Új Szó, 1980. február (33. évfolyam, 27-51. szám)
1980-02-01 / 27. szám, péntek
A londoni megállapodások durva megsértése A BT Rhodesiáról tárgyal 1K Wí I \ «S f41 i ím SALVADOR (ČSTK) — Az ENSZ-ben kép viselt alrikai országok csoport jának kérésére a tegnapra virradó éjszaka összeült a Biztonsági Tanács, liogy megtárgyalja a Rhodesiában kialakult helyzetet. Az afrikai országok a BT elnökéhez küldött levelükben hangsúlyozzák, hogy a rhodesiai helyzet súlyosbodásáért Nagy Britannia a felelős, amely nem tartja tiszteletben a múlt év decemberében aláirt londoni megállapodást. Ezzel a megállapodással és a BT határozataival ellentétben Rhodesiában dél-afrikai csapa tok és más zsoldos egységek tartózkodnak. A rhodesiai brit főkormányzó ezeket az egysé geket a Hazafias Front elleni támadásokra használják ki. „Mindent bele, fiú..." „Mindent bele, fiú, esélyes vagy az aranyéremre!“ — kiál totla az egyik képviselő, ami kor Alessandro Tessari, az Olasz Radikális Párt képviselője a terrorizmus elleni törvényjavaslattal kapcsolatos tíz és félórás mtahozzászólását befejezte. Később egy másik parlamenti kép viselő azt javasolta, hogy Tes- sarit vessék doppingvizsgálat alá, mielőtt „a rekordot hivatalosan is elismernék“. A radikálisok arra töréksze nek. hogy lehetetlenné tegyék a törvényjavaslat jóváhagyását, ugyanis az szerintük korlátoz za a védőügyvédek jogait. Ezért 7500 kiegészítő javaslattal álltak elő, és több órás beszédekkel akadályozzák a vita kibon takozását. Adele Facer, szintén a radikális párt képviselője Tassart után szólalt fel, azonban „csak* három órán át bírta — majd összeesett. Amint láthatjuk, nemcsak a terrorizmus, hanem a róla szóló vita is áldozatokat követel... Lord Soanies teljesen felesle gesen hosszabbította meg hat hónappal a rendkívüli állapotot. A politikai foglyok nagy része továbbra is börtönökben sínylődik, és a menekülteknek nem teszik lehetővé, hogy visz- szatérjenek hazájukba^ Anthony Parsons brit képvi selő megkísérelte ezeket a vá dakat megcáfolni és azt álli totta, hogy a rhodesiai helyzet javul, s a politikai foglyok egy részét szabadon bocsátották,, a többi fogva tartott ügyében „még folyik a vizsgálat“. A brit képviselő érvei senkit sem győztek meg, és a következő felszólalók mindegyike, így Mozambik. Malawi. Botswana, Tanzánia stb. élesen el ítélte Nagy-Britannia politikáját. AZ NSZEP KB meghívására Berlinbe érkezett az Arab Szó cialista Újjászületés Pártja (Baatbl szíriai regionális ve zetőságének a küldöttsége, élén Abdallah Ahmarral, a vezetőség .tagjával. MALCOLM FRASER ausztrál miniszterelnök hivatalos látogatáson az Egyesült Államokban tartózkodik, ahol Vance külügyminiszterrel, majd Carter elnökkel tárgyalt. A FRANCIA KOMMUNISTA IFJÚSÁGI MOZGALOM kong resszusa tegnap megkezdődött, s az 1400 küldöttön kívül számos külföldi küldöttség is részt vesz rajta. ANOREj GROMIKO szovjet külügyminiszter tegnap rövid látogatásra Romániába érkezett Éles ellentétben az iszlám szolidaritás elveivel Az afgán külügyminiszter az iszlám konferencia határozatairól (ČSTK) — Sah Mohammed Doszt, az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság külügyminisztere elutasította az Iszla- madban megrendezett iszlám konferencia Afganisztánra vonatkozó határozatát. A moszkvai Pravda tudósítójának adott interjújában hangsúlyoz ta, hogy a határozat éles ellen* tétben áll az iszlám szolidaritás elveivel. A miniszter megállapította, hogy az Egyesült Államok és Kína azon törekvései, hogy az iszlám országokat Afganisztán ellen hangolják, az ország lakossága felhá borodással fogadta. Washington és Peking nem sajnálta a fáradságot, hogy Szaúd-Arábiát, Egyiptomot és más reakciós rendszereket az iszlám konferencia összehívására kényszerítse. Nem véletlen az sem, Az NSZK-beli Kölnben nyugatnémet és francia antifasiszták közös tömegtüntetést szerveztek a tartományi bíróság épülete előtt és követelték, hogy büntessék meg Kurt Lischkát, a második világháború alatt megszállt Franciaország Gestapo-főnökét, valamint két munkatársát, Herbert Hagent és Ernst Heinrichsohnt. Az említettek lelkiismeretét terheli 80 OGU francia zsidó halála (Telefoto: ČSTK) hogy a konferencia helyszíne Pakisztán volt, az az ország, ahol, az afgán forradalom ellen harcoló ellenforradalmi erők gyülekeznek. Arról, hogy Afganisztán vidéki területein a helyzet továbbra is bonyolult, a PAP lengyel hír- ügynökség tudósítója számol be Kanadából küldött jelentésében. A tartomány, melynek központja volt az ország «-fővárosa, egyre gyakrabban válik a szomszédos Pakisztánból érkező ellenforradalmi bandák támadásainak célpontjává. Ebben a térségben fejti ki felforgató tevékenységét a fanatikus Muzulmán Testvérek“ elnevezésű szervezet, amely röplapokat terjeszt, s arra szólítja fel a lakosságot, hogy szökjön át Pakisztánba. Salvadutan fokozódik a fasiszta terrorhullám (ČSTK1 — A Salvadori Kereszténydemokrata Párt vezetőségének titkárságát továbbra is megszállva tartja a baloldali Február 28. — Népi Liga tagjainak egy csoportja, amely a politikai foglyok kiszabadítását és a junta megtorló intézkedéseinek beszüntetését követeli. Salvador-szerte nő a fasiszta terrorhullám. A különböző fegyveres szervezetek tagjai a haladó szakszervezeti képviselőkbe, parasztokba és diákokba lőnek. A napokban újabb reakciós csoport alakult „a kommunizmus alóli felszabadításért küzdő szervezet“ néven, Nyilatkozatában nyilvánosságra hozta, hogy tevékenységének fő módszerei közé fog tartozni „a veszélyes és ellenséges elemek likvidálása.“ Milyen lesz o megoldás? A New York Times annak idején kimondta, hogy az Egyesült Államoknak a nicará guai események után Salvador ra kell irányítania figyelmét, és semmilyen áron sem szabad megengednie, hogy polgárhá ború törjön ki. Ez a félelem megalapozott volt, ugyanis a jelenleg kormányzó junta fenn tartását célzó reformkísérletek ez ideig nem hozták meg a várt erdeményt, s a néptöme gek — elégedetlenségüket ki fejezve — az utóbbi hetekben mind gyakrabban vonultak az utcára, s napirenden vannak a hatóságok megtorló íntézkedé sei, ami megint csak tovább fokozza a salvadori dolgozók ellenállását. A salvadori katonai állam csíny óta már több mint három hónap telt el, ami magában vé ve nem bosszú idő, de elegendő arra, hogy világossá váljon: valójában milyen erők álltak Romero megdöntése mögött, és milyen célokat követnek. A salvadori katonai polgári junta, melynek élén két fiatal ezredes áll, a fordulat után re formprogramot hirdetett meg, s ezért egy időre megszerezte néhány hazai diktátorellenes szervezet támogatását. Azonban hamarosan bebizonyosodott, hogy a szavak csak szavak ma radtak, s hogy az új rendszer a gyakorlatban nem kíván ten ni semmit azért, hogy legalább némiképp javuljon az ország gazdasági helyzete, megoldódjanak a szociális és politikai problémák. A salvadori nagytő ke érdekei lényegében sértetle nek maradtak, sőt a junta nem büntette meg Romero tábornok egyik közeli munkatársat sem, aki súlyos bűntettekért felwlős. Ellenkezőleg: a fegyveres erők reakciós csoportja a jobboldali szélsőséges félkatonai szervezetek támogatásával megtorló lépésekhez folyamodott a salvadori dolgozók ellen, akik jogosan követelték, hogy az új vezetők váltsák be ígéreteiket. A terror egyre fokozódik, és már több tucat hazafi vesztette életét az összetűzések során. Ezek a tények is azt bizonyítják, hogy a tavaly októbert puccs nem azt a célt szolgálta, hogy Salvador kikerüljön a po litikai és gazdasági válságból, hanem csak manőver volt, mégpedig azzal a célzattal, hogy fokozatosan gyengítsék és felszámolják a salvadori haladó erők ellenállását. „ Figyelemre méltó még az a tény, hogy Komero megbukta-. tása után egy cseppet sem sértették meg a nemzetközi, min- denekelőtt az amerikai monopóliumok érdekeit. Ebből is kitűnik, hogy — mint az Latin-; Amerikában már szinte hagyománnyá vált — a tavalyi puccs mögött az amerikai kormányzat állt. Washington ugyanis jól tudja, hogy ha Salvadorban a népi erők aratnának győzelmet, az súlyos csapás lenne számára. Ezt pedig a nicaraguai forradalom győzelme után és a forrongó közép-amerikai hangulat közepette nem engedheti meg magának. Salvador haladó és demokratikus erő; nemrég egységes frontba tömörültek, koordinációs bizottságot hoztak létre a közös ellenség: a reakciós erők ellen. Mivel korábbi követeléseik (a politikai foglyok szabadon bocsátása, a fasiszta ele-* mek elbocsátása a hadseregből, a félkatonai terrorszervezetek lefegyverzése, a földreform végrehajtása stb.) nem teljesültek. készek fegyvert is ragadni. Most tehát ismét kiéleződött a helyzet Közép-Anierika egyik országában, a salvadori junta nem képes úrrá lenni a zavargásokon: terrorhoz, gyilkosságokhoz folyamodik, ám ez számára sem megoldás — Somoza esete is ezt bizonyítja. De vajon milyen lépésre készülnek az amerikaiak? William Bowdler, az Egyesült Ál-« lamok Amerika-közi ügyekben illetékes államtitkára ugyanis néhány nappal ezelőtt sürgősen San Salvadorba utazott, s a junta képviselőivel folytatott tárgyalásokat. Ezek befejeztével úgy nyilatkozott, hogy az eredménnyel meg van elégedve, és hogy kormánya továbbra is támogatni fogja a juntát. Ismertek az ilyesfajta diplomáciai manőverek. Washington nyomása sikeres volt, mondjuk Dél- Koreában, ahol a rendszer új köntösbe öltözött, de nem járt eredménnyel pl. a szomszédos Nicaraguában. Nem tudni, hogy ezúttal Washington milyen lépésre készül, annyi azonban bizonyos, hogy a salvadori nép a harcot nem adja fel. (pap) A TIME ÉRTESÜLNÉNEK BELGRÁDI CÁFOLATA (TASZSZ) — A Time című amerikai folyóirat olyan álhírt közölt, amely szerint Carter el nők állítólag „személyes kérésre“ biztosította Tito jugoszláv elnököt, hogy „az Egyesült Államok megsegíti Jugoszláviát“, amennyiben — mármint az amerikai folyóirat szerint — „az oroszok támadása érné.“ A Tanjug jugoszláv hírügynökség cáfolta és légből kapott koholmánynak minősíti az amerikai folyóirat „értesülését“ s hozzáfűzi: Teljességében elfo- gadhatallan ez a tendenciózus, felelőtlen és hamis tájékozta^ tas.“ H—BH—HBIH A csehszlovák—vietnami diplomáciai kapcsolatok harminc éve Mindig vállvetve A nemzetközi kapcsolatok fejlődésének elválaszthatatlan részét alkotják a diplomáciai kapcsolatok. Ezért 1950. február 2-a a csehszlovák—vietnami kapcsolatok jelentős dátumai közé tartozik, mivel országaink ezen a napon vették fel a diplomáciai kapcsolatot. Tekintet nélkül a bennünket elválasztó nagy földrajzi távolságra, ettől az időponttól kezdve hazánk és a vietnami köztársaság között minden területen intenzíven fejlődnek a kapcsolatok és a kölcsönösen előnyős együttműködés. Két testvéri ország kapcsolatai ezek, amelyek a proletár és a szocialista internacionalizmus elveinek következetes érvényesítésén alapulnak, valamint a két marxista—leninista párt — Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Vietnami Kommunista Párt — szoros kapcsolatából indulnak ki. Ami országaink diplomáciai képviseletét illeti, a csehszlovák nagykövetség Vietnamban 1954-ben létesült Hanoiban, a vietnami nagy- követség pedig egy évvel későbben Prágában. A francia gyarmatosítók 1954. évi indokínai veresége és távozása után hazánk a Szovjetunióval és más szocialista államokkal együtt aktívan részt vett a Vietnami Demokratikus Köztársaság újjáépítésében és háború utáni helyreállításában. A bátor vietnami nép oldalán álltunk az amerikai agresszió súlyos éveiben, és támogattuk hősies harcát. A csehszlovák dolgozók lelkes örömmel fogadták a végső győzelmet, amelyet megkoronázott az ország déli részének felszabadítása. Hazánk népe a többi testvéri szocialista ország népeivel együtt ugyanilyen spontánul a szocialista Vietnam mellé állt, amikor sikeresen visszaverte a pekingi hegemonisták tavalyi agresszióját. A csehszlovák—vietnami együttműködésnek igen pozitív a mérlege a nemzetközi kapcsolatok és a diplomácia terén is. Ide tartozik mindenekelőtt a közös küzdelem azért, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaságot felvegyék az ENSZ- be és a további gyümölcsöző együttműködés áz ENSZ talaján kifejtett diplomáciai tevékenység során, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsában, amikor határozottan elítélték a VSZK elleni kínai fegyveres agressziót. így sorolhatnánk tovább országaink közös diplomáciai akcióit. A csehszlovák—vietnami kapcsolatok megszilárdításában és fejlődésében fontos szerepük van a vezető párt- és állami személyiségek kölcsönös látogatásainak és találkozóinak. E látogatások gazdag hagyományaiban felejthetetlen mérföldkő 1957 júliusa, amikor Csehszlovákiába látogatott Ho Si Minh, a vietnami nép forradalmi harcainak legendás vezére, a Vietnami Munkapárt elnöke, a VDK elnöke. Baráti országaink politikai kapcsolatai főként az utóbbi évpkhpn váltak intenzívvé. 1975-ben a VDK kikiáltása 30. évfordulójának ünnepségein Hanoiban csehszlo vák párt- és kormányküldöttség vett részt Josef Koreáknak, a CSKP KB Elnöksége tagjának, a szövetségi kormány alelnöké- nek vezetésével, ugyanazon év októberében pedig legmagasabb szintű vietnami párt- és kormányküldöttség látogatott hazánkba Le Duan, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottsága főtitkárának vezetésével. Az 1976-os év testvéri kommunista pártjaink kongresszusainak esztendeje volt. A CSKP XV. kongresszusán résztvevő vietnami küldöttséget Nguyen Duy Trinh, a VKP KB Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter vezette, a CSKP küldöttségét pedig, amely részt vett a Vietnami Kommunista Párt IV. kongresszusán, Vasil Bilak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára vezetett. Országaink képviselőinek kapcsolatai a következő években is igen aktívak voltak. Bohuslav Chüoupek, hazánk külügyminisztere 1977 márciusában Hanoiba látogatott, és e látogatást 1977 július végén, augusztus elején Nguyen Duy Trinh külügyminiszter Prágában viszonozta. Számos más akcióra is sor került. A cséhszlovák—vietnami kapcsolatokat jelenleg a különböző formák további bővülése jellemzi, legyén szó kereskedelmi, gazdasági, tudományos-műszaki együttműködésből, vagy pedig, az iskolaügy, a kultúra és az egészségügy terén folytatott együttműködésről. Kiegészítésképpen rámutathatunk, hogy az 1976—1980-as évek időszakában országaink kölcsönös árucsereforgalma az előző ötéves időszakhoz viszonyítva több mint 80 százalékkal növekszik. Országaink kapcsolatainak igen fontos, hatékony és sikeres együttműködését tanúsítja az is, hogy vietnami diákok és főiskolások tanulnak csehszlovák főiskolákon, vietnami szakembereket képezünk ki, beleértve az üzemeinkben tanuló vietnami ipari tanulókat is. < A csehszlovák—vietnami diplomáciai kapcsolatok megköté- . se óta eltelt három évtized rányomta bélyegét az országépítési folyamatra és mindazon vívmányok megvédésére is, amelyeket Csehszlovákia és1 Vietnam népeinek a szocializmus adott. Teljes mértékben megerősítette a szocialista közösség valamennyi országa egységének hatékonyságát és legyőzhetetlenségét. IVAN BROZ
