Új Szó, 1980. március (33. évfolyam, 52-77. szám)

1980-03-26 / 73. szám, szerda

NAPJAINK FONTOS POLITIKAI FELADATA Irta: Josef Kemptiý, a CSKP KB Elnökségének fogja, a CSKP KB titkára Ahogy arról már tájékoztat­tuk a széles nyilvánosságot, a CSKP KB Elnöksége és a CSSZSZK kormánya közös poli­tikai dokumentumot hagyott jóvá a tervszerű irányítási rendszer tökéletesítésével, a 7, ötéves terv előkészítésével, fő­leg pedig végrehajtásával kap­csolatos komplex intézkedések­hez. A XV. kongresszus haíá-> rozata értelmében a párt veze­tésével komplex intézkedéseket dolgoztunk ki, amely bázist je­lent ahhoz, hogy gazdaságpoli­tikánk kulcsfontosságú felada­tainak végrehajtására összpon­tosítsuk erőnket. Most az a leg­fontosabb, hogy a komplex in­tézkedéseket egységben, össze­függésekben értelmezzük, hogy az egyes Intézkedéseket ne el­különítve hajtsuk végre, hanem ellenkezőleg, az intézkedések következetes megvalósításával járuljunk hozzá a párt alap­vető stratégiai irányvonalának végrehajtásához: a népgazda­ság hatékonyságának és a munka minőségének javításán hoz. Az intézkedések megvaló­sítása közben ugyanakkor al­kotó módon közelítsük meg a kérdéseket, és olyan nyílt programnak tekintsük a doku­mentumot, amelyet ismereteink gyarapodásával, a tényezők módosulásával, a társadalmi fejlődés új mozgásával össz* hangban tovább fejlesztünk. A hetvenes években elért eredmények összegezése alap­ján nyert adatok azt bizonyít­ják, hogy az utóbbi évtized egészében véve a szocializmus hazai építésének legsikeresebb Időszakai közé tartozik. A tár­sadalmi gyakorlat azt bizonyít­ja, hogy a párt programja he­lyes program. Ennek értelmé­ben gazdasági tevékenységünk közben figyelmünket a társada­lom anyagi bázisának gyarapí* tására és a nép életszínvona­lának emelésére összpontosít­juk. A gyakorlat azonban azt is bizonyítja, hogy a kongresz- szus és a párt központi bízott-; ságának minden ülése mindig a fő kérdésekre irányította a társadalom figyelmét. Ez fel­mérhetetlenül fontos tényező, mert ha tovább akarunk ha­ladni, nem veszíthetjük szem elől azokat a kérdéseket, ame­lyek — főleg a 6. ötéves terv­időszak vége felé — előtérbe kerültek, amelyek bonyolítják, nehezítik társadalmi és gazda­sági fejlődésünket. Itt elsősor­ban a külső gazdasági hatá­sokról van szó. Kétségtelen, hogy ezek kedvezőtlenül érin­tenek bennünket. Azzal vi­szont semmit sem oldunk meg, ha azoknak adunk igazat, akik szerint minden nehézségünket a külgazdasági feltételek meg­változása okozza. Figyelmün­ket elsősorban népgazdaságunk belső helyzetére és önmagunk­ra kell összpontosítanunk. Be kell ismernünk, hogy számos esetben nem voltunk képesek a párt politikájának és a köz­ponti bizottság határozatainak: következetes végrehajtására:; jelentős erőforrásaink és nagy tartalékaink jobb kiaknázására. Hiszen nekünk nemcsak a problémáink növekednek, ha­nem tapasztalataink és lehető­ségeink is gyarapodnak. Elsősorban a tervszerű irái nyitásban kell minden tőlünk telhetőt elkövetnünk annak ér­dekében, hogy a népgazdaság irányítási szférája, a gazdasá­gi vezetők ismeretei és képes­sége, döntéshozatali gyakorla­ta új, magasabb színvonalra fejlődjék. Olyan problémák merültek fel, amelyek megoldásához a puszta tapasztalat már nem elegendő. A vezető dolgozók ismereteit összhangba kell hoz­nunk az országépítés jelenlegi követelményeivel. V. I. Lenin nem egyszer figyelmeztetett arra, hogy amikor a társada­lomnak új feladatokat kell végrehajtania, szükség van an­nak megállapítására, milyen a káderek felkészültsége, milyen a nép tudatának színvonala. Az új feladatokat nem tudnánk megoldani elavult ismeretek­kel és csak a régi tapasztala­tok felhasználásával. Az irá­nyító munkában új eljárásokat kell elsajátítani. Ami tegnap még elegendőnek bizonyult, az ma már nem elégséges. Minden lényegesen megváltó- zott a környezetünkben. Ma egy hónap alatt annyit produ­kálunk, mint 1948-ban egész évben. Egyre nagyobb felada­tokat tűzünk ki, egyre igénye­sebbeket, így jobb, tökélete­sebb irányításra van szükség. Múlt év decemberében, a CSKP K-B ülésén Husák elvtárs a következőket mondotta: „Kü­lönböző dolgozóink vannak. Kádereink többsége kétségkí­vül hozzáértően képes dolgoz­ni, és teljesíti is a feladato­kat. De másféle emberek is él­nek közöttünk. Nem segít raj­tuk, hogy beszélünk velük, hogy lelkiismeretükre, meg kötelesség- és felelősségtuda­tukra hivatkozunk. Ilyen ese­tekben energikusabban kell fellépni, és más intézkedések­re is sort kell keríteni» Azo­kat, akik nem voltak képesek munkájuk elvégzésére, bátrab­ban kell felváltanunk energi­kus, alkotó módon gondolkodó és kezdeményező elvtársak­kal.“ A MARADISÄG ARTALMASSÄGA Számos olyan gazdasági ve­zetőnk van még, aki — ha az irányítás fejlesztésének szük­ségességéről esik szó —, csak legyint. Sokak szerint ez csak elmélet, míg a gyakorlat egé­szen mást igényel. A pragma­tikus problémamegoldásra va­ló hajlam: az opportunizmus ideológiai megnyilvánulása. Mindennapi munkánkban ne­künk az időszerű igények és a stratégiai célok szerves ösz- szehangolására kell töreked­nünk. Pártunk mindig is hangsú­lyozta, hogy szociális-gazdasá­gi programunk megvalósítása: az anyagi termelés eredmé­nyeinek a függvénye. Az 1980- as terv megvitatása során úgy döntöttünk, hogy a tervben ki­jelölt termelési feladatokat minimális feladatokként kell értelmeznünk, míg a tüzelő­anyag-, nyersanyag és energia­erőforrásokat, amelyeket a terv a 'teljesítéshez előír, ma­ximálisaknak tekintjük. E té­ren számoltunk az összes dol­gozó — különösen pedig a gazdasági vezetők — megérté­sével. Énnek ellenére mind­máig nem sikerült még telje­sen megoldanunk a tervhez kapcsolódó anyag- és energia- mérlegek problémáit, nem si­került még rögzíteni a szállí­tói-megrendelői kapcsolatokat, mivel a gazdasági vezetők túl­zott igényekkel lépnek fel, fő­leg ami az importot és a be­ruházásokat illeti. Előre meg kell mondani, hogy hiába spe­kulálnak azok, akik úgy gon­dolják, hogy majd év közben módosítják a tervet. Amikor voltak még bizonyos tartalé­kaink e téren, megengedhettük magunknak az ilyen gyakorla­tot is. Ma már megengedhe­tetlen a tervmódosítás. A terv­nek az egész népgazdasági tevékenység alapjává kell válnia. ügy tűnhet, hogy a problé­mák túlságosan nagyok és bo­nyolultak. Mi azonban megfe­lelő eszközökkel rendelkezünk ahhoz, hogy megoldjuk őket. A munkaidő jobb kihasználása, a munkatermelékenység növe­lésének meggyorsítása, a befe­jezetlen építkezések számá­nak lényeges csökkentése, a külkereskedelmi cserearányok javítása — mind gyorsan moz­gósítható erőforrás és tartalék. Azért növekedtek meg a problémáink, mert az irányítá­si szféra számos dolgozója nem ismerte fel és nem értet­te meg a világban érvényesülő új irányzatokat, és — noha a párt állandóan szorgalmazta a munka igényesebbé tételét — sokan görcsösen ragaszkodtak a régi, túlhaladott irányítási módszerekhez. EGYÉRTELMŰ IRÁNYVONAL A komplex intézkedések egy­értelműen meghatározzák a párt, az állami szervek, a ve­zérigazgatóságok és a vállalat- igazgatóságok további céljait, a szakszervezet, a SZISZ, a tudományos-műszaki társaság és a munkahelyi kollektívák feladatait. A dokumentum ér­telmében figyelmünket főleg a tervszerűség elmélyítésére, a hatékonyság és a minőség javí­tásával kapcsolatos érdekek egyesítésére és megerősítésére, az irányítási szféra tökéletesí­tésére és a dolgozók termelés- irányításba történő bevonásá­val hatékonyabbá tételére kell összpontosítanunk. A vezető dolgozók, a gazdasági és ál­lami apparátus tagjai számára lehetővé válik a képességek, a rátermettség érvényesítése a népgazdaságfejlesztésí straté gia megvalósítása érdekében. Husák elvtárs a CSKP KB 14. ülésén hangsúlyozta, hogy a közvetlen irányítás semmi más­sal nem pótolható. A közvet­len irányítás fogalma alatt azonban egyesek direktív mód­szerek alkalmazását, a paran­csolgatást értik. A közvetlen irányításnak az a lényege, hogy a vezető az általánosan érvényes szabályok keretében konkrét körülmények között oldja meg a feladatokat, és eközben figyelembe veszi vala­mennyi lényeges összefüggést és fejlődési irányzatot. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy feltétlenül kiismeri ma­gát az adott problémakör min­den vonatkozásában,ezért nagy súlyt kell helyeznie a munka­társak megnyerésére. A munka csak akkor lesz sikeres, ha az összes munkatárs helyesen megérti a probléma természe­tét, felismeri, hogy miként kell a kérdést megoldani, és telje­sen nyilvánvalóvá válik szá­mára, hogy a kollektíva képes less a feladat végrehajtására. A komplex intézkedések ér­vényesítése közben a gazdasá­gi szférának haladéktalanul a jóváhagyott feladatok végrehaj­tására kell a figyelmet össz­pontosítania, és a gazdasági egységek konkrét körülményei között mindenütt keresni kell az űj lehetőségeket. Tehát az ir-áayft-ás tökéletesítését állan­dó folyamatnak kell tekinteni, és a tevékenység fő irányait állandóan meg kell erősíteni. Főleg arról van szó, hogy te­vékenységünket a szociális­gazdasági fejlődésnek azokra a területeire kell összpontosíta­nunk, amelyek hozzájárulhat­nak a hatékonyság lényeges fejlesztéséhez, a gazdasági fejlődés ütemének gyorsításá­hoz. El kell sajátítanunk a tudo­mány és a technika új vívmá­nyainak minél gyorsabb érvé­nyesítését a termelésben. A tu­dományos-műszaki haladás meggyorsítására, tényleges hasznosítására van szükség. Jelenleg ez a gazdasági fej­lődés fő irányzata, ahogy azt a CSKP KB már az 1974. má­jusi ülésen is leszögezte. A párt XV. kongresszusa ezt az ország fejlődése egyetlen al­ternatívájának minősítette, Lé­nyegesen kevesebb lenne a gondunk, ha a gazdasági élet­ben ezt a követelményt már az előző években is mindenütt következetesebben szem előtt tartották volna, és ha ezeknek az igényeknek a kielégítése már mind a termelő, mind pe­dig a termelésen kívüli szfé­rában a tevékenység teljesen természetes alkotóelemévé vált volna. Teljesen nyilvánvaló, hogy amennyiben az irányítási mun­ka nem tökéletesedik erőtelje­sen, amennyiben nem törek­szünk elég következetesen a termékek használati értékének növelésére és a termelési költ­ségek csökkentésére, a prob­lémák tovább sokasodnak. Már nem elégedhetünk meg a hely­zet bizonyos javításával, ha­nem a tudomány és a techni­ka felé kell fordulnunk teljes mértékben. A tudományos-műszaki fejlő­dés elválaszthatatlanul össze kapcsolódik a termelés társa- dalmiasításának magasabb fo­kával, melyre a termelés sza­kosításának és koncentrálásá­nak növekedése jellemző. A szakosítás és a koncentrálás pedig a tudományos-műszaki fejlődés meggyorsításának és a termelési költségek csökkenté­sének az előfeltétele. A termelés társadalmiasítá- sának legfelsőbb foka a nem­zetközi munkamegosztás, amely a szocialista gazdasági integrá­ció fejlődését eredményezi. Ez az egyetlen módja az erők és az eszközök nagyobb fokú összpontosításának, valamint a tudomány és a technika ered­ményei gyakorlati megvalósítá­sának. Tudnunk kell értékelni ezek népgazdasági előnyeit: a megbízható nyersanyagszállítás előnyét, azt, hogy a nyers­anyagokért sokkal kedvezőbb árakkal fizetünk, mintha azo­Az elfogadott komplex intéz­kedésekben nagy figyelmet szentelünk a nép alkotó tevé­kenysége növeléséhez szüksé­ges erők tervszerű fejlesztésé­nek. Az emberek figyelmét a legfontosabb társadalmi prob­lémákra irányítani, ezek meg­oldására mozgósítani a dolgo­zókat — nem könnyű feladat, s ez a szocialista irányítással szemben támasztott igények egyike. Nem fölöslegesen hang­súlyozzuk azt a lenini elvet, hogy a vezető dolgozók legfon­tosabb képessége az emberek megnyerésének képessége. Pártunk XV. kongresszusa ugyancsak hangsúlyozta a szubjektív tényező jelentősé­gének növekedését, vagyis az ember szerepének növekedését a társadalmi kapcsolatokban. A munka feltételeinek tökéle­tesítése. a kulturális fejlettség és a szakképzettség, a munka és minden társadalmi tevé­kenység tudatos végzése mind olyan előny, amely gazdagítja a szocialista életstílust, s egy< úttal a termelés fejlődésének Ügyét is szolgálja. Az elmúlt évtizedben a szo­cialista munkabrigádok és a komplex racionalizációs brigá­A komplex intézkedések ér­vényesítésekor gazdasági gya­korlatunkban hátat kell fordí­tanunk azoknak a tervteljesí­tési formáknak, amelyekről be­bizonyosodott, hogy nem ve­zetnek eredményre, s tovább kell fejlesztenünk azokat az utakat, módszereket, amelyek beváltak. Nem szabad félni a régi elvetésétől, s az új mód­szerek érvényesítésétől. Szük­ség van azoknak az irányítási módszereknek bíráló elemzésé­re, értékelésére, amelyek a népgazdaság extenzív fejleszté­sének időszakában eresztettek gyökereket, s amelyekhez a kevésbé intenzív munka és a termelőeszközök kihasználásá­nak alacsony foka kapcsolódik. Megalkuvás nélkül bíráljuk mindazokat, akik továbbra is a kitaposott utakat akarják járni, s alaposan elemezzük azokat a munkamódszereket, amelyek már túlhaladottak, s elvesztet­ték gyakorlati jelentőségüket. A kényelmes hozzáállásra, a bürokratizmusra, a maradiság- ra és a rutinszerűségre a leg­nagyobb mértékben a dolgozó ember fizet rá. Nekünk pedig szilárdan ez utóbbi érdekeit kell védelmeznünk. Nem fél­hetünk az olyanokkal való szembeszállástól, akik a helyi érdekeket a társadalmi érde­kek fölé helyezik. Ez a köve­telmény minden állampolgárra érvényes. Éppen ezért a komp­lex intézkedések megvalósítá­sa nem csupán jelentős gaz­dasági, hanem mindenekelőtt rendkívüli fontosságú politikai feladat. Nem a réginek minden áron történő eldobása a célunk, ha­nem arról van szó, hogy az új intézkedések segítségével megszilárdítsuk a fejlett szo­cialista társadalom építésének irányvonalát. Minden új intéz­kedést az eddigi fejlődésünk folyamatosságaként, az arra való kötődésként kell értelmez­nünk. Az intézkedéseket szün­telenül kapcsoljuk össze a párt munkájával, hogy így elmé­lyültebbé váljék helyzetisme­retünk, hogy magasabb színvo­nalon küzdhessünk az új igé­nyek kielégítéséért, hogy az új munkafeltételeket összhangba hozhassuk a tervezés és az irányítás megfelelő módszerei­vel. Ezért az új rendszer meg­kát kapitalista piacokon kelle­ne beszereznünk. Tudnunk kell, hogy milyen jelentősége van a tervszerű áruértékesítés­nek, s annak, hogy az új ter­mékek gyártásának is adottak a távlati lehetőségei. Éppen ezért még erőteljesebben kell küzdeniink azért, hogy a ha­zánk és a Szovjetunió illetve a többi szocialista ország kö­zötti termelési kapcsolatok még jobban elmélyülnek. Ez a sző szoros értelmében az egész ország, s nem csupán a gaz­dasági szféra létérdeke. dók széles körű mozgalma bontakozott ki. Értessük meg ezekkel a munkacsoportokkal a népgazdaság fejlesztésének űj szükségleteit, hogy megnyer­jük támogatásukat az elfoga­dott intézkedések gyakorlati megvalósításához. Végezetül: nagyon fontos, hogy felhívjuk a figyelmet az üzemek szociális fejlesztési terveinek jelentőségére. A szo­ciális tervek értelmében az üzemvezetőségnek és a szak- szervezetnek nagyobb gondot keil fordítania az alkalmazot­tak lakáskérdésének megoldá­sára, óvodák, bölcsődék építé­sére. Mindez nagyon fontos, de a szociális fejlesztési terv­nek nagy szerepet kell játsza­nia az emberek munkaaktivitá­sa fejlesztésében, a szocialista életmód elemeinek elmélyítésé­ben és megszilárdításában. Egyre nagyobb jelentőséget nyernek az olyan kérdések, mint például az alkotó munka­végzés, a kollektivizmus, a verseny, a kölcsönös segítség- nyújtás, a haladó tapasztalatok népszerűsítése, s a dolgozók nagyobb arányú részvétele az irányításban. valósítását fontos stratégiai feladatnak kell tekintenünk. E feladatnak a párt vezető szerepe elmélyítése is lényeges alkotóeleme. A célok elérésé­nek ezért a párt eszmei és ak­cióegysége, a kommunisták egységes fellépése a politikai rendszer összes láncszemében alapvető előfeltétele. A gazdasági feladatok telje­sítése közben fontos feladat a pártosság követelményének ér­vényesítése. A pártvezetés és a társadalom szocialista irányítá­si szférája között létesítsünk teljes kölcsönös kapcsolatot. Husák elvtárs erről már a párt XIV. kongresszusán is megem­lékezett, amikor a következő­ket mondotta: „A társadalom- irányítással kapcsolatos igé­nyek közvetlenül tükröződnek abban, hogy növekszik a párt politikai-szervezési munkája iránti igény. Sok függ attól, hogy mennyire leszünk képe­sek a stratégiai és taktikai fel­adatok helyes megfogalmazá­sára, a fő láncszemek kijelö­lésére, a hatékony tuktika és a munkaformák megválasztásá­ra, a káderek helyes kiválasz­tására, felkészítésére és beosz­tására, a kijelölt feladatok kö­vetkezetes végrehajtásának el­lenőrzésére.“ A pártszerveknek és -szerve­zeteknek tehát nagy lehetősé­gük van arra, hogy szilárdít­sák a terv tekintélyét, hogy a munkahelyi kollektívákat meg­nyerjék a feladatok teljes és folyamatos végrehajtására. Ugyanakkor azonban olyan formákat és munkamódszere­ket kell alkalmazniuk, hogy az állami és gazdasági szerveknek a végrehajtásért való felelőssé­ge teljesen egyértelmű legyen. A pártmunká hatékonyságá­nak növekedése abban nyilvá­nuljon meg minden munkasza­kaszon, hogy a komplex intéz­kedéseket konkrét tervfelada­tok megoldásával kapcsolat­ban, az egyes munkahelyek adottságait figyelembe véve magyarázzák meg. Ügy kell dolgozni, hogy az irányítás va­lamennyi dolgozójának és az összes munkahelyi kollektívá­nak a törekvése, tevékenysége hozzájáruljon az ez évi terv teljesítéséhez és a hetedik öt­éves terv tökéletes előkészíté­séhez. LEJÁRT A KITAPOSOTT UTAK IDŐSZAKA FEJLESSZÜK AZ EMBEREK KEZDEMÉNYEZÉSÉT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom