Új Szó, 1980. március (33. évfolyam, 52-77. szám)

1980-03-08 / 58. szám, szombat

I KIS NYELVŐR IDEJÉBEN ÉS JÓL TEREMTSÜNK KEDVEZŐ FELTÉTELEKET A GÉPEK JÖ KIHASZNÁLÁSÁRA A mezőgazdasági üzemekben a napokban egyre jobban foko­zódik a tavaszi munkákra való készülődés. A vezetők ellenőr­zik a vetőmag minőségét, fel­mérik a műtrágya szükségletet, ellenőrzik a gépek- és beren­dezések állapotát, üzemképessé­gét. Az állami terv a mezőgazda­sági dolgozókkal szemben idén rendkívüli nagy igényeket tá­maszt, hisz a mült évi ered­ményekhez viszonyítva húsz százalékkal kell növelni a nö­vénytermesztésben a termelést. Két és fél millió hektár mező­gazdasági földterületről =— eb­ből másfélmillió hektár a szán­tóföld — a lehető legnagyobb hektárhozamokat kell elérni gabonából, hüvelyesekből, ola­josokból, takarmányfélékből, cukorrépából, valamint zöld­ségből és gyümölcsből ts. Habár az elmúlt években egyes növényeknek elég magas volt a hektárhozama az ered­ményekkel nem lehetünk elége­dettek. Kukoricából például elég jó termést értünk' el, azon­ban a vetőmagra hagyott sze­mes kukorica minősége sok esetben nem felel meg a köve­telményeknek. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium gépesítési osztályának felméré­se szerint a mezőgazdasági üze­meknek a tavaszi munkák meg­kezdéséhez a múlt év hasonló időszakához viszonyítva keve­sebb traktoruk, vetőgépük, ül* tetőgépük, mütrágyaszórójuk, ekéjük, és más talajelőkészítő eszközük, járvaszecskázójuk va­lamint takarmányszárító pótko­csijuk lesz. Ez a kedvezőtlen állapot a mezőgazdasági üze­mek dolgozóitól megköveteli, hogy a lehető leggazdaságosab­ban használják ki a rendelkezé­sükre álló gépeket, gyorsan ja­vítsák meg a munka közben meghibásodott gépeket, a ve­zetők pedig következetesebben ellenőrizzék a tavaszi munkák ütemtervének megtartását. Természetesen idén is fel kell készülnünk a szélsőséges időjárás okozta nehézségekre. Azonban, amint a múlt évi ta­pasztalatok Is bizonyítják, meg­felelő talajelőkészítési munkák­kal, a vetés gyors elvégzésével, jó tápanyag-ellátással és a nö­vények szakszerű gondozásával csökkenthetjük az időjárás ked­vezőtlen hatásait. Az idei év termését a mező- gazdasági üzemek már a múlt év őszén megalapozták. A me­zőgazdasági üzemek 3200 hek­tárral több repcét, 19 500 hek­tárral több őszi búzát és 2500 hektárral több rozsot vetettek a tervezettnél. Habár a hosszan tartó őszi szárazság miatt egyes körzetekben lassan keltek az ősziek, később mégis kedvező­re fordult az Időjárás, és az őszi vetések decemberben any- nyira megerősödtek, hogy jól bírták a téli időjárási viszo­nyokat. Az ellenőrzések azt mu­tatják, hogy a búza sokkal fej­lettebb és sűrűbb, mint a múlt év tavaszán. Nem győzzük eléggé hangsú­lyozni, hogy a mezőgazdaság­ban döntő jelentősége van a növénytermesztés fejlesztésé­nek. A tervek szerint 4,3 ton­nás hektárhozamot kell elér­nünk gabonafélékből. A kuko­rica termeléséhez nagyon jó minőségű vetőmagot hoztunk be Franciaországból, a Német Szö­vetségi Köztársaságból és Jugo­szláviából. Felhívtuk a mező- gazdasági üzemek vezetőinek figyelmét, hogy csak első osz­tályú vetőmagot vessenek a földbe. A fehérjeprogram telje­sítése érdekében mintegy 70 ezer tonna hüvelyest terme­lünk. Meg kell jegyeznem, hogy a közép-szlovákiai és a kelet­szlovákiai kerületben ezeket a növényeket jóval nagyobb terü­leten kell termelni mint eddig, mert a növényi eredetű fehér­je hiánya miatt alacsony a te­henek tejhozama, és általában az állatok termelékenysége. A növénytermesztésben jóval nagyobb hektárhozamokat kell elérnünk tömegtakarmányokból. Ehhez adottak a feltételek, azoban törődni kell azzal, hogy idejében szórjuk ki a fejtrá­gyát, ahol lehet, öntözzük a lu­cernát és más tömegtakar- mányt. A cukorrépa termelésének megalapozása a talaj jó előké­szítésétől, a vetés jó minőség­ben való elvégzésétől függ. El kell érni, hogy a cukorrépa­fajtáknak megfelelően minden hektáron 80—100 ezer egyedet hagyjunk. Ha rosszul vetjük el a cukorrépát, akkor ritkán kel és nem érhetjük el a megfelelő hektárhozamot. Minden évben nagy problé­mákat okoz a burgonyaterme­lés, mert még mindig nem sike­rül megfelelő minőségű ültető­anyagot biztosítani. A nem ki­elégítő szállítói-megrendelői kapcsolatok miatt a mezőgazda- sági üzemek sok eéetben ké­sőn kapják meg a szükséges növényvédő szereket. Ezzel a problémával alaposan foglalkoz­tak a burgonyatermesztő üze­mek nemrég megtartott érte­kezletén is. Remélhető, hogy az elfogadott határozatok hozzá­járulnak a hiányosságok fel­számolásához. A lakosságnak egyre több zöldségre és gyümölcsre van szüksége. Ezért a felvásárlási tervek szerint idén 310 ezer tonna zöldséget és 115 ezer tonna gyümölcsöt kellene a mezőgazdasági üzemeknek el­adni. A felmérések szerint a Semex vállalat elegendő vetőhia- inagot biztosít a zöldségek ter­mesztéséhez. Azonban a korai zöldségek termesztéséhez még nagyobb mértékben fel kell használnunk a fóliasátrakat. A fóliasátrak alatt nemcsak korán termelhetünk zöldséget — meg­közelítőleg három héttel koráb­ban kerül a fóliasátrak alól a zöldség a piacra, mint a sza­badföldről —, hanem nagyobb hektárhozamokat is ad. Ezért egyes mezőgazdasági üzemek­ben elhatározták, hogy étkezési paprikát csak fóliasátrak alatt termelnek. Támogatnunk kell ezt az irányzatot, sőt a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium javaslata szerint a jövőben minden lehetőséget fel kell használni a fóliasátrak fű­tésére. Ha ez sikerülne, akkor jóval korábban kerülnének a primőr zöldségek a piacra. A 6. ötéves tervidőszak utol­só évében tehát nagy feladatok várnak a mezőgazdasági üze­mek dolgozóira. Ezért minden lehetőséget meg kell ragadni a termelés növelésének biztosítá­sára. Ehhez az első lépés a ta­vaszi munkák idejében és jó minőségben való elvégzése. JOZEF MUDROCH mérnök, a Mezőgazdasági és Élelmezés­ügyi Minisztérium növényter­mesztési osztályának vezetője Közép-Szlovákiában sok munka vár a földművesekre A közép-szlovákiai kerület legtermékenyebb mezőgazdasá­gi vidékén, a déli járásokban, tavaly ilyenkor már szinte mindenütt az idénnyitó mezei tennivalók foglalkoztatták a földműveseket. A nagykürtösi (V. Krtíš) járásban, például az Ipoly menti parcellákon márci­us első napjaiban már javában vetették a tavaszi árpát. A ri­maszombati {Rimavská Sobota) és a losonci (Lučenec) járás legtöbb mezőgazdasági vállala­tában pedig a gondos talajelő­készítés volt a növénytermesz­tők, illetve a traktorosok leg­fontosabb feladata. — Most még kerület-szerte télies hangulat uralkodik a föl­deken — tájékoztatott fán Di- moä mérnök, a Banská Byst- rica-1 Kerületi Mezőgazdasági Igazgatóság főagronómusa. — Az ilyenkor szokásos helyett ezúttal éppen a nagykürtösi, a losonci, a rimaszombati és a zvolení járásban borítja a leg­vastagabb hótakaró az egységes földművesszövetkezetek és az állami gazdaságok határát. Ez­zel szemben a kerület középső és északi vidékén már nagyon sok helyen elolvadt az átlagos­nál jóval kevesebb hó és a je­lentős nappali, illetve éjszakai hőmérséklet-különbségek, -inga­dozások következtében fáznak az őszi vetések. Március negye­dikéig mindössze az őszi búza, valamint a rétek és a Jegelők fejtrágyázását kezdhették meg a nagyobb erőt igénylő munkák közül a közép-szlovákiai föld­művesek. Az utóbbi években nem volt példa hasonló „késői“ munkakezdésre a déli járások gazdaságaiban. — Milyen hátrányt jelont ez a földműveseknek? — Hátrányról, leman dósról egyelőre nincs szó. Részben még előnyös is a nehezen mú­ló tél. Az elmúlt ősszel ugyan­is az említett járásokban meg­lehetősen száraz magágyba ve­tettük a búzát. A hosszú csapa­dékhiány mindenütt késleltet­te a csírázást. A legtöbb par­cellán csak a decemberi hóta­karó alatt kelt ki a búza. A mostani hideg napokban éppen az összefüggő, vastag hőtakaró nyújt kellő védelmet a kifa­gyás ellen és elősegíti a nö­vényzet megerősödését is. Kí- sebb-nagyobb fagykárok eddig csak a kerület középső, illetve északi járásaiban keletkeztek. Jócskán van még munka a ja­vítóműhelyekben is. A kerület­ben február végéig a kerekes traktorok mintegy 85 százalé­kát, a lánctalpas vontatók 72 százalékát, a vetőgépek és a műtrágyaszórók négy-négyötö­dét és a permetezőgépek há­romnegyed részét kijavították a szakemberek. Gondot jelent azonban, hogy az alkatrészhi­ány miatt még üzemképtelen a talajművelő gépek csaknem 25 százaléka. — Közép-Szlovákiában az idei tavaszon összesen több mint 90 ezer hektáros területen kell el­végezni a vetést megelőző talaj­munkákat — folytatta a főag- ronómus. — A legtöbb parcel­lába, mintegy 34 ezer hektár földbe, tavaszi árpa kerül. Ezenkívül 3664 hektáron zabot, 9500 hektáron takarmányozási célokra szánt hüvelyeseket, 9000 hektáron kukoricát, 18 200 hektáron burgonyát, csaknem 3000 hektáron lent és 900 hek­táron mákot fogunk termeszteni az idén. Kiváló minőségű árpa- vetőmag-fajtákból bőséges kész­lettel rendelkezünk, amelyből mintegy 5000 tonnát tartalékol­hatunk is a fagykárokat szen­vedett őszi vetések pótlására. — Lesz elég műtrágya és nö­vényvédőszer is? — Műtrágyákból most a ter­vezettnél nagyobb készlet van az egységes földművesszövetke- zetek és az állami gazdaságok raktáraiban. Nem lehetünk elé­gedettek azonban a műtrágyák elosztásának szervezési módjá­val. Jelenleg ugyanis néhány járásunkban több foszfortartal­mú műtrágya és például jóval kevesebb kálisóra volna szük­ség a raktáron levő mennyiség­nél. A növényvédőszerek kész­lete fedezi a várható szükség­leteket. El kell azonban monda­ni, hogy e készítmények jelen­tős hányadát külföldön és ko­rántsem olcsón vásároljuk. Ezért az eddiginél sokkal na­gyobb figyelmet kell fordítani a gazdaságos felhasználásra. Közép-Szlovákiában a mező- gazdasági vállalatok határának legnagyobb részét, több mint 330 ezer hektárt, a rétek és a legelők képezik. Ebből eredően a takarmány termesztésben is különösen fontos feladatok tel­jesítése vár a földművesekre. Az idén elsősorban a rétek ho­zamát kell megnövelni. Ugyanis a 145 ezer hektáros kaszálha­tó terület tavalyi termése csak 82 százalékra fedezte a gazda­ságok szénaszükségletét. Hason­ló hozamok esetén az idén leg­alább 220 ezer hektár rétet kel­lene kétszer-háromszor is leka­szálni az állatállomány megfe­lelő ellátásának biztosítására. A megnövekedett terméshozam­követelmény értelmében a ke­rület mezőgazdasági dolgozói ezekben a napokban mindenütt nagy gonddal végzik a rétek fejtrágyázását. L. K. Tessék vagy kérem? Nyelvhasználatunkból mintha kezdene eltünedezni a lessék? szó, és a helyére — szerintem illetéktelenül — be­tolakszik a „kérem?0 meg a „hogy?“ és persze egy kicsit neveletlenül és már régebben a „mi?“. Ez utóbbi ma is modortaianságnak számít, már tudniillik abban az esetben, ha nem értettünk valamit, nem illik ezt kérdezni: „Mi?“ Régebben szülők és tanítók így szóltak rá a gyerekekre: „Nem: mi, kisfiam, hanem: tessék!“ Azt azonban nem mondták, hogy nem: mi, hanem: kérem, mert a nyelvérzé­kük kétségkívül a tessék-et diktálta. A szlovák, a német „prosím?“, „ako prosím?“, illetőleg „bitte?44, „wie bitte?“ (kérem?, hogy kérem?), a francia „comment?“ (hogyan?) formában teszi fel Ilyenkor a kérdést, ez azonban nem ok arra, hogy hozzászokjunk a nem magyaros „kérem?“, „ho­gyan?“ formához, ha egyszer magyarul a „tessék?“ a helyes. Ha valakit megszólítanak — akár személyesen, akár a te­lefonban —, nem az a természetes válasza: kérem, hanem az, hogy tessék. Ha cseng a telefon, felvesszük, ős elég, ha bemondjuk a számot vagy a nevünket, esetleg a hivatalt vagy vállalatot, de amit még hozzáteszünk (vagy eléje te­szünk), az nem kérem, hanem tessék. Például: Magyar szerkesztőség. Tessék. Vagy: Tessék. Itt ez és ez. Ugyanígy némi szomorúsággal kell tapasztalnunk, hogy a szívesen szót is kiszorítja a kérem. A ďakujem — prosím, illetve danke — bitte forma hatására hódít tért ez a köszönöm — kérem formula, pedig mennyivel személye- • sebb, barátságosabb a köszönöm — szívesen. MAYER JUDIT Csupa kisbetűvel? Többen szóvá tették már, hogy újabban a magyar he­lyesírás is szolgaian követi azt a nemzetközi divatot, amely főleg a hirdetmények, reklámszövegek, meghívók, külön­féle (akár személyneveket is tartalmazó) feliratok, könyv-, folyóirat- és újságcímek stb. csupa kisbetűvel való írásában nyilvánul meg. Valljuk meg: a panasztevőknek igazuk van. Abban ugyan tévednek, hogy itt valami új keletű járványról van szó, hi­szen a magyar és a külföldi nyelvészek és pedagógusok egyaránt már több mint egy emberöltővel ezelőtt fölfigyel tek erre az akkor valóban újnak számító „reklámstílusra“; a lényegben azonban — művészeti irányzat ide vagy oda! — egyet kell velük értenünk. Mondjuk ki tehát: az, ha egy nevet, címet, feliratot csupa nagybetűvel írunk, nem mond ellent hosszú évtizedek során kikristályosodott helyesírási elveinknek, a csupa kis kezdőbetűvel való írás azonban igen. A középkori kéziratmásoló barátok bezzeg jobban megbecsülték a nagybetűket. Élénk színekkel, bíborral,1 arannyal festették meg, s virágokkal, emberi alakokkal, díszítő vonalakkal ékesítették őket. Mi, a kései utódok ehe­lyett az írásbeli közlés szempontjából oly fontos nagybe-- tűket, pusztán a divat hatására, egyszerűen száműznénk? Tudom, az iskolázott, felnőtt embert nem téveszti meg ez a csupa kisbetűs írásmód, a tanulóifjúságnak azt a ré­szét azonban, amelyik még csak most ismerkedik a tulaj­donnév és a köznév különbségeivel, sajátosságaival, bi­zony megzavarhatja, ha a bästi lajos vagy a törőcsik mari nevet így, kisbetűvel látja a plakátokon. A kisdiákok, ne­velőik, s egy kicsit mindnyájunk érdekében ajánlom tehát: ne szégyelljük a változtatást, se itt, se másutt! Ne köves­sük ezt a kétes értékű divatot! GRÉTSY LAS2LD Óvakodjunk a „kimerítő beszámolók-tói „Az elnök kimerítő beszámolót tartott a szervezet mun­kájáról“ — olvasom a lap egyik levelezőjének tudósításá­ban, s a mondat mosolyra késztet. Mosolyra késztet, mert félreérthető, félremagyarázhatő, s ennek még a lehetősé­gét is ki kell zárni fogalmazáskor. Nem a kimerítő mellék névi ígenév a ludas ebben, mert ennek más jelentései mel­lett valóban van ilyen jelentése: minden részletre kiterje­dő, aprólékos, alapos. Van tehát kimerítő bírálat, kimerítő ismertetés, sőt kimerítő beszámoló is, csak éppen arra kell ügyelnünk, hogy mikor, milyen körülmények között hasz­náljuk ezeket a kifejezéseket, főként az utóbbit. A kimerítő igenévnek van ugyanis ilyen jelentése is: nagyon fárasztó, kimerültséget okozó. Ha írásban benyújtott beszámolóra alkalmazzuk a fc/merítő jelzőt, kevésbé lesz félreérthető, mintha egy nyilvános gyűlés, komolyabb értekezlet elnöki beszámolóját minősítjük kimerítőnek, amely fárasztó is le­het. Jobb. ha ezt elkerüljük, s nemcsak ott az értekezleten, hanem róla beszámolva a sajtóban sem a kimerítő jelzővel dicsérjük meg a beszámolót, hiszen válogathatunk a rokon értelmű szavak között: mondhatjuk alaposnak, részletes­nek, tüzetesnek és még más hasonló szavakat is találha­tunk jellemzésére. Ezzel nemcsak a kaján .mosolyokat ke­rülhetjük el, hanem ezt a sablonos jelzőt is, mert bizony a kimerítő igenév napjainkban gyakori használata miatt az­zá vált. J> Esti oktatás a Szovjetunióban A Szovjetunióban ebben az évben harmincöt éves az esti oktatás. A forradalom előtt a lakos­ság kétharmad része írástudat­lan volt, most ugyanilyen arányban rendelkeznek az em­berek középfokú vagy annál magasabb végzettséggel. Ez az eredmény az esti és a levelező oktatás munkájának is köszön­hető. 1978-ban a középfokú tan­intézeteket 5,2 millió fiatal vé­gezte el, közülük 1,3 millió munka mellett tanult. A sikerek azonban nem fe­ledtethetik el a fogyatékossá­gokat; ilyenek például a foglal­kozások gyenge látogatottsága, a tanulók alacsony tudásszintje és a lemorzsolódás. A bajok gyökere a foglalkozások gyér látogatottsága. Ezért sok helyen az esti és a levelező oktatás legváltozatosabb formáival pró­bálkoznak: tanítanak délelőtt, délután, este, váltakozó rend­szerben, sőt olykor a foglalko­zásokat időszakosan, összevon­tan rendezik. Megszigorították a hiányzások ellenőrzését: ki­zárják azokat, akik az első hat héten nem járnak a foglalkozá­sokra, és azokat, akik vizsgakö­telezettségeiknek záros határ­időn belül nem tesznek eleget. (Szovjetszkaja Kuliura) tiifÜ 1980. III. 8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom