Új Szó, 1980. március (33. évfolyam, 52-77. szám)
1980-03-27 / 74. szám, csütörtök
A politikai nevelő és az ideológiai munka színvonalának emeléséért, hatékonyságának növeléséért, a fejlett szocialista társadalom építése gyakorlati feladataival való szilárd kapcsolatáért, a marxizmus-leninizmus eszméi alkotó fejlesztéséért és következetes megvalósításáért 1980. III. 27. (Folytatás a 4. oldalról) ra, hogy egyenek, öltözködjenek és lakjanak. A szocializmusban, a történelem során első ízben, a munka gyümölcsei azokat illetik meg, akik meg' teremtik őket. A nép hazájának gazdája lett. 1 A marxizmus—leninizmus alapítói hangsúlyozták azonban, hogy az új társadalom magán viseli a régi társadalom anyajegyeit, s a burzsoá ideológia, a kispolgári csökevények és a régi gondolkodásmód elleni éles osztályharcban születik meg. A társadalmi tudat fejlődésében objektíve elmarad az anyagi alap változásai mögött. Ezért oly fontos mozgósítani a szubjektív tényezőt, hatni a tömegek tudatára, hogy a szocializmus eszméi anyagi erővé váljanak. Különösképpen jelentős szerepe van a munka iránti öntudatos viszonynak. A munka szervezése és az emberek nevelése a szocializmusban az érem két oldala. A tudományos tervezés és irányítás, a demokratikus elvek érvényesítése és a munkakollektívák széles körű kezdeményezésének fejlesztése — mindez a társadalmi gazdagság meg- hatványozásának fontos tényezője. A nevelés a szocializmus fejlődésének kimeríthetetlen forrása. Mindazt, amit az előző társadalmi rendek erőszakkal, gazdasági kényszerrel, az éhség fenyegetésével értek el, a szocialista társadalom a munka érdemek szerinti igazságos díjazásával és a tömegek öntudata erejével éri el. Az emberek öntudatosságának nőve lése, politikai színvonalának emelése és erkölcsi tulajdonságainak megszilárdítása nélkül nem szavatolható sem a kommunizmus anyagi-műszaki alapjának sikeres felépítése, sem a szocialista társadalmi viszonyok fejlődése. A népgazdaság háború utáni megújításának, a falu szocializálásának, szocialista gazdaságunk fejlesztésének sikerei elképzelhetetlenek lennének a tömegek rendszeres és széleskörűen kibontakozódó eszmei-politikai nevelése nélkül. Az embereknek a kitűzött feladatok teljesítése iránti viszonya, munkaaktivitásuk, kezdeményezésük és jelentős mértékben a társadalom általános erkölcsi-politikai helyzete is attól függ, hogyan tudjuk megmagyarázni a gazdaságpolitikát, s azt menynyire értik az emberek. A szocializmusban a személyiség sokoldalú, harmonikus fejlődése nemcsak célja lett a szocialista és a kommunista építésnek, hanem egyidejűleg a termelőerők fejlődésének legdinamikusabb tényezője is. Az ideológiai munka hatékonysága aligha mérhető közvetlenül kézzelfogható eredményekkel. Amint azt a XV. kongresszus hangsúlyozta, az ideológiai munka hatásfokának mércéje az. emberek cselekvése, a társadalom problémáival és feladataival kapcsolatos gyakorlati állásfoglalásuk. Elvtársak, az ideológiai munkának a népgazdaságot illetően elsősorban arra kell törekednie, hogy sokoldalúan elősegítse a párt gazdaságpolitikai stratégiai irányvonala — a termelés hatékonyságának és gazdaságosságának magas fokú növelése, minden munka minőségének javítása — megvalósításáért vívott sikeres harcot. A népgazdaság tervezése és irányítása rendszerének tökéletesítése azoknak a fontos feladatoknak egyike, amelyekre a XV. kongresszus határozatai szellemében Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának Elnöksége, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya és az illetékes szervek a figyelmüket összpontosítják. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának Elnöksége és a kormány határozatot fogadott el a népgazdaság tervszerű irányítási rendszere tökéletesítésére. Ezekkel a komplex intézkedésekkel jelenleg ismerkednek a párt szervei és szervezetei, a gazdasági szféra és a széles nyilvánosság. Számolunk azzal, hogy a tökéletesített rendszer alapelvei a 7. ötéves tervidőszak elején lépnek hatályba. Nincs itt szó az irányítás és a tervezés valamilyen új modelljéről, hanem az eddigi rendszer tökéletesítéséről, hogy növekedjen az összes irányító láncszemnek, a munkakollektíváknak és az egyéneknek felelősségtudata, döntő szerepük legyen azoknak a mutatóknak, amelyektől a hatékonyság növekedése és a munka minőségének javulása függ. Az új intézkedések célja megszilárdítani a terv, a szocialista állam és irányító szervei szerepét a népgazdaságban, elmélyíteni a gazdasági eszközök, az anyagi és az erkölcsi ösztönzők hatását, növelni a vezető dolgozók jogkörét, felelősségét és emelni döntéseik színvonalát. Az új elképzelések megvalósítása kétségtelenül nagy szervező és adminisztratív tevékenységet követel meg. Csakhogy még a legtökéletesebb adminisztratív és törvényes intézkedések is hatástalanokká válnak, ha nem sikerül elérni azt, hogy a dolgozók helyesen megértsék ezeknek a törekvéseknek tartalmát és célját. Most az egész pártnak, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak és a gazdasági szférának ezeket az új intézkedéseket érvényesítenie kell az életben, helyességükről és szükségességükről meggyőzve az egész pártot, az egész nyilvánosságot és megvalósítva őket az illetékes szervek által. A népgazdaság irányítása és tervezése tökéletesített rendszere teljes mérvű érvényesítése feltételezi a gazdasági fejlődés minden rendelkezésünkre álló erőforrásának mozgósítását, a nemzetközi szocialista integráció elmélyítését, a világgazdaság változásaiból következő új problémák megoldását, s a munkatermelékenység növelése döntő tényezőjeként a tudomány és a technika eredményeinek jóval nagyobb mérvű alkalmazását. A munkatermelékenység további jelentős növelése, a gyártmányminőség javítása, a választék bővítése, a munkaerők hiányának leküzdése, a népgazdaság gyarapítása elképzelhetetlen a tudomány és a technika eredményeinek a termelési folyamatban való gyorsabb alkalmazása nélkül. Feladatai teljesítésére képtelen lesz az a vezető dolgozó, aki — az irányítás bármely fokán — ezt nem érti meg. A népgazdaság irányításának és tervezésének tökéletesített rendszere minőségileg nagyobb követelményeket támaszt az emberek képesítésével és öntudatosságával, az irányítás színvonalával szemben, s megkívánja minden munkakollektíva alkotó erejének a lehető legnagyobb mérvű kibontakoztatását. Ideológiai arcvonalunknak és minden részének jól fel kell készülnie arra, hogy képes legyen érthető módon megmagyarázni, mit várunk el minden egyes dolgozótól, milyen lesz konkrét feladata az irányítás tökéletesített rendszere megteremtésében. Ideológiai munkánk döntő fontosságú feladatainak egyike megmagyarázni a gazdasági fejlődésünk külső és belső fetételeiben bekövetkezett mély változások okait, jellegét és következményeit, megmagyarázni azt, hogy ebből mi következik a nyolcvanas években fejlődésünkre és munkánkra vonatkozóan, hangsúlyt helyezni annak elkerülhetetlenségére, hogy tevékenységünk minden területén növelnünk kell az igényességet és a teljesítményt és magasabbra kell emelnünk a mércét az eredmények és az emberek értékelésében. Az új intézkedések gyakorlati megvalósítása, ami következményeiben sok esetben a munka és a gondolkodásmód megszokott formáinak és módszereinek a rutinnak és az operatív iránytás- ban a rugalmatlanságnak feladását fogja jelenteni, merészséget és következetességet követel. A számos vállalatban próbaképpen bevezetett, hatékonyság- és minőségszabályozási kísérlet ismét igazolja a régi tapasztalatot, hogy a munka új módozatait választó emberek konfliktusba kerülnek mindazokkal, akik kényelemszeretőek és megelégednek a már elérttel. Ezért jóval jobban, mint bármikor a múltban, sokoldalúan támogatnunk kell az újítókat, mindazokat, akik ajtót tárnak a kollektívák szélesebb körű aktivitása és munkakezdeményezése előtt. Mindazokat, akiket a nehézségek nem tanácsolnak el és tudatosítják, hogy gazdasági és szociális programunk sikere a termelési szférában, a vállalatoknál, az ipari és a mezőgazdasági üzemekben, a tudományos intézkedésekben, a konstrukciós és a tervező- irodákban dől el. Nem állíthatjuk azt, hogy pártunk azelőtt kevés figyelmet szentelt a társadalmi termelés hatékonysága és a gazdaságosság kérdéseinek. A múltban azonban ezek a kérdések nem merültek fel előttünk olyan sürgetően és olyan élesen, mint a jelen feltételei között, amikor gondosan kell gazdálkodnunk üí olaj minden literével, a fém minden kilogrammjával, a villamosenergia minden kilowattórájával, a takarmány minden kilogrammjával, amikor hatékonyan kell kihasználnunk a munkaidő minden óráját. Gazdaságunknak, sem a szocializmusnak, sem a szocialista nevelésnek javát nem szolgálja, ha vesztegelnek a hazai, avagy a külföldről importált drága, nagy teljesítményű gépek, ha nem használják ki a termelési kapacitást, a munkaidőt, ha a szükségtelen készletek vagy a selejt formájában befagyasztanak mérhetetlen értékeket. Számos példát említhetnénk arról, hogy ez következményeiben milyen nagy anyagi és erkölcsi károkat okoz. A kongresszuson és nemegyszer a központi bizottság ülésein is beszéltünk ezekről a fogyatékosságokról. Foglalkozik velük a kormány és a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom is, a gyűléseken felhívják rájuk a figyelmet, ír róluk a sajtó, szó esik róluk az állam képviselőinek beszédeiben. Leküzdésüknek egyetlen útja van — meg nem alkuvóan harcolni a látszólag apró-cseprő fogyatékosságok ellen is, és kiküszöbölni létrejöttük okait. Minden értelmes ember tisztában van azzal, hogy ez nem könnyű. A fogyatékosságoknak számtalan okuk van, soknak gyökerei mélyen visszanyúlnak a múltba, függnek az emberek gondolkodásmódjától, a szubjektivizmustól, a tárcasovinizmustól, a helyi érdekek ki könyöklősétől, a társadalmi szükségle tek meg nem értésétől is. Misem volna azonban ártalmasabb annál, mint kapi tulálni a szubjektív, avagy az objektív nehézségek előtt. A velük szemben vívott harc határozottságot követel, merész szembehelyezkedést a demagógiával is, amely asszociálisnak tekinti, ha az emberektől fegyelmet, rendet és a feladatok áldozatos teljesítését igényeljük. A vezető dolgozók felelőssége E tekintetben mozgósítanunk kell egész ideológiai arcvonalunkat, minden munkahelyen, az irányítás minden fokán meg kell teremtenünk a megfelelő követelményt. Ezt egyidejűleg támogatnia kell a szocialista jogrendnek, az érvényes jogszabályok, az állami és a tervfegyelem, a munka irányításában és szervezésében, az anyagi-műszaki ellátásban a rend következetes megtartásának, a szállító-megrendelői kapcsolatok fegyelmének, a szüntelen ellenőrzésnek. Ezeket az igényeket határozottan érvényesítenie kell a párt minden szervének, szervezetének és minden kommunistának. Annál inkább vonatkozik ez a központi, az állami és a gazdasági szervek felelős dolgozóira. Nagy részük becsületesen és áldozatkészen dolgozik, magas fokúan igényes saját munkájával és azoknak munkájával szemben, akiket irányítanak. Ügyelnek a munkakollektívák egészséges, alkotó légkörére és érvényesítik a műszaki és gaz dasági haladást. Egyesek közülük azonban elkerülik a felelősséget, a fogyatékosságokat csak az irányítás alsóbb fokain keresik, nem veszik észre, hogy éppen náluk, a minisztériumokon, a termelési-gazdasági egységekben továbbra is sok a rutin, a sablonszerűség és kevés az önkritika. Sajnos, akadnak olyanok is, akik előszeretettel a saját javukra írják mások sikereit, ezen élősködnek s a kudarcokért, amelyekért elsősorban ők felelnek, másokat tesznek felelőssé. Ezekre kifejezetten, címre szólóan érvényes a bölcs népi szólásmondás: „Szántottak, vetettek, én meg henyéltem, ebédhez szólítottak, s elsőként futottam“. A nevelő munkában rendkívül fontos szerepe van a személyes példamutatásnak. A tisztségbe való kinevezésével még senki sem vívja ki a megbecsülést, a tiszteletet. Azt mindenki csak lelkiismeretes és felelősségteljes munkájával, tudásával, az új, a haladó iránti érzékével, az emberek és a szükségleteik iránti figyelmes magatartással érheti el. Á posztjával visszaélő tisztségviselő rossz fényt vet sok ezernyi derekas, becsületes emberre. Ott, ahol a párt alapszervezetei és a szakszervezet nem tűri meg a talpnyalást és a karrierizmust, ahol megteremtették a bírálat és az önbírálat egészséges légkörét, ahol a vezető dolgozók általi értékelés nem formális és megfelel a kádermunka elveinek, ott semmilyen formában nincs táptalaja a tisztséggel való visz- szaélésnek. Amint azt Husák elvtárs hangsúlyozta a XV. kongresszuson, nem lehet jó vezető dolgozó az, aki híján van az olyan tulajdonságoknak, mint a türelem, a bíráló észrevételek figyelmes meghallgatásának és a rájuk való helyes reagálásnak képessége, saját munkájának önbíráló megítélése és a kritikus igényesség légkörének megteremtése. Rámutatott arra is, hogy továbbra is törekedni fogunk a káderek egészséges stabilitására, de ugyanakkor figyelmeztetett arra, hogy ez nem jelenti felelős posztokon azoknak megtartását, akik nem biztosítják a feladatok teljesítését, fejlődésük megrekedt, és kötelességeiket nem látják el a szükséges felelősségtudattal. Ezek a követelmények, amelyek káderpolitikánk általában elismert kritériumai, nehezen érvényesülnek a gyakorlatban. A kádermunka irányelvei helyesek és világosak. Csakhogy az emberek értékelésében gyakran sablonszerűén járnak el, néha ebben több a diplomácia, a hamis kollegialitás, mint a képességeknek, az ember politikai és erkölcsi vonásainak igaz felmérése. Feltétlenül szükséges, hogy a káderek szakmailag felkészültek legyenek, ismerjék az adott szakasz problémakörét és megfelelő szervezőkészséggel rendelkezzenek. Ezt végső soron megkövetelik a tőkés menedzsertől is. A szocializmus azonban többet kíván. Minden felelős dolgozó elbírálásának alapvető mércéje legyen fenntartás nélküli hűsége a szocializmus ügyéhez, eszmei és erkölcsi fejlettsége. Csak a szocializmushoz hű, ezt az odaadását konkrét tettekkel nyíltan kifejező ember lelkesítheti fel és irányíthatja a kollektívát, mutathat példát munkájával és személyi életével. Az ilyen emberekre kell támaszkodnunk, őket kell tisztségekkel megbíznunk, nem szabad sajnálnunk az időt a velük való foglalkozástól. Ez a záloga annak, hogy kevesebb lesz a bürokrácia, a szűk látókörű tárcasovinizmus és a felelőüen- ség. Ne feledjük el, hogy sok ember a párttal, a szocializmussal, az ideológiánkkal és a céljainkkal kapcsolatos elképzeléseit aszerint alakítja ki, ahogyan viselkednek, cselekednek és dolgoznak a párt- és az állami szervek, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom, a nemzeti bizottságok tisztségviselői és a vezető gazdasági dolgozók. Ezt valamennyiünknek tudatosítanunk kell, eszerint kell döntéseinket meghoznunk és cselekednünk. Jelentős mértékben ettől függ a politikai nevelőmunka hatékonysága. Mit sem veszített időszerűségéből az a lenini gondolat, hogy a pozitív példának rendkívüli szerepe van az emberek megnyerésében a szocializmus ügyének és végső győzelmének. Életünk sürgető fontosságú problémái Elvtársak, jelenleg politikai nevelő munkánknak, de egyben a termelés tervezésének és irányításának sürgető fontosságú problémája az életszínvonal és a szocialista életmód helyes értelmezése. A szocialista társadalmat a nép anyagi és kulturális színvonalának szüntelen emelkedése, a nagyvonalú szociálpolitika jellemzi. Nem kétséges, hogy társadalmunk az anyagi és a szellemi szükségletek kielégítésének magas fokát érte el. Erre a tényre joggal vagyunk büszkék és ezt semmiféle burzsoá propaganda nem cáfolhatja. A szocialista életmód globális eredménye azoknak a forradalmi változásoknak, amelyeket a kommunista párt vezetésével a nép valósított meg a politikai, szociálgazdasági és- kulturális szférában. Ennek feltétele volt a néphatalom megteremtése, az antagonista osztályoknak, a kizsákmányolásnak, a társadalmi és a szociális elnyomás minden formájának felszámolása, az ember mentesítése az elemi szociális gondoktól és a létbizonytalanságtól. A szocialista életmód törvényszerűen a szocialista forradalom tartalmából következik. Minőségi vonatkozásban döntő meghatározója az a történelmi tény, hogy a dolgozó ember kizsákmányolt és megalázott emberből valóban olyan szabad ember lett, aki eldönti a saját sorsát és hazájának sorsát is. Életmó dunk magába foglalja az ember alkotó aktivitásának széles palettáját, ösztönzőleg hat nemes tulajdonságaira, amelyeket a kizsákmányoló rendek évszázadokon át elnyomtak és elfojtottak. A szocialista ember nem zárkózik önmagába, csak a magánéletébe, hanem kez- deményezően részt vesz a társadalmi problémák megoldásában, érzékenyen együtt él kollekítvája problémáival, községe, kerülete, az egész társadalom örömeivel és gondjaival. Jellemző vonása a fogyatékosságokkal és mindazzal szembeni meg nem alkuvás, aminek a szocializmus kárát látja. Büszke szocia(Folytatás a 6. oldalon)
