Új Szó, 1980. február (33. évfolyam, 27-51. szám)

1980-02-07 / 32. szám, csütörtök

Zajban nem lehel tanítani Milyenuek mondjam Vágó Ti­bor hangját? Finomnak, lágy­nak vagy bársonyosnak? Tulaj­donképpen mindegy. Szépen be­szél. Szemében szüntelenül va­lamiféle fény játszik. Vajon hol a forrása? Talán a derűs termé­szetben, talán a rendezett csa­ládi életben, talán az iskolában és iskolán kívül végzett mun kában, de az is lehet, hogy a lélekben, melynek a régi mon­dás szerint, tükre a szem. Tu­lajdonképpen mindegy. Meg­nyugtató és biztató ez a fény. Néha fölerősödik, körülfogja egyik másik mondatot. — Igen, Nagydarócon vagyok igazgató ,a magyar iskolában. Második éve. Fülekpüspökín születtem, egyszerű családban, apám kőműves volt. Zenésznek készültem annak idején, nem pedagógusnak, de a körülmé­nyek úgy hozták, hogy a kon­zervatórium helyett Rozsnyóra mentem tanulni, itt ismerked­tem meg a feleségemmel, aki Krasznahorkán született. Ö szó­lóénekes volt az iskola együtte­sében, én zemész. — Csupa kultúra — szól köz­be a feleség, közben forró ká­véval kínál meg barackpálinká­val, mely öblös üvegpohárban ring. — Amikor katona voltam, ak­kor házasodtunk össze, Húsz évig együtt tanítottunk a füleki iskolában, vagyis itt, a szom­szédban. — Másutt nem is tanított? — De igen. Marcelházán kezdtem, oda helyeztek. Két hó­napig voltam ott, az igazgató szobájában aludtam, vaságyon. Nagyon tetszett Marcelházán a kollektíva. Azóta is azt a szel­lemet keresem. Kürti Péter igaz­gató szellemét, ő volt a kulcs­ember. A tanítók számára ott akkor az jelentette a problé­mát, hogy haza kell menni. Ma mindenki igyekszik haza, igaz fölgyorsult az élet, más is, mint akkor volt, ötvenhétben. A ka­tonaság után egy évig pionír- vezető voltam, már Füleken, majd levelező tagozaton elvé­geztem a zene—orosz szakot Nyitrán. Közben új házat épí­tettünk Fülekpüspökín, édesa­pámmal. Tavasszal hozzákezd- tiink, őszre befejeztük. Persze, az igazság az, hogy tíz évig épí­tettük, mindig hozzátettünk va­lamit. Akkoriban alacsony volt a fizetésem. Szegények voltunk, és ha őszinte akarok lenni, ezért végeztem el a táncmesteri tanfolyamot is, melyet a Nép­művelési Intézet szervezett. És a járásban szükség is volt tánc- mesterre. — Ezek szerint, bár lehet, hogy tévedek, két órával eze­lőtt, a ragyolci iskolában nem népi táncot, hanem társastán­cot tanított azoknak a lányok­nak, fiúknak. — Igen. nyolcadikosoknak, kilencedikeseknek. Tánc- és il­lemtanfolyam is egyúttal. Egy re kevesebb jut rá az időmből, és fáraszt is már. A feleségem­nek van tánccsoportja most, ko­rábban kétszer harmadik helye­zést értünk e! Zselízen, és a fői klórcsoport részt vett az or­szágos seregszemlén, Eperjesen. Amíg Füleken voltam, együtt szoktunk dolgozni, én szolgál­tattam a zenét. — Még nem is kérdeztem, mi­lyen hangszeren játszik. — Harmonikán. Tízéves ko­romban már zenekari tag vol­tam, gyermekként jártam ver­senyekre. Mindig a zenét sze rettern, tanítani is. Vassányi Auréljának is köszönhetem, aki egykor tanítóm később kollé gám volt, illetve hát ma is az, ha más iskolában is vagyok már. Ritka jó tanítónő. Amit a füleki iskolában elértem az énekkarral, az> Vassányinéval értem el. Az országos énekkari fesztiválig küzdöttük föl az énekkart. Ma is szépen dolgo­zik. — Hadd áruljam el, ő emlí­tette nekem az ön nevét. Azt mondta, hogy Vágó Tibor na­gyon tud a gyerekek nyelvén beszélni, meg azt is, hogy tagja a híres füleki munkásdalárdá­nak, meg azt is, hogy Nagyda- rocon szintén vezet énekkart. — Ami a gyerekeket illeti, azt hiszem, szigorú vagyok hoz­zájuk, de amikor a helyzet meg­engedi, talán -más. Megkövete­lem a fegyelmet, zajban nem lehet tanítani. Valóban éneke­lek a munkásdalárdában, a te­nor kettő vezetője vagyok. Nagydarócon pedig zenét és oroszt tanítok, és valóban van énekkarunk, negyven gyerek al­kotja. Rendszeresen próbálunk, általában fél kettőtől, hogy a gyerekek elérjék a buszt. Be­mutatkoztunk már a szülőknek, tetszett a műsorunk. Eget verő teljesítményre még nem va­gyunk képesek, az egyszólamú énekek szépen mennek, a több szólamúak körül vannak prob­lémák. — A kollégák mit szólnak ah­hoz, hogy az igazgató énekkart vezet? — Természetesnek veszik. El is várják. Ugyanazt csinálom, mint azelőtt. A járási verse­nyen mi a kezdők csoportjában indulunk majd. Mindent elköve­tünk, hogy elérjünk egy maga­sabb szintre. Bárdos- és Kodály feldolgozásokat, orosz forradal­mi és népdalokat éneklőnk. — Hogy érzi magát Nagyda­rócon? — Nem törekedtem arra, hogy igazgató legyek, a járás javasolt, de az is igaz, hogy vágytam egy kisebb tantestület­be, hasonlóba, mint amilyeui Marcelházán volt. Tizenegyen vagyunk, a járás legkisebb ma* gyár iskolája a miénk, a járás szélén, úgyhogy a gyerekek fe­le, mintegy 125 tanuló a rima- szombati járásból jár hozzánk. Aztán Ozsgyánból, Guszonából, Hegymegéről, Lyukvapusztáról és természetesen a nagydaróci gyerekek. Tíz elsőst várunk az idén, tavaly öt volt (erre a be­szélgetésre még a beiratkozás előtt került sor — a szerző megjegyzése). Nem sok gyerek születik a faluban, városokba költözik a fiatalság nagy ré­sze. Kis iskola vagyunk, de so­kat emlegetett, több tanulónk szép sikerrel szerepel különbö­ző versenyeken. Nagydarócról sokan végeztek egyetemet. Ipar­kodó gyerekek, nagyon akar­nak. akarják a kitüntetett bizo­nyítványt. — Szülőfalujáról, Fülekpíispö- kiről mit mondana? — Hatvannégyig laktunk ott. Rendezett falu, büszke emberek lakják, de van is mire büszké­nek lenniük. Dolgos emberek. Ha hallok, olvasok róluk, meg­dobban a szívem. Tíz évig vol­tam ott a CSEMADÓK-szervezet vezetőségi tagja és a férfi ének- iőcsoport vezetője. — Szabad idejét mivel tölti? — Szeretek olvasni, de kevés idő jut arra is, a tévéműsorokat is megválogatom. Elvégeztem a marxizmus—leninizmus esti egyetemét, most Füleken, a ma­gyar tagozaton filozófiát adok elő. Fel kell készülni, az em­ber nem állhat csak úgy oda. Különösen, ha a hallgatók kö­zött kollégák is vannak. Aztán Nagydarócon a falusi pártszer­vezet alelnöke vagyok, még öt­venötben, diákkoromban leltem párttag. Említsem meg, hogy ve­zetőképző-tanfolyamra is járok? — Jó lenne megkérdeznem például a kislányát, Csillát, hogy mit szól mindehhez, de ő már alszik, ugye. Rajta kívül van-e még gyermekük? — Hédi. Nyitrán tanul peda­gógusnak, 1—4 re, a magyar tagozaton. — Hadd kérdezzem niog vé­gezetül, hány éves ön? — Negyvenkettő. BODNÁR GYULA A nemzeti tudat formálói Mikoláš Aleš müveinek kiállítása Prágában A jelenlegi prágai képzőmű­vészeti kiállítások közül két­ségkívül egyik legérdekesebb, legtöbbet látogatott tárlat a Mikoláš Aleš életművét bemu­tató gyűjtemény. Az aleši élet­mű — mintegy G00 rajz, fest­mény, illusztráció, karton ős tanulmány — a prágai Vár Lo­vardájának reprezentatív kiál­lítótermében kapott helyet. Az alkotásokat a kiállítás rende­zői — a Nemzeti Galéria és a CSSZK Kulturális Minisztériu­ma — úgy válogatták össze, hogy a tárlat híven tükrözze Aleš képzőművészeti fejlődésé­nek minden szakaszát, művé szetének sokrétűségét. Mikoláš Aleš kora, az abszo­lutizmus évei után, a nemzeti törekvések időszaka volt. Ma­gáévá tette a kor haladó esz­méit, s azokat művészetében maradéktalanul kifejezésre in juttatta. Műveinek tárgyát fő­ként a nép életéből és a cseh történelembő! meríti. Nemzeté­nek történőimét kora haladó eszméinek szellemében inter­pretálja, s százezrek tudatában az ő történelmi tárgyú képei idézik fel a történelem egy-egy dicső korszakát, alakját. Né­hány ásatási lelet alapján Ales formálta meg, s az ő festmé­nyei szerint élnek a csehek tu­datában a cseh hitvilág alakjai: ČRch, a legendabeli honalapító, vagy a Prága dicsőségét meg­jövendölő Libuše. Felvonulnak a történelmi kor nagy alakjai is. Megörökítette II. Premysl Ottokár harci dicsőségét, ké­pekben beszélte el Csehország kulturális fellendülését IV. Ká­roly császárságának idejében. Alešt legjobban a huszita kor vonzotta, ezt a népi forradalmi mozgalmat a cseh történelem legdicsőbb fejezeteként tartotta számon, s gyakran visszatért Jan Hús, vagy Jan Žižka sze­mélyéhez. Érdeklődése azonban az egész szláv történelemre ki­terjed. A kiállítás következő ré­szét orosz bojárok, ulánusok, a török hódítás ellen küzdő dél szláv harcosok drámai erővel Illusztráció Karéi Ilynek Mácha Május című romantikus elbeszé­lő költeményéhez megformált alakjai népesítik be. Aleš ismerte Petőfi Sándor forradalmi költészetét is, meg­örökítette a magyar szabadság- harcot, s a magyar történelmet idézi Rákóczi induló című kép­sorozata is. Első ízben van alkalmunk megtekinteni a 14 részből álló Haza karton-ciklust, amelyet Aleš a Nemzeti Színház belső díszítésére hirdetett pályázatna készített. Mikoláš Aleš a cseh népszo­kások, a népi jellem, a vidéki élet egyedülálló ismerője és képzőművészeti megtestesítője. A népdalok, népmesék illuszt­rálására készített apró rajzok (a kiállítás mintegy 170-et mu­tat be közülük), szépsége és egyszerűsége a népművészei ér­tékeinek megbecsülésére tanít. Művészete összefonódott a cseh irodalommal is. Illusztrál­ta és rajzaihoz ihletet merített František Ladislav Celakovský, Karel Hynek Mácha, Karel Ja- romlr Erben, Karel Havlíček Borovský, Božena Nčmcnvá és Alois Jirásek műveiből. Népsze­rűek meseillusztrációi is. A kiállítást egy dokumentá­ciós gyűjtemény zárja, amely a nagy művész életrajzával, a pályájának alakulását formáló személyekkel és eseményekkel ismertet meg, s érzékelteti Aleš életművének a következő nem­zedékek művé'íT’C’táre tett hatá­sát. MOLNÄR ANGÉLA Döntés után A pályaválasztásról Kelet-Szlovákiában Az utóbbi hetek mérföldkövet jelentetlek a végzős alapiskolá­sok életében, dönteniük kellett — jövőjükről. Kelet-Szlovákia magyar taní­tási nyelvű alapiskoláinak tanu­lói — amint arról Kecskey Ká­roly, a kerületi nemzeti bizott­ság oktatási osztályának mun­katársa tájékoztatott — öt gim­náziumban, egy gépészeti és elektrotechnikai szakközépisko­lában, egy egy közgazdasági és egészségű g y i középisko I á ba n, két mezőgazdasági műszaki kö­zépiskolában, három, érettségit is nyújtó szaktanintézetben és két szakmunkásképzőben foly­tathatják tanulmányaikat ma­gyar nyelven. Ezenkívül egy tél osztálynyi fiatal a Losonci (Lu­čenec) Építészeti Középfokú Ipariskolában, ugyanannyi a Tornaijai (Šafárikovo) Közgaz­dasági Iskolában tanulhat to­vább, néhányan pedig bejuthat­nak a Losonci Pedagógiai Isko­lába is. — Persze, a magyar tanítási nyelvű alapiskolát végző tanu­lók szlovák nyelvű középisko­lákba is jelentkezhetnek — foly­tatja. — Egyre több példa iga­zolja, hogy a magyar alapisko­lákból kikerülő fiatalok szlovák iskolákban is megállják a he­lyűket. Ez annak az eredménye, hogy a magyar iskolákban ja­vult a szlovák nyelvoktatás színvonala. Elmondhatom azt is, hogy születőben van olyan intézkedés, mely a szlovák ta­nítási nyelvű középiskolákban tanulók számára lehetővé teszi az anyanyelvi, a magyarok ese­tében a magyar nyelv oktatá­sát. — Milyen a gimnáziumokba, illetve a szakközépiskolákba je­lentkezők megoszlása a magyar iskolákban? — A középiskolák — a ma­gyar tanítási nyelvűekre gondo­lok — lényegében kielégítik a kerület igényeit. Kerületünkben egyre többen jelentkeznek szak­középiskolába és szakmunkás­képzőbe, a gimnázium iránti ér­deklődés viszont csökken. Hely­telen, hogy a jó tariulők több­sége szakközépiskolába és nem a főiskolára előkészítő gimná­ziumba megy. — Előfordulnak az idén is megoldhatatlannak látszó ese­tek? — Annak ellenére, hogy az utóbbi években sokat javult a pályaválasztási tanácsadás és a pedagógusok pályairányító mun­kája, mégsem egyszerű a hely­zet. A kerületből kétszer annyi­an jelentkeznek a Losonci Pe­dagógiai Iskolába, mint ameny- nyit felvehetnek. Hasonló a helyzet a kassai közgazdasági­val is, ahová szintén sokan pá­lyáznak. Az Almási (Jabloňov nad Tur­ňou) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában az idén 31 kilen­cedikes végez. Zsóri Dezső igaz­gatóhelyettesnek január elején már tiszta képe volt a végzősök szándékairól: a tanulók 38 szá­zaléka középiskolába szeretne menni, a többi pedig szakmát választott. Legnagyobb az ér­deklődés a kassai ipari, a Rozs­nyói (Rožňava) Gimnázium, a Losonci Pedagógiai Iskola, a Szepsi (Moldava nad Bodvou) Mezőgazdasági Műszaki Közép­iskola iránt. Vannak, akik a közgazdaságiban, az egészség- ügyiben, a Nagykaposi (Veiké Kapušany) Mezőgazdasági Mű­szaki Középiskolában és a ve­gyészeti középiskolában szeret- nének továbbtanulni. A szak­munkásképzőbe jelentkezők kö­zül sokat vonz a szakács, cuk­rász, autószerelő, villanyszere­lő, elárusító, asztalos, gépész és szobafestő szakma. Zsóri Dezső szerint a növendékek tudás­szintje nem alacsonyabb, mint a korábbi években végzett ta­nulóké volt, így minden bizony­nyal helytállnak.. Többnek esé­lye van, hogy felsőoktatási in­tézménybe kerüljön. Hogy az iskola valóban biztos alapot ad tanulóinak, azt első­sorban az igazolja, hogy az utóbbi négy évben több mint líz diákja 'Tiejutott főiskolára, előttük pedig már jó páran or­vosi, vagy mérnöki diplomát szereztek. Szalacši /óz sej. a Tornai (Turnianske Podhradie) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola igaz­gatója elégedett a pályaválasz­tási eredményekkel. — Igaz, többen jelentkeznek középisko­lába, mint szakmunkásképzőbe — mondja —, de ha ilyen igyekvők, nem szabad őket gá­tolni a magasabb műveltség megszerzésében. Huszonhat ki­lencedikes közül hatan gépé­szeti és elektrotechnikai ipari­ba szeretnének menni a többiek vegyészeti, közgazdasági építé­szeti, egészségügyi és pedagó­giai középiskolát választottak. (Közülük többnek a főiskola is a távlati tervében szerepel. A rendszeres tizem Iá togatások eredménye, hogy a tanulók, egy része a közeli cementgyár, va­lamint a szepsi Tesla üzem szakmunkása akar lenni, a szakmunkásképző elvégzése után. A kilencedikeseken kívül ősszel tizenkét nyolcadikosunk is középiskolában folytatja ta­nulmányait. A Bulyi (Bof) Magyar Tanítá­si Nyelvű Alapiskolában Zsebik Károly igazgató és Leczo Zol­tán pályaválasztási felelős arról tájékoztatott, hogy a tanulók el­helyezésével nem volt- különö­sebb gondjuk. Hogy miért nem, az akkor derül ki, amikor elő­kerültek a fiatalok gondosan vezetett személyi lapjai és az évente végzett felmérés eredmé­nyei. Leczo Zoltán, aki már két évtizede végzi-ezt a felelősség- teljes munkát, azt tartja az utóbbi évek egyik pozitívumá­nak, hogy a szülők nézetei a pályaválasztást illetően reáli­sabbak, mint a múltban, amikor főleg az orvosi és az ehhez ha­sonló pályák hódítottak. A szü­lők ma többnyire olyan pályára irányítják gyermekeiket, amihez azoknak vonzalmuk, tehetségük van, s ami összhangban van a társadalmi érdekekkel, a kör­nyék lehetőségeivel. Az igazgató és a pályaválasz­tási felelős szerint a múltban egyszer sem fordult elő, hogy a szlovák tanítási nyelvű közép­iskolában vagy szakmunkáskép­zőben továbbtanulók nyelvi ne­hézségek miatt abbahagyták volna tanulmányaikat. Most is vannak, akik magyar iskola hí­ján szlovák nyelvűbe jelentkez­nek. Hárman közlekedési ipari­ba, egy-egy vegyészetibe, koz­metikaiba, valamint fafeldolgo­zó ipari középiskolába. A 43 végzősből 24-en középiskolát, a többiek érettségivel végződő szakmunkásképzőt választottak. A gépészeti és közlekedési ipa­riba hatan, a szepsi és nagyka­posi mezőgazdasági műszaki szakközépiskolába szintén eny- nyien jelentkeztek. Négyen a közgazdaságit választották. Van­nak, akik gimnazisták szeretné­nek lenni, többen egészségügyi iskolába pályáznak. A szakmun­kásképzők közül legnagyobb az érdeklődés a Kelet-szlovákiai Vasmű iskolája, a esernyői (Čierna nad Tisou) vasúti isko­la, a királyhelmeci (Kráf. Chl- mec) intézet, a Jednota fo­gyasztási szövetkezet sečovcei iskolája, a mecenzéfi (Medzev), a leleszi (Leles) és a szőlős­kei (Viničky) mezőgazdasági intézet iránt. Az iskola vezetősége bízik ab­ban, hogy a mostani kilencedi­kesek közül is sokan követik majd Hogya Zoltán és Lajos, Székely György és Tamás, Pany- ko Júlia és Margit, Leczo István, Rajna Lajos, Hlavácsekné Pany- ko Mária, Mátyásné Nagy Mar­git és a többi, főiskolát végzett elődeik példáját. GAZDAG JÓZSEF Elül 1980 II. 7.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom