Új Szó, 1980. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-10 / 8. szám, csütörtök

Céljuk o nagyobb szaktudás ' Lehetőségek és problémák egy mezőgazdasági szaktanintézetben Az utóbbi években új lehető­ségek nyíltak a dolgozók szak- képzettségének és általános műveltségének növelésére. Több szaktanintézetben lehetővé tet­ték, hogy a tanulók tanulmá­nyaikat egy évvel meghosszab­bítva, a szakmunkás-bizonyít­vány mellett érettségi bizonyít­ványt is szerezhessenek. Ilyen oktatási formát vezettek be a Mecenzéfi (Medzev) Mezögaz- dasági Szaktanintézetben is. Az iskola harminc éve képez a mezőgazdaság számára ková­csokat, traktoristákat, gépko­csivezetőket, gépjavítókat. Né­hány évvel ezelőtt esztergályos és marós szak is nyílt az intéz­ményben. Évente 420 fiatal sze­rez itt szakmunkás-bizonyít­ványt. Most lehetővé vált az is, hogy ki-ki a munkahelyéről visszatérve, érettségit szerez­zen. — Iskolánkban az 1978/79-es tanévben nyílt meg a dolgozók magyar tanítási nyelvű szak­középiskolája — mopdja Ste­fan Drotár igazgatóhelyettes. — Munkaviszonyban levő fiatalok kerülnek üzemi ösztöndíjjal a dolgozók szakközépiskolájába, az érettségiző osztályba. A múlt tanévben egész Szlovákia magyarlakta vidékeiről jártak hozzánk fiatalok, mert csak nálunk volt ilyen irányzatú érettségit nyújtó osztály. Eb­ben a tanévben kizárólag a ke­let-szlovákiai kerületből vet­tünk fel növendékeket, mert Dél-Szlovákia területén több hasonló osztály is létesült. Az 1979/80-as tanévben szlovák és magyar tanítási nyelvű osztá­lyaink nyíltak. Megváltozott a tanítási idő is. Úgynevezett cik­likus oktatást folytatunk. Két évig tart az érettségire való felkészítés, s a tanulók fél­évenként két és fél hónapot töltenek iskolánkban. A szak- tantárgyakon kívül ugyanazo­kat a tantárgyakat tanulják, mint a többi középiskolában. Érettségi bizonyítványt kapnak, mely lehetővé teszi számukra tanulmányaik folytatását felső- oktatási intézményben. A jö­vőben is szándékozunk tovább­képző osztályokat nyitni. Fel­tételeink javulnak, mivel meg­kezdtük egy új iskola építését 500 tanuló számára — fejezi be az Igazgatóhelyettes. Szajkó László az intézet leg­régibb pedagógusa, az érettsé­gizők osztályfőnöke megemlí­ti, hogy az iskola igazgatósá­ga idejében értesítette a kerü­let minden mezőgazdasági üze­méi a továbbtanulás lehetősé­géről. Az üzemek részéről azonban csekély az érdeklődés. A fiatalok önszorgalomból je­lentkeznek iskolába, egyes üze­mek nemhogy támogatták vol­na, de egyes esetekben még gá­tolták is dolgozóik törekvését. A növendékekkel folytatott be­szélgetésem során is elsősor­ban ez a kérdés izgatott. Ti­zennyolc tanulója van az osz­tálynak. Többségük túl van a kötelező katonai szolgálaton. Az osztály fele nős, sőt család­apa. Továbbtanulási szándéku­kat jól megfontolták. Hiszen időnként hosszabb ideig távol kell lenniük családjuktól, s anyagilag is érzik ennek hát­rányát. Mégis vállalták. Kul- csár Károly, a Tornai (Turňa nad Bodvouj Állami Gazdaság gépkocsivezetője így indokolja: — Nem nagy lelkesedéssel, de támogatta az üzem a szándéko­mat. Jóváhagyták az ösztöndí­jat is s én újabb öt évre köte­leztem magam, hogy az üzem­ben maradok. Tanulmányaim befejezése után továbbra is gépkocsivezetőként dolgozom, ha az üzemnek nem lesz rám másutt szüksége. Kiszámítot­tam azt is, hogy a két év alatt közel húszezer koronát vesztek, de azt is számításba vettem, hogy szellemileg mennyit nye­rek. A továbbtanulás javára bil­lent a mérleg. Ez a véleménye Gulko tíélá nak, Dozsinszky Árpádnak, Vé- csey Ferencnek s az osztály többi tanulójának is. Nem a munkahely-változtatás a céljuk, hanem a nagyobb szaktudás, mely nem árt meg a traktoris­tának sein. Vannak olyan ta­nulói is az osztálynak, akik­nek üzemük csak fizetetlen szabadságot engedélyezett, mégis vállalták a tanulást. Megértem azoknak a mezőgaz­dasági üzemeknek az aggodal­mát, ahol munkaerő hiánnyal küzdenek. Ügy gondolják, ha ezek a fiatalok magasabb képe­sítést szereznek, nem lesz, aki gépet javítson, traktorra, kom­bájnra üljön. A fiatalok véle­ménye azonban az ellenkezőjé­ről győzött meg. S bebizonyo­sodott azoknak a vezetőknek a szűklátókörűsége is, akik ki­jelentették: — Nekünk nem kellenek érettségizett trakto­risták! Véleményem szerint az ilyen nézeteket valló vezetők néhány év múlva keresve keresik majd az érettségizett traktorosokat, gépszerelőket, a kellő szakkép­zettségű dolgozókat. Ügy le­gyen! I'ECSÚ PÄL Együtt u szülőkkel Iskoláinkra nagy feladat há­tul a gyermekek szocialista em­berré formálásában. Az iskola azonban nem vállalhatja egye­dül az ifjúság nevelését. Csakis a családdal együttműködve te­het eleget eme igényes feladat­nak. A Zselízi (Želiezovce) Ma­gyar Tanítási Nyelvű Alapisko­lában Nyustyin Ferenc igazga­tóval és Kocsis Rélával, a szü­lői munkaközösség elnökével e közös részvállalásról beszélget­tünk. — Az iskola minden pedagó­gusának meg kell ismerkednie tanítványainak családi környe­zetével, építenie kell a családi nevelés eredményeire — véle­kedik az igazgató. — Már több­ször hangsúlyoztuk, hogy fel­adatunk közös: az egységes nevelés; azaz a gyermekből művelt, erkölcsös, sokoldalúan fejlett egyént kell nevelnünk, aki képes lesz a szocialista építés igényes feladatainak tel­jesítésére. Mind az iskolának, mind a családnak egymást tá­mogatnia kell, közösen keresve a nevelés során felmerülő ne­hézségek megoldásának mód­jait. • Milyen színvonalú a ne­velés az iskolában? — Pedagógusaink következe­tesen az új oktatási tervek szerint tanítanak, s a gyerme­kek aktivizálására törekszenek. Ennek ellenére van még mit tennünk. Továbbra is elsődle­ges feladatunk az ismeretszer­zés módjának javítása, s a ta­Figyelemre méltó írások Megjelent az Irodalmi Szemle új száma Irodalmi és kritikait folyóira­tunk, az Irodalmi Szemle (a XXII. évfolyamát záró) múlt évi 10. számában gazdag ol- vasmámyanyagot kínál az ér­deklődő nagyközönségnek. A folyóiraitszáimot a szépirodalmi rovat vezeti be. A verskedvelők többek között Kulcsár Ferenc és Tózsér Árpád költeményeit, a széppróza hívei pedig Bodnár Gyula négy karcolatét, Keszeli Ferenc novelláját és Duba Gyu­la A nemzetiségi író egy napja című szatíráját olvashatják. Figyelemre méltó írásokat közöl a folyóirat kritikai, va­lamint Élő múlt és Figyelő cí­mű rovatta. Zalabai Zsigmond Gál Sándor Kavicshegyek című válogatott ktsepikai írásainak gyüjtemé<nyérőí ad elemző érté­kelést, irodalmunk (sok eset­ben áltadáinos jelenségeire ki­tekintve kísérelve meg felvá­zolni a nevelés író arcélét, fejlődésképét. Érdekes és rend­hagyó színikritikát olvashatunk a MATESZ Gogol (Revizor) — előadásáról Tóth László —, go- golii könnycseppbe mártott — tollából. Cselényi László ugyancsak szíházi témához nyúlt ezúttal, do nem akármilyenhez Színről- színre című vailomásszerű írá­sában Ingnia,r Bergmam arcké­péhez fűz „megjegyzéseket“. Olyan „megjegyzések“ ezek, «melyekből nemcsak a világ­hírű rendező arcképe rakódik felénk tömören és plasztikusan, hanem Bergman művészetfilozó­fiájának sarkpontjai is erősebb megvilágítást nyernek. „Filozó­fiát — vallja Cselényi — »fölfogni« csak fiLmnézés alapján aligha lehet. A jelen sorok írójának például egyik legnagyobb fi'mélménye annak­idején A hetedik pecsét című, 1956-ban készült Bergman-film volt, ám tanúsíthatom: a lénye­gét, a valódi mélységét volta­képpen csak most fogtam föd, a forgatókönyv többszöri átta­nulmányozása során.“ Tőzsér Árpád Rokokó csizma az aszta lünkön című, Amadé Láiszló verseiről írott nagyobb méretű tanulmányának első ré­sze olvasható az Élő múlt cí­mű rovatban. A tanulmány ki­váló költőnktől megszokott a.la- posságigái merül el Adame — a régi magyar irodalom máiig sem eléggé feifedezett — sok érdekességet, értéket rejtő vi­lágában. A Figyelő rovatbam Lacia Ti­hamér, Turczel Lajos, Varga Er­zsébet és mások ismertetnek egy-egy könyvet. Figyelemre­méltónak tartom Turczel Lajos írásá't, melyet a bud apes tu' Aka­démiai Kiadónál megjelentetett A magyar sajtó története 1. 1705 — 1848 című alapvető kiad­ványnak szénit el. A kiadvány már csak azért is számot tart­hat érdeklődfcsünkrti mert sok, a mai Szlovákia területéhez kapcsolódó vonatkozása van. (k-s) nulókat úgy kell irányítanunk, hogy felismerjék a tananyag lényegét. Megkülönböztetett fi­gyelmet kell szentelnünk a hát­rányos helyzetű tanulóknak is. Ezután az eszmei-politikai nevelésről, a tanulók tudomá­nyos világnézetre neveléséről esik szó. A pedagógusok arra törekednek, hogy az elméletet jobban összekapcsolják a gya­korlattal. Többéves baráti kap­csolatok fűzik az iskolát a Mar­cali Általános Iskolához, vala­mint a Pohorelái Alapiskolához. Örvendetes, hogy a szülők gyermekeik érdekében igény­lik ezeket a kapcsolatokat, ta­lálkozásokat, sőt kezdeménye­zők is a tanulók kölcsönös lá­togatásának megszervezésében. A tanulók iskolán kívüli te­vékenysége is sokrétű, aktívan bekapcsolódnak a közhasznú munkákba. Az elmúlt tanévben például több mint 3000 órát dolgoztak le társadalmi mun­kában, s összesen 40 ezer kg hulladékanyagot gyűjtöttek. • Hogyan értékeli a szülők tevékenységét a szülői munka- közösség elnöke? — Az egységes nevelés érde­kében az iskola és a szü­lői munkaközösség szorosan együttműködik. A szülők nagy része aktívan részt vesz a ta­nulók kommunista nevelésében, örvendetes, hogy állandóan nö­vekszik a kitüntetett tanulók száma és csökken a bukások száma. A szülők is nagy segít­séget nyújtottak a forradalmi hagyományok szobájának be­rendezésében. Egyre többen vannak, akik tanulóink szabad­idejének minél hasznosabb el­töltésén fáradoznak. Dicséretet érdemel például Nagy Árpád mérnök, aki a sakk-kör vezető­jeként tevékenykedik. Rendsze­resen ülésezünk, s az egyes összejöveteleket különféle köz­érdekű előadásokkal tesszük színesebbé és hasznosabbá. Végezetül néhány adal. Az elmúlt tanévben az iskola 350 tanulója közül 88 kitüntetéssel végzett. Összesen 67 tanuló fe­jezte be az alapiskolát, közülük 23 an középiskolába jelentkez­tek, a többiek szakmát tanul­nak, s mindössze hat gyerek lé­pett munkaviszonyba. Az iskola és a család azon fáradozik, hogy a gyermekek minél jobb ismereteket szerez­zenek és megállják a helyüket. Ábel gAbqr Zuzka Hložniková Az Ember és vilat/ü című sorozatból. I Linómét- szét, 197U/ A háború elfen — a művész eszközeivel Zuzka Hložniková és Ľubo Zelino tárlata A dun.nsze*dahelyi (Dunajská Streda) Csallóközi Múzeumiján 1980 januárjában Ľubo Zelina festőművész és Zuzka Hlotníko- vá grafikus kiállítása tekinthe­tő meg. Az, hogy közösen mutatják he alkotásaikat, nemcsak a mindennapi életben való együ­vé tartozásuknak, de a művé­szetről va lilot I nézetazonossá­guknak is köszönhető. Alkotó munkájukban elsődleges a há­ború, az emberi szenvedés elíle- ní tiltakozás és ennek az elbe­szélő jellegen túllépő rögzítése. A tárlaton szereplő legújabb műveiken fejlődésük, stílusuk alakulása követhető nyomon. Ľubo Zelina kiállított képei­nek motívumait öt témakörbe sorolhatjuk. A legmegrázóbbak háborúellenes képei, érdekosek a cirkusz porondjáról merített motívumai, hangulatos olaszor- sz-ági élményeinek rögzítése, de nem kevésbé hatnak fantá­ziánkra az á lilád viliágból merí­tett motívumai vagy belső tér- ábrázolásai. A jó és rossz harca Ľubo Zein na allegorikus szimbólum­rendszerében elsődleges szere­pet kap. Alkotásain nagy je­lentőséggel bír a mozgás, mo­tívumait dinamikus kompozí­ciókba« tárja elénk. Gondolatai ábrázolásálhoz az örvénylő moz­gást, a kerekded formákat hív­ja segítségül, s alakjait filozó­fiai értelemmel is felruházva tolmácsolja művei eszmei-tar­talmi vonatkozásait. Az élesen elhatárolt formák és színfoltok alkalmazása kerül előtérbe a cirkusz színes vilá­gát szemléltető vásznain és ter­mészeti motívumokból táplálko­zó alkotásain is, bár ezek szim­bólumrendszere általánosabb és főleg a színihatásokra, a deko­ratív vorn átvezetésre épül. A meleg színárnyalatokat alkal­mazó festményeinek fontos, emotív hatásokat hordozó té­ny«z5jo. Szín választásának cél­lá egyúttal az alkotások monu­mentális és expresszív-dramaU- kus hatásának a felerősítése. Zuzka Hložniková grafikai munkásságát a kiállításon az Ember és világa című sorozat képviseld, rajzkészségéről pedig az Ellentétek és az Élet válto­zatai című ciklusok tesznek bi­zonyságot. A művésznő alkotá­saival tudatosan támaszkodik a szlovák grafika haladó hagyo­mányaira, de sajátos formavi­lágával, jelképrendszerével ké­pes febhasznáik motívumait új látószögből! megközelíteni. Temá.i közé az embert állan­dóan foglalkoztató problémák tartoznak, megörökíti az egyéni lét mindennapjait és rendkívü­li eseményeit. Gyakori motívu­ma az ellentétek feltárása, a jó és a rossz harca; az a harc, amelyben mindig a hailadó gon­dolat kerekedik félül. Expresszív hangvételű graifi- kad lapjain és rajzain a gonosz­ságot, az a-gressziót brutális, deformált alakban jelenít» meg, és kompozícióit az agresszív és progresszív erők konfliktu­sokra épülő találkozásának ki­élezett képi megjelenítésére alapozza. Zuzka Hložniková alkotásain a formaegyszerűsítésnek, A képzőművészeti rövidítésnek je­lentése van. Motívumai realizá­lásánál szívesen épít a fekete és fehér foltok, élesen elhatá­rolt területek kontrasztos, el­lentéteket kiemelő alkalmazá­sára, ezzel is fokozva grafikái és rajzai expresszivitását. Ľubo Zelina és Zuzka Hlož- níková kiállítása lehetőséget nyú}t a Csallóközi Múzeum lá­togatóinak arra, hogy megis­merkedjenek jellegzetes művé­szi vallomásukkail, amelyben — úgy tűnik — minden tényező adott a további fejlődéshez, a kiteljesedéshez. NAGY KORNÉLIA Egy ég alatt Ukrán elbeszélők szlovák antológiája A Kelet-szlovákiai Könykiadó gondozásában 1979 második fe­lében „Pod spoločným nebom“ (Egy ég alatt) címen jelent meg az az antológia, mely a hazánkban élő ukrán írók kis­prózáiból először nyújt egy cső korra valót a szlovák olvasók­nak. Vasil Komán, az antológia összeállítója a szlovákiai ukrán elbeszélők idősebb és középge­nerációjából, valamint az ifjabb nemzedékből tizenkét író mű­veit kínálja olvasásra. E kis­prózái írások témájukat tekint­ve szorosan kötődnek az ukrán nemzetiség által lakott tájhoz, úgy is mondhatnánk, az alkotók annak valóságát fejezik ki. Míg az idősebb prózaírók a partizán­harcokról, a fasiszta megszál­lásról, .Tokajik tragédiájáról, a felszabadulásról beszéltetik hő­seiket, addig a fiatalabbakat el­sősorban szocialista jelenünk mindennapjai, örömei, gondjai izgatják. Az antológiában szereplő szlo­vákiai ukrán elbeszélők műveit Juraj Andričik fordította szlo­vákra. Az antológia utószavá­ban Michal Roman kandidátus dolgozata olvasható a szlovákiai ukrán irodalom fejlődéséről. E gyűjtemény kapcsán talán még annyit: úgy érezzük, méltányos lenne, ha a jövőben hasonló antológia magyar nyelven is napvilágot látna, hiszen az egy hazában élő ukrán és magyar nemzetiségi irodalom kölcsönös és jobb megismerésében -még bőven vannak adósságok. (Szaszák) 19150. I. 10.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom