Új Szó, 1980. március (33. évfolyam, 52-77. szám)
1980-03-18 / 66. szám, kedd
GAZDASAGUNK TOVÁBBI SIKERES FEJLESZTÉSÉÉRT Lobomé r Sfrougcrl ©ívtárs beszéde ci tervszerű irányítás tökéíetesítéséve! foglalkozó országos aktlvaértekezieten Tisztelt elvtársak, a népgazdaság irányítása pártunk politikájának egyik kulcsfontosságú része. Marx rámutatott, hogy ez minden termelési mód pótolhatatlan momentuma. Ez az általános érvényű tény még Inkább vonatkozik a szocializmusra, mivel a termelőeszközök társadalmi tulajdona az emberiség történetében első ízben teszi lehetővé, bogy céltudatosan kezeljék az egész társadalom gazdasági potenciálját, tervszerűen fejlesszék és gyarapítsák gazdagságát. A tervszerűség, a programozás és a céltudatosság a legfontosabb feltételei a végső cél elérésének — a kommunista társadalom felépítésének. Mindenki szántóra világos, hogy a szocializmus a kapitalizmussal szembe ni objektív lehetőségei és előnyei nem érvényesülhetnek önmagáktól. A szocialista társadalom valamennyi tagjának és láncszemének igyekezetét terv* szerűen és céltudatosan irányítani kell. Aligha találnánk' nálunk olyan embert, aki ezt az alapigazságot nem ismerné vagy tagadná. A gyakorlat azonban arról győz meg bennünket, hogy az Irányítás elsőrendű jelentőségének elismerésétől néha nagyon távol áll ennek megfelelő érvényesítése. Tudjuk ugyanis, hogy nemcsak azoknak az új ismereteknek a kihasználásában van sok tartalékunk, amelyeket az irányítás és a szervezés számára a tudomány nyújt, hanem gyakorta nem tartjuk tiszteletben a gazdaság szervezési és irányítási módszereinek elemi követelményeit sem. Ez még sürgetőbbé teszi, hogy ezen a szakaszon következetesen törekedjünk a további előrehaladásra. Fontos lépést jelentenek a népgazdaság tervszerű irányítási rendszerében előkészített, a párt központi bizottságának elnöksége és a szövetségi kormány által jóváhagyott módosítások. A MÓDOSÍTÁSOK LÉNYEGE A módosítások lényegének, okozati összefüggéseiknek megértése szerintünk az első és legfontosabb kérdés az intézkedések gyakorlati érvényesíts- sevel kapcsolatban. Annak a megértéséről van szó, hogy a népgazdaság irányításában sorra kerülő lépéseknek történelmi hátterük van és összefüggenek gazdaságunk jelenlegi helyzetével. Főképpen pedig aktív szerepet kell játszaniuk a nyolcvanas években előttünk álló szociális és gazdasági feladatok megoldásában. Természetesen e módosít ások végrehajtása több mint nyilvánvaló főképpen azért, mivel az irányítás mai rendszere lényegében — magától értetődőd en néhány kivételtől eltekintve — azokat a feltételeket tükrözi, amelyek gazdaságunkban az ötvenes években alakultak ki. Azonban tudjuk azt is, hogy az ötvenes évek végén megért a változás szükségessége. Az ismert okok — főképpen a tárgyi kérdések megoldásának nem reális projektje — következtében azonban a lényeges módosítások elmaradtak. Ezekhez a kérdésekhez a párt a hatvanas évek derekán újból visszatért, Jól emlékezünk még rá, hogyan forgatták ki ezt az igyekezetei és éltek visz- sza vele a népgazdaság irányítása szociális elveivel és magával a párttal szemben. Az előkészített javaslatokba a revizionizmus képviselőinek sikerült becsempészniük olyan elveket és mechanizmust, amelyek egyebek közt a piac ösztönös hatásának abszolutizálásában csúcsosodtak ki. Ezek a szocializmustól idegen elvek az irányítás módosításának végső tervezetet teljesen áthatották, minek következtében mint egész, elfogadhatatlanná vált. Még rosszabb volt azonban, hogy a gyakorlatban lényegében megbontották az arányokat és aláásták a szocialista gazdaság alapjait. A párt új vezetőségének tisztségbe lépése után múlhatatlanul foglalkozni kellett az egészen gyakorlati, legsürgősebb feladatok megoldásával: a terv szerepének megújításával, az irányításban a demokratikus centralizmus megújításával, a központi tervezést ismét össze kellett hangolni az önálló elszámolás elveivel, s fejleszteni kellett az irányításban a dolgozók tevékeny részvételét. A szocialista gazdaság említett alapelveinek megújítása a konszolidációs folyamat egyik feltétele, szerves része volt. A demokratikus centralizmus alapján a gazdaság tervszerű irányítása az egyik legfontosabb eszköze lett a XIV. pártkongresszuson kitűzött nagyon igényes szociális és gazdasági program sikeres teljesítésének. Ezt megállapítottuk a XV. kongresszuson is. Tudtuk azonban, hogy ezzel nem tettük félre az irányítás rendszerében és a gazdasági mechanizmusban szükséges módosítások megvalósítását. Tudtuk, hogy a szocialista tervszerű irányítás megújítása, számos részleges javulás ellenére, önmagában hathatósabban nem segíti elő és nem oldja meg ŕ— az akkori helyzetet tekintetbe véve ezt nehezen tehette volna meg — a legfontosabbat, amire a XIV. kongresz- szus törekedett, vagyis azt, hogy a gazdasági és a szociális fejlesztést követe kezetesen összekapcsolja a társadalmi termelés hatékonyságának rendszeres javításával, a gazdasági előrehaladás intenzív tényezőinek hathatósabb érvényesítésével. Éppen ennek tudatában a XV. pártkongresszus újból napirendre tűzte az irányítás rendszerében és mechanizmusában kívánt módosítások múlhatatlan szükségszerűségét. Olyan módosításokét, amelyek nem az irányítás egyik vagy másik részének részleges javításál céloznák, hanem kölcsönösen átfogó komplex intézkedéseket képezné-1 nek, amelyek a szocialista gazdaság irányítása alapelvei erősítésének minél több összefüggését érintenék. Mindez a termelés és a fogyasztás magas szintjén, a tudományos és a technikai fej' lödés egyre növekvő hatása, a szocialista gazdasági integráció folyamatának kiszélesedése és a világgazdaság új helyzete és befolyása feltételei között valósul meg. A gazdasági fejlődés feltételei és tényezői arányának megváltozása azonban nem az egyedüli ok. Az irányításban tükröződnie kell társadalmunk élete konkrét történelmi időszaka követel ményeinek. Ugyanakkor feltétlenül meg kell felelnie a jövőbeni fejlődés igényeinek, mivel csakis ilyen módon töltheti be társadalmi szerepét. Mindenki elismeri hogy a nyolcvanas években ránk váró feladatok jellege és igényessége — az elmúlt évtizedét is beleszámítva — minden eddiginél össze- hasonlíthatatlanabbul bonyolultabb. SIKERES ÉVTIZED Ügy vélem, helyénvaló, ha legalább röviden összefoglaljuk, mi minden változott meg nálunk a hetvenes években, a jövőben mi sokszorozza meg erőnket és lehetőségeinket; ugyanakkor ezek bizonyos tekintetben új igényeket támasztanak az irányító munkával szemben. Túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy ezek az évek sok tekintet-“ ben határkövet jelentettek, s a gazdasági fejlődés minőségileg teljesen új, az előző huszonöt esztendőtől alapvetően különböző időszaka vette kezdetét. Milyen változásokon ment át gazdaságunk, mi minden történt az eltelt Övtized folyamán? Beszéljenek ezekről a tények: — Az idén a nemzeti jövedelem eléri a 474 milliárd koronát és 1970-nel szemben 59 százalékkal lesz nagyobb; az említett időszakban a társadalmi munkatermelékenység 53 százalékkal növekszik. — A népgazdaságba csupán az utolsó tíz évben 1 billió 338 milliárd ko- rónát ruháztunk be. Az állóalapok értéke meghaladta a 2,5 billió koronát. A termelési szférában az egy dolgozóra jutó alapeszközök értéke az említett időszakban mintegy 60 százalékkal, ebből a gépekre eső érték több mint 75 százalékkal növekedett. — Lényegesen megerősítettük országunk ipari jellegét. Ebben az időszakban az ipari termelés a háromnegyedével növekedik, ugyanakkor gyorsabban fejlődnek a progresszív ágak és ágazatok. A gép- és a vegyipar termelése 110 százalékkal gyarapodott. Az idén az ipari termelésben a gépipar 30,3 százalékkal, a vegyipar pedig 8,6 százalékkal fog részesedni. — Ebben az időszakban fontos szerkezeti módosítások végrehajtását kezdtük meg. Közülük a leglényegesebbnek tartjuk az atomerőművek építésének programját, beleszámítva a berendezésük építésében való részvételünket is. Előrehaladtunk a számítástechnika gyártásában és megbirkóztunk a számirányítású szerszámgépek gyártásával is. Úgyszintén sikeresen megoldottuk különféle speciális termelés bevezetését, a csőprogramot és más, nagy jövőjű termelési ágak beindítását. Nagy fejlődést ért el a petrolkémia. Az eltelt kilenc év alatt a műanyagok előállítása a három és félszeresére, a vegyianyagok termelése a felével, a műtrágyák készítése pedig a kétszeresére növekedett. Megteremtettük a faanyagok és egyéb hazai nyersanyagok jobb kihasználásának feltételeit. 