Új Szó, 1980. február (33. évfolyam, 27-51. szám)

1980-02-05 / 30. szám, kedd

AZ ESZMEI-POLITIKAI KONFRONTÁCIÓ KIÉLEZŐDÉSÉNEK OKAI

ÉLES OSZTÁLYHARC

A haladás é* a visszahúzó erők a szocialista és a hurzsoá ideológia közti küzdelem képe, egyes történelmi szakaszokban az objektív és szubjektív befolyások egész komplexuma hatásának következménye. Napjaink megértése számára alapvető elméleti éx metodológiai kiindulópont az, amit Lenin a marxizmus» egyik legmélyebb, legegyszerűbb és legérthetobb törvényének nevezett: „Minél

nagyobb a lendület, minél nagyobb arányúak

a történelmi akciók, annál több ember vesz részt ezekben az akciókban, és fordítva, minél mélyebb átalakítást akarunk végrehajtani, annál inkább fel kell keltenünk iránta az érdeklődést, annál inkább kell törekednünk arra, hogy tudatosan foglaljanak állást mellette, annál inkább kell ujabb milliókat és tízmilliókat meggyőznünk ennek szükségességéről.“ (Lenin, Müvei, 31. kötet, S14. oldal)

A tömegek politikai aktlví-> tása eddig soha iw?m Iá-» tott kibontakozásának vagyunk tanúi az egész világon, finnek bizonyítéka mindenekelőtt a reális szocializmus fejlődése, a békéért és a békés egymás mellett élésért folytatott harc; egész kontinensek népeinek küzdelme a nemzeti szabadságért és a demokratikus szabadságjogokért. Az egész világra kiterjedő történelmi változások, melyeknek generációnk tanúja, élesen imperialistaellenes jellegűek és mindenekelőtt az USA-val mint a jelenkori reakció tűzfészké- vei kerülnek konfliktusba. Korunk haladó mozgalmában e vezető szerepet mind kifejezőbben a munkásosztály és .annak politikai és eszmei élcsapata, a kommunista párt veszi át. A szocialista közösség, a létező szocializmus országai ebben a küzdelemben vezető szerepet játszanak, anyagi és eszmei támaszai a nép valódi uralmának, a valódi nemzeti szabadságnak, önrendelkezésnek és a valódi humanizmus fejlesztésének példái.

Napjaink ideológiai harcA nak —■ amely a világméretű politikai küzdelem elválaszthatatlan és jelentős része — lényege a kommunista pártok annak érdekében kifejtett erőfeszítései, hogy a munkások és a dolgozók széles tömegei tudatosítsák valódi érdekeiket, helyesen igazodjanak el a világ fejlődésében és saját országuk helyzetében, megértsék a társadalmi fejlődés törvényszerűségeit és saját lehetőségeiket az aktív, haladó forradalmi cselekvésben.

Szöges ellentétben áll ezzel az imperializmus lázas igyekezete, hogy hamisan tájékoztassa és irányítsa a tömegeket, megbénítsa forradalmi erőfeszítéseiket, önző individualizmussal rombolja szét azokat, s előítéleteket keltsen a kommunizmus és a szocializmus országai ellen. Az ideológiai harc kiéleződése a világ fokozódó osztálypolitikai ellentéteinek és a forradalmi folyamat fejlődésének következménye és része. Növekedik a marxizmus—leninizmus befolyása és tekintélye, amely az emberi társadalom haladó megváltoztatásának vezető eszmei ereje.

Az imperializmus legreakciósabb körei, mindenekelőtt az Egyesült Államok katonai-ipari komplexuma buzgón keres olyan taktikát, amely lehetővé lenné számukra a világban végbemenő haladó változások megakadályozását és felszámolását. Politikai és ideológiai ténykedésük módszerei igazodnak a helyzethez, de a reakciós célok változatlanok maradnak. Ez év elején a nemzetközi reakció, élén az Egyesült Államokkal a szovjet- és kommu* nistaellenes hisztéria új hullámát robbantotta ki, amely a hidegháború legsötétebb időszakaira emlékeztet. Úgy viselkednek, mintha ez válasz lenne a szocialista országok lépéseire, konkrétan válasz a Szovjetunió Afganisztánnak nyújtott segít ségére. Valójában az imperializmus jelenlegi militarista taktikája folytatása .és fokozása annak, amit már évek során terveztek és alakítgattak.

Az ellenforradalom vereségével Csehszlovákiában válságba kerültek a szocializmus ún. belső eróziójának tervei. Bebizonyosodott, hogy a szocialista közösség országai elegendő erővel rendelkeznek, hogy megvédjék forradalmi sikereiket, csapást mérjenek a belső reakciós próbálkozásokra, és akadályt gördítsenek a külföldi imperialista politikai és katonai intervenció elé. A világ haladó erői és a közvélemény erős nyomása arra késztette az Egyesült Államokat és az Észak-atlanti Szövetség további országait, hogy a hetvenes évek első felében egy sor jelentős akciót és engedményt tegyen — néha tisztességeseket, — a békés egymás mellett élés érdekében. Amint azon-1 ban később kiderült, az imperializmus legreakciósabb erői már abban az időben új ellen- támadásra készültek. Az ún. háromoldalú bizottságban az amerikai Rockefellerek pénzügyi szakértők, vállalkozók, politikusok és a kapitalista világ ideológiai szakemberei százait vonták össze egy új stratégiai- nolitikai terv kidolgozására, melynek célja a kommunizmus,

u nemzeti felszabadító mozgalmaik és a demokrácia elnyomása,

AZ IDEOLÓGIAI DIVERZIÖ KIÉLEZŐDÉSE

A hetvenes évek középétől ismét nagyon kiéleződött a kommunista- és szovjefelienes propaganda. A szovjet veszélyről és a szocialista országokban az emberi jogoknak állítólagos megsértéséről folytatott kampányok eddig soha nem látott intenzitást és méreteket öltöttek. Az imperialista erők álhaladó jelszavakat hangoztatnak, hogy ezekkel fedezzék reakciós gyakorlati politikájuk kiéleződését. Carter gyakran beszél a békéről, habár fokozatosan hangsúlyozza, bogy a viliig békéje az USA és a NATO katonai ereje növe-< kedésének függvénye. Még tavaly nyáron a tévé az egész világnak sugározta frázisait a SALT-II. szerződés Bécsben történt aláírása alkalmából, abban az időben, amikor az Észak-atlanti Szövetség titkos tanácskozásain már elhatározták az újabb rakéták elhelyezését Nyugat-Európában. A burzsoá propaganda még sosem szentelt annyi képmutató figyelmet a demokráciának és. az emberi jogok sorsának, — főleg a szocialista országokban. Ezzel eltereli a figyelmet a világ kapitalista részében fokozódó reakció, konzervativizmus, militarizmus és újfasizmus valódi veszélyéről.

Az Egyesült Államokban Carter kormányzata nagyon veszélyes politikai garnitúra. Ezt bizonyítja szövetségesei egész koalíciójában a fegyverkezés

tokozására irányuló nyomásával, a gyűlöletes szovjetelíenes- séggel minden földrészen, a legreakciósabb diktátor rezsi- mek támogatásával és azokkal az új próbálkozásokkal, hogy bolygónk különböző részein a háború határán egyensúlyoz.

Hasonló jellegű Nagy-Britanniában Margaret Thatcher konzervatív kormánya is. Jobbra- tolódás ment végbe Európában, — Svédország, Hollandia, Görögország, Olaszország és Portugália kormányaiban is. Komoly veszélyt jelent Európa számára és számunkra mint közvetlen szomszédok számára, de szélesebb vonatkozásban a világ eseményei fejlődése számára is Franz Josef Strauss jelöltsége az NSZK kancellári tisztségére az idén októberben sorra kerülő választásokon.

MILITARISTA

POLITIKA

A militarista politika érvényesítése a burzsoá körökben is bizonyos ellenállásba ütközik. A nagytőke képviselői egységesek az ellenségeskedésben, a haladással szemben, de különböző elképzeléseik vannak a leghatékonyabb taktika kérdésében. Vannak józanul gondolkodó államférfiak és vállalkozók, akik nem szeretik a kommunizmust, de nem hajlandók részt venni öngyilkos politikai kalandokban, és nem hagyják figyelmen kívül az előnyös kereskedelmi kapcsolatok lehetőségét a szocialista országokkal. Egyes esetekben a békés tárgyalások csakúgy mint a kalandor militarista taktika az imperialista körök legelőnyösebb eljárásának keresését fejezi ki. A külső politikai színtér mögött, melyen különböző bábuk mozognak, egy és ugyanazok a nagytőkések uralkodnak. Nelson Rockefeller az Egyesült Államok alelnöke volt abban

az időben, amikor a szocialista országokkal folytatott békés tárgyalások és szerződések Gerald Ford elnök és Henry Kissinger külügyminiszter nevéhez fűződtek. 1975. áprilisában a bennfentes U. S. News and World Report című amerikai hetilap arról írt, hogy Kissinger éppúgy Rockefellerék embere, mint egy sor további politikus. Ügyszintén egy bankár kijelentette, hogy Nelson Rockefeller „jobban befolyásolja a republikánus párt tevékenységét és gazdasági mechanizmusát, mint ahogy ezt önmaga az ország beismeri.“ Mint ebből kitűnik, az USA-ban senki sem kételkedett abban, hogy a békés- tárgyalások külpolitikája, melyet Ford és Kissinger folytatott, nem a hatalmas Rockefellerek beleegyezése nélkül .vailósult meg.

Ennek ellenére ugyanebben az időben Nelson fivére — David Rockefeller — a már említett háromoldalú bizottságot látta el anyagiakkal, amely Brzezinski vezetésével a „erős kéz“ politikájának új- koncepcióját alapozta meg a Szovjetunió és a világ haladó erői ellen, beleértve az ún. kínai kártyával való játékot is. Brze- zinski és Carter 1976-ban a választási kampány során élesen bírálta Ford és Kissinger politikáját, amely állítólag az USA nemzetközi politikai helyzetének és tekintélyének elvesztését eredményezte.

Jellemző, hogy amikor 1977 elején a háromoldalú bizottság egész garnitúrája — Carter, Brzezinski, Brown, Vance, Blumenthal, Mondáié és mások — kerültek az Egyesült Államok élére, az emlílett bizottság eszmei vezetője Henry Kissinger lett.

A szovjetellenes propaganda hisztériája ás az USA erőfitog- tató politikai gesztusai 19180 kezdetén nem az önbizalom és az: imperialista Nyugat valódi lehetőségeinek megnyilvánulásai, hanem jelentős mértékben a felhalmozódott sikertelenségek feletti idegesség jelei. Változik a forradalmi erőkkel szemben az imperialista politika, de a változások a világban évről évre folytatódnak a haladás javára és az imperializmus kárára.

Évek során át az imperialisták csak néhány olyan sikert könyvelhettek el, amely nem a haladást szolgálja. Ilyen például Kínában a maoista vezetés ellenforradalmi árulása, a fasiszta puccs Chilében, vagy Szadat átállása az amerikai imperializmus és Közel-Keleten a cionizmus szolgálatába. Ezzel szemben az imperialista erőknek minden év újabb pozíciók elvesztéséi hozza. Csak az 1979- es év — egy a sok közül — Kambodzsában a Pol-Pot rezsim vereségével és Laoszban a népi forradalmi erők megerősödésével kezdődött. Meglepetést okozott az USA egyik legerősebb közép-keleti támaszának, a sah reakciós rezsimjének bukása Iránban. Folytatódott a Vietnami Szocialista Köztársaság elleni kínai támadás kudarcával, melyet az egész világ elítélt, és maguk az imperialisták sem merték nyíltan támogatni. Győzött a forradalom Nicaraguában a Somoza-rezsim szorgalmas amerikai támogatása ellenére. Carter kénytelen volt aláírni a SALT—II. szerződést. Az el nem kötelezett országok havannai konferenciája, melyet az Egyesült Államok igyekezett megakadályozni, kifejezetten anti- imperialista szellemben valósult meg, és fokozta a forradalmi Kuba tekintélyét’. Ez, az imperializmus számára a kudarcok éve volt, s Afganisztánban az amerikai ügynök, Amin megdöntésével és a népi forradalom megszilárdításával fejeződött be.

NYUGTALANSÁG, DESTABILIZÄCIÔ

Nem lehet csodálkozni azon, hogy az ilyen mérleg, különösen, ha hozzászámítjuk a kapitalista országok súlyos gazdasági problémáit is, az imperialista politikai körökben nyugtalanságot váltott ki. Az imperializmus legreakciósabb körei mindenáron meg akarják állítani a világ haladó forradalmi fejlődésének kerekét.

Ezúttal elképesztő méreteket ölt a szovjetellenes kampány; a világgal el akarják hitetni, hogy az afgán népnek és forradalmának nyújtott szovjet segítség katonai agresszió és veszélyezteti a világbékét. Az Egyesült Államok a vádaskodó szerepében lép fel, pedig félmilliós hadserege van határaitól több ezer kilométerre, és csak a második világháború Óta 215 katonai intervenciót és erővel való fenyegetőzést hajtott végre, beleértve a húszéves aljas háborút Vietnamban. Az USA oldalán lép fel Nagy-Britannia, melynek expedíciós alakulatai két évszázadon keresztül igyekeztek Afganisztánt gyarmattá változtatni.

Az imperialista erők és a maoisták nagy hangon nyugta tankodnak az afganisztáni nép sorsa miatt. Valójában az afgán forradalomtól félnek, attól, hogy a nemzetközi forradalmi folyamat a világnak ebben a részében újabb lépést tett előre. Ez ugyanaz a „nyugtalanság“, amilyet 1948-ban a „csehszlovák nép sorsa iránt“ tanúsítottak, ugyanaz a „nyugtalanság“, amely kiváltotta dühöngő szovjetellenességüket és kom- munistaellenességüket, amikor 1968-ban Csehszlovákiában elzárult az út az ellenforradalom előtt.

A szocialista országok nem exportálnak furradalmat, nem terjesztik szuronyok erejével; a forradalomnak a belső szociális ellentétekből kell megérnie mint belső politikai szükségszerűségnek.. De a szocialista országok készek segítséget nyújtani a nemzeteknek az ellenforradalom exportja, az imperialista intervenció ellen.

A burzsoá propaganda Afganisztánt Vietnamhoz, a szovjet segítséget pedig az amerikai intervencióhoz hasonlítja. Egy dologban nem lehet a hasonlóságot tagadni — mindkét történelmi esemény a gyakorlatban bizonyítja a világ népeinek, ml a különbség az imperialista Egyesült Államok és a szocialista Szovjetunió külpolitikája között.

HAZUG VÁDAK

Alapvető kérdés, ki okozta a jelenlegi politikai idegesség és feszültség hullámát a világban. A burzsoá politikusok és propagandájuk a Szovjetuniót vádolják, rámutatva az Afganisztánnak nyújtott segítségére. Valójában egy időzített és már hosszú idők óta tervezett imperialista akcióról van szó. „Ha nem volna Afganisztán, az USA és a NATO bizonyos körei bizonyára találtak volna más okot a világhelyzet kiélezésére“, jelentette ki Leonyid Brezsnyev elvtárs a moszkvai Pravdának adott interjújában. „Az amerikai kormány akcióját nem tekinthetjük másnak, mint egy rosszul sikerült próbálkozásnak, hogy az afganisztáni eseményeket a katonai veszély csökkentése, a béke megszilárdítása, a lázas fogyverkezés

korlátozása érdekében kifejtett nemzetközi erőfeszítések megakadályozására használják fel, vagyis olyan próbálkozásról van szó, melynek célja mindannak a megakadályozása, ami az egész emberiség létérdeke.“ A szégyentelen szovjetellenes . kampányban sincs alapjában véve semmi új.

A nemzetközi reakció megpróbálja úgy zavarni .a vizet, hogy felszámolja az eddigi békés szerződések értelmét. és felújítsa a hidegháborús légkört. Megpróbálja a háborútól való félelem légkörét kelteni úgy, hogy a háborús veszély forrásaként a szocializmust tűn tesse fel, u béke garanciájaként pedig az imperializmus milita rista politikáját. Az egész kampányt amerikai verzió szerint alakították ki, melyet Carter így fogalmazott meg — béke, de az USA és a NATO katonai fölényének feltételével. Nem véletlen, bogy az amerikai szovjetellenes kampány összefügg az frán elleni amerikai ellenforradalmi intrikákkal. Sőt. amerikai államférfiak és újságírók megpróbálják azt a látszatot kelteni, hogy fránt nem fenyegeti veszély az USA részéről, ellenkezőleg, az Egyesült Államok frán segítségére siet a „szovjet agresszió“ kivédésében.

A VILÁG FORRADALMI VÁLTOZÁSAI

Nem teljesen váratlan, hogy az amerikai imperialisták és szövetségeseik a politikában és a propagandában ismét a kiélezés taktikájához folyamodtak. Ezzel a módszerrel akarnak pozíciókat szerezni, melyeket évről évre elveszítenek. A világ forradalmi változása nem volt és a jövőben sem lesz znkke- nesmentes és idillikus. A békés fejlődést sem várhatjuk az imperialista körök ajándékaként. Az ellentétes társadalmi rendszerű államok közti békés egymás mellett élés lenini eszméje és az SZKP XXIV. és XXV. kongresszusának békeprogramja világosan kimondja, a békés kapcsolatok elveit ineg kell valósítani, meg kell akadályozni a militarizmus!, a béke ellenzőit tárgyalásokba, szerződésekre és azok betartására kell kényszeríteni. Ebben is óriásUszerepet játszik az egész világ népeinek öntudata. Ez a jelentős oka, hogy az ellenség ma oly intenzíven igyekszik hamisan tájékoztatni a tömegeket.

A burzsoá. propaganda módszerei sem hoztak nagy meglepetést. Régi tapasztalat, hogy a hazug kiabál a leghangosabban. Minél kevesebb ténnyel rendelkezik, annál abszurdabb módon szövögeti a valótlanságot. A hisztérikus kommunista- ellenes kampányok a hazugság gok és valótlanságok zuhatagá- val egyes embereket ideiglene sen dezorientálnak főleg azokban az országokban, ahol mono- polhelyzetben van a burzsoá propaganda. A szocialista ideológia ereje és fölénye az igazság nyugodt és türelmes megvilágításában rejlik. A demagóg, felületes frázisokkal, melyek első pillantásra még meggyőző- eknek is hathatnak, a történelmi fejlődés valódi összefüggéseit és irányvonalait állítja szemben.

A burzsoá körök ellenséges kampánya nem képes meggátolni korunk hatalmas történelmi változásait. Ez a kampány azonban veszélyes játék a tűzzel. Súlyosan károsítja a normális kereskedelmi, kulturális, politikai, sőt 'sportkapcsolatokat, egyszóval az emberi kapcsolatokat a világon. Veszélyezteti a békés fejlődést, amely ma még távolról sem biztos, s melynek érdekében a haladó erők hatalmas erőfeszítéseket tesznek.

Ezért az emberek országunkban is határozottan és kategorikusan elítélik az imperializmus újabb próbálkozását a nemzetközi légkör niegmérg^zé- sére. Szilárdan állunk a forradalmi antiimperialista frontban. Nemegyszer magunk tapasztalhattuk, és niä is megerősíthetjük, hogy a legnagyobb veszély és az ellenforradalmi fenyegetés idején az egész világ haladó erőinek a Szovjetunió a fő támasza és az önzetlen segítség forrása. Már nemegyszer ez volt és ma is ez a nemzetközi reakció szoviet®llenes hisztériájának a valódi oka. c

MILAN MATOUS