Új Szó, 1980. február (33. évfolyam, 27-51. szám)

1980-02-01 / 27. szám, péntek

A londoni megállapodások durva megsértése A BT Rhodesiáról tárgyal 1K Wí I \ «S f41 i ím SALVADOR (ČSTK) — Az ENSZ-ben kép viselt alrikai országok csoport jának kérésére a tegnapra vir­radó éjszaka összeült a Bizton­sági Tanács, liogy megtárgyal­ja a Rhodesiában kialakult helyzetet. Az afrikai országok a BT el­nökéhez küldött levelükben hangsúlyozzák, hogy a rhode­siai helyzet súlyosbodásáért Nagy Britannia a felelős, amely nem tartja tiszteletben a múlt év decemberében aláirt londo­ni megállapodást. Ezzel a megállapodással és a BT határozataival ellentétben Rhodesiában dél-afrikai csapa tok és más zsoldos egységek tartózkodnak. A rhodesiai brit főkormányzó ezeket az egysé geket a Hazafias Front elleni támadásokra használják ki. „Mindent bele, fiú..." „Mindent bele, fiú, esélyes vagy az aranyéremre!“ — kiál totla az egyik képviselő, ami kor Alessandro Tessari, az Olasz Radikális Párt képviselője a ter­rorizmus elleni törvényjavaslat­tal kapcsolatos tíz és félórás mtahozzászólását befejezte. Ké­sőbb egy másik parlamenti kép viselő azt javasolta, hogy Tes- sarit vessék doppingvizsgálat alá, mielőtt „a rekordot hivata­losan is elismernék“. A radikálisok arra töréksze nek. hogy lehetetlenné tegyék a törvényjavaslat jóváhagyását, ugyanis az szerintük korlátoz za a védőügyvédek jogait. Ezért 7500 kiegészítő javaslattal áll­tak elő, és több órás beszédek­kel akadályozzák a vita kibon takozását. Adele Facer, szintén a radi­kális párt képviselője Tassart után szólalt fel, azonban „csak* három órán át bírta — majd összeesett. Amint láthatjuk, nemcsak a terrorizmus, hanem a róla szóló vita is áldozatokat követel... Lord Soanies teljesen felesle gesen hosszabbította meg hat hónappal a rendkívüli állapo­tot. A politikai foglyok nagy része továbbra is börtönökben sínylődik, és a menekülteknek nem teszik lehetővé, hogy visz- szatérjenek hazájukba^ Anthony Parsons brit képvi selő megkísérelte ezeket a vá dakat megcáfolni és azt álli totta, hogy a rhodesiai helyzet javul, s a politikai foglyok egy részét szabadon bocsátották,, a többi fogva tartott ügyében „még folyik a vizsgálat“. A brit képviselő érvei senkit sem győztek meg, és a követ­kező felszólalók mindegyike, így Mozambik. Malawi. Bots­wana, Tanzánia stb. élesen el ítélte Nagy-Britannia politiká­ját. AZ NSZEP KB meghívására Berlinbe érkezett az Arab Szó cialista Újjászületés Pártja (Baatbl szíriai regionális ve zetőságének a küldöttsége, élén Abdallah Ahmarral, a vezető­ség .tagjával. MALCOLM FRASER ausztrál miniszterelnök hivatalos láto­gatáson az Egyesült Államok­ban tartózkodik, ahol Vance külügyminiszterrel, majd Car­ter elnökkel tárgyalt. A FRANCIA KOMMUNISTA IFJÚSÁGI MOZGALOM kong resszusa tegnap megkezdődött, s az 1400 küldöttön kívül szá­mos külföldi küldöttség is részt vesz rajta. ANOREj GROMIKO szovjet külügyminiszter tegnap rövid látogatásra Romániába érke­zett Éles ellentétben az iszlám szolidaritás elveivel Az afgán külügyminiszter az iszlám konferencia határozatairól (ČSTK) — Sah Mohammed Doszt, az Afganisztáni Demok­ratikus Köztársaság külügymi­nisztere elutasította az Iszla- madban megrendezett iszlám konferencia Afganisztánra vo­natkozó határozatát. A moszk­vai Pravda tudósítójának adott interjújában hangsúlyoz ta, hogy a határozat éles ellen* tétben áll az iszlám szolidari­tás elveivel. A miniszter meg­állapította, hogy az Egyesült Államok és Kína azon törek­vései, hogy az iszlám országo­kat Afganisztán ellen hangol­ják, az ország lakossága felhá borodással fogadta. Washington és Peking nem sajnálta a fá­radságot, hogy Szaúd-Arábiát, Egyiptomot és más reakciós rendszereket az iszlám konfe­rencia összehívására kénysze­rítse. Nem véletlen az sem, Az NSZK-beli Kölnben nyugatnémet és francia antifasiszták közös tömegtüntetést szerveztek a tartományi bíróság épülete előtt és követelték, hogy büntessék meg Kurt Lischkát, a második világ­háború alatt megszállt Franciaország Gestapo-főnökét, valamint két munkatársát, Herbert Hagent és Ernst Heinrichsohnt. Az emlí­tettek lelkiismeretét terheli 80 OGU francia zsidó halála (Telefoto: ČSTK) hogy a konferencia helyszíne Pakisztán volt, az az ország, ahol, az afgán forradalom ellen harcoló ellenforradalmi erők gyülekeznek. Arról, hogy Afganisztán vidé­ki területein a helyzet továbbra is bonyolult, a PAP lengyel hír- ügynökség tudósítója számol be Kanadából küldött jelentésében. A tartomány, melynek központ­ja volt az ország «-fővárosa, egyre gyakrabban válik a szom­szédos Pakisztánból érkező el­lenforradalmi bandák támadá­sainak célpontjává. Ebben a térségben fejti ki felforgató te­vékenységét a fanatikus Mu­zulmán Testvérek“ elnevezésű szervezet, amely röplapokat terjeszt, s arra szólítja fel a lakosságot, hogy szökjön át Pakisztánba. Salvadutan fokozódik a fasiszta terrorhullám (ČSTK1 — A Salvadori Ke­reszténydemokrata Párt vezető­ségének titkárságát továbbra is megszállva tartja a baloldali Február 28. — Népi Liga tag­jainak egy csoportja, amely a politikai foglyok kiszabadítását és a junta megtorló intézkedé­seinek beszüntetését követeli. Salvador-szerte nő a fasiszta terrorhullám. A különböző fegyveres szervezetek tagjai a haladó szakszervezeti képvise­lőkbe, parasztokba és diákokba lőnek. A napokban újabb reak­ciós csoport alakult „a kommu­nizmus alóli felszabadításért küzdő szervezet“ néven, Nyilat­kozatában nyilvánosságra hoz­ta, hogy tevékenységének fő módszerei közé fog tartozni „a veszélyes és ellenséges elemek likvidálása.“ Milyen lesz o megoldás? A New York Times annak idején kimondta, hogy az Egyesült Államoknak a nicará guai események után Salvador ra kell irányítania figyelmét, és semmilyen áron sem szabad megengednie, hogy polgárhá ború törjön ki. Ez a félelem megalapozott volt, ugyanis a jelenleg kormányzó junta fenn tartását célzó reformkísérletek ez ideig nem hozták meg a várt erdeményt, s a néptöme gek — elégedetlenségüket ki fejezve — az utóbbi hetekben mind gyakrabban vonultak az utcára, s napirenden vannak a hatóságok megtorló íntézkedé sei, ami megint csak tovább fo­kozza a salvadori dolgozók el­lenállását. A salvadori katonai állam csíny óta már több mint három hónap telt el, ami magában vé ve nem bosszú idő, de elegen­dő arra, hogy világossá váljon: valójában milyen erők álltak Romero megdöntése mögött, és milyen célokat követnek. A salvadori katonai polgári junta, melynek élén két fiatal ezredes áll, a fordulat után re formprogramot hirdetett meg, s ezért egy időre megszerezte néhány hazai diktátorellenes szervezet támogatását. Azonban hamarosan bebizonyosodott, hogy a szavak csak szavak ma radtak, s hogy az új rendszer a gyakorlatban nem kíván ten ni semmit azért, hogy legalább némiképp javuljon az ország gazdasági helyzete, megoldód­janak a szociális és politikai problémák. A salvadori nagytő ke érdekei lényegében sértetle nek maradtak, sőt a junta nem büntette meg Romero tábornok egyik közeli munkatársat sem, aki súlyos bűntettekért felwlős. Ellenkezőleg: a fegyveres erők reakciós csoportja a jobboldali szélsőséges félkatonai szerve­zetek támogatásával megtorló lépésekhez folyamodott a salva­dori dolgozók ellen, akik jo­gosan követelték, hogy az új vezetők váltsák be ígéreteiket. A terror egyre fokozódik, és már több tucat hazafi vesztette életét az összetűzések során. Ezek a tények is azt bizonyít­ják, hogy a tavaly októbert puccs nem azt a célt szolgálta, hogy Salvador kikerüljön a po litikai és gazdasági válságból, hanem csak manőver volt, még­pedig azzal a célzattal, hogy fokozatosan gyengítsék és fel­számolják a salvadori haladó erők ellenállását. „ Figyelemre méltó még az a tény, hogy Komero megbukta-. tása után egy cseppet sem sér­tették meg a nemzetközi, min- denekelőtt az amerikai mono­póliumok érdekeit. Ebből is ki­tűnik, hogy — mint az Latin-; Amerikában már szinte hagyo­mánnyá vált — a tavalyi puccs mögött az amerikai kormányzat állt. Washington ugyanis jól tudja, hogy ha Salvadorban a népi erők aratnának győzelmet, az súlyos csapás lenne számá­ra. Ezt pedig a nicaraguai for­radalom győzelme után és a forrongó közép-amerikai han­gulat közepette nem engedheti meg magának. Salvador haladó és demokra­tikus erő; nemrég egységes frontba tömörültek, koordiná­ciós bizottságot hoztak létre a közös ellenség: a reakciós erők ellen. Mivel korábbi követelé­seik (a politikai foglyok sza­badon bocsátása, a fasiszta ele-* mek elbocsátása a hadseregből, a félkatonai terrorszervezetek lefegyverzése, a földreform végrehajtása stb.) nem teljesül­tek. készek fegyvert is ragad­ni. Most tehát ismét kiéleződött a helyzet Közép-Anierika egyik országában, a salvadori junta nem képes úrrá lenni a zavar­gásokon: terrorhoz, gyilkossá­gokhoz folyamodik, ám ez szá­mára sem megoldás — Somoza esete is ezt bizonyítja. De vajon milyen lépésre ké­szülnek az amerikaiak? Wil­liam Bowdler, az Egyesült Ál-« lamok Amerika-közi ügyekben illetékes államtitkára ugyanis néhány nappal ezelőtt sürgő­sen San Salvadorba utazott, s a junta képviselőivel folytatott tárgyalásokat. Ezek befejeztével úgy nyilatkozott, hogy az ered­ménnyel meg van elégedve, és hogy kormánya továbbra is tá­mogatni fogja a juntát. Ismer­tek az ilyesfajta diplomáciai manőverek. Washington nyomá­sa sikeres volt, mondjuk Dél- Koreában, ahol a rendszer új köntösbe öltözött, de nem járt eredménnyel pl. a szomszédos Nicaraguában. Nem tudni, hogy ezúttal Washington milyen lé­pésre készül, annyi azonban bi­zonyos, hogy a salvadori nép a harcot nem adja fel. (pap) A TIME ÉRTESÜLNÉNEK BELGRÁDI CÁFOLATA (TASZSZ) — A Time című amerikai folyóirat olyan álhírt közölt, amely szerint Carter el nők állítólag „személyes kérés­re“ biztosította Tito jugoszláv elnököt, hogy „az Egyesült Ál­lamok megsegíti Jugoszláviát“, amennyiben — mármint az amerikai folyóirat szerint — „az oroszok támadása érné.“ A Tanjug jugoszláv hírügy­nökség cáfolta és légből kapott koholmánynak minősíti az ame­rikai folyóirat „értesülését“ s hozzáfűzi: Teljességében elfo- gadhatallan ez a tendenciózus, felelőtlen és hamis tájékozta^ tas.“ H—BH—HBIH A csehszlovák—vietnami diplomáciai kapcsolatok harminc éve Mindig vállvetve A nemzetközi kapcsolatok fejlődésének elválaszthatatlan ré­szét alkotják a diplomáciai kapcsolatok. Ezért 1950. február 2-a a csehszlovák—vietnami kapcsolatok jelentős dátumai kö­zé tartozik, mivel országaink ezen a napon vették fel a dip­lomáciai kapcsolatot. Tekintet nélkül a bennünket elválasztó nagy földrajzi távol­ságra, ettől az időponttól kezd­ve hazánk és a vietnami köz­társaság között minden terüle­ten intenzíven fejlődnek a kap­csolatok és a kölcsönösen elő­nyős együttműködés. Két test­véri ország kapcsolatai ezek, amelyek a proletár és a szocia­lista internacionalizmus elvei­nek következetes érvényesíté­sén alapulnak, valamint a két marxista—leninista párt — Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Vietnami Kommu­nista Párt — szoros kapcsola­tából indulnak ki. Ami orszá­gaink diplomáciai képviseletét illeti, a csehszlovák nagykövet­ség Vietnamban 1954-ben léte­sült Hanoiban, a vietnami nagy- követség pedig egy évvel ké­sőbben Prágában. A francia gyarmatosítók 1954. évi indokínai veresége és tá­vozása után hazánk a Szovjet­unióval és más szocialista ál­lamokkal együtt aktívan részt vett a Vietnami Demokratikus Köztársaság újjáépítésében és háború utáni helyreállításában. A bátor vietnami nép oldalán álltunk az amerikai agresszió súlyos éveiben, és támogattuk hősies harcát. A csehszlovák dolgozók lelkes örömmel fogad­ták a végső győzelmet, amelyet megkoronázott az ország déli részének felszabadítása. Hazánk népe a többi testvéri szocialis­ta ország népeivel együtt ugyanilyen spontánul a szocia­lista Vietnam mellé állt, ami­kor sikeresen visszaverte a pe­kingi hegemonisták tavalyi ag­resszióját. A csehszlovák—vietnami együttműködésnek igen pozitív a mérlege a nemzetközi kap­csolatok és a diplomácia terén is. Ide tartozik mindenekelőtt a közös küzdelem azért, hogy a Vietnami Demokratikus Köz­társaságot felvegyék az ENSZ- be és a további gyümölcsöző együttműködés áz ENSZ tala­ján kifejtett diplomáciai tevé­kenység során, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsában, amikor határozottan elítélték a VSZK elleni kínai fegyveres ag­ressziót. így sorolhatnánk to­vább országaink közös diplomá­ciai akcióit. A csehszlovák—vietnami kap­csolatok megszilárdításában és fejlődésében fontos szerepük van a vezető párt- és állami személyiségek kölcsönös láto­gatásainak és találkozóinak. E látogatások gazdag hagyomá­nyaiban felejthetetlen mérföld­kő 1957 júliusa, amikor Cseh­szlovákiába látogatott Ho Si Minh, a vietnami nép forradal­mi harcainak legendás vezére, a Vietnami Munkapárt elnöke, a VDK elnöke. Baráti orszá­gaink politikai kapcsolatai fő­ként az utóbbi évpkhpn váltak intenzívvé. 1975-ben a VDK kikiáltása 30. évfordulójának ünnepségein Hanoiban csehszlo vák párt- és kormányküldöttség vett részt Josef Koreáknak, a CSKP KB Elnöksége tagjának, a szövetségi kormány alelnöké- nek vezetésével, ugyanazon év októberében pedig legmagasabb szintű vietnami párt- és kor­mányküldöttség látogatott ha­zánkba Le Duan, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bi­zottsága főtitkárának vezetésé­vel. Az 1976-os év testvéri kom­munista pártjaink kongresszu­sainak esztendeje volt. A CSKP XV. kongresszusán résztvevő vietnami küldöttséget Nguyen Duy Trinh, a VKP KB Politikai Bizottságának tagja, miniszter­elnök-helyettes, külügyminisz­ter vezette, a CSKP küldöttsé­gét pedig, amely részt vett a Vietnami Kommunista Párt IV. kongresszusán, Vasil Bilak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára ve­zetett. Országaink képviselői­nek kapcsolatai a következő években is igen aktívak voltak. Bohuslav Chüoupek, hazánk külügyminisztere 1977 márciu­sában Hanoiba látogatott, és e látogatást 1977 július végén, augusztus elején Nguyen Duy Trinh külügyminiszter Prágá­ban viszonozta. Számos más ak­cióra is sor került. A cséhszlovák—vietnami kap­csolatokat jelenleg a különböző formák további bővülése jel­lemzi, legyén szó kereskedelmi, gazdasági, tudományos-műszaki együttműködésből, vagy pedig, az iskolaügy, a kultúra és az egészségügy terén folytatott együttműködésről. Kiegészítés­képpen rámutathatunk, hogy az 1976—1980-as évek időszakában országaink kölcsönös árucsere­forgalma az előző ötéves idő­szakhoz viszonyítva több mint 80 százalékkal növekszik. Or­szágaink kapcsolatainak igen fontos, hatékony és sikeres együttműködését tanúsítja az is, hogy vietnami diákok és főis­kolások tanulnak csehszlovák főiskolákon, vietnami szakem­bereket képezünk ki, beleértve az üzemeinkben tanuló vietna­mi ipari tanulókat is. < A csehszlovák—vietnami dip­lomáciai kapcsolatok megköté- . se óta eltelt három évtized rá­nyomta bélyegét az országépí­tési folyamatra és mindazon vívmányok megvédésére is, amelyeket Csehszlovákia és1 Vietnam népeinek a szocializ­mus adott. Teljes mértékben megerősítette a szocialista kö­zösség valamennyi országa egységének hatékonyságát és legyőzhetetlenségét. IVAN BROZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom