaságosabb felhasználása is. f á rásun kba n a közel múltba n épült ki a Közös Agrokémiai Vállalat, s reméljük, az időn jó szolgálatot nyújt a mezőgazda- sági ütemeknek a tápanyag ellátásban. Sokat remélünk tevékenységétől, A növények ápolásához szükséges vegyszerekből is hiányos az ellátás. Az a tervünk, hogy felhívjuk a többi járást is a hatékonyabb gyomirtásra, mind a mezőgazdasági, mind a nem mezőgazdasági területeken. Ez több járási szerv; a járási nemzeti bizottság, a Nemzeti Front járási bizottsága, és a ml közös felhívásunk lesz. Ügy latszik, hogy a gyom irtószer-hiány miatt éppen mi, a felhívás szerzői nem leszünk következtesek ebben a harcban. Pedig a gyomnövények az utóbbi években egyre nagyobb karéj kenyértől fosztanak meg bennünket. — Nagy gondot kell fordítani a tömegtakarmányok termeszlé sére. Mit tesznek az önellátás eléréséért ezen a területen? — A politikai szervezési intézkedések alapján teszünk eleget ennek a feladatnak is. A szántóföldön, a réteken és a legelőkön, a takarmánytermesztési programban foglaltak szerint termesztünk tömegtakarmányokat. Annyit, hogy teljes mértékben fedezzék a szükségleteket. Az idei terv 4091 hektár rét, 1930 hektár legelő gondozását írja elő. További 300 hektár gyepterület létesítését és 7891 hektár évelő takarmány növény alávetését határozza meg. A szántóföldnek a tíz százalékán másodnövényeket fogunk termeszteni. Erre a célra elsősorban korai burgonya, őszi repce, és sűrűn vetett kalászosok után felszabadult földterületek jönnek számításba. Mintegy 7400 hektáron tarlókeveréket fogunk termeszteni, amelyet zölden etetünk fel és silót készítünk belőle. Ezzel további 74 000 tonna zöldanyagot nyerünk. Ez összesen akkora mennyiség, amelynek a mezőgazdasági üzemek nagy hasznát veszik tej, hús. és egyéb állattenyésztési termékek termelésében, JOZEF SLUKA
