Új Szó, 1980. március (33. évfolyam, 52-77. szám)
1980-03-28 / 75. szám, péntek
-:dtjuunr?.<. A politikai nevelő és az ideológiai munka színvonalának emeléséért, hatékonyságának növeléséért, a fejlett szocialista társadalom építése gyakorlati feladataival való szilárd kapcsolatáért, a marxizmus—leninizmus eszméi alkotó fejlesztéséért és következetes megvalósításáért /Folytatás a 3. oldatról) iránt, amely népek következetesen vé- delmezik a szocializmus, a haladás, és a béke pozícióit Délkelet-Ázsiában. Más ázsiai, afrikai és latin-amerikai országokban Is mélyreható társadalmi változások mennek végbe. A jelenlegi erőviszonyok között e földrészek népei előtt reális lehetőség nyílt arra, hogy megvívják és győztesen befejezzék küzdelmüket a nemzeti és szociális szabadságért. Ezek a folyamatok nagyon bonyolultak, viharosak és gyakran ellentétesek. Nemcsak az imperializmus és a nemzeti felszabadító mozgalmak alapvető ellentéte befolyásolja őket, hanem számos nemzetiségi, faji, vallási, törzsi és csoportproblémák öröksége. Ázsia és Afrika haladó fejlődését komolyan akadályozzák a gyarmatosítás súlyos következményei, a rendkívüli nyomor, az írástudatlanság. A, legtöbb ilyen országban a munkásosztály még csak születőben van, még nem léteznek vagy csak most kezdenek alakulni a marxista—leninista pártok. E kérdések bonyolultságát minden összefüggésben meg kell magyarázni, hogy az emberek megértsék: a bonyolult helyzet és az esetleges kudarcok ellenére a nemzetek felszabadulásának folyamata feltartóztathatatlan, egészében véve a haladó, forradalmi irányban fejlődik. Egyre kézzelfoghatóbb imperialistaellenes jellege. Számos fejlődő ország a szocializmusban látja példaképét, és a fejlődés szocialista útját választja. Az imperialista országok, mindenekelőtt az Egyesült Államok minden áron igyekeznek visszafordítani vagy legalább megállítani ezt a forradalmi folyamatot. Mozgósítják azokat a gazdasági pozíciókat, amelyeket ezekben az országokban megtartottak, aktivizálják kémapparátusukat, igyekeznek felhasználni a „lelkek megvásárlásának" hagyományos módszereit, igyekeznek bi zalmatlanságot, ellentéteket és nyílt összecsapásokat kiváltani országok, mozgalmak, törzsek, vallások és vezető személyiségek között. Az utóbbi időben ismét cinikusan alkalmazzák az erőszak „klasszikus" imperialista esz közeit, mind az erővel való fenyegetést, mind az erő közvetlen bevetését. Az amerikai intervenciós erők létrehozásának, az új katonai támaszpontok létesítésének, valamint az új agresszív tömörülések és paktumok létrehozásának egyedüli célja: újra leigázni a népeket, uralni területeiket és termé szeti kincseiket. Ott, ahol a forradalom védekezik, és a külföldi intervencióval szemben szocialista ország segítségét kéri, elindítják a propaganda zajos gépezetét. Ezt tették Angola, Etiópia és Kambodzsa esetében, az utóbbi időben pedig újból Afganisztánnal kapcsolatban. Teljesen ignorálják azt a történelmi tényt, hogy a forradalmak nemzeti talajon, a néptömegek mély szükségleteiből keletkeznek és nem lehet őket exportálni. Éppen ellenkezőleg, az ellenforradalom az, amelyet az imperializmus szít, támogat és exportál. Mi, kommunisták sohasem titkoltuk, hogy közeli és kedves számunkra a népeknek szabadságukért, függetlenségükért és haladó fejlődésükért vívott harca, s ezzel a küzdelemmel szolidárisak vagyunk és támogatjuk. Az imperializmus ellen, az új társadalom felépítéséért küzdő népeknek és mozgalmaknak nyújtott sokoldalú támogatást internacionalista kötelességünknek tartjuk. Ugyancsak teljes mértékben támogatjuk az e) nem kötelezettek mozgalmát, amely fontos szerepet tölt be az imperializmus, a gyarmatosítás és a faji megkülönböztetés ellen, az igazságos nemzetközi gazdasági rend megteremtéséért vívott harcban. Szolidaritás a forradalmi mozgalommal Elvtársak! A jelenkor legbefolyásosabb politikai ereje a nemzetközi kommunista mozgalom. A kommunisták azzal érdemelték ki nagy tekintélyüket, hogy vezetik a dolgozóknak demokratikus és szociális jogaikért, a szocializmusért folytatott küzdelmét. Mint a legforradalmibb ideológia képviselői, a kommunisták harcolnak a legkövetkezetesebben a békéért, azért, hogy kiiktassák a háborút az emberiség életéből. A reális szocializmus fejlődése, a forradalmi mozgalom erősödése, a tömegeknek a politikai életbe való szé les körű bekapcsolódása nem csökkenti az igényeket a kommunista pártok munkájával szemben. Éppen ellenkezőleg, tovább kell mélyíteni, szilárdítani és bővíteni az egységet az imperializmus ellen, a közös célok eléréséért vívott harcban, fejleszteni és következetesen kell érvényesíteni a marxizmus—leninizmus elvét. A kommunista és munkáspártok kapcsolataiban kialakult az együttműkö dés, a tapasztalatcsere, az internacionalista szolidaritás és segítségnyújtás rendszere a pártok önállóságának, függetlenségének és egyenjogúságának tiszteletben tartásával. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága közös harcunk fontos eszközének tartja a tapasztalatcserét és a mozgalmunk alapvető kérdéseinek tisztázását előmozdító nemzetközi tanácskozásokat és különféle találkozókat. A forradalmi munkásmozgalom Internacionalista egysége szálka minden osztályellenségünknek szemében. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy mozgalmunk létrejötte óta a burzsoázia minden eszközt felhasznál arra, hogy ezt az egységet aláaknázza és gyengítse. A nacionalizmus, valamint különféle jobboldali és szélső- baloldali revizionista elméletek terjesztésével és támogatásával igyekszik mesterségesen ellentéteket kelteni és ezeket kiélezni a kommunista és munkáspártok között. Az októberi forradalom óta az antikommunizmus támadásait a leninizmus ellen összpontosítja, kétségbe vonja nemzetközi érvényességét, megpróbálja diszkreditálni a Szovjetunió Kommunista Pártjának tapasztalatait. Ezzel csak azt bizonyítja, hogy nagyon is tudatában van a leninizmus ösztönző és forradalmi erejének. Ma is teljes mértékben érvényes, amit Lenin „A baloldaliság a kommunizmus gyermekbetegsége“ című művében leírt: a forradalmi mozgalom minden egyes csoportja bevisz a közös harcba valami sajátosat, valami különöset, de a döntő kérdésekben minden csoport azt az utat követi, amelyet az Októberi forradalom kezdett meg. A nemzetközi forradalmi munkás- mozgalom legfontosabb vívmánya a reális szocializmus. A szocialista országok sikereiben visszatükröződik a leninizmusnak, korunk marxizmusának alkotó ereje és életképessége. Ezért az imperializmus jelenlegi támadásai mindenekelőtt a reális szocializmus, történelmi jelentősége és a világforradalomra gyakorolt hatása ellen irányulnak. E taktika keretében a jelenlegi imperializmus különféle elméleteket támogat a marxizmus nemzeti és területi változatairól, a „plurális marxizmusról“, a szocializmus különféle „modelljeiről". A burzsoázia kész támogatni, sőt hirdetni a „szocializmust", ha az a reális szocializmus és az igazi forradalmi erők ellen irányul. Csehszlovakia Kommunista Pártja más kommunista pártokkal együtt továbbra is határozott harcot vív a jobb- és baloldali revizionizmus és opportunizmus ellen, a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elveinek győzelméért, mozgalmunk egységének és összetartásának megszilárdításáért. Az élet egyre újabb bizonyítékokkal szolgál a proletár és a szocialista internacionalizmus elveinek erejéről és legyőzhetetlenségéről Az igazi forradalmár számára, akit a gyakorlatban osztályelvek vezérelnek, az internacionalizmus nem lehet puszta jelszó és deklaráció. Az internacionalizmus példáját kezdettől, megalakulásától fogva a Szovjetunió lenini kommunista pártja tetteivel szolgálja. Felbecsülhetetlen értékű segítségének, testvériségének és szolidaritásának köszönhetjük mi is azt, hogy hazánkban fejleszthetjük a szocializmust, örülhetünk eredményének. Csehszlovákia Kommunista Pártja nagyra értékeli a Szovjetunió elvhű internacionalista magatartását, azt a segítségét, amelyet a belső és a nemzetközi reakció összeesküvése ellen nyújtott a becsületes harcot vívó hős afgán népnek. Pártunk, népünk szilárdan támogatja a Babrak Karmai vezette Afganisztáni Népi Demokratikus Pártot, az afgán népet a szabadságáért, a nemzeti függetlenségéért, a demokráciáért, az áprilisi forradalom új szakaszának győzelméért vívott rendkívül nehéz és áldozatkész küzdelmében. Elvtársak! Most, amikor nagy harc folyik az enyhülésért, a tartós béke megőrzéséért, a háborúnak az emberiség életéből való kiiktatásáért, a szocializmus újabb nemzetközi győzelmeiért, kiéleződik a haladás és a reakció, a szocializmus és az imperializmus erőinek ideológiai küzdelme. Ez nagy igényeket támaszt politikai tevékenységünkkel, ideológiai munkánk színvonalával, érvelésünk rugalmasságával és hatékonyságával szemben, minden leírt és kimondott szó vonzerejével szemben, amely szavakkal a párt az emberekhez fordul. A szocialista rendszer előnyeit sokkal meggyőzőbben kell megmutatnunk, ügyelnünk kell arra, hogy a dolgozók mindig megértsék a párt politikáját, e politika elveit, ne tévesszék szem elől céljainkat, tudjanak harcolni értük, munkájukkal elérni őket; szükséges, hogy semmilyen nehézség se gyengíthesse meg a szocializmusba vetett hitüket. Nagy felelősségtudattal kell fejlesztenünk népünk azzal kapcsolatos büszkeségét, hogy a leghaladóbb erőkhöz tartozunk, szocialista hazában élünk, olyan államban, amelyben valóban a nép uralkodik és intézi saját ügyeit. Az a cél, hogy minden emberben megerősödjön az a tudat, hogy a szocializmus fejlesztésében való tevékeny részvételével előmozdítja azt a nagy történelmi küzdelmet, amelyben megnyilvánul a reális szocializmus példája és fölénye a kapitalizmussal szemben, s hogy hozzájárul ahhoz, hogy a marxizmus—leninizmus igaza egyre sikeresebben utat törjön a nem szocialista világban is, a kommunistaellenes hazugságok és rágalmak tengerében. Ellentétben a szocializmussal, mélyül a tőkés rendszer politikai-gazdasági, Ideológiai és erkölcsi válsága. Kiéleződik a harc az energia- és a nyersanyagtartalékokért, az Infláció ellenőrizhetetlenné válik, felbomlik a pénz- rendszer és fokozódik a munkanélküliség. Összeomlottak mindazok a mítoszok és illúziók, amelyeket a kapitalizmus válságmentes fejlődéséről és perspektívájáról, az „általános jólét társadalmáról terjesztettek". A válság különösen az ifjúságot sújtja, nyugtalanságot kelt és a néptömegeknek a politikai harcba való széles körű bekapcsolódását eredményezi. A kapitalizmusnak mint társadalmi rendszernek nincs jövője, a történelem pusztulásra ítélte. Ideológusai azonban olyan egyedüli rendszerként prezentálják, amely meghatározhatja az emberiség jövőjét. Reakciós, de azért haladónak nyilvánítják. Az erőszakon alapul, de apologetikusai szüntelenül az emberiség szabadságjogaira és jogaira hivatkoznak. Népellenes és antihurná- nus, de a demokrácia és a humanizmus megtestesítőjeként tüntetik fel. Könyörtelenül elnyom mindent, ami veszélyeztetheti érdekeit, a kizsákmányoló osztályok, a monopóliumok érdekeit, de a népek védelmezőjének minősítik. A békéről papolnak, de a kapitalizmus egész története háborúk és fegyverkezések láncolata. A burzsoá ideológia minden értéket és fogalmat kiforgat és a feje tetejére állít. Az ellenforradalmat forradalomnak, a közvélemény manipulálását és erőszakolását sajtószabadságnak tünteti fel. A fasiszta rendszereket, a Pinocheteket és a Somozákat ugyan időnként farizeus módon bírálja, de életben tartja őket, és bevonja őket „demokratikus“ világába. Izraelt, amely felmérhetetlen szenvedéseket okoz a palesztinaiak millióinak, amely lábbal tapos minden nemzetközi egyezményt, a burzsoá propaganda demokratikus mintaállamnak tünteti fel. Sőt még a borzalmakkal és gyilkosságokkal teli Pol Pot-rendszert is támogatni kezdte. A burzsoá ideológia hamissága és aljassága nem ismer határokat. Hogy mily messzire elmennek a képmutatásban, azt a moszkvai olimpiai játékok ellen indított kampány is mutatja. Köztudott, hogy a burzsoá sajtóban már sok éve írnak a sportolók olyan nemzetközi találkozói ellen, amelyek kifejezik a népek barátságát, békevágyát, és amelyeken a szocialista országok sikerei is egyre jobban megnyilvánulnak. Annál nehezebben tudják elviselni a reakciós erők azt, hogy az olimpiát az első szocialista országban, a Szovjetunióban rendezzék meg. Az emberek feledékenységére alapoznak. Éveken át hangsúlyozták, hogy a politikának semmi köze sincs a sporthoz. Ma azonban minden tettük azt mutatja, hogy a sportot a legre- akciósabb politikai célokra akarják ki- használni. Hogy lehetetlenné tegyék 8 moszkvai olimpiai játékok megtartását, magát az olimpiai eszmét is képesek eltemetni. Mindaz, amit a burzsoá propaganda az afganisztáni forradalommal kapcsolatban jelenleg terjeszt, csak folytatása a haladás, a szocializmus és a bé* ke ellen irányuló gyűlölködő kampányoknak. Az e támadásokat kísérő hisztéria azért veszélyes, mert kezdeményezője az amerikai kormány az elnök vezetésével, akinek tettei egyes esetekben összeegyeztethetetlenek a józan ésszel. Ez nagyon veszélyesen felbátorítja az antikommunista fanatikusokat. Carter az unió helyzetéről tartott beszédében, amelyben kifejtette az amerikai hegemonlzmus doktrínáját, bejelentette, hogy az intervenciós csapatok katonai beavatkozásáról szóló döntéshez nem szükséges külföldi katonai intervenció, helyi forradalom esetén is beavatkoznak. Hihetetlen cinizmus ez. Mi új van az amerikai világuralmi jognak, annak a jognak ebben a deklarálásában, hogy elnyomhatnak minden felszabadító mozgalmat? Talán csak az, hogy nem ismeri vagy nem akarja tiszteletben tartani a történelmet. A Carter-doktrína szerint minden latin-amerikai, afrikai, ázsiai és nyugateurópai ország, ha a fejlődés más útját akarja választani, mint ami az Egyesült Államoknak tetszik, ki van téve az amerikai intervenció veszélyének. Azoknak, akiket annyira fellel-» késit az Amerikai Egyesült Államok olyan különleges intervenciós egységeinek létrehozása, amelyeket mindenütt bevethetnek, ahol az „amerikai érdekek" veszélyben forognak, nem szabadna megfeledkezniük, hogy saját bőrükön is tapasztalhatják a Carter-poli- tika aljasságát. Számtalan példát sorolhatnánk fel arról, hogy az rejti - az imperializmus gaztetteit és népellenes céljait a demokráciáról és a humanizmusról szóló hamis jelszavak leple alá, miközben következetesen tartja magát a bűnözők közismert taktikájához, akik maguk kiáltják: fogjátok meg a tolvajt. Végső soron a terrorizmust — amely a kapi-« talizmus mély politikai és erkölcsi válságának terméke — is felhasználja a reakció az emberek félrevezetésére és megfélemlítésére, nyugtalanság keltésére és a forradalmi tömegek visszaszorítására, sőt saját kényelmetlen embereinek fizikai megsemmisítésére'. Aldo Moro példája önmagáért beszél. A hazugság és a félrevezető tájékoztatás tengere, a burzsoá propaganda számos haladó gondolkodású nyugati ember számára lehetetlenné teszi, hogy objektív képet alkosson a szocialista országok életéről. A CSKP XV. kongresszusán elfogadott határozatokkal és a nemzetközi tanácskozásokból pártunkra háruló feladatokkal összhangban fokozott gondot kell fordítani külföldre irányuló propagandánkra. Ez nemcsak a hírügynökségekre, a rádióadásokra, valamint kiadóink vagy kulturális-művészeti intézményeink munkájára vonatkozik. Nagy feladatok hárulnak e téren a külpolitikára, a külkereskedelemre, a Nemzeti Front szervezeteire és a sportszervezetekre. A kölcsönös megismerésnek és a kapcsolatok fejlesztésének manapság fontos eszköze a fejlett turisztika. Csak az elmúlt öt esztendőben 82,6 millió személy járt a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban, tőlünk 42,7 millió személy látogatott külföldre. Hazánkban mindenkit örömmel fogadunk, aki jó szándékkal jön, aki meg akarja ismerni népeink életét és munkáját. Annál fontosabb azonban, hogy mindazok, akik a külföldi vendégekről gondoskodnak és velük kapcsolatba kerülnek, az utazási irodák, a kulturális intézmények, a vendéglátóipari üzemek és más szolgáltatások dolgozói, tudatában legyenek annak, hogy szocialista hazánk állampolgárai és e szerint viselkedjenek. Mindez természetesen külföldre utazó állampolgárainkra is vonatkozik. Az iskola feladata UJ SZÓ Tisztelt elvtársak! A fejlett szocialista társadalom építésével, valamint a szocializmus és a kapitalizmus közt folyó osztályharccal kapcsolatos igényes eszmei-politikai feladatokkal való megbirkózáshoz társadalmunkban a szocialista állam és a politikai rendszer valamennyi eszköze rendelkezésünkre áll. Különös feladat hárul az iskolákra, a tudományos intézetekre, a kulturális és művészeti intézményekre a tőmegtpi4kn7 (Folytatás a 5. oldalon] 1980 III. 28.