'Az egyik legigényesebb népgazdasági művelet a fűtőanyag és energetikai bázis összetételének módosítása. A mostani ötéves tervidőszakkal kezdődően fokozott mértékben irányt vessünk a hazai források, főképpen a szilárd tüzelőanyagok és a magenergia kihasználására. Míg az ötödik ötéves tervidőszakban a hazai termelés a:.; energetikai források növelésében nem egészen hat százalékkal részesedett, addig a mostani ötéves tervidőszakban, részesedése körülbelül az egyötödére emelkedett. — Néhány kedvezőtlen időjárású esztendő ellenére a mezőgazdasági termelés 1970 tői 19 százalékkal nőtt; a gabonatermesztés 2 millió tonnával, vagyis 27,4 százalékkal, a hústermelés 540 000 tonnával, vagyis 39 százalékkal, a tejtermelés 18 százalékkal, a tojás- termelés pedig 21 százalékkal gyarapodott. A mezőgazdaságban ugyanakkor további 213 000-rel csökkent a dolgozók száma, a munkatermelékenység 45 százalékkal, s a termelés intenzitása egy hektár mezőgazdasági területre számítva 22 százalékkal növekedett. Alapvető jelentőségű tényező a mező- gazdaságban, hogy az egy főre jutó állóeszközök értéke több mint n kétszeresére, ebből a gépekkel való ellátás értéke közel a két és félszeresére növekedett. Tavaly egy hektár mező- gazdasági területre átlagosan 254 kg műtrágyát juttattak, ami 85 kilogrammal több, mint egy évtizeddel ezelőtt. Ezzel megerősítették a mezőgazdasági termelés ipari jellegét, s az élelmiszer- termelésben növeltük az önellátás mértékét. — Bővült építőiparunk teljesítőképessége is nemcsak a lakásépítésben, hanem az ipari objektumok építésében is. Az építőipar produkciója az 1970. évivel összehasonlítva az idén 91,7 szá-* Zalákkal növekszik. Ebben az ágazat-« ban a gépi ellátottság egy dolgozóra számítva 10 év alatt mintegy két és félszeresére növekedett. Az építőipar képes volt nagy lakótelepek és olyan kiterjedt ipari és közlekedési létesítmények felépítésére, amilyenekre nálunk eddtg nem volt péida. — Az említett időszakban egyre növeltük a tudomány és a technika fejlesztésére fordított anyagi eszközöket. 1970-ben erre a célra körülbelül 11 milliárd koronát fordítottunk, az idén pedig több mint 19 milliárd koronát költünk. A licencek vásárlására fordított összeget a háromszorosára emeltük. — A foglalkoztatottság szakaszán lényeges változtatásokat hajtottunk végre mind az ágazati, mind a képesítési összetételt illetően. Mint már említettem, a mezőgazdaságban folytatódott a dolgozók számának csökkenése az ipar, az építőipar és főképpen a harmadik szféra javára. Részesedése az 1970. évi 34,1 százalékról 37,7 százalékra növekszik. A képesítést tekintve a közép- és a főiskolai végzettségű dolgozók aránya 21,6 százalékról 26 százalékra emelkedett. — A hetvenes években népgazdaságunk általános eredményeiben jelentős fejezetet képez a Szlovák Szocialista Köztársaság további gazdasági előrehaladása. A két nemzeti köztársaság gazdasági színvonala kiegyenlítését célzó irányvétel ebben az időszakban a tár-- sadalmi élet valamennyi területén érvényre jutottt. AZ ÉLETSZÍNVONAL EMELKEDÉSE A FORRÁSOK KÉPZÉSÉTŐL FÜGG — Az életszínvonal fejlődésében a hetvenes években értük el a legnagyobb növekedést. A pénzbevételek a felével növekedtek és összegük tavaly meghaladta a 343 miiliárd koronát. A lakosságnak az ingyenes szolgáltatásokból és termékekből származó jövedelme a négyötödével emelkedett. Megváltozott a háztartások bevételének az összetétele is. 1970-ben a háztartások 32 százalékéban az egy főre eső jövedelem 9600 korona átlag alatt volt, s a háztartások 12 százalékában haladta meg a 19 200 koronát. Ma a helyzet lényegében ennek a fordítottja. Az első csoportba a háztartásoknak mindössze 12,7 százaléka tartozik, a második csoportba pedig már a 30 százaléka. Az utóbbi kilenc év folyamán az általános társadalmi fogyasztás a teljes kétharmadával növekedett. Ez magában foglalja azokat az eszközöket is, amelyeket a gyermekes családok és a fiatal házasok megsegítésére, a nyugdíjasok helyzetének javítására, az iskolaügyre, a kulturális tevékenységre és az egészségügyre fordítunk. Szemléltetésképpen megemlítem: 1970-ben 1000 korona munkabérre a társadalmi fogyasztásból 466 korona bevétel jutott, tavaly ez az arány már 538 koronára emelkedett. Ehhez az eredményhez nem kell külön kommentár, és sok mindent előre meghatároz. — További jelentős tény hogy a múlt évtizedben a szövetkezeti földművesek jövedelme elérte a népgazdaság többi ágazata dolgozói jövedelmének szintjét. A szövetkezeti földművesek átlagos jövedelme 1970-ben a többi ágazat dolgozói átlagos munkabérének nem egészen 84 százalékát érte el; 1978-ban azonban teljesen kiegyenlítődött a szövetkezeti földművesek és a többi gazdasági ágazat dolgozói átlagos munkabérének színvonala. — Az egy lakosra jutó személyi fogyasztás 1970-hez viszonyítva 31 százalékkal növekedett. Ezen a téren azonban lényeges az összetétel. Ez például rámutat, hogy kilenc év alatt az egy lakosra jutó húsfogyasztás 12 kilóval — 72 kilóról 84 kilóra — emelkedett; a tojás fogyasztásában 13 százalékos a növekedés. A háztartásokban megkétszereződött az egy főre jutó villany- és gázfogyasztás. 100 háztartásban 1970-ben 18 személyautó volt, ma pedig 40 van. így szemléltethetnénk további adatokkal a háztartások tartós fogyasztási cikkekkel való ellátásának fejlődését a szabad idő kihasználása lehetőségeinek bővülését. Hiszen például tíz évvel ezelőtt három és fél millió állampolgárunk ment külföldre üdülni vagy rövidebb turistautazásra, tavaly pedig már kilencmillióan jártak tőlünk külföldön. Az életszínvonal fejlődését illetően az említett időszakot a lakásépítés soha nem látott üteme jellemezte. Tíz év alattt — 1980-at is beleszámítva —- több mint egy és negyed millió új lakást adnak használatba, ami a hatvanas évekhez viszonyítva csaknem a felével több. Tetemes összegeket fordítottunk a közérdekű építkezésekre, amelyeket ál» lampolgáraink a Z-akcióban végeztek;; ilyen módon legalább 50 milliárd korona értékű művet alkotnak. És itt van az iskolaügy és fejlődése, az egészségügy, valamint a nem termelő szféra más szakaszainak előreha-» ladása. Az eltelt évtizedben egyéb új kérdések is előtérbe kerültek. Az életkörnyezet fokozott védelmére, a munka' környezet javítására gondolok, ame* lyek szerves részét képezik az élet- színvonalnak és a szocialista életmód formálásának. Ezekre szintén jelentős anyagi eszközöket fordítottunk. Ezekkel a kérdésekkel nagyon szoro* san összefügg az is, hogy sikeresen hozzáfogtunk olyan feladat teljesítéséhez, mint a főváros, Prága építéséhez és átépítéséhez, elsősorban lakás- és közlekedési kérdéseinek, infrastruktúrája és terciális szférája problémáinak megoldásához. E feladat igényességét igazolja az a tény, hogy az utóbbi tíz év alatt erre a célra mintegy 140 milliárd koronát fordítottunk, míg az 1961—1970-es években ez a tétel 47/ milliárd korona volt. Emellett ne feledjük, hogy mindaz, amit a társadalom' fejlesztése érdekében végeztünk, olyan helyzetben ment végbe, amikor a belső, főképpen pedig a külső feltételek: rendkívül bonyolultakká, nehezekké váltak. Jogosan állapíthatjuk meg tehát, hogy amit az ország előrehaladásában, anyagi és technikai bázisának gyarapításában, az életszínvonal fejlesztésében, az emberek életfeltételeinek javításában hazánkban elértünk, annak nincs párja eddigi' fejlődésünkben. Természetesen ennek a ténynek más oldala is van, mégpedig az elért színvonal reprodukciójának nagyfokú igényessége. Mindenki számára világosnak kellene leni nie, hogy a nyolcvanas években a növekedés ilyen mérete megismételhetetlen, s hogy önmagában a mai magas színvonal megtartása is egész gazdaságunk hatékonysága és teljesítőképessége lényeges fokozódásától függ. A mostaninál jóval kifejezőbb teljesítőképességétől függ. Ezt tudatosítania kell egész társadalmunknak A párt központi bizottsága elnökségének és a szövetségi kormánynak az irányítási rendszerre vonatkozó intézkedései is ezt a célt követik. A SZÖVETSÉGI SZERZŐDÉS JELENTŐSÉGE A gazdaság és az életszínvonal fejlesztésében elért eredményeink közvetlenül és növekvő mértékben függnek Össze a nemzetközi munkamegosztásban való elmélyülő részvételünkkel, külkereskedelmünk növekedésével, 1980. Hl. 18 4
