Új Szó, 1980. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-15 / 12. szám, kedd

rmrnami: Nagy idők cselekvő részese LÖRIIVCZ GYULA KÖSZÖNTÉSE Holnap lesz hetvenéves. Olyan ember, olyan kommunis­ta, akiről a legszebb szavak sem mondanak annyi jellemzőt, mint a tettei. Abba a korba született, amikor az évszázados szociális majd politikai harcok, emberáldozatokát követelő ne- kifeszülések döntő változásokat érleltek: olyanokat, amelyek majd megrengetik a világot, gyökeresen megváltoztálják ar­culatát. Ehhez a döntő küzdelemhez első­sorban emberek, forradalmárok kel- lettek, akik bátrak voltak és mértek, akik tántoríthatat- lanul hittek a vi­lágalakító eszmék győzelmében. Lő- rincz Gyula is Ilyen emberré for­málódott. Két gyermekkori b- talán életét és művészetét is meg­határozó — élményét emlegette többször baráti beszélgetése­ken. Az egyik szülőhelyéhez, Diószeghez (Sládkovičovo) kö­tődik. A világ dolgai között ta­pogatózó, inkább az ösztöneire hallgató gyermek egy napon rémült arccal követte uradalmi gépészként dolgozó apját és annak társait akiket szlrájk* szervezéssel, politikai agitácíó- val vádoltak s bekísérték őket a csendőrőrsre kihallgatásra, vallatásra. Ökölbe szorított kéz­zel ácsorgott az épület előtt, ott, ahonnan fény szűrődött kij felé. Egy téglát vett észre az úton, felemelte. Habozott, be­vágja-e az ablakon. Nem merte megtenni. Késő este, amikor édesapját hazaengedték, elszo­rult szívvel hallgatta, amit fe5 leségének mondott: — Gyáva emberek a csendőrök. Ha va­laki csak egy követ hajítana be, bizonyisten, széjjelszaladná' nak. Az őszinte, naív gyermek csak később fogta föl e sza­vak szimbolikus erejét. Édes-1 apja gondolata később politi­kai, erkölcsi meggyőződéssé nö­vekedett Lőrincz Gyulában, Orrá kell lenni a félelmen, a meghunyászkodást sugalló ösz­tönökön. Mindig oda kell vág­ni azt a téglát az elnyomókra, az élet megrontóira. Ez a fölismerés tovább erő­södött benne a szörnyű élmény után, amiben az Alföldön, Ho­mokpusztán volt része, ahol a fehér terror pribékjei halálra vertek, rúgtak, kínoztak zsellé­reket, parasztokat, gyermeke­ket, asszonyokat azért, mert emberhez méltatlan életükben inkább csak ösztönösen a re­ménysugarat jelentő kommunis­ta eszmék felé fordultak. Sorsfordulókkal, tragikus ese­ményekkel teli gyermekkor volt az: jellemacélozó, életcélt meghatározó. Mindezek után szinte tör­vényszerű, hogy közéleti ér­deklődése, izmosodó művészi tehetsége a baloldal felé irá­Gyökeres György Jelvétele nyitja Lőrincz Gyulát. Gustáv Mallý és Harmos Károly festé­szeti magániskolája után a bu­dapesti Képzőművészeti Főisko­la következik, de politikai és esztétikai nézeteinek kikristá­lyosodásában mégis inkább Kassák Munka Köre és a Bari­ba Miklós Társaság alkotó lég­köre játszott fontos szerepet. Az embernek, a majdani politikus­nak és a művésznek egyaránt sokat jelentett a kezdetben ro­mantikus hevületű, de a sallan­gokat ’ fokozatosan lerázó is­merkedés szegényországgal, amelynek tapasztalatai az ér­telmi és az érzelmi világában is mély nyomokat hagyott. Az útkeresés és a kísérletezések korszakát politikai és művészi értelemben egyaránt tudatos te­vékenység váltja föl. Nem vé­letlen, hogy 1931 ben a Sarló kongresszusán — amelyen Jú­lius Fučík is részt vett — ép­pen Lőrincz Gyula szólt arról, hogy az alkotó művész mikép­pen kapcsolódhat be az osz­tályharcba, a kollektív társada­lom munkafolyamatába. Időközben újra felbolydult a világ: politikai harcok renge­tik meg s az újabb nagy világ­égés vésztjósló fellegei tornyo­sulnak. Lőrincz Gyula teljes erejével ott van az eszme-bari­kádokon. Marseille-ben, ahol a párt megbízatásából szervezi, irányítja azokat, akik Madrid­nál védték -Prágát. Aztán oda­haza szervez, agitál, s közben fest, kiállításokat rendez: az egyik legtöbbet ígérő művész­Sok szépet összegyűjtöttek A Dunamentí Múzeum munkájáról Ezeket az elismerő szavakat egy magyarországi szakember irta a Dunamenti Múzeum em­lékkönyvébe, miután a Martos! Falumúzeumon kívül megtekin­tette a rangos intézmény vala­mennyi rendezvényét: a Dél- Szlovákia munkásmozgalmát, a Jókai Mór emlékkiállítást és a Görögkeleti Egyházművészetet, valamint a múzeum főépületé­ben található állandó jellegű régészeti, történelmi, néprajzi kiállításokat, az alkalmi bemu­tatókat és a képzőművészeti tárlatokat. A közelmúltban új képzőmű­vészeti tárlattal és két új tema­tikus kiállítással gazdagodott a múzeum. Az épület legna­gyobb és legszebb termében lelket gyönyörködtető kiállítás nyílt meg Harmos Károly rajz­tanár és festőművész születésé­nek 100. évfordulójára. A tár­lat leiemelő látvány volt 1980. januárjaiig, a kiállítás bezárá­sáig. A további új kiállítások a földszinti termekben láthatók. „A csizma- és cipőkészítés fejlődése a komáromi járásban“ című kiállítás tömören össze­foglalja a neves mesterség töbo mint 500 éves helyi történetét és minden lényegeset elmond a felszabadulás utáni Ipari ter­melésről, az az a komáromi (Komárno) és nemesócsai (Ze­mianska Olča) cipőgyárról. A jó elrendezés és a legmegfele­lőbb színek alkalmazásának kö­szönhetően kellemes benyomást keltő teremben a nagymúltú csizmadia- és cipőmesterség emlékei — hiánytalanul beren­dezett régi műhely, különböző iratok, csizmaszáralakító gépek és a vásári eladások kellékei, ön. kézi kocsi, csizmadiasálor a ládával és az összerakható székkel — és a mostani cipő­gyári berendezések, valamint az egyes gyártmányok szemlél- hetők meg. „A vízi mesterségek" című kiállítás nemrégen került haza Blanskóról, ahol a két város között fennálló testvérbarátság keretében — népi öltözékeket bemutató részleggel bővítve ke­rült bemutatásra. Az itthon új­rarendezett kiállítás a legalább ezeréves múlttal rendelkező ko­máromi halászok és aranymo­sók, valamint a szekérfuvaro­zással és a hajóvontatással fog­lalkozó komáromi szekeresgaz­dák és a vízi molnárok fenn­maradt eszközeit, illetve azok kicsinyített mását mutatja be. Azok közül, akik régi eszközeik beadásával és a csodálatra méltó sok-sok szerszám kicsi­nyített, de pontos másávai, vagy az egyes eszközök újra­gyártásával a múzeum — te­hát e kiállítások — anyagát is gazdagították, most is tiszte­lettel és hálával írjuk le Czil- ling András volt hatászmester, Molnár Lajos miniatűr haWsz- eszközkészítő, Zsemlovics Imre, mostani arartymosó és Suhai La­jos, volt dunaradványi vízimol­nár nevét. TOK BÉLA tehetségként tartják számon. De a múzsák mindinkább hát­térbe szorulnak a barna ve­szedelem miatt. Már elkészül­tek a sötét tervek Csehszlová­kia feldarabolására, népek, nemzetek leigázására. Ekkor szervezik meg a vágtornóci (Trnovec nad Váltom) béke- nagygyűlést, amely a csehszlo­vákiai magyarság történelmé­nek egyik legdicsőbb napja, Szlovákokkal, csehekkel, néme­tekkel együtt több ezer magyar is hitet tesz hazája, Csehszlo­vákia mellett. Lőrincz Gyula az egyik szónok, ő beszél össze­fogásról, szolidaritásról. Aztán kitör a háború. Letar­tóztatások, házi őrizet, zaklatá­sok. Negyvennégyben Buda­pesten értesül a Szlovák Nem­zeti Felkelésről. Érzéseit rajzba sűríti, amely az egyik legelső vallomás a szlovák nép antifa­siszta harcáról. A felszabadulás után készül el Soha többé há­borút! plakátja, majd egy év múlva az Emlékezés című gra­fikai albuma, amelyről Kassák írta, hogy a háború apokalipti­kus őrületéről mesélnek vona­lai, de sohasem ragaszkodva a valóságos eseményekhez nem pillanatnyi impressziók ezek a rajzok, inkább a meghatott és elborzadt lélek jegyzetei a gra­fika eszközeivel és az abszolút művészi igényességgel. A jégtörő Februárt követően újra a politikus, a közéleti em­ber kerül előtérbe. Fontos sze­repet tölt be a magyar tannyel­vű iskolák megszervezésében, a kulturális intézmények létre­hozásában s az Öj Szó megin­dításában. Magas politikai és társadalmi tisztségeket tölt be. Elfoglaltsága ellenére fest és rajzol is (Csendélet, Árvíz MII, Puszták népe). S amikor inár-már úgy tű­nik, hogy keveset hallunk a képzőművészről, akkor készül el a Dózsa katonáival és a Kosúti sortíízzel és más alko­tásaival. Azokkal a grafikai so­rozatokkal, amelyek talán leg­pregnánsabb kifejezői Lőrincz eszmei és művészi világának. — Engem Dózsa egyszerű ka­tonáinak megjelenítése izga­tott — vallotta. — Miiyenek lehettek ezek az elszánt job­bágyok, nemesek, papok, alföldi és hegyvidéki emberek? Magya­rok, románok, szlovákok, szer- bek, szászok. Bár Dózsa korá­ban még csak a nemesember­nél ismerték el, hogy nemzeti­sége is van, a többiek egysze­rűen esak parasztok vagy job­bágyok voltak. De én ezeket ke­restem ... azokat, akik egy em­beribb élet kiharcolásáért sora­koztak föl... akik elpusztítha- tatlanok, mert tovább élnek utódaikban, harcostársaikban — a mi kortársainkban.“ A Kosúti sortfízről Ladislav SauČin írta tanulmányában, hogy az osztály harc, a hősi helytállás szuggesztív erejű szimbóluma. Tanulmányok so­kasága foglalkozott Lőrincz Gyula művészetével, sajátos lá- tomásszerű ábrázolásmódjával, azzal is, hogy alakjai sohasem szemlélődnek, hanem mindig cselekszenek. Alinak, ülnek, menekülnek, vagy egyszerűen csak néznek, átölelik vagy vé­dik egymást, de mindig együtt­érzést, és döntést akarnak ki­csikarni a nézőből — állapítja meg Szíj Rezső. Meghaladná egy ilyen jellegű írás terjedelmét, ha akár csak fölsorolnánk egy mozgalmas és tettekben, érdemekben gazdag életút legfontosabb állomásait. Inkább a példát, a tanulságot hangsúlyozzuk. Azt, hogy Lő­rincz Gyula mindig, minden körülmények között megma­radt kommunistának, magyar­nak, következetes internaciona­listának. Nemcsak szavakban, tetteiben is. Holnap lesz hetven éves. Má­soknál ez már a nyugalmas évek időszaka. Lőrincz Gyula érdemes művész a CSKP KB tagja, a Szövetségi Gyűlés kép­viselője, a CSEMADOK orszá­gos elnöke és a Szlovákiai Kép­zőművészek Szövetségének el­nöke. Politikus és művész. Ma Is úgy él, úgy dolgozik, mint az elmúlt évtizedekben: aktí­van, elkötelezetten pártunk po­litikája iránt. SZILVÁSSY JÓZSEF ÜJ FILMEK FÉRFIAK KURBLIVAL (cseh) Divat a szentimentalizmus, a nosztalgia, a századforduló, a századelő megidézése. Ebben a szellemben született Jirí Menzel filmje, a Férfiak kurblival; az alkotás a divatvonalnak azon-, ban nem az ismert „szabásmin­tája“ szerint készült, hanem egyéni hangvételű, sajátos cseh „ízeket“ tartalmazó, jellegzetes Menzel-mű. A cím láttán-olvastán a leg­több ember emlékezetében a hajdani gépkocsik rajzolódnak ki, amint vezetőjük indulás előtt kurblival begyújtja a mo­tort. Nos, ebben a filmben a kurbli egészen más célt szol­gál: a kinematográf működte­tésének nélkülözhetetlen esz­köze. Az alkotók ugyanis a cseh mozgókép hőskorába, a nyolcvanéves cseh filmművé­Malostranskýt. Kisebb-nagyobb humoros epizódok füzéréből áll össze a kép, melyből az állan­dó prágai mozi megalakulása és a cseh filmezés kezdeti évei rajzolódnak ki. A hangulatos történetekből a korabeli Prága tárul elénk kedélyes emberei­vel, a technika új találmányá­ért rajongókkal. » E filmről is. elmondható mindaz, ami Menzel korábbi al­kotásait jellemezte: kesernyés humor, fölényes mesterségbeli tudás, az "aprólékos részletmeg­figyeléseken alapuló hiteles miliőrajz, a téma megkívánta légkör megteremtése, kitűnő színészvezetés, egységes stílus. Ennek ellenére a Férfiak kurb- lival nem éri el a rendező hat­vanas években készült munkái­nak színvonalát. A Menzelre Rudolf Hrušinský a cseh film egyik főszereplője (Jíŕí Kučera íelvételej szét megalakulásának éveibe kalauzolják a nézőt. De nem azzal a céllal, hogy emléket állítsanak az alapító tagoknak, s a hősöket megillető piedesz- tálra emeljék őket. Vígjátékot forgattak, melyben a múlt szá­zad éveit vetítik elénk, sajátos légkörével, a mozgókép csodá­jának cseh megszállottjaival. Minden a film, a mozi körül bonyolódik ebben az alkotás­ban. S a három férfi főszerep­lőben nem nehéz felismerni a cseh filmművészet alapító tag­jait (legalábbis annak, aki egy csöppet is ismeri a cseh film történetét): Viktor Ponrepót, fan K'rííeneckyt és Josef Sváb' oly jellemző sajátos irónia, gro­teszk helyenként tétovázik, ma* rád pusztán a fintor, kissé megmerevedetten, kevésbé mu­latságosan. A színészek szemmel látha­tóan jól érzik magukat szere­pükben és kedvvel vesznek részt a századvég megidézésé- ben. Rudolf Hrušinský, Vladi­mír Mensík és Jirí Menzel hűen .alakítja azt a három cseh fér­fit, akiket elbűvölt és hatalmá­ba kerített a mozgógép csodája. Szerepel még a filmben Vlasta Fabiánová, Bohuš Záhorský, Jo­sef Kemr, Josef Somr hogy csak az ismertebbek nevét em­lítsük. Király, dáma és bubi, nem is egy. Keveri-kavarja a történel­mi kártyákat az idősebb Ale­xandre Dumas, persze úgy, hogy a játék elején és végén ugyan­azok a lapok legyenek a pakli­ban. S nem hiányozhat a Jolly jocker sem. A Napkirály, azaz XIV. Lajos, Marié Thérese királyné és Loui­se de la Valliere hercegnő, Col- bért belügyminiszter és Fouquet pénzügyminiszter — riválisok. E hajdani személyek históriájá­ba toppan be a vasálarcos fér­fi, a király holtnak vélt, ural­kodásra termett ikertestvére. A fantáziaszülle Fülöp. E trónvá­rományosnak akár lovagol, tán­col, vív, akár álmából ébresztik fel, akkor is tudnia kell, ki az ajjja, nagyapja, kik a rokonai, mi a szavajárása, vagy kedvenc foglalatossága a királynak. Hi­szen Fülöp — Lajos lesz, Lajos meg Fülöp, egy titkos cselszö­vés, merész csereb-bere révén (az egyébként rokonszenves, most viszont kevésbé megnyérő Richard Chamberlain alakításá­ban ). Mike Newell rendező a szer- telen fantáziájú idősebb Dumas váratlan fordulatokban gazdag, romantikus művét nem elég színesen alkalmazta filmre. A megmosolyogtató történet azon­ban élvezetes lesz a gyermekek­nek és azoknak a felnőtteknek, akik kedvelik a romantikát, az izgalmat, a kalandot s szívesen belefeledkeznek ifjúságuk ked­venc olvasmányaiba, melyekben a sötét zsarnokság, kegyetlen­ség és álnokság mindig elnyeri a méltó büntetést. -~ym-~ Ľ I960. 1. 15. Jelenet az amerikai filmből; középen Richard Chamberlain A VASÁLARCOS FÉRFI {amerikai)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom