Új Szó, 1980. február (33. évfolyam, 27-51. szám)

1980-02-08 / 33. szám, péntek

örülnek, ha segíthetnek A gyermekekről való gondos­kodás szép, de nehéz feladat. Szocialista társadalmunk segít­sége nélkül, mely sokféle for­mában nyilvánul meg,.«amely* re minden szülőnek, illetve gyermeknek joga van, szinte el­képzelhetetlennek tartjuk a . gyermeknevelést. Sorolhatnánk a különböző alkalmakkor kifi­zetett egyszeri, vagy a rend­szeresen folyósított segélyeket, melyekkel a gyermekes csalá­dok szociális és gazdasági hely­zetét szilárdítjuk. A megfelelő anyagi körülmények csupán a gyermeknevelés alapját képe­zik, de nem hagyhatók figyel­men kívül. A nemzeti bizottsá­gok feladatkörébe tartozik, hogy figyelemmel kísérjék a csa­ládok életét s így idejében ész­revegyék és intézkedjenek, ha a családban olyan kedvezőtlen helyzet alakul ki, mely káro- san befolyásolja a gyermek fej­lődését. JOGI VÉDELEM, ANYAGI TÁMOGATÁS A lévai (Levice) Járási Nemzeti Bi­zottság család- és gyermekvédelmi osztályának sokré­tű a munkája. Mar­gita Beňová, az osztály tapasztalt vezetője így foglal­ta össze tömören tavalyi tevékenysé­güket: — Az elmúlt esz­tendőben, mely a gyermekek nemzet­közi éve volt, fi­gyelmünket első­sorban a gyerme­kek Jogainak védel­mére és szükségle­teinek fokozott ki­elégítésére, valamint a megelő­ző tevékenységre összpontosí­tottuk. Szociális és Jogi védel­met, társadalmi segítséget 2346 gyermekes családirak nyújtot­tunk. Összesen 461 javaslatot tettünk a bíróságnak a gyer­mektartási díj emelésére, 105 esetben pedig a bíróságot kér­tük, hogy kötelezze a szülőt a gyermektartás fizetésére. 574 bírósági tárgyaláson vettünk részt, védtük a kiskorúak ér­dekeit. A felmerülő problémák megoldásához hozzájárult az 1205 családi látogatás is. A gyermekek anyagi helyzetének javítása érdekében 317 gyer­meknek összesen 550 000 koro­na, öt családnak pedig 11000 korona segélyt adtunk. Ezekben az esetekben természetesen fi­gyelembe vettük a gyermekek ellátásának milyenségét is. Je­lentős összeget, 3,5 millió koro­nát fizettünk, ki a múlt évben a gyermekgondozási szabadságon levő nőknek. A felsorolt adatok sokatmon- dóak, de korántsem elegendők ahhoz, hogy az osztály tevé­kenységét jellemezzék. Egy-egy adat mögött számmal aligha ki­fejezhető odaadó, felelősségtel­jes munka rejlik, melyet csak az tud értékelni, aki egy kicsit betekint az irathalmazokba, me­lyekben emberi sorsokról, gyer­mekek életéről, jelenéről és sokszor bizonytalan jövójérői van sző. •— Ahány eset, annyiféle meg­oldást kell keresnünk, s ez te­szi munkánkat változatossá, s nemegyszer bonyolulttá — mon­dotta az osztályvezető, -r- Még a legegyszerűbbnek tűnő kér­vényt sem intézhetjük el körül­tekintés, a tények ellenőrzése nélkül. A legfontosabbnak min­dig a gyermek érdekét tartjuk. NEVELŐSZÜLŐK ES ÖRÖKLEFOGADÖK Ha valaki segítségre szo­rul, általábbn minden nehézség nélkül megtalál minket, tudja, hogy ide kell fordulnia. Mi a lehetőségekhez mérten, segí­tünk is. Nem ilyen egyszerű a dolgunk, ha például a helyi, nemzeti bizottságtól, vagy vala­melyik tömegszervezettői érte­sülünk arról, hogy a szülők el­hanyagolják a gyermekük ne­velését. Gondos mérlegelés, több vélemény kikérése után döntünk a teendőkről. Elsősor­ban megpróbáljuk a szülőket meggyőzni, hogy változtassa­nak helytelen életmódjukon, s Boldog gyermekkorukért mindnyájan felelő­sek vagyunk (Gyökeres György felvétele) ha ez nem sikerül, más megol­dást keresünk. Vagy otthonba, vagy nevelőszülőkhöz kerül ilyen esetekben a gyermek — magyarázta. Közismert, hogy gyermekott­honainkban kevés a hely és a legjobb törődés sem pótolja a családi környezetet. A nevelő­szülői gondoskodás jó formá­nak bizonyult a lévai járásban is. Jelenleg 30 családban 33 gyermek A1 nevelőszülőknél, akik minden igyekezetükkel pótolják az elvesztett, vagy nemtörődöm szülőket. Az emlí­tett harminc eset közül nyolc­ban a nagyszülők, tizenkettő­ben más rokonok a nevelők, tíz esetben pedig nincs rokonsági kapcsolat a gyermek és a ne­velőszülők között. A nemzeti bi­zottság dolgozói rendszeresen látogatják ezeket a családokat, s jelentős az az anyagi támoga­tás is, melyben a gyermekek, il­letve a nevelőszülők részesül­nek. A múlt évben az előbbiek­nek 202 430, az utóbbiaknak pe­dig 74 800 koronát juttattak. — Nem ilyen könnyű a hely­zetünk az örökbefogadásokkor — tájékoztat Margita Beňová. — Elsősorban gyermektelen há­zaspárok szeretnének örökbefo­gadni gyermeket. Tavaly öt gyermek talált így otthonra. Nagyon fontos, hogy az ilyen esetekben az örökbefogadóknak szilárd legyen az elhatározá­suk, s hogy ne csak az anyagi Értékes felajánlások Az érsekújvári (Nové Zám­ky) Járási Építőipari Vállalat dolgozói a felszabadulás 35. évfordulója tiszteletére értékes kötelezettségvállalásokat tettek. Az idei feladatok hiánytalan teljesítésére irányuló felajánlá­sok értéke több mint félmillió korona. A tömegpolitikai munka terü­letén tovább javítják a pártok­tatás színvonalát, tökéletesítik a szakszervezeti oktatást és a szocialista munkabrigádok tag­jainak 60 százalékát bevonják a szocialista munkaiskolába. Ügyelnek arra is, hogy a vál­lalat dolgozói lakóhelyükön Is bekapcsolódjanak a közéletbe. A szakszervezeti bizottság tovább javítja a dolgozókról való gondoskodást. Rendszere­sítik az orvosi ellenőrző vizs­gálatokat és gondoskodnak a dolgozók üdültetéséről is. Talál­koznak a nyugdíjasokkal, meg- ünneplik a nemzetközi nőnapot, kézimunka kiállítást rendeznek, ellátogatnak a gyermekottho­nokba. Felajánlották, hogy az idei terv feladatait 150 000 koroná­val teljesítik túl. Huszonnégy lakást, valamint Párkányban (Štúrovo) a közművesítést a kitűzött határidőnél előbb feje­zik be. Arra törekednek, hogy az építkezéseket a lehető leg­jobb minőségben adják át. To­vább javítják a munkaidő ki­használtságát és csökkentik az anyagfogyasztást. A tavalyihoz viszonyítva 2 százalékkal keve­sebb energiát és üzemanyagot használnak fel. A szakszerve­zeti tagok üzemüknek és a köz­társaságnak mozgalom kereté­ben minden egyes dolgozó nyolc órát dolgozik társadalmi munkában a munkafeltételek ja­vításán. Ezer százötven dolgozót von­nak be a szocialista versenybe. Hat kollektíva az aranyfoko­zatért, négy pedig az ezüstért versenyez. Tovább fejlesztik az újítómozgalmat. A dolgozók 80 százaléka érvényesíti a Baszov- módszert és ezáltal 2 százalék­kal csökkentik az üzemi bale­setek számát. —mťš— körülményeket vegyük figye­lembe, hanem azt is, hogy adot­tak-e a feltételek a kölcsönös érzelmi kapcsolatok kialakulá­sához a gyermekek és az örök- befogadók között. Eddig csak pozitív tapasztalataink vannak. Megfigyeltük, hogy egyszerűbb falusi emberek inkább képesek az érzelmi szálak erősítésére, mint a tanultak, akik közül so­kan túlságosan előnybe helye­zik az ésszerűséget, az anyagia­kat. Néha bizonyos törést okoz az, hogy a nevelőszülők nagy hálát várnak az örökbefogadott gyermektől, gondolván, hogy erre joguk van, annak az áldo­zatnak az ellenében, melyet a gyermek érdekében hoztak. LEGFONTOSABB A NEVELÉS Az a legszomorúbb, amikor a szülő (de megtörténik nemegy­szer, hogy mindketten) lemond a gyermekéről. A házastársak közül, főképp a válások után, egyik fél sem akar nagyobb ter­het viselni a másikénál, s ilyen­kor a semmiről sem tehető gyermek az áldozat. — Ön szerint megelőzhetjük az ilyen eseteket? — kérdez­tem. — Igen, de ehhez helyes ne­velésre van szükség — válaszolt az osztályvezető. — A szülők és a gyermek közt kialakult vi­szony később, amikor a fiatal saját családot alapít, nagyon fontos szerepet játszik. Ä túl­zott szülői gondoskodás is meg­bosszulja magát. Nagyobb gon­dot kell fordítani a fiatalok fel­készítésére a házaséletre. Első­sorban a családban a szülőknek nem szabad erről megfeledkez­niük. Egyre többet várunk a há­zassági tanácsadóktól és a tö­megszervezetek, a Csehszlovák Vöröskereszt és a nöszövetség felvilágosító, nevelő tevékeny­ségétől. A munkahelyeken a szakszervezeti bizottságoknak nagyobb figyelmet kellene szen­telniük a dolgozók magánéle­tének, hiszen a családi problé­mákkal küzdő dolgozó legtöbb­ször nem nyújtja u kellő telje­sítményt. Az sem lehet a veze­tők számára közömbös, hogyan viszonyulnak környezetükhöz, családjukhoz a beosztottak. A szoros, őszinte emberi kap­csolatok kialakítása, elsősorban a családokban, melyek társadal­munk a lapse j tjeit képezik, na­gyon is fontos, annak ellenére, hogy a rohanás közben gyak­ran megfeledkezünk erről. Az egyéni boldogságot, a jövőt és a gyermekek jövőjét mindez nagyban befolyásolja. A gyer­mekek sorsáért nagy felelős­séggel tartozunk. Ha ezt vala­mennyien kellőképp tudatosíta­nánk, kevesebb volna a nem­zeti bizottságokon a megdöb­bentő eseteket tartalmazó ira­tok száma. DEÄK TERÉZ Kommentáljuk Nyugtassuk, áltassuk magunkat? A Szövetségi Statisztikai Hivatal 1979. évi helyzetet tük­röző minapi jelentésében a többi között egy érdekes népe­sedési adatot is olvashatunk. Nevezetesen azt, hogy tavaly nálunk 129 ezer házasságot kötöttek, egyidejűleg pedig 32 ezret felbontottak. A statisztikai évkönyvekben jónéhány évre visszalapozva megállapíthatjuk, hogy ez az arány —■ Csehszlovákiában minden negyedik házasság válással ér véget — lényegében állandósult. Nyugatssuk magunkat, hogy világviszonylatban nem tar­tozunk a listavezetők közé? Vagy talán elégedjünk n»eg házassági jogunk „aranyszabályával“, miszerint társadalmi szempontból is célravezető minden olyan házasság felbon­tása, amelyben tarthatatlanul megbomlott a házastársak viszonya, úgyhogy már aligha képzelhető el a házassági életközösség helyreállítása és az annak idején államilag elismert, megerősített frigy immár nem tölti be a szocialista erkölcsre épülő hivatását? Nem nyugtathatjuk magunkat ezzel. A miértre a válasz az, hogy a család a szocialista viszonyok között is a tár­sadalom egyik alapegysége, amelynek elsősorban, bár nem kizárólag, meghatározó szerepe van a gyerekek harmonikus nevelésében. Így hát nem lehet számunkra közömbös, hogy hány házasság szekere rekedt kátyúba és főként az, hogy hány gyerek veszti el részben vagy teljesen az egyik szü­lőjét. S az ezzel kapcsolatos tények valóban figyelmeztetőek. Egyetlen adat cfnnek bizonyítására. Hazánkban évről évre mintegy 25 000 gyerek jut erre a sorsra. Ez a sors pedig többnyire — eltekintve a dolog erkölcsi és nevelési vonat­kozásaitól — egyidejűleg alacsonyabb életszínvonalat és nagyobb társadalmi kötelezettséget is jelent. Mondhatná valaki: mit tegyünk, ha helyesen és váitoz tathatatlanul elvetjük a házasság felbonthatatlanságának egyes katolikus országokban még ma is érvényesülő elvét és lia a társadalomnak gyakorlatilag szinte nincs beleszó­lása abba, hogy ki kit választ élete párjául? Ezen túlme­nően, az értelmesen gondolkodó ember azzal is tisztában van, hogy a válókereset benyújtása után a bíróság eszkö­zeivel már csak szórványosan érheti el a házassági közös­ség helyreállítását. Nem is beszélve arról, hogy a válóperi eljárás szigorítása töbhé-kevésbé csak a házasságok for­mális, vagyis a társadalmi törekvéseinkkel és az erkölcsi Hermáinkkal ütköző fenntartására vezethet. Egyszóval tegyük ölbe a kezünket? Nem, erről nincs és nem is lehet szó. A megoldás kulcsa egyrészt a házasságok felbomlását előidéző okok megszün­tetése, vagy legalább hatásuk csökkentése. Ez ugyan nem mindéit esetben lehetséges, mert például társadalmilag hogyan is hathatnánk a válások legnagyobb számát kiváltó okra, az ellentétes jellemvonásokra? Itt — és más, ehhez hasonló jellegű oknál is — főszerepe van a házasságra lépúk megfontoltságának, körültekintésének, emberismere­tének, lényegében annak, hogy ne hűbelebalázs módra szánják rá magukat erre a rendkívül fontos döntésre. Azt azonban senki sem vitatja, hogy többet tehetünk és kell is tennünk, mondjuk az alkoholizmus visszaszorítására, amely a férfiak esetében 13 százalékban sírásója a házas­ságoknak. Másrészt nagy szerepe van a megelőzésnek is, ennek keretében a fiatalok felkészítésének a házastársi és a családi életre Erre vannak intézményeink, csak a munkájuknak kell hatásosabbá válnia. S végül a család­nak, az iskolának, de általában a társadalomnak is elmé­lyültebben kell törekednie új erkölcsünk elplántálására. Ezen a területen ugyanis kár lenne áltatni magunkat, hogy a szocialista nevelés és morál már maradéktalanul kitölti mindazokat a hézagokat, amelyek a valláserkölcs törvény­szerű háttérbe szorulásának, de egyben a környező világ nem egyszer mételyező hatásának tudati és érzelmi kövei kezményei, Mert aligha a véletlen müve, hogy a kevésbé urbamzálódott. az erkölcsi gyökereihez szívósabban kö­tődő Szlovákiában, a lakosság arányszámához mérten jóval kevesebb a válás mint Csehországban. GÄLY IVÁN ORVOSI TANÁCSADÓ A Éipypsiiií szMzspMt Szocialista államunk alapve­tő kötelességének tartja a nők és az anyák egészségéről való gondoskodást. Az egészség­ügyünk szervezeti felépítése ke­retében ez a feladat u nőgyó­gyászokra hárul, akik a ki­vizsgálásokat a nőgyógyászati rendelőkben és tanácsadókban, a kórházak nőgyógyászati osz­tályain és a szakintézetekben végzik. A szűrővizsgálatok a nőgyó­gyászok munkájának lényeges részét képezik. Ezek segítsé­gével gyakran felderíthetők a nemi szervek fejlődési rendel­lenességei, főleg a fiatalabb korosztálynál, a havi vérzés rendellenességei, folyások, med­dőség, a deréktáji fájdalmak okai stb. A szűrővizsgálatok fő célja azonban a daganatos meg­betegedések idejében történő felismerése a nemi szerveken és a mellen. A daganatok le­hetnek veszélytelenek is, azon­ban ebben az esetben is meg­felelő kezelést igényelnek. A rosszindulatú daganatok keze­lése jóval könnyebb és ered­ményesebb, ha idejében ismerik fel. A daganatok veszélyessége főleg abban rejlik, hogy a nő magát betegnek nem érzi, mi­vel a betegség kezdeti stádiu­ma tünetmentes és fájdalom nélküli. A jó hozzáférhetőség és a korszerű vizsgálómódsze­rek lehetővé teszik a rák korai felismerését, ami pl. a gyomor-, a tüdő-, a májrákról nem mond­ható el. Sok ember tudatában még ma is él az a nézet, hogy orvosi vizsgálatra csak a betegnek van szüksége. Ez a helytelen nézet főleg a nők között terjedt el, és elsősorban a nőgyógyá­szati kivizsgálásokkal kapcsolat­ban. A nőgyógyászati kivizsgá­lást sok nő nem csupán az ért­hető (de indokolatlan) okok miatt utasítja el, amilyen pl. a szégyenérzet, hanem a tájé­kozatlanságból eredő félelem miatt, sokan nem tudják ugyan­is elképzelni, miből áll egy egy ilyen szűrővizsgálat. Sokan az esetleges betegség felfedezésé­től is félnek. Ezzel természete­sen csak maguknak ártanak. A szűrővizsgálatokon több ki­vizsgálási módszert alkalmaz­nak. Ilyen a tapintással és a hüvelytükör segítségével vég­zett vizsgálat, vagy az úgyne­vezett kolposzkopos vizsgálat. Az utóbbi lehetővé teszi a méh­száj megtekintését, ahol a leg­gyakoribbak a kóros elváltozá­sok. A szűrővizsgálatok kere­tében a melleket és a nyirokmi­rigyeket is megvizsgálják. A méhszájon talált kis fe­kély — erózió — nem jeleni rákot, mint ahogy azt sok nő gondolja, azzal gyanúsítja az orvost, hogy el akarja titkol­ni a valódi betegséget. Az eró­zió is szakkezelést igényel, mi­vel bizonyos körülmények kö­zött és ha túl soká tart veszé­lyessé válhat. Az erózió létezé­séről a nő nem tud, nehézségei nincsenek, és így csak ezeken a szűrővizsgálatokon fedezhető fel. Minden nőnek, a saját érdé* kében, évente legalább egyszer fel kellene keresnie a nőgyó­gyászt. Dolgozó nőknél kötelező a munkába lépés előtti nőgyó­gyászati kivizsgálás, ezután pe­dig évente egyszer az üzemi nőgyógyász végez szűrést. A többi nő kivizsgálását a körzeti orvos — idézés alapján végzi el. Egészségügyünk a gyógyító- megelőző munkát arra a terü­letre összpontosítja, ahol em­bertársainkat a legnagyobb ve­szély fenyegeti. Az ilyen igé­nyes, sokszor nem eléggé meg­becsült munka a nők aktív hoz­zájárulását is igényli. A nők­nek azzal a tudattal kell fel­keresniük az orvost, hogy a ki­vizsgálások egészségük védel- mezését szolgálják. Csak így alakulhat ki az orvos és a nő között egészséges együttműkö­dés, ami segít a gátlások leküz­désében, elősegíti a kezelést, és nem egy esetben életet ment. Dr. JAROSLAV HINST 1980. II. 8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom