Új Szó, 1980. február (33. évfolyam, 27-51. szám)

1980-02-20 / 43. szám, szerda

WZ­V f ^ irfftf ■í .#áR-* • ‘ 1 :p í^>>>wo>:'.^Ív^/y.vi,v>>>>>>;v>>.ixcŕ^>j^íi«^' > ‘/W»™®BiW^Wloroww XvXwX« A februári párttaggyiílések tükrében KŐMŰVESEK KÖRÉBEN A FIZETÉSÉRT MEGDOLGOZNAK GOND. AZ ANYAGHIÁNY ÉS A TERVDOKUMENTÁCIÓK KÉSÉSE Nehéz lenn« összeszámolni, hogy az Érsekújvár! (Nové Zámky) Járási Építkezési Válla­lat párkányi (Štúrovo) kiren­deltsége fennállásának három évtizede alatt hány új lakóhá-' zat, szolgáltatóüzemet, iskolát, óvodát, művelődési otthont épí­tett már fel, Nem is beszélve a sok száz újjáépített, vagy tata­rozott magán- és középületről. — Nincs olyan épülettípus, amilyet mi ne építettünk vol­na már — kezdi a beszélgetést Pinner János, a vállalat vezető­je. Aztán kissé töprengve így folytatja: Tulajdonképpen én csak egy fél éve vágyóik itt ve­zető. Korábban építkezési fő­mérnöki minőségben dolgoztam a vállalatnál. S megvallom őszintén, nem szívesen vettem át a vezetést. — Miért? A válasz lassan jön. Végül is Őszi László, a pártszervezet el­nöke válaszolt helyette: — Mi tagadás, nehezünkre esik erről beszélni, hiszen nincs olyan pártgyűlés vagy munkaértekezlet, amelyen ne kerülne terítékre két legna­gyobb gondunk: az anyaghiány és a tervdokumentációk késése. Lényegében ezek miatt nem tudtuk tavaly sem teljesíteni a tervet. — S milyen a felsőbb szervek reagálása panaszukra? — Ebben, sajnos, sóikat ők sem segíthetnek. — S mi az, amiben segíthet­nek? — Nehéz erre röviden vála­szolni, mert amit ők adhatnak, azt meg is adják. A hiba in­kább a tervezőknél van, ott kel­lene csökkenteni az adminiszt­ratív intézkedéseket, hogy ha­marabb kézhez kaphassuk a tervrajzokat. Az késlelteti leg­inkább az alapozást. Az idén is télen kezdtünk az alapok ásá­sához. S a több mint ötven centiméterre fagyott földben törik a gép, a szerszám, nehe­zen haladunk előre az alapok ásásával, ez lassítja a betono­zásit. — Télen a szabad ég alatt nyolc órát dolgozni, az sem leányálom ám — kapcsolódik a beszélgetésbe Smatana Mi­hály, a vállalat gazdasági veze­tője. — Több mint 180 építő­munkásunk van, s gondot okoz folyamatos foglalkoztatásuk. A belső munka kevés. Ezért lenne ideális, ha a beépítendő telket a tervrajzokkal együtt már nyár 'közepén átadnák, hogy az alapozást augusztusban meg­kezdhetnénk, így az épületek többségét a kemény tél beállta előtt tető alá is hozhatnánk. Télen aztán nyugodtan elvégez­hetnénk a belső pucol ást, sze­relést. Ez gazdaságilag is so­kat lendítene vállalatunkon. — Tud-e ezen változtatni az új vezető? — kérdeztem Pinner Jánost. — Az idén mindent elköve­tünk azért, hogy legkésőbb szeptemberben megkezdhessük az alapozást, majd októberben az épületelemek összeszerelé­sét. Ugyanis mi eddig hagyomá­nyos módszerekkel építettünk, égetett téglából és salaktéglá­ból. Az idén térünk rá mi is a korszerűbb építkezési techno­lógiára. Előre gyártott beton­elemekből szereljük majd össze az épületeket, ehhez már kap­tunk egy MB-80-as emelődarut, s megkezdtük a munkások át­képzését is. A korszerű építke­zési forma jelentős anyagi, de főleg időmegtakarítást jelent vállalatunknak. — Az új helyzet megköveteli majd a tervező és a kivitelező szorosabb együttműködését, mert ez a feltétele a gazdasá­gos és a jó minőségű munká­nak is. Erre hogyan készültek fel? — Azzal kezdem, hogy mi a gondok ellenére jó minőségű munkát végeztünk eddig is. Ezt főleg szocialista munkabrigád­jainknak és a munkások szak­maszeretetének köszönhetjük. Szerencsére dolgozóink nyolc­van százaléka törzsgárdatag, s ez nagyon meghatározó a mi­nőségi munkában is. Konkrétan válaszolva a kérdésre el kell mondanom, hogy a vállalat fel­készült az új követelmények teljesítésére. Az eddigieknél sokkal jobb együttműködésre törekszünk majd a társvállala­tokkal is, hogy a villany-, gáz-, vízvezeték- és egyéb szerelési munkák is időben elkészülhes­senek. Az újszerű, rugalmasabb munkaszervezéssel, differenciált bérezéssel kívánjuk fokozni a termelékenységet és az anyag takarékosságot — mondja na­gyon határozottan a vállalat ve zetője. ■— És a pártszervezet hogyai’ segíti majd a vállalatot a kitű­zött célok megvalósításában? — Az együttműködés nagyon jő közöttünk, hiszen én töltöm be jelenleg a vállalatnál a fő­mérnöki tisztséget is, így szak­mailag is érdekem, hogy a régi gondokat inkább előbb, mint utóbb megoldjuk, és nyeresé­gessé tegyük építkezési vállala­tunkat. Erről beszélgettünk a legutóbbi pártgyűlésen és a bri­gádértekezleten is. Ehhez a leg­messzebbmenőkig meg is ígér­ték a támogatást, s én bízom a szavukban. — Találkozhatnék-« brigádta­gokkal is? — Nincs ennek semuni aka­dálya. Az egyik ezüstjelvényes brigád itt dolgozik a közelben, belső javítást végeznek a Pár­kányi Keményítő Üzemben. Elbúcsúztunk, s Hajtman Fe­renc mesterrel elindultunk « Keményítő Üzem felé. Útköz­ben elmondta, hogy 1953-ba» szerezte meg a segédlevelet, párttag, 1970-ben letette a mes­tervizsgát, s azóta ebben a mi­nőségben dolgozik a vállalat­nál. Beszélgetve érkeztünk meg a Keményítő Üzembe, ahol az öttagú ezüstjelvényes kőműves szocialista brigád dolgozik. Megérdemlik, hogy a nevüket is lejegyezzük: Alföldi Károly, Ko­vács László, Cellakó Demeter, Sotoüszky Lajos és Csvirik Vil­mos. Alföldi Károly a koridős, ő a brigád vezetője, tőle kér­dezem: — Mikor alakult ímeg a bri­gád? — Már nyolc éve együtt gyűrjük az ipart. — Szépnek tartják-e a kőmÜ- vesszakmát? — Nekünk ez a legszebb, mert ezt csináljuk. Itt van pél­dául ez, amit most végzünk, a csempézés. Ez kérem, részben művészi munka. Ítélje meg, hogy nem szép-e, még úgy szemre nézve is — válaszolja lelkesen a 27 éves Csvirik Vil­mos. Igazat adok neki, s mi­előtt feltehetném az újabb kér­dést, máris tovább folytatja: -— A mi családunkban sohasem volt kőműves, s látja, én mégis az lettem. Gyerekkoromban az utcánkban több helyen folyt építkezés. Én szabad időmben sokszor elnéztem az épülő há­zakat, megtetszett nagyon a szakma, szépnek tartottam. A szüleim nem kis megrökönyö­désére egy szép napon bejelen­tettem, hogy kőműves leszek. És az lettem, nem is bántam meg. Jól keresek, helyben la­kom, így a családdal minden­nap együtt lehetek. Amióta dol­gozom, már vettem egy Traban­tot, hatvanezer korona a megta­karított pénzünk, még veszek fel hozzá kölcsönt, és jövőre megkezdem az űj házam építé­sét. Ebben majd a fiúk is se­gítenek, 1982-ben már az új házban szeretnék lakni. Miközben ezeket sorolja, koze meg sem áll, rakja szépen egy­más mellé az . üdezöld színű csempéket. Társai is gondosan, csöndben dolgoznak. A brigád- vezető meg is jegyzi: — A korona nem gurul ám magától a zsebbe, azért meg kell dolgozni. Ne haragudjon hát, ha mi közben végezzük a magunk dolgát. Maga sem tét­lenkedik, amíg beszélget ve­lünk, mert látom, közben sza­porán jegyezget a noteszba. Barátságos hangon, mosolyog­va mondta el mindezt. S én most értettem meg igazán, hogy a pártelnök bizokodó szavainak van fedezete. Ilyen munkáskol­lektívákra valóban lehet hosz- szú távon is építeni. TÖX*)K E* EMÉR HELYTÁLLÁS. PÁRTUNK POLOSKÁJÁNAK TÁMOGATÁSA # A BÍRÁLÓ ELEMZÉS EREDMÉNYE 0 MINDEN A KÁDEREKEN IVIŰLIK A lévai (Levice) járásban is ezekben a napokban tartják meg a pártalapszervezetek feb­ruári taggyűléseit. A CSKP KB 14. ülése határozatait elemző tanácskozásokat két körülmény teszi különösen jelentősé. Az egyik, hogy a hatodik ötéves tervidőszak befejező évébe lép­tünk, a másik, hogy a tug könyvcsere után lényegében ez az első alkalom a gazdaság­politikai feladatok teljesítését segítő pártmunka átfogóbb ér­tékelésére. Mindenképpen nagy siker­nek könyvelhetjük el, hogy já fásunk iparának termelése ta­valy az 1978. évihez viszonyít­va 8,5 százalékkal növekedett, vállalataink, üzemeink 100,01 százalékra teljesítették népgaz­dasági feladataikat. Ugyanak­kor nem titkolhatjuk el, hogy mezőgazdaságunk — főleg a növénytermesztés szakaszán — nem tart lépést a tervidőszak ra előirányzott követelmények kel. A javuláshoz vezető út A mezőgazdasághoz hasonló­an az ipari üzemekben műkö­dő pártalapszervezetek sem elégedhetnek meg az eredmé­nyekkel. S ezt a tényt a tag­gyűlések beszámolói és a vi- tatelszólalások is egyértelműen hangsúlyozzák. Nem lehet kö­zömbös számunkra, hogy járá­sunk hét ipari vállalatában a múlt évben 25 millió korona volt a termeléskiesés, [óllehet a rosszabbodó külgazdasági feltételek, a szállítói és meg­rendelői kapcsolatok hiányossá­gai, valamint a téli áramkorlá­tozások csak súlyosbították a gondokat, számtalan szubjektív tényező is gátolta a fejlődést» Hasonlóképpen beszélhetek a mezőgazdaságban a növényter­mesztésről, ahol a termeléski­esés csaknem 160 millió koro­na kárt okozott. A javuláshoz vezető úton azonban nem jutnánk messzire, ha megmaradnánk a tények felsorolásánál, puszta megálla­pításánál. A hibák kijavításá­hoz ugyanis elsősorban a he­lyes következtetések levonásá­ra van szükség. Arra, hogy a nehezebb körülmények között hogyan álltak helyt a pártalap szervezetek, a kommunisták, az irányításért felelős gazdaság) vezetők. A hatodik Ötéves' terv eltelt időszaka igazolta, mily jelentős az emberi tényezők szerepe feladataink valóra vál­tásában. Sok-sok nehézséget küzdöttünk le és számtalan bo­nyolult problémát oldottunk meg járásunkban is a politikai­lag elkötelezett, szakmailag kellően felkészült, pártmunkát ugyancsak szívesen vállaló gaz­dasági vezetők cselekvő közre működésével. Nem lehetünk elnézőek Februári taggyűléseink éppen ezért az eddiginél sokkal beha­tóbban foglalkoznak a káder- munka kérdéseivel. Tisztában vagyunk azzal, hogy gazdaság- politikánk megvalósulása jelen­tős mértékben a társadalmi-gaz- dasági élet különböző vezető posztjain dolgozó tisztségvise­lőkön múlik. A párthatározatok sorsa döntően attól függ, hogy milyen azoknak a kádereknek a felkészültsége, hozzáértése, az űj iránti érzéke, akiknek a végrehajtást meg kell szervez­niük. Gustáv Husák elvtárs a CSKP KB legutóbbi ülésének zársza­vában járásunkra is kötelező érvénnyel állapította meg: „Ká­dereink többsége kétségtelenül pártos magatartású, munkáját ér­tő ember, aki tud dolgozni és képes a Jeladatok teljesítésére. Vannak azonban mái emberek is. Mii sem segít, ha beszélünk velük, ha lelkiismeretükre, kö­telesség- és felelősségtudatuk' ra hivatkozunk. Ebben az eset­ben erélyesebben kell eljárni, más intézkedéseket kell foga­natosítani, leváltva azokat, akik munkájukkal nem tudnak meg­birkózni, és merészebben kell helyükre állítani határozott, al­kotó módon gondolkodó és kez­deményező elvtársakat." Együtt o pdrtonkívüliekkel A népgazdaság ez idei terve azt követeli tőlünk, hogy leg­alább 7,9 százalékkal biztosít­suk az ipar- és 6,9 százalékkal a mezőgazdaság árutermelésé­nek növekedését. Megvannak-e az igényes feladatok teljesíté­séhez szükséges feltételek? A kommunisták most folyó ta­nácskozásai erre a kérdésre is egyértelműen választ adnak. Természetesen nem téveszthetik szem elől, hogy az ezt célzó intézkedési terveiket csak ab­ban az esetben valósíthatják meg sikeresen, ha egyúttal kö­Megjelent a Pórtélét 3. száma 5980 n. 20. A lap bevezető írása, mely a februári taggyűlések fontos sze­repével foglalkozik, többek közi azt hangsúlyozza, hogy ismer­jük azokat a feladatokat, ame­lyekre elsősorban kell összpon­tosítanunk figyelmünket a 6. öt­éves tervidőszak utolsó évében, s ami a legfontosabb, rendelke­zünk a szükséges anyagi és tár­sadalmi feltételekkel céljaink eléréséhez. A tagsági igazolványok cse­réje után című írás kiemeli, hogy a fontos esemény után tovább kell javítani a párttag­ság összetételét, s a kommu­nistáknak tudatosítaniuk kell: elvárják tőlük a példamutatást mind a munkában mind a ma­gánéletben. A lap közli L. I. Brezsnyev válaszát a Pravda tudósítójának kérdéseire. „Optimizmussal né­zünk a jövőbe. Ez az optimiz­musunk megalapozott. Tudato­sítjuk, hogy a nemzetközi hely­zet szándékos kiélezése kifejezi az amerikai imperializmusnak afeletti elégedetlenségét, hogy megszilárdultak a szocializmus pozíciói, fellendült a nemzeti felszabadító mozgalom és meg­erősödtek az enyhülésért és bé­kéért harcoló erők. Tudjuk, hogy az akadályok ellenére a nemzetek akarata utat tört a pozitív irányvonalnak, amelyet kifejezően enyhülésnek neve­zünk “ — hangsúlyozta Brezs­nyev elvtárs. Václav Janoušek, a CSKP KB osztályvezetője Jobb előkészületek, következete­sebb tervteljesítés című írásá­ban többek közt arra hívja fel a figyelmet, hogy minden mun­kahelyen hiánytalanul ki kell használni a munkaidőt, első­sorban jobb szervezéssel, hogy minden dolgozó rendelkezzék a társadalmi termelés továbbfej­lesztésében. a munka termelé- kenység növelésében cselekvő hozzájárulása fokozásának min­den szükséges feltételével. Növeljük gyártmányaink ex­portképességét a címe Jirí Hlí- dek, a CSKP KB osztályvezető­je cikkének. Ebből különösen arra a fejezetre hívjuk fel a figyelmet, melyben a szerző rá­mutat: a magasabb árak elérése megköveteli termékeink jobb alkalmazkodását a piac követel­ményeihez, a gépek nagyobb megbízhatóságát, a pótalkatré­szek gyors szállítását és a szer­vizszolgáltatásokat. Figyelmet érdemel még a Számoljuk fel a termelés inten­zitásában mutatkozó, különbsé­geket című irás is, melynek szerzője Zdenék Honza, a CSKP dél-morvaországi kerületi bi­zottságának dolgozója. — A bratislavai Ko- mensky Egyetem orvostudományi karához tartozó gyermekkórház első klinikájának dolgozói a hét minden napján szolgálatot teljesí­tenek. A klinikán a fekvőbeteg osz­tályon kívül járó­beteg-osztályt is létesítettek. A ké­pen: dr. Irenej Hornák, a járóbe­teg-osztály vezető­je egy gyermeket vizsgál (St. PuškáS felvétele — CSTK) zös ügyünk szolgálatába állít­ják a pártonkívüli dolgozókat. Minden vállalatnál és mezőgaz­dasági üzemben olyan szemlé­letet, alkotó légkört kell kiala­kítaniuk, amelyben hatéko­nyabb, felelősségteljesebb, fe­gyelmezettebb és szervezettebb munka folyik. Nem nehéz kitalálni, hogy a pártalapszervezeteken kívül ezen a téren az üzemi szak- szervezeti bizottságokban dol­gozó kommunisták tehetnek a legtöbbet. Az ő kötelességük, hogy a kifogástalan minőségű gyártmányok előállítására, energia- és anyagtakarékosság- ra, a munkaidő jobb kihaszná­lására, nem utolsósorban a gyártástechnológiai tegyelem jobb betartására az eddiginél is nagyobb gondot fordítsanak. Ebben a törekvésükben jelen­tős segítséget nyújthatnak a közvetlen irányításuk alá tar­tozó szocialista munkabrigádok, hiszen a múlt évijen szám sze­rint 573 kollektíva több mint 14 500 tagja kapcsolódott be e mozgalomba. Mégis járásunk eredményeiben kevésbé érezte­tik hatásukat, működésükben sok a formális elem. Az eddig megtartott februári taggyűléseken elhangzott fel szólalások az említetteken kí­vül a gazdasági propaganda és agitációs munkánk gyenge ol­dalait is érintették. A kommu­nisták alapvető kötelességéhez tartozik, hogy működési terüle­tükön megismertessék gazda­ságpolitikánk céljait és össze­függéseit a dolgozokkal. Azt kell velük megértetni, hogy az idei tervfeladatok teljesítése tő lük is nagyobb fegyelmet, kez­deményezést, felelősségtelje­sebb munkát, a technológiai fegyelem pontos betartását kö­veteli. Ez nem az egyes veze­tők és nem is a kommunisták sajátos elgondolásából, hanem a népgazdaságunkkal szemben kívülről és belülről támasztott növekvő minőségi követelmé­nyekből ered. Optimista szellem A gazdasági propaganda és agitációs munkánk színvonalá­nak emelésében komoly feladat hárul a mezőgazdasági üzemek pártalapszervezeteire és kom­munistáira, Bár eddig is sokat fáradoztak és tettek a XV. pártkongresszus határozatai tel­jesítésének érdekében, a gabo­naprogram megvalósítását nem mindenütt sikerült közüggyé tenniük. Tagadhatatlan, a me­zőgazdaságban gyakran adód­nak kampányfeladatok, amelyek gyors és jó minőségű elvégzé­se jelentősen befolyásolja az eredményeket. Ezt sokszor ne­hezíti a kedvezőtlen időjárás. Ilyenkor nagyon fontos a párt- alapszervezet mozgósító szere­pe, a politikai nevelés és a kommunisták példamutatása. Élenjáró mezőgazdasági üzeme­ink tapasztalatai, eredményei ezt a tényt beszédesen igazol­hatják és serkentőleg hatnak a gyengébbeknek a felzárkózásá­ra. A februári párttaggyülések hangvétele bíráló jellegű ugyan, de ez nem egyenlő a kommu­nisták borúlátásával, hanem ékes bizonyítéka a hibák or­voslására kifejtett optimista magatartásuknak. BERNARD SLOBODNÍK, az SZLKP lévai (LeviceJ JB vezető titkára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom